Igehirdetés: 2021.04.25. Jób – a hit próbája

 

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 62.

Jób – a hit próbája

Olvasmány: Jób 1:1-22

„Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.” (Jób 1:8)

 

            Jób könyve az emberi szenvedés miértjének ősi kérdését feszegeti, s így az élet egyik legnehezebb kérdését vizsgálja. Egy olyan történetet mesél el, amelyben rossz dolgok történnek egy jó emberrel. Jóbról elmondható, hogy senki sem szenvedett többet, mint ő és senki sem érdemelte meg kevésbé, mint ő. Hogyan történhetett meg mindez? Hirtelen az egész világ rászakadt egyetlen emberre: Jóbra. Égbekiáltó igazságtalanság. Egyik csapás követte a másikat.

            Először rablók fosztották ki a gazdaságát, elvitték mindenét, szolgáit pedig legyilkolták. Aztán tűz csapott le az égből és elpusztította Jób juhait, majd egy hatalmas szélroham romba döntötte a házát, az pedig maga alá temette az ott tartózkodó gyermekeit. Végül Jób az egészségét is elveszítette és egy fájdalmas betegség támadta meg. Jób jajveszékelve kérdezi meg Istentől, hogy mivel érdemelte ki ezt a sok szenvedést?

            Jób története egy olyan detektívregényhez hasonlít, melynek olvasói jóval többet tudnak, mint a történet szereplői. Tulajdonképpen már a könyv első fejezetében megtaláljuk a választ Jób legfőbb kérdésére. Jób semmit sem tett, amivel kiérdemelte volna ezt a sok szenvedést. Mi olvasók már az elejétől fogva tudjuk ezt, Jób és barátai azonban, mit sem tudnak erről.

            Jób tudtán kívül egy kozmikus párviadal és próbatétel tárgyává lett. Ezt a párbajt a mennyekben kezdeményezték, de a földön zajlott. Ebben a rendkívüli hitpróbában a világ legjobb emberét a legszörnyűbb csapások érték. A sátán azt állította, hogy az olyan istenfélő emberek, mint Jób, csupán azért szeretik Istent, mert ő elhalmozza őket minden jóval. A sátán vádja az volt, hogy ha az Isten megvonja áldásait és védelmét Jóbtól, akkor annak hite az anyagi javak és a jólét elvesztésével együtt semmivé válik. Ebben a vádban Isten jó híre forgott kockán. A könyv központi kérdése, hogy vajon Jób továbbra is hajlandó-e bízni Istenben, akkor is, amikor az élete éppen széthullóban van? Az őt ért csapások hatására vajon szembe fordul-e az Istennel, vagy a nyomorúságban is kitart hűséggel Isten mellett?

            Jób helyzetét az is nehezíti, hogy a történet szerint mindenki ellene fordult. A felsége így gúnyolta: „Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg!” (Jób 2:9). A barátai még ennél is kegyetlenebbek voltak, azzal érveltek, hogy Jóbot Isten büntetése sújtja és bizonyára rászolgált a csapásokra, melyek őt érték, mert vétkezett Isten ellen. Jób mindeközben megpróbálta a lehetetlent, igyekezett továbbra is hinni a szerető, igazságos Istenben, még ha minden tapasztalata ennek ellentmondani látszott is. Jób, aki egyik napról a másikra azzal szembesült, hogy tragédiák sorozata révén mindenét elvesztette: vagyonát, családját és végül az egészségét is, az okokat kutatja. Négy barátja és vigasztalója válaszait és tanácsait azonban elégtelennek találja, ezért végül magát az Urat kérdi.

 

1.      Jób megpróbáltatásai

            Jób egy gazdag és istenfélő ember, aki kénytelen tehetetlenül végignézni, hogy élete, amit eddig az egészség, az áldások és a jómód jellemzett, darabajaira hullik szét. Nem tudhatta, hogy az őt érő csapásoknak nem „földi”, hanem „mennyei” okai vannak. Az olvasó viszont már az elején megtudja, hogy Isten engedélyével és az általa megszabott határok között, a sátán kísérelte meg a pusztító csapások sorozatával rábírni Jóbot arra, hogy tagadja meg az Istent. Azonban bebizonyosodott, hogy Jób Istenbe vetett hite a megpróbáltatások közepette is fényesen ragyogott, bár közben nyugtalan kérdések háborgatták a lelkét és ismételten ezt kérdezte: „Miért, Uram”

            A Jób könyvét érdemes úgy olvasni, mint egy bírósági tárgyalóteremben játszódó drámát, amelyben ékesszóló beszédek váltják egymást. A könyv nagy részében Jób a vádlottak padján ül és a barátai szónoklatát hallgatja. Bár nem ért egyet barátai szavaival, de nem tudja cáfolni sem a vádakat. Mindaz, amit a szenvedésről, mint Isten büntetéséről állítanak a barátai, logikusnak tűnik. De a lelke legmélyén tudja, hogy még sincs igazuk. Jób kitart amellett, hogy nem érdemli meg a szenvedést, amelyben része van. Kell, hogy legyen rá más magyarázat.

            Mint minden szenvedő ember, Jób is érzelmi hullámvölgyeken megy keresztül. Az egyik pillanatban még igazat ad a barátainak, majd meggondolja magát. Olykor önmagának is ellentmondva vitázik, máskor pedig a felcsillanó remény hangján szólal meg. Jób leginkább egy dologra vágyik, arra, hogy jelenjen meg végre valaki, aki magyarázatot adhat a nyomorúságos sorsára. Magával Istennel szeretne találkozni színről-színre, s Tőle szeretne választ kapni a kérdéseire. Végül teljesül a vágya, mert Isten személyesen jelenik meg Jób előtt. De, amit Isten mond, arra senki sem számított, sem Jób, sem pedig a barátai.

            Jóbhoz hasonlóan mindnyájan kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor saját világunk széthullani látszik, és nem értjük, hogyan történhet meg mindez velünk. Isten olykor túl távolinak és némának tűnik.

            Az ilyen válságos pillanatokban súlyos megpróbáltatásokon megyünk keresztül. Bizonyos értelemben annak a „párbajnak” a részeseivé válunk, amelynek Jób is szenvedő alanya volt. Jób könyve megrendítő őszinteséggel mutatja be ennek a folyamatnak minden állomását. Jób élete példaként áll mindenki előtt, akit szenvedés sújt.

            Jób könyve a világirodalom legnagyszerűbb remekművei közé tartozik. A Biblia legszebb és legkifejezőbb költeményei találhatók meg benne. Akik azonban először olvassák Jób könyvét, könnyen elvesztik a fonalat, hiszen a könyv teljes történeti szála az első két, valamint az utolsó fejezetben található. A kettő között szónoklatok hosszú sora követi egymást.

            A fejezetcímek, mintegy jelzőtáblaként szolgálnak a könyv olvasása során. Érdemes az egyes beszédeket a rájuk adott válasszal együtt olvasni. Abban az időben a szónokok a szigorú logikai érvelés helyett inkább ékesszólásukkal igyekeztek hatással lenni hallgatóikra, ezért a beszédekben sok szóvirágot találunk. Jób és barátai párbeszédében mégis élet-halál kérdéséről zajlik a vita. Jób barátainak beszédeit olvasva ne felejtsük el, hogy nézeteik nem feltétlenül tükrözik Isten álláspontját. A könyv csupán megörökíti a barátok nézeteit, anélkül, hogy állást foglalna velük kapcsolatban.

2.      Igazságtalan-e az Isten?

            Jób története látszólag kortalan és időtlen. Jóbnak, a jómódú és istenfélő embernek a történetét beszéli el, aki valószínűleg Ábrahámmal egy időben élhetett, a történetét azonban csak jóval később, az izraeli irodalom aranykorában foglalták írásba. De bárhogyan keletkezett is a Jób könyve, olyan fontos és egyetemes kérdéseket vet fel, amelyek minden korban időszerűek.

            Az Ó- és az Újszövetség közötti átmeneti korban Jób könyve a zsidóság legkedveltebb olvasmányává vált. A történet központi kérdése kezdettől fogva kísértette a zsidóságot, amióta csak Isten szövetséges népének választotta őket. Valószínűleg kevesebb szenvedést, jobb bánásmódot vártak az Istentől. Jób bátran hangot ad kérdésének: tisztességtelen lenne Isten? Nála ékesszólóbban és mélyrehatóbban soha senki nem tette még fel ezt a kérdést.

            Jób könyve az igazságtalanság kérdésének végső határait feszegeti. Miért van az, hogy olykor a legjobb embereknek jut a legnagyobb szenvedés? Jóbnak, a legigazabb embernek a legsúlyosabb csapásokat kell elszenvednie. Elviselhetetlen büntetés zúdul rá és nem érti, hogy miért. Mi rosszat követett el?

            Izrael népe időnként ezt kérdezte a prófétáktól: „mit nyerünk vele, ha követjük Istent?” De éppen ez a kérdés rejtőzik Jób megpróbáltatásai mögött is. A sátán szerint senki sem önzetlenül féli Istent. Jób valóban istenfélő, fedhetetlen és igaz ember, ám a sátán vádja szerint csupán azért, mert gazdag és egészséges.

            Jób könyve pontosan úgy ábrázolja a sátánt, ahogy a Biblia elején a bűneset történetében megismertük. Természetfeletti hatalma van arra, hogy uralkodjon az emberek felett, ám ezt csak az Isten által megengedett keretek között gyakorolhatja. Az énekszerző, John Newton szavaival élve: „a sátán csak addig mehet el, ameddig a láncai engedik.”

            Vajon képes-e Jób a körülmények ellenére is hűségesen kitartani Isten mellett? Tud-e hinni az igazságos Istenben, még akkor is, amikor az élet szörnyen igazságtalan?

3.      Hogyan vigasztaljuk a szenvedő embert?

            A Jób könyve bemutatja nekünk azokat a párbeszédeket, amelyekben Jób három barátja vigasztalást próbál nyújtani a szenvedő Jóbnak, valamint hangzatos tanácsokkal látják el. Kiderül azonban, hogy Jób barátai rossz vigasztalók. Példájuk inkább azt mutatja, hogy mit nem érdemes mondani az ilyen helyzetekben. Kioktató és előítéletes eszmefuttatásaikat hallgatva Jób nem hogy vigasztalást nyerne, hanem még sokkal rosszabbul érzi magát.

            Mivel vigasztalhatjuk a szenvedő embert? Mit mondhatunk neki és mit nem? Jób barátainak ítélkező hamis vigasztalását végül maga Isten inti le. Arról, hogy kik voltak Jób barátai nem sokat tudunk. A Biblia keveset árul el az események helyszínéről és idejéről is. Jóbot úgy ábrázolja, mint egy gazdag közel-keleti „sejket”. Barátai szintén vagyonos és köztiszteletben álló férfiak, akik talán a szomszédjai lehettek.

            A Jóbot ért tragédiákat hallva eljöttek hozzá a barátai. Amikor meglátták Jóbot, először hangos sírásra fakadtak és vele együtt a földön ülve hét napon és éjjelen át gyászoltak. Majd a barátok megtörve a csendet megszólalnak, ékesszóló beszédeket adtak elő. Összesen három beszédciklus hangzik el, melyek után Jób is lehetőséget kap a válaszadásra. A sort Elifáz indítja erőteljes és nemes gondolatokkal. Bildád rövidebben beszél, és kevésbé mutatkozik együtt érzőnek. Cófár pedig egy szenvedélyes, tüzes beszédet mond. Az elején a három barát még abban reménykedik, hogy sikerül meggyőzniük Jóbot álláspontjuk helyességéről. Később a beszédek egyre szigorúbbá és fenyegetőbbé válnak, míg végül már nyíltan Jóbot vádolják.

            Jób nem kap választ a dilemmájára. Jób barátai a szeretet és igazságosság Istenében való hitre alapozzák eszmefuttatásaikat. Szerintük egy igazságos Isten nem engedné, hogy egy ártatlan ember ennyit szenvedjen. Érveik egyetlen leegyszerűsített teóriára vezethetők vissza: Jób bizonyára valami nagy bűnt követhetett el, amiért Isten így bünteti őt. Mindhárman azt a felfogást vallották, hogy a jó embereknek jó sorsuk van, a rosszak pedig szenvednek. A szenvedés, tehát a rejtett bűnökről árulkodik. Bildád így érvel: „Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem támogatja a gonosztevőket.” (Jón 8:20). Arra bíztatták a szenvedő barátjukat, hogy bánja meg a bűneit, akkor Isten megbocsát neki és meggyógyítja őt betegségéből. Szavaikra Jób így felelt: „Mert hazugságot koholtok ellenem, mindannyian mihaszna orvosok vagytok!” (Jób 13.4). Jób hitt a szerető Istenben, de arról is meg volt győződve, hogy ő maga ártatlan.

            Amikor végül Isten megjelent, Elifázhoz intézett mondatában leintette a három barátot:  „Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám.” (Jón 42:7).

            Jób esete világosan mutatja, hogy nincs egyenes összefüggés a bűn és a szenvedés között. Tudomásul kell vennünk, hogy nekünk, embereknek nem áll módunkban mindig magyarázatot adni a szenvedés okára, mert ezt a tudást egyedül Isten birtokában van.

4.      A boldog befejezés

            Jób végül megkapta, amit kívánt. Isten válaszolt Jób kérdéseire. De sokkal fontosabb maga a tény, hogy Isten megjelenik Jóbnak, vele van a bajban. Isten személyes jelenléte látványosan válaszolja meg Jób legnagyobb kérdését: van-e valaki odafent? Amikor Jób ezt megérti porba és hamuban ülve bűnbánatot tart.

            Figyelemre méltó annak ténye, hogy Jób a bűnbánat szavait még azelőtt mondja el, hogy elveszített javaiból bármit is visszakapott volna. Még ott ül a hamuban, gyötrődve, fekélyektől borítva. Jób képes volt hinni a legnagyobb sötétségben is, akkor, amikor még reménye sem volt arra, hogy sorsa jobbra forduljon.

            Jób tehát átment a vizsgán. Kiállta  a nagy hitpróbát. Amikor leginkább szüksége lett volna Istenre, Ő hallgatott. De éppen ez volt a lényege a párbajnak, amelyről a könyv elején hallunk. A sátán kihívóan azt állította, hogy Jób nyíltan megátkozza majd Istent, ha elveszi tőle az Úr mindazt, amivel korábban megáldotta őt. A sátán vádja azonban nem igazolódott. A történtek ellenére Jób nem átkozta meg Istent. Akkor is ragaszkodott az igazságos Istenbe vetett hitéhez, amikor minden tapasztalata ennek ellentmondani látszott.

            Végül Isten néhány szóban helyreigazítja Jóbot rámutatva arra, hogy egyetlen ember sem képes helyesen látni azt, hogy miként működik a világ. Összességében azonban megdicséri Jóbot és szolgájának nevezi őt. Máshol pedig a Biblia Jóbot az igazlelkűség legnagyszerűbb példaképei közé sorolja (Ez 14:1).

            Jób könyve meglepő fordulattal ér véget. Jób barátainak, akik a kegyességről szónokoltak, és közhelyeket pufogtattak, bocsánatot kellett kérniük. Jób viszont, aki a csapások súlya alatt dühöngött, és jajveszékelt, bőséges jutalomban részesült, anyagi javainak többszörösét kapta vissza és még tíz gyermeke született.

            Jób története ezzel zárul: „ezután Jób még száznegyven évig élt, és meglátta fiait meg unokáit a negyedik nemzedékig. Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.” (Jób 41:16-17).

            Jób könyvéből vigasztalást meríthettek az Ó- és Újszövetség közötti időszakban élt zsidók. Azt a megerősítő üzenetet közvetítette számukra, hogy a szenvedés nem feltétlenül büntetés, sőt a megpróbáltatásból a hit megerősödése következhet. Jób könyvének pozitív kicsengése a próféták üzenetével összhangban ébren tartotta a reményt, hogy egyszer majd eljön a boldog jövő, a béke és a helyreállítás időszaka. Ámen.