Igehirdetés: 2023.12.17.

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 89.

 

Az eljövendő Messiás portréja 3.

Olvasmány: Zak 9:1-17

„Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zak 9:9)

 

   Az Ószövetség azzal zárul, hogy Isten a próféták által ígéretet ad, hogy Isten Szabadítót küld, aki népe és az egész emberiség megváltója lesz. Ez után a „nagy advent” ideje következik, amikor Isten népe várva várta az ígéretek beteljesedését, a Messiás eljövetelét. Ma Zakariás próféta könyve alapján vizsgáljuk meg a Messiás eljöveteléről szóló ígérteteket.

Zakariás könyve a leghosszabb a kispróféták közül és minden más ószövetségi könyvnél több messiás-próféciát tartalmaz. Zakariás próféta kortársa volt Haggeusnak, és ugyanazon hallgatóság felé szolgáltak. Haggeus a beszédében elsősorban figyelmeztetett, Zakariás viszont inkább bátorította a hallgatóságát. Haggeus prédikált, Zakariás viszont látó volt, aki jelekről tett bizonyságot.  Zakariás színes képek és vigasztaló prédikációk segítségével festette meg Istennek a jövőre vonatkozó dicsőséges terveit, melyeket szövetséges népének szánt, így bátorítva a templom újjáépítése mellett elkötelezetteket. A várakozás ideje alatt ezért el kell hagyni a bűnt, meg kell térni és be kell fejezni a templomot. Ezzel a buzgó lelkesedéssel munkálkodva kell várni a Messiás érkezését. Zakariás próféta szavait majd az evangélisták szó szerint is idézik, amikor Jézus virágvasárnapi bevonulásáról írnak.

Magáról Zakariásról azt tudjuk, hogy Iddó leszármazottja volt, azaz nemcsak próféta volt, hanem egyben pap is. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért utal olyan gyakran a templomra látomásaiban és prédikációiban.

Ma sok bibliaolvasó ember számára nehézséget jelent Zakariás könyvének megértése. Az egész könyv ugyanis tele van konkrét személyekre tett utalásokkal, amelyeket nem könnyű értelmezni. A könyv első hat fejezetében nyolc jelképes látomással találkozunk, amelyeknek célja, hogy bátorítsák a templom építőit. Ezeknek az elsődleges üzenetük az, hogy Isten újra azon munkálkodik, hogy népe között vegyen lakozást Jeruzsálemben. Megvédi őket ellenségeiktől, megtisztítja bűneikből, és eltávolítja a gonoszságot közülük. Biztosítja számukra az új kezdet lehetőségét.

A  könyv következő szakasza, a 7-8. fejezet viszont már arról szól, milyen életet szán Isten a megújult népnek. Ez a rész számos bátorító ígéretet tartalmaz Izrael számára. Az utolsó hat fejezet tele van rejtélyes utalásokkal, miközben részletesen ecseteli, milyen küzdelmeket kell Izrael népének kiállnia, míg betölti küldetését. A jövendölések szenvedésekről, de győzelemről is szólnak. Ezek a fejezetek sokat segítettek az evangéliumok íróinak, hogy megértsék Jézus szenvedését, halálát és feltámadását. Jézus első eljövetelével kapcsolatosan Zakariás próféciái tévedhetetlenül pontosak voltak. Így amikor Jézus életének utolsó földi napjairól beszéltek az apostolok, általában mindig Zakariás próféta szavait idézték. A Jelenések könyve a történelem végső céljáról szólva szintén Zakariás jövendöléseiből merít.

