100
TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 73.
A reménység fonala
Olvasmány: Ruth 1:1-22
„De Ruth azt
felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová
te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én
népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is,
és ott temessenek el! Úgy bánjon velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a
halál választ el engem tőled!” (Ruth 1:16-17).
Ruth
könyve a bírák korában játszódik és egyetlen család törtnetét beszéli el, amely
ebben a nehéz és zűrzavaros időszakban vívja küzdelmét a megmaradásért.
Általánosságban a Bírák korszakát, de itt ennek a családnak az életét is, a
lecsúszás, az Istentől való elszakadás és ennek következében beálló tragédiák
jellemzik. Ruth könyvében azonban a bűn lefelé húzó örvényén és a tragédiákon túl
felcsillan a reménység. Kiderül, hogy a legnagyobb mélység idején is vannak
olyanok, akik Istent választják és hűséggel kitartanak mellette.
Ruth
könyve tulajdonképpen nem csak Ruth történetét, de anyósa Naomi történetét is
elmeséli. Mindketten megözvegyültek és mindent elvesztettek, kivéve az egymás
iránti ragaszkodásukat. Barátságuk azért is különleges és szinte már valószínűtlen,
mivel nem csak korban különböztek egymástól, de vallási és kulturális
tekintetben is. Ruth még fiatal és erős, Naomi viszont már túl van élete delén.
Ruth moábi származású, míg Naomi zsidó, vagyis más nyelvet beszélnek, és más
Istent imádnak.
A
két asszony bár sokban különbözik egymástól mégis egymás segítőivé vállnak. Az
idegen országból hazatérve mindent egyedül kellett megoldaniuk. A társadalmi
normák szerint akkoriban a férfiak irányítottak mindent. Ebben a helyzetben
azonban Ruth kénytelen magához ragadni a kezdeményezést. Először élelemről
kellett gondoskodni, ezért Ruth elment a mezőre kalászt szedegetni az aratók
után. Az ószövetségi törvény előírta a földműveseknek, hogy az aratáskor
véletlenül elhullott kalászokat hagyják a mezőn, hogy a szegények
összeszedegethessék. Ez nehéz és fáradságos munka volt, de Ruth szorgalmasan
dolgozott. Másodszor egy férfit is kellett találni Ruthnak, aki hajlandó
feleségül venni őt, védelmet biztosítva a számára és anyósa számára. Ezért
aztán Ruth anyósa útmutatása és bátorítása alapján elindult megkeresni azt a
rokon férfit, aki majd gondoskodik az özvegyekről. Amikor eljutott Boázhoz,
akkor ügyesen alakította az eseményeket, az éj leple alatt odalopódzott a mezőn
alvó férfihoz és lefeküdt a lábához. Amikor Boáz felébredt álmából és meglátta
a lábánál fekvő nőt, azonnal megértette, hogy miről van szó. Isten törvénye
szerint a támasz nélkül maradt özvegyasszonyról a férje családjának kellett
gondoskodnia, úgy hogy a rokonságból legközelebbi, még nőtlen férfi feleségül
vette az özvegyet. Boáz ennek a törvénynek az alapján kérte feleségül Ruthot. A
történet hátterében ott áll a láthatatlan segítő, maga az Úr. Az elbeszélő nem
hagy kétséget a felől, hogy az ember élete Isten vezetése alatt áll. A könyv
végén pedig azt is megtudjuk, hogy Isten terve a távoli jövő felé is
előremutat.
1.
Fény a
sötétségben
Ruth
könyve szívbe markolóan mond el egy megváltásról és szeretetről szóló
történetet. A moábita asszonyt, Ruthot, a könyv egyik főszereplőjét megmenti a
mindenható Isten gondoskodása. Ruth a néhai férje és anyósa révén hallhatott
Izrael Istenéről, és kötelezte el magát mellette, hűségesen követve vezetését.
