100
TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 28.
A mustármag és a
kovász
Olvasmány: Mk 4:26-34
„Más
példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet
vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez ugyan kisebb minden magnál,
de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az
égi madarak, és fészket raknak ágai között.
Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet
vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.
Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit
nem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:
„Példázatokra nyitom meg számat, a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek
ki.” (Mt
13:31-35).
Jézusnak az Isten országáról mondott
példázatait olvassuk vasárnapról vasárnapra. A zsidók számára ebben az időben kulcsfogalom
volt az Isten országa. Várták, hogy eljön Isten királysága, Isten uralma újra megvalósul
népe között, és ez majd meg fog oldani minden bajt. Amikor eljött Jézus, és
meghirdette, hogy valóban eljött az Isten országa, a zsidók nem hittek neki, mert
ők teljesen másként képzelték ezt az isteni uralkodást. Mást vártak tőle, mint
amit Jézus hozott. Ez az értetlenkedés tulajdonképpen végigkíséri Jézus egész szolgálatát.
Jézus mégis megpróbálja a példázatok segítségével elmondani, hogy milyen az
Isten országa.
1.
Mit jelent
Isten országa?
A zsidók azt gondolták, hogy amikor eljön az
Isten országa, akkor minden teljesen megváltozik. Megvalósul a szeretet
uralmának teljessége, és azonnal vége lesz minden gonosznak. Ha ugyanis eljött az
Isten országa, akkor ez a jónak, szeretetnek az uralmát jelenti. A mi számunkra
is ismerős lehet ez a kérdés. Ha van Isten és valóban Ő az Úr, akkor miért
történnek rossz dolgok a világban? Ha valóban eljött Isten országa, akkor miért
nem változott meg a világ? Miért uralkodik még mindig a rossz, a gonoszság a
világban, és miért történhetnek rossz dolgok jó emberekkel? Mit gondoljunk az
életről ebben a korszakban, és mit kezdjünk az életünkkel ebben a világba?
A Biblia szerint minden azzal kezdődött, hogy
Isten létrehozta az ő királyságát, amikor megalkotta a mindenséget, hogy abban
az ő uralma érvényesüljön. Isten országa tehát életet és szeretetet építő
uralmat jelent. Az embert pedig Isten azzal bízta meg, hogy vele éljen, mint az
ő szeretett gyermeke, és az ő uralmát képviselje a teremtett világban. A
teremtett világ az eredeti állapotában Isten uralma alatt igen jó volt. Csak
szeretet és élet jellemezte, ismeretlen volt a gyűlölet, a bűn és a halál. Azonban
Isten királyságában lázadás történt, az ember, akit Isten szeretetkapcsolatra
teremtett, és szabad akarattal ajándékozott meg, a kísértő szavára hallgatva
fellázadt a Teremetője ellen. Így az ember ahelyett, hogy Isten uralmát
képviselné, a saját királyságát építi, és ezzel minden, ami eredetileg jó volt
a feje tetejére állt. Megjelent az önzés, a fájdalom, a betegség és a halál. Az
ember a saját bűnének rabja lett.
Isten azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Megígérte,
hogy helyreállítja a világot, hogy újra minden szép és jó legyen. Az emberiség
évezredeken keresztül tovább lázadt Isten ellen. De Isten választott népe,
Izrael, várta a Megváltó eljövetelét. Isten előkészítette egy család, majd egy
nép életén keresztül az egész emberiség számára a megváltást, a helyreállítást,
az Isten királyi uralmának eljövetelét. Jézus azzal kezdte meg földi
szolgálatát, hogy meghirdette Isten országának eljövetelét. Ő, az emberré lett
Isten, hozta el ezt az uralmat újra a földre. Példázataiban arról tanított,
hogy milyen ez az uralom, csodái pedig bepillantást adtak abba, hogy milyen lesz
az, ha majd egyszer teljesen megvalósul Isten országa.
Halálával és feltámadásával Jézus
magára vette a bűn következményét, és legyőzte a halált. Utat nyitott a lázadó
embernek, hogy kegyelmet kapva visszatérjen Isten uralma alá. A követőire bízta
azt, hogy hirdessék az egész világon ezt a jó hírt, és hívják meg Isten uralma
alá az embereket. Jézus felhatalmazta tanítványait Szentlelkének erejével.
Megígérte neki, hogy egy napon mindenki számára látható módon hatalommal tér
vissza majd, és akkor teljessé lesz Isten országa, amely addig rejtve volt.
Jézus helyreállítja ezt a világot, amelyben nem lesz többé bűn, sem halál. Akik
az ő uralma alá tértek, azok ebben az újjáteremtett világban élnek majd vele,
újra az ő uralmát képviselve örökké, akik pedig továbbra is elutasították őt,
lázadók maradtak, örökre kizárva maradnak ebből a királyságból.
A Biblia szerint ez nem csupán
egy szép, régi történet, hanem ez a világ egyetlen, hiteles és igaz története.
Jézus példázatai meghívnak minket, hogy legyünk mi is részesei. Így tekintsünk
az életünkre és ennek a fényében lássuk a jövőnket is. Jézus minden
példázatával mondott valami fontos információt az Isten uralmáról, a nagy
helyreállításról. A mustármag és a kovász példázatával arról beszél, hogy Isten
országa már itt van, Isten uralmának helyreállítása már elkezdődött, de még nem
lett teljessé, nem azonnal és egyszerre jön el, hanem folyamatosan növekedve.
2.
Isten országa jelen
van!
Mindkét példázat arról beszél,
hogy Isten országa valósággal jelen van a világban, és bár sokszor rejtve van,
mégis az élet reménységét hordozza. Isten országa nem egy halott régi ügy, üres
hagyomány, vallásos forma, hanem élő valóság, ami ténylegesen meghatározza az
életet, reménységet ad, mint egy mag, amelyik a földben csírázni kezd és szárba
szökken, mint a kovász, ami belülről átformálja az egész tésztát. Jézus kijelenti,
hogy Isten királyi uralma már elkezdődött. Itt van, jelen van. Valóságos.
Megtapasztalható. Átélhető. Be lehet kapcsolódni abba, meg lehet tapasztalni a
valóságát, lehet élni az Isten uralma alatt helyreállított élettel.
A mustármag példája az Isten
országának erőteljes növekedéséről beszél. Kicsi a kezdet, szűk körből indul el
és fokozatosan növekszik. Az a munka, amit Jézus itt a földön járva elvégzett a
felületes szemlélő számára észre sem vehető, jelentéktelennek és kicsinek
tűnik. A hatalmas Római Birodalom félreeső tartományában egy ácsból lett rabbi,
és néhány halász a követője. Egy kicsi mustármag. Ezt hagyta itt Jézus, amikor
a mennybe ment. Aztán a mustármag növekedni kezdett. A 12 tanítványból pünkösd
előtt már mintegy 120 főnyi gyülekezet jött létre, majd pünkösdkor mintegy 3000
ember csatlakozott hozzájuk, aztán így terjedt tovább Jeruzsálemből Júdeába,
Samáriába, és egészen a föld végső határáig. Azóta is minden generációban
csatlakoznak Isten népéhez emberek. Ma már szinte kivétel nélkül minden nép a
saját nyelvén olvashatja a Bibliát. Vannak korok és helyek, ahol látványosabb, s
van olyan is, hogy egészen rejtett, de ma is növekszik ez a fa. Isten nagy
történetének abban a korszakában élünk, amikor folyik az Isten országa népének
összegyűjtése. Itt és most, közöttünk is.
Hitvallásunk, a Heidelbergi Káté
így fogalmaz: „Hiszem, hogy Isten Fia a
világ kezdetétől annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje
által az igaz hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe,
azt oltalmazza és megőrzi, és hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok, és
örökké az is maradok.” (H. K. 54.)
3.
Isten országa
átformálja a világot!
Miért csak rejtve van jelen Isten
országa? Miért nem vonzza magához Isten országa az egész emberiséget? Erre
válaszol Jézus a kovász példázatával. A kovász nem pusztán méretében növeli a
tésztát, hanem megkeleszti. A kelt tészta minőségében más, mint a keletlen. A
kovász nem felfúj, hanem belső változást munkál. A világnak és az embernek
ugyanis nem mennyiségi, hanem egészen mély, gyökeres, minőségi változásra van
szüksége. Isten a világ helyreállítását nem abban látja, hogy sokan legyünk,
hanem abban, hogy belső változást munkál, a szív megújulását.
Jézus ismerte a tömeget. Sokszor
volt tömeg körülötte, akiknek enni is adott, de amikor a szív változásáról
kezdett nekik beszélni, mégis csak a 12 maradt meg körülötte. Ünneplő tömeg
éltette virágvasárnapon, ő pedig sírt felettük, mert tudta, hogy a lelkes tömeg
szíve továbbra is elveszett, s néhány nap múlva öklüket rázva üvöltik majd,
hogy feszítsd meg. Sokan voltak, de a szívük távol volt az Úrtól, a kovász még
nem járta át a tésztát. A tömeget lehet fanatizálni, a tömeget lehet idomítani,
még keresztvíz alá is lehet hajtani. De a szívet megváltoztatni csak személyes
kapcsolatban lehet. A mély belső változáshoz pedig időre van szükség. Az
evangélium elterjedése szempontjából is, és a személyes életünk megváltozása
szempontjából is. A kovásznak időre van szüksége. Az Isten népének nagy
összegyűjtése ma is folyik. De Jézus ma sem tömeget toboroz. Ő helyre akarja
állítani a világot, és ezt azok az életének belső megváltoztatásával kezdi,
akik hozzá jönnek. Olyan mértékű belső változásra van szükség, amit a Biblia
újjászületésnek nevez.
Hogyan történik ez? Isten
megszólít. Igéje és Szentlelke által. „A hit hallásból van, a hallás pedig
Krisztus beszéde által.” (Rm 10: 17). Mindig ott indult ébredés,
változás, reformáció, új élet az egyház történetében, ahol, és amikor újra
felfedezték Isten igéjét, komolyan vették, és nyitott szívvel befogadták.
Spurgeon a XIX. századi baptista igehirdető ezért mondta: „Nekünk nem feladatunk szórakoztatni azokat, akiknek nincs gusztusuk az
evangéliumra.”
Ránk Isten nem
tömegek toborzását, a templomok megtöltését bízta, hanem az ő igéjének
hirdetését. Mert ahová az Isten igéjének a kovásza hull, ott élet indul,
szívbeli változás történik, a kovász ugyanis keleszt. De nem keverhetünk
akármit a tésztába, az ugyanis nem fog megkelni, hanem megromlik. Sok minden
keltheti fel a figyelmünket Isten iránt. Egy baleset, amit túléltünk, egy
gyógyulás, egy álom is lehet figyelmeztető jel, de ez önmagában még nem szül
újjá bennünket. Ehhez Isten Igéjére van szükség! Ezért az istentiszteleten, a
gyülekezeti alkalmakon nem okos gondolatokat vagy a magunk véleményét kell
továbbadnunk, hanem az Isten igéjét. Ahová az élő Ige hull, és nyitott szívvel
fogadják, ott valódi életváltozás támad az egyén és a közösség életében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése