2021. május 30., vasárnap

Igehirdetés: 2021.05.30. Abdiás – a költő próféta

 


100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 66.

 

Abdiás – a költő próféta

Olvasmány: Ab 1:1-21

„Mert közel van már az ÚR napja, fenyegeti a népeket. Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll fejedre, amit elkövettél!” (Ab 1:15)

  

               Abdiás könyve a legrövidebb írat a Bibliában. Mindössze egy fejezet, amely csupán 21 versből áll. Az elolvasása mindössze néhány percet vesz igénybe. Mégis sok olvasó számára nehézséget okoz a könyv üzenetének a megértése. A mai olvasó számára ugyanis nem világos, hogy mi a jelentősége a két rokon szűnni nem akaró testvérharcának. A Biblia többször is részletesen beszámol a két nép, Izrael és Edóm több évszázadon át folyó harcáról. Leginkább úgy érthetjük meg, hogy mit érezhettek az izraeliták, ha arra gondolunk, hogy mi mit éreznénk, ha egy közeli rokonunk kegyetlenül elbánna velünk. A családon belül az árulás egyszerre istentelen és embertelen dolog. Abdiás könyve arra emlékeztet, hogy az igazságtétel elkerülhetetlen.

               Abdiás próféta személyéről keveset tudunk. Nevének jelentése: „az Úr szolgája”. Könyve a 12 kispróféta között foglal helyet. Az első főrésze az edómiakat fenyegető ítélet beteljesedéséről szóló látomás. Az ítélet oka pedig az, hogy Kr.e. 587-ben, Jeruzsálem pusztulása alkalmával az edómiak a babiloni sereghez csatlakozva részt vettek a város kifosztásában. Azokat a júdeaiakat pedig, akik Edóm felé menekültek, foglyul ejtették, vagy lemészárolták. Abdiás próféciája valószínűleg nem sokkal 587 után keletkezhetett, amikor még mindenkiben elevenen élt az esemény emléke.

               A könyv második főrésze arról szól, hogy jön az „Úr napja”, amikor a bűnös népeket, köztük az edómiakat is utoléri az ítélet. Az ítélet Izráel számára igazságszolgáltatást jelent. Edóm felett ugyan nem Izráel hajtja végre az ítéletet, de Edóm területe Izráel birtokába fog kerülni. A próféta igehirdetésének a középpontjában itt már nem Jeruzsálem pusztulásának a fájó emléke áll, hanem Izráel helyreállításának a reménysége, sőt az Úr uralmának a megvalósulása.

               Abdiás könyvének teológiai értékét az adja, hogy hirdeti Isten igazságát és hatalmát. Magát Abdiás prófétát az ún. „üdvprófécia” egyik képviselőjének tartják, aki az ellenségnek ítéletet, saját népének pedig üdvígéretet hirdetett. Valószínűnek látszik, hogy Abdiás a babiloni fogság idején az otthon maradt nép körében munkálkodott.

               Azok a zsidók, akik túlélték Jeruzsálem feldúlását, soha nem tudták elfelejteni a szomszédos és ősidők óta ellenséges edómiak magatartását, akik leplezetlen ujjongással szemlélték a júdeai testvéreik lemészárlását. A zsidó nép keserűségét és panaszát a 137. Zsoltár is megörökíti: „Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!” (Zsolt 137:7).

               Az edómiak kárörvendő gúnyolódása Izrael nyomorúságának láttán éles ellentétben áll az áldozatok panaszával, amelyet Jeremiás síralmainak könyve örökít meg. Abdiás próféta rövid leírása azonban egyértelművé teszi, hogy az edómiak egy nap megfizetnek majd kegyetlenségükért és gonoszságukért, és utoléri őket az Isten ítélete.

