A mint azt már az előző fejezetben is láthattuk, az
egyház szervezeti alapegysége az egyházközség. Egyházközségek nélkül nincs sem
egyházmegye, sem egyházkerület, sem, zsinat. Az egyházközség az a lelki család,
amelyből az egyház felépül, akárcsak a vér szerinti családból a társadalom. Ezt
azért fontos hangsúlyozni, mert ez azt jelenti, hogy a gyülekezet lényege nem
annak jogi vagy gazdasági önállóságában van, sőt, ma már fel lehet tenni azt a
kérdést, hogy vajon kell-e minden egyházközségi adminisztrációt az
egyházközségben lebonyolítani? Ugyanakkor az egyház nem az egyházközségek laza
szövetsége, vagyis nem ún. kongregacionalista elv szerint működik, hanem ahogy
tudja a vér szerinti család is, hogy ő egy magasabb egység, a társadalom része,
akinek tagjaival szemben szolidaritással tartozik, úgy elvárhatja azt is, hogy
ha ő kerül nehéz helyzetbe, ő is élvezhesse a szolidaritás előnyeit. Ezrét
mondja ki egyházalkotmányunk (1994. évi II. törvény 13. §. (1) bek.):
„Az egyházközség az egyház tagjainak
meghatározott területen élő és az egyházi törvények szerint szervezett
gyülekezete.”
A területhez való kötöttség (falu, város, kerület) a
mai társadalmi mozgások és az egyháztagok könnyebb mozgási lehetősége,
ugyanakkor egy-egy gyülekezethez való ragaszkodás (itt kereszteltek, itt volt
az esküvőnk, itt jutottam hitre stb.) már nem olyan szigorúan tartható,
különösen nagyobb városokban, ahol több gyülekezet is van. A törvény szerint a
területileg illetékes presbitériumot a befogadó presbitériumnak értesítenie
kell arról, hogy az egyháztagot befogadta.
Ki az egyháztag?
Lelki értelemben erre a kérdésre sokféle választ lehet
adni, egész onnan, hogy „Megkereszteltek!“, egész odáig, hogy „Aki hitre
jutott!“. Az előbbi igazolható, az utóbbi kevésbé, de még ha igazolható is lenne,
ki lehet zárni azokat, akik még nem nyitották ki az ajtójukat, de Jézus már ott
kopogtat?
Egyházunk törvényei szerint kétféle egyháztagság van: az egyháztag, és az ún.
teljes jogú egyháztag. (1994. évi II. törvény 22. §.)
A Magyarországi Református Egyház tagja minden magyar – illetve Magyarországon
élő nem magyar – állampolgár, akit a református egyház szertartása szerint
megkereszteltek, valamint aki magát reformátusnak vallja.
Teljes jogú egyháztag az, akit megkereszteltek, konfirmációs fogadalmat tett, a
gyülekezet istentiszteletein és az úrvacsorai közösségben részt vesz, és
egyházközségében az egyházközség fenntartásához hozzájárul. Az ilyen
egyháztagnak nagykorúsága elérésétől kezdődően választó joga van, és
választható.
A törvény meghatározza az egyháztag kötelességeit és jogait, amiből kiemeljük,
hogy az „istentiszteleteken és az úrvacsorában részt vegyen, házassága
kötésénél, gyermeke keresztelésénél, halottja eltemettetésénél az egyház rendje
szerint járjon el, gyermekeit a református vallásban neveltesse, és
konfirmálásukról gondoskodjék.“
Az egyházközségek fajtái
Az egyházközségeknek különböző fajtái vannak, annak
függvényében, hogy az mennyire képes önálló életre.
Anyaegyházközség a feladatait lelkipásztori állás
fenntartásával önállóan teljesíti. Presbitériuma, önálló anyakönyvvezetése és
pénzgazdálkodása van. Társ egyházközség (l. kézirat)
Missziói egyházközség az, ha a feladatok ellátása,
különösen a lelkészi állás fenntartása az Országos Református Közalap az
egyházkerület vagy az egyházmegye anyagi támogatásával történik. Önálló
presbitériuma van, de lelkészét az illetékes püspök nevezi ki.
Leányegyházközség az, amely önálló istentiszteleti
hellyel rendelkezik, de a lelkipásztori gondozás és igazgatás tekintetében
valamely anyaegyházközséghez van csatolva.
A leányegyházközség kivételével valamennyi
egyházközség jogi személy, pontosabban a Magyarországi Református Egyházból,
mint jogi személytől származtatott jogi személyisége van.
Az egyházközség szervezete
A továbbiakban az anyaegyházközségekről lesz szó. Az
egyházközség önkormányzati és az igazgatási feladatait a következő testületek,
illetve személyek látják el:
a) Az egyházközségi közgyűlés, amelynek legfontosabb
feladata az egyházközség tisztségviselőinek (lelkész, (fő)gondnok, presbitérium)
megválasztása, és minden olyan ügyben döntés, amelyet a presbitérium elé
tejreszt,
b) A presbitérium. A presbitérium az egyházközség vezető testülete, lelki és
anyagi életének irányítója, így:
·
az istentiszteleti, missziói, lelki
gondozói, diakóniai feladatokat végzi, illetve
·
azokat felügyeli,
·
az egyháztagokkal szemben gyakorolja az
egyházfegyelmet,
·
az egyházközség ingó és ingatlan javait
kezeli, azokat karbantartja, felújítja,
·
ha kell, bővíti, ha kell, selejtezi,
·
az egyházközség költségvetését a záró
számadással évenként elfogadja, és az egyház
·
megyének felterjeszti,
·
a választók betűrendes névjegyzékét
elkészíti, és felterjeszti
·
az egyházmegyének,
·
dönt kölcsön felvétele és adása
tárgyában, az egyházmegye jóváhagyásától
·
feltételezetten,
·
képviselőket választ és szavaz felsőbb
egyházi hatóságok tagjainak
·
és tisztségviselőinek megválasztásánál.
c) Az egyházközség elnöksége, a lelkész és a
(fő)gondnok (ha több, ún. szakgondnokot választanak, akkor főgondnokot is kell
választani), ők együttesen képviselik az egyházközséget.
d) Az egyházközség tisztségviselői: a lelkipásztor, a
főgondnokok, gondnokok, presbiterek, a beosztott és a segédlelkész, a díjazott
diakónus.
e) Az egyházközség alkalmazottai: kántor vagy
orgonista, az egyházközség iskolájában (ha van) alkalmazott tanár, tanítónő,
óvónő, irodai alkalmazott, az egyházfi, a harangozó, a temetőőr, szükség esetén
egyéb alkalmazottak.
f) Bizottságok és külön megbízottak. A presbitérium az
egyházközség egyes, külön meghatározott feladatainak elvégzésére (misszió,
műszaki ügyek, diakónia, gazdasági ügyek, stb.) bizottságokat alakíthat, ezek
vezetői (pl. az ún. szakgondnokok) a presbitériumnak beszámolnak. Ha a
presbitérium létszáma kicsi, akkor ezek lehetnek egy-egy ügykörnek a felelősei,
külön megbízottai. A bizottságok azért fontosak, mert a bizottságokba nemcsak
presbitereket lehet bevonni, hanem egy-egy szakterülethez jobban értő
gyülekezeti tagot, sőt a törvény azt is megengedi (1994. évi II. törvény 69.
§.), hogy a bizottságok vezetői, a külön megbízottak presbiteri tisztséget nem
viselő gyülekezeti tagok legyenek. A bizottságoknak kettős szerepük van:
egyrészt hidat építhetnek a gyülekezeti tagok és a presbitérium között, ami a
presbiteri utánpótlás forrásává is válhat. Másrészt a bizottságokban szűkebb körben
, kevésbé feszes légkörben, mint egy presbiteri gyűlés, a témához az átlagosnál
jobban hozzáértő tagokkal meg lehet tárgyalni olyan ügyeket, amelyek majd
később a presbiteri gyűlés elé kerülnek, és így ott gyorsabban megtárgyalhatók.
Pl. a missziói munkatervet a missziói bizottság, a költségvetést a gazdasági
bizottság tárgyalhatja. A 2002. évi I. törvény 29-31. §-a értelmében kötelező
minden gyülekezetben számvizsgáló bizottságot választani.
Látjuk, hogy az egyházközség szervezete – különösen
egy-egy nagyobb gyülekezetben – nem is olyan egyszerű. Ezt a 4. sz.
mellékletből is láthatjuk. Ezért célszer egy szervezési és működési
szabályzatot készíteni. Ahogy ez a világban is van, a valakire rábízott munkát
számon kérni, illetve azért felelősséget vállalni csak akkor lehet, ha a
feladatok körül vannak határolva. A presbiteri munkát is csak felelősséggel
szabad végezni, ami a gyülekezet egésze iránt érzett felelősségen túl, egy-egy
tényleges feladatkör elvégzéséért való felelősséget is jelent. A szervezeti és
működési szabályzat mellékletét képezheti a lelkészek díjlevele, amelynek
készítését a törvény is előírja (1994. évi II. törvény 29. §). A díjlevél az
egyházi tisztségviselők szolgálati szerződésének felel meg. De mellékletként
ide csatolható az alkalmazottak munkaszerződése és munkaköri leírása.
A (fő)gondnok és a presbiterek
A presbiterek az egyházközség lelki és anyagi javainak
sáfárai, akiket az egyházközség életének felelős irányítására az egyházközség
azon tagjai közül választ meg az egyházközségi közgyűlés, akik már legalább 3
éve teljes jogú egyháztagok (l. a 2.1. pont), és legalább egy éve a választó
gyülekezet tagja.
Az, hogy a presbiterek az egyházközség lelki és anyagi
javainak sáfárai, mai nyelven így fogalmazható: az Isten gyülekezeteinek
vagyonkezelői. Munkájukat tehát annak tudatában kell végezni, hogy számot adni
tartoznak az egyházközség tagjainak, de Istennek is. Ez pedig igen nagy
felelősség!
Főgondnokká, vagy ha csak egy gondnok van, úgy
gondnokká azt lehet választani, aki már legalább 3 éve presbiter.
Az egyházközségi főgondnok vagy gondnok hatáskörébe
tartozik:
·
a presbitérium összehívása a
lelkipásztorral együtt,
·
a presbiteri gyűlés jegyzőkönyveit
aláírja a lelkipásztorral együtt,
·
a lelkésszel együtt kezeli az
egyházközség vagyonát, ha az egyházközségnek pénztárosa van, akkor annak
munkáját felügyeli,
·
gondoskodik az egyházközség épületeinek
jó karbantartásáról,
·
a lelkésszel együtt gondoskodik az
egyházközség költségvetésének (ha kell,
·
pótköltségvetésének) elkészítéséről, a
költségvetés szerinti működésről és
·
a záró számadás elkészítéséről.
A leírtakkal kapcsolatban ismét pontosítandó feladatok
vannak, melyeket a szervezeti és
működési szabályzatban, „Gazdálkodási és pénzügyi szabályzat“-ban rögzíteni
kell: banki aláírás, utalványozási jog, kettős aláírás, stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése