100
EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 94.
Timóteus
– az ifjú munkatárs
Olvasmány: 1Tim
4:1-16
„Senki meg ne
vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben,
szeretetben, hitben, tiszta életben.” (1Tim 4:12).
Kinek a legnehezebb a munkája? Talán
a tűzoltónak, aki újra és újra az életét kockáztatja? Vagy az Atomerőműben
dolgozó mérnöknek? Esetleg a légi forgalom irányítónak, akinek a munkájától
utasok ezreinek a biztonsága függ? Jó néhány foglalkozásról elmondható, hogy
embert próbáló nehézségekkel jár. De ha Pál apostolt kérdeznénk meg, ő azt
válaszolná, hogy a lelkipásztor munkája a legnehezebb. Hiszen a szakemberek
általában egy adott szűk területre specializálódnak, míg a lelkipásztoroknak
egyszerre kell pedagógusként, pszichológusként, szociális munkásként,
személyzeti vezetőként, filozófusként, kommunikátorként és lelkészként is helyt
állniuk. Pál apostol nagyon is tisztában volt ennek a hivatásnak a
jelentőségével. Ahol csak megfordult az apostol, gyülekezetek születtek. De, hogy
ezek a gyülekezetek életben maradtak vagy megszűntek, az már nagyrészt a közösség
helyi vezetőitől függött. Annak érdekében, hogy az elkezdett munka folytatódjon,
Pál a hűséges munkatársainak szűk csapatára támaszkodott. Ezek közül a munkatársak
közül Timóteus és Titus neve emelkedik ki. A hozzájuk címzett három levelében
Pál apostol személyre szabott utasításokkal látja el munkatársait. Ezért is
nevezik ezeket a leveleket összefoglaló néven „pásztori leveleknek”.
A Timóteushoz írott első levelét
Pál apostol az élete vége felé írta. Ebben a levélben az idős apostol visszatekint
a szolgálatban eltöltött nehéz évekre, amelyekben volt része megkövezésben,
verésben, bebörtönzésben és hajótörésben is. Pál tisztában volt azzal, hogy a
keresztyénekkel szemben egyre brutálisabban fellépő Római Birodalom részéről
további üldöztetés vár rá, de ő kész volt akár az életét is feláldozni Krisztus
ügyéért.
Éppen ezért Pál apostol nagyra
becsülte a fiatal Timóteust, aki az apostol első missziói útján tért meg, és az
együtt töltött évek alatt elnyerte a teljes bizalmát. Amikor problémák vagy
viszályok támadtak valamelyik Pál által alapított gyülekezetben, akkor az
apostol legtöbbször, leghűségesebb munkatársát, Timóteust küldte oda, hogy
próbálja meg rendbe hozni a helyzetet. A Filippi gyülekezetnek írott levelében
például így nyilatkozik Pál apostol Timóteusról: „Mert nincs mellettem hozzá hasonló
lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; mert mindenki a maga
dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval. De ti is tudjátok, hogy
kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az
evangéliumért.” (Fil
2:20-22).
Timóteus mindenhová hűségesen
követte Pál apostolt és szolgálta a gyülekezeteket. Pál így hat levelében is
arról tesz említést, hogy Timóteus, mint hűséges munkatársa mellette van. Bár
Pál levelei egy adott történelmi helyzetben íródtak, de ugyanezek a problémák
ma is fennállnak. A lelkipásztoroknak a
munkaköri leírása és helyzete nem sokat változott, és semmivel sem lett könnyebb
az eltelt évszázadok során.
1.
Timóteus, Pál
lelki gyermeke
Az első és legfontosabb dolog,
amit Timóteusról meg kell állapítanunk, hogy ő Pál lelki gyermeke volt. Már a Timóteusnak
írott levél elején található megszólítás is erről árulkodik: „Timóteusnak,
az én igaz fiamnak a hitben.” (1Tim 1:1).
Egy másik helyen Pál apostol
magát a gyülekezetet szólítja meg hasonló szavakkal: „Gyermekeim, akiket újra
fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus.” (Gal 4:19). Pálról elmondható, hogy azokra a
hívőkre, akik az ő igehirdetése nyomán tértek meg, a maga lelki gyermekeiként
tekintett. Amikor pedig Pál tovább utazott, hogy más helyeken is hirdesse a
Krisztus evangéliumát, akkor sem hagyta magára lelki gyermekeit, hanem továbbra
is igyekezett gondot viselni rájuk. Pál jó szülőként tovább kísérte lelki
gyermekeinek hitbeli fejlődését.
Nos, ha valaki, akkor Timóteus
valóban Pál apostol „igaz fia” volt a hitben, aki hűségesen elkísérte az
apostolt a nehéz útjaira, és akire Pál apostol mindig számíthatott, akkor is,
amikor börtönben volt, s amikor már tudta, hogy hamarosan ki is végzik a
hitéért.
Itt a Timóteushoz írott első
levelében éppen az efézusi gyülekezet gondozását bízta rá az apostol a fiatal
munkatársára, Timóteusra. Korábban Pál megígérte Timóteusnak, hogy hamarosan
elmegy hozzá, hogy a helyszínen segítsen neki, tanácsokat adjon a nehezebb
kérdésekben. De nem tudott odaérni akkorra, amikorra megígérte, és mivel tudta,
hogy Timóteusnak segítségre van szüksége, ezért írt levelet neki. Így született
meg a Timóteushoz írt első levél. A Timóteushoz írt második levél pedig Pál
apostolnak utolsó levele volt, amit nem sokkal a vértanúhalála előtt írt.
Timóteust mindig ilyen kedves
jelzőkkel illette az apostol: „Igaz fiam”, „szeretett gyermek”, „hű
fiam.” A filippi levélben pedig ezt írja Timóteusról Pál: „Mint
apjával a gyermek, úgy szolgált velem együtt az evangélium dolgában.”
(Fil 2:22). Timóteus, tehát valóban hűséges, megbízható munkatársa volt
az ő lelki atyjának, Pál apostolnak.
2.
Timóteus családi
háttere
Timóteus családi hátteréről nem
sokat tudunk, de azt biztosan tudjuk, hogy olyan szülői házban nőtt fel, ahol
mindennapos volt a bibliaolvasás és az imádság. A gyermek Timóteus mindennap
láthatta az édesanyját és nagyanyját együtt imádkozni. Számukra az imádság nem
magánügy, hanem közös családi ügy volt. Nemcsak csendben magukban imádkoztak,
hanem hangos szóval is, bevonva ebbe az imaközösségbe a családtagokat is. Pál apostol később így emlékezteti erre Timóteust:
„Eszembe
jut a benned levő, képmutatás nélkül való hit, amely lakozott először
nagyanyádban, Loisban és anyádban, Eunikában, és meg vagyok győződve arról,
hogy benned is. Gyermekségedtől fogva ismered a szent írásokat, amelyek téged
bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.” (2Tim
1:5, 3:15). Timóteusnak apja görög származású, pogány ember volt, aki valószínűleg
korán meghalt, így hívő anyja és nagyanyja nevelte őt. Ez a két mélyen hívő keresztyén
asszony, nagy hatással volt a gyermek Timóteusra. Gyermekségétől fogva ismerhette
a szent írásokat. Az akkori keresztyének Bibliája még az Ószövetség volt. Mivel
Timóteus anyja zsidó származású volt, így bizonyára fiát is elvitte a
zsinagógába, ami akkoriban iskola is volt. Itt felolvasták a szent iratokat, a
gyerekek pedig könyv nélkül megtanultak belőle hosszú részeket. De Timóteus
családja otthon is olvasta a Bibliát, s ilyenkor bizonnyal az evangéliumról is
beszéltek, Jézus Krisztusról is bizonyságot tettek.
Isten igéjének ebben az áldott
légkörében élt és növekedett tehát Timóteus. S milyen különös, hogy ő bár
„beleszületett” a hitbe, de ugyanakkor neki is meg kellett térnie egyszer.
Gyermekségétől fogva tudta a szent írásokat, volt bibliaismerete, de a szíve
meg az akarata még nem volt az Úré. Ez akkor történt meg, amikor Pál bizonyságtételét
hallgatva Timóteus megtért, átadta az életét Krisztusnak. Az a sok ige, ami a
fejében már ott volt, Isten Szentlelke által világosságot kapott, már nemcsak
az esze, de a szíve is Jézusé lett.
3.
Timóteus, a
hűséges szolgatárs
Timóteus ismerte a Szentírást,
látott imádkozó embereket, és a hit légkörében növekedhetett fel. De kellett az
ő hitre jutásához az is, hogy találkozzék Pál apostollal. Kellett az, hogy
lássa Pál bátor bizonyságtételét, aki az életét is kész volt odaadni Krisztusért.
Listrában, Timóteus szülővárosában ugyanis megkövezték Pált. A zsinagóga vezetői
fellázították a város lakóit Pál ellen, és megkövezték őt. A testét úgy vitték
el a barátai, hogy azt gondolták már halott. De tévedtek, mert Isten kegyelmesen
megőrizte Pál életét, aki hosszas ápolás után felépült. Mindez bizonnyal nagyon
megrázhatta és elgondolkoztathatta Timóteust. Ha valaki az életét sem kíméli
egy ügyért, akkor az valóban igaz és életbevágóan fontos ügy lehet.
Biztos, hogy egész életére nézve
erőt és bátorságot adott Timóteus számára mindaz, amit itt látott. Egészen
bizonyos, hogy a mögött az odaszánás mögött, ahogy később végigszolgálta az életét,
ott álhatott Pálnak ez a példamutatása. A hagyomány szerint az élete végén
Timóteus maga is vértanúhalált halt Jézusért. Mindig szükség van olyan hiteles
keresztyénekre, akik nemcsak szövegelnek Istenről meg a hitről, de akik készek
életükkel is bizonyítani hitüket és Isten iránti hűségüket. Fontos, hogy legyen
bizonyságtétel, hogy igaz legyen a szöveg is, „mert a hit hallásból van” (Rm
10:17). De az is fontos, hogy a bizonyságtétel szövege mögött ott álljon az
igehirdető hiteles élete. Amit Pál Krisztusról hirdetett azt, ott azonnal le lehetett
ellenőrizni, mert ő kész volt az életét is odaadni Jézusért. Minden bizonnyal
ez a jó példa is erősítette Timóteust abban, hogy az egész életét odaszánja az
evangélium szolgálatára. Pál leveleiben többször a leghűségesebb,
legodaszántabb és legmegbízhatóbb munkatársaként említi Timóteust.
Boldog ember az, aki elmondhatja
magáról, hogy Krisztus által Isten gyermekévé lett. De van ennek az útnak
folytatása is, ami arról szól, hogy mit teszünk érte. Nagy öröm az, hogy Isten
gyermekei lehetünk, de készek vagyunk-e a hitünkért gúnyolódást, üldöztetést
vagy akár a mártíromságot is vállalni?
Könnyű
akkor és úgy keresztyénnek lenni, ha mindenki az körülöttünk. De mi van akkor, ha a családunk, a
barátaink vagy a munkahelyi közösség, Isten nevével szokott gúnyolódni? Mi van,
ha megtudják rólunk, hogy mi szoktunk imádkozni meg Bibliát olvasni? Akkor is
vállaljuk a Krisztushoz való tartozásunkat, vagy letagadunk mindent, esetleg
csak csendben hallgatunk?
Nem kell attól megijedni, sem
meglepődni azon, hogy Krisztus követése áldozatot kíván. A Biblia szerint
kiváltság és kegyelem az, amikor egy hívő embernek megadatik a lehetőség arra,
hogy áldozatot hozhat Jézusért. Akkor ugyanolyan boldog lehet a hívő, mint
amikor ő kap ajándékokat és drága meglepetéseket. Amikor Jézus miatt kerül
bajba, akkor van hozzá a legközelebb. Ez minősíti igazán egy hívőnek az életét.
És Timóteus sokszor került bajba Jézus miatt, de ő szívesen vállalt Őérte
mindent.
4.
Timóteus, a
krisztusi jellem
Timóteus személyisége egyre
jobban hasonlítani kezdett Jézushoz, és így lehetett ő maga is példává mások
számára. Pál azt írja neki a levele végén: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy
példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta
életben.”
(1Tim 4:12).
Timóteus nagyon fiatalon lett egy
nagy gyülekezet pásztora, lelki vezetője. Ezért az egyik, amit nagyon fontosnak
tartott Pál az volt, hogy alázatra intse Timóteust. A másik pedig az, hogy a személyes
példájával járjon elől és tanítsa a gyülekezetet. Ha Timóteus hiteles
keresztyén életet él és emellett alázatos is marad, akkor még az idősebbek is elfogadják
majd vezetőjüknek. Timóteus ilyen krisztusi jellemmé formálódott, aki mindenben
példa lett a hívőknek. Mert nem kell azt szégyellni, ha valakit példának
tekintenek. Csak Timóteushoz hasonlóan arra törekedjünk, és azon igyekezzünk,
hogy valóban kiábrázolódjék bennünk a Krisztus. Ehhez a Krisztussal való
személyes közösség elmélyülésére van szükség, és Pál apostol bőven adott erre
nézve Timóteusnak és nekünk is tanácsot és bátorítást.
Pál arra mutatott rá, hogy
Timóteusnak elsősorban arra kell törekednie, hogy Krisztus ábrázolódjon ki
benne. A Jézussal való személyes közösség a legfontosabb. A naponkénti
imádkozásban, a neki való engedelmességben, a másoknak való szolgálatban kell
munkálkodnunk, s eközben növekszik bennünk a Krisztus, s így leszünk valóban példákká.
Végül megfigyelhetjük azt is,
hogy Pál apostol feltűnően gyakran használ katonai kifejezéseket. Ilyeneket
mond például Timóteusnak: „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam,
Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes
harcot.” (1Tim 1:18). „Fáradozz, mint Krisztus Jézus jó katonája.”
(2Tim 2:3).
Timóteusról azonban tudjuk, hogy
ő nem egy harcias, katonás alkat volt, hanem gyenge fizikumú, gyakran
betegeskedő ember. Ezért még arra nézve is utasításokat adott neki Pál apostol,
hogy a gyomorbetegsége miatt mire ügyeljen, hogyan étkezzen. Ha tehát Timóteus nem
egy katonás alkat, akkor mégis miért biztatja Pál őt arra, hogy „jó vitéz” legyen? Azért, mert sok hamis tanító jelent meg a
gyülekezetben. Ezek Jézus nevében léptek fel, de csak a maguk okoskodásait
akarták népszerűsíteni. Attól nem félt Pál, hogy Timóteus nem ismeri fel a
hamisságot, mert ő gyerekségétől fogva ismerte a szent írásokat. De úgy
látszik, hogy mivel nem volt elég harcias természetű Timóteus, ezért biztatni
kellett arra, hogy szembeszálljon ezekkel a hamis tanítókkal. Timóteusnak a
gyülekezet érdekében határozottan kellett fellépnie.
Timóteus valóban kemény harcot
vívott. A hamis tanítók vége-hosszat nem érő okoskodását Timóteusnak
határozottan le kellett állítania. Mert az, hogy Jézust emlegetik, még nem
jelentette azt, hogy ők valóban Jézus küldöttei.
Timóteus személye és története
példa előttünk. Ennek a fiatalembernek a lelki élete szépen indult, hitben
nevelkedett, így sok áldást hozhatott már otthonról is. Aztán Pál igehirdetése
nyomán megtérésre jutott. Pál lett a példaképe, de nem Pálhoz akart hasonlítani,
hanem Jézushoz. Így amikor Pál apostol több mint két évig börtönben volt, Timóteus
tovább növekedett a hitben, és másokat is Jézushoz vezetett. Mert ő nem a
példaképére, Pál apostolra támaszkodott, hanem Jézus Krisztusra. Timóteus
krisztusi jellem volt, akinek élete Jézust tükrözte vissza. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése