Igehirdetés: 2021.08.01. Máté – aki értékrendet cserélt

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 75.

 

Máté – aki értékrendet cserélt

Olvasmány: Mt 9:9-13

„Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert a vámszedő helyen ülni, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az felkelt, és követte őt.”  (Mt 9:9).

  

               Malakiás, az utolsó ószövetségi próféta után több mint négyszáz év telt el úgy, hogy egyetlen új bibliai irat sem született. Isten hallgatásba burkolózott. Ez idő alatt a Közel-Keleten nagy birodalmak emelkedtek fel és buktak el. Izrael népe olyan nagyhatalmak uralma alatt nyögött, mint Görögország és Róma. Ekkor azonban különös esemény törte meg a csendet. Egy gyermek született. Egy olyan gyermek, akihez fogható még soha nem jött a világra. Máté evangéliuma, a Jézus születéséről szóló híradásával, a Biblia új szakaszát nyitja meg: az Újszövetséget.

               Ma Máté személyével foglalkozunk. Jézusnak ez a tanítványa arról nevezetes, hogy lejegyezte a Mestere szavait, így keletkezett a róla elnevezett evangélium. Máté azonban az evangéliumban sehol sem nevezi meg önmagát. Először a 1-2. századi egyházatyák említik, hogy Máté az Úr szavait összegyűjtve héber nyelven leírta azokat. Maga Máté már a legelső mondattól kezdve világossá tette szándékát, hogy Jézus érkezését az Ószövetség történetéhez kapcsolja. Művét egy névsorral kezdi, mert Jézust zsidóként, azaz Ábrahám fiaként mutatja be, aki egyben Dávid fia is, tehát király. Majd hozzálát annak bizonyításához is, hogy Jézus a Messiás, az Ószövetségben megígért Szabadító.

               Máté eredeti foglalkozását tekintve vámszedő volt, akinek házában az elhívása után Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel evett együtt. Ezt az eseményt a többi evangélista is megörökíti, de ott a Lévi név szerepel, amihez Márk azt is hozzáfűzi, hogy az „Alfeus fia” (Mk 2:13). Talán elhívása után Jézus adta neki a Máté nevet, de az is lehet, hogy a Lévi megjelölés Máté lévita származására utal. A Biblia több adatot nem közöl róla. A Biblián kívüli hagyomány szerint Máté később Palesztinában, Etiópiában és Macedóniában folytatott missziói tevékenységet.

               Máté evangéliuma az Újszövetség kánoni sorendje szerinti első könyv. A megírás helyére és időpontjára nézve a vélemények megoszlanak. Az evangélium alapjául szolgáló hagyományanyag keletkezési helyének általában Palesztinát tartják, a végleges megírás, illetve összeállítás helyéül azonban ezen kívül szóba jöhet Szíria, ezen belül Damaszkusz vagy Antiókhia. A végleges formába öntés időpontjával kapcsolatban általánosan elfogadott, hogy a Márk evangéliuma után keletkezett, mivel azt egyik forrásaként használta. A 2. század elején már általánosan ismert volt, így feltételezhető, hogy Kr. u. 64-100 között keletkezett.

               Máténak, az egykori adószedőből lett evangélistának a műve, egy olyan ember gondolkodásmódjáról árulkodik, aki a számviteli nyilvántartások készítéséhez szokott, rendszerező elme. Jézus életét nem történeti sorrendben beszéli el, hanem különféle témák köré csoportosítja az eseményeket. Jézus tetteinek és tanításainak ez a mesteri egybeszerkesztése előkelő helyet szerzett Máté számára a világirodalomban is.

1.      Máté a tisztátalan

               Máté a honfitársai által megvetett és kirekesztett ember volt. Tisztátalannak számított mind vallásilag, mind pedig erkölcsi és politikai értelemben is. Máté ugyanis vámszedő volt. Így mondták akkor: „vámszedő és bűnös”, mert a vámszedő egyenlő volt a bűnös emberrel. Bűnösöknek tartották a vámszedőket, mert ők voltak azok, akik a megszálló római hatósággal lepaktálva, megvették a vámszedési jogot és saját népüket elárulva az idegen hatalom szolgálatába álltak. A római hatóság előtt csak az volt a lényeg, hogy a számukra előírt összeg befolyjon, azzal már nem foglalkoztak, hogy a vámszedők még e felett milyen profitra tettek szert, tehát a saját népüktől az előírt vám felett mennyi többletet szedtek még be.

               Lévi megvetett és tisztátalan volt vallási, kultikus értelemben is, hiszen a pogány római hatósággal volt kapcsolatban. Hithű zsidó ember számára ez elképzelhetetlen volt. A tisztátalan rómaiakkal érintkező vámszedő nem vehetett részt zsidó vallási szertartásokon, az áldozatok bemutatásán. Lévi tehát tisztátalan volt mind vallási mind pedig erkölcsi értelemben is. De Lévi nem törődött mindezzel ő csak a maga hasznát kereste. A kapzsiságban pedig nem volt határ, a saját népét zsarolva sokkal több adót szedett be az előírtnál és így szépen meggazdagodott.

               De Lévi tisztátalan volt politikai értelemben is, hiszen ezeket az embereket, a vámszedő-bűnösöket, így Lévit is, árulónak tartotta a saját népe, mint akik az idegen, megszálló hatalom kiszolgálói lettek.

               A tisztátalan és megvetett vámszedőkkel szemben ott voltak a farizeusok, ez a konzervatív vallási párt, akik magukat tisztának és igaznak tartották, mert ők minden tekintetben igyekeztek megtartani a mózesi törvényeket és az ősök hagyományát.

               Jézus mégis egy ilyen mindenki által megvetett és tisztátalan vámszedőt, Lévi-Mátét választotta ki és hívta el arra, hogy követője, tanítványa legyen. Jézus, a kortársaitól eltérően nem elítélni akarta Mátét, hanem megmenteni és egy új élet lehetőségével megajándékozni.

               Amikor pedig a magukat „igaznak” tartók zúgolódtak ellene, Jézus így válaszolt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mt 9:12-13).

               Isten Igéje ma minket is megkérdez a tisztaság és tisztátalanság tekintetében. Mi tisztának tartjuk magunkat, mint itt, a mai igeszakaszban a vámszedő bűnösöktől elkülönülő farizeusok és írástudók, vagy látjuk a magunk tisztátalanságát? Ha őszinte, töredelmes szívvel állunk meg az élő Isten színe előtt, akkor arra kell rádöbbennünk, hogy bizony minket is, sokféle tisztátalanság terhel.

               Vallási tisztátalanságunk tekintetében utalhatunk arra, hogy milyen gyenge a hitünk, a reménységünk, sokszor milyen gyarló, képmutató a kegyességünk. Megvallhatjuk, hogy a jóléti Európa mennyire eltávolodott az élő hittől, és milyen gyenge itt az egyház bizonyságtétele. Bűnvallást tehetünk arról is, hogy sok tekintetben hiteltelen a hitünk, nem látszanak meg az életünkön a hit gyümölcsei.

               Valójában akárcsak Lévi, mi is tisztátalanok vagyunk. Isten Igéje azonban örömüzenetet hirdet nekünk. Ez az örömhír az, hogy olyan Istenünk van, aki Jézus Krisztusban határtalan szeretettel szeret bennünket és nem a méltatlanságunkra, nem a tisztátalanságunkra néz. Jézus Krisztus, ahogy ott meglátta Lévit, ezzel a határtalan szeretettel áttörte a tisztátalanság falát. A mi Urunk nem különült el a tisztátalan, vámszedő Lévitől.

               Máté története azt hirdeti nekünk, hogy Jézus áttöri a társadalmi előítéletek falát. Ő lehajol érettünk, egészen közel jön hozzánk, mert nem akar bennünket ebben az állapotban hagyni. Ő lehajol a legreménytelenebb, legmélyebb, legtisztátalanabb helyzetben lévőkhöz is, azért, hogy magához vonja, és megtisztítsa őket. Igen, ilyen Urunk van, aki határtalan szeretettel közösséget vállal velünk, tisztátalanokkal. Aki célt és értelmet adhat a mi életünknek is.

2.      Vámszedőből tanítvány

               Isten közel jön hozzánk tisztátalanokhoz, határtalan szeretetével és megtisztító cselekvésével belenyúl az életünkbe. Isten ezt cselekedte velünk, egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Ahogy ott, akkor, Lévi esetében cselekedett az Isten, Jézus Krisztus által, úgy cselekszik most és cselekszik mindenkor. Ezt figyelhetjük meg, egészen konkrétan a mai Igében, amikor Lévit meglátja Jézus Krisztus, abban a helyzetben, amiben van: vámszedőként, bűnösként, kitaszítottként. Jézus Krisztus meglát bennünket abban a konkrét helyzetben, amiben vagyunk, abban a nyomorúságban, amiben éppen szenved az életünk, abban az eltévelyedésben, amiben éppen veszteglünk, ő nem megy el közömbösen mellettünk.

               Jézus Krisztus meglátta, észrevette Lévit. Ennek pedig üzenetértéke van. Akkoriban annyira megvetették a vámszedőket, hogy az arra járók elfordították a fejüket, amikor vámszedőt láttak, nem akarták őket észrevenni. Ezzel azt fejezték ki, hogy „Észre sem veszünk titeket, tudomásul sem veszünk benneteket, számunkra ti nem léteztek!”

               Jézus Krisztus meglátta Lévit, megszólította és elhívta őt. Amikor Jézus Krisztus az Ő követésére hív bennünket, akkor az életre hív, az üdvösségre, aminek jele a boldog, szolgáló, értelmes élet. Jézus Krisztus az Ő követésére hívta Lévit, ezáltal kimozdította ezt a vámszedő-bűnöst a régi, tisztátalan életéből, a tisztátalan kötöttségeiből, kimozdította a tobzódóan is kárhozatosan fájdalmas holtpontról, és az üdvösséges, „életes” irányba állította őt. Lévi Jézus Krisztus követőjévé lett.

               Az élő Isten, határtalan, megvalósuló, megtisztítóan cselekvő szeretetéből fakadó hatalmas szavának pedig nem lehet ellenállni. Ezt úgy fejezi ki a Biblia, hogy amikor Jézus megszólította Lévit: „Jöjj, kövess engem!” (Mt 9:14), akkor Lévi felállt, mindent otthagyott, és követte az Urat. Ez a valóságos fordulat a megtérés, amely aztán folytatódik a megigazulásban, a megszentelődésben, miközben egyre inkább tisztul az emberi élet.

               Lévi felállt és Jézus hatalmas szavára mindent otthagyott. Jézus Krisztus követésében, az életünk iránya alapvetően megváltozik. Eddig sötétségben jártunk, tévelyegtünk, magunkban bíztunk, össze-vissza kapkodtunk, fárasztó vargabetűket tettünk, másokat is meggyötörtünk. Ettől kezdve viszont biztos az irány, Jézus Krisztust követjük, az üdvözítő Urat, aki a biztos irányban hazafelé vezet bennünket. Az Ő követése öröm, biztonság, boldogság minden körülmények között. Aki az üdvösséges irányban áll, akit Jézus Krisztus vezet, annak az élete alapvetően újjá lesz, minden tökéletlensége ellenére is.

               Életünknek középpontjában ettől kezdve, az élő Isten, a Megváltó Jézus Krisztus áll, aztán minden, ami az életünkben van, az ott, az Isten szerinti kedves helyre rendeződik. Jézus Krisztus követésében életünk tartalma, értelme, az Isten dicsőítése, az Isten országának építése. Jézus Krisztus követésében Ő áll az első helyen, nincsenek bálványok. Jézus Krisztus követésében, e-világban biztosakká lesznek a határok, a keretek, amelyeket az élő Isten jelöl ki számunkra. Isten népe és az egyes hívő ember, minden körülmények között ezeken a kereteken belül mozog. Isten népe, minden gyarlósága ellenére, hiszen a megszentelődés útját járja, és ebben a világban soha nem lesz tökéletes, de ezeken az isteni kereteken belül tesz mindent, miközben élete folyamatosan tisztul. Vagyis, ha belehalunk, akkor sem lépjük túl ezeket a kereteket.

               Jézus ugyanúgy hívta el Mátét, „azonnali hatállyal” túl sok gondolkodási időt nem hagyva, mint ahogyan a többi tanítvány esetében is tette. Jézus elhívása azonnali választ várt, és ahogyan a többi tanítvány így Máté is azonnal felelt erre a világból és korábbi élethelyzetből kihívó szóra.  Ez az engedelmesség Máté esetében azt jelentette, hogy szakított a korábbi életvitelével, megélhetésével. Az anyagi forrásokon kívül szakított a korábbi emberi kapcsolataival és újakat épít ki. Ennek a megváltozott életnek a jele a megváltoztatott név, amit Jézus ad.

 

 

3.      Akinek meggyógyult az élete

               Jézus Krisztus az áldott orvos. Maga Jézus is említi ezt a kifejezést az igeszakaszban. Ő az áldott orvos, aki az örök élettel tisztogatva gyógyít bennünket. Akinek örök élete van, aki Jézus Krisztus határtalan szeretetében megtisztult, az bármilyen helyzetbe kerül is de, tudja, hogy meggyógyult, helyreállított, új élete van. Ez az igazi gyógyulás. Isten szeretete így gyógyít! Ő az áldott orvos, aki az örök élet üdvözítő tisztaságával gyógyít bennünket.

               Kiket gyógyít az Úr szeretete? Erre a kérdésre ad választ Lévi elhívásának története. Azokat gyógyítja az Úr szeretete, akik tudják, hogy betegek, készek beismerni tisztátalanságukat, megvallani, hogy az Isten nélkül gyarlók, bűnösök. Azokat gyógyítja az Úr szeretete, akik előtt nyilvánvalóvá lett, hogy önerejükből ők nem lehetnek igazak, akik bánkódnak bűneik miatt, akik látják, hogy Isten nélkül teljesen elveszett az életük. Igen, ezeknek gyógyítója az élő Isten, ezeket ölei át Jézus Krisztusban gyógyító szeretetével.

               Azok viszont, akik úgy viselkednek, mint a farizeusok és az írástudók itt a történetben, kegyes gőggel elkülönülve ítélkeznek, azok nemcsak másoktól, hanem valójában az Isten határtalanul cselekvő, megváltó szeretetétől határolódnak el. Az önhitt, önigazult életről lepereg az Isten szeretete, mint ahogy az piszkos olaj taszítja a tiszta vizet.

               Máté személye és története arra figyelmeztet minket, hogy ha tiszták lehetünk, az csak egyedül az Isten minket megtisztító, határtalan szeretetének, kegyelmének munkája, aki Jézus Krisztus tökéletességén keresztül tekint ránk. A betegek, a bűnösök, a nem igazak számára lehet élővé és hatóvá az Isten szeretete, gyógyító irgalma.

 

               Kegyelmi állapot annak belátása, hogy mindenben az élő Isten megtartó szeretetére és kegyelmére szorulunk, miközben átölel minket az áldott orvos. Máténak megadatott ez a kegyelmi állapot.

               Jézus Krisztus azért jött, azért halt meg és azért támadt fel a halálból, hogy nekünk adja a teljes gyógyulást, a bűnbocsánatból, új életből és örök életből fakadó gyógyulást. Jézus azt feleli a farizeusok vádjára: „Nem az egészségeseknek van szüksége az orvosra, hanem a betegeknek, és én őértük jöttem.” (Mt 9:13). Jézus elhívása mindig egy adott élethelyzetből, sokféle bűnnel terhelt és Isten-hiányban szenvedő életből hív el. A régi, üres és értelmetlen élet helyett Ő egy teljes élettel ajándékoz meg. A tisztátalan, megvetett vámszedőből így lett Máté Jézus tanítványa, evangélista. Ámen.