Igehirdetés: 2020.12.31. - 33. Zsoltár - Ki volt és ki lesz az Úr?

Ki volt és ki lesz az Úr?

Olvasmány: Zsolt 33:1-22

„Mert az ÚR igé­je igaz, mindent hűsége­sen cselekszik.” (Zsolt 33:4)

 

Az óév utolsó estéjén egy Istent dicsőítő Zsoltár van előttünk, azért, hogy a szívünket ne a félelem, a szomorúság és a bánat, hanem a hála, az öröm, a dicsőítés hathassa át. A Zsoltárnak már a bevezető mondata is erre hív minket: „Örül­je­tek az Úrnak, ti, igazak!” (Zsolt. 33:1.) Kérdezhetjük, hogy miért kellene örülnünk, hálát adnunk, és dicsérnünk az Urat! A zsoltáros válasza ez: „Mert az ÚR igé­je igaz, mindent hűsége­sen cselekszik.” (Zsolt 33:4).

Ez a zsoltár arra hív, hogy a 2020. esztendő utolsó estéjén nekünk mindenekelőtt Istenre kell tekintenünk. Ne magunkra, ne a köz­vetlen vagy tágabb környezetünkre, hanem az Úrra! Arra, Aki a teremtett világnak, az emberi tör­téne­lemnek és a mi életünknek is az Ura.

1.      Dicsérjük Istent a teremtett világ Uraként!

A zsoltáros így kezdi bizonyságtételét: „az ÚR szeretetével van tele a föld.” (Zsolt 33,5-9.). Az Apostoli Hitvallásban mi is ezt valljuk meg: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek te­remtőjében.” Hisszük, hogy Isten alkotta ezt a teremtett világot. Bármit is állítson a tudomány a maga épp aktuá­lis, ismeretei szerint, az nem változtat azon a té­nyen, hogy minden, ami él, csak egy másik élőtől kaphatta az életét.

Miért fontos így az év utolsó estéján ezt tudatosítani magunk­ban? Azért, kedves testvérek, mert ha csak a környezetünkre és a világ eseményeire figyelünk, akkor megfogalmazódhat ben­nünk a kétség, hogy van-e gazdája ennek a világnak?

 Van gazdája az univerzumnak, az idő­já­rásnak, a földnek, aki szereti és ameddig csak jónak látja, vigyázza is ezt a vilá­got, ha kell, olykor velünk szemben is!

2.      Dicsérjük Isten a történelem Uraként!

A Zsoltáros ilyeneket mond: „Semmivé teszi az ÚR a nem­ze­tek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.” (10. v.) „Letekint a mennyből az ÚR, és lát minden embert. La­kó­he­lyéből ráte­kint a föld minden lakójára.” (13-14. v.) Isten tehát kész a menny és a föld közötti mérhetetlen kü­lönb­sé­get áthidalni. Nem el­zárkózik, nem elszi­getelődik, hanem keresi a kap­csolatot az emberrel. Ha végig­néz­zük az üdvtörténet nagy ál­lomásait, akkor is azt látjuk, hogy Isten lakóhelyéből folya­matosan rátekint a földre. Meg­tet­te ezt először a teremtéskor. Minden teremtési nap végén olvashatjuk, hogy Isten látta, hogy minden jó. Majd le­te­kin­tett karácsonykor, hiszen Izrael Istene meglátogatta népét. Áthidalta a fent és a lent, az ég és menny és a föld közötti le­küzdhetetlennek tűnő tá­volságot.

A Zsoltáros bizonyságtételét hallva meg kell kérdezni magunkat testvérek, hogy mi van a mi szívünkben? Mi jut eszünkbe, amikor véres terrortámadásokról, háborúról, a globális felmelegedés és a migráció okozta kihívásokról és a világjárvány pusztításairól hallunk.  A félelem, a kétségbeesés az elbizonytalanodás jellemez minket?

A 2020 esztendő sok szörnyűségeit látva és hallva is, valljuk-e, hogy „Is­ten a történelem Ura”? Nem a félelem, a düh és a felháboro­dás és a vád van ott a szívünkben? Vajon nem azt láttuk 2020-ban is, hogy azé a hatalom, aki a fegyverek a pénz, és az információ­ feletti uralmat birtokolja? Netán nem a sokat emlegetett titkos háttérhatalom, vagy háttérhatal­mak mozgatták a lát­ha­tatlan szálakat ebben az esztendőben is? S vajon jövőre más­képp lesz minden? Varázs­ütésre megbékélnek a nemzetek, begyógyulnak akár évszáza­dos történelmi sebek, jóváteszik a múlt igazságtalanságait? Nem utópisztikus Mária énekének, vagy a 33. zsol­tár­nak a hitvallása?

A 33. zsoltárban ezt a bíztatást ol­va­sunk: „az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti ő­ket a haláltól.” (Zsolt 33:18-19).

Kérjük Isten, hogy erősítsen meg bennünket hitünkben, hogy mindezeken túllátva úgy láthassuk a dolgokat, ahogy ő látja a mennyből, belátva, betekint a szín­falak mögé. „Semmivé teszi az ÚR a nem­ze­tek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.” (10. v.) „Letekint a mennyből az ÚR, és lát minden embert. La­kó­he­lyéből ráte­kint a föld minden lakójára.” (13-14. v.)

3.      Dicsérjük Isten az istenfélők Uraként!

A zsoltár harmadik részében már a hívő ember személyes hit­val­lását olvashatjuk: „De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre.” (Zsolt 33:22.). Milyen szép ez a hitvallás, amely itt már átvált áldáskérésbe, reménykedő bizakodásba!

Nos, az aki 2020-ban, ahogy a zsoltár írja a „nagy sereg”-ben, vagy a „lovakban” bízott, az bizony csalódni kényszerült. Az elmúlt évben sem a mi nagy seregeink: anyagi, erkölcsi, szellemi tőkénk, és nem a mi nagy erőnk: fizikai, lelki, érzelmi ha­tal­munk mentett meg, hanem egyedül az ÚR! S ez így lesz 2021-ben is.

Akik az Ő szeretetében bíznak, azok, bármit hoz is a holnap, re­ménységgel nézhetnek a jövőbe. Akkor is, ha a holnap betegséget, magányt, pró­ba­té­teleket tartogat a számukra. Azért, mert egy dolog van testvérek, ami, nem vál­to­zik. Az Úr és az ő szeretet az istenfé­lők iránt. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13:8). Ámen.