Salamon – a bölcs és gazdag király

 Igehirdetés: 2020.11.15.

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 40.

Salamon – a bölcs és gazdag király

Olvasmány: 1Kir 3:1-28

„Salamon király felülmúlta gazdagságban és bölcsességben a föld összes királyát. Az egész földről igyekeztek Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe. Ajándékot is hozott mindenki: ezüst- és aranytárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot meg lovakat és öszvéreket. Így ment ez évről évre. (1Kir 10:23-25).

            Salamon király uralma alatt élte Izrael a fénykorát. A későbbiekben ezért a zsidóság mindig is nosztalgiával tekintett vissza erre az időszakra. Az ígéret földjének csaknem egésze Izrael kezébe került. A nép békében és biztonságban élhetett. Virágzott az irodalom és a kulturális élet. Az ország helyzetéről és a közhangulatról tömören így számol be a szentíró: „Júdának és Izráelnek sok lakója volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek és ittak, boldogok voltak.” (1Kir 4:20). A gazdasági helyzetről pedig ezt a megállapítást olvashatjuk: „A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi vadfügefa van az alföldön.” (1Kir 10:27).

            Mindabból, amit Salamonnak az élete során sikerült elérnie, egyvalami különösen is kiemelkedik. Ő építette fel Isten templomát Jeruzsálemben. Ez a templom abban az időben a világ egyik legszebb épületének számított. Csaknem 200 000 munkás dolgozott rajta hét éven keresztül és pazarul díszítették nem sajnálva a költségeket.

            Uralkodásának minden sikere ellenére sajnos Salamon élete később drámai fordulatot vett. Az Istentől neki ajándékozott bölcsesség és gazdagság ellenére Salamon végül hűtlenné vált az Úr iránt. Salamon bukása végül az ország hanyatlásához és széthullásához vezetett. Salamon személye és története elgondolkoztat minket. Hogyan történhetett meg mindez? A kor leggazdagabb, legnagyobb bőségben és elégedettségben élő nemzete miként süllyedhetett alá olyan tragikus módon egyetlen nemzedék alatt? A szentíró arra mutat rá, hogy a baj gyökere abban keresendő, hogy Salamon képtelen volt parancsolni mohó szenvedélyének. Salamon palotában nőtt fel és szerette a fényűzést. Amikor Izrael elindította első tengeri expedícióját, a király arra használta őket, hogy egzotikus kincseket halmozzon fel: aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat. Arannyal borította be a templom padlóját, pazarlóan bearanyozta a finom cédrust és a drága elefántcsontot is, valamint katonai szempontból haszontalan aranypajzsokat készíttetett. A templom felépítése után, magának épített Salamon palotát, ami kétszer akkora volt, mint a templom és ennek építse 13 évig tartott.

            Salamon a szerelemben is hasonlóan szertelen és telhetetlen volt. Először az egyiptomi fáraó lányát vette feleségül, majd Moáb, Ammón, Edóm, Szidón és más népek hercegnőit is elvette. Ezek a házasságok persze katonai szövetségek is voltak. De ezzel azt fejezet ki Salamon, hogy már nem Istenben, hanem inkább a szövetségeseiben bízik. A feleségei kedvéért oltárt és templomokat épített Salamon az idegen Isteneknek és maga is hódolt ezeknek.

 

1.      Az ember, akinek mindene megvolt

            Salamon királyt először úgy mutatja be nekünk a szentíró, mint aki ezüsttálcán kapta az életet. Dávid és Betsabé fiaként a királyi palotában nőtt fel. Hamar ámulatba ejtette környezetét a költői tehetségével és természettudományos érdeklődésével és ismeretivel. Salamon az élete során mintegy 1000 éneket komponált és 3000 közmondást szerzett vagy gyűjtött össze. Apja, Dávid után Salamon lett Izrael királya annak ellenére, hogy a rangsorban eredetileg nem ő állt az élen. Az ország kormányzásához Istentől rendkívüli bölcsességet is kapott. Saját korában Salamont tartották a világ legbölcsebb emberének, akihez királyok és királynők utaztak messze földről, hogy találkozzanak vele és tanulhassanak tőle.  Mindenkit elkáprázatott a király bölcsessége és az ország gazdagsága.

            Salamon tehát már fiatalon mindent megkapott az élettől. Amikor Isten álmában megjelent neki és lehetőséget adott a számára, hogy bármit kérhet, amire csak vágyik, Salamon bölcsességet kért az Úrtól. Isten pedig látva a király alázatát az ígérte neki, hogy a bölcsesség mellé gazdagságot és a békés uralmat is megadja a számára. Izrael országának a területe Salamon uralkodása alatt volt a legnagyobb, Egyiptom határától egészen Babilon határáig terjedt. Körülbelül háromszor akkora területet ölelt fel, mint a mai Izrael, olyan térségeket is beleértve, amelyek ma Jordániához, Szíriához és Libanonhoz tartoznak. Salamon uralkodása jelentette Izrael virágkorát. A ragyogó templom és a fényűző palota, amelyet Salamon épített ennek ékes bizonyítékai. Salamon több jelentős várost is alapított a forgalmas kereskedelmi útvonalak mentén, a fővárost, Jeruzsálemet pedig vastag kőfallal vette körül, amelynek egyes részei mindmáig állnak.  Modernizálta az izraeli hadsereget, azaz 12000 lovassal és egy harci szekér osztaggal is kiegészítette.

            Az a tény, hogy Salamon bölcsességet kért az Úrtól, azt mutatja, hogy ifjúkorában alázatos és istenfélő volt, aki szeretett volna jó királya lenni népének. Uralkodása kezdeti éveiben Salamon ennek eleget is tett, hiszen igazsággal és becsülettel kormányozta az országot.

            A szentíró beszámol arról, hogy Sába királynője több száz kilométert megtéve Jeruzsálembe utazott, hogy találkozhasson Salamonnal és saját szemével győződhessen meg annak gazdagságáról és bölcsességéről. Ennek a látogatásnak a ténye is mutatja, hogy ebben az időszakban a Közel-Kelet ragyogó gyöngyszemeként tekintettek Jeruzsálemre. A királynő vélhetőleg diplomáciai küldetésben érkezett Salamonhoz, hogy fontos kereskedelmi megállapodásokat kössenek.

            A Biblia mégis ellentmondásos személyiségként mutatja be Salamont. A trónra kerülése kapcsán kitört hatalmi harcokban Salamon sokkal kegyetlenebbnek bizonyult apjánál, Dávidnál. Míg Dávid nem állt bosszút az ellenfelein és a béke érdekében mindig kész volt a megbocsátásra, addig Salamon nem ismert kegyelemet. Salamon szigorú intézkedései neheztelést váltottak ki Izrael északi törzseiben, ami végül, Salamon halála után, polgárháborúhoz vezetett. Ugyanakkor a Szentírás más fejezeteiben hűséges, bölcs és alázatos uralkodóként látjuk Salamont. Tragikus és szomorú látni, hogy miközben Salamon gazdagsága és hatalma növekedett, ő maga egyre távolabb került Istentől. A gazdagság, a hírnév és a pompa fényének növekedése közben maga Salamon lelkileg egyre inkább a sötét oldal előterébe kerül.

            Láthatjuk, hogy Salamonon egyre inkább eluralkodott a nagyzási hóbort. Politikai és gazdasági hatalma erősítése céljából az egyiptomi fáraó lányát vette el feleségül, valamint saját hírnevét és dicsőségét erősítette a további házasságkötéseivel is. Ugyanakkor veszélyes politikai és katonai szövetségek hálójába bonyolódott. Nyilvános égőáldozata, amelyen látványosan 1000 állatot áldozott fel minden idők legnagyobb áldozóhalmán, éles ellentétben állt apjának, Dávidnak az Úr előtti alázatával. Salamon tetteiből kétségtelenül kiderül, hogy hajlamos volt a túlzásokra, legyen szó az istentiszteleti szertartásról, építkezésről vagy éppen házasságkötésről. Salamon valóban az a király volt, akinek mindene megvolt, de szertelensége és telhetetlensége végül a bukását okozta.

 

2.      A templomépítő király

            Salamon építette fel Jeruzsálemben az Úr templomát. Kétségtelen, hogy nem sajnálta rá a pénzt, így a költségek hatalmasak voltak. A templomot, amelyen hét éven keresztül folyamatosan 200.000 munkás dolgozott hamarosan a világ egyik csodájaként emlegettek. A rengeteg aranyborításnak köszönhetően távolról nézve úgy ragyogott a templom, mint egy hóval borított hegycsúcs. Az épület belsejében pedig nemcsak a falak, de még a padló is színaranyborítást kapott. A Salamon által felépített templom sok tekintettben az Ószövetség egyik csúcspontjának tekinthető, elkészülte Istennek az Izraellel kötött szövetségének a beteljesedését jelentette. Salamon összehívta az egész népet, hogy felszenteljék Isten templomát. Miközben emberek ezrei figyelték a hatalmas, nyilvános ceremóniát, az Úr dicsősége leszállt, hogy betöltse a templomot.

            A zsidóság ettől kezdve úgy tekintett a templomra, mint a világegyetem középpontjára, amely kapcsolódási pont menny és föld között.  A tömeg két héten át ünnepelt. A bronzból készült emelvényen térdelve Salamon király fennhangon így imádkozott:  „Örömmel építettem neked lakóházat, maradandót, örök lakóhelyül.” (1Kir 8:13). Majd maga is megdöbbenve kérdezte: „De vajon lakhat-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!” (1Kir 8:27).

            A salamoni templom felépülésével valóra váltak azok az ígéretek, amelyeket Isten egykor Ábrahámnak és Mózesnek adott. Salamon templomszentelési imádsága az egyik legszebb és legfennköltebb imádság, ami valaha elhangzott. Salamon az imádságában áttekinti a szövetség történetét, majd arra kéri Isten, hogy a templomban való jelenlétével pecsételje meg ezt a szövetséget. Isten pedig így válaszolt Salamon imádságára:  „Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amelyet elém tártál. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy itt legyen az én nevem mindörökké; itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor!” (1Kir 9:3).

            Egész Izrael egy szívvel állt meg az újonnan felépített, ragyogó templom előtt. Láthatta, amikor tűz szállt le az égből, és az Úr dicsősége valóban betöltötte a templomot. Izrael népének végre volt országa, amelyet megerősített határok vettek körül, a jeruzsálemi templom által pedig Isten jelenlétének ragyogó jelképe is közöttük volt. Ezek után már senki sem kételkedhet többé Isten hűségében.

3.      Baljós árnyak

            Salamon uralkodását egyrészt a gazdagság, a pompa és a jólét jellemezte. Másrészt azonban a külső ragyogás mögött baljós árnyak jelentek meg. Az egyszerű nép körében az elégedetlenség moraja egyre erősödött. Salamon az építkezései és „luxusberuházásai” fedezésére Izrael történetében először adórendszert vezetett be az országban. Az építkezésen dolgozó munkások elvileg kaptak fizetést a munkájukért, de ez olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag rabszolgaként dolgoztatták őket. Salamon úgy rendelte ki a munkásokat az építkezéshez, ahogy a hadsereg sorozza be a katonákat. A szabad emberek kényszermunka táborokba való zárása újabb elégedetlenséget szított az országban.

            Amikor a számlák már túl magasra tornyosultak, Salamon nem átallott egészen odáig menni, hogy az ígéret földjének egyes részeit idegen királynak adja el: „Salamon király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén.” (1Kir 9:11). Így az eladott északi városok miatt a régóta meglevő széthúzás tovább nőtt Izrael északi és déli része között. Az a szakadék azonban, amely Isten és Izrael népe között tátongott, még ennél is sokkal veszélyesebb volt. Eddig Izrael népe Istent tekintette vezetőjének. Most azonban a figyelme a menny Istenéről a jeruzsálemi királyra irányult.

            Bár Salamon uralkodásának a kezdetét jólét, gazdagság és béke jellemezte, a szentíró később mégis szomorúan állapítja meg róla: „Így történt, hogy Salamon szívét feleségei vénségére más istenekhez fordították, és szíve nem maradt teljesen Istenéé, az ÚRé, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammóniak bálványát követte. ” (1Kir 11:4-5).

            Salamon szívét rabul ejtette a vágy, hogy fölülmúljon minden korábbi uralkodót. Ekkor azonban már nem Isten volt életének középpontjában. Igaz ugyan, hogy maradandó hírnevet szerzett magának a történelemben, legendássá vált Salamon gazdagsága és bölcsessége, ám életének végkifejlete mégis negatív példaként van előttünk.

            Isten annak idején Mózesnek pontosan leírta, hogy milyennek kell lennie a királynak, aki uralkodik majd Isten népe felett. Az ún. királytörvényben ezeket olvashatjuk: „Csak sok lovat ne tartson, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert megmondta nektek az ÚR, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön… Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben.” (5Móz 17:14-20).

            Ám Salamon ellenszegült Isten akaratának, és az intelmeket teljesen figyelmen kívül hagyva tömérdek lovat vásárolt, külkereskedelmi ügyletekbe bonyolódott, számos feleséget vett magának, valamint aranyat és ezüstöt halmozott fel a palotájában. Salamonnak hatalmas háreme volt, 700 felesége külföldi származású volt, akik idegen isteneket imádtak, és merőben más elképzelésük volt a jóról és a rosszról. Salamon valószínűleg a környező népekkel kötött megállapodások és szövetségek jegyében vette el őket, a királyi házasságokról ugyanis úgy tartották, hogy erős szövetséget teremtenek a két nép között. Ám ezek a házasságok végül Salamon szívét is elfordították Istentől. Salamon feleségei vallásgyakorlatára való tekintettel különféle oltárokat építetett, és támogatta a pogány istenek tiszteletét.

            Salamon kétségtelenül Izrael legnagyobb uralkodója volt. Ám a Biblia beszámol az elvesztegetett lehetőségekről is. Mivel Salamont egyre inkább magával ragadta az önzés és az élvhajhászat, így kudarca erkölcstelenségbe és végül polgárháborúba sodorta a nemzetet.

            Isten még Salamon életében ítéletet mondott felette: „Mivel ez történt veled, és nem tartottad meg a velem kötött szövetséget, sem rendelkezéseimet, amelyeket adtam neked, azért én ki fogom szakítani kezedből az országot, és a te szolgádnak adom.  De apádért, Dávidért nem a te napjaidban teszem meg ezt: majd a fiad kezéből fogom kiszakítani.” (1Kir 11:11-12). Ámen.