B. Ú. É. K! – Bízzad Újra Életed Krisztusra!

 

Jézus Krisztus mondja:

"Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég." (Jel 22:13)

B. Ú. É. K! – Bízzad Újra Életed Krisztusra!

Igehirdetés: 2020.12.25. - Karácsony másként

                                

 

Karácsony másként

Olvasmány: Lk 1:26-38

„Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.

(Lk 1:78-79).

 

            Karácsony táján, ha a boltok feldíszített kirakatait végignézzük, ha rápillantunk a postán érkezett üdvözlőlapokra vagy megnézzük a TV-ben a reklámokat, azt láthatjuk, hogy mennyiféle képzetet társítunk az ünnephez, amelyeknek valójában nem sok közük van a karácsony eredeti történetéhez. A kirakatok, a képeslapok, a reklámok, mind-mind hangulatos hófödte tájakat varázsolnak elénk, zöld fenyővel, csillogó díszekkel, rénszarvasokkal, és csilingelő szánkóval kiegészülve. A vallásos témájú ábrázolásokon persze néha még felfedezhetők az angyalok, a pásztorok és a napkeleti bölcsek is, természetesen jászollal vagy betlehemmel kiegészítve. A nagy és híres művészek által készített közismert alkotásokon is általában a szent családot látjuk, akik rendíthetetlen nyugalommal és békével néznek vissza ránk, mennyei fény ragyogja be őket, a fejük fölött glória lebeg. Szeretetről, boldogságról, melegségről szólnak ezek a képek. Számunkra már mindez nélkülözhetetlenül hozzátartozik a karácsony hangulatához. Kétségtelenül jóleső érzés efféle meghitt képekkel megtölteni az egyik legszebb ünnepünket. Csakhogy a Bibliában található beszámolókat olvasva korántsem ilyen derűs kép tárul elénk.

            Az evangélisták elbeszélése alapján egy egészen más kép rajzolódik ki előttünk. A nyugalom és a béke helyett inkább a zűrzavar és a háborúság jellemzi a történetet. Kegyetlen uralkodókról hallunk, akik parancsokat adnak ki, gyökerestül forgatva fel az emberek egyszerű, mindnapi életét és halálra ítélve ártatlan csecsemőket. A szenvedés, a nélkülözés, a menekülés, a vér és könnyek is hozzátartoznak a történethez. Az áldott állapotban levő Máriának, a kilencedik hónapban, közvetlenül szülés előtt azért kell útra kelnie és megtennie a fáradságos utat Betlehembe, mert Róma császára rendeletet adott ki: „Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.” (Lk 2:1). Betlehembe megérkezve az istállóban kellett meghúzódnia Máriának és Józsefnek: „mivel a szálláson nem volt számukra hely.” (Lk 2:7). A gyermekük megszületése után, Máriának és Józsefnek szinte azonnal menekülniük kellett a zsarnok király haragja elől: „mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.” (Mt 2:13/b). A szent család az angyal intése nyomán ugyan megmenekült, de Betlehemet és környékét mégsem az öröm, hanem a szomorúság jellemzi az első karácsonyon.  Hiszen a Jézus születéséről szóló beszámolók után közvetlenül ezt olvassuk: „Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott..” (Mt 2:16-18). A bibliai leírás alapján ma azt vizsgáljuk meg milyen is volt valójában ez az első karácsony.

1.      Az alázatos Jézus

            Egy király vagy egy istenség jellemzésére a Jézus előtti időkben, a pogány világban sohasem használták pozitív értelemben az „alázatos” jelzőt. Az evangélisták által leírt karácsonyi történetekben azonban vitathatatlanul egy alázatos Isten képe rajzolódik ki előttünk. Isten Fiának eljövetele nem mindent elsöprő viharos forgószélben vagy a dicsőségének és szentségének ragyogó tűzében valósul meg. A mindenség teremtője úgy döntött, hogy egy kiválasztott szűz, Mária méhében a Szentlélek titokzatos munkája által fogantatva emberré lesz. Isten legnagyobb alázatáról tesznek bizonyságot az Isten Fia eljövetelének körülményei. Pál apostol így ír erről a titokról: „Aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2:6-8).

            Ézsaiás próféta egykor így jövendölt a Messiás eljöveteléről: „Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt.” (Ézs 40:3-5). Nyilvánvaló, hogy Jézus idejében a zsidó nép ezt az ézsaiási próféciát olvasva egy dicsőséggel megjelenő Messiást várt. Olyan királyt vártak, aki hatalommal és dicsőséggel érkezik, aki elűzi a rómaiakat és megszabadítja népét az ellenség kezéből. Végül azonban olyan Messiás érkezett, aki egészen másfajta dicsőséget hordozott, az alázat dicsőségét. Míg a mohamedánok azt kiáltják: „Nagy az Isten”, és csak a mennydörgő, az ítélő és bosszúálló Istent ismerik, addig a keresztyének Istene a megbocsátás, a szeretet és az alázat Istene, akiről ezt olvassuk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16). Ha az angol királynő ellátogat valahova, az újságírók előszeretettel írnak arról, hogy milyen mennyiségű poggyászt, hány öltözet ruhát, hányféle cipőt, és mennyi ékszert vitt magával és hány főből állt a kísérete és kiszolgáló személyzete. Ehhez képest micsoda kirívó különbség, ahogy Isten Fia eljött a földre, mert a lehető legegyszerűbb körülmények között érkezett meg. A ragyogó királyi palota helyett istállóban született meg. Díszes öltözetű szolgák helyett, csupán néhány pásztor érkezett a fogadására. Nem a nemesek és előkelők között találják meg a napkeleti bölcsek, hanem az állatok között a jászolban, a szalmán fekve. Jóllehet a születéséről égi jel adott hírt, és angyalsereg hirdette a Betlehemi éjszakában eljövetelét, mégis csak kevesen vették észre. Saját hazájából nem érkeznek királyi követek, csak a távoli napkeletről néhány bölcs. Tudósok, papok helyett, és vallási vezetők helyett pedig csupán néhány írástudatlan pásztor vette a fáradságot, hogy elmenve Betlehembe köszöntse az isteni gyermeket. Egy ma divatos keresztyén karácsonyi dalban a szerző így fogalmaz: „Ne keress itt pompát, gazdagságot, keresd azt, ki megváltja világot.” Nos, valóban igaz. Az első karácsony történetében hiába keresnénk a pompát és a gazdagságot.  A fenyőfát és a csillogó díszeket. A havas tájat és a meghitt békés hangulatot.  Ezeket nem találjuk meg. De találunk helyette egy házaspárt, egy egyszerű ácsmestert és a felségét, akik hosszú utat tesznek meg gyalog és szamárháton, egy gyermeket, aki a meleg szoba helyett a hideg istállóban születik meg, bölcső helyett a jászolban a szalmán fekszik, megvetett és mindenki által lenézett pásztorokat, akikhez mégis angyalok jönnek látogatóba, napkeltei bölcseket, akik a pogány világ sötétségéből jönnek, hogy hódoljanak egy gyermek előtt. Békés, meghitt hangulat helyett, a történetből a félelem, a könyörtelenség és bizonytalanság árad. A rómaiak népszámlálása családok ezreinek az életét forgatja fel, és kényszeríti útra kelni. Egy hatalmát betegesen féltő zsarnok, megijed egy gyermek születésének a hírétől és elküldi katonáit, hogy csecsemőket gyilkoljanak. A hithű zsidó család arra kényszerül, hogy hazáját elhagyva, idegen földre meneküljön. Háttérként pedig a havas táj és a zöld fenyő helyett marad Júdea kopár pusztája.

2.      Jézus a megközelíthető

            A hívő keresztyének számára ma teljesen természetesnek tűnik, hogy az imádság által beszélgethetünk Istennel. Azonban ez nem mindig volt így. A pogány világ számára egykor és még ma is, teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy az istenséghez csak úgy oda lehet menni, meg lehet őt szólítani. A hinduk ma is áldozatot mutatnak be a templomaikban, a mohamedánok pedig letérdelnek, majd lehajolnak és homlokukkal megérintik a földet és csak így közeledhetnek az Istenhez. A vallások jelentős részében tulajdonképpen Isten megközelíthetetlen és az embernek a hozzá való kapcsolatát inkább a félelem és a rettegés jellemezi.

De a zsidóság is a félelem és a megközelíthetetlenség fogalmát társította az Isten imádatához. Mózes nem közelíthet az égő csipkebokorban megjelenő és őt megszólító Istenhez. Ézsaiás prófétának a száját forró parázzsal tisztítják meg, amikor Istenhez közeledik. Amikor Mózes a tízparancsolatot kapta Istentől a nép nem közeledhetett a hegyhez, de akik mégis megtették, halállal lakoltak. Aki pedig a szövetség ládájához illetéktelenül közeledett és megérintette, azt azonnal halállal sújtotta az Úr.

            Ehhez képest Isten Fia meglepő módon kiszolgáltatott csecsemőként érkezik meg ebbe a világba. Egy olyan vallási közegbe és egy olyan nép közé jön el Jézus, ahol egy elkülönített szentélyt tartottak fenn az Isten számára, és az Isten nevét pedig ki sem merték ejteni a szájukon.

            El tudunk-e képzelni az újszülött gyermeknél kevésbé félelmetes dolgot? Keze-lába bepólyálva, teljesen kiszolgáltatott, a szülei gondoskodására szorul. A gyermek Jézus személyében az Isten megtalálta a legjobb módját annak, miképp lépjen kapcsolatba az emberekkel úgy, hogy a félelem lehetőségét kizárja.

            Az Ószövetség idejét sokkal inkább a félelem, a rettegés, a megközelíthetetlen Isten jellemezte. Isten megközelíthetőségéhez az Újszövetségre, vagyis új megközelítésre volt szükség. Olyan új megközelítésre, amely képes áthidalni az Isten és az emberiség között tátongó hatalmas szakadékot.

            Miért kellett Jézusnak emberré lennie? Miért kellett újszülött csecsemőként megjelennie ebben a világban? Ezt a kérdést talán legjobban egy kis történet világítja meg:

            „Egy farmer egy kemény téli estén furcsa dörömbölést hallott a konyhája ablakán. Egy másik ablakon kilesve látta, hogy a hidegtől reszkető apró verebek, amelyeket a benti fény és melegség látványa csalogatott oda, zörgetik az üveget. A földművest meghatotta a látvány, ezért felöltözött, és végigcammogott a friss hóban, hogy kinyissa a pajtáját a didergő madaraknak. Felkapcsolta a lámpát, majd egy kis szénát dobott a sarokba. A verebek azonban minden irányba szétröppentek, amikor kilépet a házból, és félelmükben elrejtőztek a sötétben. A férfi mindenféle csellel próbálkozott, hogy becsalogassa őket a pajtába. Kekszdarabkákat szórt végi az ösvényen, hogy mutassa nekik az utat. Megpróbált a madarak mögé kerülni, és a pajta felé terelni őket. Semmi sem használt. A madarak féltek az idegen óriástól, aki pedig segíteni szeretett volna rajtuk. A gazda visszament a házba, és az ablakon át figyelte a halálra ítélt verebeket. Eközben ez jutott eszébe: "Bárcsak madárrá változhatnék egy pillanatra! Akkor egy lennék közülük, és nem ijednének meg tőlem ennyire. Megmutatnám nekik, hol találnak meleget és biztonságot." Ebben a pillanatban valami kezdet megvilágosodni benne. Megértette, hogy Jézus is éppen ezért született a világra.”

            Mit kellene tenni ahhoz, hogy megértessük magunkat a madarakkal? Csak egy megoldás lehetséges: madárrá kellene lenni. A mi világunkat fel kellene cserélni az ő világukkal. Le kellene mondanunk mindarról, amivel mi többek és nagyobbak vagyunk és alkalmazkodnunk az ő parányi és korlátolt világukhoz és ismereteikhez. Számunkra ez elképzelhetetlen, valójában fizikailag is képtelenség, de Isten számára nem volt az. A szeretet megteszi ezt a távolságot, legyőzi az akadályokat, áldozatot hoz. Krisztus az Ő végtelen hatalma és a határtalan örökkévalóság világából eljött az idő korlátai közé, azért, hogy egy legyen közülünk. Amikor Isten a földre jött, pontosan ezt tette, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy elérje a célját.

 

3.      A kiszolgáltatott Jézus

            A kiszolgáltatott szót mi általában azokra értjük, akik alulmaradtak a küzdelemben, akik vereségre vannak ítélve, akik igazságtalanság áldozativá váltak. A karácsonyi történeteket olvasva azzal szembesülhetünk, hogy Isten kész volt magára vállalni ezt a kiszolgáltatott állapotot. Sőt az egész evangéliumot áthatja az a jó hír, hogy Isten a kiszolgáltatottak felé hajlik. Jézus anyja, Mária is ezt az örömüzentet zengi dicsőítő énekében: „Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel; éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.” (Lk 1:51-53). A saját munkájáról pedig maga Jézus is így beszél: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” (Lk 5:31-32). A názáreti zsinagógában pedig így tett bizonyságot az Ézsaiási próféciát idézve: Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat.” (Lk 4:18-19).

            Jézusnak nemcsak a születését, de a gyermekkorát is jellemezte a kiszolgáltatottság állapota. Anyja, Mária házasságon kívül esett teherbe. Jézus születésekor a szülei gyakorlatilag hajléktalanok voltak, a fogadóban nem volt hely és sehol nem fogadták be őket, így maradt az istálló és a jászol. A gyermek Jézust röviddel a születése után a szülei Egyiptomba viszik, ahol jó ideig menekültként élnek. Idegen földön, kiszolgáltatott helyzetben teltek Jézus gyermekkorának első évei.

A bibliatudósok rámutatnak arra, hogy Jézusra gyermekkorában leginkább a körülötte élő szegények, gyengék, elnyomottak, tehát a kiszolgáltatottak gyakorolhatták a legnagyobb hatást. De Jézusnak egész életében el kellett szenvednie a megvetést és a kitaszítottságot. Saját szülőföldjén elutasították: „Vajon nem az ácsmester fia ez? Nem az ő anyját hívják Máriának, testvéreit pedig Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? És a húgai nem itt élnek-e valamennyien? Ugyan honnan van benne mindez? És megbotránkoztak benne.” (Mt 13:55-56). A népének vallási vezetői pedig egyenesen az életére törtek, kiszolgáltatták a római helytartónak és azt kérték tőle, hogy feszíttesse keresztre. Isten Fia pedig mindezt önként vállalta miattunk, értünk és helyettünk!  A karácsony azt üzeni a számunkra, hogy Isten számára nem létezik akadály vagy korlát, ő belépett a térbe és időbe, egy csecsemő testében, a halandó lét veszélyes korlátai között jelent meg, jött közel hozzánk. Velünk az Isten! Ámen.

 

Hírlevél: 2020.12.20.

Ünnepi Istentiszteletek Bonyhádon:

·        December 24. Csütörtök – 16:00 óra karácsony szentesti istentisztelet

·        December 25. Péntek – 10:00 óra ünnepi istentisztelet úrvacsorával

·        December 26. szombat – Bonyhádon nem tartunk istentiszteletet!

·        December 27. Vasárnap 10:00 óra – istentisztelet

·        December 31. Csütörtök – 16:00 óra óévi ünnepi istentisztelet

·        Január 1. Péntek 10:00 óra – újévi ünnepi istentisztelet

 

Ünnepi istentiszteletetek a szórványokban:

·        Kéty: dec. 26. szombat 10:00 óra (Evang. templom) ünnepi istentisztelet úrvacsorával

·        Tevel: dec. 26. szombat 11:00 óra (Műv. Ház) ünnepi istentisztelet úrvacsorával

Kérjük a Testvéreket a hatályban lévő kormányzati és biztonsági előírások (kézfertőtlenítés, kötelező maszkhasználat, biztonságos távolságtartás) szigorú betartására!

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközség

71800013-11116264 (Hungária Takarék)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeget „adomány” vagy „járulék”)

Mária – aki igent mondott Istennek

 

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 45.

Mária – aki igent mondott Istennek

Olvasmány: Lk 1:26-38

„Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.” (Lk 1:38).

 

            Isten hallgatásának négyszáz évében, a zsidó nép egyre csak várakozott. A zsidóság minden reménységét az Istenek a Messiás eljövetelére vonatkozó ígéretei jelentették. Lukács evangélista azzal kezdi mondanivalóját, hogy igyekszik bemutatni ezeknek a messiási ígéreteknek a beteljesedését. Mint jó történész, megbízható forrásokat keresett, olyan embereket, akik személyesen átélték az adott eseményeket. A kutatók szerint Lukács evangélista minden bizonnyal Máriával, Jézus anyjával is találkozott, és az ő személyes elbeszélései alapján írta le Jézus születésének történetét.

            Ma ezért Mária személyére figyelünk. Mária a lehető legnagyobb megtiszteltetést kapta, amit Isten embernek adhat, őt választotta ki arra a feladatra, hogy anyja legyen az Isten Fiának. Mária semmi különöset nem tett, amivel kiérdemelte volna ezt a megtiszteltetést. Amikor Isten angyala megjelenik Máriának és közli vele, hogy ő a kiválasztott, akinek a méhében a Szentlélek titokzatos és csodálatos munkája által megfogant egy gyermek, még csak tizenéves lehetett. Mária jegyese volt egy József nevű férfinak, de mivel még nem keltek egybe, így Mária szűz volt. Mária számára nem lehetett könnyű elfogadni azt a feladatot, amire Isten kiválasztotta őt. Az angyal szavait eleinte döbbenettel hallgatja és fontolgatja magában, hogy mit is akar mindez jelenteni.

            De végül Mária igent mond az Isten tervére: „történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1:38). Istennek igent mondani áldozattal jár. Mária számára ez azt jelentette, hogy először is szembe kell néznie azzal, hogy megbántja jegyesét, Józsefet, aki azt gondolja majd, hogy Mária hűtlen lett hozzá és megcsalta őt. Továbbá vállalnia kell annak kockázatát is, hogy házasságtörés vádja miatt József bíróság elé állíthatja, megszégyenítheti, és akár meg is ölhetik. De ha József, nem is állítja bíróság elé, csupán csendben elbocsátja, akkor is vállalnia kell a szégyent, hogy házasságon kívül születik gyermeke. Igent mondani, Mária számára azt jelentette, hogy mindezt vállalta. Mária vállalta a kínos helyzetet, megaláztatást, a gúnyolódást, a gyermekszülés kínjait, a menekülést a távoli Egyiptomba, a gyermeknevelés felelősségét, sőt mindazt, amit ő akkor még nem is sejtett, hogy majd végig kell néznie elsőszülött gyermeke keresztre feszítését és halálát.

            De Mária története nemcsak a nehéz feladatról és a próbatételekről szól. Amikor utoljára találkozunk Máriával, akkor ott látjuk őt Jézus feltámadása után a tanítványok között, akikkel együtt a megígért Szentlélekért imádkozik: „Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.” (ApCsel 1:14). Kezdetben ő tartotta a csecsemő Jézust a karjában, végül azonban felismerte, hogy neki van szüksége rá, hogy Jézus a karjában tartsa őt. Megértette, hogy Jézus nem csupán a fia volt, de egyben az Ura is.

Mária pedig újra igent mondott Istennek. Elfogadta Jézus Krisztust élet Urának és Megváltójának.

1.      Mária, a kegyelembe fogadott

            Az előttünk levő igeszakaszban többször is szerepel ugyanaz a cselekvésre utaló szó. De az egyik esetben az isteni cselekvés kapcsán  olvashatjuk ezt: „És lőn, hogy…” (Lk 1:38) „És történt, hogy…” (Lk 1:41). A másik esetben viszont Mária cselekvésénél: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1:38).

            Amikor Mária kijelenti: „legyen velem”, „történjék velem” úgy ahogy az Isten akarja, akkor igent mond, engedi az isteni szót, az Igét benne munkálkodni. Mi volt Isten beszéde, azaz „cselekvése”, amit ez a fiatal lány vállalt?

            A Szentírás elbeszéléséből megtudjuk Máriáról, hogy még igen fiatal volt, amikor megjelent neki Isten angyala, és közölte vele, hogy gyermeke fog születni. Ez azonban csak a mi számunkra meglepő, valójában abban az időben természetes volt, hogy tizenéves korukban a lányok már férjhez mentek és gyermeket szültek. Máriáról is megtudjuk, hogy ekkor már mennyasszony volt. Józsefnek a jegyese volt és az akkori szokások szerint jogilag ez már a hazasággal egyenrangúnak számított.

            Amikor az angyal megjelent Máriának, már a köszöntésében is arra utal, hogy Mária egy különleges feladatra lett kiválasztva: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van.” (Lk 1:28/b). Mária „kegyelembe fogadott” azaz Isten jóakarata, jó tetszése van rajta. Az „Úr veled”, kifejezés pedig szintén ezt erősíti meg, hogy az ószövetségi hithősökhöz hasonlóan Mária is fontos feladatra lett kiválasztatva. Az ilyen módon megszólított hithősök aztán nagy tetteket hajtottak végre Isten kegyelme által.

            Például amikor Isten angyala megjelenik Gedeonnak, így szóltja meg őt: „Az ÚR veled van, erős vitéz!” (Bír 6:12/b). Gedeont Isten arra a feladatra hívta el, hogy gyűjtsön sereget és szabadítsa meg Izrael népét a midiániták elnyomása alól. Maga Gedeon ugyan kételkedett és jelet követelt az Úrtól, de végül ő is igent mondott a feladatra. Mivel Isten választotta ki Gedeont és valóban „vele volt”, így a lehetetlen feladat lehetségessé vált.

            Mária is nagy feladatra hívatott, Isten angyala szólítja meg és jelenti ki a számára, hogy ő lesz a Messiás szülőanyja. Mária élete összekapcsolódott Jézus Krisztussal. Amit Mária, az Úr Jézus szülőanyjaként, fizikai módon is átélt, hogy Isten szavának engedelmeskedve, igent mondva akaratára, részesévé válik Isten tervének, megváltói munkájának.

            Mária személye és példája arra tanít minket, hogy Istennek engedelmeskedve, igent mondva akaratára, mi részesei lehetünk Isten tervének. A Karácsony örömhíre az, hogy Jézus Krisztussal ma is személyes kapcsolatba lehet kerülni. Az elveszett bűnös jöhet az Istenhez, mert az elveszett bűnöshöz jött el az Isten, Jézus neve is ezt jelenti: velünk az Isten.

            Isten minket is elfogadott. Nekünk is azt mondja, hogy kegyelembe fogadottak vagyunk. Merjük elfogadni, hogy ez ránk is vonatkozik, örüljünk annak, hogy minket is kegyelembe fogadott az Isten. Mária számára azonban ez egy egészen különleges dolgot is jelentett.  A világ Megváltójával való személyes életközösség a számára azt is jelentette, hogy ő, mint édesanya kihordhatta, és megszülhette a Messiást, de amikor Jézus végrehajtotta megváltó művét, attól fogva Máriának is Jézussal már csak úgy lehetett kapcsolata, mint nekünk, hogy ő is Urának és Megváltójának vallja. A Jézus Krisztussal való kapcsolat lehetősége azt hirdeti, hogyha valaki Isten beszédére igent mond, mint Mária is tette, akkor a Messiásra mond igent, az Úr kegyelmére mond igent.

2.      Mária, az engedelmes eszköz

            Mária számára az, hogy igent mondott Isten szavára még nem jelentette azt, hogy mindent értett is. Az igen után ott van Mária kérdése: Hogyan lesz mindez, hiszen én nem ismerek férfit, azaz, nem vagyok házas. Még szűz vagyok, hogyan lehet nekem gyermekem? Zakariás, amikor megtudta, hogy neki is fia fog születni, nem volt képes elhinni azt és bizonyítékot követelt Istentől. Mária azonban nem így tesz, ő nem kételkedett, csak azt nem értette hogyan valósulhat ez meg: „Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?” (Lk1:35). A Károli  így fordítja: „Mi módon lesz ez?” (Lk 1:35).

            Ami azonban Mária számára lehetetlen helyzetnek látszik, arról az angyal kijelenti: „Istennek semmi sem lehetetlen.” (Lk 1:37). Van, amikor a megvalósulást tekintve az Isten szava a számunkra érthetetlennek látszik. Mindnyájunk életében adódnak ilyen lehetetlen helyzetek, amikor azt gondoljuk, hogy nincs megoldás, hogy itt még az Isten sem segíthet.

            Kétségetlen, hogy Mária, amikor az angyal üzenetén keresztül hallotta Isten beszédét, akkor nem mindent értett belőle. De ennek ellenére kész volt engedelmeskedni Istennek. Az „Íme, az Úr szolgálóleánya.” (Lk 1:38) mondat így is fordítható: „Az Úr szolgálóleánya vagyok”, azaz alávetem magam az ő akaratának, elfogadom azt, amit én lehetetlennek gondolok. Más helyen ezt így mondja a Biblia: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lk 18:27). Lehet, hogy a földi szintéren az életkörülményeinkben, a saját életünkben valami lehetetlennek tűnik, de azzal, hogy Mária kimondja: „Íme, az Úr szolgálóleánya” (Lk 1:38), elismeri azt, hogy az Istennél semmi sem lehetetlen. Van, amikor számunkra sem marad más, csak az engedelmesség, vagyis a lehetetlen helyzetben is bízni abban, amit Isten mond.

            Isten ilyen hatalmasan és kegyelmesen munkálkodik Mária életében. Az Isten angyala olyan csodálatos örömüzenetet hirdetett Máriának, amit ő felfogni sem volt képes, de rábízta magát az Úr akaratára: „történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1:38).

            Mária példát mutatott a számunkra arra, hogy miképpen fogadjuk az örömhírt. Amikor az Isten szól hozzánk, amikor kegyelmesen munkálkodni akar életünkben, engedelmes eszközökként adjuk magunkat oda neki!

            Bizonyára Máriának lehettek még további kérdései, de amit hallott, az számára elég volt. Kijelentette, hogy kész Isten szavának engedelmeskedni, kész elfogadni azt, amit megértett, meghallott és szeretne a szerint élni.    Attól, hogy Isten elhív és kiválaszt minket egy feladatra, még lehet nehéz a hit útja, lehetnek kérdéseink, de ha kimondjuk, hogy „íme, itt vagyok”, akkor engedem, hogy Isten formáljon, erősítsen és alkalmassá is tegyen.

            A Mária által mondott cselekvésre utaló kifejezés: „Íme… történjék velem…”, nem más, mint válasz az Isten által mondott szóra, cselekvő igére. Mária nyomatékosan kifejezte azt, hogy szeretne úgy élni, ahogy az Isten eltervezte vele. Aki az isteni kegyelem fényében látja a maga életét, az tudja az isteni kegyelem fényében élni is azt. Még akkor is, ha olykor lehetetlen helyzetekkel kell szembesülnie.

            A felolvasott igerész folytatásából megtudjuk, hogy azokban a napokban Mária elment Erzsébethez és meggyőződött arról, hogy az angyal igazat mondott, a rokona már valóban hat hónapja áldott állapotban van. Amikor Erzsébetet köszönti Máriát, a pici magzat megmozdul a méhében, Erzsébet a Szentlélektől vezetve tudja, hogy a Messiás édesanyja érkezett hozzá, elhangzik a magnificát, Mária és Erzsébet magasztalja Istent. Mária tele van örömmel és ezt az örömöt Erzsébettel együtt élik át. Emberileg lehetetlen, hogy a meddő foganjon vagy, hogy a szűz gyermeket várjon, de az Úrnak nem. A két édesanya ezért együtt örül és magasztalja Istent.

3.      Mária, a szenvedő anya

            Később, miután már megszületett Jézus és elvitték őt a templomba, az agg Simeon szájából hangzott el Máriára vonatkozóan ez a prófécia:  „A te lelkedet is éles kard járja majd át.” Lk 2:35). Mária azzal, hogy igent mondott Istennek, még nem mentesült a szenvedéstől és a próbatételektől. Amikor Mária vállalta az Istentől rá bízott feladatot, akkor ezt is vállalta. Az örömöt, az áldást, de a szenvedést és próbatételt is. Mert Máriával nemcsak örömteli dolgok történtek. Az angyal hamarosan távozott, nem maradt ott, hogy kilenc hónapon keresztül mindenki előtt igazolhassa, hogy miképpen lehet Máriának gyermeke, amikor szűz. A menny dicsősége már nem volt Mária mellett, amikor neki a szürke hétköznapokban teljesítenie kellett a vállalt feladatot. Az első próbatétel rögtön ott kezdődött, hogy Máriának valahogy el kellett mondania Józsefnek, hogy gyermeket vár, de nem csalta meg őt, hanem ami vele történik az az Úr akarata, amire ő igent mondott. Nem csodálkozhatunk azon, hogy József eleinte nem igazán örült annak, hogy ilyen különös módon lett édesapává.

            József, aki akkor még csak a „lehetetlen helyzetet látja, jegyesét hűtlenséggel vádolja, és titokban el akarja bocsátani őt. Mária, amikor elvállalta, amit az Úr tervezett vele, akkor ezt is vállalta, az elutasítást, a meg nem értettséget, a kételkedő gyanúsítások szégyenét.

            Az evangéliumból tudjuk, hogy József hívő, igaz ember volt, de mégsem tudta elhinni, amit az Isten kijelentett Máriának. Mária vállalta Jézust és ezért majdnem elveszítette a vőlegényét. De Isten nem hagyta magára őt a nehéz helyzetben, hanem ismét elküldte angyalát, aki álomban szólt Józsefhez is. Tehát nem Máriának kellett a jegyesét, Józsefet meggyőznie, hiszen az gyakorlatilag lehetetlen lett volna. Ez a lehetetlen helyzet is az Úrra tartozott. Mária valószínűleg csendben imádkozott, ezt a kérdést is az Úrra bízta.

            Máriának ez a kijelentése: „Történjék velem a te beszéded szerint” (Lk 1:38), tehát azt jelzi, hogy a hívő embernek néha nem könnyű az életútja. Ha vállalja az Úrtól kapott feladatát, a próbatételeket is vállalnia kell. Viszont, abban is biztos lehet, hogy az Úr sohasem hagyja magára, és vele lesz a legnagyobb mélységben is.

            Máriára nem csupán csodálatos események vártak, mint pl. az angyalok, a pásztorok és a napkeleti bölcsek megjelenése, hanem a hétköznapok terhei is, a babavárás nehézségei, a betlehembe kerülés nehéz körülményei, aztán Heródes üldözése, majd menekültként való élet Egyiptomban, végül pedig fiának elvesztése, a kereszt. Felülről nézve minden az isteni terv szerint történt, de Máriának ezt a hétköznapok terheként kellett megélnie. Neki a próbatételek között is újra és újra meg kellett erősítenie a döntését: „történjék velem a te beszéded szerint.” (Lk 1:38). Isten nem azt ígérte meg Máriának, hogy minden könnyű lesz, de azt igen, hogy az ő isteni terve, kegyelmes akarata fog megvalósulni az ő életében.

            Jézusnak Betlehemben kellett megszületnie, názáretinek nevezték, úgy kellett megszületnie, hogy szűztől fogantatott legyen. Mindez pedig a bűn világában történt, ahol a Sátán mindent megtett, hogy ne születhessen meg Betlehemben a Megváltó. Ezért része a történetnek a fájdalom, a szenvedés és a kereszt is. Mindez értünk történt, a mi megváltásunkért és üdvösségünkért. Ámen.

 

Hírlevél 2020.12.13.

Ünnepi Istentiszteletek Bonyhádon:

·        December 24. Csütörtök – 16:00 óra karácsony szentesti istentisztelet

·        December 25. Péntek – 10:00 óra ünnepi istentisztelet úrvacsorával

·        December 26. szombat – Bonyhádon nem tartunk istentiszteletet!

·        December 27. Vasárnap 10:00 óra – istentisztelet

·        December 31. Csütörtök – 16:00 óra óévi ünnepi istentisztelet

·        Január 1. Péntek 10:00 óra – újévi ünnepi istentisztelet

 

Ünnepi istentiszteletetek a szórványokban:

·        Kéty: dec. 26. szombat 10:00 óra (Evang. templom) ünnepi istentisztelet úrvacsorával

·        Tevel: dec. 26. szombat 11:00 óra (Műv. Ház) ünnepi istentisztelet úrvacsorával

Kérjük a Testvéreket a hatályban lévő kormányzati és biztonsági előírások (kézfertőtlenítés, kötelező maszkhasználat, biztonságos távolságtartás) szigorú betartására!

 

HÁLAÁLDOZATUNK:

Isten iránti hálával köszönjük meg a Testvérek imádságait, szolgálatát és adományait, amelyekkel hozzájárulnak a gyülekezet működéséhez.

 

Adakozás, járulék befizetés banki utalással:

Bonyhádi Református Egyházközség

71800013-11116264 (Hungária Takarék)

(A megjegyzés rovatba kérjük, feltüntetni, hogy az utalt összeget „adomány” vagy „járulék”)

Igehirdetés: 2020.12.13. József – a nevelőapa

 

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 44.

József – a nevelőapa

Olvasmány: Mt 2:13-23

„Íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Mt 1:20-21).

 

            József volt Jézus nevelőapja. A nevelőszülő az élet egyik legnehezebb feladatát vállalja magára, egy olyan gyermek nevelését, aki biológiailag nem az övé. Józsefnek sem volt könnyű a helyzete. Először is azért, mert amikor József megtudta, hogy jegyese, Mária valaki másnak a gyermekét készül a világra hozni, mérhetetlen fájdalom járhatta át a szívét. Az akkori törvények szerint Józsefnek jogában állt volna házasságtörés miatt vádat emelni Mária ellen.  Ám mivel József nagyon szerette Máriát, így nem akarta megszégyenítetni vagy megköveztetni, csupán arra gondolt, hogy titokban elbocsátja őt. Ekkor József még nem értette, hogy mi Isten terve Máriával és azt sem, hogy ki az a gyermek, aki titokzatos módon megfogant Mária méhében. De amikor Józsefnek álmában megjelent Isten angyala és elmagyarázta neki, hogy mindaz, ami Máriával történ a Szentlélek munkája, akkor kész volt Istennek engedelmeskedni, feleségül vette Máriát, és vállalta, hogy nevelőapja lesz Mária születendő gyermekének. Kétségtelen, hogy Mária mellett Józsefnek is fontos szerepe volt az Isten tervében. Ezt mutatja az is, hogy Józsefhez Isten egymás után háromszor is elküldte angyalát valamilyen fontos üzenettel.

            Józsefnek ugyanis újra és újra olyan feladatokkal kellett szembenéznie, amit ő egyáltalán nem tervezett és a legkevésbé sem kívánt, de Istennek engedelmeskedve mégis megcselekedett. Először is oltalmába kellett vennie egy várandós nőt a születendő gyermekével együtt, aki nem tőle származott.  Aztán pedig azt a parancsot kapta, hogy hazáját elhagyva meneküljön Egyiptomba. Végül pedig arra utasította Isten angyala, hogy térjen haza szülőföldjére.

            Egy dolgot biztosan elmondhatunk Józsefről, azt hogy minden nehézség ellenére, engedelmesen követte Isten parancsát. Kötelességtudó és szerető nevelőapa volt, aki úgy bánt nevelt gyermekével, mintha a saját fia lett volna. Mint ácsmester ő tanította meg Jézust a kalapács és a fűrész használatára, a munka szeretetére. De zsidó apaként vallásos nevelésben is részesítette gyermekét, istenfélő emberként jó példát mutatott nevelt fia számára.

            A Biblia azonban nem sokat mond el Józsefről. Utoljára akkor hallunk róla, amikor Jézus már tízenként éves volt és magukkal vitték Jeruzsálembe a pászka ünnepére. Ezután már csak Jézus anyjáról és testvéreiről hallunk a Szentírásban, de József már nem szerepel többet. A bibliamagyarázók valószínűnek tartják, hogy József még azelőtt meghalhatott, hogy Jézus megkezdte volna nyilvános működését. Erre utal az is, hogy Jézus a halála előtt arra kérte egyik tanítványát, Jánost, hogy viselje gondját az anyjának.

            József, a hűséges nevelőapa, Isten engedelmes eszközeként, az egész világra kiható események részesévé lehetett.

1.      József meglepő adventje

            Mi emberek leginkább akkor érezzük magunkat biztonságban, ha az életünk egy előre eltervezett és jól kiszámítható úton halad előre. Ezért is törekszünk arra, hogy mindent kiszámítsunk, megtervezzünk, kézben tartsunk. Így van ez az ünneplésünkkel, adventi készülődésünkkel is.  A legtöbben mindent előre eltervezünk: a lakásdíszítést, a fenyőfa és az ajándékok beszerzését, az ünnepi menüt, stb. De egy váratlan vendég, egy nem várt esemény, egy baleset, egy odaégett pörkölt, könnyen felboríthatja a mi kis világunkat. A váratlan és meglepő dolgok ugyanakkor mégis elkerülhetetlenül jelen vannak az életünkben. Ha jól megfigyeljük a Bibliában leírt adventi eseményeket, azt láthatjuk, hogy azok is tele vannak meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal.

            Ma Jézus nevelőapja, József történetén keresztül azt vizsgáljuk, hogy mit üzen Isten nekünk az advent lényegéről.

            Kétségtelen, hogy József adventje egészen más volt, mint amire ő számított. Váratlan és érthetetlen események követték egymást. Isten pedig meglepő módon éppen ezeken keresztül munkálta a maga tervét. De ha elfogadjuk, hogy ezek a számunkra sokszor érthetetlen események, nem véletlenek, hanem részei az Isten tervének, akkor megérthetünk valamint az advent titkából, s talán a saját életünknek a nem tervezett, fájdalmas eseményei is más fénybe kerülhetnek.

            József adventjének első váratlan fordulata akkor következett be, amikor megtudta, hogy jegyese, Mária áldott állapotban van. Mivel még nem házasodtak össze, József számara ez a hír azt jelentette, hogy a jegyese hűtlenné lett hozzá.  A helyzet József számára nemcsak meglepő, de botrányos is. Igaz, hogy Mária még csak jegyese volt Józsefnek, de a jegyesség akkoriban jogilag a házasságkötéssel egyenrangúnak számított.

            A házasságtörés bűnéért a mózesi törvények szerint eredetileg megkövezés járt. Jézus idejében azonban általában a nyilvános megszégyenítés után a férfi elbocsátotta a hűtlen asszonyt, vagyis megkövezés helyett a válás volt a megoldás.

 

            Amikor tehát arról olvasunk, hogy „József végiggondolta magában, hogy mit tegyen” (Mt 1:20), akkor neki is ezen a két lehetőségen kellett elgondolkodnia. József úgy tűnik a humánusabb megoldást szerette volna választani: „Nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja.” (Mt 1:19/b).

            József egyáltalán nem lehetett könnyű helyzetben. Egyrészt ő maga „aki igaz ember volt.” (Mt 1:19/a), és tisztelte az Úr törvényét nem hunyhatott szemet a nyilvánvaló bűn felett. Mivel már eljegyezte magának Máriát, így a feleségének számított, akkor is, ha az esküvőt még nem tartották meg, és még nem éltek együtt. De a két család már megegyezett és a nagyobb közösség előtt is nyilvánosságra hozták a dolgot. Ezt tehát mát nem lehetett letagadni. Így József számára, aki szerette és tisztelte a jegyesét, nem maradt más lehetőség, mint a válás, amit ő a nyilvános megszégyenítés nélkül titokban akart véghezvinni.

            Így kezdődött tehát József adventje. Várakozással teli izgalommal készült a szeretett jegyesével való közös életre, gyönyörködött a szépségében, bízott benne, erre a kapcsolatra építette fel a jövőjét, a terveit, amikor egyszerre csak minden összeomlani látszott. Mint derült égből villámcsapás jutott tudomására a hír, hogy jegyese, akit szeretett, de akivel még nem kelt egybe, gyermeket vár. Ebben a helyzetben Józsefnek valóban mindent újra végig kellett gondolnia. Ez a várakozás, ez az advent azonban fájdalommal, csalódással, keserűséggel volt tele. Nehéz órák, és keserű napok lehettek ezek József számára. A szíve tele volt kérdésekkel: Megcsalták volna? Hogyan tehetett ilyet Mária? Kitől eshetett teherbe? Miért engedte meg ezt az Isten? Nyilvánvaló, hogy József nem kerülhette meg ezeket a kérdéseket.

            József adventje a csalódás és a botrány meglepő fordulatát hozta. Emberi szempontból nézve semmi sem olyan egyértelmű és problémamentes, mint ahogy azt mi gondolnánk. Isten mégis az ő fiának eljövetelét ilyen körülmények között engedte megvalósulni. Nem kímélte meg Józsefet sem a csalódástól, és Máriát sem a rosszindulatú pletykáktól.

            Isten munkája nem a mi elképzeléseink, terveink szerint halad előre. A váratlan és meglepő, a kínos, a botrányos, a fájdalmas és csalódással teli helyzetek minket is megpróbálnak, épp úgy, mint Józsefet. Ezekben a nehéz helyzetekben talán mi is inkább szeretnénk csendben magunk mögött hagyni mindent, úgy ahogy József is tervezte. Istennek, azonban más volt a terve. József története arra ad példát, hogy Isten a meglepő, az érthetetlennek tűnő, a botrányos eseményeken keresztül is munkálkodik

Az élet sok területén élhetünk át hasonlót: munkahely elvesztése, sikertelen felvételi, csalódás a házastársban vagy egy barátban, stb. József adventje arra figyelmeztet minket, hogy Isten titokzatos munkája ezeken az eseményeken keresztül valósulhat meg, ha figyelünk rá és engedelmeskedünk neki.

2.      József örömteli adventje

            Józsefet Isten nem hagyta magára a nehéz helyzetben. Nem kellett bizonytalanságban és kétségek között maradnia: „Íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Mt 1:20-21).

            József meglepő, váratlan és kínos eseményekkel teli adventje örömteli és boldog várakozásba fordult. Isten nem hagyta kétségek között vergődni Józsefet, megszólította és helyére tette mindazt, amit ő addig kínos és botrányos helyzetnek látott. A meglepő és érhetetlen, a kínos és botrányos helyzetből így lett a legnagyobb örömüzenet és megtiszteltetés mindaz, ami Józseffel történt. Kiderül, hogy Mária nem egy hűtlen jegyes, hanem az Isten által kiválasztott szűz, aki a Szentlélek által fogant. Isten emberré, testté-lételének a csodájával szembesült itt József. Isten ígéretei beteljesedtek, az ószövetségi nagy advent a céljához ért. Az Úr már nincs távol, hanem egészen közel jött. A mindennapi eseményekben, a fogantatásban, a születésben, az emberi életben van velünk. A testi, a hús-vér valóság szintjén látogatott meg minket. József pedig ezzel a csodával szembesül.

            Az advent minden váratlansága ellenére reménnyel és örömmel teljes, mert Isten cselekszik, munkálja népe megígért üdvösségét. Az Úr nem egyszerűen a botrányosnak látszó és fájdalmat hozó események ellenére munkálkodik, hanem pont ezek közepette viszi véghez akarata megvalósulását. Sőt éppen az Isten közbeavatkozása, az Ő eljövetele borítja fel a mi általunk jól kiszámított, szépen eltervezett, egyértelmű életet. Ha Isten nem készült volna ebbe a világba eljönni, József, az igaz ember, a kitűzött időben feleségül vette volna a jegyesét, és minden ment volna a megszokott rendben. De a meglepetés, a váratlan fordulat, a fájdalom, a gyötrelem, mindaz, amivel nem számolunk, éppen azt jelenti, hogy Isten cselekszik. Ezt értette meg József az Úrtól jött magyarázatból.

            Advent örömüzenete a számunkra is az, hogy Isten nem hagyta magára a világot. A világ, benne az életünk, az egyéni és a közösségi is, a helyi és a nemzetközi is, nem Istentől elzárt valóság. Ő emberré lett, beavatkozott a világ életébe, a történelem menetébe, közel-valóvá lett, velünk az Isten! Az Ige testté lett! A Szentlélek ma is cselekszik, itt van Isten köztünk! Jézus Krisztus születése ezt hirdeti. A név, Immánuel, velünk az Isten, erről vall mindenkinek: nem vagyunk egyedül! Isten nincs távol. Isten nem tehetetlen, nem néma.

            Isten ma is munkálkodni akar a mi életünkben is. Hiszen nincs távol egyikünktől sem. Hiszen semmi sem ismeretlen neki, legyen az kínos, fájdalmas, vagy botrányos számunkra. Ő az, aki bármikor meglepetésszerűen meg tud bennünket világosítani, és másképpen tudja láttatni velünk a dolgainkat. A bánatból, a keserűségből, a csalódásból örömöt, reménységet áldást formálhat. Felnyithatja szemünket arra, hogy mindaz, ami nekünk elfogadhatatlannak látszik, amiből mi kilépni, elmenekülni szeretnénk, az valamilyen módon az Isten tervének részévé válik. Megteheti ezt az Igén keresztül, amit hallgatunk vagy olvasunk, vagy egy testvérünk szavai által, vagy esetleg az imádságos elcsendesedés által. Egy pillanat alatt megnyithatja szemünket az ő csodálatos dolgaira, hogy megértve akaratát, örvendezve adhassunk hálát neki.

3.      József cselekvő adventje

            József miután megvilágosodott, mert Isten angyala felnyitotta szemét, hogy helyesen lássa a dolgokat, elkezdte cselekedni Isten akaratát. Ez pedig egyáltalán nem volt könnyű és egyszerű. Azzal, hogy Isten beleszólt az életébe, meglepő, kínos és botrányos helyzetbe került. Most azt gondolnánk, hogy miután József túljutott ezeken, már minden szépen és jól alakul az életében.  Azonban ez nem így van. Józsefnek nemcsak a szívébe kellett fogadnia az Istentől jött örömüzenetet, hanem cselekednie is kellett azt: „József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét.” (Mt 1:24).

            Az Istentől jött örömhír nemcsak információ volt, hanem József egész életét igénybevevő küldetés és feladat is. Ez pedig azt jelentette, hogy Józsefnek Istennek engedelmeskedve továbbra is vállalnia kellett a kínos helyzetet, a kétértelműséget, hiszen a vád tovább élt, amely szerint Jézus törvénytelen gyermekként született. József azzal mondott igent Isten szavára, hogy úgy cselekedett, ahogyan azt az Úr kérte tőle. Nem kilépett a helyzetből, mondván, ez túl nehéz, túl kellemetlen a számára, felforgatja nyugalmas életét, hanem elfogadta Isten munkáját, befogadta az emberré lett Istent, vállalta, hogy apaként gondoskodni fog róla és Máriáról.

            Az evangélium, az Istentől jövő örömüzenet, mindig életünk egészében kíván megszólítani. Ehhez pedig igent kell mondanunk arra is, ami elsőre elfogadhatatlannak látszik. József története alapján, most azt kell megkérdeznünk magunktól, hogy mi készek vagyunk-e befogadni az Úr Jézus Krisztust saját életünkbe? A Biblia azt mondja róla, hogy a „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekei legyenek.” (Jn 1:11-12).            Krisztust befogadni sokaknak talán ma is meglepő és kínos. Mit fognak rólam gondolni az emberek? Mi történik akkor, amikor átadom az életemet Istennek? Ha pedig már egyszer igent mondtunk az Úr Jézus Krisztusnak, akkor engedelmeskedjünk is neki, cselekedjük is az Ő akaratát! József, az igaz ember története azt mutatja nekünk, hogy az Isten akaratának engedelmeskedők életében ugyan sok minden lehetséges, ami fájdalmat, kínt, és próbatételt hoz, de ezeken keresztül is az Úr akarata valósul meg. Ha vállaljuk, és engedelmeskedünk neki, Jézus Krisztust fogadjuk be az életünkbe. Boldog az az ember, aki szívét megnyitja az Úr előtt, és kész minden időben cselekedni akaratát. Ámen.