1.      Az eljövendő új király ígérete

Zakariás először az Izraellel ellenségeire váró pusztító ítéletről prófétál, majd kijelenti, hogy Izraelt megőrzi az Úr addig, míg el nem jön a várva várt nap, a Messiás érkezése. A Sion Királya, szamárcsikó hátán érkező Messiás majd megvédi népét és megfutamítja ellenségeit. Zakariás azt is megjövendöli, hogy dacára annak, hogy ez a király megváltást hoz a népe számára, mégis el fogja népe őt utasítani. Zakariás könyvét olvasva a 9. fejezetben egy radikális fordulatról hallunk a prófétai kijelentés üzenetében. A próféta először töredezett képekben igyekszik kifejezni Isten üzenetét a világmindenség jövőjéről és az Isten népének abban való jövőbeli szerepéről. Azt megállapíthatjuk, hogy az ezekben a részekben leírt próféciák még ma is nehezen érthetők. A végső jövőkép azonban bíztató. Isten népe nem marad örökre leigázott kis nép, hanem ismét a történelmi események középpontjába kerül majd. Egykor majd a hatalmas nemzetek is mind Jeruzsálembe mennek, hogy ott Istent imádják: „Az ÚR lesz a király az egész földön. Azon a napon az ÚR lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.” (Zak 14:9).

Hogyan lehetséges ez? Még Izrael számára is túl merésznek tűnt ez az álom. Zakariás korában még ahhoz is a távoli perzsa királytól kellett engedélyt kérni, hogy újjáépíthessék saját templomukat. Perzsia volt a világ középpontja, amelyhez képest Jeruzsálem jelentősége eltörpült. Hogyan is válhatna Izrael nagy néppé? Zakariás könyvének ezek a fejezetei azt mutatják be, miként megy majd végbe Izrael felemelkedése sok küzdelem és szenvedés árán. Ezeket a sorokat olvasva úgy tűnik, hogy a gonoszság és a nyomorúság diadalmaskodik, mielőtt Isten beavatkozna az eseményekbe. Izrael jövendőjének a záloga az „eljövendő” vezető, aki egy egészen szokatlan és rendkívüli vezető lesz. A zsidó nép természetesen arra számított, hogy ez az „eljövendő vezető”, a Messiás, egy győzedelmes harcos lesz, annál is inkább, hiszen számos más ószövetségi prófécia így ábrázolja őt. Zakariás azonban azt mondja, hogy ez a király a szegények állatán, szamárháton érkezik majd.

 „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zak 9:9). Az evangéliumi szerzők ezt a verset idézik, amikor Jézus jeruzsálemi bevonulásáról írnak. Jézus szóról-szóra pontosan beteljesítette Zakariás próféciáját. A nagy hadvezérek többnyire lovon közlekedtek, de Zakariás itt külön kiemeli azt is, hogy az eljövendő Messiás király betiltja majd a harci kocsik és a lovak használatát (Zak 9:10). Az itt leírt király jellemzése valóban tökéletesen ráillett Jézusra. Azt is tudjuk, hogy emiatt gyakran csalódást okozott követőinek, akik egy harciasabb vezetőre vágytak. Zakariás ráadásul ezt a vezetőt nem uralkodóként, hanem pásztorként írja le, akit a népe elutasít: „Ezért széledt el népem, mint egy nyáj, nyomorúságra jutott, mert nem volt pásztora… Gondja lesz a Seregek URának nyájára, Júda házára, fölékesíti őket.” (Zak 11:4-17). A szakasz megértéséhez tudnunk kell azt, hogy a prófétai üzenetek gyakran kettős jelentéssel bírtak, az egyik a korabeli hallgatóságnak szólt, a másik, mélyebb értelmű jelentés pedig egy későbbi kornak. Ebben a részben Zakariás tűnik fel a sokak által megvetett pásztor szerepében, amelyet később Jézus magára alkalmazott. Végül Jeruzsálem kesergő lakóiról ír Zakariás próféta, akik „gyászolják azt, akit átdöftek” (Zak 12:10). A bibliamagyarázók szerint Jézus közvetlen a halála előtt magára vonatkoztatva idézte Zakariás szavait, amikor azt mondta, hogy a „jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10:11). Zakariás könyve azért is emelkedik ki a többi kispróféta írása közül, mert az Újszövetség szerzői Zakariás prófétának az eljövendő vezetőről szóló jövendöléseit egyértelműen Jézusra vonatkoztatták. Jézus a hadsereg nélküli király, akinek a koronája tövisekből készült, és aki fehér ló helyett szamárcsikó hátán érkezik. Az Ószövetségben egyedül Ézsaiás könyvének az 53. fejezete az, ahol Zakariáshoz hasonlóan Jézus életének ez a paradox volta, szintén említésre kerül. Valóban Jézus az a szelíd vezető, aki király és pásztor egyszerre, és aki szenvedése által diadalmaskodik.

