Igehirdetés: 2020.12.13. József – a nevelőapa

 

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 44.

József – a nevelőapa

Olvasmány: Mt 2:13-23

„Íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Mt 1:20-21).

 

            József volt Jézus nevelőapja. A nevelőszülő az élet egyik legnehezebb feladatát vállalja magára, egy olyan gyermek nevelését, aki biológiailag nem az övé. Józsefnek sem volt könnyű a helyzete. Először is azért, mert amikor József megtudta, hogy jegyese, Mária valaki másnak a gyermekét készül a világra hozni, mérhetetlen fájdalom járhatta át a szívét. Az akkori törvények szerint Józsefnek jogában állt volna házasságtörés miatt vádat emelni Mária ellen.  Ám mivel József nagyon szerette Máriát, így nem akarta megszégyenítetni vagy megköveztetni, csupán arra gondolt, hogy titokban elbocsátja őt. Ekkor József még nem értette, hogy mi Isten terve Máriával és azt sem, hogy ki az a gyermek, aki titokzatos módon megfogant Mária méhében. De amikor Józsefnek álmában megjelent Isten angyala és elmagyarázta neki, hogy mindaz, ami Máriával történ a Szentlélek munkája, akkor kész volt Istennek engedelmeskedni, feleségül vette Máriát, és vállalta, hogy nevelőapja lesz Mária születendő gyermekének. Kétségtelen, hogy Mária mellett Józsefnek is fontos szerepe volt az Isten tervében. Ezt mutatja az is, hogy Józsefhez Isten egymás után háromszor is elküldte angyalát valamilyen fontos üzenettel.

            Józsefnek ugyanis újra és újra olyan feladatokkal kellett szembenéznie, amit ő egyáltalán nem tervezett és a legkevésbé sem kívánt, de Istennek engedelmeskedve mégis megcselekedett. Először is oltalmába kellett vennie egy várandós nőt a születendő gyermekével együtt, aki nem tőle származott.  Aztán pedig azt a parancsot kapta, hogy hazáját elhagyva meneküljön Egyiptomba. Végül pedig arra utasította Isten angyala, hogy térjen haza szülőföldjére.

            Egy dolgot biztosan elmondhatunk Józsefről, azt hogy minden nehézség ellenére, engedelmesen követte Isten parancsát. Kötelességtudó és szerető nevelőapa volt, aki úgy bánt nevelt gyermekével, mintha a saját fia lett volna. Mint ácsmester ő tanította meg Jézust a kalapács és a fűrész használatára, a munka szeretetére. De zsidó apaként vallásos nevelésben is részesítette gyermekét, istenfélő emberként jó példát mutatott nevelt fia számára.

            A Biblia azonban nem sokat mond el Józsefről. Utoljára akkor hallunk róla, amikor Jézus már tízenként éves volt és magukkal vitték Jeruzsálembe a pászka ünnepére. Ezután már csak Jézus anyjáról és testvéreiről hallunk a Szentírásban, de József már nem szerepel többet. A bibliamagyarázók valószínűnek tartják, hogy József még azelőtt meghalhatott, hogy Jézus megkezdte volna nyilvános működését. Erre utal az is, hogy Jézus a halála előtt arra kérte egyik tanítványát, Jánost, hogy viselje gondját az anyjának.

            József, a hűséges nevelőapa, Isten engedelmes eszközeként, az egész világra kiható események részesévé lehetett.

1.      József meglepő adventje

            Mi emberek leginkább akkor érezzük magunkat biztonságban, ha az életünk egy előre eltervezett és jól kiszámítható úton halad előre. Ezért is törekszünk arra, hogy mindent kiszámítsunk, megtervezzünk, kézben tartsunk. Így van ez az ünneplésünkkel, adventi készülődésünkkel is.  A legtöbben mindent előre eltervezünk: a lakásdíszítést, a fenyőfa és az ajándékok beszerzését, az ünnepi menüt, stb. De egy váratlan vendég, egy nem várt esemény, egy baleset, egy odaégett pörkölt, könnyen felboríthatja a mi kis világunkat. A váratlan és meglepő dolgok ugyanakkor mégis elkerülhetetlenül jelen vannak az életünkben. Ha jól megfigyeljük a Bibliában leírt adventi eseményeket, azt láthatjuk, hogy azok is tele vannak meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal.

            Ma Jézus nevelőapja, József történetén keresztül azt vizsgáljuk, hogy mit üzen Isten nekünk az advent lényegéről.

            Kétségtelen, hogy József adventje egészen más volt, mint amire ő számított. Váratlan és érthetetlen események követték egymást. Isten pedig meglepő módon éppen ezeken keresztül munkálta a maga tervét. De ha elfogadjuk, hogy ezek a számunkra sokszor érthetetlen események, nem véletlenek, hanem részei az Isten tervének, akkor megérthetünk valamint az advent titkából, s talán a saját életünknek a nem tervezett, fájdalmas eseményei is más fénybe kerülhetnek.

            József adventjének első váratlan fordulata akkor következett be, amikor megtudta, hogy jegyese, Mária áldott állapotban van. Mivel még nem házasodtak össze, József számara ez a hír azt jelentette, hogy a jegyese hűtlenné lett hozzá.  A helyzet József számára nemcsak meglepő, de botrányos is. Igaz, hogy Mária még csak jegyese volt Józsefnek, de a jegyesség akkoriban jogilag a házasságkötéssel egyenrangúnak számított.

            A házasságtörés bűnéért a mózesi törvények szerint eredetileg megkövezés járt. Jézus idejében azonban általában a nyilvános megszégyenítés után a férfi elbocsátotta a hűtlen asszonyt, vagyis megkövezés helyett a válás volt a megoldás.

 

            Amikor tehát arról olvasunk, hogy „József végiggondolta magában, hogy mit tegyen” (Mt 1:20), akkor neki is ezen a két lehetőségen kellett elgondolkodnia. József úgy tűnik a humánusabb megoldást szerette volna választani: „Nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja.” (Mt 1:19/b).

            József egyáltalán nem lehetett könnyű helyzetben. Egyrészt ő maga „aki igaz ember volt.” (Mt 1:19/a), és tisztelte az Úr törvényét nem hunyhatott szemet a nyilvánvaló bűn felett. Mivel már eljegyezte magának Máriát, így a feleségének számított, akkor is, ha az esküvőt még nem tartották meg, és még nem éltek együtt. De a két család már megegyezett és a nagyobb közösség előtt is nyilvánosságra hozták a dolgot. Ezt tehát mát nem lehetett letagadni. Így József számára, aki szerette és tisztelte a jegyesét, nem maradt más lehetőség, mint a válás, amit ő a nyilvános megszégyenítés nélkül titokban akart véghezvinni.

            Így kezdődött tehát József adventje. Várakozással teli izgalommal készült a szeretett jegyesével való közös életre, gyönyörködött a szépségében, bízott benne, erre a kapcsolatra építette fel a jövőjét, a terveit, amikor egyszerre csak minden összeomlani látszott. Mint derült égből villámcsapás jutott tudomására a hír, hogy jegyese, akit szeretett, de akivel még nem kelt egybe, gyermeket vár. Ebben a helyzetben Józsefnek valóban mindent újra végig kellett gondolnia. Ez a várakozás, ez az advent azonban fájdalommal, csalódással, keserűséggel volt tele. Nehéz órák, és keserű napok lehettek ezek József számára. A szíve tele volt kérdésekkel: Megcsalták volna? Hogyan tehetett ilyet Mária? Kitől eshetett teherbe? Miért engedte meg ezt az Isten? Nyilvánvaló, hogy József nem kerülhette meg ezeket a kérdéseket.

            József adventje a csalódás és a botrány meglepő fordulatát hozta. Emberi szempontból nézve semmi sem olyan egyértelmű és problémamentes, mint ahogy azt mi gondolnánk. Isten mégis az ő fiának eljövetelét ilyen körülmények között engedte megvalósulni. Nem kímélte meg Józsefet sem a csalódástól, és Máriát sem a rosszindulatú pletykáktól.

            Isten munkája nem a mi elképzeléseink, terveink szerint halad előre. A váratlan és meglepő, a kínos, a botrányos, a fájdalmas és csalódással teli helyzetek minket is megpróbálnak, épp úgy, mint Józsefet. Ezekben a nehéz helyzetekben talán mi is inkább szeretnénk csendben magunk mögött hagyni mindent, úgy ahogy József is tervezte. Istennek, azonban más volt a terve. József története arra ad példát, hogy Isten a meglepő, az érthetetlennek tűnő, a botrányos eseményeken keresztül is munkálkodik

Az élet sok területén élhetünk át hasonlót: munkahely elvesztése, sikertelen felvételi, csalódás a házastársban vagy egy barátban, stb. József adventje arra figyelmeztet minket, hogy Isten titokzatos munkája ezeken az eseményeken keresztül valósulhat meg, ha figyelünk rá és engedelmeskedünk neki.

2.      József örömteli adventje

            Józsefet Isten nem hagyta magára a nehéz helyzetben. Nem kellett bizonytalanságban és kétségek között maradnia: „Íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Mt 1:20-21).

            József meglepő, váratlan és kínos eseményekkel teli adventje örömteli és boldog várakozásba fordult. Isten nem hagyta kétségek között vergődni Józsefet, megszólította és helyére tette mindazt, amit ő addig kínos és botrányos helyzetnek látott. A meglepő és érhetetlen, a kínos és botrányos helyzetből így lett a legnagyobb örömüzenet és megtiszteltetés mindaz, ami Józseffel történt. Kiderül, hogy Mária nem egy hűtlen jegyes, hanem az Isten által kiválasztott szűz, aki a Szentlélek által fogant. Isten emberré, testté-lételének a csodájával szembesült itt József. Isten ígéretei beteljesedtek, az ószövetségi nagy advent a céljához ért. Az Úr már nincs távol, hanem egészen közel jött. A mindennapi eseményekben, a fogantatásban, a születésben, az emberi életben van velünk. A testi, a hús-vér valóság szintjén látogatott meg minket. József pedig ezzel a csodával szembesül.

            Az advent minden váratlansága ellenére reménnyel és örömmel teljes, mert Isten cselekszik, munkálja népe megígért üdvösségét. Az Úr nem egyszerűen a botrányosnak látszó és fájdalmat hozó események ellenére munkálkodik, hanem pont ezek közepette viszi véghez akarata megvalósulását. Sőt éppen az Isten közbeavatkozása, az Ő eljövetele borítja fel a mi általunk jól kiszámított, szépen eltervezett, egyértelmű életet. Ha Isten nem készült volna ebbe a világba eljönni, József, az igaz ember, a kitűzött időben feleségül vette volna a jegyesét, és minden ment volna a megszokott rendben. De a meglepetés, a váratlan fordulat, a fájdalom, a gyötrelem, mindaz, amivel nem számolunk, éppen azt jelenti, hogy Isten cselekszik. Ezt értette meg József az Úrtól jött magyarázatból.

            Advent örömüzenete a számunkra is az, hogy Isten nem hagyta magára a világot. A világ, benne az életünk, az egyéni és a közösségi is, a helyi és a nemzetközi is, nem Istentől elzárt valóság. Ő emberré lett, beavatkozott a világ életébe, a történelem menetébe, közel-valóvá lett, velünk az Isten! Az Ige testté lett! A Szentlélek ma is cselekszik, itt van Isten köztünk! Jézus Krisztus születése ezt hirdeti. A név, Immánuel, velünk az Isten, erről vall mindenkinek: nem vagyunk egyedül! Isten nincs távol. Isten nem tehetetlen, nem néma.

            Isten ma is munkálkodni akar a mi életünkben is. Hiszen nincs távol egyikünktől sem. Hiszen semmi sem ismeretlen neki, legyen az kínos, fájdalmas, vagy botrányos számunkra. Ő az, aki bármikor meglepetésszerűen meg tud bennünket világosítani, és másképpen tudja láttatni velünk a dolgainkat. A bánatból, a keserűségből, a csalódásból örömöt, reménységet áldást formálhat. Felnyithatja szemünket arra, hogy mindaz, ami nekünk elfogadhatatlannak látszik, amiből mi kilépni, elmenekülni szeretnénk, az valamilyen módon az Isten tervének részévé válik. Megteheti ezt az Igén keresztül, amit hallgatunk vagy olvasunk, vagy egy testvérünk szavai által, vagy esetleg az imádságos elcsendesedés által. Egy pillanat alatt megnyithatja szemünket az ő csodálatos dolgaira, hogy megértve akaratát, örvendezve adhassunk hálát neki.

3.      József cselekvő adventje

            József miután megvilágosodott, mert Isten angyala felnyitotta szemét, hogy helyesen lássa a dolgokat, elkezdte cselekedni Isten akaratát. Ez pedig egyáltalán nem volt könnyű és egyszerű. Azzal, hogy Isten beleszólt az életébe, meglepő, kínos és botrányos helyzetbe került. Most azt gondolnánk, hogy miután József túljutott ezeken, már minden szépen és jól alakul az életében.  Azonban ez nem így van. Józsefnek nemcsak a szívébe kellett fogadnia az Istentől jött örömüzenetet, hanem cselekednie is kellett azt: „József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét.” (Mt 1:24).

            Az Istentől jött örömhír nemcsak információ volt, hanem József egész életét igénybevevő küldetés és feladat is. Ez pedig azt jelentette, hogy Józsefnek Istennek engedelmeskedve továbbra is vállalnia kellett a kínos helyzetet, a kétértelműséget, hiszen a vád tovább élt, amely szerint Jézus törvénytelen gyermekként született. József azzal mondott igent Isten szavára, hogy úgy cselekedett, ahogyan azt az Úr kérte tőle. Nem kilépett a helyzetből, mondván, ez túl nehéz, túl kellemetlen a számára, felforgatja nyugalmas életét, hanem elfogadta Isten munkáját, befogadta az emberré lett Istent, vállalta, hogy apaként gondoskodni fog róla és Máriáról.

            Az evangélium, az Istentől jövő örömüzenet, mindig életünk egészében kíván megszólítani. Ehhez pedig igent kell mondanunk arra is, ami elsőre elfogadhatatlannak látszik. József története alapján, most azt kell megkérdeznünk magunktól, hogy mi készek vagyunk-e befogadni az Úr Jézus Krisztust saját életünkbe? A Biblia azt mondja róla, hogy a „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekei legyenek.” (Jn 1:11-12).            Krisztust befogadni sokaknak talán ma is meglepő és kínos. Mit fognak rólam gondolni az emberek? Mi történik akkor, amikor átadom az életemet Istennek? Ha pedig már egyszer igent mondtunk az Úr Jézus Krisztusnak, akkor engedelmeskedjünk is neki, cselekedjük is az Ő akaratát! József, az igaz ember története azt mutatja nekünk, hogy az Isten akaratának engedelmeskedők életében ugyan sok minden lehetséges, ami fájdalmat, kínt, és próbatételt hoz, de ezeken keresztül is az Úr akarata valósul meg. Ha vállaljuk, és engedelmeskedünk neki, Jézus Krisztust fogadjuk be az életünkbe. Boldog az az ember, aki szívét megnyitja az Úr előtt, és kész minden időben cselekedni akaratát. Ámen.