2022. január 1., szombat

Igehirdetés: 2022.01.02. Timóteus – az ifjú munkatárs

 


100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 94.

 

Timóteus – az ifjú munkatárs

Olvasmány: 1Tim 4:1-16

„Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.” (1Tim 4:12).

 

               Kinek a legnehezebb a munkája? Talán a tűzoltónak, aki újra és újra az életét kockáztatja? Vagy az Atomerőműben dolgozó mérnöknek? Esetleg a légi forgalom irányítónak, akinek a munkájától utasok ezreinek a biztonsága függ? Jó néhány foglalkozásról elmondható, hogy embert próbáló nehézségekkel jár. De ha Pál apostolt kérdeznénk meg, ő azt válaszolná, hogy a lelkipásztor munkája a legnehezebb. Hiszen a szakemberek általában egy adott szűk területre specializálódnak, míg a lelkipásztoroknak egyszerre kell pedagógusként, pszichológusként, szociális munkásként, személyzeti vezetőként, filozófusként, kommunikátorként és lelkészként is helyt állniuk. Pál apostol nagyon is tisztában volt ennek a hivatásnak a jelentőségével. Ahol csak megfordult az apostol, gyülekezetek születtek. De, hogy ezek a gyülekezetek életben maradtak vagy megszűntek, az már nagyrészt a közösség helyi vezetőitől függött. Annak érdekében, hogy az elkezdett munka folytatódjon, Pál a hűséges munkatársainak szűk csapatára támaszkodott. Ezek közül a munkatársak közül Timóteus és Titus neve emelkedik ki. A hozzájuk címzett három levelében Pál apostol személyre szabott utasításokkal látja el munkatársait. Ezért is nevezik ezeket a leveleket összefoglaló néven „pásztori leveleknek”.

               A Timóteushoz írott első levelét Pál apostol az élete vége felé írta. Ebben a levélben az idős apostol visszatekint a szolgálatban eltöltött nehéz évekre, amelyekben volt része megkövezésben, verésben, bebörtönzésben és hajótörésben is. Pál tisztában volt azzal, hogy a keresztyénekkel szemben egyre brutálisabban fellépő Római Birodalom részéről további üldöztetés vár rá, de ő kész volt akár az életét is feláldozni Krisztus ügyéért.

               Éppen ezért Pál apostol nagyra becsülte a fiatal Timóteust, aki az apostol első missziói útján tért meg, és az együtt töltött évek alatt elnyerte a teljes bizalmát. Amikor problémák vagy viszályok támadtak valamelyik Pál által alapított gyülekezetben, akkor az apostol legtöbbször, leghűségesebb munkatársát, Timóteust küldte oda, hogy próbálja meg rendbe hozni a helyzetet. A Filippi gyülekezetnek írott levelében például így nyilatkozik Pál apostol Timóteusról: „Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval. De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért.” (Fil 2:20-22).

               Timóteus mindenhová hűségesen követte Pál apostolt és szolgálta a gyülekezeteket. Pál így hat levelében is arról tesz említést, hogy Timóteus, mint hűséges munkatársa mellette van. Bár Pál levelei egy adott történelmi helyzetben íródtak, de ugyanezek a problémák ma is fennállnak.  A lelkipásztoroknak a munkaköri leírása és helyzete nem sokat változott, és semmivel sem lett könnyebb az eltelt évszázadok során.

1.      Timóteus, Pál lelki gyermeke

               Az első és legfontosabb dolog, amit Timóteusról meg kell állapítanunk, hogy ő Pál lelki gyermeke volt. Már a Timóteusnak írott levél elején található megszólítás is erről árulkodik: „Timóteusnak, az én igaz fiamnak a hitben.” (1Tim 1:1).

               Egy másik helyen Pál apostol magát a gyülekezetet szólítja meg hasonló szavakkal: „Gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus.”  (Gal 4:19). Pálról elmondható, hogy azokra a hívőkre, akik az ő igehirdetése nyomán tértek meg, a maga lelki gyermekeiként tekintett. Amikor pedig Pál tovább utazott, hogy más helyeken is hirdesse a Krisztus evangéliumát, akkor sem hagyta magára lelki gyermekeit, hanem továbbra is igyekezett gondot viselni rájuk. Pál jó szülőként tovább kísérte lelki gyermekeinek hitbeli fejlődését.

               Nos, ha valaki, akkor Timóteus valóban Pál apostol „igaz fia” volt a hitben, aki hűségesen elkísérte az apostolt a nehéz útjaira, és akire Pál apostol mindig számíthatott, akkor is, amikor börtönben volt, s amikor már tudta, hogy hamarosan ki is végzik a hitéért.

               Itt a Timóteushoz írott első levelében éppen az efézusi gyülekezet gondozását bízta rá az apostol a fiatal munkatársára, Timóteusra. Korábban Pál megígérte Timóteusnak, hogy hamarosan elmegy hozzá, hogy a helyszínen segítsen neki, tanácsokat adjon a nehezebb kérdésekben. De nem tudott odaérni akkorra, amikorra megígérte, és mivel tudta, hogy Timóteusnak segítségre van szüksége, ezért írt levelet neki. Így született meg a Timóteushoz írt első levél. A Timóteushoz írt második levél pedig Pál apostolnak utolsó levele volt, amit nem sokkal a vértanúhalála előtt írt.

               Timóteust mindig ilyen kedves jelzőkkel illette az apostol: „Igaz fiam”, „szeretett gyermek”, „hű fiam.” A filippi levélben pedig ezt írja Timóteusról Pál: „Mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem együtt az evangélium dolgában.” (Fil 2:22). Timóteus, tehát valóban hűséges, megbízható munkatársa volt az ő lelki atyjának, Pál apostolnak.

2.      Timóteus családi háttere

               Timóteus családi hátteréről nem sokat tudunk, de azt biztosan tudjuk, hogy olyan szülői házban nőtt fel, ahol mindennapos volt a bibliaolvasás és az imádság. A gyermek Timóteus mindennap láthatta az édesanyját és nagyanyját együtt imádkozni. Számukra az imádság nem magánügy, hanem közös családi ügy volt. Nemcsak csendben magukban imádkoztak, hanem hangos szóval is, bevonva ebbe az imaközösségbe a családtagokat is.  Pál apostol később így emlékezteti erre Timóteust: „Eszembe jut a benned levő, képmutatás nélkül való hit, amely lakozott először nagyanyádban, Loisban és anyádban, Eunikában, és meg vagyok győződve arról, hogy benned is. Gyermekségedtől fogva ismered a szent írásokat, amelyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.” (2Tim 1:5, 3:15). Timóteusnak apja görög származású, pogány ember volt, aki valószínűleg korán meghalt, így hívő anyja és nagyanyja nevelte őt. Ez a két mélyen hívő keresztyén asszony, nagy hatással volt a gyermek Timóteusra. Gyermekségétől fogva ismerhette a szent írásokat. Az akkori keresztyének Bibliája még az Ószövetség volt. Mivel Timóteus anyja zsidó származású volt, így bizonyára fiát is elvitte a zsinagógába, ami akkoriban iskola is volt. Itt felolvasták a szent iratokat, a gyerekek pedig könyv nélkül megtanultak belőle hosszú részeket. De Timóteus családja otthon is olvasta a Bibliát, s ilyenkor bizonnyal az evangéliumról is beszéltek, Jézus Krisztusról is bizonyságot tettek.

               Isten igéjének ebben az áldott légkörében élt és növekedett tehát Timóteus. S milyen különös, hogy ő bár „beleszületett” a hitbe, de ugyanakkor neki is meg kellett térnie egyszer. Gyermekségétől fogva tudta a szent írásokat, volt bibliaismerete, de a szíve meg az akarata még nem volt az Úré. Ez akkor történt meg, amikor Pál bizonyságtételét hallgatva Timóteus megtért, átadta az életét Krisztusnak. Az a sok ige, ami a fejében már ott volt, Isten Szentlelke által világosságot kapott, már nemcsak az esze, de a szíve is Jézusé lett.

