A mennybe ment Úr

15. Felment a mennyekbe

Valljuk, hogy Jézus testileg ment fel a mennybe. Ez az üdvtény a feltámadása utáni negyvenedik napon az Olajfák-hegyén, a tanítványok szeme láttára történt. Úgy, ahogy előre megmondta. Elmenetele előtt közvetlenül missziói parancsot adott tanítványainak: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek” (Máté 28.18-19). Utolsó szavai pedig ezek voltak: „Lesztek nékem tanúim” (ApCsel 1,8) (tanú = mártír).

A mennybemenetel nagy jelentőségű esemény. Nevezik Jézus trónra lépésének is. Ahogy egy király sok harc után visszatér országába, és elfoglalja helyét a trónján, úgy tért vissza Jézus a mennybe. Harcolt, és győzött. Letette munkáját az Atya előtt, és az Atya elfogadta azt.

Krisztus az Atya jobbján ül. Ezt nem szó szerint kell érteni, hanem jelképes beszédként. A jobb felől ülés arra utal, hogy az Isten Fia díszhelyet foglal el a mennyben. Onnan kormányozza egyházát igéje és Szentlelke által. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön (Máté 28,18). A mennyben ő a közbenjáró, aki helyet készít övéi számára.

Bibliatanulmány: Lk 24,50-53

Lukács Jézus mennybemenetelével fejezi be evangéliumát. Második könyvét, az Apostolok cselekedeteit azzal kezdi. Jézus eltávozása, a mennybemenetel nem szomorúságot okoz, hanem nagy örömet.

1. Hány tanítvány volt együtt, mikor Jézus a mennybe ment?
2. Melyik hegyen fekszik Bethánia? (ApCsel 1,12) Kik laktak többek közt Bethániában? (János 11,1).
3. Hogy ment Jézus mennybe? (51 .v.)
4. A karácsonyi történetben ezekkel a szavakkal is találkozunk: „nagy öröm” .
Ki mondja azt? (Lukács 2,10). Jézus mennybemenetele is olyan nagy öröm, mint a földre jövetele?
6. Mi az, hogy „dicsérvén”? (53.v.)

Kérdések

1. Mikor és hol ment Krisztus a mennybe?
2. Milyen ígéretet és parancsot adott Jézus közvetlenül a mennybemenetele előtt a tanítványainak?
3. Sorolj fel néhány zsoltárt, melyben szó van a mennyről!
4. Miért mindig csütörtökön ünnepeljük a mennybemenetelt?
5. Ki az a két személy az Ószövetségben, akikről azt olvassuk, hogy fölment az égbe?
6. Mi Jézus munkája a mennyben?
7. El tudjuk képzelni, hogy milyen a menny? (2Korinthus 12,1-4).
8. Mit jelent ez a kifejezés: „a mi országunk a mennyekben van”? (Filippi 3,20).
9. Az 1 János 2,1 -ben azt olvassuk, hogy Jézus a szószólónk. Mit jelent ez?
10. Nevezz meg néhány mártírt a Bibliából és az egyháztörténelemből!
Vannak még ma is mártírok?

Heidelbergi Káté

49. Mit használ nekünk Krisztus mennybemenetele?
Először, hogy a mennyben az Atya színe előtt nekünk közbenjárónk. Másodszor, hogy a mi testünk a mennyben bizonyos zálogunk arra nézve, hogy Ő, mint a mi Fejünk, minket, tagjait, szintén felviend önmagához. Harmadszor, hogy Ő viszont zálogul Lelkét küldi alá nekünk, akinek ereje által nem a földön valókat keressük, hanem az odafenn valókat, ahol van Krisztus, ülvén Istennek jobbján.

Un 2,1; Róm 8,34; Jn 14,2. 20,17; Ef 2,6; Jn 14,16; ApCsel 2,1-4,33; 2Kor 1,22. 5,5;
Kol 3,1; Fii 3,14. 20

Imádság

„Felmérte mennyekbe”

Köszönöm, Uram,
hogy a Te mennyei világod
nem egy távoli lét-valóság,
hanem a Te országod itt van,
jelen van bennünk és közöttünk.

Köszönöm Neked, Uram,
hogy a Te kegyelmed tükrében tekinthetek
mindarra, ami az életem során körülvesz engem.

Köszönöm, hogy a mindennapok történései,
legyenek azok küzdelmesek, vagy fájdalmasak,
bátorítóak, vagy örömteliek,
mind-mind arra mutatnak,
hogy Téged ma is meg lehet találni,
Veled ma is helyt lehet állni,
jelenlétedből ma is erőt lehet meríteni.

