Bibliaóra / Bibliaiskola 2023.10.19. Téma: Jézus feltámadása

 

Feltámadott az Úr bizonnyal 

Valljuk, hogy Krisztus feltámadott halottaiból. Ez a feltámadás, melyet előre megjövendölt, felmagasztaltatásának első lépcsője. Miután egész a halálig megaláztatott, most Krisztus diadalmaskodik a halálon, poklon és síron.
A feltámadás az eltemetése utáni harmadik nap kora reggelén történt. Tehát vasárnap reggel, a hét első napján. Fogalmazhatunk úgy, egyrészt, hogy az Atya Isten feltámasztotta a Fiát. Másrészt, hogy Isten Fia maga támadt föl. Mindkét kifejezést megtaláljuk a Bibliában.
A húsvét kezdettől fogva a keresztyén egyház legnagyobb ünnepe volt. Az, hogy Krisztus legyőzte a halált, a legfontosabb üdvtény. A Heidelbergi Káté 45. kérdése és felelete így hangzik:
Mit használ nekünk Krisztus feltámadása?
Először: Feltámadásával a halált meggyőzte, hogy minket részesévé tehessen annak az igazságnak, amelyet halálával szerzett. Másodszor: az Ő ereje minket is Új életre támaszt. Harmadszor: Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunknak is bizonyos záloga.
Krisztus a zsenge (1Korinthus 15,20).
Krisztus feltámadását ésszel megérteni nem lehet. Ezért tagadják sokan a föltámadás megtörténtét, és például mítosznak nevezik. Ezt a tévtanítást, mely az egyházon belül is előfordul, határozottan el kell utasítanunk.
Ellentétben áll a Biblia bizonyságtételével. Pál azt mondja az 1Korinthus 15,14-18-ban: ha Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk és hiábavaló a hitünk is; akkor még bűneinkben vagyunk; akkor azok is ELVESZTEK, akik Krisztusban aludtak el.
Ugyanabban a fejezetben szól az apostol jézusnak a feltámadása utáni különféle megjelenéseiről. Ezek a megjelenések megerősítik a feltámadás bizonyos voltát.

Az ÓSZÖVETSÉGBEN: PÁSKA - szabadulás Egyiptomból Az ÚJSZÖVETSÉGBEN: HÚSVET - szabadulás a bűnből és halálból. Az ÓSZÖVETSÉGBEN: SZOMBAT - Isten megpihent a teremtés után Az ÚJSZÖVETSÉGBEN: VASÁRNAP - Krisztus feltámadt, s ezzel biztosítja számunkra az örök életet, az igazi nyugalmat. Halott-feltámasztások az ószövetségben: a sareptai özvegy fia - 1 Királyok 17,17-24. a súnémi asszony fia - 2Királyok 4,18-37. az Elizeus sírjába tett férfi - 2Királyok 13,21. Halott-feltámasztások az Újszövetségben: Jairus leánya - Lukács 8,40-56 a naini ifjú - Lukács 7,11-17 Lázár-Jn 11:1-46. Tábitha (Dorkás) - ApCsel 9:36-42 Eutikhus - ApCsel 20:7-16

 

Olvasd el!

Zsolt 118; Mt28; Mk 16; Lk24; Jn 11; Jn20; 1Kor 15; Kol13.

Bibliatanulmány: Jn 20:3-9
Mária Magdaléna Jézus sírjához ment, és látta, hogy a követ elhengerítették. Péterhez
és a másik tanítványhoz sietett, és elmondta nekik. Azok odafutottak, hogy megnézzék.

1. Ki a „másik tanítvány”? (3. v.) Hogy nevezi magát? (2.. v.) Miért?
2. Melyik tanítvány fut lassabban, mint a másik? (4. v.)
3. A sírban rend van (5. és 7. v.) Mi ennek a jelentősége?
4. A 9. versben szemrehányás van. Miféle szemrehányás?

Kérdések

1. Mi a feltámadás haszna? (Heidelbergi Káté: 45. kérdés és felelet)
2. Sorolj fel néhányat Jézusnak a feltámadása utáni megjelenései közül!
3. Mit olvasunk Tamásról? (Jn 20,24-29)
4. Tudhatták a tanítványok, hogy Jézus feltámad?
5. Mit jelent az 1 Korinthus 15,3-ban és 4-ben, hogy Krisztus meghalt és feltámadt az írások szerint”?
6. Mit tanítanak a zsidók Krisztus feltámadásáról? (Mt 28,11-15)
7. Mikor ünnepeljük a húsvétot?
8. Mi a kapcsolat az ószövetségi páska és az újszövetségi húsvét között?
9. Mi lenne, ha Jézus nem támadt volna fel? (1 Kor 15,14-18).
10. A húsvétot az „új élet” ünnepének is nevezik. Mit jelent ez?
11. Minek nevezheted Péter pünkösdkor tartott prédikációját? (ApCsel 2,22-36).
12. Miért nem hisznek sokan a feltámadásban?
13. Mit jelent ez: minden vasárnap húsvét?
14. A húsvét és vasárnap szavaink jelentése miért félrevezető?
15. Melyik nyelv fejezi ki helyesen a húsvét és a vasárnap tartalmát?

Idézet

• Alszunk addig, míg ő jön. Kopogtat a sírkövömön és azt mondja: „doktor Martinus, kelj fel” . Akkor egy pillanat alatt felkelek, és örökké boldog leszek vele. (Luther)
• Aki meghal mielőtt meghal, nem hal meg, ha meghal. (Jan van Nassau jelmondata)

Imádság

Feltámadott az Úr bizonnyal

Úr Jézus Krisztus!
Te újra életet leheltél a halott világba.
Te érvénytelenné tetted
a pusztulás, az elmúlás
kikerülhetetlen és megmásíthatatlan
emberi törvényét azzal,
hogy Istenként eljöttél ide, az embervilágba,
végigjártad az emberiét útjait,
és földi létednek a végén
új törvényt adtál,
az ember számára új törvényt hoztál,
ami az üdvösség kegyelem-valósága.

Köszönöm, hogy a Te feltámadásod
éltető fénysugárként ragyogja be
az én életemet is!

Köszönöm, hogy Te áttörted
a félelmek és a fájdalmak kapuját,
és utat nyitottál az én számomra is
az üdvösségbe!

ÁMEN

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” (1Pét 1, 3)

HISSZÜK ÉS VALLJUK (14.)

 

Feltámadott az Úr bizonnyal!

Olvasmány: Jn 20:1-30

"Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó. És az Élő; pedig halott voltam, de íme élek örökkön örökké, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai." Jel 1:17-18

            A „Hisszük és valljuk” címmel kezdett sorozatunkban az Apostoli Hitvallás második részével, vagyis a Jézus Krisztusról szóló résszel foglalkozunk. Mai témánk címe „Feltámadott az ÚR” vagyis Jézus Krisztus feltámadásáról és annak következményeiről lesz szó.

             Hitvallásunk a Jézus szenvedéséről és haláláról szóló rész után a feltámadásról tesz bizonyságot. Az Atya a Fiú engedelmességét, önmaga megalázását és a keresztvállalást azzal jutalmazta, hogy feltámasztotta őt a halálból. A feltámadás a Názáreti Jézus igazolása volt, nem jóvátehetetlen sorstragédia történt vele, hanem Isten üdvtervét valósította meg: „a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult.” (Rm 1:4).

            Valljuk tehát, hogy Krisztus feltámadott a halálból. A feltámadás, Jézus megaláztatását követő felmagasztalásának az első lépése. Miután ugyanis egészen a halálig megaláztatott, most Krisztus diadalmaskodik a halálon, poklon és síron.

            Jézus feltámadása, az ő eltemetése utáni harmadik napon következett be, vagyis a hét első napján. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az Atya Isten feltámasztotta a Fiát, de úgy is, hogy Isten Fia maga győzte le a halált. Mind a két kifejezést megtalálhatjuk a Szentírásban, mind a kettő helyes.

            Húsvét ezért kezdettől fogva a keresztyén egyház legnagyobb ünnepe. Az egyház számára a legfontosabb üdvtény, hogy Jézus legyőzte a halált.

            Azonban Krisztus feltámadását ésszel megérteni nem lehet. Ezért is tagadják sokan a Krisztus feltámadásának tényét és csupán egy mítosznak egy szép mesének tekintik azt. Ezt a hamis tanítást azonban határozottan el kell utasítanunk. Pál világosan rámutat arra, hogy egész keresztyén hitünk az Úr feltámadására épül: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.” (1Kor 15:14-15). S bár a feltámadást ésszel megérteni és a hitetlent bizonyítékokkal meggyőzni valóban nem lehet, vannak mégis olyan bizonyságok, amelyek a hívő ember hitének erősítését szolgálhatják.

 

·        Jézus feltámadásának három bizonysága

            A Szentírás Jézus feltámadásának három bizonyságát adja elénk, ezek pedig az üres sír, a Feltámadott megjelenései és a tanítványok megváltozott élete.

            Az első bizonysága tehát Jézus feltámadásának az ő üres sírja volt. Mind a négy evangélista beszámol arról, hogy a szombat elmúltával, a hét első napjának reggelén azok az asszonyok, akik azzal a szándékkal mentek ki Jézus sírjához, hogy a holttestet bebalzsamozzák, a sírt üresen találták. Ugyanezt a tényt erősítette meg két férfitanítvány is, Péter és János, akik magdalai Mária híradására szaladtak a sírhoz:

„Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.”(Jn 20:7-8).

            De az üres sír tényét még Jézus ellenségei sem vonták kétségbe, hanem inkább elferdíteni igyekeztek, amikor elterjesztik a hírt, hogy a „tanítványai lopták el éjjel” (Mt 28:13). Ez a vád azonban teljességgel elképzelhetetlen, hiszen a Gecsemané-kertből szétfutott tanítványok semmi esetre sem merészkedtek volna oda, ahol fegyveres katonák őrzik a sírt. Péter pedig még azt is letagadta, hogy egyáltalán ismerte Jézust. Még a húsvét vasárnapjának estéjén is „a zsidóktól való félelem miatt.” (Jn 20:19) a tanítványok csak bezárt ajtók mögött mertek csak egybegyűlni. Nagypénteken maga a főpap kiáltotta oda gőgösen Jézusnak, hogy szálljon le a keresztről, de ő nem szállt le, hanem végigszenvedte a kereszt borzalmait, hogy az engesztelő áldozat teljes legyen. Így az üres kereszt helyett még nagyobb csoda, az üres sír állhatott ott a tanítványok előtt.

A második bizonysága Jézus feltámadásának, nem más, mint a Feltámadott megjelenései. Pál apostol a Korinthusi gyülekezetnek írott levelében felsorol egy listát azokról, akik találkoztak Jézussal a feltámadása után: „És megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.” (1Kor 15:5-8). Ám ez a lista sem teljes, nincs szó benne Mária Magdolnáról és a szent asszonyokról, akiket mind a négy evangélista megemlít. Pál nem említi az emmausi tanítványokat sem, akikről viszont Lukács megemlékezik, hogy szintén látták az Urat.

            A hitetlen emberek Jézus feltámadásával kapcsolatosan azt kezdték mondogatni, hogy a tanítványok talán bizonyára csak képzelődtek és álmodoztak, vagy egyszerűen csak a maguk vigasztalására találták ki a mesét arról, hogy Jézus feltámadt a halálból. Azonban mindezt megcáfolja az a tény, hogy a tanítványok készek voltak börtönt, kínzásokat és a halált is elszenvedni, de Krisztus feltámadását nem voltak hajlandók megtagadni. Vajon egy kitalált meséért ki lenne képes mindezt elszenvedni? Pál meg is kérdi a hitetlenkedő korinthusiaktól, hogyha a feltámadás csak mese, akkor vajon „miért vállalunk veszedelmet mi is minden percben? Naponként a halállal nézünk szembe.” (1Kor 15:30-31). Péter és János apostol pedig a Nagytanácsnak a fenyegetésére, amikor meg akarják tiltani, hogy Jézus feltámadását hirdessék, ezt válaszolják: „mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20).

            A harmadik bizonysága pedig Jézus feltámadásának a tanítványok megváltozott élete. Mindenki láthatta Jézus tanítványain a döntő változást. Húsvét előtt, még a félő és saját életüket menteni akaró tanítványokat látjuk, akik maguk is csalódottan vallják: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.”  (Lk 24:21). Péter, aki korábban Jézusnak a szenvedésről és a kereszthalálról való beszédét hallva még fogadkozott, nagypéntekre virradóra háromszor tagadja meg Mesterét: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” (Mk 14:71).  A tanítványok szétzilált seregként, feje-vesztett testületként csendben elrejtőznek és igyekeznek minél inkább észrevétlenek maradni.

            Húsvét után azonban minden megváltozik. A Feltámadottal való találkozás után ugyanezek a tanítványok bátor hitvallóként viselkednek. Amikor pedig pünkösd ünnepén a Szentlélek ajándékában is részesülnek nyíltan és mindenki előtt hirdetni kezdik Jézus feltámadását: „A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.” (ApCsel 2:22-24).

            Túrmezei Erzsébet "Húsvét után" című versében így jellemzi a tanítványok megváltozott életét:

 

HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt… zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt… szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt… kihamvadott remények.
Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!”
Bús eltemetkezés az éjszakába.

 

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után… futni a hírrel frissen!
Húsvét után… már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után… új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után… erő, diadal, élet!

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,
Akik még mindig húsvét előtt élnek.

·        Krisztus feltámadásának haszna

            Arra a kérdésre, hogy „mit használ nekünk Krisztus feltámadása”, a Heidelbergi Káté ezt a választ adja:   „Először azt, hogy feltámadásával legyőzte a halált, hogy minket is részesítsen abban az igazságosságban, amelyet halálával szerzett. Másodszor: hatalmával már most új életre támaszt minket is. Harmadszor: Krisztus feltámadása a mi boldog feltámadásunk záloga.”

            Luther Mártonról jegyezték fel, hogy amikor elcsüggedt mindig felírt egy szót krétával az íróasztalára, vagy a szekrénye ajtajára, ahol egész nap a szeme előtt volt. Ez a szó pedig így hangzott: „Vivit” (azaz Ő él!). Így bárhová tekintett szét lakásában, az élettelen tárgyak is azt hirdették a számára, hogy neki egy Élő Ura van!

             A keresztyén ember számára tehát Jézus feltámadása nem legenda, nem az alvó természet felébredéséről szóló mítosz egyik változata, hanem üdvtörténeti esemény. Krisztus feltámadását a Káté a múlt, a jelen és a jövő hármasa idősíkjára vonatkoztatja és mutatja fel annak hármas hasznát.

            Az első idősík azt a múltbéli eseményt idézi, amikor az Élet fejedelme kijött a sírboltból és az angyal szájából elhangzott a bizonyságtétel: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt!” (Lk 24:5-6). Krisztus tehát az első húsvét alkalmával legyőzte a halált és megigazulást szerzett az embernek. Amennyiben Krisztus a halálban maradt volna, nem tehetett volna minket részeseivé a halálával szerzett igazságának. Jézus halálon való győzelme által helyreállt a viszony az Isten és az ember között, mert Krisztus kiengesztelte az Atyát. Istennel szembeni tartozásunkat, a maga halálával megfizetve felmentett minket, felmentett minket és szabaddá tett arra, hogy újra Istenhez járulhassunk. A mi minden bűnünk Krisztusra vettetett, és ezek közül egy sem maradt büntetés és megfizetés nélkül. Mert másként nem támadhatott volna fel, ha csak egy bűn is, mint Istennek való tartozás megmaradt volna, mert akkor még a "bűn zsoldja a halál" lenne érvényben. 

Amikor Káténk azt állítja, hogy a halál legyőzetett, az azt is jelenti, hogy halál, mint a bűn által nyeregbe segített hatalom (Rm 5:12-13), Krisztus által kivettetett a nyeregből. A halál fullánkja kiolttatott, de a halál hatalmával való végső leszámolás még ezután következik: „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” (1Kor 15:26). A múltbéli idősíkon hasznunk a feltámadásból tehát az, hogy nekünk nem egy halott király a fejedelmünk, hanem az Élő Krisztus, a Hű és Igaz, és általa új igazságunk van.

            A második idősík a jelenre mutat. Krisztus legyőzte a halál hatalmát, hogy már most tanuljunk meg az új életben járni. Az Ő ereje már most minket is új életre támaszt. Amikor az ember megtér, akkor Krisztusban egy új élet kezdődik el a számára: „mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lk 15:24). Pál apostol leveleiben gyakran úgy beszél a meg nem tért emberről, mint aki a halál állapotában van.        

            A feltámadás tehát nem olyan történelmi tény, ami csupán a múlthoz tartozik, hanem a Krisztus feltámadásában megnyilvánuló erő a jelenben is működik és hat. A keresztyén ember számára ez az erő megnyilvánulás a legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy Jézus valóban feltámadt. Hasznunk a feltámadásból, hogy nem elméletek, emberi elgondolások és filozófiák fogják megoldani az emberiség sok kínzó sebét, hanem egyedül a Feltámadott Jézus, akinek ereje ma is munkálkodik.

            A harmadik idősík pedig a jövőé. Krisztus legyőzte a halál hatalmát, ezért számunkra is lesz feltámadás. Isten diadalra vitte az életet Krisztus feltámadásával, amiről azt mondja a Káté, hogy Krisztus feltámadása a záloga mindannak, ami az Ő visszajövetelekor velünk is meg fog történni. A zálog kifejezés arra utal tehát, hogy Krisztus feltámadásának ténye adja meg nekünk azt a garanciát, azt a biztosítékot, hogy egyszer mi is fel fogunk támadni. Ezért boldogító Jóbbal együtt vallani: „Az én Megváltóm él, és az én porom felet megáll.” (Jób 19:25). Hasznunk a feltámadásból, hogy a megnyílt sír fényében boldog nyugalommal tudunk nézni halottjaink sírjára, és a magunk sírjára is, mert a halálban sem hagy magunkra a mi Feltámadott Urunk.

            Ebben a reménységben éltek és haltak meg az előttünk járó hitvaló őseink is.  Luther Mártonról pl. feljegyezték, hogy a halála előtti percekben ezt suttogta: „Aludnunk kell mindaddig, amíg az Úr jön, kopogtat sírunkon és ezt mondja: „Márton doktor, kelj fel! Akkor egy szempillantás alatt feltámadok, és örökké boldogan együtt leszek Vele!”

            Arany János pedig, aki nemcsak nagy magyar költő, de hívő református presbiter is volt ezt íratta sírjának fejfájára: „Itt nyugszik Arany János / szerkesztő / Nincs bevégezve itt még a cikk, / Folytatása következik: / Én Uram, légy én szerkesztőm, / Új folyamban újra kezdőm". Ámen.

 

Felhasznált irodalom:

"Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai Református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)

Fekete Károly: "A Heidelbergi Káté Magyarázata" (Kálvin Kiadó, Budapest 2013)

"Megtaláltuk a Messiást!" Konfirmációi olvasókönyv (Kálvin Kiadó 2003)