1.      Az áldatlan testvérharc

              A testvérviszály Ézsau és Jákób vetélkedésével kezdődött. Ézsau, aki csupán pár perccel volt idősebb ikertestvérénél, örökölte volna a családban a vezető szerepet, ám egy alkalommal, amikor éhség gyötörte, elcserélte azt egy tál ételért. Így Jákob lett az Isten Ábrahámnak ígért áldásának továbbvivője és Izrael nemzetének megalapító ősatyja. Ézsau, a született vadász, délkelet felé vándorolt, a kietlen hegyvidék felé. Ő alapította meg Edóm országát. Az áldatlan testvérharcot utódaik is folytatták. A két nép háborúskodása az évszázadok során újra és újra kiújult, de nem vezetett eredményre. Szela, az edómiták fővárosa egy kopár sziklák által határolt fennsíkon épült. Az egyetlen út, amelyen a várost meg lehetett közelíteni egy mély sziklahasadékon keresztül vezetett. Ebből a jól védhető, sziklák közé ékelődött városból az edómiták gyakran indítottak rajtaütést Izrael ellen.

              Isten korábban ezt parancsolta Izrael népének: „Ne utáld az edómiakat, mert testvéreid ők!” (5 Móz 23:5). Azonban amikor az izraeliták szembesültek az edómiak szívtelenségével, megváltozott a helyzet. Hamarosan a két testvérnép között kiengesztelhetetlen lett a gyűlölet. Az izraeli próféták több ízben is megjövendölték, hogy Isten büntetése le fog sújtani Edómra.  De az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy amikor a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet és lakosait fogságba hurcolták, az edómiak a hódítók pártjára álltak és foglyul ejtették a menekülő zsidókat, sőt részt vettek Jeruzsálem kifosztásában. Ahogy Ézsau számára fontosabb volt egy tál étel, mint az elsőszülöttségi jog, ugyanúgy utódait is jobban érdekelte a fosztogatásból származó zsákmány, mint a testvéreik sorsa.

              Abdiás költői formában hirdette meg az igazságtételt a büszke edómiak felett. Árulásáért cserébe saját szövetségeseik fogják elárulni őket. A rablásért rablással, az erőszakosságért erőszakkal fizetnek majd nekik. Sorsuk a teljes pusztulás lesz. Abdiás megjövendöli, hogy az eltiport Izrael egy nap majd talpra áll, míg Edóm örökre eltűnik a föld színéről.

              Ez a jövendölés szó szerint beteljesedett. Edómot nem Izrael, hanem más idegen népek támadása pusztította el. Akik megmaradtak közülük, azokat végül a rómaiak ölték meg Jeruzsálem ostromát követően, Kr. u 70-ben. A sors iróniája, hogy az a nép, amely annyi gyötrelmet okozott a jeruzsálemi zsidóságnak, később éppen a várost védve pusztult el.

              De miért kapott helyet a Szentírásban ennek a testvérviszálynak a története? Talán azért, mert jól mutatja ez a történet, hogy Isten az ő oltalmát nem vonta meg népétől, és mindig megvédi őket ellenségeiktől. Az is kiderül belőle, hogy Isten törvényei és elvárásai nem korlátozódnak csupán a választott népre. Ahogy Edómot, úgy minden népet saját törvényei szerint ítél majd meg: „Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll fejedre, amit elkövettél!” (Ab 1:15).

              Az írásmagyarázók nem tudják pontosan, hogy Abdiás könyve mikor íródhatott. Többféle vélemény van. Vagy fogságba vitel előtt, vagy utána keletkezhetett. De teljesen mindegy, mert amit Isten mond, az biztosan megtörténik.

              Az edomiták, akik erőszakosak voltak a testvéreikkel szemben elnyerték méltó büntetésüket. Isten kijelentést adott. Megmondta azt is, hogy Jákóbot választotta ki, Ézsaut pedig hátrébb helyezte. Így Jákób vonalán ment tovább az üdvösség vonala. Bár Ézsau lett volna az elsőszülött, de Isten döntött, nem őt választotta. A később történt események valóban igazolták Isten döntését, mert Ézsau méltatlan és alkalmatlan volt a feladatra. Nekünk olykor nehéz ezt elfogadni, hogy minden úgy van jól, ahogy Isten döntött. De nem arról van szó, hogy az ember azért vész el, mert Isten így dönt felőle, hanem az ember azért vész el (aki elvész), mert az mindent megtesz az élő Isten ellen. Isten ezt mondja Edómról: „Erőszakos voltál testvéreddel, Jákóbbal szemben.” (Ab 1:10). Nem azért, mert én úgy döntöttem, hanem mert te mindent megtettél, hogy Isten ügyét, az üdvösség vonalát, Jézus Krisztusnak az őseit megöld. Nem azon van a hangsúly, hogy Isten megvetette Ézsaut, hanem azon, hogy az edomiták megvetették Istent.

