Igehirdetés: 2021.03.14. Dániel – a király első embere

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 56.

Dániel – a király első embere

Olvasmány: Dán 1:20

„A király elbeszélgetett velük, de egy sem akadt közöttük, aki olyan lett volna, mint Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. Ők tehát a király szolgálatába álltak. Akármit kérdezett tőlük a király, bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál. Ott is maradt Dániel Círus király uralkodásának első évéig.” (Dán 1:19-21).

 

            A fiatal Dánielre fényes jövő várt Jeruzsálemben. Nemcsak előkelő családból származott, de ráadásul kiváló képességekkel rendelkezett. Amikor azonban a babiloni seregek elpusztították Jeruzsálemet, sok más honfitársához hasonlóan őt is fogságba hurcolták. Dániel tervei és álmai ekkor végleg szertefoszlottak. Isten azonban gondoskodott róla. A babiloni király parancsba adta, hogy a fogságba hurcolt zsidók közül válasszanak ki néhány tehetséges fiatalt, akik majd a király szolgálatába állnak. Így került a tehetséges Dániel néhány más hozzá hasonló zsidó fiatal emberel együtt a babiloni király udvarában. A legmagasabb rangú királyi tisztviselőknek járó bánásmódban részesültek. Azonban a zsidó fiatalemberek számára ez a helyzet mégsem volt olyan egyszerű és könnyű. Képzésük része volt a varázslás, a mágia, a pogány istenek ismerete, az idegen vallás és kultúra megismerése és átvétele. Majd annak az idegen nagyhatalomnak szolgálatába kellet állniuk, amelyik elpusztította hazájukat.

            Dániel, akit elsodort a történelem fogataga, a szülőföldjétől távol, egy idegen hatalom szolgálatában élet le az egész életét. Kiváló képességeinek és Istenbe vetett erős hitének köszönhetően egészen a miniszterelnöki tisztségi jutott Babilonban. Ám mindig idegen maradt. Minél magasabb hivatalba emelkedett, annál inkább a rosszindulat céltáblájává vált. A babiloniak nehezteltek rá idegene származása és politikai sikerei miatt, és cselszövésekkel próbálták csapdába csalni, vagy hite megtagadására kényszeríteni. Nagy nyomás nehezedett Dánielre, hogy a beilleszkedés érdekében engedjen az elveiből. Élete gyakran forgott veszélyben. Volt, amikor a király az oroszlánok vermébe vetette, de Isten ott is gondoskodott róla, angyalát küldet oda, aki bezárta az oroszlánok száját.  Egész életében tisztelettudóan és szorgalmasa dolgozott. Hitében sohasem volt megalkuvó. Nem volt hajlandó meghajolni még akkor sem, amikor halálos veszélybe került emiatt. Dániel élete volt a legjobb példa arra, hogy miként élhet és szolgálhat valaki olyan közegben, amelyben nem osztják, de még csak nem is tartják tiszteletben a hitét. Dániel hitét látva előbb Nabukadneccar, majd Dárius király kiáltványt küldött szét birodalmában, megparancsolva mindenkinek, hogy tartsák tiszteletben Dániel Istenét.

            Amikor Dániel élete a végéhez közeledett, Isten egy olyan látomássorozatot adott neki, amelyben szemléletes képekben fedte fel Dániel előtt a jövő történelmének vázlatát. Dániel látomásaiban a szidó nép egy sor világbirodalom politikai viharaiba kerül. Előre látta, hogy népek támadnak dühödten egymásra, birodalmak emelkednek fel és buknak el egymás után.

1.      Az ellenség szolgálatában

            Dániel próféta műve óriási történelmi léptékben mozog: világhatalmak jönnek és mennek, de Isten örök alapot vetett népének. Ez magának Dánielnek, a fiatal, Babilonba száműzött zsidó ifjúnak az életén látszik a legvilágosabban. Mindazok a viszontagságok, amelyeken élete során átment, látni engedik, hogy isten még a fogságban sem feledkezett meg választott népéről. Dániel az ellenség szolgálatában állva még a pogányokat is meggyőzte arról, hogy Istené a dicsőség és a hatalom. Ezékielnek volt a kortársa Júda babiloni száműzetésének az idején. Próféciái arról szólnak, hogy Isten szerepet szánt a pogány birodalmaknak is a saját népére vonatkozó tervében. A könyv első három fejezet Dániel és három barátja fedhetetlenségét mutatja be. Habár királyi szolgálatra választották ki őket, mégis ellenálltak a nyomásnak, hogy teljes mértékig idomuljanak pogány környezetükhöz.

            Dániel a tehetségével és vezetői képességével már fiatalon felhívta magára a figyelmet. Bizonyára kiváló államférfi válhatott volna belőle Júdában. Ám a babiloni megszállás mindezt keresztülhúzta. Dánielt fogolyként hurcolják el idegen földre. tehetségével azonban itt is kiemelkedik társai közül, így hamarosan a királyi palotába kerül, a babiloni uralkodó szolgálatába. Sorsa Józsefére emlékezett, aki szintén igen magas pozícióba került egy idegen birodalom államigazgatásában. Dániel is úgy válik sikeressé, hogy közben nem enged erkölcsi elveiből. Miközben egyre nagyobb sikereket ér el egy olyan közegben, amelyet a törtetés és az intrika jellemez, szilárdan ragaszkodik saját vallási meggyőződéshez.

