Márta
és Mária – nők Jézus szolgálatában
Olvasmány: Jn 12:1-8
„Amikor
továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába
fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és
hallgatta beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért
odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra
hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt
neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre
van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem
vehetnek el tőle.” (Lk 10:38-42)
A Biblia
hangsúlyozza, hogy Jézus szolgálatában fontos részt vállaltak a nők. Jézus
idejében a nőket nem sokra értékelték. A kegyes zsidó férfiak abban az időben
hálát adtak azért, hogy őket nem rabszolgának, pogánynak vagy nőnek teremtette
az Alkotó. De a görög és római társadalmakban még rosszabb bánásmódban
részesültek a nők. Gyakran előfordult, hogy a férfinak volt egy felesége, hogy
törvényes gyerekeket szüljön, akik majd a vagyonát öröklik, ugyanakkor bűnös
vágyai kielégítésére számtalan ágyast is tartott. Ilyen történelmi közegben
tehát, amikor szörnyű módon bántak az asszonyokkal, Jézus azt az örömhírt
hozta, hogy a nők is „Ábrahám leányai” (Lk 13:16), akik ugyanúgy részesülnek
Istennek áldásában és örökölhetik az Ő országát. Így érthető, hogy Jézusnak sok
nő követője volt.
Valóban nagy öröm volt a nők
számára hallani, hogy ők is Isten gyermekei, és a mennyei Atya szemében
ugyanolyan értékesek, mint a férfiak! Ma Jézus két női tanítványával
ismerkedhetünk meg.
Márta és Mária
szoros kapcsolatban álltak Jézussal. Az
evangéliumok beszámolóiból tudjuk, hogy Jézus legalább három alkalommal ellátogatott
a nővérek otthonába. De valószínű, hogy ennél jóval többször is vendégeskedett
náluk. A testvérükkel, Lázárral együtt egy Jeruzsálem közelében fekvő kicsiny
falucskában, Betániában éltek. A két nővér személyisége meglehetősen
különbözött egymástól, ami jól látszik abból, ahogyan Jézushoz viszonyultak. Mária kész volt
félretenni minden mást, hogy Jézust hallgassa. Amikor Jézus szólította őt, Mária
azonnal válaszolt. Szeretetét nem mindennapi módon fejezte ki. Egy alkalommal,
drága kenőccsel kente be Jézus lábát. Amikor Jézus jelen volt, Mária számára
megszűnt a világ.
Mária
viselkedése azonban bosszantotta a nővérét, Mártát, aki szinte kényszeres buzgósággal
végezte a tennivalókat. Márta mottója bizonyára ez lehetett: „Első a kötelesség”. Ő úgy szolgálata
Jézust, hogy ételt készített, és a vendéglátásban szorgoskodott.
Felmerül a kérdés, hogy vajon
melyik magatartás volt a helyesebb? Természetesen Márta számára saját
szorgalmas igyekezete értékesebbnek tűnt, ezért arra kérte Jézust, hogy
figyelmeztesse Máriát a mulasztására. Jézus azonban ezt finoman elhárította.
Sőt arra mutatott rá, hogy Mária azzal, hogy ott ült a lábánál és hallgatta őt,
azt tette, ami az életben valóban a legfontosabb dolog.
1. Mária szolgálata
A történet bevezetőjéből
megtudjuk, hogy Jézus Jeruzsálem felé tartva, megállt Betániában, ahol a jól
ismert testvérpár, Márta és Mária látta vendégül. Ahogy Jézus megérkezett
hozzájuk, azt olvassuk, hogy Mária azonnal „letelepedett Jézus lábaihoz.” (Lk
10:38). Ez egy nagyon beszédes kifejezés a Bibliában. Pál apostolról például
azt olvassuk, hogy „Gamáliel lábainál nevelkedett” (ApCsel 22:3), vagyis a híres
Gamáliel rabbi tanítványa volt, az ő iskolájában tanult.
Mária itt Jézus tanítványaként
viselkedik, aki szeretne mesterétől tanulni. Ez tehát nem valami alkati kérdés
Máriánál, hogy ő ilyen szemlélődő, meditatív lélek volt, aki valószínű a
konyhában ügyetlen volt, de szívesen üldögélt és hallgatott beszédeket. Jézus
nem minden nap volt ott náluk, ő azonnal felismerte, hogy ez egy soha vissza
nem térő alkalom. Jézus betért hozzájuk, ezért ez egy minősített idő. Ezt azzal
kell eltölteni, amire való. Holnap hiába szeretné Jézust hallgatni, ha akkor
már nem lesz ott. Ezért most mindent félre kell tenni és rá kell figyelni.
Mária tehát abszolút elsőbbséget adott Jézusnak. Félretette a maga dolgát, a
terveit és csak Jézusra akart figyelni. Mária úgy tett, mint egykor a gyermek
Sámuel, amikor így szólt: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”
(1Sám 3:9).
Sajnos sokszor mi ennek pont az
ellenkezőjét mondjuk: „Hallgass meg Uram,
mert beszélni akar a te szolgád.” Nem figyelünk az Istenre, csak mondjuk a
magunkét. Sok magát vallásosnak gondoló ember mondja azt, hogy ő szokott
imádkozni. De vajon szokta-e Isten igéjét hallgatni? Az fontos, hogy miket
hallgasson meg Isten, de az már nem igazán érdekel minket, hogy Ő mit akar
mondani nekünk.
Mária magatartása ennek épp az
ellenkezőjét mutatta. Ő mindent félretett, befogta a száját és kinyitotta a
fülét, de ami még fontosabb, hogy szíve egészen nyitva volt Jézus előtt: „szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”
Ez nem alkati kérdés, hanem ez Mária döntése. Így döntött, hogy ő akkor ott Jézust
akarja hallgatni. Azért döntött így, mert tudta, kicsoda Jézus, és komolyan is
vette őt.
Aki Jézust Úrként, azaz Messiásként,
Krisztusként fogadja az életébe, az ismeri meg Őt igazán, és annak a számára a
vele való találkozás nagyon-nagyon sokat jelent, mindennél többet, ezért képes
valóban mindent félre tenni. Mária tehát így tekintett Jézusra és így
telepedett le az Ő lábaihoz. Nem véletlenül mondja Jézus, az ördöggel
viaskodva, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából
származik.” (Mt 4:4). Az állat számára elég a táplálék, de az ember
nemcsak kenyérrel él. Az embernek nemcsak hasa van, lelke is van. Mindkettőnek
meg kell kapnia a táplálékát, mert ha nem kapja meg a lélek, akkor
lélektelenné, lélek nélkülivé válik az élete. Lélektelen hajszává lesznek a
mindennapjai, tönkreteszi magát is, meg másokat is, és nem tud emberi életet
élni.
Mária tehát felismerte, hogy ez egy
kivételes alkalom. Jézusnak elsőbbséget adott a maga feladataival szemben, kész
volt tanulni tőle, mint tanítvány, és odatelepedett a lábaihoz, mert Úrnak
ismerte el Őt. És így kapott erőt már előre ahhoz, hogy később nehéz terheket is
el tudjon hordozni. Amikor Márta a nyilvánosság előtt nekitámadt, akkor Mária
nem sértődött meg, nem háborodott fel, nem keseredett el. Ő tudta, hogy mit
csinál. Tudta, hogy akkor ott az elcsendesedés, a Jézusra figyelés ideje volt,
majd utána pedig jöhet a konyha és a többi feladat is. Később, egy másik
alkalommal, amikor azért támadtak Máriának Jézus tanítványai, mert egy drága
kenettel kente meg a Mester lábát, ő akkor sem sértődött meg és nem is
bizonytalanodott el. Tudta, hogy mit miért tesz. Támadni lehet, keserűséget
okozni neki lehet, de nem lehet elkeseríteni. Erre érti a Szentírás azt, amit a
zsoltárokban olvasunk: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsolt 37:4).
Aki ezt a Jézussal való személyes közösséget folyamatosan ápolja, az tanul meg
gyönyörködni benne. Az egyre több jellemvonását ismeri fel a megváltó
Krisztusnak, és annak Jézus nemcsak Megváltója lesz, hanem Ura is. Nemcsak a
múltjára ad bocsánatot, hanem a jelenében folyamatosan tanácsot, erőt,
útmutatást ad neki és az egész jövője is az Ő kezében van.
2.
Márta
szolgálata
Mária után vizsgáljuk meg most Márta
személyét és szolgálatát. Róla is elmondható, hogy befogadta Jézust nemcsak az
otthonába, de a szívébe is. Márta ugyanúgy hitt Jézusban, mint a testvére. De Márta
másképpen élte meg a hitét, mint Mária, mert ő egészen más személyiség volt.
Mártáról a bibliai leírás alapján az a benyomásunk, hogy ő egy határozott és
erős személyiség volt, ez pedig kihatott a hitbeli magatartására is. Márta
Jézus követője lett ugyan, de továbbra is ő akart irányítani. Ő is szolgálni
akart Jézusnak, de ő ezt a maga módján tette. Behívta Jézust az otthonába, hogy
vendégül lássa. Úgy gondolta, hogy Jézus majd leül, és csendben várja, hogy
elkészüljön az étel, ő pedig addig teszi a dolgát a konyhában. Amikor pedig azt
látja, hogy a testvére nem azt teszi, amit ő, akkor még Jézust is megdorgálja: „Uram,
nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában?” (Lk
10:39). Márta Jézust is kritizálja, mert úgy gondolja, hogy ő jobban tudja, mi
itt a tennivaló. Egyébként a Márta nevének a jelentése szó szerint ez: „úrnő”.
Éles ellentmondást látunk itt Márta
szavaiban. Miközben Jézust nagyon helyesen „Uramnak” szólítja, kiderül, hogy valójában
mégsem tekinti őt annak. Márta a maga ura akar lenni, ő akarja meghatározni a
dolgokat. Valószínűleg Mária felett is gyakran uralkodott Márta, de most úgy
tűnik Jézus felett is uralkodni akar. Ő akarja kiosztani a feladatokat és meghatározni,
hogy ki, mikor, mit csináljon. Márta úgy gondolja, hogy ő Jézus nélkül is tudja,
hogy mikor minek van itt az ideje. De a történetből kiderül, hogy éppen ezt nem
tudja. Miközben Márta buzgón végzi a munkáját, süt, főz, takarít, valójában
mégis mindezt, dühösen és keserűen végzi, ezért nincs rajta áldás. Márta
mindennel elégedetlen, a szíve tele van keserűséggel, váddal és irigységgel.
Mártának az a nagy hibája, hogy „Uramnak”
szólítja Jézust, de egyáltalán nem veszi komolyan, hogy Ő Úr.
Talán többen ismerik azt a néhány
sort, amit Lübeckben a híres Krisztus-szobor alá írtak. Nagyon tanúságosak ezek
a mondatok:
Ti Mesternek
hívtok — és nem kérdeztek engem…
Útnak neveztek — és nem jártok rajtam…
Világosságnak hívtok — és nem néztek reám…
Életnek neveztek — és nem kerestek engem…
Bölcsnek hívtok — és nem követtek engem…
Hatalmasnak hívtok — és nem kértek tőlem…
Irgalmasnak hívtok — és nem bíztok
bennem…
Igazságnak neveztek — és nem féltek tőlem…
Ha egyszer
örökre elvesztek — ne okoljatok engem!
Sajnos velünk is így van ez sokszor.
