Jósiás – az újra megtalált Biblia

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 38.

Jósiás – az újra megtalált Biblia

Olvasmány: 2Kir 22:1-20

„Jósiás király megtisztította Júda országát és Jeruzsálemet a halottidézőktől és jövendőmondóktól, a házibálványoktól és egyéb bálványszobroktól is, mindazoktól a förtelmes bálványoktól, amelyek ott láthatók voltak. Így szerzett érvényt a törvény rendelkezéseinek, amelyek le vannak írva abban a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált az ÚR házában. Nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes erejéből megtért volna az ÚRhoz, mindenben megfelelve Mózes törvényének, és utána sem támadt hozzá hasonló.” (2Kir 23:24-25).

 

            Jósáis akkor került trónra, amikor apját 24 éves korában meggyilkolták. Jósiás mindössze nyolc éves volt, amikor hirtelen király lett belőle. Mire elérte a 16 éves kort és a gyermek királyból tényleges uralkodó lett, Jósiásnak súlyos problémákkal kellett szembenéznie. Isten szent városa, Jeruzsálem és választott népe, történelmi mélypontra süllyedt. A templom tele volt bálványokkal, férfi prostituáltakkal, a napisten imádóinak szentelt oltárokkal és faragott szobrokkal. Egy közeli völgyben az emberek Molok istennek az oltárán égőáldozatul saját gyermekeiket áldozták fel. Különféle pogány kegyhelyek tarkították a Jeruzsálem környéki dombokat és Júda egész területét. Az Istentől való eltávolodás évei alatt a szent iratoknak is nyoma veszett. Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a Szabadító Úr, aki kihozta népét az egyiptomi szolgaságból, már csupán halvány emlék volt.

            Elképzelhető, hogy Jósiás gyermekkorában hallott valamit a dédapjáról, Ezékiás királyról, aki uralkodása idején megtisztította a templomot és helyreállította a páska ünnepét. A fiatal Jósiás király talán ezért igyekezett újraéleszteni Ezékiás reformjait. Elrendelte a romos és elhanyagolt állapotban levő jeruzsálemi templom rendbetételét. A templom megtisztítása közben aztán a papok véletlenül találtak egy régi szent iratot, amiről már mindenki megfeledkezett. Jósiás király miután megismerte a könyvtekercs tartalmát, mélyen megrendült és bűnbánatot tartott, mert rádöbbent arra, hogy Isten ítélete fog lesújtani azokra, akik nem engedelmeskednek az Isten törvényének. A király követeket küldött Hulda prófétanőhöz, aki ebben a sötét időszakban is azon kevesek közé tartozott, akik még félték az Urat. Hulda pedig megerősítette azt, amit Isten törvénye mond, hogy az Istentől elfordult népre valóban le fog súlytani Isten ítélete, de azt is hozzátette, hogy mivel Jósiás király megalázta magát Isten előtt, ezért a csapások nem az ő életében következnek be. Jósiás király reformjai által megújulás indult el az országban, a nép egy időre kegyelemben részesült. De a prófétai szavak később beteljesedtek. Miután Jósiás fiatalon, 39 éves korában meghalt, utódai már nem félték Istent, s az ország ismét megindult a teljes pusztulás felé vezető lejtőn. Jósiás volt Izrael népének utolsó istenfélő királya. Az újra megtalált törvénykönyv által sikerült megújítania népét, az ország egy időre fellélegezhetett.

            Jósiásról elmondhatjuk, hogy a maga korának reformátora volt. Épp úgy, mint Luther és Kálvin idején, a megújulás akkor is az újra megtalált Szentírás által indulhatott el.

1.      A reformátor király

Már Jósiás előtt is voltak olyan királyok, akik próbálkoztak azzal, hogy megreformálják az országot. De az igazi nagy reformátornak Jósiást tekinthetjük. A nagyapja, Mannassé majd negyven évig tartó gyászos és istentelen uralkodása, valamint apja, Ámon rövid két éves uralma után lett Jósiás a király. Isten mindig a lelkiségük alapján ítélte meg a királyokat, hogy milyen lelkülettel viseltettek Isten dolgai iránt, hogyan cselekedték Isten akaratát. Jósiásról ezt olvassuk: „Azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Mindenben Ősatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért arról se jobbra, se balra."  (2Kir 22:2).

Jósiást valóságos csodagyerekként mutatja be nekünk a Biblia. Nyolc évesen került a trónra méghozzá olyan politikai és morális válság kellős közepén, amely már szinte visszafordítatlannak látszott. Akkor úgy tűnt, már nincs mentség, senki sem képes megállítani a züllést és az ország pusztulását. Jósiás azonban nem egy átlagos nyolc éves fiúcska volt. Egy gonosz és istentelen király kezei alatt nevelkedett, olyan időszakban, amikor sötét idők jártak, mégis ő maga olyan lelki tisztánlátásról tett tanúbizonyságot, amelynek nincs párja. Minden nehézség ellenére visszakormányozta népét Istenhez. A Biblia nagyon pozitívan nyilatkozik róla:  „Nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes erejéből megtért volna az ÚRhoz, mindenben megfelelve Mózes törvényének, és utána sem támadt hozzá hasonló.” (2Kir 23:25).

            Jósiás király uralma kezdetén sok időt és energiát szentelt a számára legkedvesebb „közberuházásra”, a templom felújítására. A munkálatok során, miközben az ácsok fűrészelték az új gerendákat, a kőművesek faragták a templom falának új köveit és a munkások talicskázták a bálványszobrok törmelékeit, amelyeket a király parancsára összezúztak, egy pap csodálatos felfedezésre bukkant. A hatalmas zaj és felfordulás közepette egy írástekercset találtak, amely nem volt más, mint az Isten Törvényének, azaz a Mózes öt könyvének, más néven a Tórának egy addig teljesen elfeledett példánya.

Már önmagában az a tény, hogy egy ilyen fontos irat így elkallódhatott és ennyire feledésbe merülhetett, jól mutatja azt, hogy milyen messzire távolodott el a nép Istentől. Nem csoda, hogy amikor a király előtt felolvasták a törvénykönyvet teljesen megrendült és mély bűnbánatot tartott. A király az Istennel kötött szent szövetség szavait hallva a szégyentől és a bűnbánattól felindultan megszaggatta a ruháit. Majd amikor Hulda prófétanő is hitelesítette a tekercs eredetiségét, Jósiás esküvel kötelezte el magát és népét a rég feledésbe merült szövetség újbóli megtartására.

Jósiás tulajdonképpen reformációt, vagyis megújulást indított el az országban. Ez a reformáció nem új tanok hirdetését jelentette, hanem visszatérést az alapokhoz, visszatérést az Isten Igéjéhez. A szentíró beszámol Jósiás király elszánt küzdeleméről annak érdekében, hogy helyreállítsa az igaz istentiszteletet a népe körében. Intézkedései gyökeres változást hoztak az ország életében. A jósiási reformoknak köszönhetően egyelőre még nem következett be a megjövendölt pusztulása az országnak. Az ország és a nép fellélegezhetett, Isten megkegyelmezett neki. Mindez azért történhetett meg, mert egy fiatal király komolyan vette Isten igéjét.

Sajnos azonban a bűn és a gonoszság már olyan mély gyökeret vert az országban, hogy egy jó király legnagyobb erőfeszítése is kevésnek bizonyult. Bár Isten kegyelméből Júda népe időt és lehetőséget nyert arra, hogy megtérjen, és új életet kezdjen, sajnos a megújulás nem bizonyult tartósnak. Jósiás király halála után azonnal visszatért a nép a korábbi istentelen cselekedeteihez.

Jósiás bár fiatalon lett király, de fiatalon is fejezte be pályáját. Egy elhibázott katonai hadjárat következtében 39 évesen életét vesztette, s ezzel végleg odalett annak esélye, hogy maradandó változás történjen az országban. Az egész nép gyászolta Jósiást, akit úgy emlegettek, mint a „jó királyt”. Jeremiás próféta pedig, aki ebben az időben tevékenykedett, még egy siratóéneket is írt az emlékére.

Jósiás király példáján láthatjuk, hogy egyetlen ember hite, milyen nagy hatással lehet sokak életére.

2.      Egy felfedezés, ami megváltoztatja az egész országot

A szentíró beszámolója szerint tíz éve volt már király Jósiás, tehát tizennyolc éves lehetett, amikor megtalálták Isten törvénykönyvét, s azt felolvasták a király előtt. Ez az esemény, vagyis az elveszett törvénykönyv megtalálása volt az, ami döntő változást indított el az ország és az egész nép életében.

Isten időnként, amikor nagy dolgokra készül, különös módon adhat vezetést, irányítást, útmutatást azoknak, akik őt szeretik. Így bizonyára nem volt véletlen, hogy épp Jósiás király idejében, a templomfelújítás munkálatai közben, megtalálhatták az elveszett törvénykönyvet. Jóisás király szerette volna megújítani ősei hitét. Nem csak a templom rendbetétele volt a célja, de a nép lelki életének és erkölcsének a rendbetételére is törekedett. Isten pedig látva a király szándékát minden segítséget megadott neki ehhez. Pedig korábban Isten már ítéletet mondott Júda háza fölött. A törvénykönyv megtalálása kapcsán a király által megkérdezett Hulda prófétanő is ezeket az ítéletes szavakat elevenítette fel a király számára: „Ezt mondja az ÚR: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott. Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért lobbant fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki!” (2Kir 22:16-17). Isten ugyan már kimondta az ítéletet, de ő sohasem gyönyörködik abban, ha rombolnia és pusztítania kell. Azt is kijelentette az Úr, hogy nem akarja, hogy a bűnös elvesszen, hanem azt, hogy hozzá forduljon és éljen. Az Istenben való hit maga az élet. Az Isten nélkül való élet maga a halál. Nyilvánvaló, tehát, hogy Isten irgalmasan cselekedett, amikor engedte megtalálni a Szentírást, és így a megtalált és komolyan vett Biblia által változást indítson el egy istenfélő fiatalember életében, hogy aztán általa az egész ország élete megújulhasson. Ez a felfedezés megváltoztatta az országot. Így volt ez Jósiás idején is, de Luther és Kálvin idején is. És így van ez mindig, ahol valaki kezébe veszi a Bibliát.

Ezért mi is reménykedhetünk abban, hogy ha valamikor valakinek egy Szentírást ajándékoztunk, s bár lehet, hogy az egy időre feledésbe merült, mert csak a polcon porosodik, de egyszer ismét lekerülhet onnan, s ha Isten úgy akarja egy élet megújításának eszköze lehet. Megtörténhet, hogy az, akinek ajándékoztuk a Bibliát, egyszer olyan élethelyzetbe kerül, amikor eszébe jut elővenni a Bibliát, s ha majd olvasni kezdi, Isten megteheti azt, hogy az Ige szavain keresztül megszólal, tanácsot, vezetést, bátorítást és vigasztalást ad.

Jósiás király esetében azt láthatjuk, hogy az ő életének és az ország megújulásának a kulcsa a Biblia volt. Abban a pillanatban, amikor a király kezébe vette, olvasni kezdte a törvénykönyv szavait, a szíve megváltozott. Mélységes megrendüléssel töltötte el Isten szava, bűnbánatra és megtérésre indította a királyt.

Kérdezzük meg magunktól, hogy a mi szívünk mikor indult meg így a bibliaolvasás hatására? Jósiás királyra azért volt ilyen nagy hatással a Biblia, mert ő nemcsak olvasta, de komolyan is vette Isten igéjét. Rádöbbent arra, hogy micsoda kincs a Szentírás, amit eddig teljesen mellőztek és elfelejtettek. Ezért a király nemcsak maga olvasta, hanem arról is gondoskodott, hogy felolvassák a nép előtt is.

A Szentírásból a király megértette, hogy Isten szereti őket. Minden büntetés és a bűnök következménye ellenére is Isten szeretete nem fogyott el, és nem múlt el. A király megszaggatta ruháját, kifejezve ezzel, hogy bár bizonyos dolgokban ő maga nem vétkezett, de mégis azonosult a népe bűnével, s bocsánatért esedezik.

Isten ma is a Szentírás szavain keresztül munkálkodik. Megszólalhat egy istentiszteleten a hallgatott igén keresztül, vagy az otthon olvasott bibliai igerészen keresztül. A Szentírás rendszeres olvasása nélkül ezért nem igen lehet megérteni Isten akaratát. Jézus így figyelmeztet: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.” (Mt 22:29). Vagyis a legfőbb feladatunk, hogy minél jobban megismerjük Isten igéjét. Amilyen mélyen beleássuk magunkat a Szentírásba, olyan mélyen értjük meg az ő irgalmát és kegyelmét, döbbenünk rá az ő korlátlan hatalmára.

Isten a fiatal király személyében olyan vezetőt adott Júdának, akiben a megtalált és megértett ige gyümölcsöt termett. Jósiás nemcsak olvasta a Szentírást, de elkezdte cselekedni is Isten akaratát és a népet is erre szólította fel. Jósiás király gondoskodott arról, hogy az egész nép előtt felolvassák a megtalált törvénykönyv üzenetét, hogy mindenki meghallhassa Isten Igéjét. Jósiás tisztában volt azzal is, hogy Isten ítélete, amiről a prófécia első része szólt, teljesen jogos. Izrael elhagyta az Urat, pogány isteneket imádott, megszegte az Istennel kötött szövetséget. Az Isten szemében szörnyű vétek volt mindaz, amit ők elkövettek. Isten azonban nem mondott le róluk. Szeretett volna változtatni rajtuk, megújítani őket, ezért ítélte meg őket. De az ítélet egyben a megtisztulás és a megújulás lehetőségét is jelentette.

A megújuláshoz azonban szükség volt egy engedelmes emberre. Ezt a szerepet töltötte be Jósiás, a reformátor király. Jósiás engedelmességéért az egész vele élő generáció megmenekülhetett. Micsoda kegyelem. Egyetlen engedelmes ember, és mindenki kegyelemben részesült általa. Ha valaki hívőként istentelen környezetben kénytelen élni, de megvan benne a készség az Istennek való engedelmességre, az Úr felhasználhatja őt, hogy általa áradjon szét Isten megújító és megmentő kegyelme a környezetére is. Tudomásul kell vennünk, hogy mi mindnyájan az istentelen létbe születünk bele. Az atyáinktól örökölt hiábavaló élet a mi örökségünk. Ha valaki megmarad ebben az istentelen létben, akkor a kárhozatra jut. Az édenkertbeli lázadásunk miatt Istennek már rég végre kellett volna hajtania felettünk jogos ítéletét. De ő Jézusért haladékot adott nekünk. Elküldte hozzánk az ő egyszülött Fiát. Odaadta a golgotai keresztre, hogyha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet kapjon. Haladékot ad az Isten.  Jézusért nincs végünk.

Azzal, hogy Jósiás a maga életére nézve komolyan vette Isten szavát, az egész akkori generációt megmentette az ítélettől.

Amikor megtalálták a törvénykönyvet, Jósiás király rögtön ezt a parancsot adta ki: „Menjetek, kérdezzétek meg az URat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Júdára nézve!”  (2Kir 22:13).

Olvassuk mi is így a Szentírást, hogy közben mindig megkérdezzük Istent: „Uram, rám nézve mit jelent az, amit most olvasok a Szentírásból.” Isten nem néma. Aki hozzá fordul, annak Ő megszólal. Választ, útmutatás, vezetést ad. Jósiás személyén és példáján keresztül tanít minket Isten arra, hogy a Bibliát mindig azzal az imádságos kéréssel nyissuk fel, hogy megkérdezzük, mit jelent ránk, a mi életünkre nézve az ő igéje.

Az újra felfedezett Biblia által újult meg Isten ószövetségi népe Jósiás idején, és újult meg a keresztyén egyház a reformáció idején is. Luther Márton ezért fordította le német nyelvre a Bibliát, hogy mindenkihez eljuthasson Isten igéje. Hálát adhatunk, hogy Isten kegyeleméből a Károli Gáspár által magyar nyelvre lefordított Szentírás a népünk megújulását is munkálhatta és munkálhatja ma is. Ámen.