Mária – aki igent mondott Istennek

 

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 45.

Mária – aki igent mondott Istennek

Olvasmány: Lk 1:26-38

„Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.” (Lk 1:38).

 

            Isten hallgatásának négyszáz évében, a zsidó nép egyre csak várakozott. A zsidóság minden reménységét az Istenek a Messiás eljövetelére vonatkozó ígéretei jelentették. Lukács evangélista azzal kezdi mondanivalóját, hogy igyekszik bemutatni ezeknek a messiási ígéreteknek a beteljesedését. Mint jó történész, megbízható forrásokat keresett, olyan embereket, akik személyesen átélték az adott eseményeket. A kutatók szerint Lukács evangélista minden bizonnyal Máriával, Jézus anyjával is találkozott, és az ő személyes elbeszélései alapján írta le Jézus születésének történetét.

            Ma ezért Mária személyére figyelünk. Mária a lehető legnagyobb megtiszteltetést kapta, amit Isten embernek adhat, őt választotta ki arra a feladatra, hogy anyja legyen az Isten Fiának. Mária semmi különöset nem tett, amivel kiérdemelte volna ezt a megtiszteltetést. Amikor Isten angyala megjelenik Máriának és közli vele, hogy ő a kiválasztott, akinek a méhében a Szentlélek titokzatos és csodálatos munkája által megfogant egy gyermek, még csak tizenéves lehetett. Mária jegyese volt egy József nevű férfinak, de mivel még nem keltek egybe, így Mária szűz volt. Mária számára nem lehetett könnyű elfogadni azt a feladatot, amire Isten kiválasztotta őt. Az angyal szavait eleinte döbbenettel hallgatja és fontolgatja magában, hogy mit is akar mindez jelenteni.

            De végül Mária igent mond az Isten tervére: „történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1:38). Istennek igent mondani áldozattal jár. Mária számára ez azt jelentette, hogy először is szembe kell néznie azzal, hogy megbántja jegyesét, Józsefet, aki azt gondolja majd, hogy Mária hűtlen lett hozzá és megcsalta őt. Továbbá vállalnia kell annak kockázatát is, hogy házasságtörés vádja miatt József bíróság elé állíthatja, megszégyenítheti, és akár meg is ölhetik. De ha József, nem is állítja bíróság elé, csupán csendben elbocsátja, akkor is vállalnia kell a szégyent, hogy házasságon kívül születik gyermeke. Igent mondani, Mária számára azt jelentette, hogy mindezt vállalta. Mária vállalta a kínos helyzetet, megaláztatást, a gúnyolódást, a gyermekszülés kínjait, a menekülést a távoli Egyiptomba, a gyermeknevelés felelősségét, sőt mindazt, amit ő akkor még nem is sejtett, hogy majd végig kell néznie elsőszülött gyermeke keresztre feszítését és halálát.

            De Mária története nemcsak a nehéz feladatról és a próbatételekről szól. Amikor utoljára találkozunk Máriával, akkor ott látjuk őt Jézus feltámadása után a tanítványok között, akikkel együtt a megígért Szentlélekért imádkozik: „Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.” (ApCsel 1:14). Kezdetben ő tartotta a csecsemő Jézust a karjában, végül azonban felismerte, hogy neki van szüksége rá, hogy Jézus a karjában tartsa őt. Megértette, hogy Jézus nem csupán a fia volt, de egyben az Ura is.

Mária pedig újra igent mondott Istennek. Elfogadta Jézus Krisztust élet Urának és Megváltójának.

1.      Mária, a kegyelembe fogadott

            Az előttünk levő igeszakaszban többször is szerepel ugyanaz a cselekvésre utaló szó. De az egyik esetben az isteni cselekvés kapcsán  olvashatjuk ezt: „És lőn, hogy…” (Lk 1:38) „És történt, hogy…” (Lk 1:41). A másik esetben viszont Mária cselekvésénél: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1:38).

            Amikor Mária kijelenti: „legyen velem”, „történjék velem” úgy ahogy az Isten akarja, akkor igent mond, engedi az isteni szót, az Igét benne munkálkodni. Mi volt Isten beszéde, azaz „cselekvése”, amit ez a fiatal lány vállalt?

            A Szentírás elbeszéléséből megtudjuk Máriáról, hogy még igen fiatal volt, amikor megjelent neki Isten angyala, és közölte vele, hogy gyermeke fog születni. Ez azonban csak a mi számunkra meglepő, valójában abban az időben természetes volt, hogy tizenéves korukban a lányok már férjhez mentek és gyermeket szültek. Máriáról is megtudjuk, hogy ekkor már mennyasszony volt. Józsefnek a jegyese volt és az akkori szokások szerint jogilag ez már a hazasággal egyenrangúnak számított.

            Amikor az angyal megjelent Máriának, már a köszöntésében is arra utal, hogy Mária egy különleges feladatra lett kiválasztva: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van.” (Lk 1:28/b). Mária „kegyelembe fogadott” azaz Isten jóakarata, jó tetszése van rajta. Az „Úr veled”, kifejezés pedig szintén ezt erősíti meg, hogy az ószövetségi hithősökhöz hasonlóan Mária is fontos feladatra lett kiválasztatva. Az ilyen módon megszólított hithősök aztán nagy tetteket hajtottak végre Isten kegyelme által.

            Például amikor Isten angyala megjelenik Gedeonnak, így szóltja meg őt: „Az ÚR veled van, erős vitéz!” (Bír 6:12/b). Gedeont Isten arra a feladatra hívta el, hogy gyűjtsön sereget és szabadítsa meg Izrael népét a midiániták elnyomása alól. Maga Gedeon ugyan kételkedett és jelet követelt az Úrtól, de végül ő is igent mondott a feladatra. Mivel Isten választotta ki Gedeont és valóban „vele volt”, így a lehetetlen feladat lehetségessé vált.

            Mária is nagy feladatra hívatott, Isten angyala szólítja meg és jelenti ki a számára, hogy ő lesz a Messiás szülőanyja. Mária élete összekapcsolódott Jézus Krisztussal. Amit Mária, az Úr Jézus szülőanyjaként, fizikai módon is átélt, hogy Isten szavának engedelmeskedve, igent mondva akaratára, részesévé válik Isten tervének, megváltói munkájának.

            Mária személye és példája arra tanít minket, hogy Istennek engedelmeskedve, igent mondva akaratára, mi részesei lehetünk Isten tervének. A Karácsony örömhíre az, hogy Jézus Krisztussal ma is személyes kapcsolatba lehet kerülni. Az elveszett bűnös jöhet az Istenhez, mert az elveszett bűnöshöz jött el az Isten, Jézus neve is ezt jelenti: velünk az Isten.

            Isten minket is elfogadott. Nekünk is azt mondja, hogy kegyelembe fogadottak vagyunk. Merjük elfogadni, hogy ez ránk is vonatkozik, örüljünk annak, hogy minket is kegyelembe fogadott az Isten. Mária számára azonban ez egy egészen különleges dolgot is jelentett.  A világ Megváltójával való személyes életközösség a számára azt is jelentette, hogy ő, mint édesanya kihordhatta, és megszülhette a Messiást, de amikor Jézus végrehajtotta megváltó művét, attól fogva Máriának is Jézussal már csak úgy lehetett kapcsolata, mint nekünk, hogy ő is Urának és Megváltójának vallja. A Jézus Krisztussal való kapcsolat lehetősége azt hirdeti, hogyha valaki Isten beszédére igent mond, mint Mária is tette, akkor a Messiásra mond igent, az Úr kegyelmére mond igent.

2.      Mária, az engedelmes eszköz

            Mária számára az, hogy igent mondott Isten szavára még nem jelentette azt, hogy mindent értett is. Az igen után ott van Mária kérdése: Hogyan lesz mindez, hiszen én nem ismerek férfit, azaz, nem vagyok házas. Még szűz vagyok, hogyan lehet nekem gyermekem? Zakariás, amikor megtudta, hogy neki is fia fog születni, nem volt képes elhinni azt és bizonyítékot követelt Istentől. Mária azonban nem így tesz, ő nem kételkedett, csak azt nem értette hogyan valósulhat ez meg: „Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?” (Lk1:35). A Károli  így fordítja: „Mi módon lesz ez?” (Lk 1:35).

            Ami azonban Mária számára lehetetlen helyzetnek látszik, arról az angyal kijelenti: „Istennek semmi sem lehetetlen.” (Lk 1:37). Van, amikor a megvalósulást tekintve az Isten szava a számunkra érthetetlennek látszik. Mindnyájunk életében adódnak ilyen lehetetlen helyzetek, amikor azt gondoljuk, hogy nincs megoldás, hogy itt még az Isten sem segíthet.

            Kétségetlen, hogy Mária, amikor az angyal üzenetén keresztül hallotta Isten beszédét, akkor nem mindent értett belőle. De ennek ellenére kész volt engedelmeskedni Istennek. Az „Íme, az Úr szolgálóleánya.” (Lk 1:38) mondat így is fordítható: „Az Úr szolgálóleánya vagyok”, azaz alávetem magam az ő akaratának, elfogadom azt, amit én lehetetlennek gondolok. Más helyen ezt így mondja a Biblia: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lk 18:27). Lehet, hogy a földi szintéren az életkörülményeinkben, a saját életünkben valami lehetetlennek tűnik, de azzal, hogy Mária kimondja: „Íme, az Úr szolgálóleánya” (Lk 1:38), elismeri azt, hogy az Istennél semmi sem lehetetlen. Van, amikor számunkra sem marad más, csak az engedelmesség, vagyis a lehetetlen helyzetben is bízni abban, amit Isten mond.

            Isten ilyen hatalmasan és kegyelmesen munkálkodik Mária életében. Az Isten angyala olyan csodálatos örömüzenetet hirdetett Máriának, amit ő felfogni sem volt képes, de rábízta magát az Úr akaratára: „történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1:38).

            Mária példát mutatott a számunkra arra, hogy miképpen fogadjuk az örömhírt. Amikor az Isten szól hozzánk, amikor kegyelmesen munkálkodni akar életünkben, engedelmes eszközökként adjuk magunkat oda neki!

            Bizonyára Máriának lehettek még további kérdései, de amit hallott, az számára elég volt. Kijelentette, hogy kész Isten szavának engedelmeskedni, kész elfogadni azt, amit megértett, meghallott és szeretne a szerint élni.    Attól, hogy Isten elhív és kiválaszt minket egy feladatra, még lehet nehéz a hit útja, lehetnek kérdéseink, de ha kimondjuk, hogy „íme, itt vagyok”, akkor engedem, hogy Isten formáljon, erősítsen és alkalmassá is tegyen.

            A Mária által mondott cselekvésre utaló kifejezés: „Íme… történjék velem…”, nem más, mint válasz az Isten által mondott szóra, cselekvő igére. Mária nyomatékosan kifejezte azt, hogy szeretne úgy élni, ahogy az Isten eltervezte vele. Aki az isteni kegyelem fényében látja a maga életét, az tudja az isteni kegyelem fényében élni is azt. Még akkor is, ha olykor lehetetlen helyzetekkel kell szembesülnie.

            A felolvasott igerész folytatásából megtudjuk, hogy azokban a napokban Mária elment Erzsébethez és meggyőződött arról, hogy az angyal igazat mondott, a rokona már valóban hat hónapja áldott állapotban van. Amikor Erzsébetet köszönti Máriát, a pici magzat megmozdul a méhében, Erzsébet a Szentlélektől vezetve tudja, hogy a Messiás édesanyja érkezett hozzá, elhangzik a magnificát, Mária és Erzsébet magasztalja Istent. Mária tele van örömmel és ezt az örömöt Erzsébettel együtt élik át. Emberileg lehetetlen, hogy a meddő foganjon vagy, hogy a szűz gyermeket várjon, de az Úrnak nem. A két édesanya ezért együtt örül és magasztalja Istent.

3.      Mária, a szenvedő anya

            Később, miután már megszületett Jézus és elvitték őt a templomba, az agg Simeon szájából hangzott el Máriára vonatkozóan ez a prófécia:  „A te lelkedet is éles kard járja majd át.” Lk 2:35). Mária azzal, hogy igent mondott Istennek, még nem mentesült a szenvedéstől és a próbatételektől. Amikor Mária vállalta az Istentől rá bízott feladatot, akkor ezt is vállalta. Az örömöt, az áldást, de a szenvedést és próbatételt is. Mert Máriával nemcsak örömteli dolgok történtek. Az angyal hamarosan távozott, nem maradt ott, hogy kilenc hónapon keresztül mindenki előtt igazolhassa, hogy miképpen lehet Máriának gyermeke, amikor szűz. A menny dicsősége már nem volt Mária mellett, amikor neki a szürke hétköznapokban teljesítenie kellett a vállalt feladatot. Az első próbatétel rögtön ott kezdődött, hogy Máriának valahogy el kellett mondania Józsefnek, hogy gyermeket vár, de nem csalta meg őt, hanem ami vele történik az az Úr akarata, amire ő igent mondott. Nem csodálkozhatunk azon, hogy József eleinte nem igazán örült annak, hogy ilyen különös módon lett édesapává.

            József, aki akkor még csak a „lehetetlen helyzetet látja, jegyesét hűtlenséggel vádolja, és titokban el akarja bocsátani őt. Mária, amikor elvállalta, amit az Úr tervezett vele, akkor ezt is vállalta, az elutasítást, a meg nem értettséget, a kételkedő gyanúsítások szégyenét.

            Az evangéliumból tudjuk, hogy József hívő, igaz ember volt, de mégsem tudta elhinni, amit az Isten kijelentett Máriának. Mária vállalta Jézust és ezért majdnem elveszítette a vőlegényét. De Isten nem hagyta magára őt a nehéz helyzetben, hanem ismét elküldte angyalát, aki álomban szólt Józsefhez is. Tehát nem Máriának kellett a jegyesét, Józsefet meggyőznie, hiszen az gyakorlatilag lehetetlen lett volna. Ez a lehetetlen helyzet is az Úrra tartozott. Mária valószínűleg csendben imádkozott, ezt a kérdést is az Úrra bízta.

            Máriának ez a kijelentése: „Történjék velem a te beszéded szerint” (Lk 1:38), tehát azt jelzi, hogy a hívő embernek néha nem könnyű az életútja. Ha vállalja az Úrtól kapott feladatát, a próbatételeket is vállalnia kell. Viszont, abban is biztos lehet, hogy az Úr sohasem hagyja magára, és vele lesz a legnagyobb mélységben is.

            Máriára nem csupán csodálatos események vártak, mint pl. az angyalok, a pásztorok és a napkeleti bölcsek megjelenése, hanem a hétköznapok terhei is, a babavárás nehézségei, a betlehembe kerülés nehéz körülményei, aztán Heródes üldözése, majd menekültként való élet Egyiptomban, végül pedig fiának elvesztése, a kereszt. Felülről nézve minden az isteni terv szerint történt, de Máriának ezt a hétköznapok terheként kellett megélnie. Neki a próbatételek között is újra és újra meg kellett erősítenie a döntését: „történjék velem a te beszéded szerint.” (Lk 1:38). Isten nem azt ígérte meg Máriának, hogy minden könnyű lesz, de azt igen, hogy az ő isteni terve, kegyelmes akarata fog megvalósulni az ő életében.

            Jézusnak Betlehemben kellett megszületnie, názáretinek nevezték, úgy kellett megszületnie, hogy szűztől fogantatott legyen. Mindez pedig a bűn világában történt, ahol a Sátán mindent megtett, hogy ne születhessen meg Betlehemben a Megváltó. Ezért része a történetnek a fájdalom, a szenvedés és a kereszt is. Mindez értünk történt, a mi megváltásunkért és üdvösségünkért. Ámen.