Tudjuk, hogy Ő irgalmas, hatalmas, Úr, Mester, Krisztus, mégis mi akarunk
uralkodni felette. Nagyon jó lenne őszintén megvizsgálni, hogy életünkben hol
van az a terület, ahol nem Úr még ténylegesen Jézus, ahol még nem adtuk át az
uralmat neki. Milyen tanítványok vagyunk mi? Olyanok, akik készek a Mester
lábához telepedni és tanulni, vagy inkább „úrnők” és „urak”, akik egymáson is,
meg néha még Jézuson is uralkodni akarunk.
A történet arra is rámutat, hogy
mennyire fontos az élő Krisztussal való személyes közösség. Mert Márta számára,
aki a konyhában tüsténkedett, Mária is tovább adhatta volna azt, hogy mit mondott
a Mester. De a Bibliából mi úgy ismerjük meg Jézust, hogy nemcsak az a fontos,
hogy Ő mit mondott, hanem Ő maga a fontos. Márta számára is Jézus kell, legyen
az első!
Sokan ismerik Chambersnek a
„Krisztus mindenekfelett” c. áhítatos könyvét. Az egyik főgondolat, ami
végighúzódik ezen a 365 elmélkedésen, pontosan az, hogy Jézus személye legyen
fontos. Egyik helyen így fogalmaz az író: „Az
Istennel való magányos, csendes közösségünk mélységétől függ érte végzett
nyilvános szolgálatunk értéke. Napjainkban
Jézus Krisztus legnagyobb ellensége a gyakorlati munkáról alkotott olyan
elgondolás, ami nem a Szentírásból, hanem a világrendből születik. Ebben
felülkerekedik a szüntelen erőkifejtés és tevékenység, de nincs helye benne az
elmélyült kapcsolatnak Istennel. Rossz a sorrend, meg a hangsúly.
3.
Az egy
szükséges rész
Mária és Márta története helyre
tesz minket. Megmutatja a számunkra mi az, ami igazán fontos. Azt hiszem, hogy sokszor a mi rosszkedvünk,
idegességünk, másokkal szembeni keserűségünk, vádaskodásunk, sőt Istennel szembeni
szemrehányásaink oka is ez, hogy nem ott vagyunk, és nem azt tesszük, amit
kellene. Jézus itt Márta személyén és példáján keresztül egy általános és
alapvető problémára mutat rá, ami mindnyájunkat megkísért. Jézus így figyelmezteti
Mártát, s rajta keresztül minket is: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és
nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a
jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10:38-42).
Sokat aggodalmaskodunk,
törjük magunkat, szüntelen való szolgálatban vagyunk, s közben nem ismerjük
fel, hogy itt van az elcsendesedés, a leállás ideje, mert Jézus akar szólni
hozzánk, Ő akar szolgálni nekünk.
Fel kell ismernünk, hogy mikor,
minek van a rendelt ideje. Néha annak, hogy mi szolgáljunk Jézusnak, máskor
pedig annak, hogy mi megállunk, elcsendesedünk azért, hogy Jézus szolgálhasson
nekünk.
Itt Mária volt az, aki ezt
felismerte és a jó részt választotta, ami el nem vétetik tőle. Mert egyszer,
amikor minden elvétetik tőlünk, csak az marad meg, aki bennünk Krisztus.
Amennyire Ővele tele van valaki. Amennyire Ővele töltekezett. Nekünk azért
nehéz ezt ma komolyan vennünk, mert mi most egy olyan világba élünk, amely a
Márta típusú embereket tartja példaképnek. A világ ma mindent a teljesítmény, a
GDP alapján mér. Aki szüntelen szolgál, aki töri magát, aki nem ismer
megállást, ahol nincs helye ennek a csendnek, az számít elismertnek. Mintha
lehetne tankolás, elcsendesedés és feltöltekezés nélkül szüntelenül üzemelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése