HISSZÜK ÉS VALLJUK (2.) - A Biblia (1. rész)

 

2. A Biblia

A „Biblia” szó magyarul „könyvek”-et jelent. A Biblia nem közönséges könyv, hanem Isten különös kijelentésének a könyve. Isten ebben a könyvben jelenti ki, hogy ki ő. Istennek kétféle kijelentése van: általános és különös kijelentés. Az általános kijelentés: Isten minden embernek kijelenti magát, pl. a természetben, a lelkiismeretben, a történelemben. Ezáltal azonban nem ismerhetjük meg az Úr Jézust.

A különös kijelentés: a Biblia. a Bibliáról valljuk, hogy Isten igéje, és nem azt mondjuk, hogy Isten igéje benne van a Bibliában. A Biblia maga az ige.

A Biblia 66 könyv gyűjteménye, mely több mint 1500 év alatt keletkezett. Az ószövetségben 39, az Újszövetségben 27 könyv van. az ószövetséget héberül, Izráel nyelvén, az Újszövetséget görögül, az akkori világnyelven írták. Az ószövetségben történeti, költői és prófétai könyvek találhatók; az Újszövet­ségben történeti könyvek, levelek és egy prófétai könyv, a Jelenések könyve.

Miért valljuk, hogy a Biblia Isten igéje? Mert a Biblia maga tesz arról bizonyságot. Ezt nevezzük a Biblia önbizonyságtételének.

Milyen könyv a Biblia? Isteni vagy emberi könyv? Válasz: bizonyos érte­lemben mind a kettő. Isten embereket állított szolgálatába, akiket Szentlelke által ihletett, hogy leírják igéjét. a Bibliának tehát isteni tekintélye van.

A Biblia 66 könyvét kanonikus könyveknek nevezzük. a kánon szó szabályt jelent. Ezek a bibliai könyvek jelentik hitünk egyedüli szabályát.

Ismerünk még ezeken kívül úgynevezett apokrif könyveket is (az apokrif jelentése: elrejtett), melyek néhány évtizeddel később keletkeztek, mint a bibliai könyvek, és szerzőjük, tartalmuk vagy más szempontok miatt nem kerültek a kanonikus tekintélyű könyvek közé.

A teljes Bibliát körülbelül 500 nyelvre fordították le eddig, Újszövetség mintegy 1300 nyelven, a Biblia egy vagy több könyve további 800 nyelven olvasható. További 4500 nyelven még nem létezik semmilyen bibliafordítás.(Magyarra a teljes Bibliát először Károli Gáspár fordította le 1590-ben. Össze­hasonlításképpen, Luther Márton a teljes Bibliát 1534-ben fordította le németre.) Károli fordítását az óta több tucatnyiszor átdolgozták. Híres revíziók voltak Szenci Molnár Alberté, Misztótfalusi Miklósé vagy Komáromi Csipkés Györgyé. Legelterjedtebb, mind a mai napig használt revíziója az 1908-as. a Károli-Biblia mellett több más bibliafordításról is tudunk: a kolozsvári Heltai Gáspáréról vagy a katolikus Káldy Györgyéről. a 20. században Kecskeméthy Istvánról, Czeglédy Sándorról, Raffay Sándorról, Budai Gergelyről és Ravasz Lászlóról tartjuk számon, hogy lefordították az Újszövetséget, revideálták Károli szövegét vagy éppen teljes bibliafordítást készítettek. 1975-ben jelent meg a Magyar Bibliatanács (ma Magyar Bibliatársulat) új fordítású protestáns bibliafordítása, ezt először 1990-ben, majd legutoljára 2014-ben revideálták.

Bibliatanulmány (2Pét 1:19–21)

Néhány verssel előbb (16. v.) azt mondja Péter, hogy Jézus visszajön. Bibliatanulmányunk alapigéjében Péter arra mutat rá, hogy miért biztos Jézus visszajövetele.

1. Hogy nevezi a 19. vers az ószövetséget? És a 21. vers?
2. Mit jelent: igen biztos a prófétai beszéd? Mondd ezt más szavakkal!
3. Mit jelent: jól teszitek, ha figyelmeztek arra?
4. Mit jelent a 19. versben: sötét hely?
5. Mi az: nappal virrad?
6. Mondd el a 20. verset a saját szavaiddal!
7. A 21. vers melyik mondatából tanuljuk meg, hogy a Szentírás Isten ki jelentett igéje?

 

A négy evangélium a következő:

·         Máté. Írója: Lévi, a vámszedő. Olvasói: zsidókeresztyének.

·         Márk. Írója: János Márk. Olvasói: zsidókeresztyének.

·         Lukács. Írója: Lukács, az orvos. Olvasója: Theofilus.

·         János. Írója: János, a tanítvány. Olvasói: zsidókeresztyének.

A Szentírás bizonyságtétele önmagáról:

·         „Ezt mondja a Seregeknek ura” (Zak 8).

·         „Meg van írva” (Mt 4,1–11).

·         „a teljes írás Istentől ihletett”(2Tim 3,16).

·         „Mert az Isten beszéde élő és ható” Zsid 4,12–13)

·         „a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Pét1,21).

·         „Semmit hozzá tenni, semmit belőle elvenni nem szabad” (Jel 22,18.19).

Kérdések

1. Hogyan látod az ApCsel 8,26-39-ben az igeolvasás és a prédikálás gazdag áldását?
2. Mi a helyes: a Biblia lsten igéje, vagy a Bibliában lsten igéje van?
3. Mondj néhány igehelyet, mely ezt bizonyítja!
4. Milyen nyelven írták az Ószövetséget és milyen nyelven az Újszövetséget?
5. Hány könyv van az Ószövetségben és az Újszövetségben?
6. Mik a kanonikus könyvek?
7. Mi a Biblia "ihletett volta"? Mit bizonyít ez?
8. Nevezz meg néhány "nagy" és "kis" prófétát!
9. Nevezz meg öt zsoltárírót!
10. Sorolj fel néhányat Pálnak a különböző gyülekezetekhez írt levelei közül Melyik leveleket írta Pál személyeknek?
11. Mik az úgynevezett  "közönséges, egyetemes levelek"? Sorold fel azokat!
12. Miről szól a Biblia utolsó könyve? Ki írta? Hol?
13. Melyik két könyvet írta Lukács? Mi volt a foglalkozása? [Kol4,14l.
14. Hogy hívták előbb Mátét, és mi volt a foglalkozása? [Mt 9,9-13 és Mk 2,14-17).
15. Mi a hegyi beszéd? Hol található [Mt 5-7).
16. Ki volt János? Melyik bibliai könyveket írta?
17. Ki volt Márk?
18. Mit tudsz Luther bibliafordításáról? Sorolj fel néhány bibliafordítást
19. Miért van az, hogy lsten az Ószövetségben ismételten megjelenik álomban,
látomásban, és most miért nem?
20. Hogyan használjuk a Bibliát? Melyik használati mód a legjobb szerinted?
21. Vannak-e hibák a Bibliában?
22. Miért éri annyi kritika a Bibliát?
23. Mi a különbség a Biblia és más "szent'' könyvek között?
24. Mi a bibliatársulatok munkája?

Az ige

·         A teljes Írás lstentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre... [2Tim 3, 16)

·         "mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az lstentől küldött emberek. [2Pt 1,21)

AZ ÓSZÖVETSÉG KÖNYVEI Mózes írt öt könyvet, elsőt a Teremtésről. Másodikat a zsidók Kijöveteléről, Harmadikat a Lévi nemzet tisztéről, Negyediket a népnek megszámlált rendjéről, Ötödikbe tette a Törvények mását. Azután Józsué vagyon és a Bírák, Ruth könyve, Sámuel, Királyok, Krónikák, Hárman két-két könyvben írják a zsidók dolgát. Esdrás, Nehémiás, Eszter. Jób sorára Következik Dávid százötven Zsoltára, A bölcs Salamoni Példabeszédekre Jön a Prédikátor, Énekek-Éneke. Erre Ézsaiás. Jeremiás jönnek. Siralmai lévén azután ugyanennek. Aztán Ezékiel, Dániel, Hóseás. Jóel, Ámos után Abdiás és Jónás. Mikeásról Náhum, Habakukra térünk Sofoniás után Aggeushoz érünk, Már csak Zakariás, Malakiás jönnek S ezzel vége az Ószövetség könyvének

AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEI Akik Jézus Krisztus életét megírták. Ezt a nevet kapták, hogy evangélisták. Máté. Márk. Lukács és János ezek négyen. Legelől van helyük az Újszövetségen. Majd az Apostolok Cselekedetéről Írott könyv szól hitünk elterjedéséről Pál leveleinek száma tizenhárom, Amint következnek, rendre elszámlálom: Rómába írt egyet, kettőt Korinthusba, Galátákhoz egyet, egyet Efézusba, Egyet Filippibe, egyet Kolosséba, Kettőt pedig küldött Thessalonikába, Kettő levelet tett Timótheus számba, Még Titus, Filemon, Zsidók kaptak egyet, Jakab egy levelet, Péter kettőt szerzett. Hármat hagyott János, Júdás egy részecskét, Végül János írta Jelenések könyvét.

Imádság

Köszönöm Neked, Uram,
hogy Te ma is szólsz mindazokhoz,
akik készek meghallani a te szavadat,
a Te útmutató üzenetedet!

Köszönöm, Uram,
hogy a hitben elhívott Általad ihletett
prófétákat, apostolokat, bibliai szentírókat
úgy hívtad el a Te szolgálatodra,
hogy Te magad kívántál szólni általuk,
saját korukban,
és minden történelmi korban
a Téged keresőkhöz.

Köszönöm, Uram,
hogy hozzám is szólsz Igédben!
Köszönöm, hogy szavadban felfedezhetem,
megragadhatom és követhetem
az Általad személyesen nekem elkészített
életutamat!

Segíts, kérlek, abban,
hogy soha ne tévesszem szem elől
a Te igei útmutatásodat!

ÁMEN

„A teljes Írás istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3,16–17)

 

HISSZÜK ÉS VALLJUK (2.) - A Biblia (1. rész)

Olvasmány: ApCsel 8:26-40

„Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” Erre az így válaszolt: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.” ApCsel 8:31-32,35

 

            „Hisszük és valljuk” címmel elkezdett sorozatunk második témája a Biblia. Mi a Biblia, hogyan keletkezett és mire jó a Biblia? Miért fontos olvasni a Bibliát? Ezekre a kérdésekre keressük ma a választ.

            A "Biblia" szó magyarul "könyveket" jelent. Ez egy hatvanhat könyvből álló gyűjtemény, amely több mint 1500 év alatt keletkezett. Az Ószövetségben harminckilenc, az Újszövetségben 27 könyv van, Az Ószövetséget héberül, az Újszövetséget pedig görögül írták. A Biblia nem közönséges könyv, hanem Isten különös kijelentésének könyve, egyszerre emberi és isteni mű, emberek írták, de Isten "bízta meg" őket, vagyis Szentlelke által "ihlette" őket az üzenet megírására. Isten ebben a könyvben jelenti ki, hogy ki Ő. Istennek kétféle kijelentése van: az általános és a különös kijelentés. Az általános kijelentés az, amelyben Isten minden embernek kijelenti magát, pl. a természetben, a történelemben, vagy a lelkiismeret útján. Az általános kijelentésben azonban Istent nem látjuk színről színre, hanem csak homályosan. Ezért volt szükség a különös kijelentésre, amikor Isten az Ige hármas alakjában nyilatkoztatta ki magát. Ennek formái: az Írott Ige, vagyis a Biblia, a testté lett Ige, vagyis Jézus Krisztus, és a hirdetett Ige.

            A ma előttünk levő igerészben azt láthatjuk, hogyan szól és munkálkodik Isten a Biblián keresztül az ember életében. Az etióp főember történetében egyszerre látjuk, ahogy Isten a különös kijelentés mind a három módján munkálkodik.

            A történetben hallunk a testté lett Igéről, Jézus Krisztusról, akiről a Heidelbergi Káté azt mondja, hogy „a világ kezdetétől a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hitben megegyező, örök életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának, ezt oltalmazza és megtartja.” (H.K. 54. k.-f.). Az Ige által a világban munkálkodó Isten az, aki szólítja Fülöp evangélistát, aki a sikeres samáriai missziót otthagyva a "járatlan" Gázai útra megy. De ugyanez az Úr az, aki az etióp főember életében is úgy munkálkodik, hogy ő mintegy 2000 km utazva eljöjjön Jeruzsálembe az "Istent imádni".

            Aztán hallunk a történetben az írott Igéről is, az etióp főember ugyanis a hazafelé vezető útján épp egy Ézsaiás tekercset olvas. A főember, úgy tűnik, nem elégszik meg a templom dicsőségével, többre vágyik, Igét olvas, tanulmányozza Isten kijelentését.

            Végül pedig hallunk a hirdetett Igéről is. Amikor Fülöp a hintóra fölszáll, akkor nem az időjárásról kezd el az etióp emberrel beszélgetni, hanem azt olvassuk, hogy az „Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.” (ApCsel 8:35). Ott útközben, a hintón ülve ez a két ember tulajdonképpen istentiszteletet tart. Az Úr azt ígéri nekünk: „Mert, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18:20). Jelen esetben ez a közösség valóban csak két embert jelent, Fülöpöt és az etióp főembert, a lényeg mégis az, hogy ahol az Igét hirdetik, ott jelen van és munkálkodik Isten ereje és hatalma.

1.      Isten ébreszti a vágyakozást

A testté lett Ige, Jézus Krisztus, aki jelen van és munkálkodik. Az etióp főember magától nem jött volna Jeruzsálembe, nem tette volna meg ezt a hosszú és fáradságos utat, és nem vásárolt volna magának drága áron egy Ézsaiás tekercset. Ez az ember valóban nagyon messziről jön, és nagyon sok akadályt kell legyőznie. Földrajzi értelemben is messziről jön, hiszen több mint 2000 km út volt az, amit hazájától, Etiópiától Jeruzsálemig megtett. De még inkább messziről jön lelki értelemben.  A pogány sokistenhittől, a bálványoktól, népe, ősei hagyományait, hitét elhagyva eljutni az egy, láthatatlan és kiábrázolhatatlan Teremtő Isten megismeréséig, hosszú és nehéz út. De nemcsak földrajzi és lelki értelemben vett nagy távolságot kellett legyőznie ennek az etióp embernek, de Jeruzsálembe érve bizonyára még újabb akadályokkal is szembe kellet néznie. A jeruzsálemi templomba csak a zsidók mehettek be, de tudjuk, hogy volt ennek a szentélynek egy olyan elkülönített része, amit a "pogányok udvarának" neveztek. Isten rendelkezése szerint ez a része a templomnak pontosan azt a célt szolgálta, hogy itt az Élő Isten iránt érdeklődő, a zsidó vallással rokonszenvező pogányok, meghallgathassák a Törvény és prófétai íratok felolvasását. A virágvasárnapi történetből tudjuk, hogy amikor Jézus elment a templomba, ott azzal szembesült, hogy az "imádság háza" rablók barlangjává, a kereskedés helyévé lett. A jeruzsálemi templomnak ugyanis éppen ezen a részén, ami a pogányok udvara volt, az áldozati állatok árusai és a pénzváltók tartózkodtak. Jézus éppen ezért ragadott ostort és űzte ki onnan az árusokat, hogy megtisztítsa a templomot és helyreállítsa annak Isten által rendelt eredeti funkcióját. A Jézus által véghezvitt templomtisztítás azonban csak egyszeri alkalom volt. Mivel a zsidó népnek a vallási vezetői elutasították Jézust, így egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a templomban tovább folyt a kereskedés, amiből a papoknak búsás haszna volt, miközben a pogányok felé való bizonyságtételt, az Isten Igéjének a felolvasását és hirdetését lehetetlenné tették. Hiszen ahol állatok bőgnek, ahol a pénz csörög, ahol az alkudozás folyik, az a hely nem alkalmas imádkozásra, bibliaolvasásra, tanításra.

Amikor azt olvassuk az etióp főemberről, hogy „Jeruzsálemben járt az Istent imádni” (ApCsel 8:27), egészen bizonyosak lehetünk abban, ahogy ezekkel az állapotokkal szembesült. Csak csodálni tudjuk, hogy ezek után sem adja fel, csalódottságában nem fordít hátat az Istennek, hanem tovább keres, ezért Bibliát vásárol magának, mert szeretne többet megtudni Istenről.

Honnan ez a nagy szomjúság, ez a kitartó vágyakozás, ez a buzgó keresés? Isten az, aki vágyat ébresztett a szívében, aki Szentlelke és Igéje által munkálkodik, és az egész emberi nemzetségből, elhív magának embereket, Ő azt szeretné, hogy az evangélium üzenete eljusson Afrika népeihez is, s erre a feladatra kiválasztotta ezt az etióp embert.

 

2.      Isten szól a Biblián keresztül

Az írott Ige, amelyet az etióp ember olvas egy Ézsaiás tekercs volt, annak is az a része, ahol ez van megírva: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” (ApCsel 8:32-33).

Ez a történet elénk tárja a Biblia titkát. Ugyanaz az Isten, aki szólt egykor a próféták által, aki kijelentette tervét az ember megváltására, aki ígéreteket adott a Szabadító eljöveteléről, munkálkodik az írott Ige, a Biblia által. Péter apostol a Szentírás bizonyságtételével kapcsoltban így inti az első század gyülekezeteit: „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.”  (2Pét 1:19-21). Az apostol ebben a levelében azokat igyekszik megcáfolni, akik az evangéliumot allegóriának, vagy mítosznak tekintették. Péter itt először saját maga és apostoltársai személyes tapasztalatára hivatkozik: a megdicsőülés tényére, amidőn maga Isten tett bizonyságot a názáreti Jézus mellett. De még ennél is értékesebb bizonyítéknak tartja Péter a próféciák beteljesülését. A megdicsőülésnek csak három tanúja volt. A látomás csak rövid ideig tartott. Csak a „kiváltságosak” látták. Ezzel ellentétben a próféták írásba foglalt szava mindenki rendelkezésére áll. Aki ismeri ezeket, tudja, hogy minden úgy történt, amint ígérve volt – minden prófécia beteljesedett. Amit a keresztyénség hirdet, az a valóság: a próféták jövendöléseinek megvalósulása.

A próféták szava olyan, mint a „mécses”, amely bármilyen kevés fényt ad is, mégis jó arra, hogy ne legyünk sötétben. Ezt a világosságot, vagyis a prófétai iratokat, illetve ezek összességét: az Ótestamentumot addig kell tanulmányoznunk, szavukra addig kell figyelnünk, „mígnem nappal virrad és felkél a hajnalcsillag.” Virradatkor először az egész látóhatárról lassan-lassan oszlik a homály, s aki figyel, egyszer csak észreveszi a hajnalcsillagot. A Jelenések könyve szerint „ama fényes és hajnali csillag”: Jézus Krisztus (Jel 22:16). A próféták írásait tehát addig kell tanulmányoznunk, míg csak a Szentlélek meg nem világosítja a szívünket olyannyira, hogy az Ószövetség lapjain is Krisztust látjuk, megértjük, hogy mindenütt Róla van szó.

Az Ószövetség szerzője maga a mindenható Isten. Ahogy Péter apostol kifejezi: „az Írásban egyetlen prófétai szó sem saját magyarázatból való.”  Azt jelenti ez, hogy az Írás nem emberek véleményét adja elő, hanem az örökkévaló Istenét. A Biblia írói „a Szentlélektől indíttatva szólottak.” Az „írók” csupán eszközök a Mindenható kezében. Szolgák, akik által Isten végrehajtja a maga tervét: tudtul adja akaratát. Azért, hogy mi megérthessük Őt, emberi nyelven kell hozzánk szólnia. Ezért választott embereket gondolatai tolmácsolóiul. De nem akármilyen embereket, hanem kizárólag olyanokat, akik élő közösségben voltak Vele, a Szentlélek által.       

Ez a titka annak, hogy az Írás több mint irodalom. Ezért sem a tudomány eszközeivel, sem irodalmi ismeretekkel nem lehet egészen „belehatolni” – ezek csupán annyit mutatnak meg, amennyi belőle emberi. Éppen azt nem ismertetik meg velünk, ami Írássá, Isten beszédévé teszi.

Az Írásnak, mint Isten beszédének a megismerésére csak egy mód van, az tudniillik, hogy nekünk magunknak is „Isten embereivé” kell lennünk. Ha nekünk is adatik a Lélek, ha mi is az Isten szolgái és apostolai vagyunk, csak akkor nyílik meg számunkra a próféciák világa.

 

 

3.      Isten munkálkodik az Ige hirdetése által

Az olvasott igeszakasz értelme először az etióp ember előtt is rejtve marad. Pál apostol azt írja a zsidókról, hogy amikor az Ószövetséget olvassák, amely Krisztusról tesz bizonyságot, és mindannak előképe, ami majd az Újszövetségben beteljesedik, akkor ők ezt még nem értik: „De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.” (2Kor 3:14-15).

Ez történik az etióp főemberrel is, olvassa a Bibliát, de még nem érti. Isten azonban, aki felébresztette benne a vágyakozást, aki elvezette Jeruzsálemig, ahol egy Ézsaiás tekercset vásárolt, most tovább munkálkodik benne, a hirdettet Ige által. Mert nem lehet csak úgy a "magunk módján" hinni, vallásosnak lenni. Kell a gyülekezeti közösség, kellenek a hívő testvérek, akik által Isten munkálkodik, akiken keresztül szól, és a hitnek a teljességére elvezet.

Ugyanezt látjuk a húsvéti történetben az emmausi tanítványok esetében is. Már hallották a hírt, hogy Jézus feltámadt, de még nem tudnak hinni. Egymás között beszélgetnek arról, ami történt, idézik a próféciákat, de még nem értik az összefüggéseket. Már ott van közöttük a Feltámadott Úr, de az evangélista ezt a megjegyzést teszi: „látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt” (Luk 24:16). Csak amikor feltárja előttük az Írásokat, akkor értik meg, hogy az egész Ószövetség Jézusra mutat: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” (Lk 24:25-27).

Ez volt Péter apostol pünkösdi igehirdetésének is a lényege: „De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.” (ApCsel 3:18-19).

S ebben foglalja össze Pál apostol az általa hirdetett evangélium lényegét: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon.” (1Kor 15:13-14).

Fülöp evangélista sem tesz mást, az etióp főembernek Krisztust hirdeti: „az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.” (ApCsel 8:35).  S látjuk, amikor az etióp főember szívében megszületik a döntés, amikor megtér Jézushoz, „elvétetik a lepel.” (2Kor 3:15/b), már érti az Igét, és kész megkeresztelkedni és vallást tenni Krisztusról. Ámen.

__________________________________________________________________________________

Felhasznált irodalom:

"Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)