Bibliaóra/Bibliaiskola: 2023.09.14. Téma: Egy lény – három személy

 

Egy lény – három személy 

A Szentírás tanításának tartalmát az apostoli hitvallás tizenkét cikkelye foglalja össze, melyet három részre oszthatunk. A hit e tizenkét cikkelyében a Szentháromság Istenről teszünk hitvallást. Azaz megvalljuk, hogy egy Isten van, aki úgy jelentette ki magát Igéjében, mint megkülönböztetett személy: Atya, Fiú és Szentlélek. Ezt nevezzük Szentháromságnak. A Szentháromságot ésszel nem lehet megérteni, csak hittel elfogadni.
A Szentháromság Istenben való hit különbözteti meg a keresztyénséget minden más vallástól. Az Atya Isten a Teremtőnk, a Fiú Isten a Megváltónk, a Szentlélek Isten a Megszentelünk, azaz: ő az, aki a megváltás munkáját szívünkben foganatossá teszi, minket megszentel és megújít. Azért teszünk hitvallást a Szentháromság Istenről, mert ő így jelentette ki magát a Bibliában.
A keresztyénség ezzel a hitvallással áll vagy bukik. Athanáziusz hitvallása azt mondja: Azért ha valaki üdvözülni akar, hinnie kell a Szentháromságban.

Bibliatanulmány: 2Kor13,11-13
Pál befejezésül még néhány intést intéz a korinthusi gyülekezethez, és aztán levelét
szívélyes üdvözlettel és áldáskívánással zárja.

1. Melyik az az utolsó öt buzdítás, melyet Pál a 11. versben ad?
2. Miért hoz örömet Jézus Krisztus evangéliuma? (11. v.)
3. Mi a szent csók? (12. v.) Kell-e azt még ma is adni?
4. Kik a szentek? (12. v.) Vannak még most is szentek?
5. A 13. vers az az áldás, mely ma is gyakran elhangzik az istentisztelet végén. Mondd el saját szavaiddal, mi a három Személy mindegyikének áldása!

Kérdések

1. Mikor használjuk a Szentháromság nevet az istentiszteleten?
2. A Jézusról szóló történetek közül melyikben hallunk az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekró'l?
3. Hogy hangzik az úgynevezett ároni áldás? (4Móz 6,24-26). Utal-e az is a Szentháromság Istenre?
4. Gondolkodj el azon, hogy mit jelent az, hogy téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe kereszteltek meg.
5. Bizonyíthatod-e a Szentháromságot?
6. Kik tagadják a Szentháromságot?
7. Miért beszélünk egyetemes és kétségtelen keresztyén hitről, ha az apostoli hitvallásról van szó?

Heidelbergi Káté

24. Hány része van a hitvallásnak?
Három. Az első rész az Atya Istenről és a mi teremtésünkről, a második a Fiú Istenről és megváltásunkról, a harmadik a Szentlélek Istenről és megszentelésünkről szól.

25. Isten lényege szerint egy Isten. Miért említettél akkor három nevet: az Atyát, a Fiút, és a Szentlelket?
Azért, mert Isten az ő igéjében úgy jelentette ki magát, hogy ez a három különböző személy: az egy, valóságos és örök Isten.
5Móz 6,4; Ézs 61,1; Zsolt 110,1; Mt 3,16-17; Mt 28,19; Un 5,7 (Károli)

Imádság

Egy lény - három személy

Teremtő Atyám!
Te életre hívtad a világmindenséget
szavad hatalmával.
Te életre hívtál engem is,
hogy örök ajándékul
megkapjam Tőled az életet.

Megváltó Krisztusom!
Amikor én az élet ajándékát
megőrizni már nem tudtam,
sőt inkább veszni hagytam,
Te eljöttél értem,
hogy megments kegyelmesen.

Éltető Szentlélek!
A világ lelketlensége helyett
Te töltötted be az életemet
új reménységgel, hitből fakadó lelkesedéssel.
Így értelmezted át jelenléteddel
minden élet-pillanatomat.

Öröm tölti be a szívemet,
hogy - bár más-más módon ismerteted meg
megadat velem, Istenem -
mégis egy, igaz és örök Úr vagy,
Aki a létezés összhangját hozod el
az én életem számára is.

ÁMEN
 

„És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lön mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Lk 3, 22)

 

Magyarországi Református Presbiteri Szövetség; H-1092 Budapest, Ráday utca 28.
Telefon: +36 (1) 476-32-11; Fax: +36 (1) 476-32-11; E-mail: szovetseg@presbiter.hu ; honlap: presbiteriszovetseg.hu

Copyright © 2012-2023. Minden jog fenntartva.

HISSZÜK ÉS VALLJUK (9.)

Egy lény - három személy

Olvasmány: 1Jn 5:1-12

„Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” Jézus így válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”  Mt 3:13-17

 

Mindazt, amit Isten kijelentett a számunkra a Bibliában, a teljes Ó és Újszövetségi Szentírásban megtaláljuk. A Szentírás tanításának a tartalmát pedig a keresztyén egyház az Apostoli hitvallásban foglalta össze. Az Apostoli Hitvallás tizenkét cikkelyből áll, amelyet három fő részre oszthatunk. Így a keresztyén hit e tizenkét cikkelyében a Szentháromság Istenről teszünk hitvallást. Azaz megvalljuk, hogy egy Isten van, aki úgy jelentette ki magát Igéjében, mint megkülönböztetett személy: Atya, Fiú és Szentlélek. Azaz Isten lényege szerint egy, de létformája, önmaga közlése szerint három. Ezt a hittételt nevezzük Szentháromság tannak. A Szentháromságot ésszel nem lehet megérteni, ez ugyanis nem matematika, hanem ez "hittitok", amit nem lehet magyarázni, csak hittel elfogadni.

Próbálták a hittudósok a Szentháromságot különböző hasonlatokkal kifejezni. Ősi szimbóluma például a Szentháromságnak a háromszög. A háromszögnek három oldala van, és három szög van benne, mégis egy mértani formát alkot. Szellemes hasonlat a víz, amely a természetben, három halmazállapotban is megtalálható, mint folyadék, mint jég, mint pára, három létforma, mégis egyazon dolog. De a napnak is megkülönböztethetjük a formáját, a fényét és a melegét. És még sok más szellemes és találó hasonlatot lehetne keresni, mégis érezzük, hogy minden példa és minden hasonlat erőtlen és nem teljes, nem képes a "hittitok" teljességét kifejezni. A dogmatikus professzor, Sebestyén Jenő ezért megállapítja: "az analógiák, a hasonlatok nem bizonyítékok a hitetlenek számára, hanem csak „bizonyságtételek” a hívőknek, amelyekkel hitüket erősíthetik." Találóan mondták a régiek, hogy a szentháromságot nem magyarázni kell, hanem imádni! Ágostonról, a nagy egyházatyáról mesélték, hogy amikor tudományos könyvet akart írni a Szentháromságról, a tengerparton sétálva töprengett a titkon. Egyszer csak feltűnt neki egy kisfiú, aki egy kis gödröt ásott a parton és szorgalmasan hordta bele kis vödröcskéjével a tenger vízét. A hittudós megkérdezte a kisfiútól, hogy mit csinál, ő pedig büszkén így felelt: "Kimerem a tengert!" Ágoston akkor megértette, hogy ő is valami hasonló vállalkozásba kezdett, amikor emberi erővel és ésszel akarta felfogni a Szentháromság titkát.

A Szentháromság Istenben való hit különbözteti meg a keresztyénséget minden más vallástól. Az Atya Isten a teremtőnk, a Fiú Isten a Megváltónk, a Szentlélek Isten a Megszentelőnk, azaz: ő az, aki a megváltás munkáját a szívünkben foganatossá teszi, minket megszentel és megújít. Azért teszünk hitvallást a Szentháromság Istenről, mert ő így jelentette ki magát a Bibliában. A szentháromságról szóló bizonyságtétel összeköti egymással a különböző keresztyén egyházakat.

Bár ez a fogalom, hogy "Szentháromság" így leírva sehol nem szerepel a Szentírásban, de számos helyen találunk olyan igét, ahol egymás mellett szerepel a három isteni személy megnevezése. Mint a többi dogma, úgy ez sincs készen a Szentírásban. Sebestyén Jenő teológus professzort idézve: "Nem textusokra van felépítve a Szentháromság dogmája, hanem az egész Bibliára, annak lelke tesz róla bizonyságot A Szentírás trinitásban lüktet." Pál apostol leveleinek végén általában ott van egy-egy áldáskívánás. Ezekben az áldásokban is megfogalmazódik a hármas egység titka, pl. a 2. Korinthusi levélben: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (1Kor 13:13).

Ez alapján nézzük meg ma alapigénket, Jézus megkeresztelkedésének történetét, amelyben nagyon szépen láthatjuk kiábrázolódni a Szentháromság titkát.

Az Atya szeretete

Jézus megkeresztelkedésének történetében elhangzik egy különös mondat: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3:17). Az Atya szeretetéről halunk itt, akinek legdrágábbja és szeretetének kiábrázolója Fia, Jézus Krisztus. De aki nemcsak Fiában gyönyörködik és szeretetét nemcsak reá árasztja ki, hanem aki a tökéletes szeretet, aki az általa teremtett világot és benne a maga képmására alkotott embert is ezzel a szeretettel szereti. A János evangéliuma ezért így tesz bizonyságot Isten szeretetéről: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”  (Jn 3:16). Majd a János első levele folytatja ezt a gondolatot: „Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” 1Jn 4:7-10).

Az Atya Isten legmeghatározóbb tulajdonságaként tehát ez a mondat hangzik el: „Isten szeretet.”

De hogyan lesz ez a szerető Isten a mi Atyánkká? A Heidelbergi Káté 26. kérdésében adja meg a feleletet erre, amikor ezt mondja: „Hiszem azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja, aki a mennyet és a földet minden benne levő dolgokkal egyetemben a semmiből teremtette és örök tanácsa és gondviselése által most is fenntartja és igazgatja, az Ő Fiáért, Jézus Krisztusért nekem Istenem és Atyám...”

Születésünktől fogva mi emberek csak teremtményei vagyunk Istennek, de nem gyermekei. A Szentírás szerint egyedül Jézus az, aki nem genetikai, hanem teológiai értelemben, az Atyától született, Tőle származik. Ezért egyedül ő jogosult arra, hogy Istent Atyának szólítsa. Minket az Atya, Jézus Krisztus helyettes elégtételéért, bűneinkért bemutatott áldozatáért fogad hit által az Ő gyermekeivé. A János evangéliuma azt mondja, hogy akik befogadták Krisztust, „azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazokat, akik hisznek az ő nevében.” (Jn 1:12).

Óriási vigasztalás van abban a tényben, hogy a világot teremtő Isten „az Ő Fiáért, Jézus Krisztusért nekem Istenem és Atyám.” Az élet minden helyzetében olyan belső tartást, elveszíthetetlen békességet, összetörhetetlen reménységet ad ez a hívő embernek, amit sehol máshol nem lehet megszerezni, és semmi mással nem lehet pótolni. Mert, ha ez igaz, hogy Isten a mindenható Atya, akkor minket nem a véletlen, vagy az ősrobbanás lökött bele az emberlétbe. Akkor nem a csillagok járása határozza meg, hogy mi történjék velünk, nem a sors szeszélye játszik a mi porszemnyi életünkkel, hanem a szerető mennyei Atyánk alkotott. Nekünk küldetésünk van ezen a világon, tartozunk egy néphez, egy egyházhoz, egy gyülekezethez, egy családhoz, és nem vagyunk gazdátlanok, kiszolgáltatottak soha egy pillanatra sem! A halál sötétjén az atyai kéz vezet át, a túloldalon vár az atyai ház, amelyről Jézus azt mondta, hogy ott sok lakhely van, s ő ott helyet készít nekünk.

A Fiú kegyelme

Az a Jézus, aki itt Keresztelő Jánoshoz megy, hogy általa megkeresztelkedjék, Ő az, akiben a kegyelem megjelenik. Ő akiben "bűn nem találtatott" mégis a bűnösök közé áll, eggyé lesz velünk, emberekkel. János felismeri, hogy Jézusban nagyobb van itt nála ezért is akarja visszatartani: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” (Mt 3:14). Jézus azonban arra mutat rá, amit még Keresztelő János sem ért, ami csak ezután fog beteljesedni, a kereszt titkára: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” (Mt 3:15).

Ha az Atya Isten legmeghatározóbb tulajdonságaként ezt a megállapítást tettük: "Isten szeretet" (1Jn 4:8/c), akkor a Fiú Istennel kapcsolatban pedig ez a legjellemzőbb megállapítás: "Az Úr Jézus Krisztus kegyelme" (1Kor 13:13/a).

Jézus születésével Isten üdvözítő kegyelme jelent meg a földön. A kegyelem nem akkor keletkezett, amikor Jézus eljött a földre, hiszen Isten mindig is kegyelmes volt hozzánk, ám Jézus Krisztusban a kegyelem láthatóvá vált. Pál apostol, amikor Jézus születéséről ír és a karácsony lényegét szeretné összefoglalni így fogalmaz: "Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek."  (Tit 2:11).

Philip Yancey, amerikai keresztyén író a „Meghökkentő kegyelem” c. könyvében írja le ezt az esetet: „Egy angliai vallási konferencián a világ minden tájáról érkezett résztvevők arra igyekeztek választ találni, hogy vajon mi teszi egyedivé a keresztyénséget. Sorra vették a lehetőségeket: talán a megtestesülés? Más vallásokban is előfordul, hogy az istenek emberi alakot öltenek. A feltámadás? A többi vallásban is olvashatunk a halálból való visszatérésről. Vitáztak, érveltek, míg valahonnan elő nem bukkant C.S: Lewis: - Mi ez a nagy hangoskodás? – kérdezte a terembe lépve. Amikor megtudta, miről diskurálnak a kollégák, azonnal rávágta: - Na, ez igazán egyszerű. Hát a kegyelem. A konferencia résztvevői némi gondolkodást követően végül rábólintottak Lewis válaszára. A gondolat, miszerint Isten szeretete ingyenesen, mindenféle feltétel nélkül elérhető számunkra, valóban ellentmondani látszik az ember ösztönös törekvésének. A buddhisták nyolc szakaszból álló útja, a karma hindu tana, a zsidók szövetsége, a muzulmánok szabályrendszere mind Isten tetszésének elnyerésére irányul. Egyedül a keresztyénség veszi a bátorságot, hogy Isten feltétel nélküli szeretetét hirdesse.”

Luther az Apostoli Hitvallást magyarázva így fogalmaz: "Mit hiszel Jézus Krisztusról?": "Hiszem, hogy Jézus Krisztus, Isten valóságos Fia, Urammá lett." Mit jelent az, hogy "Urammá lett"? Azt, hogy megváltott engem bűntől, ördögtől, haláltól és minden nyomorúságtól. Azelőtt ugyanis nem volt sem uram, sem királyom, hanem a bűn és a vakság bilincseibe vert, halálraítélt fogoly voltam az ördög hatalmában.

János apostol így kezdi az evangéliumát: "Az Ige testté lett, közöttünk lakott és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:14). Mert Jézus az, akiben a kegyelem teljessé lesz és megjelenik az emberek világában: "Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt." (Jn 1:16-18).

Amikor Jézusról beszélünk, akkor egy olyan csoda áll előttünk, amit nem lehet magyarázni csak hittel megvallani, hogy egyszerre látjuk Őt valóságos embernek és valóságos Istennek.

A János evangéliumának leírásban Jézus megkeresztelkedésekor Keresztelő János így tesz bizonyságot Jézusról: "Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel." (Jn 1:33). Ez az életnek a csodája, hogy én az Istennel olyan közösségbe kerülhetek, hogy Ő a maga lelkét adja nekem. De ezt csak úgy adhatja, hogy először vérét adja értünk, és megtisztít, újjászül. János apostol ezt írja levelében: "Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, és a vér, és ez a három egy" (Jn 4:7-8)

A Szentlélek közössége

Jézus megkeresztelkedésekor nemcsak a szerető Atya mennyei szózata hangzik el, és nemcsak a Fiú kegyelme lesz nyilvánvalóvá az egész világ előtt, de a kettőjük kapcsolatát a Szentlélek közössége fonja egybe. Az evangélium lejegyzi, hogy Keresztelő János tanúja volt az eseménynek: "íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll." (Mt 3:16). A Szentháromsággal találkozunk itt ismét.  A Fiú a Jordán vízében áll miközben, a Szentlélek leszáll, és az Atya nyilatkozik szeretett fiáról

A Szentlélek munkájáról hallunk Jézus születésekor is, amikor az angyal így szól Máriához: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának."  (Lk 1:35). A Szentlélek munkálkodik akkor is, amikor Jézus megkezdve nyilvános működését elmegy Keresztelő Jánoshoz: "A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele." (ApCsel 10:38). Végül pedig a Szentlélek munkálkodik akkor is, amikor Jézus a kereszten önként áldozza magát oda a bűnös ember megmentésére: "Krisztus, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek." (Zsid 9:14).

A mennyből alászálló Lélek köti össze a Fiút az Atyával, lesz pecsétje annak, hogy ő valóban az Isten Fia. De ugyanez az Lélek árad majd pünkösd ünnepén, hogy munkálkodjon és megszentelje azok szívét, akik hisznek, s akik befogadják szívükbe a Fiút. Így a Szentlélek tesz Isten fiaivá minket: "hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba Atya.” (Róm 8:15/b). Ugyanezt olvassuk a János evangéliuma elején is: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazokat, akik hisznek az ő nevében” (Jn 1:12). Aki Jézust, az Atya egyszülött Fiát befogadta a szívébe, azt az Atya is befogadja az Ő családjába. Mi nem lehetünk Istennek természet szerint való gyermekei, az csak egyedül az egyszülött Fiú, Jézus Krisztus. De Jézus érdeméért az Atya azokat, akik hisznek, gyermekeivé fogadja. Mivel fiak vagyunk, ezért nem kell többé rettegnünk az Istentől, hanem bizalommal jöhetünk hozzá és szerethetjük őt. Az elhagyott atyai ház, az otthagyott Atya hiánya valójában ott ég minden ember szívében. Sokak vallomását fogalmazta meg versében József Attila: „Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva.” (Nem emel föl c. vers). Ebből, a „kegyetlen árva” állapotából hoz vissza minket a Szentlélek Isten. Aki hisz Jézusban, az vele együtt kapja a Szentlelket, hogy mi is fiak lehessünk: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk”. (Róm 8:16). Ámen.

 

Felhasznált irodalom:

"Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai Református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)

Fekete Károly: "A Heidelbergi Káté Magyarázata" (Kálvin Kiadó, Budapest 2013)