Adalékok a Bonyhádi Református Gyülekezet történetéhez (1. rész)

 

Református Katalin Leányárvaház: 

Református Katalin Leányárvaház: a Bonyhádi Református Szeretetszövetséggel együttműködve jött létre. Az 1936. jún. 21-ei presbiteri gyűlés jegyzőkönyve rögzítette létrehozásának gondolatát. Jelentős esemény volt 1936. júl. 25-én az Országos Református Szeretetszövetség elnöke, Kiss Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár látogatása a bonyhádi hitközségnél. Lombos Alfréd lelkész 1936. okt. 4-én már arról nyilatkozott, hogy a felső egyházi vezetés és az Országos Református Szeretetszövetség jóváhagyta a bonyhádi árvaház létrehozását. A gyülekezet pásztora ekkor bútorokat kért kölcsön, az egyháztagoktól ágyneműt és konyhai eszközöket gyűjtött. Az egyházközség az 1937. évben kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a Zsák (ma Gábor Áron) u. 10. szám alatti, ún. Neumann házat árvaház céljára. (A második világháborút követően a II. Rákóczi F. u. 16. számú házba költöztek.) Az árvaház működését 1937. dec. 12-én hagyta jóvá a Belügyminisztérium, mely kezdetben 10, majd 16 menhelyi gyermek elhelyezését engedélyezte. A kis árvák 1937. dec. 11-én érkeztek meg. Másnap került sor az ünnepélyes avatásra, melyen Arany Dénes decsi lelkész végezte a szertartást. Az árvaház 1939. febr. 5-én – Lombos Alfréd feleségéről ‒ a Katalin nevet vette fel. A gyülekezeti tagok megállapodtak abban, hogy az árva gyerekeket és Lajos Olga diakonissza nővért minden vasárnap meghívják ebédre, ezzel is támogatva az intézményt. 1938 szeptemberében a gondozott gyermekek száma 15 volt. A kislányok az ország legkülönbözőbb településeiről érkeztek: 2 budapesti, 2 mezőtúri, 3 pápai, 1 kaposvári, 1 szekszárdi, 1 biharugrai, 1 solti, 1 nyáregyházi, 1 szegedi, 1 debreceni és 1 felsőiregi születésű. Az árvaház megnyitása a református egyház iskolájára is jó hatással volt, a tanulói létszám növekedésével elkerülte az eltörpülés veszélyét. A gyermekek oktatása és nevelése ökumenikus szellemben folyt egy diakonissza orvosnő, Kermenszky Borbála vezetésével. Az árvaház fenntartásának alapját a nevelőszülőknek kijáró kincstári tartásdíjak biztosították. A nagyobb ellátmány reményében kérvényezték az árvaház intézetté való átminősítését – sikertelenül. 1940-ben tartásdíjul az állam havi 7‒8 pengőt fizetett gyermekenként, melyet az Országos Református Szeretetszövetség 12 pengőre egészített ki. E mellett mintegy 2000 pengő bevételre tettek szert gyűjtésből, adományokból, jótékony célú előadásokból. A gyülekezeti tagok támogatása mellett Svájcból is érkeztek adományok, Lombos Alfrédné ismeretségi köréből. A vasúti szállítmány 1938-ban 76 kg súlyú volt, benne ágynemű, ruhanemű és lábbelik. A Kereskedelmi Minisztérium elengedte a mintegy 700 pengő vámilletéket. Pénzbeli adomány 216 pengő érkezett. A következő évben 164 kg súlyú adomány és 118,2 pengő érkezett. Mindkét gyűjtést Pfenninger Bodmer lelkész szervezte Svájcban. 1942-ben 3000 pengő államsegélyben részesültek. Az egyházmegye gyülekezetei figyelmét is felhívta, hogy a termés betakarításakor gondoljanak a tolnai egyházmegye egyetlen református árvaházára. Az intézmény 1948-ban szűnt meg, az épületet lakás céljára hasznosították.

Források:

A Bonyhádi Református Szeretetszövetség jegyzőkönyve

Lombos Alfréd levele (Bonyhád, 1938. szept. 15.)

A Bonyhádi Református Egyházközség jegyzőkönyve (1936-tól 1941 végéig)