            A babiloni királyi udvarba került szidó ifjaknak nem volt egyszerű a helyzetük.  Folyamatosan borotvaélen táncoltak, hiszen egyszer kellet hitüket és hagyományaikat megtartva egy idegen környezetbe beilleszkedniük. A babiloni főudvarmester, akinek a gondjaira voltak bízva a zsidó ifjak, mindnet megtett azért, hogy „kimossa” a fiatalokból saját kulturális és vallási örökségüket. Új, pogány neveket adtak nekik. Abban az időben ugyanis nagy jelentőséget tulajdonítottak a neveknek, mert úgy gondolták, hogy a név kifejez valamit az ember személyiségéből. A Bibliában olvasunk arról, hogy Isten olykor új nevet adott egy-egy embernek, ha azt akarta jelezni, hogy változás következik be az életében. Ám a Baltazár név, amit a babiloniak ragasztottak Dánielre, korántsem volt Istentől való. A babiloni Marduk isten egyik titulusából, a „Bel”-ből eredt. Dánielnek és társai az idegen kultúrában élve bizonyos mértékig kénytelenek voltak alkalmazkodni a környezetükhöz és az elvárásokhoz. De a nagy kérdés az volt, hogy hol van ennek az alkalmazkodásnak a határa? A zsidó ifjakat ugyanis sok minden másra is rá akarták kényszeríteni. Például bálványáldozatként felajánlott ételekkel és borokkal traktálták őket. Továbbá a babiloni „diplomataképző” tanfolyam tananyaga magába foglalta az asztrológiát, és a pogány kultúra és vallás minden ismeretét is.

            A történetből úgy tűnik, hogy bár Dániel és három barátja sikerrel vette az akadályokat, és kiválósságukkal bámulatba ejtettek mindenkit, és a király is felismerte, hogy ez a négy ifjú bölcsességével és tudásával toronymagasan felülmúlja minden kortársát, mindez azonban nem ment akadálymentesen. Saját hitükhöz és kultúrájukhoz való ragaszkodásuk miatt számos esetben kerültek konfliktusba környezetükkel, de Isten mindig velük volt és hűségükért megáldotta és megszabadította őket a veszedelemből. Dániel és barátai az ellenség szolgálatában is megmaradtak Isten hűséges követeinek, akik hitükkel és becsületes munkájukkal Isten igazságáról tettek bizonyságot.

            A bibliai próféták történetében több példát is láthatunk arra, hogy miként szolgálhatja valaki egyszerre Istent és az államhatalmat. Az egyik végletet Ámósz és Illés képviseli, akik kívülállóként a társadalmi igazságtalanságokat ostorozták. Más próféták viszont, mint amilyen például Jeremiás és Nátán is volt, királyoknak adtak tanácsot, de ugyanakkor megtartották a tisztes távolságot. Ézsaiás vagy Sámuel viszont hivatalos a királyi tanácsadóként voltak jelen udvarban és végezték a szolgálatukat mindig az Isten igazságát hirdetve.  Dániel próféta példája azt mutatja, hogy az ember akkor is megőrizheti tisztaságát, ha egy zsarnoki rendszer keretein belül végzi a munkáját.

2.      A tűzpróba

            Dániel könyve olyan kalandos és izgalmas történeteket tartalmaz, amelyeket gyermekek és felnőttek egyaránt szívesen olvasnak. Ilyen például az a történet, amikor Dániel három társát a tüzes kemencébe vetik. A babiloni udvarba került három zsidó ifjú kemény hitpróbán esi át. A befuvalkodott babiloni uralkodó kiad egy öntömjénező rendeletet, amelyben parancsot egy toronyház méretű hatalmas szobor elkészítésre, amit róla mintáztak, s ami élőt majd mindenkinek le kell borulnia. Maga Dániel, aki ekkor valószínűleg diplomáciai küldetésben volt, nem szerepel ebben a történetben. De nyílván való, hogy ha ott lett volna, ő is ugyanazt az utat választotta volna, mint a három barátja, akik nem voltak hajlandó engedelmeskedni a király rendeletének, mivel az ellentétben állt hitükkel.

            A babiloni udvarban szolgáló zsidó ifjak kettős elkötelezettsége került itt nyílt konfliktusba egymással. Döntéshelyzetbe kerültek, választanuk kellett a babiloni király kérése és az Isten iránti hűségük között. Ha a király parancsa szerint ők is leborulnak az aranyszobor előtt, akkor ez bálványimádás lenne. Izrael népe pedig éppen a bálványimádás bűne miatt pusztult el és került fogságba. Ha úgy döntenek, hogy a parancsnak engedve leborulnak a király képmása előtt, akkor nem számíthatnak többé Istennek az áldásra. Dániel barátainak megalkuvást nem ismerő válasza azt mutatja, hogy a babiloni fogság valóban tisztító hatással volt a zsidóság új nemzedékére.

            Dániel könyve azért is olyan izgalmas olvasmány, mert Izrael történetének ebben a meglehetősen bizonytalan időszakában Isten csodák egész sorával lépett közbe: természetfeletti jelenségek különös álmok, kézírás a falon, szabadulás a tüzes kemencéből és az oroszlánok verméből. Illés napjai óta nem tapasztalt Izrael népe ezekhez fogható jeleket és csodákat. Dániel és barátai arra adnak példát, hogy a hívő ember hitéért a legnagyobb árat, akár az életét is kész odaadni. Isten iránti hűségük megrendíthetetlen. Függetlenül attól, hogy megmenti-e őket Isten, vagy sem, ők kitartanak.

            A tüzes kemencében való próbatétel olyan eredményre vezet, amelyet a három bátor zsidó ifjú a legmerészebb álmában sem remélhetett volna. Nemcsak túlélik a megpróbáltatást, de ennek köszönhetően a zsidó vallás Nabukadneccár uralma alatt az egész birodalomban toleranciát élvez.

3.      Az oroszlánok vermében

            Ez a történet azzal a tudósítással kezdődik, hogy új uralkodó került az ország élére. Dániel próféta figyelemreméltó képességeit jól mutatja, hogy idegenként is olyan elismerést szerzett magának, hogy nemcsak két szeszélyes babiloni uralkodó idején sikerült a királyi udvarban megmaradnia, de amikor a babiloni birodalom bukása után a perzsák vették át az uralmat, őt továbbra is megtarthatta pozícióját. Sőt Dániel szerepe tovább erősödött, az új uralkodó ugyanis őt tette meg a Méd-Perzsa Birodalom főkormányzójává. A Dánielnek alávetett többi kormányzó azonban ekkor cselszövést szőtt a megbuktatásra. Maga Dániel ekkor már idős ember volt. A babiloni majd a perzsa államigazgatásban eltöltött hat évtized után végül ő maga is hasonló helyzetbe kerül, mint annak idején három barátja, akikre a tüzes kemence várt. Ekkor Dániel életében is feloldhatatlan konfliktusba került egymással Isten törvénye és pogány uralkodó parancsa. Az eltelte évek alatt Dániel sok mindenben kénytelen volt kompromisszumot kötni. Zsidó kulturális öröksége sok részéről kénytelen volt lemondani. Még a zsidó nevét is egy pogány névre változtatatták. Bár hitét nem gyakorolhatta az előírások szerint a jeruzsálemi templomban, de Isten iránti hűsége változhatatlan volt. Igyekezett mindazt megtartani a zsidó vallásos szokásokból ami, csak lehetséges volt. Például naponta háromszor Jeruzsálem felé fordulva imádkozott Istenhez. Ettől a szokásától a király új törvényével dacolva, a halálos fenyegetés ellenére sem volt hajlandó eltérni.

            Az oroszlánok vermébe vetett Dániel története különös jelentőséggel bír a zsidóság és a keresztyénség számára, hiszen a történelem ismétli önmagát.  A Római Birodalom, a sztálini Szovjetunió, vagy a náci Németország mind megpróbálta korlátozni vagy üldözni a vallást.

            A keresztyén egyház azonban a kegyetlen üldöztetések ellenére is erősödött és növekedett. Azok közül, akiket a hitükért üldöztek nem mindenki élt át olyan csodálatos szabadulást, mint Dániel, de ennek ellenére hűségesek maradtak mindhalálig és nem tagadták meg hitüket. Ezek a hitükért mártírok arról tanúskodottak a világ előtt, hogy az igaz hitet nem lehet elpusztítani, bármilyen súlyos is a megtorlás.

            Dániel csodálatos módon megmenekült, és ez újabb csodához vezetett. A perzsa uralkodó maga megy oda reggel az oroszlánveremhez, hogy lássa mi történt az Istenben bízó Dániellel. Miután pedig meggyőződött róla, hogy Dániel életben van, mert Isten elküldet angyalát és bezárta az éhes oroszlánok száját, a király kiáltvány adott ki, amelyben elrendelte, hogy az országban mindenütt „Dániel Istenét” féljék és tiszteljék: „Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. Ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából.” (Dán 6:27-28). Hamarosan pedig ugyanez a perzsa birodalom, amely törvényben akarat betiltani a zsidó vallást, megengedi a zsidó száműzötteknek, hogy hazatérjenek a szülőföldjükre és újjáépítsék a templomukat.

            A fogságban töltött nehéz idők a zsidóság életévben is maradandó változásokat hoztak. Dániel és hozzá hasonló istenfélő emberek példája nyomán új gyakorlatot vezettek be. Mivel a babiloni fogság idején a zsidóságnak nem volt temploma ezért a „zsinagógának” nevezett imaházakban gyűltek össze bibliát olvasni és imádkozni. A fogságból való hazatérés után ugyan újra felépült a jeruzsálemi templom, de a mind  a hazatértek mind pedig világ különböző részein szétszóródva élő zsidóság, az úgynevezett diaszpóra számára a zsinagóga lett a mindennapi vallásgyakorlás legfontosabb helyévé. Ámen.