Bibliaóra/ Bibliaiskola: 2023.09.22. Téma: Teremtés és gondviselés

 

Teremtés és gondviselés

A Biblia azt tanítja, hogy mindent Isten teremtett. Teremteni annyi, mint semmiből valamit alkotni; jobban mondva, valamit a semmiből életre kelteni. Az Apostoli Hitvallás első cikkelye így hangzik: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében! A teremtéstörténetet az lMózes 1 és 2-ben találjuk. De szól még a teremtésről például Jób 38 és 39; Zsolt 104; és Ézs 40. is. Az 1Mózes 1-ben minden teremtési nap után ezt olvassuk: „És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, íme igen Jó”.
Isten azonban a világot nemcsak megteremtette. Még most is fenntartja és igazgatja. Ezt Isten gondviselésének nevezzük. Az Isten gondviselésébe vetett hit a balsorsban türelmessé, a jó sorsban hálássá és a jövőt illetőleg bizakodóvá tesz. Ezt a hitet tagadja többek közt a deizmus, mely azt tanítja, hogy Isten nem törődik többet a teremtett világgal.
Mi, keresztyének elutasítjuk az evolúció tanát, azaz azt, hogy minden „magától” állt elő: a fejlettebb (ember, állat, növény) az alacsonyabb rendűből (őssejt) fejlődött ki. Ez az evolúciótan ellentétben van a Bibliával. A Bibliát a hit szemüvegén át kell olvasnunk. A Biblia nem természetrajz könyv, és nem szól például a Föld koráról.
Isten gondviselése nem zárja ki felelősségünket. Isten olyan emberekké teremtett minket, akik felelünk tetteinkért.

Olvasd el!

1 Móz 1 és 2; Jób 38 és 39; Zsolt 19 és 104; Ézs 40,12-31.

Bibliatanulmány: Ézsaiás 40,21., 26,31.
Ézsaiás bátorítja a babiloni foglyokat. Jön szabadulás. A foglyoknak bizonyítja, hogy
Isten a hatalmas Teremtő'. így Ő népéről is gondoskodik.

1. Mit jelent az, hogy a „föld fundamentomai”? (21. v.)
2. Mire utal a próféta ezzel a 26. versben levő szóval: „azokat’?
3. Milyen nevekkel említi a népet Ézsaiás a 27. versben?
4. Melyik szavak tesznek bizonyságot arról, hogy Isten segítő ereje kimeríthetetlen?
5. Mit jelent ez a kép: „szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk”? (31. v.)
6. Kiknek szólnak Isten ígéretei a 31. v. szerint?

Kérdések

1. Mi az, hogy „teremteni”?
2. Melyik mondatot olvassuk az 1 Móz 1 -ben minden teremtési nap végeztével?
3. Sorolj fel néhány zsoltárt, mely a teremtés dicsőségét zengi!
4. Kik az angyalok, és mi a munkájuk? (Ézs 6,1-4; Zsid 1,14).
5. Nevezz meg néhány angyalt! (Lk 1,19; Júd 9.)
6. Ki az ördög? Őt is Isten teremtette?
7. Mi az isteni gondviselés?
8. Mit ígért Isten Noénak? Milyen jelet kapcsolt ehhez? (1 Móz 9,8-17).
9. Hogy látod Isten atyai gondoskodását Dániel életében? (Dán 1).
10. Tudod bizonyítani Isten gondviselését Eszter történetében?
11. Mit tanít a deizmus? Mi az evolúció tana? Hogyan viselkedjünk ezekkel szemben?
12. Mit tett Isten a teremtés után a hetedik napon? Mit jelent ez számunkra?
13. Van véletlen? Beszélhetünk végzetes balesetről?
14. Isten mindenható. Azt jelenti ez, hogy Isten mindent tehet?
15. Betegség, háború stb. Istentől jön? Nincs ez ellentétben Isten gondviselésével?

Idézetek

• Szabad Istentől kérni, még ha az egy szeg, vagy gombostű is; csak így járhatunk az ő útján. (Kohlbrugge: Kérdések és feleletek a Heidelbergi káté 9. úrnapjának magyarázatához és igazolásához)
• Jobb Istennel a pusztában, mint Isten nélkül tejjel és mézzel folyó földön. Olykor jobban látod Istent egy börtöncella vasrácsán át, mint egy katedrális boltíves ablakán át. (Például háborús időben.)

Heidelbergi Káté

26. Mit hiszel, amikor ezt mondod: „HISZEK EGY ISTENBEN, MINDENHATÓ ATYÁBAN, MENNYNEK ÉS FÖLDNEK TEREMTŐJÉBEN"?
Hiszem azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja, aki mennyet és földet semmiből teremtett, és azokat örök gondviselésével fenntartja, az Ő Fiáért, Krisztusért nekem Istenem és Atyám.

27. Mi az isteni gondviselés?
A gondviselés Isten mindenható és mindenütt jelenlévő ereje, amellyel a mennyet és a földet, minden teremtménnyel együtt szilárdan kézben tartja, és úgy igazgatja, hogy amit a föld terem, továbbá eső és aszály, termő és terméketlen idők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység - szóval minden - nem véletlenségből, hanem
az ő hűséges atyai kezéből származik.
ApCsel 17,25 Zsid 1,3 Jer 5,24 ApCsel 14,17 Jn 9,3 Péld 22,2

Imádság

Teremtés és gondviselés

Te, aki egy egyszerű asszony,
Mária gyermekeként születtél meg erre a világra,
test szerinti létedben is az Élő Isten voltál
itt, az embervilágban, miközöttünk.

Te aki tűrted a gúnyt, az ostorcsapásokat,
aki hagytad, hogy kezed és lábad átszegezve
a keresztre felfeszítsenek,
ott, a kereszten is mindenek feletti hatalom voltál,
mindenek feletti hatalom maradtál.

Te, aki a mennyek országának lélek szerinti világában
döntéseddel élet és halál felett ítélkezel
az örökkévalóság megmásíthatatlanságával,
és eljössz majd erre a földre,
hogy hozzád érkezzen meg,
mint eleve elrendelt céljához a történelem,

Te jó vagy, Uram,
Te szeretsz engem, édes Jézusom,
Te, mint akit az Atya értem küldött,
érzem, tudom, hiszem,
hogy megváltasz engem Önmagadnak
kegyelmesen.

ÁMEN

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (1 Móz 1,1)

 

HISSZÜK ÉS VALLJUK (10.)

Teremtés és gondviselés

Olvasmány: 1Móz 1:1-31

„Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” Zsid 11:3

            Kedves Testvérek! Ha most azt mondanám, hogy ez a templom, amelyben mi ma összegyűltünk úgy jött létre, hogy volt egyszer egy nagy robbanás ennek következtében aztán szép lassan a kövek, téglák, gerendák, üveg és cserép nemcsak úgy kialakult magától, hanem még ráadásul ilyen szépen össze is rendeződött és ez a templom lett belőle, akkor bizonyára sokan azt felelnék, hogy ez képtelenség és a lelkész fejében valami nincs rendben. De ha viszont azzal a magyarázattal állnék elő, hogy volt egy építészmérnök, aki ezt a templomot megtervezte, aztán voltak munkások és mesteremberek, akik mindezt meg is építették, akkor bizonyára azt felelnék a testvérek, hogy ez más sokkal hihetőbb, és nem is beszél butaságokat a lelkész.

            De ha ezt a kérdést úgy teszem fel, hogy hogyan állt elő ez a világ, amely sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint egy templomépület, akkor furcsa módon az emberek egy része mégis azt mondja, hogy mindez csak véletlenül egy "ősrobbanás" következtében jött létre, és nem létezik semmilyen "tervező mérnök", nincs Isten, sem senki más, aki e világ létrejötte mögött állna.

            Számukra, keresztyének számára azonban a kérdésre adott válasz egyértelmű, hiszen a Biblia arról tesz bizonyságot, hogy a világmindenség nagy épülete a Teremtő Isten akaratából állott elő. A Biblia első mondatai erről tesznek bizonyságot: "Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság." (1Móz 1:1-3).  A hívő ember számra nem kérdés: Van-e Isten? Hiszen az egész teremtett világ arról vall, hogy volt Alkotója, Aki eltervezte, létrehozta és megvalósította.

            Ez épp olyan kérdés, mint ha azon kezdenénk vitatkozni, hogy van-e Nap az égen? Egy francia mese pontosan erről szól. Történt ugyanis, hogy egyszer az állatok vitafórumot tartottak, hogy eldöntsék van-e Nap az égen. A vitában felszólalt a vakondok is, aki kijelentette: "életem során sok alagutat megépítettem, de a Napot nem láttam soha" Hozzászólt az témához az ökör is: "életem során sok legelőt bejártam, minden füvet ismerek, sok vásáron megfordultam, de a Napot én sem láttam". A bölcs bagoly is nyilatkozik: "Ha álmomból felébredek és repülni kezdek, látom az égen a valamit, ami néha ezüst kiflihez hasonlít, néha pedig tányérrá tagad, de a Napot én sem láttam még". Végül aztán megszólalt a pacsirta: "persze, hogy nem láttad a Napot vakondok, mert mindig a föld alatt élsz, s ebbe már bele is vakultál. Te sem látod ökör koma a Napot, mert mindig lógatod a fejedet és csak a füvet keresgéled. A bagoly is csak éjszaka röpköd, és nappal mindig alszik. De amikor én a nyári reggelen fölrepülök a levegőbe, s megfürdök a napsugarakba, élvezem és tapasztalom, hogy milyen valóságos a Nap."

A bibliai teremtéstörténtet egyesek csak mesének vagy mítosznak tekintik, míg mások egyenesen, mint helyszíni tudósítást vagy jegyzőkönyvet látnak benne. A helyes felelet azonban az, hogy a bibliai teremtéstörténet: hitvallás! Az ókori világ nyelvén mondja el a Szentírás azt, hogy a világ nem a véletlen műve, van Gazdája: akit azonban csak hit által ismerhetünk meg, s így a teremtett világ megértéséhez is hitre van szükségünk: "Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható."  (Zsid 11:3).

            A hitetlen embert azonban nem lehet sem észérvekkel, sem pedig istenbizonyítékkal meggyőzni, hiszen maga a hit is végső soron Isten ajándéka. A hit világa túl van a látható és tapasztalható dolgokon, ahogy a Zsidó levél fogalmaz: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek." (Zsid 11:1-2).

            A legnagyobb tudósok éppen ezért mindig hívő emberek voltak. Mi magyarok méltán lehetünk büszkék Nobel-díjas tudósunkra, Szent-Györgyi Albertre.

Mi keresztyének elutasítjuk az evolúció tanát, azaz azt, hogy minden "magától" állt elő, a fejlettebb az alacsonyabb rendűből fejlődött volna ki. Ez az evolúciótan ellentétben van a Bibliával. A Biblia a Teremő Istenről és a Teremtő művéről a teremtésről tesz bizonyságot.

·        A Biblia bizonyságtétele a teremtésről

            A teremtés művének leírásban meghatározó kifejezés ez: "mondta Isten ... és lett". Amit Isten mond, az megtörténik. A Zsidó levél találóan foglalja össze a lényeget: "a világokat Isten szava alkotta" (Zsid 11:3). Isten szól, és ezzel kitárja a szívét, fölfedi bölcsességét, és elkezdi önmaga megismertetését, melyet az ember megszólításával folytat majd.

             A teremtés másik közreműködője az Ige mellet az Isten Lelke: "Isten Lelke lebegett a vizek fölött." (1Móz 1:2). A Lélek, mint egy, a fiókái felett repdeső anyamadár, őrködik a teremtés műve felett. A Lélek az életadó, Isten jelenlétének hordozója.

            Isten tehát Igéje és Szentlelke által viszi véghez a teremtés munkáját. Az Ige elválaszt, néven nevez, világossá tesz, a Lélek pedig életet hoz, összekapcsolt és betölt. Isten azóta is így munkálkodik, az Egyházban melyet Igéje és Lelke által hozott létre, de közöttünk és bennünk is.

            A bibliai teremtéstörténet úgy állítja elénk a Teremtőt, mint aki Igéje és Lelke által munkálkodva, egyszerre elválaszt és rendet tesz, ugyanakkor sokszínűséget, pezsgést és szabadságot ad. A teremtés kezdetén még ezt olvassuk: " A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt." (1Móz 1:1-2). A teremtés végén pedig, a hetedik napra, amikor Isten megpihent a teremtés munkájától, elő állt egy berendezett világ, amelyben a Teremtő gyönyörködik: "És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó." (1Móz 1:31). A szentíró csodálatos tömörséggel tesz bizonyságot a nagy műről, és mindenfajta "véletlennel" szemben a teremtés munkájának átgondoltságát hangsúlyozza. Az első három napban az "elválasztás" nagy munkáját látjuk, a második három napban pedig a "benépesítést" adja elénk. A kezdet kezdetén a Teremtő elválasztja a világosságot a sötétségtől. A második napon kialakítja az égboltot és elválasztja a vizeket. A harmadik napon elválasztja a szárazföldet a tengertől és megteremeti a növényeket. Az "elválasztás" első három napjának párhuzamaként aztán következi a "benépesítés" másik három napja. Először a Nap, a hold és a Csillagok megteremtése, vagyis a világűr benépesítése. Másodszor az égbolt és a víz benépesítése, vagyis a madarak és víziállatok megteremtése történik. Harmadszor pedig a szárazföld benépesítése, vagyis az állatok és az ember megteremtése.

            A káosz erői visszaszorulnak, a zűrzavar megszűnik és létrejönnek a különböző életterek, a sötétséget a világosság, az ürességet az élet pezsgése váltja fel. Minden a helyére kerül, mert a Teremtő által létrehozott világban mindennek megvan a kijelölt helye és meghatározott ideje. A teremtésben a rend Isten legfontosabb elve. Később a mózesi törvényekben is ezt látjuk visszatükröződni, amikor Isten különbséget tesz a tiszta és tisztátalan állatok között, és a választott népe számára az élet minden egyéb területén elválasztja egymástól a tiszta és tisztátalan dolgokat.

            Ma azonban a globalizált világunk egy ellenkező irányú folyamatban van, ahol az elválasztás és rend helyett az egybemosás és káosz  erősödik. A kulturális sokszínűség a népek, vallások és értékrendek keveredése egyre jobban megkérdőjelezi mindazt, amit korábban egyértelműnek és magától értetődőnek gondoltunk. A politika, a tudomány és a technika egyaránt a határok meghúzása helyett azok felszámolására törekszik. Szuverén nemzetállamok helyett Európai Egyesült Államok megteremtése, génmódosított növények elterjesztése, fajok megváltoztatása, férfi és nő közötti különbség eltörlése, egyneműek házasságának elfogadtatása, a vallások és az értékrendek egybemosása, mindez ugyannak a folyamatnak a része. Az Istentől elfordult, a Teremtőt megtagadó kiábrándult és reményvesztett ember mintha ettől az összekeveredéstől és összemosástól várná a megújulást és gondjaira a megoldást.

            Az egybemosás és a különbségek eltörlése folyamatának ellentéteként ugyanakkor a mai világban megfigyelhető a "rendpártiság" erősödése is. Ennek jele a keleti országokban az iszlám fundamentalizmus erősödése, amely ma már az Európaiban élő muszlim lakosság egy részét is megfertőzte. Az Európai országokban pedig egyre többen kezdenek szimpatizálni a szélső jobboldali nézetekkel. Ez a fajta rend iránti igény azonban sok esetben erőszakossá és kirekesztővé válik. Az elválasztás, a tisztaság és a rend eléréséért gyakran Isten nevében kelt gyűlöletet. A Biblia azonban nem ilyen rendről beszél. A teremtés munkájában Isten a káoszból rendet teremtett, de olyan rendet, amelyben élet, áldás, sokszínűség, nyüzsgés, ugyanakkor egység és harmónia van. Az Isten által teremtett világban a hatnapi teremtés után a hetedik napon Isten nem korbáccsal felügyeli a rendet, hanem megpihenve gyönyörködik abban.

·        A Biblia bizonyságtétele a Teremtőről

            A Bibliának a Teremtőről szóló bizonyságtételét úgy érthetjük meg igazán, ha azt a kérdést tesszük fel, hogy miért is teremti Isten a világot és milyen kapcsolatban van vele. A különböző pogány vallásokban és teremtésmítoszokban a különböző istenek harca vagy szereleme hozza létre a világot és a földi életet. A Szentírás bizonyságtétele szerint viszont mindent az egy Isten teremtett meg. Vagyis a mi hitünk szerint a világ nem valamiféle "baleset" vagy "isteni kaland", "félrelépés" vagy véletlen folytán jött létre, hanem a Teremtő szabad döntése következtében: "Legyen!" A világ és benne mi emberek nem melléktermékei, akaratlan, vagy véletlen következményei vagyunk valamilyen fölöttünk álló hatalomnak, hanem a minket szerető Isten akarata, terve és szíve vágya szerint lettünk megteremtve. A teremtő Isten szól és a teremett világ előáll.  De a teremtő nem folyik bele a teremtett világba, nem azonos vele, hanem tőle függetlenül létezik. A Bibliai hitvallástétel szerint a világ nem az isteni kisugárzása, mint ahogy ezt a pogány gondolkozás hirdeti. A Teremtő Isten nincs benne a fűben, a fában, a kőben, a vízben, mert Ő nem azonos azzal, amit alkotott. Ami körülvesz bennünket az nem isteni, hanem az egy Isten alkotása, ami az Ő dicsőségét hirdeti. Ezért sohasem szabad a Teremtő helyett a teremtményt imádni.

            Ugyanakkor bár a Teremtő nem azonos az általa teremtett világgal, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jelen ebben a világban. Az, Aki a hetedik napon megnyugszik a teremtő munkájától és gyönyörködik alkotásában, nem fordul el a világtól és nem hagyja magára azt. Isten továbbra is kapcsolatban marad a teremtett világgal, amit alkotott, nem is tehet másként, hisz ő maga a szeretet. A szeretet pedig túlmutat önmagán, meg akarja osztani örömét, ki akarja fejezni önmagát a szépségben, a jóságban, a sokszínűségben. A szeretet életet akar másoknak, hiszen nem félti önmagát, nem féltékeny és irigy. Isten, Aki maga a szeretet, szeretetből mondja, hogy: "legyen!" Ha pedig ez így van, akkor ez a világ nem más, mint az Isten szeretetével teli hely. Ennek pedig meghatározó következményei vannak. Mi emberek és ez az egész világ nem magára hagyott, Isten szeretete mindent átjár, és mindenhol jelen van.  Sem a világ sem pedig benne a mi létezésünk nem a véletlen műve, hanem benne vagyunk Isten tervében, akaratában és szeretetében.

            Ezért valljuk meg az Apostoli Hitvallás első szakaszában azt, hogy Istenben úgy hiszünk, mint "mindenható Atyában". Ezzel a kijelentéssel arról teszünk bizonyságot, hogy Ő nem csupán az "első mozgató", ahogy azt a pogány filozófia gondolja, hanem Atyánk, akivel nekünk személyes kapcsoltunk lehet. Ezért szólítjuk meg Őt az Úr Jézustól tanult imádságban így: "Mi Atyánk". Ez a szó ugyanis magába foglalja azt, hogy Neki köszönthetjük létünket, életünket, bízhatunk benne, mert ő törődik velünk, ismeri sorsunkat, segít bajainkban. Istennek ezt a munkáját nevezzük gondviselésnek.

            A teremtés roppant munkája után tehát Isten nem vonult vissza a világtól. Madách Imre nagyszerű művében, "Az ember tragédiájában" tévesen írja ezt az Úrról: "Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az Alkotó pihen" A Biblia azonban arra tanít minket, hogy a mi Alkotónk nem pihen és nem hagyott magunkra minket. Erre utal már Isten héber neve is, Jahve, azt jelenti: "Leszek, aki leszek!" (2Móz 3:14). Azaz Isten népe és az Őt kereső ember mindig, minden helyzetben meg fogja tapasztalni Isten jelenlétét, segítségét, gondviselő szeretetét.

            János evangélista így tesz bizonyságot a Teremtőről és a teremtésről, vagyis a kezdetekről: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött." (Jn 1:1-3). Majd rátér arra, hogy az új kezdetről is hírt adjon:"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." (Jn 1:14). Ámen.

 

Felhasznált irodalom:

"Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai Református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)

Fekete Károly: "A Heidelbergi Káté Magyarázata" (Kálvin Kiadó, Budapest 2013)

Gazdagréti Református Gyülekezet Honlapja / Igehirdetések: Lovas András 2011.09.18. "Miért van bármi"