Abigail – szépség és bölcsesség

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 31.

Abigail – szépség és bölcsesség

Olvasmány: 1Sám 25:1-43

„Akkor ezt mondta Dávid Abígailnak: Áldott az ÚR, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy én magam álljak bosszút.  Bizony, az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem jössz elém sietve, akkor reggelre egyetlen férfi sem maradt volna Nábál házában! Azután átvette Dávid az asszonytól, amit hozott, és ezt mondta neki: Menj haza békességgel! Lásd, hallgattam a szavadra, és megbocsátottam.” (1Sám 25:32-34).

 

Abigail neve elsőre talán nem sokat mond nekünk. Nem játszik főszerepet Izrael történetében. Személye a kevésbé ismert bibliai szereplők közé tartozik. Mégis érdemes odafigyelnünk rá, mert a személyén és a példáján keresztül sok mindent tanulhatunk. Abigail nemcsak szép, de bölcs asszony is volt, akinek ösztönös érzéke volt a diplomáciához és a béketeremtéshez. A forrófejű és indulatos férfiak között kialakult konfliktust ügyesen megoldotta, elkerülve a nagyobb bajt, megmentve nemcsak magát, de családját és egész háza népét is. Majd férje korai halála után sikerült ismét férjhez mennie. Második férje pedig az a Dávid, akiből később Izrael királya lett.

Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen szép és okos nő, hogyan tudott hozzámenni egy olyan emberhez, mint Nábál, akit faragatlan tuskóként mutat be a bibliai történet.

Tudjuk persze, hogy akkoriban a házasságokat nem a leendő pár, hanem a szülők rendezték el. Nábál gazdag volt, ami nyilván nagyban befolyásolta Abigail szüleit. Hamarosan kiderült azonban, hogy a vagyon és a gazdagság még nem garancia a boldog házasságra, Nábál ugyanis durva, részeges és ostoba ember volt.

Abigail valószínűleg hamar kiismerte a férjét, de a rossz házasság csapdájából nem tudott szabadulni. De azt semmiképpen sem mondhatjuk róla, hogy beletörődött volna ebbe a helyzetbe és ne próbált volna meg mindent azért, hogy változtasson a dolgokon. Amikor a férje méltatlanul bánt Dáviddal és ezzel nagy bajt hozott nemcsak a maga fejére, hanem az egész családjára, Abigail határozottan közbelépett, hogy mentse a menthetőt. Bátor és bölcs fellépésével nemcsak magát, de ostoba férjét és egész háznépét is megmentette. Ráadásul Dávidot is megóvta attól, hogy önuralmát vesztve olyan véres bosszút álljon, amit később ő maga is megbánt volna. Amikor a fiatal és forrófejű Dávid dühbe gurulva véres bosszút kiáltott, Abigail bölcs és szelíd szavai lehiggasztották. A józan ellenérvekkel szembesülve Dávid kész volt visszakozni. Igazat adott az asszonynak, és lemondott a bosszúról. Abgailt meleg szavakkal köszöntötte Dávid és megdicsérte az asszony rendkívüli bölcsességét. Amikor pedig nem sokkal később meghalt Nábál, Dávid megkérte az özvegyen maradt asszony kezét. S bár Dávid ekkor még egy törvényen kívüli szökevénynek számított, Abigail megsejtette, hogy nagy jövő előtt áll, ezért igent mondott neki. Abigail istenfélelme és bölcsessége által a legnehezebb és legkilátástalanabb helyzetekből is sikerrel vágta ki magát, s biztosította a saját jövőjét.

 

1.      Abigail a békéltető

Abigail egyike az ószövetségi bölcs asszonyoknak. Egy olyan helyzetben, amikor a férfiaktól csak a hálátlanságra, a gúnyolódásra és a bosszúra tellett, ő volt az, aki megtalálta a békés megoldást.

Abigail egy Nábál nevű férfi felesége volt. Házastársak, de egészen különböző emberek voltak. Nábálról azt olvassuk, hogy gazdag volt, azonban durva és rossz természetű férfi.  Abigail viszont jó eszű és szép termetű asszony.

Az elbeszélésből megtudjuk, hogy amikor Nábál pásztorai a juhokat és a kecskéket a pusztában legeltették Dávid emberei a segítségükre voltak és védelmet biztosítottak a számukra a vadállatokkal vagy a rablókkal szemben.  A Saul elől bujdosó Dávidnak ekkor már egy több száz fegyveresből álló serege volt.

Mikor elkövetkezett a birkanyírás ideje, szokás volt meghívni és vendégül látni, nemcsak a barátokat, hanem mindazokat, akik valami jót tettek, segítségére voltak a gazdának. Nemcsak nagy lakomát rendezett ilyenkor a gazda, de illő volt ajándékot is adni a vendégeknek, a segítőknek. Nábál azonban bár korábban elfogadta Dávid segítségét, de később megfeledkezett erről. Pedig Dávid nem kért sokat. Hatszáz embere volt ekkor, de ő csak tíz vitézt küldött el a lakomára, és csak annyit kért Nábáltól, amennyit „tehetsége szerint” adni tud. Nem zsarol, nem védelmi pénzt követel, még csak nem is követelőzik.

Nábál ostobasága két dologban is megmutatkozik. Egyrészt abban, hogy hálátlan és önző, másfelől abban, hogy teljesen vakká vált. A vagyon elvette nem csak az eszét, de a látását is. Csak a ma számít neki és nem gondol a jövőre. Egyáltalán nem veszi észre, amit pedig ekkor már lehetett sejteni, hogy Dávid a jövendő embere, hogy Saul halála után Dávid lesz Izráel királya. A józanész azt diktálná, hogy a leendő királlyal érdemes jóban lenni. Nábál azonban gőgös ember volt, ezért így beszélt: „Ki az a Dávid, Isai fia? Manapság sok szolga elszökik az ő urától.” (1Sám 25:10). Egyszerűen nem akarta tudomásul venni a helyzetet, mereven, ostobán és oktalanul elutasította és megsértette Dávidot.

Sokan élnek mai is úgy, mint Nábál. Ma legyen jó dolgom, ma tudjak eleget enni, ma tudjak eleget inni. Nekem legyen jó, a többi ember pedig nem érdekel. Miután Abigail kiengesztelte Dávidot és visszatért, ott találta a férjét részegen. Nábál olyan nagy lakomát rendezett, mint egy király. Nem lehet pontosan tudni, hogy a birkanyírás mellett Nábál még mit ünnepelt, lehet, hogy talán a Dávidnak adott frappáns válaszát. De ekkor Nábál olyan részeg, hogy nem lehet vele beszélni. Nábál mulat, ünnepel, és nem vesz észre semmit abból, amit a szolgája Abigailnak mond: „Mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen. De ő olyan megátalkodott ember, hogy nem lehet beszélni vele.” (1Sám 25:17).

Aztán, amikor kijózanodik Nábál, mert mindig jön a nagy kijózanodás, megtudja, hogy milyen veszedelem várt rá, és azt is megtudja, hogy hajszálon múlt az élete, hogy mit tett a felesége, mennyi ajándékot adott Dávidnak. Ekkor agyvérzést kap, és hamarosan meghal. Olyan volt a halála, amilyen az élete. Durva és rossz természetű ember volt és az is maradt egészen a halála napjáig. Nábál hasonlít ahhoz a gazdaghoz, akiről Jézus beszélt, s nemes egyszerűséggel azt mondja, hogy bolond. Egyik csűrt építette a másikhoz, és közben ezt mondta: „Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” (Lk 12:19). Nábál úgy, mint a példázatbeli bolond gazdag csupán ezzel a földi életével és a testi jóléttel törődött. De meghalt Nábál is a lakoma után, de mi lett a lelkével?

A történetből az is kiderül, hogy amikor a szolgák Nábállal már nem tudnak szót érteni, akkor Abigailhoz fordulnak. Amikor a családfővel már nem lehet beszélni, egyrészt mert hulla részeg, másrészt pedig, mert eleve durva és erőszakos ember, így lassan, a felesége, Abigail veszi át a helyét. Neki mondják el a közelgő bajt, és ő az, aki képes helyrehozni mindazt, amit a férfiak elrontottak. Így lett Abigail békességszerző. Egy bölcs asszony, szelíd szava megtöri az indulatot. Ő nem fokozta a bajt és a háborúságot, hanem lecsendesítette azt. Igaz rá az ige szava: „Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.” (Péld 25:15).

2.      Abigail – a hűséges társ

Abigailról azt olvastuk, hogy jó eszű és szép termetű volt. Érdemes odafigyelni a bibliai sorrendre. Nem azzal kezdi, hogy szép volt. A férfiak számára a szépség rendkívül fontos. „Mindegy, hogy milyen csak szép legyen” – szokták mondani a férfiak a párválasztásra gondolva. De a Bibliában más a sorrend. Azt mondja a Biblia Abigailról, hogy jó eszű és szép termetű. A Példabeszédek könyve így tanít: „A ház és a vagyon apai örökség, de az ÚRtól van az okos feleség.” (Péld 19:14). Az Úrtól van az értelmes feleség, a hűséges társ, a bölcs asszony. De Abigail nemcsak jó eszű, de szép is volt.  Hűséges és bölcs társa, segítője volt a férjének. Annak ellenére is, hogy férje, aki rossz természetű és durva ember volt, s nyilván sokszor Abigaillal is így viselkedett, ő kitartott mellette. Amikor a makacs és ostoba férje miatt nagy baj érné a családot, akkor is védi a férjét attól, hogy a közelgő baj bekövetkezzék.

 Abigail kitartott emellett a durva és erőszakos ember mellett akkor is, amikor kiléphetett volna ebből a házasságból. Hiszen itt volt a kiváló alkalom. Titokban szövetkezhetett volna Dáviddal. Amikor találkozott Dáviddal, mondhatta volna neki, hogy már nem bírja tovább Nábál mellett és nyugodtan végezzen csak vele, őt pedig szabadítsa meg, esetleg utána vegye feleségül. Sok hasonló történetet ismerünk. Az elnyomott, bántalmazott és meglázott asszony szövetkezett egy másik férfival, pl. a férje ellenségével, s az végzett a férjjel. De Abigail nem ezt teszi. Ő nem fordul a férje ellen, nem szövetkezik a férje ellenségével. Abigail védi azt a szövetséget, azt a házastársi közösséget, amit egyszer Isten színe előtt megkötöttek. Ő egyszer férjhez ment Nábálhoz, Isten és az emberek előtt elkötelezte magát a férje iránti hűségre. Nem tudjuk, hogy Nábál mindig ilyen durva és erőszakos volt-e, vagy csak a végére változott meg, lett ilyenné, de Abigail kitartott mellette. Egyszerűen azért, mert Nábál a férje, ő pedig Nábál felesége. Sok minden megváltozott, a körülmények, a férje magatartása, de ő ne változott, hű maradt az adott szavához. Abigail a hűséges feleség példaképe.

Abigail komolyan vette, amit egyszer ott, Isten színe előtt mondott, hogy vele tűrök, vele szenvedek. Sem egészségben, sem betegségben hűtlenül el nem hagyom. Holtáig és holtomiglan hűséges segítőtársa leszek, vele tűrök, vele szenvedek. Pedig hányan meggondolják magukat ma is. Valamikor azt mondták: igen, de most más a helyzet, ezért nemet mondanak. Ha valaki, akkor Abigail aztán tényleg olyan helyzetben volt, hogy oka lett volna meggondolni magát, de nem tette. Kitartott a nehéz helyzetben is a férje mellett, és nem dobta el a házasságát, nem bontotta fel a szövetséget. Ő valóban a nagy bajban is hűséges segítőtársa volt a férjének. És valóban, soha nem volt Nábálnak nagyobb szüksége erre a jó eszű, értelmes és bölcs asszonyra, mint ebben a rettenetes helyzetben, amikor a férfiak gőgje és bosszúszomja majdnem végzetes bajt hozott mindenkire.

3.      Abigail – a prófétai lélek

Abigail abban is példát adott, ahogy Istenre tekintve megértette, hogy Izráelben már régen nem Saul a király, hanem Dávid. Ez a felismerés csak Isten vezetése által volt lehetséges. Úgy tűnik Abigail nemcsak jó diplomáciai érzékkel rendelkezett, de a férfiakat is megszégyenítő módon, a politika terén is jól eligazodott. Bölcs és istenfélő asszonyként figyelt Isten vezetésére, jól látta az ország helyzetét és felismerte azokat a változásokat, amelyeket Isten már elindított, de csak a jövőben fognak kibontakozni.

Miközben a férje megvetéssel és gúnnyal beszél Dávidról, Abigail felismeri, hogy itt már nem Saul, hanem Dávid a király. Még nem ült a trónra, még ne az övé a tényleges hatalom, még él Saul, de mégis Dávid az igazi király.

Valójában Abigail prófétai lélek volt, aki kijelentette Dávidnak a jövőjét: „Ha majd az ÚR véghezviszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé tesz meg téged.” (1Sám 25:30). Ez az asszony kijelentést kapott Istentől valami olyasmiről, amit sokan még nem tudtak az országban. Bátorítja Dávidot, hogy Isten akarata szerint ő lesz a király. Már csak idő kérdése, hogy mikor foglalja el a trónt, amit Isten neki adott.

Abigail menti meg a menthetetlennek tűnő helyzetet. Elébe megy a veszedelemnek és útját állja a viharnak. Nemcsak bölcsen cselekszik, de nagyvonalúan is, többet is ad Dávidnak, mint amennyit az kért. Szavaival és ajándékaival kiengeszteli a haragos Dávidot, visszatartja az indulatos férfiakat a vérontástól. Táplálékkal látja el Dávid seregét, de Isten szavát is hirdeti neki. Abigail fizikai és lelki értelemben is bátorítja és erősíti Dávidot. Egyszerre bölcs és alázatos. Nagy alázatról tesz tanúbizonyságot Abigail, amikor kész magára venni férje bűnét is. Ezt olvassuk ugyanis róla: „A lábai elé borult, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös!” (1Sám 25:23-24). Bár ő maga nem tett semmi rosszat, de tisztában volt azzal, hogy feleségként ő egy a férjével. Ezzel a durva, erőszakos és erkölcstelen emberrel bár sokban különböznek, de mégis egyek, mert házastársak. Ezért kimondja, hogy ő ugyanolyan bűnös, mint Nábál. Akkor is, ha ő maga nem tudott arról, hogy mit mondott az ő bolond férje. Magára veszi a másik bűnét, mert a nehéz helyzetben is vállalja a házastársi köteléket.

Nemcsak a férjét igyekszik megóvni a bajtól Abigail, de Izrael jövendőbeli királyát is: „Ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és te magad álltál bosszút, uram!” (1Sám 25:331). Abigail nagyon bölcsen visszatartja Dávidot a vérontástól, hogy ne furdalja később majd a lelkiismeret a gyilkosság miatt, és ne vádolhassák azzal, hogy bosszúálló: „Most pedig, uram, az élő ÚRra és az életemre mondom, hogy az ÚR tartott téged vissza a vérontástól és attól, hogy te magad állj bosszút.” (1Sám 25:25). Milyen bölcs és megfontolt, előrelátó szavak ezek ettől az asszonytól. Míg Nábál, a férj, ostoba és vak a dolgok meglátására, addig Abigail, a feleség: lát. Meglátta Dávidban Izrael jövendő királyát, és arra kérte, hogy királyhoz illően viselkedjen, legyen irgalmas.

Ahogyan a mi Urunk Jézus Krisztus is királyi méltóságunkra emlékeztetve int minket a megbocsátására és az ellenség szeretetére, mert királyi dolog az, ha valaki irgalmas és megbocsátó, nem fizet rosszal a rosszért.

Abigail prófétai lélek, aki azt is látja, ami most még láthatatlan. Erre csak a hit képes, az igazi, élő, Istenben bízó hit. Ezt a hitet adja nekünk is az Isten. Vigyázzunk erre a hitünkre, mert ez életünk legnagyobb kincse. Ennek révén fogjuk mi is látni mindazt, ami majd erőt ad, vigasztal, és ha kell, útba is igazít. Ez az a hit, ami Istenhez kapcsol bennünket. Ezt az asszonyt is útba igazította a hite, hogy bölcsen tudjon cselekedni. Nemcsak elkerülte a teljes pusztulást háza népével együtt, hanem férje halála után Dávid, a jövendő nagy király feleségül kérte magának és ő hozzá is ment. Személyes életében is áldást nyert, Isten rá ragyogtatta arcát. Abigail titka pedig abban volt, hogy bölcs, békeszerető, hűséges, hívő asszony volt. Ámen.