Kétségtelen, hogy ez a döntés nagy áldozatot követelt Ruthtól, de az áldás,
amelyet az Úrnak való engedelmesség útján talált, jóval nagyobb volt. Egyrészt
olyan gondoskodásban részesült, amely megmentette az életét, másrészt pedig
fontos szerepet tölthetett be Jézus Krisztus ősei között.
Ruth
abban a korban élt, amikor a bírák vezették Izraelt. Ezt az időszakot a
szélsőséges mértékű erkölcsi hanyatlás és a lelki sivárság jellemezte. Ruth és
Boáz története azonban a megváltás egy olyan reménysugara, amely megcsillanhat
akár a legnagyobb kulturális káosz és erkölcstelenség közepette is.
Ruthnak
az anyósa, Naomi iránti hűsége, amely mindvégig kitart, azt a szövetségi
szeretetet tükrözi, amelyet Isten tanúsított népe iránt. Bár Ruth eredetileg
nem ismerte Isten törvényét, mégis Isten kegyelmes áldásának az eszközévé vált
népe számára.
Isten
szuverén működése mindenestől átszövi Ruth és
Boáz történetét. Kezdettől fogva minden a kapcsolatuk ellen szólt. Ruth
egyrészt idegen volt, más népből származott, másrészt nagy veszteség érte, ami
lelkileg is megviselhette, harmadrészt pedig Betlehembe megérkezve nemcsak
magáról, de idős anyósáról is gondoskodnia kellett. Minden oka megvolt rá, hogy
megkeseredett és megtört legyen. Férj és család nélkül nem voltak jó kilátásai
a jövőt illetőleg. Nem volt több mint egy bevándorló, nincstelen özvegy, aki
sovány megélhetését azzal próbálta biztosítani, hogy az aratók után
összeszedegette az elhullott kalászokat. Amit azonban akkor ő még nem
láthatott, de a mai olvasók számára már nyilvánvaló, tudniillik, hogy Isten rendezte
el ezeket az egymástól látszólag független eseményeket az életében, hogy
általuk megismerhesse az egyetlen igaz és élő Istent, valamint részesülhessen
abban az áldásban, amelyet Isten az ő gyermekeinek ígért.
A
könyv azt az oltalmazó, megváltó szerepet állítja középpontba, amit Boáz, Ruth
későbbi férje tölt be. Az ókori Izraelben az volt a szokás, hogy az elhunyt
férj legközelebbi hozzátartozójának kellett feleségül vennie az özvegyet és
ellátnia őt, átvéve a férj összes kötelezettségét, beleértve az örökösről való
gondoskodást is. Boáz magára vállalta ezt a kötelességet, és ez a döntés drámai
változást hozott mind Ruth, mind pedig Naomi életébe.
A
Ruth könyvét olvasva mi már elmondhatjuk, hogy Boázhoz hasonlóan Jézus is ezt
az oltalmazó és megváltó szerepet töltötte be. Ő számunkra a Megváltó, aki
kifizette a legnagyobb árat, saját életét adva az emberiség megváltásáért.
Jézus szeretetének erejével megmentette népét és új, örökkévaló jövőt
biztosított a számára.
Továbbá
Boáznak a Ruth iránti szeretete, az Istennek az egyház iránti szeretetét is
szemlélteti. Boáz először felfigyelt Ruthra, majd megváltva őt, elhalmozta
jóságával és a népe közösségének a tagjává tette. Isten megáldotta Ruth és Boáz
házasságát egy gyermekkel, aki Dávid király őse lett, és akitől a megígért
Messiás származott.
A
bírák korszakát jellemző békétlenségben tehát Ruth története valóban a
megváltás és a reménység drága gyöngyszeme. A Biblia itt egy gyönyörű szerelmi
történetet illeszt be a bírák korába, melyre egyébként a kicsapongás, a
bálványimádás és a háború volt jellemző. Ruth, a fiatal özvegyasszony az
éhínséggel és a nyomorúsággal dacolva elhagyta szülőföldjét, hogy Betlehembe
utazzon anyósával. Boáz földjén kalászt szedegetett. Boáz pedig megszerette és
vállalta a megváltó szerepet. Házasságuk révén így lettek ők a Messiás
ősei. A hűség és a megváltás témái által
Ruth könyve Isten megváltó szeretetének és az emberiség egésze iránti odaadó
hűségének ábrázolása.
2.
Isten terve
A
Szentírásban a legapróbb részletek is számítanak. A „Betlehem” szó például azt
jelenti a „kenyér háza”. Egy későbbi bibliai prófécia szerint pedig innen
kellett származnia a Messiásnak: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb
vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog
Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdani időkbe, a távoli múltba.” (Mik
5:1). Amikor az izraeliták a pusztában vándoroltak, Isten mannát adott nekik.
Gondot viselt népére, előrevetítette azt a végső, teljes gondoskodást, amelyet
majd Jézus Krisztusban nyernek el. Jézus az élet kenyerének nevezte magát. Ruth
történetében azt láthatjuk, hogy Isten megoltalmazta a benne bízókat,
megtartotta ígéretét és véghezvitte tervét. De Isten nemcsak Ruthot oltalmazta
meg, hanem rajta keresztül biztosította Dávid vérvonalát és így Jézusét is. Az
étel szimbolikája, amellyel Ruth történetében találkozunk, arra emlékeztet,
hogy Isten számára a legapróbb részletek is fontosak.
A
történet kibontakozásával kirajzolódik előttünk nemcsak Ruth jelleme, de Isten
terve is. Férje idő előtti halála után megesküdött rá, hogy anyósával marad.
Választania kellett régi élete és népe istenei, valamint férje családja és az ő
Istenük között. Ruth az utóbbi mellett döntött, elkezdte az egy igaz Istent
szolgálni. Isten Ruth könyvében sokféleképpen megmutatta mennyire becsüli ezt a
döntést, és ennek a legelképesztőbb megnyilvánulása az volt, hogy Ruth, egy
idegen családból származó nő végül bekerülhetett a Messiás családfájába. Ruth,
mivel tisztelte Istent, ezért az Isten bevonta őt történetébe. Ugyanígy, Krisztus
követőiként mi is elhatározhatjuk, hogy döntéseinkkel Istent tiszteljük és
akkor mi is részeseivé lehetünk Isten tervének.
Ruth
döntése, hogy az anyósa mellett marad és követi őt Betlehembe, nagyon fontos
döntés volt. Amikor ugyanis anyósa mellett döntött, egyben az egyetlen Istenben
való hitét is megvallja: „Néped az én népem, és Istened az én
Istenem. Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, és ott temessenek el! Úgy
bánjon velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem
tőled!” (Ruth 1:17).
Ruth tehát nemcsak anyósához, Naomihoz ragaszkodik, de annak népéhez és
Istenéhez is. Lemondott mindenről, amit addig ismert, hogy Istent kövesse. Ruthnak
megvolt a lehetősége, hogy válasszon: vagy új életet kezd Istennel, vagy
visszatér a régi életéhez és népe bálványaihoz. Ő úgy döntött, hogy anyósa
mellett marad, Istent szolgálja és kitart a hitben, amelyet megismert.
A történet legelképesztőbb vonása, hogy Isten
a zsidók hitén kívül levő embert, ráadásul egy nőt, választ ki. Ráadásul nem
csupán arra választja ki ezt az embert, hogy kövesse őt, hanem arra is, hogy a
Messiás őse legyen. Ez már előrevetíti mindazt, amit majd az egész világ
megváltása jelent, elsőként a zsidók, majd pedig minden nép számára. Ruth története
egyértelművé teszi, hogy Jézus nemcsak a zsidóság megváltója, hanem az egész
világé. Jézus ereiben így nemcsak zsidó, hanem pogány vér is csörgedezett,
olyan jövevény felmenőknek köszönhetően, mint például Ruth. Amikor pedig eljött
a világba az Isten Fia, még inkább egyértelművé tette, hogy a megváltás az
egész világnak szól.
Ahogy Ruth az Istenben való hite révén
bekerült az Úr családjába, úgy Jézus követői a Krisztusban való hit és Isten
kegyelme révén kerülhetnek be Isten családjába, ahogy erről Pál apostol ír: „Ezért
tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek
és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták
alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus.” (Ef 2:19-20).
Ruth története nagyon jól szemlélteti azt a
valószínűtlen választást, ahogy Isten munkálkodik. Amikor Boáz elismerte, hogy
Ruth „derék asszony”, ugyanazt a héber kifejezést használta, amellyel csak a
zsidó nőket illették. Abban a korban botrányosnak, sőt egyenesen képtelenségnek
tartották, hogy egy olyan nő legyen a Biblia egyik könyvének címadója, aki nem
zsidó. Isten így mutatta meg népének szeretetét és kegyelmét, amely mindenkire
egyformán kiárad.
3.
Jézus, mint
oltalmunk és megváltónk
Ruth
könyve azért fontos része a Bibliának, mert az Istennek a megváltásra vonatkozó
tervét, mutatja be nekünk. Boáznak az
oltalmazó megváltó” szerepe Jézusnak az emberiségért vállalt szerepét vetíti
előre. Ruthnak férje halála után nem maradt senkije. Az özvegyek megélhetése
mások jóindulatától függött. Naomi ezért elküldte Ruthot, hogy a közeli mezőn
gyűjtsön gabonát. A föld Boáz tulajdona volt. Mindez nem volt véletlen. A
történetben végig hangsúlyos, hogy Isten munkálkodik a háttérben. Ahogy látjuk,
Ruth engedelmessége olyan események sorozatát indította el, amelyek odáig
vezettek, hogy Boáz lett Ruth „oltalmazó megváltója”. Boáz feleségül vette
Ruthot, ezzel megváltotta Ruthot, aki így belekerült Jézus őseinek sorába. Az
„oltalmazó megváltó” vagy héberül „góél”, azt a közeli hozzátartozót jelölte,
aki a család jogainak a védelmében kész volt fellépni és magára vállalni minden
terhet és felelősséget. Számos kötelesség hárult erre a személyre. Például az
elszegényedett és eladósodott család ingatlanjainak és földjeinek a
visszavásárlása, a rabszolgává lett családtagok kiváltása. De ide tartozott az
a kötelessége is, hogy az utód nélkül elhalt rokonnak örököst nemzzen. Továbbá
ha a rokon erőszakos bűncselekmény áldozata lett, akkor az érte való
bosszúállás is a kötelessége volt.
Isten
magát Izrael „megváltójának” nevezi, vagyis ilyen közeli rokonának, aki kész
minden áldozatra érte: „Én,
az ÚR vagyok a te szabadítód, és a te megváltód Jákób Erőssége.” (Ézs 60:16). De a Biblia Jézusra is
ilyen megváltóként utal: „tudva, hogy nem veszendő
dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló
életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak,
Krisztusnak a vérén.” (1Pét 1:18-19).
Jézus
azért jött el a világunkba, azért lett emberré, hogy az egész emberiség
oltalmazó megváltója legyen. Leszállt a mennyből, közöttünk járt a földön és
minden ember számára elérhetővé tette a helyreállítást a kereszt és a vele való
közösség által. Ahogy egykor Boáz lehetővé tette Ruth és családja számára, hogy
ők és utódaik fennmaradjanak, úgy most Krisztus által minden hívő arra kap
lehetőséget, hogy szent, azaz Isten családjának a tagja legyen, Isten örököse
és Krisztus örököstársa. Ahogy Boáz megmentette és megvédte Ruthot, családját
és jövőjét, úgy Krisztus a legtökéletesebb módon menti meg népét, állítja helyre
becsületüket és ad reményt nekik a jövőt illetőleg.
Ruth
könyvét olvasva tehát nemcsak Isten dicsőségének és munkájának jeleit
ismerhetjük fel, de arról is megbizonyosodhatunk, hogy a Krisztusban való
megváltást Isten már a világ teremtése előtt eltervezte. Mindig is Jézus volt,
és ma is ő az igazi oltalmazó Megváltó, ő az, aki ma is megmenti népét. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése