Igehirdetés: 2021.06.20. Náhum – Ninive ideje lejárt!

 

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 69.

 

Náhum – Ninive ideje lejárt!

Olvasmány: Náhum 1:1-14

„Ha megharagszik, ki állhat meg előtte, izzó haragjának ki állhat ellene? Lángoló haragja árad, mint a tűz, még a sziklák is szétporladnak tőle. Jó az ÚR! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül. De elsöprő áradattal vet véget ellenfeleinek, ellenségeit sötétség üldözi.” (Náhum 1:6-8)

  

               Jónás igehirdetése nyomás Ninive megtért és így Isten megkegyelmezett a városnak. Mintegy száz év elteltével lépett fel Náhum próféta. Az ő idejére azonban Ninive még istentelenebbé vált, mint amilyen Jónás idejében volt. Az a megtérésre és megújulásra kész lelkület, ami Jónás látogatása idején jellemezte a várost, már semmivé lett. Az egész akkor ismert világot rémületben tartó ninivei erődítmény bevehetetlennek tűnt. Az asszírokról mindenki azt gondolta, hogy legyőzhetetlenek. Az Úr azonban nem volt hajlandó tovább nézni a város szörnyű bűneit, ezért elküldte oda prófétáját, Náhumot, hogy adja át a küszöbön álló pusztulásról szóló üzenetet. Ninive hatalmas városát tomboló tűzvész emészti majd fel, az egész asszír birodalom pedig semmivé lesz. Náhum Ninivének szóló kijelentése: „elfeledett leszel!” (Náh 3:11), szó szerint beteljesedett. Ninive a Kr. e. 612- ben bekövetkezett pusztulását követően eltűnt a térképről, sokáig a nyomát sem lehetett megtalálni. Csak mintegy 2500 évvel kősebb a 19. században találtak rá a régészek Ninive romjaira és határozták meg földrajzi helyét.

               Náhum próféta könyve két tekintetben is kitűnik a többi kispróféta írása közül. Egyfelől abban a tekintetben, hogy Náhum az üzenetét a többi prófétától eltérően nem saját népéhez, hanem egy idegen nagyvároshoz, Ninivéhez címezte. Míg például Ézsaiás vagy Mikeás prófétát lelkileg nagyon is megviselte, hogy a saját népükre váró ítéletről kellett prédikálniuk, addig Náhum ebből a szempontból könnyű helyzetben volt, hiszen ő a hazája ellenségeinek a pusztulásáról beszélhetett.

               Másrészt Náhum könyvének a nyelvezete a többi kispróféta művével szemben rendkívül élénk és mozgalmas. Asszíriát nem volt nehéz gyűlölnie a prófétának. Ebben az időben az asszír hadsereg katonái megtizedelték a júdeai városok lakosságát, megláncolva hurcolták el a foglyokat és az egykor termékeny szántóföldeket tönkre tették, a kutakat megmérgezték, a gyümölcsösöket kivágták. Asszíria végigpusztította az egész térséget a mai Törökországtól egészen a Perzsa-öbölig és Egyiptomig.

               Júda még megmaradt lakosságát az a súlyos kérdés foglalkoztatta ebben az időben, hogy miközben saját népét annak bűnei miatt Isten keményen megítéli, hogy lehet, hogy a mindent és mindenkit eltipró kegyetlen Asszíriát pedig büntetés nélkül hagyja?

               A többi bibliai prófétához hasonlóan Náhum túllát a jelen borzalmain, a történelem félelmetes erőin és Isten tervére tekint. Jól látja, hogy a birodalmak felemelkedése és bukása mögött sokkal hatalmasabb erő működik, és ez az erő határozza meg a dolgok végkimenetelét, bármilyen sokáig kell is várni rá.

1.      Ninive ideje lejárt!

               Ninivét bevehetetlen városként tartották számon. Csaknem 13 kilométer hosszú, vastag védőfal vette körül, melyen kívül még egy negyvenöt méter széles árok is húzódott. E védelmi rendszer mögött sorakoztak fel a kegyetlenségükről hírhedt asszír seregek. Az egyik asszír király azzal dicsekedett, hogy levágott fejekből emelt piramist egy ellenséges város előtt. Náhum azonban meghirdette Ninive bukását. Ki hiszi el ezt a vakmerő próféciát? Az Asszír birodalom, amely akkor már csaknem három évszázada uralta a világot, semmivé lesz? Náhum Kr. e. 700 körül prófétált. Néhány évtizeddel később szavai beteljesedettek, Kr. e. 612-ben az utolsó asszír erődítmény is elesett.

               A Lukács evangéliumában olvashatjuk Jézusnak ezt a kijelentését: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12:48). Mindez igaz Ninivére is. Ez a város abban a kiváltságban részesült, hogy megismerhette az egy igaz Istent. Jónás prédikálásának hatására ez a hatalmas pogány város megtért, az Úr pedig kegyelmesen feltartóztatta ítéletét. Mintegy százötven év elteltével azonban Náhum a hajdan hatalmas Ninive bukását jelenti be. Asszíria megfeledkezett Istenről, a megtérésről és a megújulásról, és újra erőszakossá, bálványimádóvá és öntelté lett. Isten elvetette Asszíriát, és egy új hatalmat, Babilont emelt fel.  A babiloni seregek úgy elpusztították Ninivét, hogy szinte nyoma sem maradt a földön az egykor virágzó és hatalmas városnak.

               Ninive két bibliai könyvben is szerepel, de mégis két különböző történet van előttünk. Látszatra ugyanaz a város és mégsem ugyanaz. Mind a két esetben pogány és bálványimádó, és Isten ítélete alá esik. De az egyik alkalommal megtért Jónás prédikálására, s így elérte végső pusztulásának a felfüggesztését, a másik alkalommal Náhum kárhoztató ítélete viszont beteljesedett. Egyik alkalommal engedélyt kapott Istentől az életben maradásra, a másik alkalommal megsemmisült. Minek köszönhető ez a különbség?

               Ninive gyászos végzete fontos üzenetet hordoz. Ha a megtérők nem adják tovább a következő nemzedéknek az Isten üzenetét, ha nem tanítják meg őket az Úr félelmére és tiszteletére, akkor azok visszatérnek a romlás útjára. Ninive megújulása rövid életűnek bizonyult, de nem azért, mert a nép megtérése nem volt őszinte, hanem mert elmulasztották továbbadni Isten bűnbocsátó kegyelmének megtapasztalt áldásait a következő generációnak. Ahogy teltek-múltak az évek a Jónás által hirdetett hatalmas Isten teljesen feledésbe merült. A lelki megújulás elhalványult, az erkölcs ismét hanyatlásnak indult, s végül a tiszta hit teljesen kihunyt. A megüresedett szívekben pedig újra megjelentek a pogány babonák, a bálványimádás és a kegyetlenség.

               Ezért olyan fontos, hogy megtanítsuk gyermekeinknek Isten igazságait. E nélkül az ismeret nélkül ugyanis valószínűleg elbuknak, amikor olyan nehézségekbe ütköznek, amelyeket nekünk az Isten erejével sikerült legyőznünk. Ezért hát osszuk meg gyermekeinkkel az Istentől tanult lelki igazságokat! Ne feledjük, hogy az Úrtól való ismeretünk részben attól függ, hogy mi hűségesen továbbadjuk-e az igazságot.

2.      Isten válasza az igazságtalanságra

               Van-e igazság a földön? A legtöbbször azt érezzük, hogy nincs. Ha körülnézünk magunk körül a világban, akkor nagyon sok igazságtalanságot fedezhetünk fel. Az élet minden területén találkozhatunk igazságtalansággal, különösen is a politika színterén. Látszólag a gonosz diktátoroknak megy a legjobban a soruk. Sokszor azok sikeresek, akik gátlástalanul átgázolnak mindenkin. A gyengét egyszerűen eltapossák. Csak a nyers erő és a hatalom érvényesül. Náhum neve azt jelenti: „vigasztalás”. Bár Isten haragjáról beszél, üzenete vigasztalást jelent mindazoknak, akik a világ igazságtalansága és gonoszsága miatt szenvednek. Náhum ezt hirdeti: „Jó az ÚR! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül. De elsöprő áradattal vet véget ellenfeleinek, ellenségeit sötétség üldözi.” (Náh 1:7-8).