2.      Edóm végzete: a kevélység

               Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki ellen felsorakoznak ellenségei, és el akarják pusztítani. De még rosszabbul esik ez akkor, amikor a közeli barátok és testvérek is csatlakoznak az ellenséghez.

               Júda háborúba hívta edómi „testvéreit”, hogy nyújtsanak segítséget az előrenyomuló babiloni seregekkel szemben. Edóm azonban elzárkózott és cserbenhagyta Júdát. Sőt később ő is csatlakozott az ellenséges haderőhöz. Az Úr Abdiás prófétán keresztül fejezi ki nemtetszését Edóm viselkedésével szemben: „Mert közel van már az ÚR napja, fenyegeti a népeket. Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll fejedre, amit elkövettél!” (Ab 1:15)

               Abdiás kapta azt a cseppet sem irigylésre méltó feladatot, hogy egy viszálykodó család két tagjával szemben vállalja a konfrontációt. A júdeai zsidók, akik Jákob leszármazottai és az edómi nép, akik pedig Ézsau leszármazottai, vér szerinti testvérek voltak, de a legkevésbé sem szerették egymást. Amikor Júda ellenségei Jeruzsálemet ostromolták, az edómiták nem a testvéreik, hanem az ellenség oldalára álltak. Ezért Isten elküldte Abdiást, hogy ítéletet hirdessen Edóm felett, hiszen visszautasította Istentől kapott küldetését, hogy „testvére őrzője” legyen (1Móz 4:9).

               Abdiás könyvében egy évszázadokon keresztül tartó családi viszályba kapunk betekintést. Izsák két fia, Ézsaú és Jákob vérvonala között feszülő gyűlölködés soha nem szűnt meg és a Bibliában számos alkalommal találunk rá utalást.

               Edóm problémája alapvetően a kevélység volt. Az edómiták olyan magasra emelték önmagukat, hogy végül Istennek kellett lerombolnia az „építményt”, „mert Isten a kevélyeknek ellen áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” (1Pét 5:5).

               Azért kellett az edómiaknak pusztulniuk, mert annak a népnek, amelyik megveti az Istent ez a sorsa.  A Szentírásnak nagy figyelmeztetése ez, hogy amit vetettünk, azt fogjuk aratni is. Ezek az edomiták gőgösek voltak, mivel nagy magasságra építették városukat, azt gondolták, hogy elpusztíthatatlanok.

               De ezért azt mondja az Úr nekik: „Ha olyan magasra szállsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé rakod is fészkedet, onnan is letaszítalak – így szól az ÚR!” (Ab 1:4). Az emberi gőg következtében, ami Bábel tornyától kezdve Babilonig, a Jelenések könyvéig jellemzi az embert, a nagyzolás, a fennhéjázás, a gőg azt mondja, amit Edóm is mond:  „Ki tudna letaszítani a földre?” (Ab 4:3). Az a döbbenetes, hogy a kemény szív, mint Edóm szíve, érzéketlen az Isten igéje meghallására, inkább belepusztul, mintsem hogy megtérjen.

               Érdemes azért megvizsgálnunk, hogy a saját életünkben, a családunkban, vagy a gyülekezetünkben mi milyen „épületeket” emelünk mostanában? Isten előtt vajon kedvesek ezek? Vagy netalán mindaz, amit elértünk, amire oly büszkék vagyunk, olyasmit mutat, aminek ellene áll az Úr? Abdiás szavai arra figyelmeztetnek minket is, hogy az Isten szerinti „építkezés” alázatos szívet követel, mert csak így fog az építmény örökké állni. Abdiás könyvének alapvető tanúsága az, hogy ha ma készek vagyunk alázatot tanulni, később elkerülhetjük a megaláztatást.

3.      Az Úr napja

               Általában minden bibliai könyvnek van egy kulcs-verse. Abdiás könyvének a kulcs-vers ez: „Mert közel van már az ÚR napja, fenyegeti a népeket.” (Ab 1:15/a). Jézus is beszél erről az evangéliumban, kijelentve, hogy Isten majd megítéli ezt a világmindenséget. A Jelenések könyvében pedig azt látjuk kibontva, hogyan fog ez megtörténni, mire készülhetünk, mire számíthatunk.

               Abdiás első üzenete, hogy ne a pillanatnyi állapotot nézzük, hanem az eljövendő Úr napja szerint lássuk a dolgokat. Mert van egy pillanatnyi állapot, ahogyan az ember ma értékeli ezt a világot. Ha összejönnek a barátok, családtagok, azonnal megindul a politizálás, a mindennapi kérdésekről való beszéd: neked mi a véleményed, hogy látod a dolgokat? Sokszor még vita is kerekedik belőle. A Biblia azonban néha a jelen eseményein túl abba is beavat minket, hogy mi áll az események mögött. Nemcsak azt mutatja meg nekünk, hogy mi van most, hanem azt is, hogy mi lesz majd.

               Számunkra sokszor érthetetlenek a világ eseményei.  Miért van az, hogy a gonoszok jól élnek, Isten gyermekei pedig szenvednek? Edómról azt írja Abdiás, hogy kevély, gőgös, fennhéjázó és állandóan Izráel népére tör, mégis jólétben és biztonságban él. De Abdiás könyve azt üzeni, hogy nem lesz ez mindig így, mert eljön az Úrnak a napja. Isten igazsága helyre fog állíttatni. Az igazság tündökölni fog. Most ugyan ezt az isteni igazságot a bűn elhomályosítja, de az Úr napja bizonnyal eljön.

               A Jelenések könyve szerint, amikor eljön az Úr napja, az emberek össze-vissza fognak futkosni és azt kiáltják a hegyeknek: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől.” (Jel 6:16). De egy dolgot mégsem mondanak, azt hogy „Uram, irgalmazz nekünk!” Inkább el akarnak rejtőzni az Úr elől, de megtérni akkor sem. Ezért vesznek el, ezért jutnak a kárhozatra. Nem azért, mert Isten úgy döntött, hanem azért, mert ők döntöttek így. Inkább választották a pusztulást és az ítéletet, csak Jézus Krisztust ne kelljen követni. Csak ne legyen Úr az életükön Jézus, ezért inkább a halált választják.

               Abdiás második üzenete az Úr napjával kapcsolatosan, hogy Isten olykor megengedi, hogy népe kárt és üldöztetést szenvedjen, de sohasem hagyja el őket. Abdiás ezért hangsúlyozza, hogy jaj, annak, aki Isten népével ujjat húz! Az Úr ezt az ígéretet adta népének: „Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!” (Zak 2:12) „Aki titeket megvet, engem vet meg.” (Lk 10:16).

               Isten az ő népét annyira szereti, hogy megengedi ugyan, hogy a gonosz gyötörje, de határt is szab a gonoszságnak. Mert a gonosz hatalma korlátozott és véges. Edóm túl akart tenni azon, amit Isten megengedett neki. De a gonoszok nem csinálhatnak azt, amit akarnak, hanem csak azt, amit Isten megenged nekik.

               Lehet, hogy megengedi Isten a csapásokat, hogy tanuljunk alázatot. Megengedi a bajt és nyomorúságot, hogy próbára tegye a türelmünket, a szeretetünket. De határt is szab a rossznak és azt mondja: elég, ne tovább!

               Végül, befejezésül: drága üzenete ennek az igének, hogy megszólal a szabadításról szóló örömhír. Azt mondja: „De a Sion hegyén menedék lesz, szent hely lesz az, és Jákób háza visszanyeri birtokát.” (Ab 1:17). Az a hegy, ahova Edóm építette a fővárosát, és amibe annyira bízott, nem érdekes, mert az nem marad meg, nem tart meg senkit, nem ad menedéket. De a Sion hegye megmarad és menedék lesz. Mert Jézus Krisztus szabadítása által valóban Sionon van egyedül a menedék! Ámen.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hirdetések: 2024.10.27.

  GYÜLEKEZETI ALKALMAINK: -           Kedd 18:00 óra – A bibliaóra a következő héten (Okt. 29.) elmarad! -           Csütörtök (Október...