Hírlevél: 2020.11.29.

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

Istentisztelet, bibliaóra egyéb alkalmak a járvány miatt elmaradnak!

Az igehirdetések meghallgathatók gyülekezet saját YouTube csatornáján és Facebook oldalán!

https://www.youtube.com/watch?v=xEwEpp_HRbw

https://www.facebook.com/Bonyh%C3%A1di-Reform%C3%A1tus-Egyh%C3%A1zk%C3%B6zs%C3%A9g-117487081679375

Az igehirdetések írott változata elolvasható a gyülekezet internetes blogján!

https://bonyhadireformatusgyulekezet.blogspot.com/

HALOTTUNK:

November 25.-én szerdán vettünk végső búcsút ifj. Pécsi József testvérünktől, aki Isten kegyelméből 64 esztendőt élt. Imádságban kérjük Isten vigasztalását a gyászoló család számára!

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

 

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközség

71800013-11116264 (Hungária Takarék)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeget „adomány” vagy „járulék”)

ÁLDÁS BÉKESSÉG!

Református Lelkészi Hivatal

7150 Bonyhád, Dózsa Gy. u. 26.

Mészáros Zoltán, ref. lelkész

E-mail:bonyhad@reformatus.hu

Telefon: + 36 / 74 / 450 909

https://bonyhadireformatusgyulekezet.blogspot.com/

Erzsébet és Zakariás – egy új korszak határán (Advent 1. vasárnapja)

 

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 42.

Erzsébet és Zakariás – egy új korszak határán

Olvasmány: Lk 1:5-25

„De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz. Őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” (Lk 1:13-17)

            Amikor egy új elnök, egy új lelkész, vagy egy új igazgató lép a hivatalába, azt szoktuk mondani, hogy egy korszak véget ért, és most egy új kezdődik. Általában az új arcokkal új szokások lépnek a régiek helyébe. Sok minden megváltozik ilyenkor. Erzsébet és Zakariás azok közé tartozott, akik elsőként érzékelhették azt a változást, amelyet Jézus születése jelentett. Mint papi családból származó istenfélő család ők a régi rend legkiválóbbjai közé tartoztak. Életük hosszú évei alatt az ószövetségi törvényeket követve Isten szolgálatának szentelték magukat. Mégis a bánat felhője árnyékolta be az életüket, mert a legnagyobb áldás, amire vágytak nem adatott meg nekik. Erzsébetnek és Zakariásnak nem született gyermekük, már mindketten megöregedtek és már nem is reménykedtek a gyermekáldásban, amikor Isten megkönyörült rajtuk és egy angyalt küldött Zakariáshoz a jó hírrel.

            Erzsébet és Zakariás életében ekkor köszöntött be, vártalanul, az új korszak. Egy nap, amikor Zakariás éppen a papi szolgálatát végezte a templomban, Isten angyala állt elé azzal a megdöbbentő hírrel, hogy gyermeke fog születni. Zakariás azonban, aki már régen feladta a reményt és lemondott arról, hogy gyermeke születhet, képtelen volt elhinni az angyal szavát. Isten pedig a kételkedő és jelet követelő Zakariásnak válaszként bezárja a száját, és néma marad egészen addig, míg az Isten ígérete be nem teljesedik és meg nem születik a gyermek.

            Nem sokkal ezután Erzsébet egyik rokona, Mária még különösebb hírrel érkezik látogatóba a családhoz. Máriának szintén megjelent Isten angyala azzal a hírrel, hogy ő is gyermeket fog szülni, annak ellenére, hogy még nem ismert férfit. Az angyal azt is kijelentette, hogy Mária csodálatos módon, a Szentlélektől fogant meg és a születendő gyermek pedig az a Messiás, akire a zsidók oly régóta vártak. Isten tehát nemcsak Erzsébet és Zakariás imádságát hallgatta meg, nemcsak az ő várakozásuk ér hamarosan véget, de a Szabadító után vágyakozó egész nép, sőt az egész emberiség vágyakozása beteljesedik, mert hamarosan új korszak kezdőik.

            Az idős házaspár, Erzsébet és Zakariás, megérhette és láthatta ennek az új korszaknak az eljövetelét. A fiuk, akinek Isten parancsa szerint a János nevet adták, a Messiás útkészítője lett.  Ő volt Keresztelő János, aki Jézust is megkeresztelte és bizonyságot tett róla, hogy ő a Messiás, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.

            Erzsébet és Zakariás adventi emberek voltak, akik örömmel várták az új korszakot, Isten ígéreteinek beteljesedését.

1.      Zakariás, a megnémult pap

            A Lukács evangélista által leírt első jelenetben Zakariás van előttünk, aki épp a papi szolgálatát végzi, amikor angyal jelenik meg neki, ő maga pedig megnémult. Megtudjuk azt is, hogy Zakariás feleségével, Erzsébettel együtt már idős volt, és amint Lukács evangélista hangsúlyosan említi, nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt. Nehéz elképzelni ma egy olyan kultúrát, amelyben a gyermek jelenti azt, amit ma a vagyon. Olyan mintha azt mondanánk, hogy ez az idős pár nincstelen volt; olyanok, akik egy élet munkája után sem vitték semmire. Nincs gyermekük, tehát nincs semmijük. A korabeli, vallási alapokon szerveződő társadalomban, ahol mindenki hitt Istenben, a gyermektelenség azt jelentette, hogy nincs az életükön áldás. Ez pedig akkoriban mindenképpen megvetéssel, sőt, gyalázattal járt együtt. Hogyan lehet, hogy valakinek Isten nem ad gyermeket, és miért nem ad gyermeket? A családi fájdalom, keserűség persze sok esetben hitbeli válságot is eredményezhet.

            Lukács azonban itt nem csak azt mondja Zakariásról, hogy Isten szolgája, vagyis pap, aki a templomi liturgiában adott rend szerint részt vesz, és így Isten előtt képviseli a népet, hanem azt is, hogy Erzsébettel együtt „igazak voltak…. és feddhetetlenül éltek.”(Lk 1:6).

            Isten mégis bezárja ennek az asszonynak a méhét, és elveszi tőlük a gyermekáldást. Ők imádkoznak és várnak. Mert az advent lényege pontosan ez.  Mennyi várakozás, mennyi imádság, mennyi reménykedés, mennyi csalódás. Erzsébet és Zakariás évtizedeken át ebben élnek, miközben egyre nagyobb rajtuk a teher, egyre növekszik irántuk a megvetés és a gyalázat. Isten pedig, bár sokáig váratta őket, akkor, amikor már emberileg nézve lehetetlennek látszik, cselekszik és megadja a gyermekáldást.

            Akkor, amikor Zakariás a maga mindennapi, hétköznapi munkáját végezte, és épp áldozatot mutatott be a templomban, megjelent neki Isten küldötte, és örömüzenet hirdet: „Meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked.” (Lk 1:13).  Ennek az örömhírnek van személyes és közösségi kapcsolata is.

            Az angyal így folytatja Isten cselekvésének bejelentését: „Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének… Izrael fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével.” (Lk 1:14-15).

            Miközben elhangzik az örömhír, Zakariás megdöbbentő választ ad: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős.” (Lk1:18). Isten angyalával találkozni egész különleges élmény lehet. De úgy tűnik Zakariás számára ez sem elég. Ő, aki papként, Isten szolgája, nem hisz az Isten küldöttének és jelet követel tőle. Ha egy ember hozta volna a jó hírt, talán még elfogadható lenne Zakariás kételkedése, de amikor Isten angyala az, aki e szavakat mondja, akkor ez a súlyos hitetlenség jele. Az öreg pap szívét annyira betöltötte a keserűség és a csalódottság, hogy az angyal által hirdetett evangéliumra ő csak hitetlenséggel tud válaszolni. Isten azonban nem veti el hitetlen szolgáját, pontosan tudja, hogy mi van Zakariás szívében. Isten mégis úgy dönt, hogy munkáját rajtunk, hitetlen gyermekein keresztül viszi győzelemre.

            Az angyal pedig megadja számára a kért, de mégis nehéz próbát hordozó jelet is: „Íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek.” (Lk 1:20).  Nos, az angyal megjelenése és az örömhír meghallása Zakariás számára egy egészen komikus helyzetet hoz létre.

            Amikor egy kicsit megkésve Zakariás végül kijön a templomból a nép elé, akik tudják, hogy valami történt vele, szólni szeretne, de nem tud. Az emberek tudni szeretnék, hogy mi történt. Zakariás, miért maradt olyan sokáig a templomban, az oltárnál? De Zakariás csak integetni tud. Talán megpróbálta elmutogatni, hogy egy angyalt látott, és üzenetet kapott. Miközben, Zakariás, az ószövetség letűnő korszakának papja elnémult, aközben Isten munkálkodik. Már elkezdődött az új korszak, angyal hirdeti a jó hírt, az evangéliumot! Isten az ősatyáknak tett ígéreteit, a próféták által megjövendölt tetteit így viszi a beteljesedés felé. A nagy advent, az ószövetségi várakozás ideje lassan céljához ér.

2.      Erzsébet, az örvendező édesanya

            Erzsébet is csodát élt át, részesévé vált Isten tervének, idős kora és meddősége ellenére megfogant és fiút várt. Amikor észrevette, hogy gyermeket vár, öt hónapra elrejtőzött az emberek elől. De rokona, Mária, aki szintén csodás módon várt gyermeket, mégis megtudta Isten angyalától, a hírt és látogatóba ment hozzá. Mária, aki szintén rejtőzködni akart, három hónapot töltött el Erzsébetnél. De mi is történik ezen a különleges kismama találkozón? Ketten vannak együtt, két gyermeket váró édesanya. Erzsébet, aki már túl idős ahhoz, hogy gyermeke legyen, és Mária, aki még túl fiatal. Ezért akartak mind a ketten rejtőzködni az emberek elől. Mind a ketten csodát éltek át. Erzsébet is, akinek életében kései a gyermekáldás, és akinek annyi megvetést és gúnyolódást kellett elviselnie. Mária is, akinek életében sokkal korábban érkezett az áldás, mint gondolta.

            Isten olykor valóban különös módon munkálkodik. Örömöt hoz a két asszony életébe, bár emberileg nézve úgy tűnik, mintha az időzítéssel lenne némi gond. Az Örökkévaló Isten számára azonban az idő egészen mást jelent, mint a véges teremtmény számára. Meg kell értenünk, hogy Isten számára nincs túl késő, és nincs túl korán. Isten szabad, szuverén, bölcs és hatalmas, ugyanakkor játékos, váratlan, meglepetésekkel teli. Kibillenti az eseményeket a megszokott kerékvágásból, hogy mindenki felismerje, ami történik, az Isten csodája, az nem emberektől van, hanem egyedül Őtőle. A történet középpontjában itt az édesanyák állnak. Istennek a szabadító munkája, a Szentlélek teremtő ereje, Izrael és a világ megváltásának története, az elnyomó uralkodóknak a trónról való letaszítása és az elnyomottak felemelése mind velük kezdődik. A meddőben az egyik oldalról, és a szűzben a másikról. Különös módon munkálja Isten az örömhírt. A két asszony találkozásával kezdetét veszi az adventi öröm: „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1:41-42).

            Lukács nem véletlenül írja, hogy Erzsébet betelt Szentlélekkel, és utána hangos szóval dicsérte Istent, áldást mondva Máriára. És nem véletlen, hogy utána Mária is belekezd híres magasztaló énekébe: „Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben.” (Lk 1:46).

            Fontos megjegyezni, hogy a Szentlélekkel való beteljesedés mindig Isten magasztalásával, Isten nagyságos dolgainak hirdetésével jár. Amikor tehát a két asszony, az örömhír részeseként találkozik, valamint általuk Isten küldötte, János és Jézus találkoznak, a Lélek leszáll, betölti őket. Ők pedig elkezdik magasztalni az Urat, aki nemcsak az ő életükben, hanem az egész világ életében újat kezd. Ünneplik az Urat, aki nem fegyverrel és erőszakkal jön, hogy ledöntse az erőszakos hatalmasokat és felemelje a megalázottakat, hanem e két asszony méhében cselekszik. Isten nem feledkezett meg szövetségéről és ígéreteiről, hogy helyreállítja népét, Izraelt, de aki ezt rejtett, csendesen kibontakozó módon teszi, ahogy azt csak ezek az asszonyok tudják, amint részesei annak, ahogyan a gyermekek formálódnak a méhükben. Az örömhír, hogy ez Isten útja. Evangélium!

3.      A megújult hitű házaspár

            Végül elérkezik Erzsébet szülésének ideje, ami már nem magányosan, hanem a szomszédok, rokonok társaságában történik. Mindenki örül a gyermek születésének. A névadás körül azonban kisebb zavar alakul ki, mivel Erzsébet Jánosnak akarja nevezni a fiút. A rokonok a korabeli szokások szerint azt várnák, hogy az első fiúgyermek az apja nevét kapja. Végül Zakariás egy táblára írja azt, amit az angyal parancsolt neki: „János a neve.” (Lk 1:63). Amikor Zakariás leírja ezt a mondatot, akkor saját cselekvésével teljesíti be, amit Isten parancsolt, s amit ő korábban képtelen volt elhinni. Mivel Zakariás most már nem kételkedik, hanem engedelmesen teszi azt, amit Isten mondott, így vele is megtörténik a csoda és ő is csatlakozik az örvendező asszonyok társaságához, ő is Istent magasztalja: „Azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.” (Lk 1:64).

            Mindenkit félelem szállt meg, mert az emberek megértették, hogy ezekben az eseményekben Isten munkája mutatkozik meg, amely örömhírt hoz mindenki számára. Ezt az adventi örömüzenetet hirdette Zakariás, amikor megnyílt a szája és Szentlélekkel betelve prófétálni kezdett. Magasztaló imádságában megemlékezett Isten ígéreteiről és a szövetségről, Isten nagy történetéről népe és a világ életében. Majd pedig így prófétált az újszülött fiáról, Jánosról: „Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” (Lk 1:76-77).

            Az a Zakariás, aki korábban hitetlen volt és ezért néma lett, most amikor hitt és engedelmeskedett, megnyílt a szája, és most ő az, aki soha nem látott dolgokat hirdet úgy, mint amelyek biztosan meglesznek. Az, aki nem hitte, hogy gyermeke lesz, most arról beszél, hogy hamarosan Isten világossága fog felragyogni a népekre, akik sötétségben vannak. Az, aki öreg papként végezte munkáját, most Isten prófétájaként hirdeti azt az újkorszakot, amelyben Isten az ő könyörülő irgalmából bűnbocsánatot adományoz népének. Az, aki saját gyermekének születését nem hitte el, most egész népe évszázados vágyakozásait és imádságait látja a beteljesülés küszöbén. Az, akinek hitetlensége és némasága mintegy jelként utalt arra, hogy hosszú ideje Istennek nincs prófétai kijelentése népe számára, most Szentlélekkel betelve hirdeti, hogy Isten cselekszik, Isten uralma a küszöbön áll, hogy magához hívja és megbékítse népét.

            Ez az adventi evangélium. És ez még csak a kezdet. Itt még csendben bontakozik ki az, ami Jézus Krisztusban népek világosságává, nyilvános örömüzenetté lesz. De vannak, akik már itt részesei, akik megragadják, akik meghallják, akik betelnek Szentlélekkel, és akik magasztalnak és ujjonganak.

            Zakariás és Erzsébet kétségtelenül egy új korszak határán álnak. Mielőtt a Messiás valóban eljött fizikai értelemben és nyilvánosan a világba, Zakariás és Erzsébet hite megújult és diadalmaskodott. Legyen így a mi hitünkkel is, mielőtt a Messiás újra eljön! Legyen számunkra az advent valóban a felkészülés és a hitben való megújulás ideje! Ámen.

Hirdetések: 2020.11.22.

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

Istentisztelet, bibliaóra egyéb alkalmak a járvány miatt elmaradnak!

Az igehirdetések meghallgathatók gyülekezet saját YouTube csatornáján és Facebook oldalán!

https://www.youtube.com

https://www.facebook.com/

Az igehirdetések írott változata elolvasható a gyülekezet internetes blogján!

https://bonyhadireformatusgyulekezet.blogspot.com/

IRATTERJESZTÉS:

2021 évi Bibliaolvasó Kalauz, Képes Kálvin Kalendárium és Református Falinaptár rendelhető a Lelkészi Hivatalban!

HALOTTUNK:

Életének 64. évében elhunyt ifj. Pécsi József testvérünk, akinek temetése november 25.-én szerdán 14:00 órai kezdettel lesz az evangélikus temetőben. Imádságban kérjük Isten vigasztalását a gyászoló család számára!

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközség

71800013-11116264 (Hungária Takarék)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeget „adomány” vagy „járulék”)

Roboám – aki az ifjak tanácsára hallgatott

 2020.11.22. Igehirdetés:

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 41.

Roboám – aki az ifjak tanácsára hallgatott

Olvasmány: 2Krón 10:1-19

„Ám a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta meg Roboám király a vének tanácsát, hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem azt. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig majd szeges korbáccsal!” (2Krón 10:13-14)

 

            Roboám Salamon fia volt, és ő követte apját a trónon. De míg Salamon uralkodásának a kezdetén Istentől kért és kapott is bölcsességet az ország kormányzásához, addig Roboám szemmel láthatóan már nem örökölte apja bölcsességét.

            Bár az országban, különösen is az északi törzsek között, nagy volt az elégedetlenség a Salamon által bevezetett magas adók és a kényszermunka miatt, amit palotái és új városai építéseihez alkalmazott a király, mégis hajlandók lettek volna hűséget esküdni Roboámnak. A nép vezetői és elöljárói csak annyit kértek az új királytól, hogy enyhítsen egy kicsit a korábban kirótt kemény adóterheken és a kényszermunkán.

            Roboám nem adott azonnal, választ, hanem járom nap gondolkodási időt kért. Ekkor az új király a tanácsadóihoz fordult segítségért. Az apja idősebb és tapasztaltabb tanácsadói azt javasolták az ifjú királynak, hogy hallgasson a nép vezetőire és tegyen engedményeket, akkor maga mellé állíthatja a vezetőket is és megnyerheti az egész ország bizalmát. Azok az ifjak viszont, akik Robámmal együtt nőttek fel, a barátai voltak, az tanácsoltak, hogy bánjon csak kemény kézzel, a néppel és ne tegyen engedményeket.

            Az ifjú király balga módon az ifjak szavára hallgatott, akik azt tanácsolták, hogy mutassa meg már az elején, hogy ki az úr a házban, különben sohasem fogják úgy tisztelni, mint az apját.

            Roboám így a lehető legrosszabb módon kezelte az indulatokat és az országában egyre erősödő elégedetlenséget. Ahelyett, hogy a még hozzá hűségesnek mutatkozó vezetőket ügyesen megnyerte volna magának, büszke szavaival csak olajat öntött a tűzre. A király meggondolatlan szavaival tovább erősítette az elégedetlenség és a lázadás hullámát. Roboám kemény válaszára felkelés robbant ki az országban, ami végül az ország tragikus kettészakadásához vezetett. A tíz északi törzs Salamon egyik korábbi főembere, Jeroboám vezetésével elszakadt Roboámtól, és Izráel néven külön királyságot hozott létre. Salamon fiához, Roboámhoz egyedül Júda törzse maradt hűséges. Az ekkor kirobbant testvérháború évszázadokon át tovább folytatódott, és kisebb szünetekkel egészen addig fennmaradt, amíg az északi országrész teljesen el nem pusztult. Mindezt egyetlen ember elhamarkodott döntése, büszkesége és hősködése okozta.

            De Roboám legnagyobb hibája nem abban keresendő, hogy az ifjak tanácsára hallgatott, hanem abban, hogy nem figyelt Istenre és nem járt az Úr útján. Ha a kezdeti hibák után bűnbánattal kereste volna az Istennek a vezetését, talán megszilárdíthatta volna a királyságát, de ő nem tette ezt. Nem Isten vezetésére, hanem az emberi bölcsességre és a maga erejére támaszkodott, így végleg kudarcot vallott. A szentíró ezt az ítéletet mondja:  „Gonoszságot cselekedett, mert nem kereste állhatatos szívvel az URat.” (2Krón 12:14).

1.      Amikor a rossz tanácsra hallgat valaki

            Roboám személye és története arra figyelmeztet bennünket, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy adott esetben kinek a tanácsára hallgat valaki. Egyáltalán kér-e tanácsot, vagy esetleg azt képzeli magáról, hogy ő mindent tud. Vajon milyen szempontok alapján fogadja meg valaki a tanácsot?

            Egészen egyszerű dolgoknál is hasznos lehet, ha valaki tud jó tanáccsal szolgálni nekünk. Hát még, ha valami jelentősebb ügyről van szó, például házasodni készül valaki. Szóval döntő lehet az adott esetben, hogy kinek a tanácsát fogadja meg az ember.

            Roboám király életében erre látunk különféle példákat. Salamon halála után természetesnek tűnt, hogy a fia, Roboám fog uralkodni helyette. Kiderült azonban, hogy ezt nem mindenki fogadta örömmel. Volt egy trónkövetelő, akinek a neve csak egy szótaggal volt hosszabb Roboáménál, úgy hívták: Jeroboám. Ő is pályázott a trónra. Egyelőre azonban úgy tűnt, hogy a többség Salamon fia, Roboám mellett áll.

            Egy küldöttség is érkezett az új királyhoz, és a nép vezetői elmondták, hogy mivel Salamon korábban igen magas adókat vetett ki a népre, most ezek enyhítését kérik. Korábban, ha zúgolódva is, de megfizették az adót, mert látták, hogy épült általa az ország. De sok volt az a kényszermunka is, amit végeznünk kellett a király építkezésein.

            Úgy tűnik Roboámot vártalanul érte és meglepte a kérés. Először egyáltalán nem tudott válaszolni rá, ezért haladékot kért. Roboámnak fogalma sem volt arról, hogy most mi lenne a helyes. Míg azonban apja, Salamon, aki szintén fiatalon került trónra, Istenhez fordult és tőle kért tanácsot és bölcsességet, addig Roboám nem ezt tette. Roboámnak eszébe sem jutott Istenhez fordulni a bölcsességért. Ő azt gondolta, megbeszéli a dolgot a tanácsadóival és majd eldönti, hiszen mégiscsak ő a király.

            Az idősebb és tapasztaltabb emberek, akikkel annak idején az apja, Salamon is megbeszélte mindig a problémákat, azt tanácsolják az ifjú királynak, hogy legyen ő az első számú szolgája a közösségnek.

            Ez nem azt jelenti, hogy mindenben kiszolgálja őket, de ha jogos a kérésük, akkor engednie kell nekik. Ebből most nem szabad presztízskérdést csinálni. A vének meglátása szerint, ha most a király enged nekik ezen a téren, akkor a nép hűséges marad hozzá, meghálálja ezt a királynak.

            Roboámnak azonban úgy tűnik, egyáltalán nem tetszett a vének tanácsa. Ezért inkább a gyerekkori játszótársaihoz fordult, akiknek elmondta, hogy mit tanácsoltak az öregek. Azok meg persze fiatalos hévvel felháborodtak és kijelentették: szó sem lehet róla! Ne engedj nekik! Az ifjak, a király kortársai, akikkel együtt nőtt fel, egyöntetűen azt tanácsolták, hogy most kell bekeményíteni. Mindjárt az elején mutasd meg, hogy te vagy a király! Még nagyobb adókat vessél ki, és üzend meg a népnek, hogy a te kisujjad vastagabb az apád derekánál – ami azt jelenti: te már most erősebb vagy, mint az apád!

            Nyilvánvaló, hogy Roboámnak inkább tetszett az ifjak tanácsa, ezért őrájuk hallgatott. Amikor visszajött hozzá a delegáció, Roboám ezzel a büszkeséggel és hetykeséggel üzent a népnek: semmi könnyítésre ne számítsanak, sőt még magasabbak lesznek az adók, mert ő már most erősebb, mint az apja volt valaha is.

            Ezen nagyon elcsodálkoztak az emberek. Ki lesz az ő királyuk? Miféle ember ez, aki már most így beszél? Salamon kemény ember volt, de soha nem beszélt ilyen hangon a néppel. Főleg nem voltak ilyen érvei.

            Roboámnak ez a döntése tápot adott az elégedetlenkedőknek és a lázadó Jeroboám követelésének. Miután Roboám visszautasította őket, elmentek Jeroboámhoz és megkérték őt, hogy nem lenne-e a királyunk? Jeroboám persze erre várt! Addig Egyiptomban bujdosott, mert félt Salamontól, de most hazajött és kikiáltotta magát királynak. Voltak azonban olyanok, akik Salamonra való tekintettel hűségesek maradtak a fiához, és ez lett aztán évszázadokra a nép tragédiája. Kettészakadt a nép, és kettészakadt az ország. Az északon lakó tíz törzs Jeroboámot választotta királyának; a saját törzse, Júda, hűséges maradt Roboámhoz, így Izrael és Júda néven két külön állam jött létre.

2.      Amikor megfogadja valaki a jó tanácsot

            Roboám rossz döntést hozott, ennek következtében elvesztette az országa nagy részét.

Ő azonban ebbe a helyzetbe nem akart belenyugodni. Ekkor úgy tűnik, a király már nem akar senkitől sem tanácsot kérni, csak a saját szívére hallgat. Mert a saját szívünk is lehet tanácsadó, és ilyenkor van az, hogy megyünk a saját fejünk után. Roboámnak sikerült a megmaradt országából egy hatalmas sereget összegyűjtenie. Szinte minden épkézláb férfinak be kellett vonulnia, másképp elképzelhetetlen tűnt a száznyolcvanezer fős sereg kiállítása. Valószínűleg megállt a munka az országban, abbahagyták a gazdálkodást, a föld megművelését, szinte csak nők és gyerekek maradtak otthon, mert Roboám mindenáron ki akarta terjeszteni uralmát a szomszédos tíz törzsre is. Ez volt a saját szívének a tanácsa. Sikerült némi harci kedvet öntenie a népbe, s már ki is tűzték a támadás napját.

            Ekkor jelenik meg a színen ez a Semája nevű próféta. Aki elmondja Isten üzenetet: „Így szól az ÚR: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így!” (2Krón 11:4/a). Roboám valószínűleg eleinte nagyon dühös volt, hiszen amikor már minden készen van és felcsillan a remény, hogy egyesíteni tudj az országot, Isten közbeavatkozik és leállítja őt.

            De aztán lassan megcsendesedett Roboám, mert a Bibliában ennek a szomorú történetnek a végén mégis ezt olvassuk: „Ők hallgattak is az ÚR szavára, és hazatértek, nem vonultak ki Jeroboám ellen.” (2Krón 11:4/b). Nagy változás volt ez, mert egy ilyen Roboám-féle emberre nem jellemző, hogy feladná vagy hallgatna az Úr szavára. Lehet, hogy eszébe jutott Roboámnak egy másik prófécia is. Isten már korábban, még Salamon idejében, egy másik prófétán keresztül megmondta: „Íme, kiszakítom az országot Salamon kezéből, és tíz törzset neked adok. Egy törzs azonban az övé marad szolgámért, Dávidért és Jeruzsálem városáért, amelyet kiválasztottam Izráel összes törzse közül. Azért lesz ez így, mert elhagyott engem.” (1Kir 11:31-32).

            Roboám most az egyszer hallgatott Isten szavára. Korábban a rossz tanácsra hallgatott, de ezt a döntését soha nem bánta meg. Mert aki Isten szavára hallgat, az azt soha nem bánja meg. Mert Isten az, aki mindig jó tanácsot ad nekünk. Isten az, aki mindenkinél jobban szeret minket. Aki érdek nélkül tanácsol, mindig a mi érdekünket szem előtt tartva. Ő úgy ad tanácsot, hogy közben irányítja az eseményeket. Pontosan tudja, hogy mi fog bekövetkezni, és miért. Így készíti fel az eseményekre azokat, akik hallgatnak rá.

            Ady Endre írja egyik versében: “Ha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem. Kivonta kardját, megelőzött.” („Jön az Isten” c. verse) Isten előtte jár azoknak, akik készek Őt követni. Roboám ezt nem tudta, de itt, ebben a helyzetben mégis hallgatott az Úr szavára, és ez is Isten külön kegyelme volt, hogy még egy ilyen kezdő, bölcsesség nélküli, rossz tanácsadókkal körülvett ember is képes kritikus helyzetben hallgatni az Úr szavára. Isten annyira szerette az Ő népét elesett állapotában is, hogy megőrizte attól, hogy Roboám ismét rossz döntést hozzon, mert még e mögött is az Isten kegyelme van, ha képesek vagyunk Őrá hallgatni.

            Mennyivel más az, ha valaki tudatosan, nemcsak hallgat az Úr szavára, miután már elrontott sok mindent, hanem előre kérdezi az Urat. Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Milyen nagy kegyelem az, ha valakiben Salamon alázata van, aki az Úrtól kért bölcsességet. Nagyon érdekes kifejezés van a Biblia eredeti nyelvén. Azt jelenti: Adj a te szolgádnak halló szívet! Olyan belső érzéket, amivel hallom, hogy mit mondasz. Amivel értelek téged, és így leszek értelmes ember. Aki érti, hogy mit mondasz, és azt cselekszi is.

            Aki Istennek engedelmes, az hallja, hogy Ő mit mond, és utána alárendeli magát annak, amit mondott. Vagyis hiába határozta el, mint Roboám, hogy megyünk, visszaszerezzük, és majd én megmutatom... Ne mutasson meg semmit! Megmutatta eddig, hogyan tudja elrontani a dolgokat. Most már azt kellene megmutatni: mit jelent az Úr szavára hallgatni, és magát annak alárendelni.

            Mindig meg kell alázkodnia az embernek, mert ötleteink ugyan vannak nekünk általában, meg elképzeléseink is, meg a nagy akarás is mozog bennünk, különösen, ha oda kell csapni, vagy vissza kell csapni, de Isten gyermeke nem csapkod, Isten gyermeke engedelmeskedik. Alárendeli Isten gondolatainak a maga gondolatait.

            Jézus főpapi imádságának a befejező mondata ez volt: „Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!” (Mk 14:36). Ez volt Jézus egész alapállása, szemlélete.

            Isten adott mindnyájunknak akaratot. Az arra való, hogy mindig újra alárendeljem az Ő akaratának, és akkor fogok helyes döntéseket hozni. Egyébként ragaszkodhatom a magaméhoz, elmondhatom újra és újra, megpróbálhatom bebizonyítani, hogy mégiscsak jót akartam, s a végén mégis mindig rossz jön ki belőle. És ha ütközöm örökké Isten akaratával, egyszer összetörök az ütközések során, és soha nem tapasztalom meg azt, milyen jó dolog azt mondani és úgy élni: mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.

            Azzal kezdődik, hogy az ember kérdez, hogy értse és szeresse Istentől rendelt útját. Hogy van-e benne annyi alázat: nem tudom. Ahogy Salamon és Roboám nem tudott uralkodni, mi ugyanúgy nem értünk sok mindenhez. Van-e ennyi alázat bennünk, hogy kérdezzük Őt?

            Aki kérdezi, abban már bizalom és hit is van, hogy Isten felelni fog, és jót fog tanácsolni. És valahogy meg fogom érteni. Ha még egy Roboám is a maga süket lelki füleivel megérthette, meghallhatta az Úr szavát, akkor az én süketségemet is elveszi Isten.

            Isten olyan kegyelmes, hogy még a Roboámokhoz is küld prófétát. Még az engedetlent is újra és újra megajándékozza az Ő tanácsával. Csak hallgatunk-e az Ő tanácsára?

 

            Maga a mindenható Isten ígéri nekünk ezt: „Bölccsé teszlek és megtanítalak, melyik úton járj; szemeimmel tanácsollak téged.” (Zsolt 32:8.) De ahhoz, hogy a szemével tanácsolhasson, az én szememnek szüntelenül Őrá kell néznie. Nyilván értjük, hogy ez mit jelent a szó lelki értelmében. Szakadatlanul ennek a vágynak kell frissnek maradnia a hívő szívében: Uram, tanácsolj engem, és ha megértem, bizonyos, hogy engedelmeskedem neked. És minél többször engedelmeskedem, annál könnyebben meg fogom érteni.

            Kinek a tanácsára hallgatsz? Ez volt a kérdésünk. Isten segítsen minket, hogy mostantól kezdve kérdezzük Őt szüntelenül. Vegyük elő a Szentírást naponta, figyeljünk az igehirdetésben az Ő tanácsára, és legyünk készek engedelmeskedni neki. Ámen.

HALOTTUNK

 

HALOTTUNK:

Életének 64. évében elhunyt ifj. Pécsi József testvérünk, akinek temetése november 25.-én szerdán 14:00 órai kezdettel lesz az evangélikus temetőben. 

Imádságban kérjük Isten vigasztalását a gyászoló család számára!

"Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.” (Jób 10:1-12)

Hirdetések: 2020.11.15.

 

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

Istentisztelet, bibliaóra egyéb alkalmak a járvány miatt elmaradnak!

Az igehirdetések meghallgathatók gyülekezet saját YouTube csatornáján és Facebook oldalán!

Az igehirdetések írott változata elolvasható a gyülekezet internetes blogján!

https://bonyhadireformatusgyulekezet.blogspot.com/

IRATTERJESZTÉS:

2021 évi Bibliaolvasó Kalauz, Képes Kálvin Kalendárium és Református Falinaptár rendelhető a Lelkészi Hivatalban!

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközség

71800013-11116264 (Hungária Takarék)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeget „adomány” vagy „járulék”)

ÁLDÁS BÉKESSÉG!

A Bonyhádi Református Gyülekezet kiadványa

Református Lelkészi Hivatal

7150 Bonyhád, Dózsa Gy. u. 26.

Szerkesztő: Mészáros Zoltán, ref. lelkész

E-mail:bonyhad@reformatus.hu

Telefon: + 36 / 74 / 450 909

https://bonyhadireformatusgyulekezet.blogspot.com/

Salamon – a bölcs és gazdag király

 Igehirdetés: 2020.11.15.

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 40.

Salamon – a bölcs és gazdag király

Olvasmány: 1Kir 3:1-28

„Salamon király felülmúlta gazdagságban és bölcsességben a föld összes királyát. Az egész földről igyekeztek Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe. Ajándékot is hozott mindenki: ezüst- és aranytárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot meg lovakat és öszvéreket. Így ment ez évről évre. (1Kir 10:23-25).

            Salamon király uralma alatt élte Izrael a fénykorát. A későbbiekben ezért a zsidóság mindig is nosztalgiával tekintett vissza erre az időszakra. Az ígéret földjének csaknem egésze Izrael kezébe került. A nép békében és biztonságban élhetett. Virágzott az irodalom és a kulturális élet. Az ország helyzetéről és a közhangulatról tömören így számol be a szentíró: „Júdának és Izráelnek sok lakója volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek és ittak, boldogok voltak.” (1Kir 4:20). A gazdasági helyzetről pedig ezt a megállapítást olvashatjuk: „A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi vadfügefa van az alföldön.” (1Kir 10:27).

            Mindabból, amit Salamonnak az élete során sikerült elérnie, egyvalami különösen is kiemelkedik. Ő építette fel Isten templomát Jeruzsálemben. Ez a templom abban az időben a világ egyik legszebb épületének számított. Csaknem 200 000 munkás dolgozott rajta hét éven keresztül és pazarul díszítették nem sajnálva a költségeket.

            Uralkodásának minden sikere ellenére sajnos Salamon élete később drámai fordulatot vett. Az Istentől neki ajándékozott bölcsesség és gazdagság ellenére Salamon végül hűtlenné vált az Úr iránt. Salamon bukása végül az ország hanyatlásához és széthullásához vezetett. Salamon személye és története elgondolkoztat minket. Hogyan történhetett meg mindez? A kor leggazdagabb, legnagyobb bőségben és elégedettségben élő nemzete miként süllyedhetett alá olyan tragikus módon egyetlen nemzedék alatt? A szentíró arra mutat rá, hogy a baj gyökere abban keresendő, hogy Salamon képtelen volt parancsolni mohó szenvedélyének. Salamon palotában nőtt fel és szerette a fényűzést. Amikor Izrael elindította első tengeri expedícióját, a király arra használta őket, hogy egzotikus kincseket halmozzon fel: aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat. Arannyal borította be a templom padlóját, pazarlóan bearanyozta a finom cédrust és a drága elefántcsontot is, valamint katonai szempontból haszontalan aranypajzsokat készíttetett. A templom felépítése után, magának épített Salamon palotát, ami kétszer akkora volt, mint a templom és ennek építse 13 évig tartott.

            Salamon a szerelemben is hasonlóan szertelen és telhetetlen volt. Először az egyiptomi fáraó lányát vette feleségül, majd Moáb, Ammón, Edóm, Szidón és más népek hercegnőit is elvette. Ezek a házasságok persze katonai szövetségek is voltak. De ezzel azt fejezet ki Salamon, hogy már nem Istenben, hanem inkább a szövetségeseiben bízik. A feleségei kedvéért oltárt és templomokat épített Salamon az idegen Isteneknek és maga is hódolt ezeknek.

 

1.      Az ember, akinek mindene megvolt

            Salamon királyt először úgy mutatja be nekünk a szentíró, mint aki ezüsttálcán kapta az életet. Dávid és Betsabé fiaként a királyi palotában nőtt fel. Hamar ámulatba ejtette környezetét a költői tehetségével és természettudományos érdeklődésével és ismeretivel. Salamon az élete során mintegy 1000 éneket komponált és 3000 közmondást szerzett vagy gyűjtött össze. Apja, Dávid után Salamon lett Izrael királya annak ellenére, hogy a rangsorban eredetileg nem ő állt az élen. Az ország kormányzásához Istentől rendkívüli bölcsességet is kapott. Saját korában Salamont tartották a világ legbölcsebb emberének, akihez királyok és királynők utaztak messze földről, hogy találkozzanak vele és tanulhassanak tőle.  Mindenkit elkáprázatott a király bölcsessége és az ország gazdagsága.

            Salamon tehát már fiatalon mindent megkapott az élettől. Amikor Isten álmában megjelent neki és lehetőséget adott a számára, hogy bármit kérhet, amire csak vágyik, Salamon bölcsességet kért az Úrtól. Isten pedig látva a király alázatát az ígérte neki, hogy a bölcsesség mellé gazdagságot és a békés uralmat is megadja a számára. Izrael országának a területe Salamon uralkodása alatt volt a legnagyobb, Egyiptom határától egészen Babilon határáig terjedt. Körülbelül háromszor akkora területet ölelt fel, mint a mai Izrael, olyan térségeket is beleértve, amelyek ma Jordániához, Szíriához és Libanonhoz tartoznak. Salamon uralkodása jelentette Izrael virágkorát. A ragyogó templom és a fényűző palota, amelyet Salamon épített ennek ékes bizonyítékai. Salamon több jelentős várost is alapított a forgalmas kereskedelmi útvonalak mentén, a fővárost, Jeruzsálemet pedig vastag kőfallal vette körül, amelynek egyes részei mindmáig állnak.  Modernizálta az izraeli hadsereget, azaz 12000 lovassal és egy harci szekér osztaggal is kiegészítette.

            Az a tény, hogy Salamon bölcsességet kért az Úrtól, azt mutatja, hogy ifjúkorában alázatos és istenfélő volt, aki szeretett volna jó királya lenni népének. Uralkodása kezdeti éveiben Salamon ennek eleget is tett, hiszen igazsággal és becsülettel kormányozta az országot.

            A szentíró beszámol arról, hogy Sába királynője több száz kilométert megtéve Jeruzsálembe utazott, hogy találkozhasson Salamonnal és saját szemével győződhessen meg annak gazdagságáról és bölcsességéről. Ennek a látogatásnak a ténye is mutatja, hogy ebben az időszakban a Közel-Kelet ragyogó gyöngyszemeként tekintettek Jeruzsálemre. A királynő vélhetőleg diplomáciai küldetésben érkezett Salamonhoz, hogy fontos kereskedelmi megállapodásokat kössenek.

            A Biblia mégis ellentmondásos személyiségként mutatja be Salamont. A trónra kerülése kapcsán kitört hatalmi harcokban Salamon sokkal kegyetlenebbnek bizonyult apjánál, Dávidnál. Míg Dávid nem állt bosszút az ellenfelein és a béke érdekében mindig kész volt a megbocsátásra, addig Salamon nem ismert kegyelemet. Salamon szigorú intézkedései neheztelést váltottak ki Izrael északi törzseiben, ami végül, Salamon halála után, polgárháborúhoz vezetett. Ugyanakkor a Szentírás más fejezeteiben hűséges, bölcs és alázatos uralkodóként látjuk Salamont. Tragikus és szomorú látni, hogy miközben Salamon gazdagsága és hatalma növekedett, ő maga egyre távolabb került Istentől. A gazdagság, a hírnév és a pompa fényének növekedése közben maga Salamon lelkileg egyre inkább a sötét oldal előterébe kerül.

            Láthatjuk, hogy Salamonon egyre inkább eluralkodott a nagyzási hóbort. Politikai és gazdasági hatalma erősítése céljából az egyiptomi fáraó lányát vette el feleségül, valamint saját hírnevét és dicsőségét erősítette a további házasságkötéseivel is. Ugyanakkor veszélyes politikai és katonai szövetségek hálójába bonyolódott. Nyilvános égőáldozata, amelyen látványosan 1000 állatot áldozott fel minden idők legnagyobb áldozóhalmán, éles ellentétben állt apjának, Dávidnak az Úr előtti alázatával. Salamon tetteiből kétségtelenül kiderül, hogy hajlamos volt a túlzásokra, legyen szó az istentiszteleti szertartásról, építkezésről vagy éppen házasságkötésről. Salamon valóban az a király volt, akinek mindene megvolt, de szertelensége és telhetetlensége végül a bukását okozta.

 

2.      A templomépítő király

            Salamon építette fel Jeruzsálemben az Úr templomát. Kétségtelen, hogy nem sajnálta rá a pénzt, így a költségek hatalmasak voltak. A templomot, amelyen hét éven keresztül folyamatosan 200.000 munkás dolgozott hamarosan a világ egyik csodájaként emlegettek. A rengeteg aranyborításnak köszönhetően távolról nézve úgy ragyogott a templom, mint egy hóval borított hegycsúcs. Az épület belsejében pedig nemcsak a falak, de még a padló is színaranyborítást kapott. A Salamon által felépített templom sok tekintettben az Ószövetség egyik csúcspontjának tekinthető, elkészülte Istennek az Izraellel kötött szövetségének a beteljesedését jelentette. Salamon összehívta az egész népet, hogy felszenteljék Isten templomát. Miközben emberek ezrei figyelték a hatalmas, nyilvános ceremóniát, az Úr dicsősége leszállt, hogy betöltse a templomot.

            A zsidóság ettől kezdve úgy tekintett a templomra, mint a világegyetem középpontjára, amely kapcsolódási pont menny és föld között.  A tömeg két héten át ünnepelt. A bronzból készült emelvényen térdelve Salamon király fennhangon így imádkozott:  „Örömmel építettem neked lakóházat, maradandót, örök lakóhelyül.” (1Kir 8:13). Majd maga is megdöbbenve kérdezte: „De vajon lakhat-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!” (1Kir 8:27).

            A salamoni templom felépülésével valóra váltak azok az ígéretek, amelyeket Isten egykor Ábrahámnak és Mózesnek adott. Salamon templomszentelési imádsága az egyik legszebb és legfennköltebb imádság, ami valaha elhangzott. Salamon az imádságában áttekinti a szövetség történetét, majd arra kéri Isten, hogy a templomban való jelenlétével pecsételje meg ezt a szövetséget. Isten pedig így válaszolt Salamon imádságára:  „Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amelyet elém tártál. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy itt legyen az én nevem mindörökké; itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor!” (1Kir 9:3).

            Egész Izrael egy szívvel állt meg az újonnan felépített, ragyogó templom előtt. Láthatta, amikor tűz szállt le az égből, és az Úr dicsősége valóban betöltötte a templomot. Izrael népének végre volt országa, amelyet megerősített határok vettek körül, a jeruzsálemi templom által pedig Isten jelenlétének ragyogó jelképe is közöttük volt. Ezek után már senki sem kételkedhet többé Isten hűségében.

3.      Baljós árnyak

            Salamon uralkodását egyrészt a gazdagság, a pompa és a jólét jellemezte. Másrészt azonban a külső ragyogás mögött baljós árnyak jelentek meg. Az egyszerű nép körében az elégedetlenség moraja egyre erősödött. Salamon az építkezései és „luxusberuházásai” fedezésére Izrael történetében először adórendszert vezetett be az országban. Az építkezésen dolgozó munkások elvileg kaptak fizetést a munkájukért, de ez olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag rabszolgaként dolgoztatták őket. Salamon úgy rendelte ki a munkásokat az építkezéshez, ahogy a hadsereg sorozza be a katonákat. A szabad emberek kényszermunka táborokba való zárása újabb elégedetlenséget szított az országban.

            Amikor a számlák már túl magasra tornyosultak, Salamon nem átallott egészen odáig menni, hogy az ígéret földjének egyes részeit idegen királynak adja el: „Salamon király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén.” (1Kir 9:11). Így az eladott északi városok miatt a régóta meglevő széthúzás tovább nőtt Izrael északi és déli része között. Az a szakadék azonban, amely Isten és Izrael népe között tátongott, még ennél is sokkal veszélyesebb volt. Eddig Izrael népe Istent tekintette vezetőjének. Most azonban a figyelme a menny Istenéről a jeruzsálemi királyra irányult.

            Bár Salamon uralkodásának a kezdetét jólét, gazdagság és béke jellemezte, a szentíró később mégis szomorúan állapítja meg róla: „Így történt, hogy Salamon szívét feleségei vénségére más istenekhez fordították, és szíve nem maradt teljesen Istenéé, az ÚRé, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammóniak bálványát követte. ” (1Kir 11:4-5).

            Salamon szívét rabul ejtette a vágy, hogy fölülmúljon minden korábbi uralkodót. Ekkor azonban már nem Isten volt életének középpontjában. Igaz ugyan, hogy maradandó hírnevet szerzett magának a történelemben, legendássá vált Salamon gazdagsága és bölcsessége, ám életének végkifejlete mégis negatív példaként van előttünk.

            Isten annak idején Mózesnek pontosan leírta, hogy milyennek kell lennie a királynak, aki uralkodik majd Isten népe felett. Az ún. királytörvényben ezeket olvashatjuk: „Csak sok lovat ne tartson, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert megmondta nektek az ÚR, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön… Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben.” (5Móz 17:14-20).

            Ám Salamon ellenszegült Isten akaratának, és az intelmeket teljesen figyelmen kívül hagyva tömérdek lovat vásárolt, külkereskedelmi ügyletekbe bonyolódott, számos feleséget vett magának, valamint aranyat és ezüstöt halmozott fel a palotájában. Salamonnak hatalmas háreme volt, 700 felesége külföldi származású volt, akik idegen isteneket imádtak, és merőben más elképzelésük volt a jóról és a rosszról. Salamon valószínűleg a környező népekkel kötött megállapodások és szövetségek jegyében vette el őket, a királyi házasságokról ugyanis úgy tartották, hogy erős szövetséget teremtenek a két nép között. Ám ezek a házasságok végül Salamon szívét is elfordították Istentől. Salamon feleségei vallásgyakorlatára való tekintettel különféle oltárokat építetett, és támogatta a pogány istenek tiszteletét.

            Salamon kétségtelenül Izrael legnagyobb uralkodója volt. Ám a Biblia beszámol az elvesztegetett lehetőségekről is. Mivel Salamont egyre inkább magával ragadta az önzés és az élvhajhászat, így kudarca erkölcstelenségbe és végül polgárháborúba sodorta a nemzetet.

            Isten még Salamon életében ítéletet mondott felette: „Mivel ez történt veled, és nem tartottad meg a velem kötött szövetséget, sem rendelkezéseimet, amelyeket adtam neked, azért én ki fogom szakítani kezedből az országot, és a te szolgádnak adom.  De apádért, Dávidért nem a te napjaidban teszem meg ezt: majd a fiad kezéből fogom kiszakítani.” (1Kir 11:11-12). Ámen.