Joáb – Dávid hadvezére

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 39.

Joáb – Dávid hadvezére

Olvasmány: 1Kir 2:28-35

„Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge; ezek az emberek, Cerújá fiai hatalmasabbak nálam. De megfizet az ÚR a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint! (2Sám 3:39).

 

            A háború kegyetlenné teszi mindazokat, akik részt vesznek benne. A híres harcosok ezért könyörtelenek és kegyetlenek. Ilyen ember volt Jóáb is, Dávid egyik leghíresebb hadvezére. Testvéreiével Abisajjal és Aszáéllal együtt Dávid katonái voltak. Erőszakos emberek, akik egész életükben nem tettek mást, mint gyilkoltak és végül maguk is erőszakos halállal haltak meg. A három fivér rokonságban állt Dáviddal. Már akkor csatlakoztak a jövendő királyhoz, amikor az még Saul elől bujkált, mint törvényen kívüli.

Joábot és testvéreit a bosszúállás éltette. Dávid többször is elítélte Jóábnak az erőszakos tetteit, de nem mert ellene nyíltan fellépni. Nyilvánvaló, hogy amíg nem erősödött meg Dávid uralma, addig nagy szüksége volt olyan erős és hűséges harcosokra, mint Joáb és a fivérei, még akkor is, ha azok erőszakosságát sokszor helytelenítette.  Kétségtelen, hogy Jóáb kiváló katona, jó politikus és zseniális hadvezér volt, aki sok csatát megnyert Dávid számára. Dávid a nehéz helyzetekben gyakran volt kénytelen a segítségét igénybe venni, és vele intézte el az ún. „piszkos ügyeket” is. Például a Betsabéval való házasságtörő kalandja után Dávid Jóábot bízta meg azzal, hogy feltűnés nélkül tegye el láb alól az asszony férjét, Uriást.

Joáb pedig készségesen összejátszott a királlyal ebben az ügyben. Figyelemre méltó azonban, hogy amíg Dávid bűnbánatot gyakorolt, addig Joábban semmiféle erkölcsi dilemma nem merült fel. Talán arra hivatkozott, hogy ő csak parancsot teljesített, de egyébként sem okozott neki soha lelkiismeret furdalást az ártatlanok megölése.

Joáb és testvérei elszántan ragaszkodtak Dávidhoz, aki azonban nagy árat fizetett ezért. Dávid képtelen volt irányítani vagy fegyelmezni a testvéreket. Amikor fia Absolon lázadást robbantott ki, Dávid Joábnak és Abisajnak köszönhette, hogy megmenekült és visszakaphatta a trónját, de fia életét nem tudta megmenteni. Joáb nem ismert mást, csak a bosszút. Dávid határozott parancsa ellenére hidegvérrel megölte Absolont. Dávid ezért mellőzte Joábot és egy másik parancsnokra bízta a hadsereg vezetését. A kegyvesztett Joáb azonban nem nyugodott bele a helyzetébe, csellel meggyilkolta új riválisát és ismét átvette a hadsereg irányítását. Úgy tűnik Dávid, nemcsak képtelen volt féken tartani Joábot, de nem is tudott tőle megszabadulni.

Joábról és fivéreiről tulajdonképpen semmi szépet nem tudunk elmondani, az erőszak és a gyilkolás emberei voltak ők. Véreskezű hadvezérek, akik háborús pályafutásukban sikeresek és megállíthatatlanok voltak. Mivel Dávid Joábot tette meg legfőbb hadvezérévé és erősen támaszkodott rá és fivéreire, így megállíthatatlanul sodródott is velük. Talán éppen ezért mondta Isten később Dávidnak, amikor templomot akart építeni: „Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert háborúskodó ember voltál, és sok vért ontottál.” (1Kron 28:3).

1.      Joáb, nagyhatalmú rokon

            Joábbal kapcsolatban többször is hangsúlyozza a szentíró, hogy rokoni kapcsolatban állt Dáviddal. Megtudjuk, hogy Dávidnak a hat bátyján kívül két nővére is volt: „és nővéreiket: Cerúját és Abígajilt. Cerújá fiai voltak: Abísaj, Jóáb és Aszáél, ezek hárman. Abígajil szülte Amászát, Amászának az apja pedig az izmaeli Jeter volt.” (1Krón 2:16-17).  A két nővér fiai Dávid szolgálatában álló harcosok voltak, akik gyakran egymással is versengtek. A legnagyobb karriert közülük kétségtelenül Joáb futotta be, aki Dávid csapatainak parancsnoka lett. Hogy milyen is volt valójában Joáb jelleme, arról akkor kapunk először képet, amikor Dávid Júda királya lesz, Joáb pedig az első számú hadvezér.

