100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 37.
Ebjátár
– Dávid papja
Olvasmány: 1Sám 22:11-23
„Ahítúb fiának, Ahímeleknek egyik fia
azonban, akit Ebjátárnak hívtak, elmenekült, és Dávidhoz szökött. Ebjátár
hírül vitte Dávidnak, hogy Saul megölette az ÚR papjait. Dávid ezt mondta
Ebjátárnak: Tudtam én már aznap, amikor ott volt az edómi Dóég, hogy el fog ez
árulni Saulnak. Én okoztam apád egész háza népének a vesztét. Maradj
nálam, ne félj, mert aki az én életemre tör, az tör a te életedre is. Ezért
biztonságban leszel nálam.” (1Sám 22:21-23).
Ebjátár
Dávid papja és egyik leghűségesebb embere volt. Sorsa tragikusan alakult. Híres
papi családból származott. Azonban már
több nemzedékkel korábban egy próféta megjövendölte ennek a prominens papi
családnak a pusztulását. A baj Élivel kezdődött, aki engedte fiait elzülleni és
így azok szégyent hoztak a papi hivatásra. Az Úr pedig kijelentette: „Eljön az idő, amikor összetöröm erődet
és családod erejét, és nem lesz öregember a házadban. Majd meglátod e
hajlék romlását a sok jó helyett, amit tettem volna Izráellel. Bizony nem lesz
öregember soha a házadban.” (1Sám 2:30-32). Ebjátár, aki szintén ennek a papi családnak a
leszármazottja volt, szemtanúja lehetett a szörnyű jövendölés beteljesedésének.
A rokonai közül minden férfit, összesen 85 embert mészároltatott le Saul
király, csak azért mert segítették a király elől bujdosó Dávidot. Saul katonái
szörnyű vérengzést hajtottak végre Ebjátár falujában, nemcsak a papokat ölték
meg, de a falu minden lakóját, a nőket és gyermekeket is.
A szentíró megjegyzi, hogy mindez csupán azért történt, mert
Ebjátár apját egy besúgó feljelentette a királynál: „Ő megkérdezte érdekében az URat, ellátta
útravalóval, sőt a filiszteus Góliát kardját is odaadta neki.” (2Sám 22:10). A szörnyű vérengzés elől egyedül Ebjátárnak
sikerült elmenekülnie és nagy nehézségek árán végül eljutott Dávid táborába,
aki befogadta és védelmébe vette őt. Ebjátár volt az egyetlen túlélő, aki hírt
vitt Saul király katonáinak kegyetlenkedéséről.
De Ebjátár magával vitte az efódot is, azt a papi öltözéket, amelyben
benne volt az urím és a tummím, a szent tárgyak, amelyeket a zsidók ebben az
időben Isten akaratának felismerésére használtak. Ettől a naptól fogva Ebjátár
Dávidot szolgálta és az efód segítségével mindig megtudakolta Isten útmutatását
és ezzel segítette Dávidot küzdelmeiben. Ebjátár lett a törvényen kívüliek
hivatalos papja. Amikor pedig Saul király halála után Dávid került hatalomra,
kinevezte Ebjátárt az ország főpapjává, aki a király által Jeruzsálembe
vitetett szövetség láda és a szent sátor körül szolgált. Absolon lázadása
idején Ebjátár hű maradt Dávidhoz. A király menekülése után ő Jeruzsálemben
maradt, de csak azért, hogy Dávid számára értékes információkat jutathasson el a
lázadók terveiről. Dávid halála után azonban nem Salamont, hanem Adónijját
támogatta a trónutódlásban, így kegyvesztett lett. Salamon a vidéki földbirtokára
száműzte Ebjátárt, aki többé nem szolgálhatott papként. Ebjátár tehát úgy
fejezte be pályáját, ahogy kezdte, számkivetettként. A szentíró itt megjegyzi: „Ezzel
beteljesedett az ÚR igéje, amelyet Éli házáról mondott Sílóban.” (1Kir 2:27).
1.
Meg lehet-e
szabadulni a családi átoktól?
Ahogy láttuk
tehát, Ebjátár törvényen kívüli papként kezdte a pályáját és úgy is fejezte be.
Előbb Saul elől kellett menekülnie, végül Salamon tiltotta el őt a
szolgálatától. A szentíró megjegyzése szerint ezzel beteljesedett az Úr igéje,
amelyet egykor Éli házáról mondott Silóban. Egyrészről ezt úgy érthetjük, hogy
Ebjátár papi szolgálata és vele együtt pedig családja szolgálati vonala nem
véletlenül ért véget itt. Hiszen ha a Biblia tanítása alapján elfogadjuk azt,
hogy nincsenek véletlenek, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy az Ebjátárral
történtek sem véletlenek. A szentíró világosan ki is mondja, hogy Isten ítélete
tejesdett be Éli házán, amihez Ebjátár is tartozott.
De
mondhatjuk-e azt, hogy akkor Ebjátár semmiről sem tehetett, hogy neki semmilyen
felelőssége nem volt? Egyszerűen egy generációs átok érte utol itt Ebjátárt,
tehát pályája és papi szolgálata ezért tört itt derékba? Ebjátárnak bizonyára
nagyon nehéz lehetett ezzel a terhes családi örökséggel együtt élni. Ugyanakkor
mégis azt látjuk, hogy ő maga az élete nagyobb részében hűségesen végezte a
papi szolgálatát, és nagy segítségére volt Dávid királynak.
Ahhoz, hogy
megértsük a dolgokat, meg kell próbálnunk először Ebjátár családfáját végignézni
és a családjában fellelhető viselkedési mintákat számba venni és ennek összefüggésében
vizsgálni azt, hogy mi miért történt az ő családjában.
Egyrészről ott
van előttünk Isten sokat idézett kijelentése, amit a Tízparancsolatban így olvasunk:
„Megbüntetem
az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De
irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem.” (2Móz. 20:6)
Ebjátárról
tudjuk, hogy a felmenői egészen Éliig vezethetők vissza. A családfa röviden így
néz ki: Éli – Fineás – Ahitúb – Ahimelek – Ebjátár.
Éliről pedig
tudjuk, hogy ő és családja is Isten ítélete alá került, mert nem fegyelmezte a
fiait, hanem hagyta őket elzülleni és ezzel a papi szolgálatot is hiteltelenné
tették a nép előtt.
Éli fiai, Hofni és Fineás, apjukhoz hasonlóan
szintén papok voltak, de visszaéltek a pozíciójukkal. Azt olvassuk róluk a
bibliai leírásban, hogy megutáltatták a nép előtt az Úrnak szóló áldozatot. Éli
pedig nem fegyelmezte meg őket elég határozottan. Bár szomorkodott fiai tette
miatt és intette is őket, de nem tiltotta el őket a szolgálattól. Hofni és
Fineás nem ismerték a határaikat, az apa gyengekezűsége miatt bizonytalanságban
nőttek fel. Éli pedig rossz lelkiismerettel öregedett meg. Azt olvassuk, hogy
abban az időben ritkaság volt az Úr igéje. Élinek nem volt bátorsága az Isten
tanácsoló tekintetébe nézni. Nem is tud Isten neki közvetlenül kijelentést adni,
hanem csak közvetítőn keresztül, így jött el Istennek egy embere Élihez és az
hirdette meg Isten ítéletét: „Bár határozottan megmondtam, hogy a te
házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól az
ÚR: Nem így lesz! Mert akik... engem megvetnek, gyalázatra jutnak... Eljön az
idő, amikor összetöröm ...családod erejét…” (1Sám 2:30-31).
Ezután még
múlnak az évek, de Éli fiai nem térnek meg, nem változtatnak romlott
életmódúkon. Majd néhány évvel ezután az Éli házánál felnövekvő ifjú Sámuelen
keresztül látogatja meg újra az Úr Élit ezzel az üzenettel: „Beteljesítem
Élin mindazt, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem, és bevégzem. Mert
megjelentettem neki, hogy minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért
a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem
fenyítette meg őket.” (1Sám 3:12-13).
Megint több év
telik el, amikor aztán Éli meghal, és vele egy napon a fiai is, Hofni és
Fineás. Fineásnak azonban életben maradt egy fia, Ahitub. Ekkor Ahitúb viszi
tovább a családi vonalat. Ahitúbról közvetlenül nincs más említés a Szentírásban.
A következő leszármazott Ahimelek, de róla sem olvasunk semmi gonoszat.
Ahimelek tulajdonképpen mártírként hal meg. Saul azért ítélte halálra, mert
segített Dávidnak menekülése idején, adott neki kenyeret és odaadta Góliát
kardját is, amit addig a szentélyben őriztek.
A Saul által
elrendelt nóbi vérengzés, kiirtani célozta Ahimelek egész családját. Azonban
ismét van egy valaki, aki életben marad. Bár Saul katonái alapos munkát
végeztek, amikor a papokkal együtt az egész falu népét kivégezték, Ahimeleknek
egyik fia, akit Ebjátárnak hívtak, mégis életben maradt és sikerült Dávidhoz
menekülnie.
Nyugodtan
kimondhatjuk, hogy Éli két fiának a halála után nem találunk olyan utódot a
leszármazottak között, aki különös módon is romlott életű lenne. Vagyis a deviáns
családi örökség nem feltétlenül öröklődik tovább. Az utód közül azok, akik
istenfélők, továbbra is az Urat szolgálják, sok jót tesznek és velük van Isten
áldása. Azonban ettől független Isten ítélete, amit kimondott Éli háza felett
szintén érvényben van.
A
Tízparancsolatban adott tanítás szerint a bűn miatti generációs sor negyedízig
érvényes attól a személytől számítva, aki az Urat gyűlölő volt. Ugyanakkor, ha
e négy utód egyike szerette az Urat, azzal megtörte az átkot, és az ő révén
ezerízig áldottak lesznek az utódok. Vagyis azt mondhatjuk, hogy minden
nemzedék életében egyszerre van jelen az áldás és az átok. Ez pedig azt
jelenti, hogy minden nemzedéknek egyformán megvan a lehetősége arra is, hogy a
jót válassza. Nem szükségszerű tehát, hogy a szülőktől látott rossz példa
tovább öröklődjön. A fiaknak mindig lehetőségük van az átok helyett az áldást
választani.
Isten már az
első vérontást megelőzően, a testvére iránti irigységgel és gyűlölettel eltelt
Káint így figyelmezteti: „Miért
gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen, ha jól
cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó
előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!” (1Móz 4:6-7). Ez
a felszólítás, hogy: „de te uralkodjál rajta!”, más magyarázók szerint így is
fordítható: „De neked lehetőséged van uralkodni rajta”, azaz lehetőséged
van a rossz helyett a jót választani, a gyilkosság helyett megbocsátani és
szeretni. Éli utódinak is meg volt ez a lehetőségük, s akik az Urat
választották azok életében az áldás érvényesült, akik pedig elutasították,
azoknál az átok.
2.
Hogyan éli meg
Ebjátár a kudarcait?
Ebjátárról
tudjuk, hogy amikor Saul megölette apját, Ahimeleket és az egész családját
kiirtotta, ő maga még nagyon fiatal volt. De már elérte azt a kort, hogy apja
mellett részt vehetett a papi szolgálatban. Így az efódot is képes volt elhozni
Dávidnak és a továbbiakban minden papi szolgálatot egyedül is elvégezni. Így,
bár hivatalosan törvényen kívülinek nyilvánították, ő mégis papi szolgálatot
végezhetett. Amikor pedig Dávid elfoglalta trónt, hivatalosan is Ebjátár lett
az ország főpapja. Tény azonban, hogy pályája végén ismét törvényen kívülivé vált,
amikor Salamon örökre eltiltotta Ebjátárt a papi szolgálattól.
De vajon hogyan
éli meg Ebjátár az élete nagy kudarcait? A Biblia arról is beszámol, hogy
mással is történt már hasonló. Például Jeremiással, akit mi inkább prófétaként ismerünk,
de valójában pap is volt egyben, akit szintén egy király tiltott el a
szolgálattól.
Hogyan éljük
meg, ha kudarc ér bennünket? A munkahely elvesztése, az életpálya derékba
törése, mindenki számára nagy megrázkódtatást jelent. Olyan trauma, amit nem is
képes mindenki feldolgozni és túltenni magát rajta.
Gyakran a
bajokat, a tragédiákat Isten büntetéseként fogjuk fel. Ez a gondolkodás aztán
elvezethet oda, hogy elkezdjük keresni, hogy vajon milyen terhes családi
örökség, generációs átok lehet az, ami lesújtott ránk, ami miatt, ezek a rossz
dolgok megestek velünk. Így azonban nagyon gyorsan tévútra is juthatunk, mert
előbb-utóbb azt a következetést vonjuk le, hogy mi semmiről sem tehetünk és
semmin sem változtathatunk.
Ebjátárnál
azt látjuk, hogy ő nem így gondolkodott. Bár bizonyára ismerte családja
múltját, tudhatta, hogy dédapja Fineás, milyen bűnöket követett el, és hogy
Isten ítélete, hogyan teljesedet be rajta. Annak a szörnyű tragédiának is szemtanúja
és átélője lehetett, ahogy apját és egész családját kiirtották. Ő azonban
mindezek ellenére hűséges maradt Istenhez és tovább végezte a papi szolgálatát.
Ez bizonyára nem lehetett könnyű az ő számára. De Ebjátár nem vádolta Istent,
nem kérdezte kételkedve, hogy az Úr miért engedte meg ezeket a csapásokat.
Az őt és a családját ért csapások ellenére
Ebjátár hűségesen végezte papi szolgálatát. A nehéz időkben is kitartott Dávid
mellett és nagy segítségére volt. Isten
pedig megáldotta Ebjátár hűségét és elnyerte a főpapi tisztséget. Mivel Ebjátár
jó döntést hozott, Isten ügye mellett állt ki, így az életén nem a családi
átok, hanem az áldás érvényesült. Mindaddig, amíg kitartott Dávid mellett, ez
így is maradt. A helyzet csak akkor változott meg, amikor Isten akaratával
szembeszállva nem Salamont, hanem Adónijját támogatta a trónutódlásban. Hogy
miért tette ezt Ebjátár nem világos. De mivel rossz döntést hozott, viselnie
kellett annak következményeit is. Addónijja puccs kísérlete hamar megbukott, a
trónra kerülő Salamon pedig érthető módon megfosztotta tisztségétől Ebjátárt.
De a Dávidnak tett hűséges szolgálatára tekintettel nem végezték ki a többi
lázadóval együtt, hanem száműzetésbe kellett vonulnia. Élete hátralevő részét
csendes magányban élte le. De kétségtelenül igaz, hogy Ebjátárral vége szakadt
a Lévi házából való papok szolgálatának. Így végül valóban igazzá lett az, amit
a szentíró állít: „Ezzel beteljesedett az ÚR igéje, amelyet Éli házáról mondott Sílóban.”
(1Kir 2:27). Ebjátár életében egyszerre volt jelen a bűn és az átok, de a
kegyelem és az áldás is. Ebjátár személye és élete azt példázza, hogy nem
igazságtalan az Isten, nem büntet senkit sem olyan vétkek miatt, amit nem ő,
hanem az elődei követtek el. Isten kegyelme minden ember iránt kiárad,
függetlenül attól, hogy kik voltak az elődei és hogy milyen bűnt követtek el.
Isten nem személyválogató, ezért szeretetét mindenki felé kinyilvánítja. De a
döntés a mi kezünkben van, választhatjuk a jót, az áldást, vagy a bűnt és az
átkot is. Isten így intette és figyelmeztette egykor az ő népét: „Mert
elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az
életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30:19).
Mi sokszor
hajlunk arra, hogy Istent tegyük felelőssé a bajokért és a csapásokért azt
gondolva, hogy elődeink vagy mások bűnei miatt kell esetleg szenvednünk. Az
ószövetség népe is ezt tette, amikor ezt a közmondást fogalmazta meg: „Az
apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?” (Ez 18:2). Isten
azonban határozottan elutasítja ezt a téves gondolatot: „Minden lélek az enyém: az apák
lelke is meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki
vétkezik… Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! – így
szól az én Uram, az ÚR. Térjetek hát meg, hagyjátok el vétkeiteket, és akkor
nem fogtok elbukni bűneitek miatt! Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket
elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg,
Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát – így szól az én Uram,
az ÚR –, térjetek hát meg, és éljetek!” (Ez 18:4,30-32). Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése