Hirdetések: 2022.09.26.

 

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

   Vasárnap 10:00 – istentisztelet

   Kedd 18:00 – Bibliaóra

 

Konfirmációi felkészítés

Konfirmációi felkészítő indul fiataloknak, és ha van rá igény, felnőtteknek is. A felkészítő beszélgetések sorozatát vasárnaponként az istentisztelethez kapcsolódva, 11:00 órától tarjuk.

 

EGYHÁZFENTARTÓI JÁRULÉK:

Kérjük a gyülekezet tagjait, hogy az egyházfenntartói járulék befizetésével és egyéb adományaikkal legyenek szívesek támogatni az egyházközség fenntartását és működését!

 

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközségű

71800013-11116264 (Takarék Bank)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeg „adomány” vagy „járulék”)

Igehirdetés: 2022.09.25. A kincs, az igazgyöngy és a háló példázata

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 28.

 

A kincs, az igazgyöngy és a háló példázata

Olvasmány: Mt 13:44-58

„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett hálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.” (Mt 13:44-48).

 

   Jézus szerint Isten országa a legnagyobb érték. A példázatokkal kétségtelenül az volt Jézus célja, hogy követői többre becsüljék a mennyek országát az egész világnál, és így készek legyenek lemondani a testi kívánságok és a világi javak hajszolásáról, ami akadályozhatja őket abban, hogy elnyerjék ezt a nagy jót. Valóban nagy szükségünk van nekünk erre a figyelmeztetésre, mert a világ csábításai ma is könnyen megigézhetnek minket, s így az örökkévalót könnyen felcseréljük a mulandóra, az igazi értéket a hamisítványra. Kálvin kommentárjában ezt írja: „Krisztus tehát jó okkal magasztalja ennyire az örök élet nagyszerűségét, hogy ne essen nehezünkre bármit elhagyni érte, amit amúgy értékesnek tartunk. Mi ugyanis leginkább a látszatot tartjuk sokra, ezért aztán értéktelennek tekintjük az új, lelki életnél…”

1.      Isten országa a legdrágább érték

   Isten országának titkát Jézus további példázatokkal igyekszik szemléltetni. Ahogy a mustármag és kovász példázata, úgy ezek a példázatok is ugyanazt mondják el, csak más-más szemszögből. A szántóföldben elrejtett kincs esetében az ember véletlenül bukkan a kincsre, míg a másik esetben a kereskedő tudatosan keresi a drágagyöngyöket. Vagyis az Isten országával különbözőképpen kerülhetünk kapcsolatba, de sohasem a mi szerepünk a lényeges, hanem mindig Isten országa. Fontos látnunk, hogy a példázat itt nem Jézus értünk hozott áldozatáról szól, és nem is a mi értékes voltukról. A két példázatban a kincs és a drágagyöngy az Isten országa. Olyan érték, melyért minden mást érdemes eladni. Ebben az esetben lényegtelen részlet, hogy az elrejtett kincs példázatában az ember a szántóföldben találja a kincset, ahogy az is, hogy a másik példázatban a kereskedő vásárolja meg a drágagyöngyöt. A bibliaolvasó emberek számára kísértést jelenthet, hogy a megvásárlás mozzanatát a megváltással azonosítsák. Itt azonban nem erről van szó. A példázat nem a megváltásról szól, hanem az Isten országának értékéről. Isten országa mindennél értékesebb, amit ismerünk. Végtelen értéke van. Nincs az a kincs, amelyhez fogható lenne. Jézus arról tanít itt, hogy az Isten országa olyan érték, amiért mindent érdemes odaadni, csakhogy a miénk lehessen ez a kincs. A példázatbeli ember, aki a kincset találta a szántófölben, jó érzékkel fektette be egész vagyonát abba, hogy megvehesse a földet, amelyben a kincs el volt rejtve. Ez az ember ugyanis hosszútávon gondolkodott.

   A gazda számára mindenképpen megérte a befektetés, hiszen százszor annyit vehetett a kincsen, mint amennyiről rövid időre lemondott. Ugyanez a helyzet a kereskedővel is, hiszen az általa megvásárolt egyetlen drágagyöngy minden másnál többet ért, így a lehető legjobb befektetés volt a számára. Mindez pedig az Isten országához való helyes hozzáállást mutatja be. A példázatok azt hangsúlyozzák, hogy Isten országáért érdemes mindent oda adnunk. A gazdag ifjúnak minden vagyonáról le kellett volna mondani, hogy örökölhesse Isten országát, de ő képtelen volt ezt megtenni.  Jézus szoros kapuról és keskeny útról beszélt. A gazdagok nehezen mennek be Isten országába, olyan nehezen, mint a teve a tű fokán. Egy időben tartotta magát az a hiedelem, hogy a tű foka egy szűk kapu volt Jeruzsálemben, melyen valóban nehezen mentek át a tevék, de ez a feltételezés minden alapot nélkülöz. Jézus szó szerint a tű fokára gondolt, melyen a tevének nem csak nehéz, de valóban lehetetlen átmenni. A tanítványok értették Jézus szavait, mert visszakérdeztek: „Akkor ki üdvözülhet?” (Mk 10:25). És Jézus így válaszolt: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges!” (Mk 10:27).  Az Isten országába csak az tud bemenni, aki a Szentlélek ereje által előbb mindenről lemondott. A gazdagságáról, biztonságáról, bölcsességéről, erejéről, jóságáról, igazságáról, sőt, még az életéről is. Ezért mondat Jézus: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” (Mt16.24). Mindent vagy semmit. Ha Jézus és az Isten országa nem lesz minden a számunkra, akkor semmi részünk nem lesz benne. Kívül rekedünk, mint azok a meghívottak, akik mentegetőztek, vagy azok a szüzek, akiknek nem volt olaj a lámpásaikban.