            Miután Saul és Jonathán odaveszett a csatában és Júda törzse Dávidot tette királlyá, az északi ország rész felett Saul egykori hadvezére, Abnér vette át az uralmat. Megtudjuk, hogy Abnér és Joáb viszonya nem volt éppen felhőtlen. Abnér már számtalan hajtóvadászaton vezette katonáit Dávid nyomában, és most esze ágában sem volt királyául fogadni azt, akit mindeddig üldözött. Ezért Saul negyedik fiát, Isbósetet ültette Izráel trónjára, majd hadat indított Júda és Dávid ellen. Egy ütközet alkalmával Joáb öccse, Aszáél meggondolatlanul üldözőbe vette Abnért, aki újból és újból figyelmeztette, de a heves ifjú nem hallgatott rá. Végül Abnér önvédelemből megölte őt. Ezt Joáb képtelen volt elfelejteni. Az idő múlásával Abnér felmérte, hogy a gyengekezű király, Isbóset vezetése alatt semmire nem mennek, ezért átállt Dávidhoz. Majd felajánlotta, hogy a többi törzset is ráveszi az átpártolásra. Ezekre a titkos tárgyalásokra Joáb távollétében került sor. Amikor Joáb visszatérve értesült a fejleményekről, mindez teljesen felkavarta őt. Joábot megdöbbentette és megijesztette a változás, amit nem ő kezdeményezett. Úgy érezte, hogy kicsúszik a keze közül az irányítás. Dávid előtt kijelentette Abnér szándékáról, hogy az hamis, majd galádul megölte a riválisát. Végül pedig Dávid előtt azzal igazolja Joáb a tettét, hogy csakis a király érdekében cselekedett.

            Dávid ekkor, nem mert szembeszállni a nagyhatalmú rokonnal és kijelentette: „Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge; ezek az emberek, Cerújá fiai hatalmasabbak nálam. De megfizet az ÚR a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint! (2Sám 3:39).

            Ez a történet Joáb jellemének egy lényeges pontjára hívja fel a figyelmünket. Láthatjuk, hogy mi volt a valódi mozgatórugója Joáb cselekedeteinek. Valójában csakis magával törődött és a saját hatalmát igyekezett megőrizni, galád tetteit pedig azzal igazolta, hogy mindent Dávid és a királyság érdekében cselekedett.

2.      Joáb, a cinkostárs

            Amikor Joáb galád módon végzett Abnérral, ahogy láttuk, Dávid nem volt olyan helyzetben, hogy bármit tehetett volna ellene. Dávid ugyan nyilvánosan meggyászolta Abnér halálát, és Joáb tettétől is elhatárolta magát, de ennél többet nem tehetett ellene. Joáb pedig, aki nagyon ravasz ember volt, az esetleges későbbi megtorlásnak azzal igyekezett elejét venni, hogy megpróbált a király kegyeibe férkőzni. Joáb arra törekedett, hogy nélkülözhetetlenné tegye magát. Ezért kész volt a piszkos munkát is elvégezni Dávid helyett. Viszont ha valaki mindenáron pótolhatatlanná akar válni, és nem arra összpontosít, hogy azt tegye, ami helyes, gyakran összeütközésbe kerül saját lelkiismeretével. Ez többször igazolódott be Dávid életében is. A Bethsabéval való házasságtörése és Uriás ellen elkövetett bűne miatt, Isten ugyan megbocsátott neki, csakhogy ezután már képtelen volt fegyelmezni a fiait.

            Joábról megtudjuk, hogy neki is ugyanaz a problémája, mint Dávidnak. A kezéhez tapadt Abnér vére, így képtelen volt helyesen cselekedni, amikor megmenthette volna egy tisztességes katonája, Uriás életét. Joáb elvégezte a piszkos munkát, mindent Dávid parancsa szerint rendezett el. A leírásból azonban kitűnik az is, hogy nem Uriás volt az egyetlen áldozat. Joáb más harcosokat is elküldött, hogy a helyzet hitelesebbnek látszódjon. Isten könyörületes, megbocsát, ha az ember megtér, amint Dávid életéből is látjuk. Ám a bűnösnek cipelnie kell a hitelvesztés és a kikezdett becsület következményét.

