Betsabé – szeretőből királynő

 

                                                                                                                   

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 35.

Betsabé – szeretőből királynő

Olvasmány: 2Sám 11:1-27

„Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen szép volt. Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták neki: Betsabé ez, Elíám leánya, a hettita Úriás felesége. Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. Az asszony, aki éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából, bement hozzá, ő pedig vele hált. Azután hazament az asszony.” (2Sám 11:2-4).

 

A II. világháború után a háborús bűnökkel vádolt náci tisztek azzal védekeztek, hogy parancsra cselekedtek. A bíróságok azonban sem akkor, sem ma nem fogadják el ezt a védekezést. Aki tudatosan rosszat tesz, az a körülményektől függetlenül felelős a tetteiért.

Mégis sokan együtt éreznek azokkal, akik egy diktatúrában élve kényszerből tettek valami rosszat. Talán Betsabéval is ez történt. Arról aligha tehetett, hogy szép volt, és megtetszett a királynak, aki parancsot adott a szolgáinak, hogy vigyék Betsabét a király hálószobájába.

Betsabéról annyit tudunk, hogy apja Dávid 30 kiváló vitéze közé tartozott és férje a hettita Uriás szintén Dávid katonája, nagyapja pedig, a gilói Ahitófel, a király bizalmasa és tanácsadója, aki később az Absolon-féle lázadásban játszott fontos szerepet. Dávid a királyi palota tetejéről sétálva látta meg először a fürdőző Betsabét. Az asszony azonnal megtetszett neki, ezért parancsot adott a szolgáinak, hogy hozzák a palotájába.

Miután Dávid teherbe ejtette Betsabét csalárd módon megölette annak férjét, majd a gyászidő letelte után feleségül vette őt. Akárhogy is nézzük, Dávid valóban házasságtörést követtet el. De vajon vádolható-e Betsabé ezért a tettéért, amikor maga a király rendelte magához, hogy vele háljon, a király szava pedig törvény volt. Betsabé így nem ellenkezhetett. Nyilvánvaló, hogy Betsabé itt áldozat, aki parancsszóra cselekedett, de vajon mindez felmenti őt a bűn alól? Az is nyilvánvaló, hogy Betsabé nagyon is megszenvedte a történteket. Szörnyű tragédia érte, elveszette a férjét és a gyermekét. Betsabé osztozott Dáviddal a bűnbánatban, így a bűnbocsánatban is részesült, miután az első gyermeke meghalt, ismét gyermeket szült, ő volt Salamon, aki Dávid utóda lett.  A Szentírás akkor említi ismét Betsabét, amikor Dávid már öreg és közeleg a halála órája, ekkor Betsabé közbenjár a királynál, hogy ígérete szerint a közös gyermeküket, Salamont tegye meg utódjának. Azonban Betsabé mégiscsak arról nevezetes, hogy ő volt Dávid nagy szerelme, akiért a király ölni is képes volt.

Dávid vállalta a felelősséget a tetteiért. Kétségtelen, hogy ő kezdeményezte a házasságtörést, ami azután gyilkossággal folytatódott, majd szenvedett annak következményeitől egész hátralevő életében. Azt is láthatjuk, hogy Dávid tettének utóhatásai miként hatottak ki családjára is. Betsabé ugyan áldozat, de azt is érezzük, hogy a csak „parancsot teljesítettem” védekezés mégis elfogadhatatlan.

Mindezek ellenére Betsabé olyan híres asszony lett, aki Jézus nemzetségtáblázatába is belekerült bár ott csak úgy említik, mint „Uriás felesége” (Mt 1:6), aki Dávidnak Salamont szülte.

1.      A nő, akiért a király ölni is képes

Dávid és Betsabé története az egyik legismertebb szerelmi történet a Bibliában.  Dávid király éppen az uralkodásának a csúcspontján volt, amikor Betsabéval találkozott. Háborúba sem ő ment már, hogy vezesse a hadjáratot, hanem Jóábot, a hadvezérét küldte el. Bár tudomást szerzett arról Dávid, hogy Betsabé házas, és jól ismerte Isten törvényét is, mégis követeket küldött hozzá hogy magához hívassa őt. Ekkor Dávid tudatosan kezdett el az Isten törvénye ellen vétkezni, pedig korábban annyira ragaszkodott ahhoz, hogy Isten törvénye szerint éljen, hogy még az őt üldöző Saul ellen sem emelt kezet, mert Saul az Isten felkentje volt. Most viszont úgy tűnik, Dávidot a szerelem annyira elvakította, hogy Isten törvényeit egymás után szegi meg. A király vágyakozása olyan erős, hogy akár ölni is képes a nőért, akit meg akar szerezni magának.

De ki volt ez a nő, aki ilyen hatással volt az istenfélő Dávid királyra, hogy az most érte házasságtörővé és gyilkossá lett? Betsabéról tudjuk, hogy a férje jeruzsálemi őslakos volt, azaz hettita. Miután Dávid elfoglalta Jeruzsálemet és az ország fővárosává tette, úgy tűnik az őslakosok közül sokan helyben maradtak és Dávid szolgálatába álltak. Betsabé  vagy Bathseba nevének jelentése: „az eskü leánya”, előkelő jeruzsálemi asszony, hiszen a ház, amelyben lakik a király palotájával szomszédos. Betsabé valószínűleg zsidó származású, „Elíám leányaként” említik, és azt is megtudjuk, hogy Eliám apja pedig az az Ahitófel volt, aki Dávid egyik legbefolyásosabb tanácsosa volt, de később Absolon lázadása idején Dávid ellen fordult.

Amikor Dávid magához rendeli Betsabét, a történet elbeszélése nem említi, hogy Betsabé ellenkezett volna. De a királyi hatalommal szemben valószínűleg minden ellenállás értelmetlen lett volna. Itt Dávid parancsol és az egyik bűnt a másik után követi el. A házasságtörést csalárdsággal majd gyilkossággal tetézi. Először Uriást akarta haza küldeni a feleségéhez, hogy a látszat szerint úgy tűnjön, hogy a gyermek az övé. Uriás azonban óvatos volt és nem ment haza, hogy otthon aludjék, mert bizonyára megtudta, hogy mi történt a felségével.

Uriásnak ez a becsületessége okozta végül a halálát. Ekkor határozta el ugyanis Dávid, hogy a házasságtörés bűnét egy gyilkossággal leplezi el. Isten törvénye szerint, ugyanis ha kiderül valakiről, hogy az házasságtörést követett el, akkor azért halálbüntetés járt, akárki is az. Dávid csalárd módon akarja magát és Betsabét is a halálos bűn vádja alól menteni, úgy hogy Uriást küldi a halálba.

Dávid terve látszólag sikerült is, egy város ostroma közben „véletlenül” meghalt Uriás, így Dávid számára megnyílt a lehetőség, hogy törvényesen feleségül vehesse Betsabét. Dávid az egyik halálos bűnt egy másik halálos bűnnel fedezte, Betsabéval való házasságtörése után megölette annak a férjét. Amint letelt a gyász ideje, Dávid azonnal Betsabéért küldetett. Úgy tűnik, Betsabé itt sem tiltakozik. Gyorsan össze is házasodnak, így a gyermek már házasságból született. A Biblia leírja, hogy bár formailag Dávid igyekezett megfelelni az előírásoknak, mégsem Isten akarata szerint cselekedett. Dávid egyrészt elvette más tulajdonát, másrészt valóban nem gondolt tettei következményeire. Csak önmaga megmentésével volt elfoglalva.

Így a házasságtörés bűne miatt és azért, hogy Dávid királynak a Betsabéval való kapcsolata rendeződjék, „törvényes formát” kapjon, bizony sokan mások bűnhődtek meg, ártatlanok haltak meg. Először is meghalt Betsabé férje, Uriás.  Betsabé, bár nem tudjuk róla, hogy mennyire szerette a férjét, de mégis egy nagy traumát él át, amikor fiatalon elveszítette férjét, Uriást, akit meggyászolt. Meghalt továbbá Betsabé első gyermeke is, a gyermek, akinek a szülei bűne miatt kellett meghalnia. Meghaltak továbbá Uriás katonatársai közül is jó néhányan, akiket Dávid parancsára küldött Joáb a harcba, hogy együtt haljanak meg Uriással az élvonalban. Ők a névtelen áldozatok, akik Uriást szerették, vele harcoltak. Végül maga Dávid is megbűnhődött a vétkéért, mert meghalt a gyermeke, továbbá bűne következményeként családjában és utódai között generációkon átívelő viszály és háborúság támadt.

Látjuk tehát, hogy mennyi szenvedés, szomorúság, menyi fájdalom és hány élet kioltása következett abból, hogy Dávid megkívánta Betsabét.

2.      A király felesége

Betsabé a király szertőjéből a király feleségévé lépett elő. Dávid király lelepleződött, bűnbánatot tartott és elnyerte Isten kegyelmét. Egyrészről a dolgok rendeződni látszanak, mert van bocsánat. Nátán ezt mondja Dávidnak: „az Úr is elengedte a vétkedet, nem halsz meg.” (2Sám 12:13/b). Másrészről azonban a bocsánat nem jelent következmény-nélküliséget. Van bocsánat, de ez nem jelenti azt, hogy a bűnnek bizonyos következményei ne lennének jelen az életünkben. Nem lehet a bocsánatkéréssel, mint egy varázsszóval „visszaszívni” az egészet, ahogyan a gyerekek mondják az oviban. Ez nem így működik. Ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. Lehet bűnbocsánatot nyerni, de amit elrontottunk, annak következményeit viselnünk kell. Persze idővel gyógyulnak a sebek, megváltást nyerhetnek a rossz következmények is. Idővel Isten kegyelme a legrosszabb dolgokból is kihoz jót. De nem szabad azt gondolni, hogy innentől minden úgy megy tovább, mintha semmi nem történt volna. A bűnnek visszavonhatatlan következményei vannak. Uriás halott, nem támad fel, a szerettei soha nem kapják vissza őt. Ráadásul Isten azt mondja Dávidnak: „Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, meg kell halnia a fiadnak, aki született neked.” (2Sám 12:14).

Dávid elérte a célját, végre feleségül vehette a nőt, akit annyira megkívánt. Betsabéból pedig királynő lett. Most mégsem boldogok. A király fájdalmasan gyötrődik. Dávid a beteg gyermekért könyörög Istenhez, böjttel esedezik érte. A földön fekszik, nem tudják felállítani onnan, nem fogad el ételt, elutasít minden közeledést, minden vigaszt, ez a teljes gyász megélése. A hetedik napon végül meg is halt a fiú. A szolgák nem merik Dávidnak megmondani, mert ha míg élt a gyermek, így viselkedett a király, mi lesz akkor, amikor megtudja, hogy meghalt? De Dávid azonnal érzékeli a viselkedésükből, mi történt. És itt újra valami érthetetlen következik. Dávid, amikor megbizonyosodik a fia haláláról, felkel a földről, megfürdik, megkeni magát, ruhát vált, leborul Isten előtt, majd hazamegy, enni kér, eszik, és a jövő felé tekintve igyekszik új életet kezdeni.

 A király, tehát amíg a gyermek élt, gyászolt, amikor azonban meghalt, abbahagyta a gyászt. A szolgái nem értették, hogy miért tette ezt. Dávid ezt a magyarázatot adta: „Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam: ki tudja, talán megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek. De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt?” (2Sám 12:22). Ezek a szavak megmutatják, hogy milyennek ismerte Dávid Istent. Hét napig bizakodott, hogy meggyógyulhat a gyermek, aki felett már Isten ítéletet hirdetett. Mégis bizalom volt a szívében. A bűn nagy mélységébe süllyedt, paráználkodott és gyilkolt, majd Isten elé állt, bocsánatot kért, és Nátán meghirdette számára Isten bocsánatát.

Ezt nagyon fontos megértenünk, hogy a bűnbánat és a bűnbocsánat lezárja azt az érzést, hogy a lelkiismeret-furdalással eltelve nem jöhetünk Isten elé, nem kérhetünk tőle semmit. Maradnak következmények, küzdelmek, de mindezekkel gyötrődve is újra szabadon állhatunk a szerető és könyörülő Isten színe előtt, aki megbocsátott. Ezért lehetünk képesek felállni, előretekinteni, továbbmenni a bűnbocsánat valóságával. Gyásszal teli, de bűntől szabad szívvel.

3.      A trónörökös anyja

A harmadik fontos dolog, amit megtudunk Betsabéról az, hogy nemcsak a király felesége lett, de a trónörökös anyja is. A történet vége, és annak messzemenő következménye minden lehetséges elképzelést túlszárnyal. Az isteni kegyelem gazdagsága árad ki benne. A történet elején a szentíró mindvégig úgy beszél az asszonyról, mint „Uriás feleségéről”, pedig van neve: Betsabé. Az hogy „Uriás feleségeként” emlegetik, azt jelzi, hogy hiába szerezte meg Dávid erőnek erejével az asszonyt, Isten továbbra is úgy tekintett rá, mint aki Uriáshoz tartozik. Ha figyelmesen olvassuk a szöveget, láthatjuk, hogy csupán első gyermeke halála után nevezi őt nevén a Szentírás. A bűnbánat és a bűnbocsánat alapjaiban változtatott meg mindent. Dávid és Betsabé kapcsolata csak akkor állt helyre, amikor az Istennel való kapcsolatuk is rendeződött.

A történet végén ezt olvassuk: „Ezután megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét: bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült, és Salamonnak nevezték, az ÚR pedig a szeretetébe fogadta őt.” (2Sám 12:24). Láthatjuk, mennyivel nagyobb Isten irgalma, mint jogos ítélete és haragja! Isten megáldotta, megajándékozta, megvigasztalta Betsabét és Dávidot. Különös szeretetével vette körül ezt a fiút, aki ezek után született nekik. A kegyelemnek, irgalomnak ez a gazdagsága soha nem fakadt volna fel, ha nincs előtte szembesítés, bűnvallás, és újraindulás. De a kegyelem túlárad ennek a családnak a történetén. Istennek Salamon felé kinyilvánított szeretete egy megkülönböztetett szeretet. Hiszen Dávidnak sok felesége, sok gyermeke volt. Miért pont ezt a Salamont választotta ki Isten, hogy megkülönböztetett szeretettel szeresse, Dávid után a trónt örökségül adja neki és végül belekerüljön Jézus nemzetségtáblázatába? Ha ezt a történetet emberek írták volna, biztosan nem így alakult volna. Mi nem adnánk ilyen nagy ajándékot oda, ahol ilyen sok bűn van jelen egy család életében. De Isten így tesz. Ő gazdag a kegyelemben, gyönyörködik az irgalomban és a megbocsátásban. Végül az Újszövetség elején, Jézus nemzetségtáblázatában olvasunk újra Betsabéról, de ott Máté evangélista nem nevezi meg, csak ennyit mond: „Uriás felesége”, aki Dávidnak Salamont szülte. (Mt 1:6). Miért teszi ezt? Azért, hogy véletlenül se fordulhasson elő, hogy ha valaki olvassa Jézus családfáját, átugorhassa ezt a nevet, ezt a történetet! Hogy egészen bizonyosan eszünkbe jusson: igen, ő az, akit Dávid házasságtörés és gyilkosság útján szerzett meg magának. Hogy ott legyen beleírva Jézus történetébe, világosan, egyértelműen, hogy mindnyájan vétkeztünk még a legnagyobbak is, és mindnyájunknak szükségünk van Jézusra, a szabadítóra.

Mert a mi történetünk, a kívánság és a bűn története. Ne kívánd a te felebarátod feleségét, férjét, barátját, barátnőjét, vagyonát, munkáját, állását, szépségét, külsejét, belsejét, képességeit, pénzét! De mi kívánjuk. És miénk a paráznaság és a házassági hűtlenség története is. Miénk a gyilkos indulat és a gyilkosságok története, a manipuláció története, a hazugságok története, a mindenféle bűnök története. De éppen ezért emlékeztet minket erre az Evangélium, hogy miénk legyen végre Jézus története. Az egyszülött Fiúé, akit az Atya odaadott, értünk elveszített, hogy benne és általa mi mind az ő gyermekei legyünk.

Betsabé személyén és történetén keresztül Isten minket is szembesít. Bűnbánatra és mély gyászra hív. De egyben az ő szeretetéről biztosít. Az igazi bűnbánat az ő ajándéka. Azért adja, hogy általa megtisztítson, meggyógyítson és újat adjon rajta keresztül. Hogy bevonjon bennünket Jézusnak, az ő Fiának a történetébe, ahogy kegyelme által Betsabét is bevonta abba. Hogy megértsük, mit jelent, hogy egyedül Jézus Krisztus az, aki a bűnből valóban megszabadít bennünket. Hogy valóban örömmel és hálával fogadjuk azt, aki eljött a világba és megváltott minket. Ámen.