2.      Isten országának rejtettsége

   A másik hangsúlyos elem a két példázatban, hogy az igaz érték valamiképpen mindig rejtve van. Isten országa is rejtve van az emberi szemek elől, de mégis megéri mindent feladni Isten országáért, mert Isten országa mindennél nagyobb örömöt és mindent felülmúló gazdagságot ad. Senki nem csalódik, aki az Isten országára tesz.

   Aki viszont nem tud dönteni, vagyis, aki mindkettőt, azaz a mostani vagyonát és az Isten országát is, egyaránt magának akarja, az végül mindkettőt elveszíti. Nem lesz elég pénze ahhoz, hogy megvegye a gyöngyöt, nem lesz tulajdonjoga a föld felett, melyen a kincs el van rejtve, de a korábbi életét sem tudja elégedetten élni, mert a szíve vágyakozik a megsejtett kincs után. Meghasonlott és soha meg nem elégedett élete lesz az ilyennek, és végül a külső sötétség vár rá, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás. Aki viszont az Isten országát választja, és minden mást elenged annak megnyerése érdekében, soha el nem múló örömöt és boldogságot nyer. Nem csak a jobb, de az egyetlen jó részt választja. Isten országa döntés elé állít minket. Jézus szerint az egyetlen helyes befektetés, az egyetlen örökkévaló haszon az, ha Isten országát választjuk.

   Ahogy Jézus az előbbi példázataiban is rámutatott, Isten országa rejtett módon, nem várt formában jött el. Eljött, mielőtt teljessé lett volna, eljött a jelenben a jövő ígéretét hordozva, eljött kicsiny kezdetként. De Isten országa kétségtelenül elkezdődött. Nem úgy, mint ahogy a zsidók számítottak rá, de elkezdődött. Az elrejtett kincs és a drágagyöngy példázata arra mutat rá, hogy a kicsiny kezdet megragadása a legjobb befektetés. A kincs el van rejtve az emberek szeme elől, de mégis létezik! Sokak számára azonban ez egyáltalán nem volt magától értetődő. Jézus első eljövetelekor az Isten országa a bűnösök és vámszedők szedett-vedett társaságával való barátkozást jelentette, a megvetést, a nevetségességet, a jelentéktelenséget és a szenvedést. Csak aki megérti, hogy ez a piciny kezdet egy nagyobb cél felé tart, az adja el mindenét az Isten országáért. A tranzakció a külső szemlélőnek első látásra érthetetlen. Ez az a titok, amit Jézus elárult a tanítványainak. Mi megértettük-e már Isten országának a titkát? Vagy még mindig értetlenül nézzük az ostoba embert, aki mindenét eladja egy darabka szikes földért, és a megkergült kereskedőt, aki gyorsan szabadul értékes portékáitól? Látjuk-e Isten országának értékét, annak rejtettségében, kicsinységében is?

3.      A tengerbe kivetett háló

    A tengerbe vetett háló példázatát sokan a búza és a konkoly példázatával hozzák összefüggésbe, mert látszólag ugyanaz az üzenetük, a jó és hitvány szétválasztása az idők végén. Jézus a konkoly példázatával azt tanította, hogy az Isten országa még nem hozta el a világban a nagy szétválasztást. Ebben a világkorszakban egymás mellett növekszik a búza és a konkoly. A háló példázata azonban a hasonlóság ellenére egészen másról szól. Itt arról tanít Jézus, hogy az Isten országa a hálóhoz hasonlóan mindenféle embert magához vonz. Isten országának egy újabb titkára derül itt fény. Az Isten országa erő, amely hat az emberekre. Ahogy a kerítőháló a partra vonja a halakat, Isten királyi uralma is sokakat magával sodor. A mennyei erők, amelyek Jézus eljövetelével működésbe léptek, megérintenek olyanokat is, akik soha nem lesznek igazi hívőkké. Hatásuk alá kerülnek, de nem születnek újjá. Már a magvető példázatában is láttuk, hogy Jézus fellépése képes „ideiglenes” hitet kiváltani, amelyet az élet gondjai, csábítása, a Jézus követése miatt támadt nehézségek később megfojtanak. Tágabb az Isten országa hatóköre a Lélek újjászülő munkájánál. Vonzáskörébe kerülnek sokan, akik megízlelik az eljövendő világ erőit, látják a csodákat, észreveszik a hívőket átformáló mennyei fuvallatot, békességet és valamiféle örömöt éreznek a jelenlétükben, maguk is félig-meddig szeretnék a dolgot, de a szívük nem lesz teljesen az Úré.

   A Zsidókhoz írt levél tanít erről a kérdésről: „Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt.” (Zsid 6,4-6).

  A háló, mely az Isten országa, az eljövendő világ ereje, nemcsak jó halakat gyűjt össze, hanem hitványakat is. Ők látszólag megértették az evangéliumot és világosságra jutottak, megízlelték a mennyei ajándékot. Már a szájukban érezték az új világ ízét. A többi hívővel együtt a Szentlélek jelenlétében időztek, megfigyelhették másokban végzett munkáját, és időnként maguk is kedvüket lelték az igehirdetésben és békességet éreztek, amikor Isten dolgairól hallottak. Amikor ezek az emberek végül elfordulnak a hittől, döntésükkel azt bizonyítják, hogy a változás nem volt valódi, sőt, a hívők között eltöltött idő a későbbiekben tragikusan immunissá teszi őket Krisztus dolgaival szemben.

   Jézus példázata és a Zsidókhoz írt levél tanítása között egyetlen lényeges különbség van. Mindkettő a hálóban lévő hitvány halakról beszél, de a kerítőháló példázata, ha lehet, még egy fokkal félelmetesebb. A levélben megnevezett emberekről elbukásuk miatt már itt a földön kiderül, hogy nem volt mennyei élet a szívükben, Jézus példázatában viszont olyanokról olvasunk, akik mindvégig hívőnek látszottak és csak az ítélet napján derül ki, hogy nem alkalmasak az Isten országára. Súlyos igazságról van szó. Az Isten országának a titka, hogy nem mindenki megy be oda, aki azt mondja: Uram! Uram! Aki nem született újonnan víztől és Lélektől, az nem mehet be az Isten országába. A példázat halálosan komoly. Pál nem véletlenül szólítja fel olvasóit, hogy vizsgálják meg a szívüket, vajon igazán hisznek-e? (2Kor 13:5).

4.      A példázatok hatása

   Jézus példázatait ezzel zárja Máté evangélista: „És megbotránkoztak benne.” (Mt 13:58). Jézus saját családja és szülőföldjének lakói is elutasítják őt. De Jézus már az első példázatnál világossá tette, hogy mi a célja a példázatokkal: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg.  Akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” (Mt 13:11-13). A példázatokat Jézus tehát kettős céllal használta. Azokhoz, akiknek „volt”, azzal a céllal beszélt példázatokban, hogy még többjük legyen. Akiknek pedig „nem volt”, azok számára kijelenti, hogy a meglevő is elvész majd.

   Jézus Ézsaiás prófétát idézi: „Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” (Mt 13:15). A kövérség szinte minden kultúrában és vallásban a túlzott jólét, a múlandó javakat túlértékelő függőség szimbóluma. Olyan emberre jellemző, aki megtorpant a fejlődés útján, az örökérvényű értékek keresését feladva nem akar küzdeni tovább a magasztosabb örömökért, az igazi boldogságért, megelégszik pótörömökkel. A szeretet helyett elég neki a „szer”. A „teremtménnyel”, azaz magával vagy másokkal való vesződés helyett inkább a „készítményt” választja. A „lelkes” helyett a „lelketlent”. Idesorolható minden függőséget okozó dolog, amit örömpótlékként használunk. Életük gyakran beszűkül, leginkább maguk körül forognak, egy helyben toporognak. Továbblépni, magukat és a rájuk bízottakat igazán boldoggá tenni nem képesek, a saját magasabb rendű igényeiket sem ismerik fel. A gazdag ifjú szívét, erkölcsi tisztasága ellenére, a pénzimádat „kövérítette meg”, a farizeusok szívét a dicsőség- és hatalomvágy „kövérítette meg”. Sok mai, magasan képzett embert a tökéletesség tudata akadályoz a fejlődésben, vakít meg és tesz süketté az igazságra, a pozíciók tulajdonosait gyakran a felsőbbrendűség.

   A példázatok tehát elrejtik az Isten országának titkát azok elől, akik nem megfelelő lelkülettel fogadják. Jézus példázatok által egyenesen a szívüket szólítja meg. A kemény és makacs lelkületű, megelégedett és eltompult szívű emberek a példázatokkal nem tudnak mit kezdeni. A példázatok nem a vágyakozást, hanem a megbotránkozást és az elutasítást keltik fel bennük. Akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. Látván nem lát, hallván nem hall.

               Akinek viszont van, annak adatik, és bővelkedik! A példázatok nem csak elrejtenek, de ki is nyilatkoztatnak. Akinek a szíve nyitott, a lelke szelíd és befogadó, az előtt a példázatok új világot nyitnak meg. A példázatok úgy működnek, hogy ha valaki jó hozzáállással fogadja azok igazságát, a történetek nemcsak az értelmét járják át, hanem sokkal mélyebb lelki rétegekbe is eljutnak. Akinek befogadó lelkülete van, az úgy hallgatja a példázatokat, hogy hallja is őket, és egész belső lénye örül az igazságnak. Az Isten országa törvényszerűsége, hogy a megértést újabb megértés követi, majd: „Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik.” (Mt 13:13). Ámen.

 

Hirdetések: 2022.09.18.

 

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

   Vasárnap 10:00 – istentisztelet

   Kedd 18:00 – Bibliaóra

 

HALOTTUNK:

A Boldog Feltámadás Reménységét hirdetve vettünk búcsút 2022. szeptember 14.-én Fábián Antalné szül. Kovács Anna testvérünktől. Imádságban kérjük Isten vigasztalását a gyászoló család számára!

 

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

 

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközségű

71800013-11116264 (Hungária Takarék)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeg „adomány” vagy „járulék”)

Igehirdetés: 2022.09.18. - A mustármag és a kovász

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 28.

 

A mustármag és a kovász

Olvasmány: Mk 4:26-34

„Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.
Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.
Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Példázatokra nyitom meg számat, a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.” (Mt 13:31-35).

 

   Jézusnak az Isten országáról mondott példázatait olvassuk vasárnapról vasárnapra. A zsidók számára ebben az időben kulcsfogalom volt az Isten országa. Várták, hogy eljön Isten királysága, Isten uralma újra megvalósul népe között, és ez majd meg fog oldani minden bajt. Amikor eljött Jézus, és meghirdette, hogy valóban eljött az Isten országa, a zsidók nem hittek neki, mert ők teljesen másként képzelték ezt az isteni uralkodást. Mást vártak tőle, mint amit Jézus hozott. Ez az értetlenkedés tulajdonképpen végigkíséri Jézus egész szolgálatát. Jézus mégis megpróbálja a példázatok segítségével elmondani, hogy milyen az Isten országa.

 

1.      Mit jelent Isten országa?

   A zsidók azt gondolták, hogy amikor eljön az Isten országa, akkor minden teljesen megváltozik. Megvalósul a szeretet uralmának teljessége, és azonnal vége lesz minden gonosznak. Ha ugyanis eljött az Isten országa, akkor ez a jónak, szeretetnek az uralmát jelenti. A mi számunkra is ismerős lehet ez a kérdés. Ha van Isten és valóban Ő az Úr, akkor miért történnek rossz dolgok a világban? Ha valóban eljött Isten országa, akkor miért nem változott meg a világ? Miért uralkodik még mindig a rossz, a gonoszság a világban, és miért történhetnek rossz dolgok jó emberekkel? Mit gondoljunk az életről ebben a korszakban, és mit kezdjünk az életünkkel ebben a világba?

   A Biblia szerint minden azzal kezdődött, hogy Isten létrehozta az ő királyságát, amikor megalkotta a mindenséget, hogy abban az ő uralma érvényesüljön. Isten országa tehát életet és szeretetet építő uralmat jelent. Az embert pedig Isten azzal bízta meg, hogy vele éljen, mint az ő szeretett gyermeke, és az ő uralmát képviselje a teremtett világban. A teremtett világ az eredeti állapotában Isten uralma alatt igen jó volt. Csak szeretet és élet jellemezte, ismeretlen volt a gyűlölet, a bűn és a halál. Azonban Isten királyságában lázadás történt, az ember, akit Isten szeretetkapcsolatra teremtett, és szabad akarattal ajándékozott meg, a kísértő szavára hallgatva fellázadt a Teremetője ellen. Így az ember ahelyett, hogy Isten uralmát képviselné, a saját királyságát építi, és ezzel minden, ami eredetileg jó volt a feje tetejére állt. Megjelent az önzés, a fájdalom, a betegség és a halál. Az ember a saját bűnének rabja lett.

   Isten azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Megígérte, hogy helyreállítja a világot, hogy újra minden szép és jó legyen. Az emberiség évezredeken keresztül tovább lázadt Isten ellen. De Isten választott népe, Izrael, várta a Megváltó eljövetelét. Isten előkészítette egy család, majd egy nép életén keresztül az egész emberiség számára a megváltást, a helyreállítást, az Isten királyi uralmának eljövetelét. Jézus azzal kezdte meg földi szolgálatát, hogy meghirdette Isten országának eljövetelét. Ő, az emberré lett Isten, hozta el ezt az uralmat újra a földre. Példázataiban arról tanított, hogy milyen ez az uralom, csodái pedig bepillantást adtak abba, hogy milyen lesz az, ha majd egyszer teljesen megvalósul Isten országa.

               Halálával és feltámadásával Jézus magára vette a bűn következményét, és legyőzte a halált. Utat nyitott a lázadó embernek, hogy kegyelmet kapva visszatérjen Isten uralma alá. A követőire bízta azt, hogy hirdessék az egész világon ezt a jó hírt, és hívják meg Isten uralma alá az embereket. Jézus felhatalmazta tanítványait Szentlelkének erejével. Megígérte neki, hogy egy napon mindenki számára látható módon hatalommal tér vissza majd, és akkor teljessé lesz Isten országa, amely addig rejtve volt. Jézus helyreállítja ezt a világot, amelyben nem lesz többé bűn, sem halál. Akik az ő uralma alá tértek, azok ebben az újjáteremtett világban élnek majd vele, újra az ő uralmát képviselve örökké, akik pedig továbbra is elutasították őt, lázadók maradtak, örökre kizárva maradnak ebből a királyságból.

               A Biblia szerint ez nem csupán egy szép, régi történet, hanem ez a világ egyetlen, hiteles és igaz története. Jézus példázatai meghívnak minket, hogy legyünk mi is részesei. Így tekintsünk az életünkre és ennek a fényében lássuk a jövőnket is. Jézus minden példázatával mondott valami fontos információt az Isten uralmáról, a nagy helyreállításról. A mustármag és a kovász példázatával arról beszél, hogy Isten országa már itt van, Isten uralmának helyreállítása már elkezdődött, de még nem lett teljessé, nem azonnal és egyszerre jön el, hanem folyamatosan növekedve.

2.      Isten országa jelen van!

               Mindkét példázat arról beszél, hogy Isten országa valósággal jelen van a világban, és bár sokszor rejtve van, mégis az élet reménységét hordozza. Isten országa nem egy halott régi ügy, üres hagyomány, vallásos forma, hanem élő valóság, ami ténylegesen meghatározza az életet, reménységet ad, mint egy mag, amelyik a földben csírázni kezd és szárba szökken, mint a kovász, ami belülről átformálja az egész tésztát. Jézus kijelenti, hogy Isten királyi uralma már elkezdődött. Itt van, jelen van. Valóságos. Megtapasztalható. Átélhető. Be lehet kapcsolódni abba, meg lehet tapasztalni a valóságát, lehet élni az Isten uralma alatt helyreállított élettel.

               A mustármag példája az Isten országának erőteljes növekedéséről beszél. Kicsi a kezdet, szűk körből indul el és fokozatosan növekszik. Az a munka, amit Jézus itt a földön járva elvégzett a felületes szemlélő számára észre sem vehető, jelentéktelennek és kicsinek tűnik. A hatalmas Római Birodalom félreeső tartományában egy ácsból lett rabbi, és néhány halász a követője. Egy kicsi mustármag. Ezt hagyta itt Jézus, amikor a mennybe ment. Aztán a mustármag növekedni kezdett. A 12 tanítványból pünkösd előtt már mintegy 120 főnyi gyülekezet jött létre, majd pünkösdkor mintegy 3000 ember csatlakozott hozzájuk, aztán így terjedt tovább Jeruzsálemből Júdeába, Samáriába, és egészen a föld végső határáig. Azóta is minden generációban csatlakoznak Isten népéhez emberek. Ma már szinte kivétel nélkül minden nép a saját nyelvén olvashatja a Bibliát. Vannak korok és helyek, ahol látványosabb, s van olyan is, hogy egészen rejtett, de ma is növekszik ez a fa. Isten nagy történetének abban a korszakában élünk, amikor folyik az Isten országa népének összegyűjtése. Itt és most, közöttünk is.

               Hitvallásunk, a Heidelbergi Káté így fogalmaz: „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi, és hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok.” (H. K. 54.)

3.      Isten országa átformálja a világot!

               Miért csak rejtve van jelen Isten országa? Miért nem vonzza magához Isten országa az egész emberiséget? Erre válaszol Jézus a kovász példázatával. A kovász nem pusztán méretében növeli a tésztát, hanem megkeleszti. A kelt tészta minőségében más, mint a keletlen. A kovász nem felfúj, hanem belső változást munkál. A világnak és az embernek ugyanis nem mennyiségi, hanem egészen mély, gyökeres, minőségi változásra van szüksége. Isten a világ helyreállítását nem abban látja, hogy sokan legyünk, hanem abban, hogy belső változást munkál, a szív megújulását.

               Jézus ismerte a tömeget. Sokszor volt tömeg körülötte, akiknek enni is adott, de amikor a szív változásáról kezdett nekik beszélni, mégis csak a 12 maradt meg körülötte. Ünneplő tömeg éltette virágvasárnapon, ő pedig sírt felettük, mert tudta, hogy a lelkes tömeg szíve továbbra is elveszett, s néhány nap múlva öklüket rázva üvöltik majd, hogy feszítsd meg. Sokan voltak, de a szívük távol volt az Úrtól, a kovász még nem járta át a tésztát. A tömeget lehet fanatizálni, a tömeget lehet idomítani, még keresztvíz alá is lehet hajtani. De a szívet megváltoztatni csak személyes kapcsolatban lehet. A mély belső változáshoz pedig időre van szükség. Az evangélium elterjedése szempontjából is, és a személyes életünk megváltozása szempontjából is. A kovásznak időre van szüksége. Az Isten népének nagy összegyűjtése ma is folyik. De Jézus ma sem tömeget toboroz. Ő helyre akarja állítani a világot, és ezt azok az életének belső megváltoztatásával kezdi, akik hozzá jönnek. Olyan mértékű belső változásra van szükség, amit a Biblia újjászületésnek nevez.

               Hogyan történik ez? Isten megszólít. Igéje és Szentlelke által. „A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Rm 10: 17).  Mindig ott indult ébredés, változás, reformáció, új élet az egyház történetében, ahol, és amikor újra felfedezték Isten igéjét, komolyan vették, és nyitott szívvel befogadták. Spurgeon a XIX. századi baptista igehirdető ezért mondta: „Nekünk nem feladatunk szórakoztatni azokat, akiknek nincs gusztusuk az evangéliumra.”

               Ránk Isten nem tömegek toborzását, a templomok megtöltését bízta, hanem az ő igéjének hirdetését. Mert ahová az Isten igéjének a kovásza hull, ott élet indul, szívbeli változás történik, a kovász ugyanis keleszt. De nem keverhetünk akármit a tésztába, az ugyanis nem fog megkelni, hanem megromlik. Sok minden keltheti fel a figyelmünket Isten iránt. Egy baleset, amit túléltünk, egy gyógyulás, egy álom is lehet figyelmeztető jel, de ez önmagában még nem szül újjá bennünket. Ehhez Isten Igéjére van szükség! Ezért az istentiszteleten, a gyülekezeti alkalmakon nem okos gondolatokat vagy a magunk véleményét kell továbbadnunk, hanem az Isten igéjét. Ahová az élő Ige hull, és nyitott szívvel fogadják, ott valódi életváltozás támad az egyén és a közösség életében.

Hírdetések: 2022.09.11.

 

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

   Vasárnap 10:00 – istentisztelet

   Kedd 18:00 – Bibliaóra

 

HALOTTUNK:

Életének 89. évében elhunyt Fábián Antalné szül. Kovács Mária testvérünk, akinek temetése 2022. szeptember 14.-én, szerdán 13:00 órai kezdettel lesz az evangélikus temetőben. Imádságban kérjük Isten vigasztalását a gyászoló család számára!

 

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

 

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközségű

71800013-11116264 (Hungária Takarék)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az 

Igehirdetés: 2022.09.11. A búza és a konkoly példázata

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 27.

 

A búza és a konkoly példázata

Olvasmány: Mt 13:24-30

„ Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát! Ő pedig így válaszolt nekik: Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!” (Mt 13:36-43).

 

               Mi a célja Jézusnak azzal, hogy példázatokban tanít? A tanítványai szűk köréhez képest, a sokasághoz azért beszél Jézus példázatokban, mert azok számára, akik még nem kötelezték el magukat az ő követésére így rejtve marad az üzenet lényege. Azért beszél tehát Jézus homályosan, mert a sokaságban nincs meg az igaz világosság, így a prófétai üzenet teljesedik be rajtuk: „Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek, és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése.”(Mt 13:14-15). A megkeseredett és Isten ellen lázadó nép szemét maga Isten vakítja meg.

               Jézus világossá teszi, hogy nem mindenki van felruházva igaz értelemmel, hogy követni tudja, amit ő mond. A példázatokat hallgató sokaságot Jézus így szólítja fel: „Akinek van füle hallja!” (Mt 13:9). Ezzel is jelzi Jézus azt, hogy a tanítása nem mindenki számára érthető egyformán. Különbséget tesz a hallgatóság között, egyesek hallanak, mások viszont süketek a megértésre. A Biblia azt tanítja, hogy az Úr nyitja meg az ember fülét, és nem a magunk igyekezetéből leszünk alkalmasok arra, hogy meghalljuk Isten üzenetét. A tanítványai számára azonban Jézus külön elmagyarázza a példázat jelentését. Ahogy a magvető példázatánál, úgy itt a búza és a konkoly példázatánál is szükség volt erre a külön magyarázatra.

               A példázatok által Jézus képet ad arról, hogy miképpen működik most az Isten országa. A búza és a konkoly együtt vannak jelen a világban. Amikor a szolgák gyökerestül ki akarják tépni a konkolyt, a gazda megtiltja ezt nekik, mondván, hogy elég, ha majd aratáskor választják szét a kettőt. Vannak, akik befogadják az igét és Isten ereje az ő országának gyümölcseit elhozza számukra, mások viszont elutasítják az üzenetet, és úgy tűnik, hogy nem esik bántódásuk. Jézus hallgatói arra számítottak, hogy Isten ítélete gyorsan eléri majd az istenteleneket. A próféták beszéltek arról az időről, amikor Isten elhozza országát azáltal, hogy megítéli ellenségeit. A búza és a konkoly példázata által azonban Jézus bemutatja, hogy az ítélet nem rögtön jön el. Az utolsó ítéletet Isten a jövendőre tartogatja, addig pedig Isten országának ereje és a gonosz erők egymás mellett élnek tovább.

1.      Aki a jó magot veti

               Jézus ebben a példázatban Isten országát egy újabb képpel kívánja szemléltetni: „Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is” (Mt 13:24-25). Vagyis ugyanaz történik az evangélium hirdetésekor, mint a termőföld bevetésekor, a földbe hullott búzamag és a gyom is együtt növekszik. De Jézus itt valami különleges dologra is felhívja a figyelmet. Arra, hogy a gyomot az ellenség veti el álnok módon. Ebből pedig megérthetjük azt, hogy nem véletlenszerűen és nem is természetes módon jelenik meg a hívők közé keveredve a gonosz, hanem minden rosszért az ördögöt kell felelőssé tenni. Óvakodjunk azonban attól, hogy minden rosszért az ördögöt kárhoztassuk. Jézus az embert nem menti fel a maga felelőssége és bűne alól, csupán arra figyelmeztet, hogy mindig számolnunk kell a gonosz jelenlétével. A világban meglevő rosszért ne Istent hibáztassuk és ne is csodálkozzunk, ha túl sok gyom van az Úr szántóföldjén, mert a sátán szüntelen talpon van, hogy ártson. Aki pedig a jó magot veti, az nem más, mint maga Jézus Krisztus. Érdekes módon Jézus itt, a korábbiaktól eltérően, nem a tanítványait, nem az ige szolgáit nevezi magvetőknek, hanem egyedül saját magát. Azonban ez nem ellentmondás, hiszen a mi munkánkat is azért használja fel Jézus, mint eszközt, és azért vesz igénybe a föld megművelésére, hogy általunk és bennünk Ő maga cselekedjék. Jézus tehát méltán követeli magát azt is, amit a szolgái által visz véghez.

               Kálvin ezt így magyarázza: „Jézus valóban megparancsolja nekünk, hogy hirdessük az evangéliumot, de ezt mindig az ő irányításával és vezetésével kell tennünk, így mi úgymond az ő kezei vagyunk, s a munka egyedül végzője pedig mindig Ő maga.” Így valóban igaz az, amit Jézus a példázat magyarázatában mond a tanítványainak: „Az, aki a jó magot veti, az Emberfia.” (Mt 13:35).

2.      Az aratás a világ vége

               Jézus így folytatja  a példázatot: „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!” (Mt 13:30). A tanítványok és az egyház számára roppant nyomasztónak tűnhet, hogy a világ végéig együtt kell élniük a rosszal és küzdeni a gonosz hatalmával szemben. Jézus azonban mégis azt parancsolja az övéinek, hogy legyenek türelmesek és ne áltassák magukat hiú ábrándokkal. A lelkipásztoroknak és ez egyház vezetőinek természetesen minden időben küzdeniük kell azért, hogy megőrizzék az egyház tisztaságát. Ám számolniuk kell azzal is, hogy minden erőfeszítésük ellenére mégsem jutnak el addig, hogy az egyház tökéletes és minden bűntől mentes legyen. Jézus itt nem arra bíztatja övéit, hogy legyenek elnézőek az egyházban jelen levő bűnnel szemben, hanem buzdítja és bátorítja őket, hogy a gonosz nyilvánvaló munkája, a konkoly jelenléte ellenére se adják fel küldetésüket, az evangéliumnak a hirdetését, a magvetést.

               Isten országa jelenleg még rejtett módon van jelen a világban, az egyház pedig nem csupán a választottakból áll, hanem össze van keveredve a világ fiaival. Jézus saját maga magyarázza az általa elmondott példázatot: „az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.” (Mt 13:39). A János evangéliumában így olvassuk Jézusnak az aratásról mondott szavait: „Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató. Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.” (Jn 4:36-38). Másutt tehát Jézus az apostolokat is aratóknak nevezi, akik már most is munkálkodnak, de a végső nagy aratás munkája mégis majd az angyalokra lesz rábízva.

3.      Az igazak fénylenek

               Jézus ezekkel a szavakkal zárja a példázatot: „Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!” (Mt 13:36-43). Nagy vigasztalás ez Isten gyermekei számára, akik ebben a világban a gonoszokkal együtt kénytelenek élni, elviselve, sok gúnyolódást és üldöztetést. Az „akkor majd” időhatározó nagyon hangsúlyos itt. Kiemelni azt, hogy a hívők jelenlegi nyomorúságos állapotához képest milyen nagy megbecsülésben részesülnek majd. Lehet, hogy ma az egyház állapota nyomorúságosnak látszik, mert megrontja a bűn, mert együtt van benne a búza és a konkoly, lehet, hogy ma még sok gonosz ember istentelen cselekedetei miatt az egyház fénye és dicsősége elhalványul, de biztosan remélhetjük azt a boldog napot, amikor Isten megdicsőíti gyermekeit, és szertefoszlatja a ködöt, amely a ragyogásukat eltakarja.

               Kálvin ezt mondja: „Jézus valójában csak azoknak ígéri meg a jövendő dicsőségét, akikben már most ott ragyog Isten képmása, és akik dicsőségről dicsőségre elváltoznak Krisztus ábrázatjára, de miután a hívők élete most még rejtve van, és üdvösségük láthatatlan, mert reménység tárgya, Krisztus méltán irányítja a hívők figyelmét a mennyre, ahol majd részesei lesznek a nekik megígért dicsőségnek.”

               Isten gyermekeinek tehát a nehéz időkben, amikor a világ homályba borul, szükséges mindig észben tartaniuk, hogy a helyreállítás, amely Krisztus visszajöveteléig várat magára, elhozza majd Isten dicsőségének ragyogását. Pál apostol így ír erről: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Kor 3:18).). A Biblia tehát szembeállítja egymással az Atya országát, vagyis az istenfélők örökségét e földi világgal, hogy ekként emlékeztessen minket arra, hogy most zarándokok vagyunk, de a mennyek után sóvárgunk. S bár Isten országa már most bennünk van, de ezt csak akkor élvezhetjük majd a maga teljességében, amikor Isten lesz minden mindenekben.

4.      Mit üzen nekünk ma ez a példázat?

               Jézus realista volt. Így beszélt Isten országáról is. Megvallotta azt is, hogy van gyom. Arra figyelmeztette követőit, hogy legyenek józanok. Isten hatalmas és uralkodik, de a gonosz is végzi a maga munkáját. Számolni kell vele akkor is, ha tudjuk, hogy Jézus már legyőzte a gonoszt. Ezért ne legyünk se naivak se megkeseredettek.

               Jézus abban is realista, hogy az ítéletet Istenre bízza, hiszen tudja, hogy a tanítványok nem tudnának igazságos, teljesen átfogóképpen, ítéletet hozni. A tanítványok buzgó, konkolyszaggató törekvéseire nemet mond a gazda, hasonlóan a samáriai falura kért tűz esetéhez. Az idő ura Isten, Ő tudja, minek mikor kell meglennie!

               A korabeli szokások szerint kiszedegették a konkolyt, hogy a magja ne terjedjen és elégették. A korabeli zsidó gondolkodásnak része volt az a gyakorlat, amely szerint az igazak gyülekezetéből el kellett távolítani a gonoszokat. De Jézus türelemre int. A szolgák, azaz a tanítványok nem sürgethetik az ítéletet. Az elhamarkodott gyomlálással ugyanis az a baj, hogy a konkoly gyökerei idővel, amikor már megkülönböztethető a két növény egymástól, mélyen összefonódnak a búzáéval. Így ha a konkolyt pusztítják, a búzában is kárt tesznek. Isten igazsága nem csak abban nyilvánul tehát meg, hogy ítéletet tart a gonoszok felett, hanem abban is, hogy nem engedi igazságtalanul elpusztulni a búzát. Az ítélet Isten dolga! Ugyanakkor semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy lesz ítélet. Az emberi szív lényegét Isten látja, a látszat és a valódi sokszor nehezen különböztethető meg egymástól. Sokszor egy emberben is ott van Isten munkája és a "konkoly" is, mégsem ítélhető el az egész ember. Isten az, aki felfedheti a tévelygést, a gonosz munkáját, a bűnt, az eltévelyedést. Az igazság az, hogy olykor csak hosszabb idő elmúltával válik nyilvánvalóvá, mi a végső kimenetele jónak és rossznak. Még akkor is, ha valami könnyen megítélhető, Isten időt hagy: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket!” (Mt 7:16). Ámen.

Hirdetések: 2022.09.04.

 

GYÜLEKEZETI ALKALMAINK:

   Vasárnap 10:00 – istentisztelet

   Kedd 18:00 – Bibliaóra

 

EGYHÁZFENTARTÓI JÁRULÉK:

Kérjük a gyülekezet tagjait, hogy az egyházfenntartói járulék befizetésével és egyéb adományaikkal legyenek szívesek támogatni az egyházközség fenntartását és működését!

 

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

 

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközségű

71800013-11116264 (Hungária Takarék)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeg „adomány” vagy „járulék”)