Igehirdetés: 2021.05.02. Hóseás – amikor Isten szíve szakad meg

 

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 63.

 

Hóseás – amikor Isten szíve szakad meg

Olvasmány: Hós 2:1-25

„Megbüntetem azokért a napokért, amelyeken a Baaloknak tömjénezett, gyűrűvel és nyaklánccal ékesítette magát, úgy ment a szeretői után, engem pedig elfelejtett – így szól az ÚR.” (Hós 2:15)

 

               A bálványimádásba süllyedt Izraelhez az Úr Hóseás prófétát küldte, akinek a neve azt jelenti, hogy „szabadítás”. Hóseásnak a saját élete keserű tapasztalatai alapján kellett hirdetnie az Isten igéjét a hűtlenné vált Izraelnek. Az Úr arra utasította őt, hogy vegyen feleségül egy Gómer nevű parázna nőt, s így családi élete Isten népének hűtlenségét tükrözze. Hóseás Isten erőteljes üzenetét saját házasságával és felesége hűtlenségével való megkerülhetetlen párhuzamának kiábrázolásával hirdette. Kijelentette, hogy népe hűtlensége és gonoszsága hamarosan tragédiába torkollik, és a pusztulás elkerülhetetlen. Isten szeretete azonban nemcsak fenyít, de egészen bizonyosan gyógyít is, mert a szeretet a legjobbat akarja a szeretteinek.

               Hóseás könyve a Biblia egyik legérzelmesebb írása. Isten szenvedélyes szeretete és fájdalma tükröződik abban, ahogy a szerző gondolatról gondolatra csapong, mintha csak egy házaspár veszekedésébe hallgatnánk bele. Hóseás sok képet használ, ám érzelmi túlfűtöttségében nem fejti ki részletesen jelentésüket. A könyve két fő részre osztható. Az első három fejezetben Hóseás próféta röviden ismerteti a parázna nővel kötött házasságát, amit azután a nép Istennel szembeni hűtlenségével állít párhuzamba.

               A 4. fejezettől kezdve ez a drámai, személyes szál nem jelenik meg többé. A következőkben egy sor eleven hangvételű beszédben előbb Isten mélységes szeretete, csalódottsága és haragja szólal meg, majd pedig elszánt ragaszkodása hűtlen feleségéhez tör a felszínre.

               Hóseással nagyjából egy időben munkálkodott Ámósz próféta. Ám míg Ámósz a törvényesség és az igazságosság kérdéseire összpontosított, különös tekintettel a szegények helyzetére, addig Hóseás igehirdetésének a középpontjában az Istennel való megromlott kapcsolat állt. Hóseás az északi országrészben, Izráelben munkálkodott Krisztus előtt 750-720 között. Működésének az elején II. Jeroboám volt Izráel királya. Uralma alatt virágozni kezdett az ország. Nagy volt a gazdasági és kulturális fellendülés, de ezzel párhuzamosan súlyos vallási és erkölcsi hanyatlás kezdődött el. Hóseás ezért azt a feladatot kapta Istentől, hogy még idejében figyelmeztesse a népet, hogy ha továbbra is megosztott szívvel próbálják tisztelni Istent, akkor az Úr ítéletrt bocsát rájuk. Számolniuk kell azzal, hogy annak a temérdek társadalmi nyomorúságnak, amit nem orvosoltak időben, súlyos következményei lesznek. Hiába a látszólagos jólét, mivel eltávolodtak Istentől, így boldog jövő helyett pusztulás következik majd. Ebben a megrendítő prófétai könyvben három kulcsszóval találkozunk újra és újra, amelyek egymással összefüggenek: szövetség, irgalom, megtérés. Isten újra és újra tudatosítja bennük, hogy megszegték a vele kötött szövetséget, de Ő irgalmas, és kész visszafogadni a tőle elpártolt népet, ha az kész bűnbánattal megtérni hozzá.

