Nátán – a király lelkiismerete

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 34.

Nátán – a király lelkiismerete

Olvasmány: 2Sám 12:1-14

„Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek föl Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak a házát, és öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?” (2Sám 12:7-9).

 

Sokszor halljuk ezt: „Hallgass a lelkiismeretedre!” De ez az állítás csak akkor igaz, ha a lelkiismeretünk nem csal meg. Sajnos azonban sokan megtalálják a módját annak, hogy, hogy elhallgattassák a lelkiismeretüket. Az ember megpróbálja észérvekkel alátámasztani a maga igazát. Jól tesszük hát, ha megbízható emberhez fordulunk tanácsért. Az ókori uralkodók nehéz helyzetben voltak, mivel kevés embernek volt bátorsága ellentmondani egy teljhatalmú uralkodónak, így nem sokszor kaptak őszinte kritikát. Az uralkodókat leginkább csak dicsérni és magasztalni merték. A tanácsadók szívesebben mondtak olyan dolgokat, ami egyezett a király véleményével, de csak ritkán mertek neki ellentmondani. Jól jellemzi ezt a kort az a mondat, amit egy római szenátor mondott egyszer Tibériusz császárnak: „Ha elsőnek szólalsz meg, senki sem akar majd megcáfolni téged, de ha utolsónak szólalsz meg, mindannyian azt kívánjuk majd, bárcsak ne foglaltunk volna állást veled szemben”

Csak kevés olyan bátor ember akadt, aki ne így gondolkodott volna. Ilyen volt Nátán próféta, aki kendőzetlenül a szemébe mondta királyának az igazságot, akár tetszett az neki, akár nem. Nátán próféta kellemetlen üzenettel volt kénytelen a király elé állni, amikor romba döntötte Dávid nagy álmát arról, hogy majd ő fog templomot építeni Istennek, az Úr azonban azt üzente a próféta által, hogy ezt nem teheti meg. Dávid király élete vége felé pedig Nátán volt az, aki emlékeztette a királyt arra az ígéretére, hogy fiai közül majd Salamon lesz az utódja, őt koronázza meg maga helyett.

De kétségtelenül a legemlékezetesebb mégis az a jelenet, amikor Dávidnak a Betsabéval való vétkezése után, Nátán egy példázattal állt a király elé, majd a szemébe mondta az igazságot: „Te vagy az az ember!” (2Sám 12:7/a). Nátán bátran leleplezte a király bűnét, aki kénytelen volt bevallani, hogy parázna és gyilkos, hiszen elvette egy másik férfi, Uriás feleségét, Betsabét majd csalárd módon megölette őt. Nátán próféta itt nemcsak bátran, de bölcsen is cselekedett, amikor először egy mesterien szőtt történettel csapdába csalta a királyt, felébresztve igazságérzetét, aki akaratlanul is maga mondta ki önmaga felett az ítéletet, amikor így szólt: „Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt elkövette!” (2Sám 12:5/b). A nagy leleplezés után a király már nem tehetett mást, kénytelen volt beismerni bűnét. Nátán az életével játszott, amikor ezzel az üzenettel a király elé állt. Dávid, aki a saját lelkiismeretére már nem hallgatott, most kénytelen volt a próféta szavára hallgatni, aki élő lelkiismereteként emlékezette őt bűneire. Nátán igaz próféta volt, aki az élő Isten szavával ébresztette fel királyának alvó lelkiismeretét.

1.      A király bármit megtehet?

Dávid és Betsabé története a világ egyik legismertebb szerelmi története. Tulajdonképpen egy szokványos „love story”-ként indul a történet. A férfi híres, hatalmas és gazdag, a nő pedig szegény, de csodálatos szépség. A férfi unatkozik és szórakozást keres, meglátja a nőt, aki éppen a szomszéd udvaron meztelenül fürdik. A szerelmesek egymáséi lesznek, de hamarosan kiderül, hogy a nő terhes, s akkor elindulnak a bonyodalmak. Titkolózás, ármánykodás, hazugság és gyilkosság követik egymást, majd végül kirobban a botrány. Mondhatnánk, hogy tiszta szappanopera. Nincs benne semmi rendkívüli. A bulvárlapok ma is tele vannak hasonló történetekkel. Mi ebben a különös? Valószínűleg akkoriban sem lepődtek meg különösebben az emberek ezen a történeten. Mint ma is a legtöbb ember, valószínűleg az akkoriak is hozzászoktak, hogy a vezetők, akik a törvényeket hozzák, gyakran maguk sem tartják be azokat. Évezredek óta számtalan vezető és politikus követte ugyanezt a mintát. A rómaiaknak egy találó kifejezésük is volt erre: „rex lex”, azaz „a király a törvény”. Jóllehet fordítva kellett volna lennie, hogy a törvény mindenkire, még a királyra is érvényes legyen, de valahogy a királyok meg a hatalmasok mindig a törvények felett állóknak gondolták magukat. XIV. Lajos, a Napkirály már büszkén vallotta: „Az állam én vagyok”. Valahogy így gondolkodott Dávid király is, amikor minden gond és lelkiismeret furdalás nélkül, elvette egy másik férfi feleségét. S ha mégis eszébe jutott Isten törvénye, mely szerint a házasságtörés bűn, ha volt is benne valami kétség vagy lelkiismeret furdalás, bizonyára megmagyarázta magának, hogy ez rá nem vonatkozik, mert ő a király, ő az állam, ő a törvény. A király döntését, ahogy látjuk eleinte senki nem is kérdőjelezte meg. A történetben nem olvasunk arról, hogy Betsabé, vagy a király szolgái közül bárki egy szóval is tiltakozott volna. Mindenki tudta, hogy Betsabé férjes asszony, hogy a férje éppen távol van, mert a király seregében harcol, de ez úgy tűnik senkit nem zavart. Csak akkor állt elő a probléma, amikor kiderült, hogy az asszony terhes. A király ekkor az egyik bűnt a másikkal próbálta leplezni.

Napjainkban, ha egy vezető politikus Dávidhoz hasonló botrányba keveredik, akkor az abortuszt és a „bizonyítékok” megsemmisítését választja, azaz, terhelő fotók vagy videofelvételek, rosszabb esetben az ügyet kiszivárogató újságíró eltüntetését. Dávid is előáll a maga tervével. A csatatérről hazahívatja Betsabé férjét, Uriást, és barátságosan vendégül látja, majd hazaküldi, abban a reményben, hogy majd otthon a feleségével hál, s így a később születendő gyermek apjának kiléte felől sem lehet majd kétség. Úriás azonban talpig becsületes katona, aki a megingathatatlan kötelességtudata által vezérelve nem él a király által felkínált lehetőséggel, nem megy haza, hogy otthon aludjék. Amit ezután tesz Dávid, az klasszikus példája annak, amikor valaki megindul a bűn útján és az mintegy lavina, egyre jobban elragadja, egyre gyorsabban sodorja a pusztulás felé.  Végül Dávid megszegi a hatodik, a hetedik, a kilencedik és a tízedik parancsolatot is. Ott van a „más tulajdonának megkívánása”, Dávid tudta, hogy Betsabé férjnél van, mégis engedett a vágyainak (10. parancsolat). Házasságtörés, Dávid magához vitette Btesabét, és vele hált (a 7. parancsolat elleni bűn). Majd hazugság, és gyilkosság követik egymást. Uriást visszaküldi a király a levéllel, amely a katona halálos ítéletét tartalmazta. Az ilyen leveleket aztán a történelemben „Úriás-levél”-nek nevezték. A gyászidő letelte után Dávid magához hozatta az asszonyt. Most hivatalosan a felesége lett, és néhány hónap múlva fiút szült neki. De mindez az Úr akarata ellen történt.

Dávid, az Isten szíve szerint való férfi, aki a nehéz időkben mindig az Úrban bízott és az Úr gazdagon megáldotta. Dávid tudta jól, hogy vétkezett. Ismerte az Úr parancsolatait. De megkeményítette szívét, és saját kedve szerint cselekedett. Minden az ő kívánsága szerint történt, de az Úr nem hagyta a rosszat büntetlenül. Gátlástalanul visszaélt a hatalmával. Mégsem ütközött ellenállásba, mert ő volt a király. Amit ő akart, azt meg is kapta. Amit kimondott, az úgy is lett. Vitának helye nincs. A történet itt véget is érhetne, csakhogy a fejezet végén ott áll egy baljóslatú mondat: „De az ÚRnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.” (2Sám 11:27).

2.      A megszégyenült király

Dávid terveket sző, parancsokat osztogat, embereket „küld” ide vagy oda, élet és halál uraként viselkedik, de Istenről egyetlen szót sem ejt. Nem keresi Istent, hallgat. Isten azonban nem hallgat tovább. Eddig Dávid volt a „küldözgető”, de most Isten veszi át az irányítást. Most az Úr az, aki „küld”, Ő küldi Nátán prófétát Dávidhoz. Nem lehetett könnyű a próféta helyzete. Nátán volt Dávid király udvari papja, tanácsadója, de azon felül személyes jó barátja is. A próféta jól tudja, mit követett el a király és hogy mi az Isten véleménye erről. Vajon mit tesz majd a király azzal az emberrel, aki a szemébe mondja az igazságot? Akik diktatúrában, elnyomás alatt élnek, gyakran felteszik a kérdést: „Ki számoltatja el az uralkodót?” A legtöbb uralkodó esetében a válasz az, hogy senki. Izraelben azonban ez nem így volt. Isten kezdettől fogva úgy rendelkezett, hogy az ő választott népének uralkodója elszámoltatható legyen. Izraelben a király csupán Isten képviselője volt és nem végső tekintély. Isten azért elküldi Nátánt, hogy a király lelkiismereteként emlékeztesse azt a bűneire. Nátán próféta bejáratos volt a király udvarába. Korábban vele beszélte meg a király a tervét, hogy Jeruzsálemben templomot akar építeni az Úrnak. Nátán volt az, aki közvetítette Isten üzenetét, hogy Dávid nem építhet templomot, hanem majd a fia fogja azt megtenni: „Fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát. Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre.” (1Krón 17:12). De ugyanakkor bátorította is a királyt: „Azt is kijelentettem neked, hogy az ÚR akarja a te házadat építeni.” (1Krón 17:11).

Ebben az esetben azonban Nátán prófétának nem dicsérnie és megerősítenie, hanem megfeddenie kell a királyt. A próféta fortélyos csapdát állít a királynak. Egy megindító történetet mesél el a királynak, amely egy gazdag emberről szól, akinek mindene megvan, mégis visszaélve a hatalmával elveszi a szegénytől annak egyetlen juhocskáját. Nátán pedig úgy tesz, mintha ezt az ügyet most a király, mint Izrael legfelsőbb bírája elé tárná, hogy tegyen igazságot és hozzon ítéletet a király.

Dávid gyanútlanul besétál a próféta csapdájában és meghozza az ítéletet: „Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt elkövette!  (2Sám 12:5). De amint a király kimondja az ítéletet, Nátán is közli vele az igazságot:  „Te vagy az az ember!” (2sám 12:7/a).

Ebben a drámai jelenetben mutatkozik meg Dávid király igazi nagysága. A király folytathatná a hazugságok és gyilkosságok sorozatát, megölethetné a prófétát, de nem teszi. A király rádöbben, hogy Nátán próféta Isten nevében beszél, igazat mond, ezért megalázkodik és elismeri: „Vétkeztem az ÚR ellen!” (2Sám 12:13). Ebben a bűnvallásban, amely talán Dávid életének egyik legszebb pillanata, jól megmutatkozik az, hogy mi tette őt az Isten szíve szerint való emberré. Bár ő volt a király, de mégis kész volt megalázni magát a Királyok Királya előtt. Ehhez azonban kellett egy olyan bátor férfi, mint Nátán, aki vállalta a kockázatot és odaállt a király elé, hogy megfeddje őt bűnei miatt.

Bár Dávid megbánta bűnét és Isten megbocsátott neki, de tetteinek következményeit vállalnia kellett. Így Nátán próféta számára maradt az nehéz feladat, hogy ebben is az Isten üzenetét közvetítse a királynak: „Ezért nem távozik el soha a fegyver a házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen… Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, meg kell halnia a fiadnak, aki született neked.” (2Sám 12:10,14). Dávid bűnéinek következményei évszázadokon át továbbhatnak, megmérgezik a királyi család békéjét. Dávid elvesztette erkölcsi hitelét a családja előtt. Ezt követően arról olvasunk, hogy Dávid egyik fia megerőszakolja a saját nővérét, egy másik fia bosszúból megöli a testvérét, majd lázadást szít az apja, Dávid ellen. Dávid király a hatalommal való visszaélés káros mintáját örökítette tovább utódaira, akikre tőle eltérően nem volt jellemző a megbánásra való hajlandóság.

Nátán azonban mindvégig Dávid mellett marad, igyekezett tanácsaival bátorítani és segíteni a királyt. Dávid rábízta a trónörökös, a kis Salamon nevelést is.

3.      Nátán példája

Nem könnyű meggyőzni egy hatalommal bíró személyt arról, hogy tisztességtelenül járt el. Különösen akkor, ha azt is tudjuk, hogy ez a vezető már megöletett valakit csak azért, hogy megvédje a hírnevét. Képzeljük magunkat Nátán helyébe! Hogyan tudta a próféta ezt a nehéz feladatot megoldani?

Először is azt látjuk, hogy Nátán a történtek ellenére is tisztelte a királyt, és ezért tapintatosan és bölcsen beszélt vele. Tudta és remélte, hogy Dávid a szíve mélyén szereti az igazságosságot és tiszteli a törvényt. A próféta ezért Dávidnak ezekre a tulajdonságaira épített. Nem a személyes véleményét, felháborodását nyilvánította ki, hanem az Úr szavát közvetítette a királynak.

Nátán személyén és példáján keresztül tanít minket Isten. Látjuk, hogy milyen fontos az, hogy legyen mellettünk egy olyan ember, mint Nátán, aki szemünkbe meri mondani az igazságot, aki által Isten leleplez és észhez térít minket. Gondoljuk csak el, mi lett volna Dáviddal, ha nincs Nátán, ha nincs senki, aki szembesíti bűnével, megtérésre ösztönzi. A kísértés, a bűn csapdája mindnyájunkat körülvesz. Nem véletlenül figyelmeztet minket az ige: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10:12). Dávid, az „Isten szíve szerint való” király nagyot bukott. De Nátán szavai által lelepleződött, bűnbánatra jutott és megtért Istenhez.

Előfordult-e már velünk, hogy jóvátehetetlen dolgokat követtünk el, és megpróbáltunk hamis eszközökkel kiutat keresni a helyzetünkből, egyik bűnt a másikkal leplezni? Dávid a palotája tetején sétálgatott, holott a csatamezőn lett volna a helye. Egy futó pillantás, egy búja gondolat, egy kis kérdezősködés és máris működésbe lépett az események olyan láncolata, amelyből házasságtörés és gyilkosság lett.

Ezért kérdezzük meg magunktól azt is, hogy mi vajon a helyünkön vagyunk-e? Nincs kis bűn és nagy bűn. Látjuk, hogy egyetlen apró bűn által: kényelemből otthon marad a király, majd egy búja gondolattól, hogyan jut el Dávid odáig, hogy leghűségesebb katonáját hideg fejjel kitervelt módon megöleti.

Gondolkozzunk el ma azon, hogy ránk vajon mi jellemző, ha valaki felhívja a figyelmünket arra, hogy hibát követtünk el? Mi az első reakciónk? A düh, a harag, a tagadás? Vagy az őszinte önvizsgálat?

Nyilván senki sem szereti, ha szembesítik a bűneivel. Annak ellenére felháborodunk és megsértődünk, hogy a lelkünk mélyén tudjuk, hogy igaza van annak, aki figyelmeztet, megfedd minket. Pedig nem csupán olyan feddés van, amely lehúz, hanem olyan is, amely kijózanít, jó irányba állít és felemel. Akinek a szíve és élete Krisztusban megtisztult, az értünk imádkozik, nem ellenünk dolgozik. Nátán személyén, intő szavain keresztül arra tanít minket a Biblia, hogy Isten büntetése is szeretetből van. Meg akar menteni a bűn következményeitől. Ha rá figyelünk és megalázzuk magunkat előtte, feddése áldássá lesz a számunkra. Ámen.