               Ninive napja régen leáldozott, Náhum bizonyságtétele azonban tovább él, és arra emlékeztet minket, hogy Isten mindig igazságot szolgáltat.

               Náhum prófétának, aki Júda népéhez tartozott, nem volt nehéz átéreznie, hogy mi az igazságtalanság. Az Istentől kapott üzenet szerint Ninive elleni legfőbb vád az igazságtalanság volt. Ez a város az Asszír Birodalom fővárosaként, az igazságtalanság megtestesítőjévé vált mindenki számára:  „Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan. Akik híredet hallják, mind tapsolnak, mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?” (Náh 3:19). Ninive a nyers és brutális erőt képviselte. Bár Ninive Júdától több száz kilométerre észak-keletre feküdt, a birodalom fennhatósága az egész Közel-Keletre kiterjedt. Júda kicsi és törékeny ország volt, amelynek a függetlensége már csak egy cérnaszálon függött.

               Júda országának északi testvérét, Izraelt már leigázta Asszíria, a lakosság nagy részét legyilkolták vagy fogságba hurcolták. Az asszírok Júdát is megtámadták és a végső pusztulástól csupán Isten csodálatos közbeavatkozása mentette meg. Az ellenséges fenyegetés azonban Náhum idején újra felerősödött. Júda királyát, Manassét, aki fellázadt Asszíria ellen szégyenszemre az orrába kampót akasztva hurcolták el fogságba. Júdát, mint a birodalom vazallus államát, adófizetésre kötelezték. Keveseknek lenne elég bátorságuk ahhoz, hogy egy ilyen kegyetlen halatommal szembesülve ne rendüljenek meg. De Náhum nem rendült meg, mert ő látott egy sokkal hatalmasabb erőt, Isten hatalmát, akinek haragjától a sziklák is megrendülnek. Hogyan is állhatna ellen Ninive Isten haragjának? Náhum rendületlenül bízott Istenben.

               Nagy bátorságra vallott, hogy a próféta az akkori világ legerősebb nagyhatalmának bukásáról jövendölt. Náhum könyvének méltóságos hangneme arra utal, hogy a próféta nem hagyta magát megfélemlíteni. Magabiztosan szólalt meg, mert jól ismerte Istent: „Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma; senkit sem hagy az ÚR büntetés nélkül.” (Náh 1:3).

               Náhum próféciái néhány éven belül valóra is váltak. Ninive elbukott, és soha többé nem állt talpra. A világ legnagyobb városából csupán romhalmaz maradt, amelyet benőtt a fű és végleg elfelejtették. A történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy Később Nagy Sándor majd pedig Napóleon is eljutott erre a vidékre, tábort is ütöttek ott a romok felett, de fogalmuk sem volt arról, hogy azon a helyen valaha egy hatalmas város állt. A területet ma úgy emlegetik, mint a „juhok dombja”, ugyanis nomád beduinok legeltetik ott állataikat.

3.      Bizonyságtétel Isten hatalmáról

               Náhum próféta könyvében, bár félelmetes módon, mégis a hívők számára bátorítólag jelenik meg Isten ereje és hatalma. A könyv ugyan Asszíria ítéletéről és pusztulásáról szól, de Istennek nemcsak az volt a célja, hogy ítéletet hirdessen, hanem az is, hogy az övéit erősítse és bátorítsa. Az Úr az Ő ítéleteiben is az erejének és hatalmának nagyságát láttatja meg velünk.

               Náhum próféta természeti képekben is igyekezett kifejezni az Úr hatalmas voltát. Arról ír, hogyan mutatkozik meg az Úr ereje a szélvész és a vihar pusztításában, a tenger és a folyók kiapasztásában, hogy tekintetétől még a hegyek, is megremegnek. Sajnos azonban, bár önmagában véve ezek a képek ijesztőek, és az embert Isten iránti alázatra, és jogos félelemre kellene, hogy indítsák, sok esetben ez mégsem történik meg. A természet ereje nem indít bennünket az Úrral szembeni alázatra, és arra, hogy meglássuk, Ő milyen hatalmas. Mindez a szívünk keménységéből fakad. Mivel ma már nem élünk természet-közeli életet, szélviharral, földrengéssel sem találkozunk gyakran, ezért könnyen elfelejtkezünk arról, hogy mekkora is az Úr hatalma. Nemcsak a természet erejét becsüljük le, de magát Istent is kicsinynek és erőtlennek véljük.

               Valószínűleg Náhum idején is így gondolkodtak az emberek, ezért a próféta még erőteljesebb képekkel állt elő. A következőkben már nem a természeti képek által, hanem az Asszíria feletti ítéletben igyekszik megmutatni népének Isten nagyságát és hatalmát.

               Ez pedig különösen is hatásos módja volt annak, hogy népét Isten hatalmára emlékeztesse, mert akkoriban Asszíria még létező birodalom volt, még meghatározta a hétköznapokat, még ők uralkodtak a Közel-Keleten mindenki felett. Valahányszor tehát szóba került Asszíria, akkor a hívőknek eszükbe juthatott az ítélet is, amelyet Isten meghirdetett Náhum által, és az, hogy ez a jelenleg erős birodalom mégsem erősebb az Úrnál. Isten ítéletei a történelem során bennünket is az Ő erejére emlékeztetnek, és így segítenek minket abban, hogy Őbenne, és az Ő hatalmában bízzunk. Nem is olyan régen még sokan a nagy Szovjetuniót tartották elpusztíthatatlannak és legyőzhetetlennek. Ma sok városban már csak a rozsdás gyárak, az üresen álló épületek, az ottfelejtett szobrok és domborművek emlékeztetnek erre a birodalomra. Isten a történelmi ítélettételei által is megmutatja az Ő hatalmát és nagyságát. És valahányszor ilyenekre nézünk, eszünkbe kell, hogy jusson: az Úr hatalmas.

               Ha komolyan vesszük Isten hatalmát és nagyságát, akkor rá kell bíznunk az életünket. Aki nem hisz Isten hatalmában, az nem is keresi Őt, az sok minden máshoz fordul, csak az Úrhoz nem. Náhum jövendölése arra bátorította Júda népét, hogy bízzanak az Úr erejében és hatalmában. Isten akkor, még nem hajtotta végre az ítéletet, de népe bízhatott az Úr hatalmában. Tudták, hogy az, aki ezt a hatalmas ítéletet végre fogja hajtani, akkor és ott, az ő idejükben is ugyanolyan hatalmas Úr. Nagy gyengesége az a hívő embernek, hogy a nyomorúság közepette azt hiszi, hogy egyedül van, Isten magára hagyta. Éppen ezért sokszor a bajt is magunk akarjuk elhárítani és azt hisszük, hogy önerőből, az Úr segítsége nélkül győzni tudunk. Pedig egyedül az Úr a Szabadító, és senki más.

 

               Náhum prófétán keresztül arra akar tanítani minket az ige, hogy amiképpen a kisgyerek a bajban az édesapjához menekül, hogy ő védje meg és ő segítsen neki, úgy mi is szüntelen mennyei Atyánkhoz kell, hogy meneküljünk, és az Ő erejében és hatalmában kell bíznunk. A Bibliában annyiszor elhangzik ez a felszólítás: „fordulj Istenedhez”, de az életben mégis oly ritkán tesszük ezt meg. Hagyjuk, hogy a legnagyobb mélységekbe süllyedjünk, és akkor esetleg az Úrhoz fordulunk. Pedig milyen nagy öröm van abban, hogy minden nap, örömben és bánatban, bármilyen helyzetben Istenhez mehetünk. Isten Szentlelke nyissa meg szemünket és szívünket meglátni és felismerni Isten hatalmát és erejét.  Ámen.