1.      Száguldás a tragikus vég felé.

              A Szentírás arról beszél, hogy Isten szövetséget kötött népével, és a választott nép ezen belül biztonságban van. Aki őket bántja, Istennel találja magát szemben, Ő hűséges szövetséges. De ha kilépnek ebből a szövetségből, védtelenekké válnak. A szövetségszegés leggyakoribb módja akkoriban az volt, hogy a zsidók hasonulni akartak a környezetükhöz, az őket körülvevő pogány népekhez, és elkezdték azoknak a bálványszobrait is istenként tisztelni. Ugyan nem tagadták meg nyíltan az Urat, de az Ő tisztelete mellett imádni kezdték ezeket a bálványokat is. Isten szemében éppen ez az „is-is” volt rettenetes bűn, ami mindig súlyos ítéletet vont maga után, mert fél szívvel nem lehet istenfélő életet élni. A megosztott hit, hitetlenség, az Úrral kötött szövetségnek a durva megszegése. Tudniillik Isten szövetsége kizárólagos. Ez azt jelenti, hogy az élet egész területére kihat, tehát a szövetséges nép életében mindenütt Isten akaratának kell érvényesülnie. Nemcsak a vallás területén, hanem a pénzügyekben, az emberi kapcsolatokban, a szerelemben, és minden politikai és társadalmi kérdésben is. A „kizárólag” azt jelenti, hogy ilyen kapcsolatba senki mással nem kerülhet a szövetséges nép. Egyébként ugyanezt tanítja a Szentírás a házasságról is, hogy az teljes és kizárólagos szövetség. Ezért hasonlítja Isten igéje sokszor a házasságot az Isten szövetségéhez, vagy a szövetséget a házassághoz. A szövetség kizárólagos, ezért nem lehet csak fél szívvel szolgálni az Urat.

              Isten szemében utálatos a félig-meddig vallásos ember. Hasonlatos az olyan férfihoz, aki hazamegy este a munkából, kint a lépcsőházban elrejt egy csokor rózsát, aztán bemenve megcsókolja a feleségét, játszik egy kicsit a gyerekekkel, együtt vacsorázik a családjával. Aztán megmosakszik, kivesz a szekrényből egy tiszta, a felesége által kivasalt inget, és elmegy a csokor rózsával a szeretőjéhez, és nála alszik. Mire jó ez a képmutatás? Milyen szeretet és hűség ez? Meddig lehet ezt tűrni? Milyen példát mutat a gyerekeinek? Milyen következménye lesz az ilyen életnek?

              Minden hűtlenség magában hordozza az ítéletét, ami előbb-utóbb be is következik. Képmutató módon, félszívvel nem lehet teljes életet élni. A hazugságokra épülő látszat boldogság, látszatkegyesség hamar lelepleződik.

              Hóseás üzenete az északi királysághoz, Izraelhez szólt, vagy ahogy a próféta nevezte, Efraimhoz. Prófétai munkáságának a kezdetén még II. Jeroboám volt a király, akinek az uralmát a jólét, a béke és gazdasági felvirágzás jellemezte. Ezt a jólétet azonban csupán a gazdagok egy szűk rétege élvezte, akik kapzsiságukban elnyomták a szegényeket és nem törődtek Isten törvényével. Isten ítéleteként azonban hamarosan mindnek vége szakadt. Hóseásnak végig kellett néznie, ahogy szétesik az ország. A következő húsz év során hat király váltotta egymást a trónon, akik közül négyen az elődjük meggyilkolásával jutottak hatalomra. Hóseás szemtanúja lehetett annak is, amikor az asszír seregek betörtek a fővárosba, Samáriába, elpusztították az egész országot és idegen földre deportálták a lakosság nagy részét. Isten „feleségét”, a választott népet fogságba vitték, épp úgy, ahogy ezt a próféta beszédeiben előre megjövendölte.

              Míg a többség figyelme csupán a politikai és katonai kérdésekre irányult, Hóseás üzenetének középpontjában a bálványimádás állt, amelyet a paráznasághoz hasonlított. Ebben látta Izrael problémáinak a gyökerét. Az izraeliták úgy vélték, hogy minden vallásban van némi igazság, ezért hajlottak arra, hogy átvegyenek bizonyos elemeket a környező népek vallásából is. Számos próféta ostorozta Izrael népének ezt a bálványimádó gyakorlatát. Hóseás rámutatott arra, hogy a szerető Isten senkivel sem akar osztozni menyasszonyán. Isten haragja és féltékenysége, szeretetének mélységét mutatta. A bűn nem csupán Isten törvényét rontja meg, de Isten szívét is összetöri. Büntetésével magára akarja vonni szerelmesének a figyelmét. Amikor a népe hátat fordít neki, ő akkor is ragaszkodik hozzá. A szenvedést is vállalja, mert reménykedik benne, hogy egy napon még megváltozik, Hóseás hangsúlyozza, hogy Isten nem büntetni, hanem szeretni akar.

2.      A megsebzett szerető

               Hóseás könyve egy szerelmi történet, mégpedig egy szomorú és fájdalmas szerelmi történet, ami személyesen a prófétával esett meg. A próféta Isten utasítására vett feleségül egy parázna nőt. Mindent megadott neki, ami csak egy jó feleségnek jár: a szerelmet, az otthont, a nevet és a becsületet. A nő azonban „viszonzásul” újra és újra megcsalta őt. A próféta könyörgött neki, hogy változzon meg, még büntetéssel is próbálkozott, de hiába. Végső megalázottságában már csak sírni tudott, mégis szerette a feleségét, és ragaszkodott hozzá.

               Hóseás megtört szíve, az Istennel megtört szövetség jelképévé lett. A próféta radikális szeretete a felsége, Gómer iránt, Isten örök szeretetét jelképezte a népe számára. Bár Izrael sárba tiporta Isten nevét, az Úr ennek ellenére még mindig kész volt arra, hogy újra és újra visszafogadja őket. Isten és Izrael közötti szövetség és a házasság párhuzamba állításával Hóseás könyvében találkozunk először, amely Istent, mint szerelmes vőlegényt ábrázolja, aki menyasszonya után vágyódik.

               Isten létéről különbözőképpen gondolkodnak az emberek. Sokan csupán egy olyan személytelen erőnek képzelik Istent, mint amilyen például a gravitáció. Hóseás ezzel szemben Istent személyként ábrázolja, aki szenvedélyesen és olykor dühösen, könnyezve és szeretetében megcsalatva bánkódik népe elutasító magatartása miatt.

               Hóseás boldogtalan házasságának a példázatán keresztül ábrázolja ki Isten a saját csalódását. Amikor Isten rátalált Izraelre, és első látásra beleszeretet, az olyan volt, mint amikor valaki szőlőfürtre talál a pusztában. Azonban Izrael újra és újra visszaélt Isten bizalmával, aki úgy érezte magát, mint egy magcsalt és megalázott szerelmes.

               Az elhagyott szerető erőteljes képe magyarázza, miért olyan hullámzóak Isten érzései népe iránt. Isten az egyik pillanatban arra készül, hogy eltörölje Izraelt, majd hirtelen sírva fakad, és kitárt karokkal fordul felé, hogy a következő pillanatban ismét az ítélethirdetés komor hangján szólaljon meg.

               Ez a hangulati ingadozás talán irracionálisnak tűnik, de aki átélt már hasonló szerelmi csalódást, az jól ismeri ezt a lelki állapotot. Van-e erőteljesebb emberi érzés, annál amit a szerelmi hűtlenség okoz? Kérdezzünk meg valakit, akit éppen elhagyott a szerelme. Esetleg hallgassunk meg egy zeneszámot, amely a hűtlenség okozta szívfájdalomról szól. Vagy, ha fellapozzuk a napilapokban a gyilkosságokról szóló híreket, láthatjuk, hogy sok esetben a hűtlenné vált szeretővel való konfliktus áll ezek hátterében is. Hóseás próféta eleven színekkel ábrázolja, milyen érzés reménytelenül szeretni valakit, és semmit sem kapni viszonzásul.

               Látszólag a könyv minden fejezete Isten népének a bűnéről, „paráznaságáról” és „házasságtöréséről” szól. A kemény szavak mögött azonban gyengéd kijelentés húzódik: „Isten nem akar csupán „ura és parancsolója” lenni népének. A férje akar lenni, aki bensőséges szeretetkapcsolatban önmagát adja neki.

3.      Parázna feleség – parázna nemzet

               Isten kifejezett parancsa volt az Hóseás számára, hogy állítsa párhuzamba saját életének tragikus szerelmi történetét Istennek a népe iránti kapcsolatával. Isten megtehette volna, hogy egyszerűen kijelenti: „Izrael olyan lett hozzám, mint a hűtlen feleség”. Ő azonban Hóseást használta fel, hogy a próféta a saját élete, házassága tragédiája által jelenítse meg népe hűtlenségét. Így Hóseásnak személyes életével is szemléltetnie kellett a nép előtt, milyen egy parázna feleséggel együtt élni. Mert Isten az Ő parázna népét hordozza még mindig szövetségi hűséggel.                                

               A bálványtiszteletet lelki paráznaságnak nevezi a Biblia. A szent és igaz Isten arra kényszerült, hogy egy parázna választott néppel éljen együtt, amelyik a bálványokkal kacérkodik, idegen istenekkel csalja meg a férjét, de ha baj van, visszaszalad Istenhez és a segítségét kéri. Hóseás felesége, aki korábban prostituált volt, a házassága után is tovább folytatta tevékenységét, sőt közben gyermekei is születtek. Őket nevezi el a próféta ezekkel a különleges nevekkel: „Lóruhámá” - „nem kegyelmezek” és „Lóámi” - „nem vagytok többé az én népem”.

              Isten azt parancsolja Hóseásnak, hogy bármit művel is a felesége, ha visszatér hozzá, mindig fogadja vissza, mert Isten is ezt teszi népével. Sokszor otthagyja Őt a népe, hátat fordítanak neki, de ha bűnbánattal visszatérnek, Isten kész megbocsátani, mert Ő irgalmas. Érthetetlen és kimondhatatlan az Isten irgalma a visszatérő bűnöshöz. Hóseásnak is ezt kell gyakorolnia. Akármerre csavargott is el a felesége, ha visszajött hozzá, meg kellett bocsátania neki és visszafogadnia.

              Hóseás házasságának tragédiája élénk színekkel ábrázolja Isten haragját, féltékenységét, de mindenekfelett népe iránti szeretetét. Izrael népének széthullását látva Isten megszólítja Hóseást. A szenvedő népnek vigasztalásra van szüksége, ezért Hóseás a kegyelem és a megbocsátás reményteli üzenetét hozza.

              A próféták többnyire az emberek vétkeire irányítják a figyelmet, Hósáes azonban Istenről beszél. Mit érezhet Isten, amikor látja, hogy választott népe elutasítja, és idegen istenek után futkos? A szavak már erőtlenek az üzenet súlyához képest, Isten arra kéri prófétáját, hogy legyen ő maga az élő példa. Miközben Hóseás átéli ezt a drámát, megérti, mit érezhet Isten, amikor Izrael elutasítja a szeretetét.

              Szegény Hóseás akár egy szappanopera szereplője is lehetne. Felesége olyan mélyre süllyed, hogy rabszolgának adja el saját magát. Hóseás azonban visszavásárolja, megbocsát neki és újra a feleségének tekinti. Ez a minta aztán újra és újra megismétlődik. Gómernek két gyermeke születik, de nem lehet tudni ki az apjuk. A törvény szerint el kellene kergetnie a parázna feleségét, vagy bíróság elé kellene állítania őt. Amit Hóseás tesz, az példanélküli. Megbocsát és továbbra is szereti a hűtlen feleségét.

               A szövetség megkötésekor Izrael örök szeretetet és engedelmességet ígért Istennek: „míg a halál el nem választ”. Isten nagy bánatára azonban Hóseás idején ez a lángoló szeretet már rég kialudt. Isten mégis esélyt ad népének, és egy új szövetségre tesz ígéretet: „Azon a napon férjednek fogsz hívni – így szól az ÚR… Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az URat.” (Hós 2:18-22). Ámen.