A legrégebbi írásos feljegyzés az
1652-es presbiteri jegyzőkönyvben olvasható a református iskolai tanítóról. Az
itt élő evangélikusok és reformátusok 1765-ben közös iskolát létesítettek, 1786-ban
azonban a református iskola 28 tanulóval már külön működött. Egy 1789-ben
készült összeírásból kiderül, hogy az iskolát a Reformata Filialis Ecclesia tartotta fenn. Az oktatás nyelve magyar
és német volt. Az 56 tanuló nevéből következtetve néhány fővel több volt a
magyar, mint a német származású. A 40 éves iskolamester, Bálint Péter akkor 7.
esztendeje szolgált Bonyhádon. Az 1868. évi Eötvös-féle népoktatási törvény
értelmében a nemzetiségek saját nyelvükön tanulhattak. A bonyhádi református
iskolában magyarul, a katolikus iskolában magyarul és németül, az evangélikus
és zsidó iskolákban pedig németül folyt az oktatás. A Szász Károly dunamelléki
református püspök 1889-ben tett látogatása utáni feljegyzésből megtudható, hogy
„Az egészen alkalmas, csinos új padokkal
s a szükséges taneszközökkel fölszerelt s a létszámhoz képest elég tágas
szobában 20 fiú és 8 lány van együtt a tanításban jártas s[egéd]lelkész vezetése alatt. (…) A gyermekek nagyobb része német ajkú lévén
hazulról, a magyarosodásra van a főfigyelem fordítva; mindent magyarul
tanulnak; (…) a német gyermekek egész gyönyörűséggel törik a magyar szót (a
szülők határozott kívánsága, hogy az iskola kizárólag magyar legyen).” A gyermekeket
Sikó Ernő oktatta. 1904-ben Tolna vármegye tanfelügyelője az iskola bővítését,
vagy új iskola építését szorgalmazta. Az egyházközségi közgyűlés a presbitériumot
bízta meg az építkezés koordinálásával, melynek költsége 2000 koronát tett ki.
A rossz állapotban lévő paplak felújítása és az iskola építése egyaránt feladattá
vált. 1906-ban a presbitérium pályázatot írt ki a munkálatokra, melyet Fischer
Péter nyert meg. Az 1910/11-es tanévtől baptisták is felvételt nyertek az iskolába.
A haladási naplók adatai szerint német nevűek voltak. Előfordult egy-egy
evangélikus német tanuló is. Új tanítói státuszról kellett gondoskodni 1912-ben,
melyhez államsegélyt vettek igénybe. 1913-ban tanítói lakást építtettek. 1922-ben
– Ravasz László püspök Bonyhádra látogatásakor – az iskola nyelve magyar, a
segédnyelv a német volt. A nemzetiségi vidékeken – így Bonyhádon is – az 1923.
évi, oktatást szabályozó rendelet három népiskolai típust írt elő. A bonyhádi református
iskola C típusú, magyar tanítási nyelvű iskola volt, kötelező német nyelvoktatással.
A nyolcosztályos általános iskola bevezetésével a gimnázium ‒ az evangélikus és
református elemi népiskolával egyesülve ‒ 1946-ban létrehozta az Evangélikus
Általános Iskolát, melynek Rózsa Sándor lett az igazgatója. 1948-ban nem
kerülhette el az államosítást a nagy áldozatok árán fenntartott református
iskola sem. Az intézmény tanulói létszáma: 1786 – 28, 1789 – 56, 1816 – 39,
1842 – 36, 1848 – 41, 1855 – 52, 1861 – 57, 1889 – 28, 1902 – 24, 1905 – 35,
1908 – 15 fő.
Források:
Knabel, Wilhelm: Geschichte Bonyháds (Bonnhards) von der
Urzeit bis 1945 (München, 1972)
Kolta László: Bonyhád művelődéstörténete In: Tanulmányok Bonyhád történetéből
(Bonyhád, 1987)
Presbiteri
jegyzőkönyvek, Bonyhád
Püspöki vizitáció
iratai: 1816., 1889., 1922. (Ráday Levéltár, Budapest)
Iskolai összeírások
1789. Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése