Miért fontos az emlékezés?
Olvasmány:
5Móz 8:1-20
„Tartsátok meg és teljesítsétek
mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, hogy éljetek,
szaporodjatok, bemenjetek és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az ÚR
atyáitoknak esküvel megígért. Emlékezz vissza az egész útra, amelyen
vezetett Istened, az ÚR a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és
próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait,
vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem
ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él
az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik.” (5Móz 8:1-3).
Az
óév utolsó napja nemcsak az örvendezés a mulatozás ideje kell, hogy legyen, de
emlékezésé is. Hiszen ilyenkor mindnyájan, akarva kartalanul, de visszatekintünk
arra az útra, amit az lemúlt év alatt megtettünk. De jó az, ha ebben a
visszatekintésben, emlékezésben is Isten igéje vezet bennünket.
Túl
a csendes hálaadáson, nézzük meg ma azt is ennek az igének alapján, miért
tartja Isten szükségesnek, hogy néha emlékezzünk. Mik a helyes emlékezésnek
a gyümölcsei?
Ebből
a felolvasott néhány bibliai versből világosan kiderül, hogy Isten néha egyenesen
megparancsolja az Ő népének, hogy emlékezzék. Itt háromszor egymás után
hangzik el ez a parancs. Emlékezzél meg, el ne felejtsd, gondolkozzál rajta!
Nemcsak
az óév utolsó napján, de ettől függetlenül is fontosnak tartja Isten, hogy néha
álljunk meg, és helyesen emlékezzünk, mert ennek gyümölcsei vannak.
Először
is nézzük meg, hogy mikor hangzott el ez ige, amit most felolvastunk? Akkor,
amikor véget ért a negyvenévi pusztai vándorlás. Izráel népe megérkezett az
atyák földjének a határához, az ígéret földjéhez, és készen állt a
honfoglalásra. Akkor adta Isten ezt a tanítást az Ő népének.
Mindenekelőtt
arra figyelmezteti őket, hogy emlékezzenek az atyákra. Nem velük kezdődött
a történelem, és nem is velük végződik, akármilyen rosszul esik ez egyik-másik hiú
és gőgös embernek. A nemzedékek, a népek, a történések egy-egy láncszem csupán
ezeknek a hosszú láncolatában. Az atyákra és az atyákkal kötött szövetségére emlékezteti
itt Isten mindenekelőtt az Ő népét, mégpedig azért, hogy ez ébresszen a
szívükben alázatot, hogy nem ok a világ, ok csak egy kicsi láncszem, és
ébresszen a szívükben tiszteletet azok iránt, akik előttük jártak.
Sok
ünneplőből és ünneplésből pontosan ez a két fontos motívum hiányzik: az alázat
meg a tisztelet. Sokan úgy ünneplik és ünnepeltetik magukat, minthogyha
csak belőlük állna a világ. Mi is úgy adhatunk hálát Istennek az elmúlt
esztendőért, hogy tudjuk, hogy mindannak, ami velünk történt ebben az
esztendőben szintén voltak előzményei.
Aztán
a közös emlékezés gyümölcse az is, hogy tudatosítja az emberben, mi mindent
kapott menet közben, mert sok mindent elfelejtünk. Azért is elfelejtünk sok
mindent, mert szelektív az emlékezésünk. Válogatunk, de a bennünket ért
sérelmeket nem felejtjük el. Évtizedek múlva is fel tudja frissíteni sok ember,
egyre élénkebb színekkel, hogy ott hogyan bántották meg. A hőstetteinket sem
szoktuk elfeledni.
Az ajándékokat, amiket
másoktól kapunk, egy-egy szívességet, áldozatot, amit értünk hoztak, ó, de sokan,
ó, de könnyen elfelejtik.
Azért
is feledékenyek vagyunk, mert a legtöbbünket az jellemez, hogy nagyon
összpontosítunk a jelenre meg a közvetlenül előttünk álló feladatokra. És
ha sikerült úgy ahogy megoldanunk, akkor ott van a következő közvetlenül előttünk
álló feladat, és a múlt olyan hamar feledésbe merül, és nem tartjuk számon,
hogy mi mindent kapunk menet közben. Mennyi ajándékot, mennyi olyan
próbatételt, ami hasznunkra vált. Milyen sok szabadítást vitt véghez Isten a mi
kicsi életünkben, vagy egy közösség életében. Milyen sok öröm és bánat, bűn és
annak a megbocsátása, elakadás és újrakezdés van egy-egy közösségnek az
életében. Szükséges az, hogy ezt számon tartsuk.
Nem
véletlenül bíztat erre a Zsoltárok könyvében is Isten többször: „el
ne felejtsd, mennyi jót tett veled Isten.” (Zsolt 103:2).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése