Igehirdetés 2021.10.17. Magdalai Mária – aki elsőként látta a feltámadott Jézust

 

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 86.

 

Magdalai Mária – aki elsőként látta a feltámadott Jézust

Olvasmány: Jn 20:1-18

„Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.” (Jn 20:18)

 

               A magdalai Mária személyét sok legenda és titokzatosság övezi. Gondoljunk csak a „Jézus Krisztus szuperszár” vagy a „Da Vinci kód” című alkotásokra. Sok irodalmi műben, színdarabban, vagy filmben Mária Magdolnát hol érzéki nőként, hol pedig jó útra tért prostituáltként, netán Jézus titkos feleségeként is ábrázolják. A Bibliában azonban nem találunk semmiféle utalást arra, hogy erkölcstelen életet élt volna. Mindössze annyit tudunk róla, hogy a Galileai-tó partján fekvő magdala városából származott, és Jézus hét ördögöt űzött ki belőle: „Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki.” (Mk 16:9). Miután pedig meggyógyult, életét Jézusnak szentelte.

               Az evangéliumok, amelyek Jézus tizenkét tanítványára összpontosítanak, említést tesznek arról, hogy asszonyok egy nagyobb csoportja elhagyta az otthonát azért, hogy Jézust kövessék: „Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki. Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.” (Mt 27:55-56). Magdalai Mária az első volt azon asszonyok sorában, akik anyagilag is támogatták Jézus szolgálatát.

               Amikor Jézust Jeruzsálemben keresztre feszítették, magdalai Mária nem törődve a veszéllyel, a közelében maradt. Megfigyelte, hogy hova temették, és amilyen korán csak lehetett, elment, hogy megadja Jézus holttestének a végső tisztességet. Így bár ő azért indult el, hogy a halott Jézusnak szolgáljon, ő lett a feltámadott és élő Krisztus első hírnöke. Érdekes, hogy amikor magdalai Mária a sírhoz ment és ott találkozott a feltámadott Jézussal, először nem ismerte fel az Urat, egészen addig, amíg maga Jézus a nevén nem szólította őt. De kétségtelen, hogy mégis a magdalai Mária volt az első, aki találkozott a feltámadott Jézussal, és ő vitte elsőként a hírt a többi tanítványnak.

               Jézus korában a nők teljesen háttérbe szorultak és nem sok szerepet kaptak a társadalomban. A zsidó bíróságok például el sem fogadták a nők tanúvallomását. Jézus feltámadásának hatalmas csodájánál azonban magdalai Mária abban a megtiszteltetésben részesült, hogy elsőként lehetett tanúja az eseményeknek. Az asszonyok tanúságtételét így aztán nem csoda, hogy kétkedve fogadta Péter és a többi férfitanítvány.

               Lukács az evangéliumában hangsúlyosan kiemeli azokat az asszonyokat, akik Jézussal együtt járták a falvakat és szolgáltak is neki: „S történt ezután, hogy ő városokon és falukon keresztül járva prédikált és hirdette az Isten országát és vele volt a tizenkettő. És némely asszonyok is, akiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, a magdalai, akiből hét ördög ment ki… sok más asszony, akik az ő vagyonukból szolgáltak neki.” (Lk 8:1-3).

1.      Ki is volt magdalai Mária?

               Magdalai Mária személyével kapcsolatosan több félreértés is adódik. Ki is volt ő valójában? Kétségtelen, hogy az evangéliumokban több olyan Mária nevű asszonyt is említenek, aki Jézus követője volt.

               Itt van például mindjárt a Lukács evangéliumában szereplő „bűnös asszony”, aki könnyeivel öntözte, hajával törölte és szent olajjal kente meg Jézus lábát. Az itt említetett nőt sokan tévesen magdalai Máriával azonosítják. Mivel azonban Lukács itt egy névtelen asszonyt említ, így az semmiképpen nem lehetett azonos a tanítványi körben jól ismert magdalai Máriával.

               Aztán ott van a János evangéliumában szereplő betániai Mária, aki Lázár és Márta húga volt. Róla is sokan feltételezik, hogy azonos lenne a máshol magdalai Máriaként említett nővel. Ez azonban szintén csupán találgatás.

               Ezeknek a feltételezéseknek és az ebből fakadó bizonytalanságnak az eredménye, hogy ennek a három nőnek a személye és története sok esetben összekeveredik a bibliaolvasó emberek előtt. Valójában inkább azt kell feltételeznünk, hogy magdalai Mária nem azonos sem betániai Máriával, sem pedig a Lukács által említett „bűnös” asszonnyal.

               De ki is volt akkor az igazi magdalai Mária? A Mária Magdolnaként is emlegetett asszony kettős neve valójában ennyit jelent: „magdalai Mária”, azaz a Genezáreti–tó partján található Magdala, halászatáról ismert településéről származó személy.

               Magdalai Mária tehát kétségtelenül létező személy volt, aki megszállottként került Jézus közelébe. Ma talán valamilyen pszichés betegnek tekintenék azt, amiben Mária szenvedett.  Jézus hét ördögöt űzött ki belőle, így megtörte a gonosz hatalmát fölötte és meghívta a követői közé. Lukács evangéliumában a következő beszámolót olvashatjuk: „Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit magdalainak neveztek.” (Lk 8:1-3).

               Magdalai Mária volt az az asszony, aki Máriával, Jézus anyjával együtt mindvégig kitartott Krisztus mellett. Ott állt a kereszt tövében és segített Arimateai Józsefnek a holttest sírba helyezésében. A feltámadáskor pedig az Úr arra választotta ki, hogy elvigye az örömhírt az apostoloknak. Így lett magdalai Mária az apostolok apostolává. A középkortól terjedt el a katolikus egyházban a „bűnbánó” Mária Magdolna elnevezés, mivel ő lett a bűnbánat szentségének megszemélyesítője. Kétségtelen, hogy nők szolgálatának példaszerű alakját fedezzük fel személyében és történetében.

2.      Jézus szolgálatában

               Ahogy látjuk Jézus szolgáltában a férfiak mellett fontos szerepet játszottak a nők. Ha abban a korban erről hallottak Görögországban a nagy filozófusok tanítványai, vagy a híres rabbik tanítványai, bizonyára megdöbbentek. Abban az időben az asszonyokat nem sokra becsülték, kisebbrendűnek gondolták a férfiaknál. Gondoljunk a samáriai asszony történetére, ahol még a tanítványok is csodálkoztak azon, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. Ráadásul a samáriaiak még ellenségnek is számítottak. Jézust azonban nem a kor véleménye érdekelte. Egyébként is az izraeli lelki vezetők messze elfordultak az ószövetségi törvény szeretet-parancsától, amikor így gondolkoztak a női nemről. Jézus nemcsak meghirdette, hogyan érez, gondolkozik az asszonyokról, hanem közösségvállalásával ki is mutatta és meg is élte ezt a megbecsülést és tiszteletet.

               Az asszonyok jelenlétét és szolgálatát hangsúlyozza tehát Lukács evangélista. Ő az az evangélista, aki különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy beszámoljon arról, hogy különböző helyzetekben milyen fontos szerepet töltöttek be az asszonyok a Megváltó életében. Nemcsak a férfiak, de az asszonyok is hallgathatták Jézus tanítását. Emlékezzünk arra, amikor Márta szorgoskodott, és sok mindent tett Jézust vendégül látva, ő még is azt mondta, hogy Mária, a testvére választotta a jobbik részt, mert ő ott ült Jézus lábainál és hallgatta tanítását. Ez nagy kiváltság volt, hiszen a zsidó rabbik ezt nem engedték volna meg az asszonyoknak.

               De nemcsak hallgathatták az Úr Jézust az asszonyok, hanem tapasztalhatták is gyógyító hatalmát, szabadító erejét. A magdalából való Mária ördögi megkötözöttségből szabadíttatott meg. Az ő állapota talán még nem olyan lehetett, mint a gadarai megszállotté, aki ön és közveszélyes volt már és őrjöngött, inkább a világtól való elzárkózás jellemezte, nem akart senkivel sem találkozni, rettenetes félelmek gyötörték, démoni megkötözöttség szörnyű jelei gyötörték. Akármelyik is volt jellemző, magdalai Mária élete, fizikailag és lelkileg egyaránt tönkre tette őt. De Jézus megszabadította, így ő is a szolgáló asszonyok között lehetett.

               Lukács evangélista azt mondja Jézusról: „vele volt a tizenkettő. És némely asszonyok is.” (Lk 8:2). Itt a hangsúly azon van, hogy „vele együtt volt”. A tanítványnak lenni kifejezés azt jelentette akkoriban, hogy járták vele az életutat, hallgatták őt és szolgáltak is neki. Jézus szeretete ragyog fel a Biblia szövegének ebben a gondolatában. Az asszonyok jelenléte azt szemlélteti, hogy az Úr nem egy távoli Isten, akivel nem lehet kapcsolatban lenni, hanem olyan, aki még az akkori idők gondolkozása miatt megvetettekkel is vállalja a közösséget, még az asszonyokkal is. Ő a megvetettekkel, a meggyötörtekkel, a betegségben szenvedőkkel élt együtt, ha kellett meggyógyította őket, kiszabadította őket a világ által rájuk kényszerített bezártságból és megvetettségből.

               De magdalai Mária története arról is szól, hogy nagy kiváltság, ha valaki nemcsak hallgatója lehet Jézus tanításának, de szolgálhat is neki. A legnagyobb megtiszteltetés magának Jézusnak szolgálni. Itt a hangsúly azon van, hogy ezek az asszonyok Jézusnak szolgáltak. Hogyan végezte magdalai Mária és a többi asszony ezt a szolgálatot? Az a szó szerepel itt, ami a diakóniai munkát, a szeretetszolgálatot jelenti. Van olyan fajta munka, amit kifejezetten az asszonyok tudnak ügyesen, a férfiaknál sokkal jobban, kitartóbban végezni. Ismerjük a történetet, amikor annyira szomjas volt, hogy leült a kút szélére és várta, hogy jöjjön valaki, aki inni ad neki, akkor egy samáriai asszony szolgált neki.

               Mindezt ráadásul „az ő vagyonukból tették” (Lk 8:2), azaz ha pénzre volt szükség, akkor azt adtak, ha élelemre volt szükség, akkor azt készítették el. Ez a szolgálat semmiképpen sem volt egyszerű és könnyű. Manapság hajlunk arra, főleg mi férfiak, hogy arra gondoljunk, hogy ez a fajta szolgálat nem olyan magasrendű. Sokkal nagyobb az, amit a férfiak szoktak végezni, mint például a tanítás, igehirdetés. Tudhatjuk, hogy az Úrnál ilyen megkülönböztetés nincs. Az, hogy mennyire magasztos ezek által az asszonyok által végzett szolgálat, abból is látszik, hogy még az angyalok is méltóvá tétettek arra, hogy ezt végezzék. Amikor az Úr Jézust megkísértette a Sátán, olvassuk, hogy Isten angyalokat küldött, akik szolgáltak Jézusnak, mivel már negyven napja nem evett, ezért étellel szolgáltak neki. Még az angyalok is végeztek ilyen „asszonyi” szolgálatot.

3.      Találkozás a feltámadott Urral

               Magdalai Mária történetéből azt láthatjuk, hogy Jézus ezeket az asszonyokat az általuk szívesen végzett és általában az „asszonyi munkának” nevezett szolgálat mellett elhívta az igehirdetői szolgálatra is! Így lett a magdalai Mária és a többi asszony Jézus feltámadásának első hirdetőjévé.

               Húsvét reggelén, amikor Mária kiment a sírhoz, meglepődve látta, hogy a kő már nincs a sír bejáratánál, a sír pedig üres. Két angyalt is látott ott, akik megkérdezték, hogy miért sír. Jellemző, amit ő erre válaszol: „Azért, mert elvitték az én Uramat.” (Jn 20:13). De honnan veszi ezt Mária? Ennek a feltételezésnek semmi alapja nem volt. Azt kellett volna mondania, hogy nem látom itt az Ő holttestét. De ez jellemez minket, hogy ha valamit nem értünk, akkor kitalálunk rá egy magyarázatot. Aztán egy tévedésre, feltételezésre felépítünk egy elméletet. Annyira, hogy amikor a feltámadott Krisztus megállt mögötte, ő azt gondolta, hogy a kertész az, és konkrét kéréssel állt elő: „ha te vitted el Őt, mondd meg, hova tetted.” (Jn 20:15). Valójában senki nem vitte el Jézus testét. Ott áll az élő Krisztus mellette, de ő a saját bánatába és a saját gondolataiba merülve mindezt még nem látja, ezért nem ismeri fel Jézust.

               Magdalai Mária, tehát így állt ott keserűségébe és saját feltételezéseibe beletemetkezve, amikor Jézus nevén szólította őt. Ekkor Mária végre felismerte Jézust. Az Úr nem rótta meg őt a korábbi értetlensége miatt, hanem azonnal feladattal bízta meg: „menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn 20:18). Magdalai Máriának tehát ezen túl másképpen kell szolgálnia, vinnie kell a húsvéti örömhírt és elmondania azt a tanítványoknak. Korábban csak a 12 tanítvány kiküldéséről olvastunk. Akkor elsősorban a férfi tanítványok végezték az igehirdetés szolgálatát. Most azonban Jézus, az asszonyokat is kiküldi.

               A feltámadott Jézussal való találkozás és a tőle kapott új küldetés teljesen megváltoztatta magdalai Mária életét.            Ugyan eddig is szolgált ő Jézusnak, de most a szolgálatnak egy új lehetősége nyílik meg előtte. Húsvét reggelén még úgy indult el, hogy ott folytatja, ahol nagypénteken abbahagyta. Ha már asztalt teríteni és vendégül látni nem tudja Jézust, legalább a sír körül végez valami munkát, részt vesz a végtisztesség megadásában, hiszen mást már úgysem tud tenni. Ekkor még azt gondolja, hogy Jézus halott, már nincs közöttük, de ő a halott Jézusnak is szolgálni akar. Míg azonban a többiek, a férfi tanítványok nagypéntek után félelmükben elrejtőztek, bezárkóztak és tétlenül várakoztak a bezárt ajtók mögött, addig magdalai Mária nem ezt teszi, ő kilép az ajtón, kimegy a sírhoz, a maga módján, de ismét szolgálni akar. Így lesz valóban ő az első, aki szolgálhatja is a feltámadott Urat. Magdalai Mária az első, aki látja az üres sírt és hallja az angyalok bizonyságtételét.

               Miközben magdalai Mária még ott tehetetlenkedik és értetlenkedik az üres sír mellett, megáll mögötte maga a feltámadott Krisztus. Jézus szava töri át a keserűség és a fájdalom falát, az Ő szava mozdítja ki abból a tehetetlenségből és értetlenségből, amiben addig volt. Jézus nem megy el közömbösen Mária mellett, szóba elegyedik vele. Jézus kezdeményez, aztán Ő ad igét nekik is, mert mindig az igével gyógyít meg minket az Úr. A feltámadott Krisztus nem ítéli el Máriát, hanem újra elhívja és szolgálatba álltja őt. A feladat szól a magdalai Máriának, de szól később a többieknek is, így nekünk is: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1:8). Ámen.