            De azt is láthatjuk, hogy míg ebben az esetben Joáb engedelmesen teljesítette Dávid parancsát, más esetben már nem így járt el. Ha elolvassuk Absolon lázadásának történetét, abból világosan kiderül, hogy Joáb a király határozott tiltása ellenére ölte meg Absolont. Joáb tehát ebben az esetben semmit sem törődött Dávid parancsával.  Érdekes megfigyelni, hogy Dávidnak még a törvénybe ütköző parancsait is teljesítette Joáb, de egy pillanatig sem habozott a király kifejezett akaratának ellenszegülni akkor, amikor abból személyes előnye származott. Hiszen Absolon győzelme esetén, valószínűleg Joáb elvesztette volna a hatalmát. Ismét kitűnik, hogy Joáb kizárólag a saját érdekeit tartotta szem előtt.

Isten Igéje Jóáb példáján figyelmezet minket, arra hogy milyen könnyű az önzés csapdájába esni.

3.      Joáb, a cselszövő politikus

            Amikor Absolon megölette bátyját, Ammont, majd elmenekült az országból, Dávid ismét nehéz helyzetben találta magát. Ammon ugyanis megerőszakolta a féltestvérét, Támárt, Absolon húgát. De a király képtelen volt igazságot szolgáltatni, mintha lebénította volna őt saját bűnének az emléke. Absolon viszont nem habozott kézbe venni az ügy elintézését, és– csalárd módon bosszút állt a húgán esett erőszakért. Mellesleg Ammon halála után Absolon arra is számíthatott, hogy ő lesz a trónörökös. Dávid szíve majd megszakadt. Siratta halott fiát, ugyanakkor hiányzott neki szeretett fia, Absolon is, és azt is jól tudta, hogy bizonyos szempontból az ő bűnére vezethető vissza ez az egész tragédia. Eközben pedig Joáb úgy határozott, hogy ő is közbelép. Fortélyosan egy bölcs asszony segítségét kérte. Joáb itt cselszövő és ravasz politikusként jelenik meg előttünk. Az asszony szájába adott történetből arra következtethetünk, hogy Joáb vallásos ember. Ám ha mégoly helytálló is volt teológiai ismerete, sajnos ez csak elméleti tudás maradt. Életét nem a megbocsátás, hanem a bosszú jellemezte. A vallást is politikai célokra használta fel. Joáb felmérte Absolon esélyeit, és igyekezett a jövendő király bizalmába férkőzni. Miközben Dávid hű emberének vallotta magát, minden eshetőségre felkészülve igyekezett Absolonnál is jó pontokat szerezni.

            Joáb azonban méltó ellenfélre talált Absolonban, aki meg sem köszönte neki, hogy hazahozatalát elrendezte. Habozás nélkül értésére adta, hogy ő is van olyan „minden hájjal megkent” és veszélyes, mint Joáb. Absolon ugyanis felégette Joáb mezejét, így kényszerítve arra, hogy elintézze számára a királlyal való találkozás lehetőségét. Így tulajdonképpen Joábnak köszönhetően alakult ki az a helyzet, ami idővel kirobbantotta a belháborúhoz vezető felkelést.

            Isten Igéje arra figyelmeztet, hogy könnyen válhat a személyes ambíció, a büszkeség és az hatalomvágy cselekedeteink mozgatórugójává.

4.      Joáb, a kard embere

            A következő jelenetben Joáb már kegyvesztettként van előttünk. Egy időre elvették tőle az első számú katonai vezető szerepét és azt Amásza kapta meg. Amásza Joáb unokatestvére volt. Ő eredetileg Absolon hadvezére volt, de Dávid megígérte neki, hogy ha mellé áll ő maradhat a vezér. Nyilvánvaló, hogy miután Joáb semmibe vette Dávid parancsát és megölte a fiát, Absolont, a király meg akart szabadulni tőle. Végtére is Joáb cselszövése tette lehetővé Absolon lázadását is. Dávid választását nyilvánvalóan nem csupán Joáb iránti haragja motiválta, de Amásza kinevezése egyben politikai lépés is volt, amivel Dávid megbékélési szándékát kívánta jelezni Absolon híveinek.

            Dávid tehát végre határozottan fellépett Joáb ellen. Amikor Seba vezetésével egy újabb felkelés tört ki, Dávid elküldte Amászát a seregeinek összegyűjtésére. Amásza azonban nem végzett időben a feladattal, ezért Dávid Abisaiért, Joáb testvéréért küldetett. Dávid tehát ebben a válságos helyzetben sem kért segítséget Joábtól, továbbra is mellőzte őt.

            Joáb azonban nem nyugodott bele a helyzetébe. Abnér meggyilkolásához hasonlóan most Amászával is leszámolt. Joáb ismét orvul és hidegvérrel gyilkolt, a saját unokatestvérét tette el láb alól, egyszerűen azért, mert mellőzték őt. Jól láthatjuk Joáb kétszínűségét és céltudatosságát, ahogy Amaszát tőrbe csalta, majd tettét ismét azzal igazolta, hogy Dávid és az ország érdekében cselekedett.

            Való igaz, hogy Jóáb azzal, hogy önkényesen átvette a hadsereg irányítását, megoldotta a helyzetet, sikerült levernie a lázadást és ismét megerősítette Dávidot a trónján. Valójában azonban ismét csak a maga érdekében cselekedett.

5.      Joáb, a lázadó

            Joáb aki kezdettől fogva Dávid mellett ált, végül elárulta őt. Az időzítés tökéletesnek tűnt. Dávid már megöregedett, éjjelente a hidegtől szenvedett. Egy szép fiatal lányt hozatnak hozzá, hogy szolgálatára legyen. A bibliai beszámoló kiemeli, hogy Dávid nem lép intim kapcsolatba vele, ami újabb utalás a király gyengeségére. Dávid legidősebb életben lévő fia, Adónia úgy gondolja, hogy eljött az ő megkoronázásának ideje. A bibliai leírás alapján kétség sem férhet hozzá, hogy a puccsnak valójában Joáb volt a főszervezője. Ismét önkényesen előreszaladva cselekszik, azt gondolva, hogy már elhagyta az ereje az öreg királyt, és nem tehet ellene semmit. Ekkor azonban kiderül, hogy Dávid Betsabé és Nátán próféta segédletével mégiscsak képes cselekedni. Keresztülhúzza Joáb és Adónia terveit, amikor nyilvánosan bejelenti, hogy Salamont választja társuralkodónak.

            Úgy tűnik, Joáb teljes egészében kihagyta Istent a számításból. Komoly teológiai ismeretekkel rendelkezett, de mintha semmi jelentőséget nem tulajdonítana Isten létének. Azt hiszi, mindent megtehet, amit csak akar, anélkül, hogy számolnia kellene a következményekkel. Elfelejti, hogy Isten nem olyan, mint Dávid, nem lehet megtéveszteni. A büntetés ugyan nem éri utol rögtön, de láthatjuk, hogy igazolódik be, amit a Biblia így tanít: „Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Gal 6:7). Salamon először nem bünteti meg Joábot azért, mert Adóniával szövetkezett. Joáb tehát ismét kap egy esélyt, hogy bűnbánatot tartson és rendezze a dolgait.

            Joáb azonban nem mutatott megbánást, hanem újabb összeesküvésben vett részt. Amikor ez is kudarcba fulladt, felmérve a helyzet súlyát, a szentélybe menekült. De megfeledkezett arról, hogy csak azok találhattak menedéket az oltárnál, akik nem előre megfontolt szándékkal gyilkoltak. A meg nem vallott bűnei így végül utolérték. Aki kardot fog, végül valóban kard által vész el.

            A cselszövő, nagyratörő, csalárd Joáb minden tette ellenére talán bocsánatot nyerhetett volna, ha hittel, alázattal és őszinte megbánással fordult volna az Úrhoz, de nem tette, így sorsa beteljesedett.  Joáb története az erőpolitikáról, ármánykodásról, félreértelmezett lojalitásról, féltékenységről és makacsságról szól. Joáb életét beárnyékolták a különböző háborúk, ellenségeskedések, sőt még a tömeggyilkosság is. Lehet, hogy ránk nem jellemző, hogy Joábéhoz hasonló piszkos ügyekbe bonyolódnánk, de mégis előfordulhat, hogy története kapcsán szembesülünk saját jellemünk árnyoldalaival. Dávid hadvezérének, Joábnak a rossz példája által így ráismerhetünk saját jellemhibáinkra, amelyektől egyedül Jézus szabadíthat meg: „Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vi