Bonyhádi Református Egyházközség : szeptember 2023

2023. szeptember 28., csütörtök

Bibliaórák / Felnőtt Hittan Tematikája 2023. II. félév

Bibliaórák / Felnőtt Hittan Tematikája 2023. II. félév

Minden csütörtök 18:00 órai kezdettel!

Téma: „Hisszük és valljuk”

	Dátum:	Téma
1.	2023.09.07.	*Az igaz hit*
2.	2023. 09.14.	*A Szentháromság*
3.	2023. 09.21.	*Teremtés és gondviselés*
4.	2023. 09.28.	*Az üdvösség*
5.	2023. 10.05.	*Jézus születése*
6.	2023. 10.12.	*Jézus halála*
7.	2023. 10.19.	*Jézus feltámadása*
8.	2023. 10.26.	*Jézus menybemenetele*
	2023. 11.02.	Őszi szünet
9.	2023. 11.09.	*A visszatérő Úr*
10.	2023. 11.16.	*A Szentlélek*
11.	2023. 11.23.	*Az Egyház 1.*
12.	2023. 11.30.	*Az Egyház 2.*
13.	2023. 12.07.	*A Misszió*
14.	2023. 12.14.	*Az evangelizáció*
15.	2023. 12. 21.	Karácsonyi készülődés

Presbiteri Bibliaórák / Presbiterképzés Tematikája 2023. II. félév

Kéthetente - Kedd 18:00 órai kezdettel

Téma: Egyházismeret

	Dátum:	Téma
1.	2023.08.29.	*Gyülekezeti munkaterv készítése*
2.	2023. 09.12.	*Az egyetemes egyház*
3.	2023. 09.26.	*Egyházunk belső rendje*
4.	2023. 10.10.	*A gyülekezet szervezete*
5.	2023. 10.24.	*A gyülekezet élete*
6.	2023. 11.07.	*Az istentisztelet*
7.	2023. 11.21.	*A magyar református egyház felépítése*
8.	2023. 12.05	*A református gyülekezet felépítése és szolgálata*
9.	2023. 12.19.	*Az egyházközség műszaki feladatai*

Bibliaóra / Bibliaiskola: 2023.09.28. Téma: A mi Urunk Jézus Krisztus

A mi urunk Jézus Krisztus

Isten Fiának különféle nevei vannak. Többek közt: JÉZUS (az Ószövetségben Józsué, Józsua). Ez az ő személyneve. Annyit jelent,
hogy Üdvözítő, Szabadító (Máté 1,21). Jézus szabadít meg minket vétkeinkből, a bűn büntetésétől és hatalmából, és helyreállítja a közösséget köztünk és Isten között. Jézus az egyetlen Üdvözítő, tehát sem angyalok, sem szentek, sem más emberek, sem jó cselekedetek, sem a magunk igaz volta stb. nem üdvözíthetnek bennünket.
KRISZTUS. Ez az ő tisztségneve. Annyit jelent, hogy felkent. Izraelben a prófétákat, főpapokat és királyokat kenték fel. Jézust az Atya kente fel a Szentlélekkel főprófétánkká, egyetlen főpapunkká és örökkévaló királyunkká. Isten egyszülött fia. Jézus Krisztus az örök, természetes Fia Istennek. Minket kegyelemből fogadott gyermekeivé.
MI URUNK. Ő szabadít meg minket bűneinktől vérével, övé az uralom életünk felett.

Kérdések

1. Milyen Józsuékat ismersz az Ószövetségben? Hogy előképei ezek Krisztusnak? (Józsué 1,1-2 és Zakariás 3,1-10).
2. Ismersz még más bibliai neveket is, melyeknek sajátos jelentése van?
3. Kiket kentek fel Izráelben?
4. Sorolj fel néhány prófétát, akiknek nem maradtak fenn írásai!
5. Mi volt a papság Izráelben?
6. Mi volt Krisztus keresztjére írva? (János 19,19).
7. Mit jelent az Immánuel név? (Máté 1,23).
8. Miért hangsúlyozzuk annyira, hogy csak Ő az egyetlen Üdvözítő?
9. Mi az, hogy „szentek”?

Egyházi év

ADVENT: Krisztus jövetelének várása (4 vasárnap)
KARÁCSONY: fogantaték és születék (december 25 és 26)
BÖJT: szenvedéseire emlékezünk és vívódására a pusztában (7 hét)
NAGYPÉNTEK: megfeszítteték, meghala és eltemetteték, szállá alá poklokra
HÚSVÉT: feltámada (harmadnapon).
ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK: felméne mennyekbe, ül az Atya Isten jobbján (húsvét utáni 40. nap)
PÜNKÖSD: a Szentlélek kitöltetése (pünkösd = pentékoszté= ötvenedik nap)
VISSZAJÖVETELE: utolsó ítélet

Imádság

A mi Urunk Jézus Krisztus

Édes Jézusom!
Nehéz súlyok terhe alól szabadul fel az életem,
amikor megszólítalak Téged,
amikor átélem a Te jelenléted!

Köszönöm Neked azt a csodát,
amelyben - kegyelmedből - megajándékoztál engem
az üdvösség bizonyosságával!

Köszönöm Neked azt a szeretetet,
amellyel újra meg újra megkeresel,
bukásaim után is visszafogadsz, hazafogadsz.

Kérlek, légy velem napról-napra,
hogy azokban az élethelyzetekben,
amelyekben helyt kell állnom,
hűséggel tehessek hitvallást Rólad!

ÁMEN

„És monda az angyal nékik:
Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet,
mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek
ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”
(Lk 2,10-11)

HISSZÜK ÉS VALLJUK (11.)

A mi Urunk Jézus Krisztus

Olvasmány: Mt 16:13-20

„És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” ApCsel 4:12

A „Hisszük és valljuk” címmel kezdett sorozatunkban az Apostoli Hitvallás második részére térünk rá, amely Jézus Krisztusról szól. Ma a Jézus Krisztusról szóló rész első mondatával foglalkozunk, amely így hangzik: „Hiszek Jézus Krisztusban Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban.” Isten Fiának különféle nevei vannak, ma ezeket a neveket és azok jelentését vizsgáljuk meg közelebbről.

· Mit jelent a Jézus név?

A Heidelbergi Káté tömör és világos választ ad arra, hogy miért nevezzük az Isten Fiát Jézusnak, azaz Üdvözítőnek: „Azért, mert ő szabadít meg bűneinktől, és mert üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem találni nem lehet.” (H.K. 29.).

Mindnyájan viselünk valamilyen nevet. A régi időkben a szülök által a gyermekük számára adott név sok mindent elárulhatott viselőjéről, jelenthette a szülőhelyet, nemzetséget, a család származását, foglalkozását, utalhatott a testalkatra, a külső kinézetre, vagy valamilyen jellemvonásra, tulajdonságra. A név összeköttetést jelentett a le- és felmenőkkel, lehetővé tette az adott személy megszólíthatóságát és beazonosítását.

A bibliai nevek különösen is „beszédes” nevek, és mindig nagy jelentőséggel bírnak. Sok esetben egy-egy név úgy alakult ki, hogy egy teljes mondat rövidült le egyetlen szóvá, amely az adott személy életcélját, feladatát és küldetését határozta meg. A régi latin mondás szerint: „nomen est omen”, azaz: „A név előjel”, „Nevében a sorsa.” „A név elárulja viselőjét.” „A név maga az ember”. Azaz, a név beszédes (gyakran intő, figyelmeztető jel), amely elárulja viselője fő tulajdonságát, a „neki megírt sorsot”.

A bibliai beszélő nevek sokaságából kiemelkedik Jézus neve. Ez a név valóban különleges név, amelynek jelentése szabadító, megmentő, bajból kisegítő, üdvözítő. Héberül: a „Jehosua” név olyan tulajdonnév, amely Isten nevét is tartalmazza, azaz "Isten megszabadít". Így tehát bátran mondhatjuk, hogy Jézus személyének lényege, életének tartalma és neve jelentése teljesen azonos. Talán soha senkire nem illett rá annyira a neve, mint éppen Jézusra, akinek neve üdvözítő név.

Jézus nevével kapcsolatban tudnunk kell azt is, hogy ez a személynév abban a korban a zsidóság körében teljesen megszokott és igen elterjedt név volt. Sok zsidó ember viselte ezt a nevet, így számos estben találkozunk vele a Bibliában, pl. Józsué vagy Jósua formában. A Jézus név így az Isten Fiát hozzánk emberekhez kapcsolja, míg a Krisztus, azaz felkent cím az Istenhez köti.

Jézust tehát méltán nevezzük így, hiszen ő, neve jelentése szerint, valóban a mi Üdvözítőnk, azaz „bűneinkből ő szabadít meg minket az üdvösségre.” (H.K. 29.). Jézus nem vallásalapítóként, bölcselkedő filozófusként lépett fel, hanem bűnné lett érettünk, Isten Bárányaként elhordozta a világ bűneit. A legnagyobb jót, az üdvösség ajándékát, a megváltást szerezte meg a számunkra. A Jézussá létel, vagyis az üdvözítés volt az oka az ő földre jövetelének, amiért elhagyta azt a dicsőséget, amelyben neki az Atyánál része volt. Az ő szenvedésének, halálának, feltámadásának és megdicsőülésének alapja éppen abban van, hogy ő akar és tud üdvözíteni.

Káténk szerint Jézus Krisztust csak az ismeri fel igazán, aki ki tudja mondani, hogy ő a szabadító, és „üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem találni nem lehet.” (H.K. 29.). Csak Jézus volt képes üdvösséget szerezni, az ember, sem semmilyen más teremtmény nem képes erre. Péter ezt vallotta meg Jézus kérdésére válaszolva: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16:16). Majd a pünkösdi események után a zsidó nagytanács előtt megállva: „És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4:12).

A kérdés: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16:13) minden korszakban válaszút elé állítja az embert. A tanítványok sokféle véleményt elmondtak, idézve az akkori közhangulatot: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” (Mt 16:14). Hiszen a tanítványok maguk sem voltak mindig bizonyosak a válaszban, amikor a Mesterük lecsendesíti a háborgó tengert, démonokat űz ki, hatalommal prédikál és gyógyít, ők maguk is újra és úja megkérdik: „Kicsoda ez?” (Mt 21:10).

Erre a kérdésre ma is különféle válaszokat ad a világ. Lássunk ezek közül néhány jellegzetes választ:

Martin Buber, zsidó teológus számára Jézus a tökéletes "minta zsidó", aki betöltötte a törvényt.

Karl Jaspers a filozófus Jézus alakjában a tisztító hatású embert látta meg, aki előtt feltárulnak a takargatott dolgok is, és aki leplezetlenül vizsgál mindenkit, akinek kisugárzása nem tűrhette el a szellemi mocskot.

Albert Camus Nobel-díjas francia író a lázadó embert értékeli nagyra a kereszten levő Jézusban, mert ott kimondta ezt a mondatot: "én Istenem, én Istenem miért hagytál el engemet".

Ernst Bloch, a reménység filozófiájának megalkotója Jézusban a tűzzel-vassal harcoló forradalmárt látja.

Arthur Miller amerikai író az első hippit látta Jézusban, mert az volt az otthona, ahol éppen volt: „A rókáknak volt barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nem volt hová lehajtania a fejét.”

Egyfajta válasz a „Jézus Krisztus szupersztár” rockopera címe is, amely Jézusban a sztárok sztárját látja.

Lehetne még tovább sorolni a különböző véleményeket Jézussal kapcsolatosan, de ezek mindig valahogy torzképet mutatnak nekünk. A hiba mindegyikben az, hogy nem az egészből indulnak ki, hanem a felnagyított részigazságok eltorzítják az eredeti képet. A keresztyén embert azonban ezek a válaszok nem elégítik ki, mi nem elégedhetünk meg egy nekünk szimpatikus jézusi vonás kiemelésével, hanem az Isten Üdvözítő Fia hitvallási tétel teljes egészét kell látnunk.

· Mit jelent a Krisztus név?

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit jelent a Krisztus név, Káténk szövegét idézzük ismét. „Azért, mert őt az Atya rendelte, és Szentlelkével felkente a mi legfőbb prófétánkká és tanítónkká, aki kijelentette Isten titkos végzését és akaratát a mi váltságunkról; egyetlen főpapunkká, aki testének egyetlen áldozatával minket megváltott, és az Atya színe előtt szüntelenül könyörög értünk; továbbá örökkévaló királyunkká, aki minket igéjével és Szentlelkével kormányoz, és a megszerzett üdvösségben oltalmaz és megtart.” (H.K. 31.)

A Krisztus név tehát az ő tisztségneve, annyit tesz, hogy felkent. Izraelben a prófétákat, főpapokat és királyokat kenték fel. Jézust az Atya kente fel a Szentlélekkel főprófétákká, egyetlen főpapunkká és örökkévaló királyunkká. Krisztus hármas tisztéről való tanítás arra vállalkozik, hogy átfogóan mutassa be Isten Jézus Krisztusban való megváltó cselekedetét.

A Krisztus-küldetés, a messiási feladat az egy igaz Isten titkos végzéséig és akaratáig megy vissza. Isten "örökkévaló tanácsával" nemcsak a világ teremtéséről és fenntartásról döntött, hanem már akkor rendelkezett az ember üdvösségéről is, melynek véghezvitelére az Atya rendelte és Szentlélekkel „elkente” Jézus Krisztust.

Az ószövetségben a prófétai, a főpapi és a királyi tisztség volt az a három funkció, amelybe úgy iktatták be a kiválasztott személyt, hogy olajjal felkenték. Ez volt a felhatalmazás látható jele, amelynek alapján valakit beiktattak szolgálatába. De mindaz, amit Isten az Ószövetségben a prófétai, főpapi, a királyi tisztég által kiábrázolt az Jézus Krisztusban teljesedik be.

Krisztus a mi legfőbb prófétánk és tanítónk, hiszen míg a próféták csak egy részét ismerhették meg az Isten kijelentésének, addig Jézus maga volt a teljes Ige, Isten üzenete, aki ismerte Isten titkait, aki tejhatalommal beszélt, és gyógyított, csodákat tett. Benne Isten tökéletesen kijelentette akaratát.

Jézus Krisztus egyben a mi egyetlen főpapunk is. Ő volt a törvény tényleges és tökéletes betöltője, aki feláldozta magát Istennek és Isten előtt értünk, közbenjár, a helyünkre állt. Míg az ószövetségi papok újra és újra Isten elé járulva állatokat áldoztak fel, addig Jézus egy személyben az áldozó és az áldozat is, mindezt pedig úgy teszi, hogy az ő áldozata nem szorul ismétlésre, mert egyszeri és tökéletes.

Végül pedig Jézus Krisztus a mi örökkévaló királyunk. Ő valóban a királyok királya, aki nemcsak arra képes, hogy a dávidi birodalmat helyreállítsa, hanem az Ő királysága az Isten országa, amit csak a mindenséggel lehet mérni. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön, uralmának nincs térbeli és nincs időbeli határa, mert ő az idő kezdetétől annak végéig kezében tartja a világ kormányát.

Krisztus hármas tisztét nem lehet egymástól elválasztani és szétbontatni, mert az mindig félreértésekhez vezethet.

A racionalizmus korában a prófétai tiszt hangsúlyozása került túlsúlyba. Azt hirdették, hogy Jézus elsősorban az emberi értelmet szólítja meg. Ezért azokat a tanítói beszédeket, bölcs mondásokat emelték ki a Bibliából, amelyek Jézus tantói szolgálatához tartoznak. Jézus így egy bölcs rabbiként jelenik meg, aki mindent megmond, és ehhez lehet igazítani a mi életünket.

A pietizmus, vagyis a nagy ébredési mozgalmak időszakában viszont Jézus főpapi tisztét hangsúlyozták túl. Az igehirdetések fő témája Jézus áldozata volt, amelyben ő vérét adta értünk. Ez a kegyesség csak Jézus haláláig lát el, csak a bűnösséget hangsúlyozza, de nem jut el a feltámadásig.

A harmadik korszak a vallásos szocializmus ideje, amely Svájcból indult a XX. század elején. Az egyház szociális érzékenységére tették a hangsúlyt és igyekeztek kiépíteni az egyház szociális szolgálatát a társadalomban. Arra alapozták tanításukat, hogy Jézus Krisztus országában nem szabad, hogy olyan óriási ellentét legyen ember és ember között, mint ami itt a földi világban van. A vallásos szocializmus Jézus Krisztus királyi tisztét hangsúlyozta túl, és Krisztus királyságát akarta megvalósítani itt a földön emberi erővel.

Mára bebizonyosodott, hogy milyen nagyot lehet tévedni, ha nem a teljes Krisztus képet látjuk, hanem csak egy részt az egészből. Jézus Krisztus nem csupán bölcs tanító, világjavító rabbi, morálprédikátor, nem vallásalapító, nem csupán szép életeszmény, Ő valóban a világ megváltója, Üdvözítő, ahogy ezt a Krisztus név világosan kifejezi.

· Mit jelent a „mi Urunk” kifejezés?

A mi Urunk kifejezés azt jelenti, hogy Ő szabadít meg minket bűneinkből vérével, övé az uralom életünk felett. Káténk nagyon precízen és világosan fogalmaz: „Azért, mert saját tulajdonává tett minket azáltal, hogy testünket-lelkünket a bűntől és az ördög hatalmából megváltotta, mégpedig nem holmi ezüstön vagy aranyon, hanem az ő drága vérén.” (H. K. 34.). A Krisztus nevéhez illesztett „Úr” (Küriosz) megjelölés Jézus és a gyülekezet tagjainak kapcsolatát fogalmazza meg. Az a rövid megállapítás, hogy „ő a mi Urunk” emlékeztet bennünket az Újszövetség tőmondatos hitvallására, Jézus az Úr, Jézus a Krisztus. Pál apostol a Filippi levél Krisztus himnuszában így tesz bizonyságot: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2:9-11).

Az ószövetség népe Isten nevének kimondása helyett az Adonáj, Úr kifejezést használta. A Küriosz szó ennek a görög megfelelője, tehát egyértelműen az ószövetségi istennév Jézusra alkalmazásáról van szó. A Küriosz kifejezést használták ugyan társadalmi, politikai vagy vallási értelemben is, Pál apostol azonban ezektől világosan elhatárolja magát. „Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” (1Kor 8:5-6).

Az, hogy Jézust a mi Urunknak szólíthatjuk, azt jelenti tehát, hogy az Ő tulajdonába kerültünk át, ez pedig a bűnből és az ördög zsarnokságából való szabadulásunkat jelenti. A Káténk Péter apostol szavait idézi, aki így vall Krisztus Úr voltáról: „tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Pét 1:18-19).

· Mit jelent mindez a mi számunkra?

Miután beszéltünk Isten Fia neveinek jelentéséről, arról is szót kell ejtenünk, hogy mi a jelentősége annak, hogy minket pedig Krisztus nevéről keresztyéneknek neveznek. Káténk erre ezt a választ adja: „Azért, mert hit által Krisztusnak tagja, és így az ő felkenetésében is részes vagyok, azért, hogy nevéről vallást tegyek, magamat élő hálaáldozatul neki átadjam, és hogy ebben az életben a bűn és az ördög ellen szabad lelkiismerettel harcoljak, ez élet után pedig vele együtt minden teremtmény fölött örökké uralkodjam.” (H.K. 32.).

Amennyiben tehát Jézusról valljuk, hogy Ő a tökéletes Üdvözítő, aki főprófétánk, főpapunk és királyunk, és ráadásul mi az ő nevét viseljük, akkor mindez kötelez is minket. A keresztyén olyan ember, aki Krisztussal él, „az ő felkenetésének részese”, vagyis élete meg kell, hogy feleljen Jézus Krisztus életének. Krisztus hármas tisztében részesülve a keresztyén embernek követnie kell Jézust a papi, a prófétai és a királyi tiszt betöltésében. Ámen.

Felhasznált irodalom: "Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai Református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)

Fekete Károly: "A Heidelbergi Káté Magyarázata" (Kálvin Kiadó, Budapest 2013)

2023. szeptember 25., hétfő

Női Csendesnap

2023. szeptember 24., vasárnap

Bibliaóra/ Bibliaiskola: 2023.09.22. Téma: Teremtés és gondviselés

Teremtés és gondviselés

A Biblia azt tanítja, hogy mindent Isten teremtett. Teremteni annyi, mint semmiből valamit alkotni; jobban mondva, valamit a semmiből életre kelteni. Az Apostoli Hitvallás első cikkelye így hangzik: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében! A teremtéstörténetet az lMózes 1 és 2-ben találjuk. De szól még a teremtésről például Jób 38 és 39; Zsolt 104; és Ézs 40. is. Az 1Mózes 1-ben minden teremtési nap után ezt olvassuk: „És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, íme igen Jó”.
Isten azonban a világot nemcsak megteremtette. Még most is fenntartja és igazgatja. Ezt Isten gondviselésének nevezzük. Az Isten gondviselésébe vetett hit a balsorsban türelmessé, a jó sorsban hálássá és a jövőt illetőleg bizakodóvá tesz. Ezt a hitet tagadja többek közt a deizmus, mely azt tanítja, hogy Isten nem törődik többet a teremtett világgal.
Mi, keresztyének elutasítjuk az evolúció tanát, azaz azt, hogy minden „magától” állt elő: a fejlettebb (ember, állat, növény) az alacsonyabb rendűből (őssejt) fejlődött ki. Ez az evolúciótan ellentétben van a Bibliával. A Bibliát a hit szemüvegén át kell olvasnunk. A Biblia nem természetrajz könyv, és nem szól például a Föld koráról.
Isten gondviselése nem zárja ki felelősségünket. Isten olyan emberekké teremtett minket, akik felelünk tetteinkért.

Olvasd el!

1 Móz 1 és 2; Jób 38 és 39; Zsolt 19 és 104; Ézs 40,12-31.

Bibliatanulmány: Ézsaiás 40,21., 26,31.
Ézsaiás bátorítja a babiloni foglyokat. Jön szabadulás. A foglyoknak bizonyítja, hogy
Isten a hatalmas Teremtő'. így Ő népéről is gondoskodik.

1. Mit jelent az, hogy a „föld fundamentomai”? (21. v.)
2. Mire utal a próféta ezzel a 26. versben levő szóval: „azokat’?
3. Milyen nevekkel említi a népet Ézsaiás a 27. versben?
4. Melyik szavak tesznek bizonyságot arról, hogy Isten segítő ereje kimeríthetetlen?
5. Mit jelent ez a kép: „szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk”? (31. v.)
6. Kiknek szólnak Isten ígéretei a 31. v. szerint?

Kérdések

1. Mi az, hogy „teremteni”?
2. Melyik mondatot olvassuk az 1 Móz 1 -ben minden teremtési nap végeztével?
3. Sorolj fel néhány zsoltárt, mely a teremtés dicsőségét zengi!
4. Kik az angyalok, és mi a munkájuk? (Ézs 6,1-4; Zsid 1,14).
5. Nevezz meg néhány angyalt! (Lk 1,19; Júd 9.)
6. Ki az ördög? Őt is Isten teremtette?
7. Mi az isteni gondviselés?
8. Mit ígért Isten Noénak? Milyen jelet kapcsolt ehhez? (1 Móz 9,8-17).
9. Hogy látod Isten atyai gondoskodását Dániel életében? (Dán 1).
10. Tudod bizonyítani Isten gondviselését Eszter történetében?
11. Mit tanít a deizmus? Mi az evolúció tana? Hogyan viselkedjünk ezekkel szemben?
12. Mit tett Isten a teremtés után a hetedik napon? Mit jelent ez számunkra?
13. Van véletlen? Beszélhetünk végzetes balesetről?
14. Isten mindenható. Azt jelenti ez, hogy Isten mindent tehet?
15. Betegség, háború stb. Istentől jön? Nincs ez ellentétben Isten gondviselésével?

Idézetek

Szabad Istentől kérni, még ha az egy szeg, vagy gombostű is; csak így járhatunk az ő útján. (Kohlbrugge: Kérdések és feleletek a Heidelbergi káté 9. úrnapjának magyarázatához és igazolásához)
Jobb Istennel a pusztában, mint Isten nélkül tejjel és mézzel folyó földön. Olykor jobban látod Istent egy börtöncella vasrácsán át, mint egy katedrális boltíves ablakán át. (Például háborús időben.)

Heidelbergi Káté

26. Mit hiszel, amikor ezt mondod: „HISZEK EGY ISTENBEN, MINDENHATÓ ATYÁBAN, MENNYNEK ÉS FÖLDNEK TEREMTŐJÉBEN"?
Hiszem azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja, aki mennyet és földet semmiből teremtett, és azokat örök gondviselésével fenntartja, az Ő Fiáért, Krisztusért nekem Istenem és Atyám.

27. Mi az isteni gondviselés?
A gondviselés Isten mindenható és mindenütt jelenlévő ereje, amellyel a mennyet és a földet, minden teremtménnyel együtt szilárdan kézben tartja, és úgy igazgatja, hogy amit a föld terem, továbbá eső és aszály, termő és terméketlen idők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység - szóval minden - nem véletlenségből, hanem
az ő hűséges atyai kezéből származik.
ApCsel 17,25 Zsid 1,3 Jer 5,24 ApCsel 14,17 Jn 9,3 Péld 22,2

Imádság

Teremtés és gondviselés

Te, aki egy egyszerű asszony,
Mária gyermekeként születtél meg erre a világra,
test szerinti létedben is az Élő Isten voltál
itt, az embervilágban, miközöttünk.

Te aki tűrted a gúnyt, az ostorcsapásokat,
aki hagytad, hogy kezed és lábad átszegezve
a keresztre felfeszítsenek,
ott, a kereszten is mindenek feletti hatalom voltál,
mindenek feletti hatalom maradtál.

Te, aki a mennyek országának lélek szerinti világában
döntéseddel élet és halál felett ítélkezel
az örökkévalóság megmásíthatatlanságával,
és eljössz majd erre a földre,
hogy hozzád érkezzen meg,
mint eleve elrendelt céljához a történelem,

Te jó vagy, Uram,
Te szeretsz engem, édes Jézusom,
Te, mint akit az Atya értem küldött,
érzem, tudom, hiszem,
hogy megváltasz engem Önmagadnak
kegyelmesen.

ÁMEN

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”
(1 Móz 1,1)

HISSZÜK ÉS VALLJUK (10.)

Teremtés és gondviselés

Olvasmány: 1Móz 1:1-31

„Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” Zsid 11:3

Kedves Testvérek! Ha most azt mondanám, hogy ez a templom, amelyben mi ma összegyűltünk úgy jött létre, hogy volt egyszer egy nagy robbanás ennek következtében aztán szép lassan a kövek, téglák, gerendák, üveg és cserép nemcsak úgy kialakult magától, hanem még ráadásul ilyen szépen össze is rendeződött és ez a templom lett belőle, akkor bizonyára sokan azt felelnék, hogy ez képtelenség és a lelkész fejében valami nincs rendben. De ha viszont azzal a magyarázattal állnék elő, hogy volt egy építészmérnök, aki ezt a templomot megtervezte, aztán voltak munkások és mesteremberek, akik mindezt meg is építették, akkor bizonyára azt felelnék a testvérek, hogy ez más sokkal hihetőbb, és nem is beszél butaságokat a lelkész.

De ha ezt a kérdést úgy teszem fel, hogy hogyan állt elő ez a világ, amely sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint egy templomépület, akkor furcsa módon az emberek egy része mégis azt mondja, hogy mindez csak véletlenül egy "ősrobbanás" következtében jött létre, és nem létezik semmilyen "tervező mérnök", nincs Isten, sem senki más, aki e világ létrejötte mögött állna.

Számukra, keresztyének számára azonban a kérdésre adott válasz egyértelmű, hiszen a Biblia arról tesz bizonyságot, hogy a világmindenség nagy épülete a Teremtő Isten akaratából állott elő. A Biblia első mondatai erről tesznek bizonyságot: "Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság." (1Móz 1:1-3). A hívő ember számra nem kérdés: Van-e Isten? Hiszen az egész teremtett világ arról vall, hogy volt Alkotója, Aki eltervezte, létrehozta és megvalósította.

Ez épp olyan kérdés, mint ha azon kezdenénk vitatkozni, hogy van-e Nap az égen? Egy francia mese pontosan erről szól. Történt ugyanis, hogy egyszer az állatok vitafórumot tartottak, hogy eldöntsék van-e Nap az égen. A vitában felszólalt a vakondok is, aki kijelentette: "életem során sok alagutat megépítettem, de a Napot nem láttam soha" Hozzászólt az témához az ökör is: "életem során sok legelőt bejártam, minden füvet ismerek, sok vásáron megfordultam, de a Napot én sem láttam". A bölcs bagoly is nyilatkozik: "Ha álmomból felébredek és repülni kezdek, látom az égen a valamit, ami néha ezüst kiflihez hasonlít, néha pedig tányérrá tagad, de a Napot én sem láttam még". Végül aztán megszólalt a pacsirta: "persze, hogy nem láttad a Napot vakondok, mert mindig a föld alatt élsz, s ebbe már bele is vakultál. Te sem látod ökör koma a Napot, mert mindig lógatod a fejedet és csak a füvet keresgéled. A bagoly is csak éjszaka röpköd, és nappal mindig alszik. De amikor én a nyári reggelen fölrepülök a levegőbe, s megfürdök a napsugarakba, élvezem és tapasztalom, hogy milyen valóságos a Nap."

A bibliai teremtéstörténtet egyesek csak mesének vagy mítosznak tekintik, míg mások egyenesen, mint helyszíni tudósítást vagy jegyzőkönyvet látnak benne. A helyes felelet azonban az, hogy a bibliai teremtéstörténet: hitvallás! Az ókori világ nyelvén mondja el a Szentírás azt, hogy a világ nem a véletlen műve, van Gazdája: akit azonban csak hit által ismerhetünk meg, s így a teremtett világ megértéséhez is hitre van szükségünk: "Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható." (Zsid 11:3).

A hitetlen embert azonban nem lehet sem észérvekkel, sem pedig istenbizonyítékkal meggyőzni, hiszen maga a hit is végső soron Isten ajándéka. A hit világa túl van a látható és tapasztalható dolgokon, ahogy a Zsidó levél fogalmaz: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek." (Zsid 11:1-2).

A legnagyobb tudósok éppen ezért mindig hívő emberek voltak. Mi magyarok méltán lehetünk büszkék Nobel-díjas tudósunkra, Szent-Györgyi Albertre.

Mi keresztyének elutasítjuk az evolúció tanát, azaz azt, hogy minden "magától" állt elő, a fejlettebb az alacsonyabb rendűből fejlődött volna ki. Ez az evolúciótan ellentétben van a Bibliával. A Biblia a Teremő Istenről és a Teremtő művéről a teremtésről tesz bizonyságot.

· A Biblia bizonyságtétele a teremtésről

A teremtés művének leírásban meghatározó kifejezés ez: "mondta Isten ... és lett". Amit Isten mond, az megtörténik. A Zsidó levél találóan foglalja össze a lényeget: "a világokat Isten szava alkotta" (Zsid 11:3). Isten szól, és ezzel kitárja a szívét, fölfedi bölcsességét, és elkezdi önmaga megismertetését, melyet az ember megszólításával folytat majd.

A teremtés másik közreműködője az Ige mellet az Isten Lelke: "Isten Lelke lebegett a vizek fölött." (1Móz 1:2). A Lélek, mint egy, a fiókái felett repdeső anyamadár, őrködik a teremtés műve felett. A Lélek az életadó, Isten jelenlétének hordozója.

Isten tehát Igéje és Szentlelke által viszi véghez a teremtés munkáját. Az Ige elválaszt, néven nevez, világossá tesz, a Lélek pedig életet hoz, összekapcsolt és betölt. Isten azóta is így munkálkodik, az Egyházban melyet Igéje és Lelke által hozott létre, de közöttünk és bennünk is.

A bibliai teremtéstörténet úgy állítja elénk a Teremtőt, mint aki Igéje és Lelke által munkálkodva, egyszerre elválaszt és rendet tesz, ugyanakkor sokszínűséget, pezsgést és szabadságot ad. A teremtés kezdetén még ezt olvassuk: " A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt." (1Móz 1:1-2). A teremtés végén pedig, a hetedik napra, amikor Isten megpihent a teremtés munkájától, elő állt egy berendezett világ, amelyben a Teremtő gyönyörködik: "És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó." (1Móz 1:31). A szentíró csodálatos tömörséggel tesz bizonyságot a nagy műről, és mindenfajta "véletlennel" szemben a teremtés munkájának átgondoltságát hangsúlyozza. Az első három napban az "elválasztás" nagy munkáját látjuk, a második három napban pedig a "benépesítést" adja elénk. A kezdet kezdetén a Teremtő elválasztja a világosságot a sötétségtől. A második napon kialakítja az égboltot és elválasztja a vizeket. A harmadik napon elválasztja a szárazföldet a tengertől és megteremeti a növényeket. Az "elválasztás" első három napjának párhuzamaként aztán következi a "benépesítés" másik három napja. Először a Nap, a hold és a Csillagok megteremtése, vagyis a világűr benépesítése. Másodszor az égbolt és a víz benépesítése, vagyis a madarak és víziállatok megteremtése történik. Harmadszor pedig a szárazföld benépesítése, vagyis az állatok és az ember megteremtése.

A káosz erői visszaszorulnak, a zűrzavar megszűnik és létrejönnek a különböző életterek, a sötétséget a világosság, az ürességet az élet pezsgése váltja fel. Minden a helyére kerül, mert a Teremtő által létrehozott világban mindennek megvan a kijelölt helye és meghatározott ideje. A teremtésben a rend Isten legfontosabb elve. Később a mózesi törvényekben is ezt látjuk visszatükröződni, amikor Isten különbséget tesz a tiszta és tisztátalan állatok között, és a választott népe számára az élet minden egyéb területén elválasztja egymástól a tiszta és tisztátalan dolgokat.

Ma azonban a globalizált világunk egy ellenkező irányú folyamatban van, ahol az elválasztás és rend helyett az egybemosás és káosz erősödik. A kulturális sokszínűség a népek, vallások és értékrendek keveredése egyre jobban megkérdőjelezi mindazt, amit korábban egyértelműnek és magától értetődőnek gondoltunk. A politika, a tudomány és a technika egyaránt a határok meghúzása helyett azok felszámolására törekszik. Szuverén nemzetállamok helyett Európai Egyesült Államok megteremtése, génmódosított növények elterjesztése, fajok megváltoztatása, férfi és nő közötti különbség eltörlése, egyneműek házasságának elfogadtatása, a vallások és az értékrendek egybemosása, mindez ugyannak a folyamatnak a része. Az Istentől elfordult, a Teremtőt megtagadó kiábrándult és reményvesztett ember mintha ettől az összekeveredéstől és összemosástól várná a megújulást és gondjaira a megoldást.

Az egybemosás és a különbségek eltörlése folyamatának ellentéteként ugyanakkor a mai világban megfigyelhető a "rendpártiság" erősödése is. Ennek jele a keleti országokban az iszlám fundamentalizmus erősödése, amely ma már az Európaiban élő muszlim lakosság egy részét is megfertőzte. Az Európai országokban pedig egyre többen kezdenek szimpatizálni a szélső jobboldali nézetekkel. Ez a fajta rend iránti igény azonban sok esetben erőszakossá és kirekesztővé válik. Az elválasztás, a tisztaság és a rend eléréséért gyakran Isten nevében kelt gyűlöletet. A Biblia azonban nem ilyen rendről beszél. A teremtés munkájában Isten a káoszból rendet teremtett, de olyan rendet, amelyben élet, áldás, sokszínűség, nyüzsgés, ugyanakkor egység és harmónia van. Az Isten által teremtett világban a hatnapi teremtés után a hetedik napon Isten nem korbáccsal felügyeli a rendet, hanem megpihenve gyönyörködik abban.

· A Biblia bizonyságtétele a Teremtőről

A Bibliának a Teremtőről szóló bizonyságtételét úgy érthetjük meg igazán, ha azt a kérdést tesszük fel, hogy miért is teremti Isten a világot és milyen kapcsolatban van vele. A különböző pogány vallásokban és teremtésmítoszokban a különböző istenek harca vagy szereleme hozza létre a világot és a földi életet. A Szentírás bizonyságtétele szerint viszont mindent az egy Isten teremtett meg. Vagyis a mi hitünk szerint a világ nem valamiféle "baleset" vagy "isteni kaland", "félrelépés" vagy véletlen folytán jött létre, hanem a Teremtő szabad döntése következtében: "Legyen!" A világ és benne mi emberek nem melléktermékei, akaratlan, vagy véletlen következményei vagyunk valamilyen fölöttünk álló hatalomnak, hanem a minket szerető Isten akarata, terve és szíve vágya szerint lettünk megteremtve. A teremtő Isten szól és a teremett világ előáll. De a teremtő nem folyik bele a teremtett világba, nem azonos vele, hanem tőle függetlenül létezik. A Bibliai hitvallástétel szerint a világ nem az isteni kisugárzása, mint ahogy ezt a pogány gondolkozás hirdeti. A Teremtő Isten nincs benne a fűben, a fában, a kőben, a vízben, mert Ő nem azonos azzal, amit alkotott. Ami körülvesz bennünket az nem isteni, hanem az egy Isten alkotása, ami az Ő dicsőségét hirdeti. Ezért sohasem szabad a Teremtő helyett a teremtményt imádni.

Ugyanakkor bár a Teremtő nem azonos az általa teremtett világgal, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jelen ebben a világban. Az, Aki a hetedik napon megnyugszik a teremtő munkájától és gyönyörködik alkotásában, nem fordul el a világtól és nem hagyja magára azt. Isten továbbra is kapcsolatban marad a teremtett világgal, amit alkotott, nem is tehet másként, hisz ő maga a szeretet. A szeretet pedig túlmutat önmagán, meg akarja osztani örömét, ki akarja fejezni önmagát a szépségben, a jóságban, a sokszínűségben. A szeretet életet akar másoknak, hiszen nem félti önmagát, nem féltékeny és irigy. Isten, Aki maga a szeretet, szeretetből mondja, hogy: "legyen!" Ha pedig ez így van, akkor ez a világ nem más, mint az Isten szeretetével teli hely. Ennek pedig meghatározó következményei vannak. Mi emberek és ez az egész világ nem magára hagyott, Isten szeretete mindent átjár, és mindenhol jelen van. Sem a világ sem pedig benne a mi létezésünk nem a véletlen műve, hanem benne vagyunk Isten tervében, akaratában és szeretetében.

Ezért valljuk meg az Apostoli Hitvallás első szakaszában azt, hogy Istenben úgy hiszünk, mint "mindenható Atyában". Ezzel a kijelentéssel arról teszünk bizonyságot, hogy Ő nem csupán az "első mozgató", ahogy azt a pogány filozófia gondolja, hanem Atyánk, akivel nekünk személyes kapcsoltunk lehet. Ezért szólítjuk meg Őt az Úr Jézustól tanult imádságban így: "Mi Atyánk". Ez a szó ugyanis magába foglalja azt, hogy Neki köszönthetjük létünket, életünket, bízhatunk benne, mert ő törődik velünk, ismeri sorsunkat, segít bajainkban. Istennek ezt a munkáját nevezzük gondviselésnek.

A teremtés roppant munkája után tehát Isten nem vonult vissza a világtól. Madách Imre nagyszerű művében, "Az ember tragédiájában" tévesen írja ezt az Úrról: "Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az Alkotó pihen" A Biblia azonban arra tanít minket, hogy a mi Alkotónk nem pihen és nem hagyott magunkra minket. Erre utal már Isten héber neve is, Jahve, azt jelenti: "Leszek, aki leszek!" (2Móz 3:14). Azaz Isten népe és az Őt kereső ember mindig, minden helyzetben meg fogja tapasztalni Isten jelenlétét, segítségét, gondviselő szeretetét.

János evangélista így tesz bizonyságot a Teremtőről és a teremtésről, vagyis a kezdetekről: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött." (Jn 1:1-3). Majd rátér arra, hogy az új kezdetről is hírt adjon:"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." (Jn 1:14). Ámen.

Felhasznált irodalom:

"Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai Református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)