Hálás vagyok Neked, Uram,
hogy mennybemeneteled
nemhogy növelte volna a távolságot
közted és énközöttem,
hanem épp ellenkezőleg,
Te hozzám, az életemhez
- Lélek szerint -
sokkal közelebb kerültél.
Ezért hittel hirdetem,
mert napról-napra ezt tapasztalom:
Te itt vagy, minden nap itt vagy velem!

ÁMEN

„Es lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.’ (Lk 24,51)

 

HISSZÜK ÉS VALLJUK (15.)

A mennybe ment Úr

Olvasmány: ApCsel 1:1-11

„Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent.” (Lk 24:50-53)

            Az elkezdett sorozatunkban ma Jézus mennybemeneteléről lesz szó. Valljuk, hogy Jézus testileg ment fel a mennybe. Ez az üdvtény, a feltámadás utáni negyvenedik napon, az Olajfák-hegyén, a tanítványok szeme láttára történt. Ezt az eseményt épp úgy előre megjövendölte Jézus a tanítványainak, mint ahogy szenvedését és feltámadását is. Mielőtt azonban Jézus eltávozott volna, a tanítványainak missziói parancsot adott és így bíztatta őket: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:18-19). A tanítványaihoz intézett utolsó szavai pedig ezek voltak: „tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”  (ApCsel 1:8). A mennybemenetel igen nagy jelentőségű esemény, Jézus trónra lépésének is nevezik az egyházi hagyományban. Ahogy egy király a sok harc és küzdelem után visszatér országába és ismét elfoglalja helyét a trónon, úgy tér vissza Jézus is a mennybe, és „ott ül az Atya Isten jobbján.”

·        Hová ment Jézus?

            A történelmi legendák szerint az ókorban a Gibraltári-szoros sziklafalára rávésték ezt a latin mondatot: „Non plus ultra!” (Nincs tovább). Akkor ugyanis még úgy gondolták, hogy itt van a világ vége. Ám amikor Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát, meg kellett változtatni a feliratot, mert tévedésnek bizonyult. Kiderült ugyanis, hogy „plus ultra”,  van tovább!

            A mennybemenetel nélkül lezárulna horizontunk ezzel a látható világgal. Így azonban Jézus mennybemenetele a láthatatlan világra, a mennyre, Isten üdvösségére irányítja a figyelmünket, és arra figyelmeztet, hogy van tovább!

            De hová is ment Jézus? Mit kell értenünk azon, hogy „felment a mennybe?” A Szentírásban három különböző formában szerepel az „ég” kifejezés: levegőég, csillagos ég és mennyország.

            Az első, a levegőég, a teremtett világnak azt a részét jelöli, ahol a madarak is röpködnek: „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket.” (Mt 6:26).

            A másik kifejezés, amit a Biblia használ, a csillagos égre utal, a teremtett világnak arra a részére ahová ma már az ember az űrhajók és a műholdak segítségével képes eljutni. Amikor az első űrutazó ember, a szovjet Jurij Gagarin 1963-ban kijutott az űrbe állítólag ezt mondta: „Én nem látok innen semmilyen Istent.” A történészek ma már tudják, hogy ez a mondat nem hangzott el Gagarin szájából, hanem az akkori szovjet pártelnök Hruscsov találta ki és terjesztette el.

Az ószövetségi Abdiás próféta így figyelmezteti a maga tudásától felfuvalkodott és hitetlen embert: „Ha olyan magasra szállsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé rakod is fészkedet, onnan is ledöntlek - így szól az ÚR!"”(Abd 1:4).

         A harmadik kifejezés, amit a Biblia használ, az a mennyország, vagyis Isten üdvössége. Ide érkezett meg Jézus is. Erről a helyről beszél Pál apostol, amikor a maga különleges élményéről számol be: „elragadtatott a harmadik égig.” (2Kor 12:2). De erre a helyre utal Jézus is a főpapi imájában: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál.” (Jn 17:24).

            Az első kettő, tehát a levegőég és a csillagos ég a fizikai világhoz tartozik, a harmadik viszont lelki valóság. Ezért az első kettőt, vagyis a levegőeget és a csillagos eget, amelyek a látható világhoz tartoznak, nem szabad összekeverni a harmadikkal, a mennyel, ami a láthatatlan világhoz tartozik. Ezért tévedett nagyot a szovjet pártfőtitkár, amikor Istent a látható világban akarta keresni. De hozzá hasonlóan téved a német költő Heine is, amikor így gúnyolódik: "Átengedem az eget a papoknak és a verebeknek." Viszont jól érzékelték a különbséget a bizánci szentképfestők, amikor az ikonokon az ég fölött levő részt, vagyis a mennyet nem kéknek, hanem aranyszínűnek ábrázolták. Találóan mondja a régi magyar áldozócsütörtöki dicséret Krisztus Urunkról: „Vedd el jutalmadat Krisztus, ki magadat Megüresítéd vala Harcodnak vége lett, Minden egek felett Az Úr felmagasztala.” (361. dics.).

·        Nem lett volna jobb, ha Jézus a Földön marad?

            Sokan felteszik ezt a kérdést, hogy vajon nem lett volna-e jobb, ha Jézus a földön marad? De azt kell, hogy mondjuk, nem, mert ha Jézus a Földön marad, akkor csak kevesen találkozhatnának vele, és még kevesebben beszélhetnének vele. Így pedig Szentlelke által minden percben, kapcsolatban lehetünk Vele. Képzeljük el, ha Jézus a Földön marad, sokak számára megközelíthetetlen lenne, hiszen egyszerre csak egy helyen tartózkodhatna. Még ha egy nagy sportcsarnokban találkozna emberek nagy tömegével, sokan akkor is csak távolról láthatnák, de nem tudnának vele személyes kapcsoltba kerülni.     Egy államfő vagy híres ember milyen kevés emberrel foghat kezet vagy tud szóba elegyedni a térbeli és időbeli korlátok miatt. Nem is szólva arról, hogy ily módon Jézus sokak számára csupán a kíváncsiság és látványosság tárgya lenne.

            Dialektikusan szólva azt kell mondanunk, Jézus azért ment el, hogy velünk maradjon. Mert ő ugyan a mennybemenetel után testi valójában távol van tőlünk, viszont Szentlelke által most mindenkihez közel van. Ahogy tanítványainak meg is ígérte Jézus a mennybemenetel alkalmával: „és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:19). De már korábban is, amikor kijelentette: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18:20). A Szentlélek felől pedig ezt az ígéretet adja Jézus: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” (Jn 14:16-18).

·        A mennybemenetel hármas haszna

            Hitvallásuk a Heidelbergi Káté a mennybemenetel hármas hasznáról beszél: „Először, hogy ő a mennyben Atyja színe előtt értünk könyörög. Másodszor, hogy a mi testünk ővele már a mennyben van, s ez biztos záloga annak, hogy ő, mint a mi fejünk, minket, tagjait is fölemel magához. Harmadszor, hogy ő viszontzálogul az ő Lelkét küldi le nekünk, akinek ereje által nem a földieket keressük, hanem az odafenn valókat, ahol Krisztus ül Istennek jobbján.” (H. K. 49.).

            Először is, van a mennyben Ügyvédünk, Szószólónk. Az ószövetségi főpapról tudjuk, hogy egyszer egy évben, a nagy engesztelés ünnepén bement a jeruzsálemi templom legbenső részébe, a szentek szentjébe. A szíve felett viselt egy táblát, amelyre drágakövekbe vésve ott volt Izrael 12 törzsének a neve, kezében pedig az áldozati állat vérét vitte, és úgy esedezett a népért. A mi Közbenjárónk, Jézus Krisztus áldozócsütörtökön hasonlóképpen ment be a mennybe: szívén viseli érdemtelen nevünket, és az Atya előtt keresztáldozatának végtelen érdeméért könyörög és esedezik értünk. Micsoda hatalmas kitüntetés kellene, hogy legyen ez a számunkra, s mi mégis hagyjuk porosodni a Bibliát, gyáván hallgatunk, amikor bizonyságot kellene tennünk, süket a fülünk Jézus hívásának meghallására és rest a szívünk a jónak cselekvésére.

            A földi életben sokszor előfordul, hogy barátok, régi ismerősök, olyanok, akikkel korábban mi tettünk jót, magasabb beosztásba jutva megfeledkeznek rólunk, és ha szükségünk lenne segítségükre, hiába keressük őket, már meg sem akarnak ismerni. Jézus Krisztusról viszont azt mondja a Biblia: „Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid 4:15-16)

            Másodszor, hogy Jézus megdicsőült teste biztosíték arra, hogy mi is a mennybe juthatunk. Vagyis bátran hirdethetjük a mi hazánk a menny! Jézus megdicsőült teste a biztosítéka és záloga annak, hogy ahol most Ő van, oda fog magához minket is felvinni. Bizony ez nagy hálára és nagy alázatra kellene, hogy kötelezzen minket. Az ember, aki csak földi por és bűnös, Isten ellen lázadó, arra kap lehetőséget, hogy a mennybe jusson. Jézus maga kéri ezt az Atyától a főpapi imádságában: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál.”  (Jn 17:24). Ezért mondhatjuk azt hívő emberként, hogy mi mindnyájan kettős állampolgárok vagyunk, mert nem csak itt a földön van egy otthonunk és egy hazánk, de van egy másik otthonunk és egy másik haza is, amely ránk vár, amelybe már most helyet és állampolgárságot nyertünk. Pál erről így tesz bizonyságot: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.” (Fil 3:20-21).

            Jézus azért jött közénk és azért tért vissza a mennybe, hogy mi visszanyerjük a mennyei polgárjogukat. Jézus nélkül az ember örök fájdalma, hogy valamit végérvényesen elvesztett, amit ő maga nem tud visszaszerezni. Elvesztette a mennyet, amelyet Milton az "elveszett paradicsomnak" nevez. Ezt a mennyet semmi földi jó nem pótolhatja. Van itt a földön ideig-óráig való öröm és boldogság, de ez nem hasonlítható a mennyei boldogságoz. Kosztolányi Dezső a "Boldog szomorú dal" c. versében írja: "Itthon vagyok, itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben". Ezzel szemben a Krisztust megtaláló ember nagy öröme, hogy Jézus által visszakapjuk a mennyei polgárjogunkat.

            Harmadszor pedig Jézus maga helyett a Szentlelket küldte el nekünk, vagyis viszont zálogot kapunk. A búcsúbeszédében így szólt erről Jézus: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.” (Jn 14:17). Jézusnak ez az ígérete vált valóra a mennybemenetele utáni tízedik napon, vagyis a pünkösd ünnepén, amikor kitöltetett Isten Szentlelke a tanítványokra.

            A Szentlélek kitöltése a bizonysága annak, hogy Isten nem hagyott minket magunkra, hanem továbbra is gondoskodik a megváltás munkájának bennünk való folytatódásáról. A Szentlélek már a jelenben átformál, odakapcsol a mennyei világhoz, ahol Ő van, az Atya jobbján. Életünk új irányba fordulása a megszentelődésről beszél, arról a valóságos átalakulásról, amely bennünk már ebben az életben végbemegy.

            A földi életünk közepette úgy kell élnünk, hogy már földi polgárságunk alatt igyekszünk a mennyei polgársághoz hívek lenni, s a mennyeire tekintettel, annak fényében rendezzük át földi életünket. Ebben segít bennünket a Szentlélek, aki nem engedi, hogy elfelejtkezzünk a mennyről.

            Káténk itt a 49. kérdésben a mennybemenetel kapcsán kitér a megszentelődés kérdésére is. A testben feltámadott, mennybe ment és megdicsőült Krisztus által zálogunk van a mennyben, az emberi test "képviselete" immár fenn van Krisztussal.  Ennek megfelelően pedig itt lenn a földön, Krisztus "képviseletében" mi vagyunk jelen, akik az ő Szentlelkét kapjuk. Az egyik "zálog", a másik "viszont zálog", hasonlóan a mennyasszony gyűrűjéhez, amelybe a vőlegény neve van vésve és fordítva.

            A nagy felfedezőkről és utazókról olvashatjuk, hogy elérve egy újonnan felfedezett és még gazdátlan területre, első dolguk, hogy kitűzik nemzetük zászlaját. Jelképesen ezzel azt akarták kifejezni, hogy ez a föld immár az övék. Krisztus is felvitte a mennybe a mi testünket, Őbenne a mi testünk zálogként ott van a mennyben és biztosít minket afelől, hogy mi is odajuthatunk.

            Egy másik példával élve olyanok vagyunk, mint az a család, ahol az édesapa távoli vidékre utazott dolgozni, pénzt keresni és szállást készíteni a családjának, amely egyelőre még odahaza maradt. De ha az apa mindent előkészített, akkor visszatér, hogy magával vigye egész családját, hogy ezen túl mindig együtt legyenek. Jézus mennybemenetele óta így éljük mi is a boldog ádvent, az örömteli várakozás idejét.

             A mennybemenetel alkalmával proklamálta, hirdette meg Jézus Krisztus az Ő királyi tisztét és igényét ezekkel a szavakkal: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:18-19). Ámen.

 

 

Felhasznált irodalom:

"Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai Református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)

Fekete Károly: "A Heidelbergi Káté Magyarázata" (Kálvin Kiadó, Budapest 2013)

"Megtaláltuk a Messiást!" Konfirmációi olvasókönyv (Kálvin Kiadó 2003)