Igehirdetés: 2021.01.10. Illés – a csodatevő próféta

 

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 47.

Illés – a csodatevő próféta

Olvasmány: 1Kir 17:1-24

„Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. Illés ekkor fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!” (1Kir 17:22-24)

 

            A Bibliában három olyan személyt ismerünk, akik nevéhez különösen is sok csodatétel kötődik: Mózes, Illés és Jézus. S bár ők különböző korokban éltek, egyszer mégis mind a hárman együtt voltak, mégpedig a megdicsőülés hegyén, amikor Jézus haláláról és feltámadásáról beszélgettek. Életük során mind a hárman tapasztalták a csodák erejét, de azok korlátait is.

            Ma Illés próféta személyét vizsgáljuk meg közelebbről. A Biblia nyolc csodatételét örökíti meg Illés prófétának. Ezek némelyike, mint például a Baal papjaival vívott párviadal, hatalmas tömegek előtt játszódott le. Míg más csodatételeknek, mint például az özvegyasszony fia feltámasztásának, csak néhány tanúja volt. Bár Illés által az Úr sok csodatételt véghezvitt, de azt is meg kellett tapasztalnia, hogy a csodák önmagukban nem tudnak hitet támasztani. Illés próféta éppen az után esett mély depresszióba, és akkor vett erőt rajta a félelem, amikor legnagyobb csodáját vitte véghez. De ekkor fedte fel előtte Isten az ő jelenlétét is. Illés számára az Úr nem valami látványos csoda által demonstrálta erejét, hanem egy „halk és szelíd hang” által. (1Kir 19:12).

            Az Ószövetség utolsó könyvében, Malakiás próféta megjövendölte, hogy a Messiás érkezését megelőzi majd Illés ismételt eljövetele. Erről a jövendölésről Jézus kijelentette, hogy Keresztelő Jánosban teljesedett be. A Jézus korabeli zsidóság nagy tisztelettel emlékezett Illés prófétára és várta az ő visszajövetelét. Az ortodox zsidóság körében mindmáig megmaradt ez a hiedelem. Szokás például, hogy bizonyos ünnepek alkalmával hagynak egy üres helyet az asztalnál a csodatevő próféta számára, akinek az eljövetele bármikor bekövetkezhet.

1.      Isten követeinek új nemzedéke

            Bár Salamon uralkodása jelentette Izrael aranykorát, végül a király a nagyravágyása és a pogány feleségei miatt elfordította a szívét Istentől. Salamon király hatalmas és pazarló építkezései miatt súlyos adóterheket volt kénytelen kiróni a népre, sokakat pedig kényszermunkára kötelezett. De a legnagyobb bajt a király erkölcsi és hitbeli bukása okozta, mellyel aláásta a nemzet lelki egységét. Az Istennel kötött ragyogó szövetség látomása hamarosan elhalványult. Salamon halála után pedig az ország két királyságra szakadt szét és egyre gyorsuló tempóban haladt a pusztulása felé. A két királyságnak összesen 39 uralkodója és vagy kéttucatnyi prófétája volt. Bár a Biblia név szerint beszámol valamennyi uralkodóról, történetük elhalványul Salamon uralmához képest. Isten most új hősök nemzedékéhez, a prófétákhoz fordul. Míg korábban Isten azt tervezte, hogy a királyok lesznek eszközei abban, hogy a néphez szóljon, ezt a szerepet, most a próféták vették át. A királyok erkölcsi bukása után, Izrael történetének ebben az időszakában a próféták játszanak egyre fontosabb szerepet.

            Az Ószövetség összes prófétai könyve a királyság vagy annak bukást követő időszakából való. A prófétai tiszt ekkor tehát úgy jelenik meg Izraelben, mint a királyi tiszt ellenpontja. A prófétáknak a királyokkal ellentétben nincs dinasztiájuk. Isten azért hívja el őket, hogy a fontos történelmi helyzetekben az ő szavát elvigyék a vezetőkhöz és a néphez. Izraelben ezért nem a királyé, hanem mindig Istené az utolsó szó és neki van a legnagyobb tekintélye. Így a próféták gyakran kerülnek összeütközésbe az éppen hatalmon levő királlyal. Bár gonosz és istentelen királyok követik egymást, Isten mégis türelmes és nem veti el azonnal a népét. Az ország akkor jut el a mélypontra, amikor Aháb kerül a trónra, aki egy idegen asszonyt vett feleségül, Jézabelt. Ő honosította meg a Baál-tiszteletet az országban. Ez arcátlan és nyílt lázadás volt Isten ellen. Ennek a korszaknak prófétái közül kiemelkedik Illés, aki az egész Ószövetségnek az egyik legtitokzatosabb prófétája volt. Illés személye és története jól szemléltetik azt a fordulatot, ami ebben az időben következett be Izrael történetében. Míg Salamon király ékszereket és finom ruhákat hordott, és aranyozott palotában lakott, addig Illés durva teveszőr ruhát viselt, a pusztában aludt, és alamizsnáért könyörgött. Olyan korban lép színre, amikor Izrael országa gazdasági és politikai értelemben még virágzik, de lelkileg már megindult a hanyatlás útján. Ezt az Istentől való eltávolodást jól mutatja annak ténye, hogy Illésnek az Isten prófétájaként gyakran kell menekülnie és bujdosnia a király elől. Bár a király halálra keresteti Illést, Isten mindig újabb és újabb csodákkal segíti prófétáját. Amikor bujdosása idején megéhezik, Isten hollókat küld, hogy táplálják. Amikor elfogy az ivóvize, Isten különös módon egy szegény özvegyasszony házába küldi őt, aki megosztja vele az utolsó falatját.  Ez az özvegyasszony, aki még csak nem is izraelita, Sareptában él, a gonosz Jezábel királyné szülőföldjén, amely veszélyes terület a próféta számára, Isten mégis ide küldi őt. Illés tehát a pogányok között is szolgált. Később, az Újszövetségben, Jézus úgy utal erre a történetre, mint ami azt bizonyítja, hogy Istennek a pogányokkal is terve van.

2.      Illés, egy különleges próféta

            Illés korának különös és igen megosztó alakja volt. Az emberek vagy gyűlölik, vagy odavannak érte. Tisbei, a neve előtagja, nem egy helységnévből származik, hanem abból a héber szóból, amelynek jelentése: „jövevény”. Tehát Illés, nem a saját törzse számára kijelölt területen él. Valószínűleg nem is ott, ahol született. Isten prófétájaként ott kell jelen lennie, oda kell mennie, ahova Isten hívja őt. Igen keveset tudunk róla. Elhívása történetét nem ismerjük. Mintha a személyénél sokkal fontosabb lenne a küldetése. Néha olyan, mintha a földből nőne ki, hirtelen ott terem Ahábnál, utána pedig hiába keresteti őt a király, eltűnik, sehol nem találják. Mintha egy ember feletti lény lenne. Első olvasatra olyannak tűnik, mint a mesebeli varázslók, azt mondja, hogy ne legyen eső, és nem lesz eső. Egy nap pedig azt mondja, hogy legyen eső, és lesz eső. Ráadásul, ha varázsló, akkor gonosz varázsló, mert a szárazság senkinek nem jó, sem embernek, sem jószágnak, sem növénynek. Három évig aszály van. Mennyi pusztulást, mennyi szenvedést hordozhatott ez az időszak. Sokan ezért nem igazán szerették, mert nem értették, hogy miért történt mindez és a prófétát tették felelőssé a csapásokért.

            Illés, bár Isten nevében, sok csodát vitt véghez, mégis többször megfutamodott és gyakran erőt vett rajta a kétely és a félelem. Komor próféta volt, akit hol a depressziós roham, hol pedig az önmagában való kételkedés gyötört. Isten azonban mindig mellette állt és bátorította őt. Illés történetei arra mutatnak rá, hogy Isten nem feledkezik meg az övéiről.  Izrael sorsa azon múlik, hogy hallgat-e a nép a prófétákra, az Isten követeinek új nemzedékére. Illés magányos ember volt. Olyan küldötte volt Istennek, akinek nem igazán voltak társai. Volt ugyan egy szolgája, de lelki társa, szolgatársa nem volt. Egy igazi magányos harcos, pusztai remete. Hosszú hónapokig élt teljesen egyedül kint a pusztában. Nem véletlen, hogy az Újszövetség Keresztelő Jánost Illés alakjával köti össze, hiszen mindkét próféta magányosan élt a pusztában. Mindketten Isten megtérésre hívó szavát hirdették. Mindkét ember egy külön világ, egy külön sziget volt.

            Azt is láthatjuk a történetből, hogy Illés, Istennek ez a különleges prófétája milyen hatalmas magasságokat és mélységeket járt be. Volt, amikor nagyon népszerű volt az emberek között. Isten nagyon erőteljesen cselekedett általa. Volt, amikor ő maga személyes válságba került. Volt olyan pont az életében, amikor elcsüggedve, kiégve, saját küldetésében csalódva meghalni kívánt, és azt kérte Istentől: „vedd el az életemet!” (1Kir 19:4). Elrejtőzött a világ elől, mert nem akart embert látni maga körül. Olyan magasságok és mélységek ezek, amelyek talán nem részei az átlagember hétköznapi életének. Jakab apostol mégis azt mondja róla: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.” (Jak 5:17).

            A bibliai hősöket mi gyakran idealizáljuk, elérhetetlen magasságban lakozóknak látjuk őket, csodáljuk a hitüket, a hősiességüket. Ugyanakkor úgy véljük, hogy ma már nem nagyon vannak csodák, nem nagyon láthatóak Isten tettei. Látnunk kell azonban, hogy a Biblia hozzánk hasonló egyszerű emberekként mutatja be őket. De látnunk kell azt is, hogy az élő Isten ma is hatalmasan cselekedhet szolgái által. Így lássuk hát Illés példáját is. Illést, aki imádkozik, és Isten meghallgatja őt. Illést, aki ember, aki fél és menekül az őt üldöző király bosszúja elöl. Az ő példája hitre, odaszánásra, imádságra hív minket.

3.      Leszámolás a hegytetőn

            Illés történetei közül kiemelkedik a Karmel hegyi istenítélet története. Drámaiságát tekintve kevés jelenet vetekszik azzal a történettel, amely itt a Karmel hegyén játszódott le, ahol a jó és a gonosz erői csaptak össze egymással. Illés itt Isten egyetlen hűséges és igaz prófétájaként egymaga száll szembe az Istentelen és gonosz királlyal és annak 850 papjával. Illés már a megjelenésével is nagy feltűnést keltett, amikor a fekete teveszőr ruhájában végigvonult a fényűző királyi város, Samária utcáin. Már az öltözete és kinézete is éles ellentétet mutatott Baal papjaival szemben, akik elegáns és kényelmes fehér vászon köntöst viseltek.

            Illés ekkor népszerűtlen ember volt a királyi udvarban, mivel három évvel korábban kihirdette Isten ítéletét: „Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, amíg én azt nem mondom.” (1Kir 17:1). Ez a jövendölés nyílt szembeszegülés volt Baál követőivel, akik abban hittek, hogy az ő istenük képes az időjárást irányítani és tőle függ az eső, a jó idő és a bőséges termés. Mivel a következő három évben Illés jövendölése szerint valóban nem esett egy csepp eső sem, a király országos körözést adott ki Illés ellen, mivel őt tették felellőssé a szárazságért és az éhségért. Ezzel tulajdonképpen még a bálványimádó gonosz király is elismerte, hogy Baal tehetetlen és csak Illés Istenének van hatalma, hogy újra esőt adjon. Illést azonban három esztendőn keresztül a király embereinek nem sikerült kézre keríteniük. A három év leteltével viszont maga Illés jön el a királyhoz, hogy nyilvánosan emlékeztesse őt Isten szavaira.

            Illés próféta kihívás elé állította a királyt és az ország népét. Izrael válaszút elé érkezett. Az északi országrész, Izrael királyai Jeroboámtól kezdve mind gonoszak és bálványimádók voltak. Aháb király azonban mindközül kiemelkedett. Pogány származású feleségével, a hírhedt Jezábellel közösen arra törekedtek, hogy az Úr összes még élő papját és követőjét elpusztítsák és mindenkit a Baál tiszteletére kötelezzenek. A gyilkos hadjárat célja az igaz hit teljes megsemmisítése volt. Illés, akinek már a neve is azt jelenti: „Az Úr az én Istenem”, természetesen az első számú közellenség lett a király és a királynő szemében.

            Amikor a hosszú bujdosás után Illés újra nyíltan fellép, egy mindent eldöntő összecsapásra hívja ki a Baál papokat, amelyben majd bebizonyosodik, hogy ki az igaz Isten. Az egyik oldalon ott áll Baál 850 főt számláló papságának díszes és népes tábora, a másik oldalon pedig Isten egyetlen magányos és egyszerű prófétája, Illés. Az összegyűlt sokaságot arra kéri Illés, hogy döntsenek: „Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek!” (1Kir 18:20).

            Illés nagyvonalúan megengedte, hogy a pogány papoké legyen az első forduló. Ők bizonyíthatják be először, hogy istenük, Baál válaszol az imádságukra és tüzet küld az égből. Baál prófétái mind egytől-egyik ott táncoltak az oltár körül, és kiáltoztak az istenükhöz, Illés pedig a háttérből szemlélte a látványosságot, majd gúnyolódásával tovább hergelte és végül őrjöngésbe hajszolta a Baál papokat: „Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy a dolgát végzi, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred.” (1Kir 18:27). Baál papjai végső elkeseredésükben kardokkal vagdosták magukat és vérüket csorgatták a földre, de istenük továbbra is néma marad.

            Amikor Illésre került a sor, már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Baál egy hamis isten, aki néma és tehetetlen bálvány csupán, nem tud segíteni a bajban. Illés azonban azt is bebizonyította, hogy az Úr az élő Isten, aki hallja szolgája imádságát, válaszol és cselekszik. Illés szavára tűz szállt le az égből és mindenestől megemésztette az oltárra helyezett áldozatot.

            Illés által Isten már korábban is sok csodát véghezvitt, de a Karmel hegyi istenítélet volt a legnagyobb csoda, amelynek sok ezer tanúja volt.  Ez volt Isten utolsó figyelmeztetése a lázadó királyság számára. Illéssel új korszak kezdődött el. Mivel Izrael uralkodói és papjai egyre romlottabbá váltak, Isten a próféták igehirdetése és az általuk véghezvitt csodák által, igyekezett bűnbánatra és megtérésre ösztönözni népét. Míg korábban a királyok voltak azok, akik arra lettek elhívatva, hogy szavaikkal és tetteikkel is Istent képviseljék a nép előtt, most fokozatosan a próféták vették át ezt a szerepet. Sőt idővel Izrael történetében a próféták jelentősége jóval meg is haladta a királyokét. Az igaz próféták, mint Illés is, egyedül Istennek tartoztak felelősséggel.

            A királyoknak persze voltak saját alkalmazásukban álló prófétáik, akik azt hirdették, amit az uralkodó hallani kívánt.

            Isten igaz prófétái azonban mindig arról tettek bizonyságot, hogy Isten a történelem Ura, aki munkálkodik és lerombolja a gonoszok uralmát. Néha úgy tűnik, hogy Isten hallgat, azonban „Az úr csodásan működik, de útja rejtve van.” Olykor pedig úgy tűnik, hogy Isten lassú, de Ő egyszerűen csak hosszútűrő és kegyelmes. Néha pedig azt is megtapasztalhatjuk, hogy Isten közvetlen és látványos módon beavatkozik a dolgokba és megmutatja hatalmát és dicsőségét, mint pl. Illés által a Karmel hegyen. Ámen.