2.      Az alázatos király

Az eljövendő Messiás portréját Zakariás próféta színes képek és vigasztaló beszédek segítségével festi meg. Istennek a jövőre vonatkozó dicsőséges terveit sorolja fel, melyeket az ő szövetséges népének szánt, így bátorítva a templom újjáépítése mellett elkötelezetteket. Bár a hirtelen támadt lelkesedés hamar lelohad, maga a feladat továbbra is fontos, hiszen Izrael eljövendő Messiása számára a templom lényeges szolgálati terület lesz. Isten meg fogja tartani népének tett ígéretét, és a Messiás érkezésekor a böjt idejét a bőség ideje fogja felváltani. Éppen ezért arra hív mindenkit Zakariás, hogy hagyják el a bűnt, fejezzék be a templomot, és buzgó lelkesedéssel várják a Messiás érkezését. Így tehát Zakariás, amikor az eljövendő Messiás portréját megrajzolja, akkor egy olyan eljövendő Királyról beszél, aki alázatosan, szamárháton érkezik majd meg. A fejezet első fele még Istennek Júda ellenségein végrehajtandó ítéletéről szól, de  a folytatásban kijelenti a próféta, hogy az igazi békességet majd csak az alázatos Király, a békesség fejedelme, a Messiás fogja elhozni. Zakariás azt hirdette, hogy e király érkezése hamarosan várható, ezért arra buzdította a Siont, azaz Jeruzsálemet, hogy ujjongva örüljön. Ez az igazi Messiás király fogja elhozni az üdvösséget.

Tudjuk, hogy az ókori Keleten az volt a szokás, hogy egy király érkezését mindig látványos pompa és dicsfény övezte. Az akkori becsület és szégyen alapú kultúra gondolkodásában ennek az elmaradása súlyosan sértette volna a király tekintélyét. Ezért a királyok mindig nagy kísérettel utaztak. Egyes magyarázók szerint Zakariás próféciája itt arra az ókorban közismert gyakorlatra mutatott, amely szerint a békés szándékkal érkező király szamárháton vonult be, míg a háborúra készülő, vagy háborúból érkező király pedig harci lovon. Az evangéliumok beszámolóiból tudjuk, hogy mikor Jézus földi szolgálatának az utolsó hetéhez érkezett, akkor a tanítványainak egy különleges megbízatást adott. Azt mondta, hogy menjenek be a városba és hozzanak neki egy szamárcsikót és ha bárki megkérdezi őket, akkor mondják azt, hogy az Úrnak van szüksége rá.

Jézus mivel tisztában volt azzal, hogy ő kicsoda, ezért igyekezet pontosan beteljesíteni Isten minden korábban reá és küldetésére vonatkozó kijelentését. Nyilvánvaló, hogy Jézus jól ismerte Zakariás próféciáját is. Ezért tehát nem véletlen, hogy Jézus egy szamarat választ, amikor bevonul Jeruzsálembe. Hiszen ez egy olyan jelképes cselekedet, amely mindenki számára a békességgel érkező király jelképe volt. Máté evangélista megjegyzi azt is, hogy e jel hatására az egész város fölbolydult, és kérdezősködni kezdett, hogy vajon kicsoda ez az ember. De Jézus számára ez nem volt kérdés. Azzal, hogy egy szamár hátán érkezett, láthatóan kifejezte, hogy ő az a Messiás, akinek az érkezését a prófécia megjövendölte.

Látjuk azonban azt is, hogy Zakariás hiába jelentette ki népe számára már évszázadokkal korábban, hogy miképpen fog történni a Messiás eljövetele, amikor mindez beteljesedett, ők még sem azonosították be az eseményeket a próféciákkal. Saját népe tragikus módon félreértette Jézust. A nagyhét első napján, a virágvasárnapi bevonulás alkalmával még királyként üdvözölték, de öt nappal később, nagypénteken már megtagadták, és mint istenkáromlót és bűnözött keresztre feszítették.

Jézusban a Zakariás által megjövendölt alázatos Király érkezett el hozzánk. Királyi voltát fejezték ki mind a pálmaágak, mind pedig a dicsőítő ének. Az alázatát pedig a szamár. Mert bár ő méltó volt minden imádatra és dicsőítésre, mégis megalázta magát egészen a kereszthalálig. Soha senki nem látott még hozzá hasonló királyt.

3.      Az önmagát feláldozó király

Zakariás könyvét olvasva láthatjuk továbbá azt is, hogy Isten szava Krisztus előtt évszázadokkal előrevetítette a keresztre feszítést, mint kivégzési módot, mégpedig úgy, mint amely a Messiással is meg fog történni, halálát okozva. Közvetlenül az után, hogy Zakariás Isten ígéretéről szól, miszerint kiárasztja népére a „könyörületesség lelkét”, azzal folytatja, hogy az emberek arra tekintenek, „akit átszögeztek” (Zak 12:10). A prófécia elhangzásakor valószínűleg a legtöbb hallgató számára nem volt még világos, hogy mit is jelent ez a titokzatos kijelentés.

De majd több évszázaddal az után, hogy Zakariás mindezt lejegyezte,  a rómaiak bevezetik a lázadások és felforgató tevékenységek visszaszorítására a keresztre feszítést. A halálra ítélt bűnözőket odaszegezték a kereszthez, és gyakran napokig hagyták őket ott szenvedni, mígnem a sokféle trauma a halálukat okozta. Ezt egyfajta elrettentő példának szánták a rómaiak.

A kereszthalálról  tudnunk kell, hogy ez a legnagyobb szégyen jelképe volt. Az elítélt bűnöző nyilvánosan közszemlére téve, meztelenül szenvedett hosszasan, miközben ki volt szolgáltatva a tömeg gúnyolódásának vagy éppen a szenvedés borzalmai miatti szörnyülködő megnyilvánulásoknak. Hihetetlennek sőt lehetetlennek tűnik, mégis igaz, hogy az, aki szava által teremtette az egész világot, maga is elszenvedte a halál e borzalmas formáját. Isten Fia a kereszten föláldozta magát az emberiség bűnéért. Két bűnöző között feszítették keresztre, ő pedig utat nyitott az embereknek az Isten országába. Jézus keresztre feszítése alkalmával minden a zakariási prófécia szerint történt. Az evangéliumok leírásaiból megtudjuk, hogy Jézus kivégzése során a zsidó vezetők azt kérték, hogy törjék el a lábszárcsontját, hogy hamarabb bekövetkezzen a halála, ugyanis azt akarták, hogy a holttestek ne maradjanak szombatra a kereszten. Pilátus engedélyt is adott erre. De miután a katonák eltörték a két másik elítélt lábát, észrevettek, hogy Jézus már nem él, ezért nem törték el a lábát, hanem az egyik katona Jézus oldalába döfte a lándzsáját. János evangélista, aki jól ismerte Zakariás könyvét és saját szemével látta az eseményeket, arra mutat rá, hogy Jézus keresztre feszítésének egyetlen mozdulata sem volt véletlen. Jánosnak, amikor látta, hogy a lándzsa átszúrja Jézus oldalát, eszébe jutott Zakariás próféciája. Isten saját szavát teljesítette be Fia halálának minden egyes körülményével.

 

Jézus azonban nem maradt halott, hanem feltámadott és megjelent a tanítványainak, bizonyítva, hogy ő él. Amikor János apostol a feltámadott Krisztus visszajöveteléről ír, így fogalmaz: „Íme, eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, még azok is, akik átszegezték.” (Jel 1:7). Nyilvánvaló utalás ez is a zakariási prófécia beteljesedésére. Az átszegezett, átszúrt, keresztre feszített és feltámadott Krisztus vissza fog térni, hogy uralkodjon népe felett örökké. Ámen.