3.      Timóteus, a hűséges szolgatárs

               Timóteus ismerte a Szentírást, látott imádkozó embereket, és a hit légkörében növekedhetett fel. De kellett az ő hitre jutásához az is, hogy találkozzék Pál apostollal. Kellett az, hogy lássa Pál bátor bizonyságtételét, aki az életét is kész volt odaadni Krisztusért. Listrában, Timóteus szülővárosában ugyanis megkövezték Pált. A zsinagóga vezetői fellázították a város lakóit Pál ellen, és megkövezték őt. A testét úgy vitték el a barátai, hogy azt gondolták már halott. De tévedtek, mert Isten kegyelmesen megőrizte Pál életét, aki hosszas ápolás után felépült. Mindez bizonnyal nagyon megrázhatta és elgondolkoztathatta Timóteust. Ha valaki az életét sem kíméli egy ügyért, akkor az valóban igaz és életbevágóan fontos ügy lehet.

               Biztos, hogy egész életére nézve erőt és bátorságot adott Timóteus számára mindaz, amit itt látott. Egészen bizonyos, hogy a mögött az odaszánás mögött, ahogy később végigszolgálta az életét, ott álhatott Pálnak ez a példamutatása. A hagyomány szerint az élete végén Timóteus maga is vértanúhalált halt Jézusért. Mindig szükség van olyan hiteles keresztyénekre, akik nemcsak szövegelnek Istenről meg a hitről, de akik készek életükkel is bizonyítani hitüket és Isten iránti hűségüket. Fontos, hogy legyen bizonyságtétel, hogy igaz legyen a szöveg is, „mert a hit hallásból van” (Rm 10:17). De az is fontos, hogy a bizonyságtétel szövege mögött ott álljon az igehirdető hiteles élete. Amit Pál Krisztusról hirdetett azt, ott azonnal le lehetett ellenőrizni, mert ő kész volt az életét is odaadni Jézusért. Minden bizonnyal ez a jó példa is erősítette Timóteust abban, hogy az egész életét odaszánja az evangélium szolgálatára. Pál leveleiben többször a leghűségesebb, legodaszántabb és legmegbízhatóbb munkatársaként említi Timóteust.

               Boldog ember az, aki elmondhatja magáról, hogy Krisztus által Isten gyermekévé lett. De van ennek az útnak folytatása is, ami arról szól, hogy mit teszünk érte. Nagy öröm az, hogy Isten gyermekei lehetünk, de készek vagyunk-e a hitünkért gúnyolódást, üldöztetést vagy akár a mártíromságot is vállalni?

               Könnyű akkor és úgy keresztyénnek lenni, ha mindenki az körülöttünk.       De mi van akkor, ha a családunk, a barátaink vagy a munkahelyi közösség, Isten nevével szokott gúnyolódni? Mi van, ha megtudják rólunk, hogy mi szoktunk imádkozni meg Bibliát olvasni? Akkor is vállaljuk a Krisztushoz való tartozásunkat, vagy letagadunk mindent, esetleg csak csendben hallgatunk?

               Nem kell attól megijedni, sem meglepődni azon, hogy Krisztus követése áldozatot kíván. A Biblia szerint kiváltság és kegyelem az, amikor egy hívő embernek megadatik a lehetőség arra, hogy áldozatot hozhat Jézusért. Akkor ugyanolyan boldog lehet a hívő, mint amikor ő kap ajándékokat és drága meglepetéseket. Amikor Jézus miatt kerül bajba, akkor van hozzá a legközelebb. Ez minősíti igazán egy hívőnek az életét. És Timóteus sokszor került bajba Jézus miatt, de ő szívesen vállalt Őérte mindent.

4.      Timóteus, a krisztusi jellem

               Timóteus személyisége egyre jobban hasonlítani kezdett Jézushoz, és így lehetett ő maga is példává mások számára. Pál azt írja neki a levele végén: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.” (1Tim 4:12).

               Timóteus nagyon fiatalon lett egy nagy gyülekezet pásztora, lelki vezetője. Ezért az egyik, amit nagyon fontosnak tartott Pál az volt, hogy alázatra intse Timóteust. A másik pedig az, hogy a személyes példájával járjon elől és tanítsa a gyülekezetet. Ha Timóteus hiteles keresztyén életet él és emellett alázatos is marad, akkor még az idősebbek is elfogadják majd vezetőjüknek. Timóteus ilyen krisztusi jellemmé formálódott, aki mindenben példa lett a hívőknek. Mert nem kell azt szégyellni, ha valakit példának tekintenek. Csak Timóteushoz hasonlóan arra törekedjünk, és azon igyekezzünk, hogy valóban kiábrázolódjék bennünk a Krisztus. Ehhez a Krisztussal való személyes közösség elmélyülésére van szükség, és Pál apostol bőven adott erre nézve Timóteusnak és nekünk is tanácsot és bátorítást.

               Pál arra mutatott rá, hogy Timóteusnak elsősorban arra kell törekednie, hogy Krisztus ábrázolódjon ki benne. A Jézussal való személyes közösség a legfontosabb. A naponkénti imádkozásban, a neki való engedelmességben, a másoknak való szolgálatban kell munkálkodnunk, s eközben növekszik bennünk a Krisztus, s így leszünk valóban példákká.

               Végül megfigyelhetjük azt is, hogy Pál apostol feltűnően gyakran használ katonai kifejezéseket. Ilyeneket mond például Timóteusnak: „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot.” (1Tim 1:18). „Fáradozz, mint Krisztus Jézus jó katonája.” (2Tim 2:3).

               Timóteusról azonban tudjuk, hogy ő nem egy harcias, katonás alkat volt, hanem gyenge fizikumú, gyakran betegeskedő ember. Ezért még arra nézve is utasításokat adott neki Pál apostol, hogy a gyomorbetegsége miatt mire ügyeljen, hogyan étkezzen. Ha tehát Timóteus nem egy katonás alkat, akkor mégis miért biztatja Pál őt arra, hogy „jó vitéz” legyen?    Azért, mert sok hamis tanító jelent meg a gyülekezetben. Ezek Jézus nevében léptek fel, de csak a maguk okoskodásait akarták népszerűsíteni. Attól nem félt Pál, hogy Timóteus nem ismeri fel a hamisságot, mert ő gyerekségétől fogva ismerte a szent írásokat. De úgy látszik, hogy mivel nem volt elég harcias természetű Timóteus, ezért biztatni kellett arra, hogy szembeszálljon ezekkel a hamis tanítókkal. Timóteusnak a gyülekezet érdekében határozottan kellett fellépnie.

               Timóteus valóban kemény harcot vívott. A hamis tanítók vége-hosszat nem érő okoskodását Timóteusnak határozottan le kellett állítania. Mert az, hogy Jézust emlegetik, még nem jelentette azt, hogy ők valóban Jézus küldöttei.

               Timóteus személye és története példa előttünk. Ennek a fiatalembernek a lelki élete szépen indult, hitben nevelkedett, így sok áldást hozhatott már otthonról is. Aztán Pál igehirdetése nyomán megtérésre jutott. Pál lett a példaképe, de nem Pálhoz akart hasonlítani, hanem Jézushoz. Így amikor Pál apostol több mint két évig börtönben volt, Timóteus tovább növekedett a hitben, és másokat is Jézushoz vezetett. Mert ő nem a példaképére, Pál apostolra támaszkodott, hanem Jézus Krisztusra. Timóteus krisztusi jellem volt, akinek élete Jézust tükrözte vissza. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hirdetések: 2024.10.27.

  GYÜLEKEZETI ALKALMAINK: -           Kedd 18:00 óra – A bibliaóra a következő héten (Okt. 29.) elmarad! -           Csütörtök (Október...