Bibliaóra / Bibliaiskola: 2023.09.05. Téma: Az igaz hit

 

Az igaz hit

A Biblia azt tanítja, hogy nem minden ember üdvözül, hanem csak azok, akik Krisztusban hisznek Ezt a hitet a Szentlélek ébreszti a szívünkben, úgy, hogy elfogadjuk, amit Isten az igében ígért. Hinni tehát: áment mondani az igére. Isten igéjéből tanuljuk meg, hogy bűnösök vagyunk és Krisztus az Üdvözítőnk Az ige alapján hiszünk Isten ama ígéretében, hogy Krisztus megfizetett bűneinkért. Hinni annyi, mint magunkat Istennek átadni a Krisztusban, és az ő útján járni.

Bibliatanulmány: Zsidókhoz írt levél 11,8-10
A zsidókhoz írt Levél 11. fejezete a hit hőseit sorolja fel. Ábrahámot a hívők atyjának nevezi.
Milyen nagynak látszik az ő hite ezekben a versekben!

1. Miért sorolja fel a szerző a hit hőseit?
2. Honnan hívta el Isten Ábrahámot? Hol az a hely, melyet örökségül fog kapni? (8. v.)
3. Mi mutatja Ábrahám hitét a 8. versben?
4. Miért lakott Ábrahám egész életében az ígéret földjén sátorokban? Miből tűnik ki hite?
5. Mondd el a 10. verset a saját szavaiddal!
6. Miért neveztetik Ábrahám minden hívő atyjának? Olvasd el az 1Móz 15,1-6-ot.

Kérdések

1. A Zsid 11,1-ben ezt olvassuk: A hit a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mit jelent ez?
2. Olvasd el a Lk 1,18-20-at. Miért lett Zakariás némává?
3. „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek”. (Jn 20,29). Mit jelent ez a mi hitünk számára?
4. Ábrahám hitét több alkalommal próbára tette Isten. Sorolj fel ezekből néhányat!
5. Hitre juthatsz-e a Biblia nélkül? És az egyházon kívül?
6. Mondj példákat a történelmi hitre, az időleges hitre, a babonára, a csoda-hitre
a mi korunkban.
7. A hit Isten ajándéka. Azt jelenti ez, hogy neked csak várni kell, míg megkapod?
8. Ki ébreszti a hitet?
9. El lehet veszíteni a hitet?
10. Mi az általános kiengesztelődés?

Heidelbergi Káté

20. Ugyanúgy üdvözül-e Krisztus által minden ember, ahogyan Ádám által elveszett?
Nem. Csak azok üdvözülnek, akiket Isten igaz hit által Krisztusba oltott, s akik az ő
jótéteményeit elfogadják.
Jn 1,12; Ézs 53,11 ¡Zsolt 2,12; Róm 11,17.19; Zsid 4,2. 10,39

21. Mi az igaz hit?
Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében
nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbéli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem
az evangélium által, mert Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök
igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül a Krisztus érdeméért.
Zsid 11,1.3; Jak 1,21-22; Róm 4,16-17; 2Kor 4,13; Róm 10,17; Zsid 10,38; Hab 2,2-4;
Ef 2,7-9; Róm 5,1; Róm 3,24-25; Gál 2,16

22. Mit higgyen a keresztyén ember?
Mindazt, amit Isten az evangéliumban nekünk megígért, s amit az Apostoli Hitvallás
keresztyén hitünk egyetemes és szilárd tételeiként összefoglalt. Jn 20,31

23. Hogy szól ez a hitvallás?
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És
Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől,
született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és
eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a
mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes keresztyén anyaszentegyházat, a szentek
közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

JÉZUS PANASZA A VILÁG HITETLENSÉGE MIATT Én vagyok a Világosság, de az emberek nem látnak engem. Én vagyok az Út, de az emberek nem járnak rajtam. Én vagyok a Szeretet, de az emberek nem szeretnek engem. Gazdag vagyok, de az emberek nem kérnek kincseimből. Hatalmas vagyok, de az emberek nem félnek engem. Örökkévaló vagyok, de az emberek nem vágynak hozzám. Nemes vagyok, de az emberek nem tisztelnek engem. Irgalmas vagyok, de az emberek nem bíznak bennem. Igaz vagyok, de az emberek nem hisznek nekem. Én vagyok az Élet, de az emberek nem keresnek engem. ... Ha tehát elveszel, ne tégy nekem szemrehányást.

Imádság

Az igaz hit

Megváltó Krisztusom!
Az én hitem ingatag és törékeny nádszál.
De Te megerősíthetsz,
és hiszem, hogy meg is erősítesz engem
töredékes hitemben.

Hiszem, Uram,
hogy Te újjáépíted, újjászervezed
az egész életemet,
ha Rád bízom magam.

Kérlek, tisztítsd meg a gondolataimat,
minden tisztátalanságából!
Kérlek, gyógyítsd meg a szívemet
nemes érzésekre és indulatokra!
Kérlek, támogass a tetteimben,
hogy amint Te akarod, úgy cselekedjem!
Kérlek, vezess engem az életem útján,
hogy soha ne tévedhessek el!

Köszönöm, hogy az életem minden döntésében,
ha Benned bízó hittel hozom meg azokat,
akkor napról-napra lélekben erősödhetek,
általad, megváltó Krisztusom!

ÁMEN

HISSZÜK ÉS VALLJUK (8.)

 

Az igaz hit

Olvasmány: Zsid 11:1-40

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.”  Zsid 11:1-3.

 

A Biblia azt tanítja, hogy nem minden ember üdvözül, hanem csak az, aki Krisztusban hisz. Ezt a hitet a Szentlélek ébreszti a szívünkben, ő vezet el arra, hogy képesekké legyünk megérteni, amit Isten mond és elfogadni, amit ő nekünk ígér. Ahogy már láttuk sorozatunk korábbi részében, Isten Igéjéből ismerjük meg a mi nyomorúságunkat, hogy bűnösök vagyunk, de azt is, hogy kicsoda a mi Közbenjárónk, Jézus Krisztus, aki által üdvösségünk és örök életünk lehet. A Szentírás kijelentései alapján értjük meg, hogy Jézus Krisztus megfizetett bűneinkért. Hinni tehát annyit jelent, mint Krisztusban átadni magunkat Istennek és az ő útján járni. Hogy mi az igaz hit, annak rövid és tömör megfogalmazását így adja elénk a Káté: „Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbéli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem az evangélium által, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.” (H.K. 21. k-f.).

            Káténk szerint az igaz hitet három összetevő jellemzi: ismeret, igaznak tartás és bizalom.

            Először is leszögezi és világossá teszi Hitvallásunk, hogy az igaz hit nem csupán valami sejtelmes érzelmi dolog, és nem is valami fajta "vak hit" hanem „Az igaz hit ismeret.” A hit nem ellentéte a tudásnak, ahogy ezt az evangéliumban is olvassuk Péter bizonyságtételében: „És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje” (Jn 6:69), majd egy másik helyen maga Jézus jelenti ki: „megismertétek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8:32).

            De az ismeret, a tudás, önmagában kevés. Az igaz hit második fontos eleme, hogy mindazt, amit megismertem „igaznak tartom”. Az igaz hithez kell az én személyes beleegyezésem, igaznak tartásom, megbizonyosodásom, elköteleződésem és állásfoglalásom. A reformátorok, Kálvin és Luther sokat küzdöttek a középkori un. „történeti hit” vagy más néven „halott hit” ellen, amely puszta elhívése, semleges tudomásulvétele, elméleti elismerése annak, hogy van Isten.  A Biblia szerint ilyen hitük még az ördögöknek is van: „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed, Az ördögök is hiszik és rettegnek.” (Jak 2:19). Azzal, hogy elhiszem, amit az egyház tanít, még nem leszek hívő emberré. Az igaznak tartás nem szolgai engedelmességet jelent, hanem a gyermek szabad döntését jelenti.

            Az igaz hit harmadik ismertető jegye pedig a „szívbéli bizalom”. A hitben nemcsak az ember elméje, hanem az egész valója engedelmeskedik Istennek, érzelmei, indulatai és akarata is Isten uralma alá kerül. Ez a hit bizalmi oldala, az Istenre való ráhagyatkozás, ami az ószövetségi kegyesekre, a Zsidó levélben felsorolt "hit hőseire" is oly jellemző volt. A hit teljeségéhez mind a három jellemvonásra egyaránt szükség van.

            Mai témánk bibliai alapigéje a Zsidókhoz írott levélből van előttünk. A Zsidókhoz írott levél nem könnyű olvasmány, ahogy a címfelirata is mutatja, elsősorban olyan embereknek szól, akik szidók lévén jól ismerték az Ószövetséget. Ezért van benne nagyon sok idézet és hivatkozás az Ószövetségre, ami számunkra talán sokszor megnehezíti a szöveg olvasását. Ráadásul valójában nem is egy klasszikus értelemben vett „levél” van előttünk, hanem sokkal inkább egy hosszú igehirdetés, vagy még inkább egy teológiai disszertáció. A 11. fejezet egy definícióval kezdődik, majd ennek a meghatározásnak az illusztrálására mond el példákat a szerző.

1.      A hit bibliai meghatározása

            A meghatározás így szól: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11:1). Ez egy nehezen lefordítható és értelmezhető mondat, Károli így fordítja: „A hit pedig a reménylett dolgok valósága.” A reméltek valósága, a nem láthatókról, az érzékszerveinkkel fel nem foghatókról való meggyőződés.

            A hitnek ezt a meghatározását az idők során sajnos sokszor félreértelmezték. Sokan ma is úgy gondolják, ez azt jelenti, hogy a hit hozza létre, a hit teremti meg mindazt, amit remélünk, amit nem látunk. Ez tulajdonképpen nem más, mint a ma oly népszerű önmegvalósítás útja. Hányszor halljuk, s talán anélkül, hogy végiggondolnánk mit is mondunk: "ha valamit nagyon hiszel, akkor az sikerülni fog, az meglesz!" Van ennek a fajta "hitnek" egy ezoterikus változata, amelynek lényegét így foglalhatjuk össze: "a te hited teremti meg a valóságot". Vannak, akik a kimondott szó erejét, mások a pozitív gondolkodás erejét vagy az imagináció hatalmát hangsúlyozzák. Miközben el kell ismernünk, hogy lélektanilag igaz az, hogy a "hit csodákra képes", hogy pl. aki hisz a betegségből való gyógyulásában, annak sokkal nagyon az esélye arra, hogy valóban meg is gyógyuljon, mégis azt kell, hogy mondjuk, az ilyen hit nem azonos a bibliai értelemben vett igaz hittel. A Biblia szerint ugyanis a remélt dolgok és a nem látott dolgok tőlünk függetlenül léteznek, és ezeket nem mi teremtjük meg a hitünk által. Csak az ezotéria állítja, hogy az ember hite hozza létre a remélt vagy láthatatlan dolgokat, a bibliai igaz hit egészen más.

            Az igaz hit nem a mi emberi szubjektív valóságunknak a kivetítése, hanem az objektív valóság (a remélt és láthatatlan) megragadása.

            Melyek azok a „remélt dolgok” és a „nem látható dolgok”, amikre itt az Ige utal? A Zsidó levél írója az előző fejezetben arról beszélt, hogy a keresztyéneknek ragaszkodniuk kell ahhoz a Jézushoz, aki az egyszeri és tökéletes áldozatával a mi főpapunkká lett, megváltott bennünket és így mi is szabadon járulhatunk Isten színe elé. Az ószövetségi áldozati rendszert összehasonlítja Jézus áldozatával. A jeruzsálemi templomban szolgáló főpap, miután magáért is bemutatta az áldozatot, egy évben egyszer bemehetett a szentek szentjébe az Isten színe elé. Jézus, miután meghalt a kereszten, egyszer és mindenkorra a valódi, azaz mennyei szentek szentjébe ment be, hogy ott közbenjárjon értünk. A látható ószövetségi áldozati kultusz, csak előképe volt annak a valóságnak, ami a feltámadott és mennybe ment Jézusban teljesedett be, de ez a valóság a számunkra most még láthatatlan. S az, hogy a mi megdicsőült Urunk, aki most „az Atya jobbján ül” visszajön és uralma mindenki számára nyilvánvalóvá lesz, most még csak remélt dolog.

            A hit tehát egy tőlünk független és számunkra még láthatatlan isteni valóságról való meggyőződés, és az abból fakadó élet. Annak komolyan vétele, amit Isten megígért, elvégzett, és ami még nem teljesedett be, az is igaz és valós. Az Ige szavai: „remélt dolgokban való bizalom” és a „nem látható dolgok létéről való meggyőződés” a hit időbeli és térbeli vonatkozásaira mutatnak.  A hit mindig előretekint és feltekint, túllát a jelenen és túllát a láthatókon. Nem az ember hite alkotja, hozza létre az isteni valóságot, mint ahogy azt egyesek állítják, éppen ellenkezőleg, a Biblia szerint az isteni valóság hívja életre a hitet az emberben, mert a hit Isten ajándéka.

            A Zsidó levél szerzője, bár egy konkrét definícióval állt elő, arra nézve, hogy mi  a hit, de  a továbbiakban ezt nem elemzi, és nem magyarázza tovább, hanem inkább illusztrálja.

2.      A hit bibliai példái

            Példák segítségével igyekszik a Zsidó levél szerzője bemutatni a számunkra, hogy mit is jelent a hit és mi mindent tettek "hit által" mindazok az ószövetségi személyek, akiket itt felsorol.

            Mi tehát a hit?- kérdezi újra. Múltba merengés, terméketlen elmélkedés, érzelmek és sejtelmek bizonytalan világa? Nem, sőt sokkal inkább bátor cselekvés, előretekintés: „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél. Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11:3-6). Sőt azt is mondhatnánk, hogy a hit akár egészen a bolondság határáig elmenő cselekvés, ahogy ezt Noé esetében is látjuk: „Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.” (Zsid 11:7-8).  A szárazföld közepén bárkát építeni, miközben a szomszédjai kinevetik és gúnyolják, emberileg értetlennek és butaságnak tűnt, egészen addig, míg az Isten által megígért és Noé számra kijelentett dolgok valósággá nem lettek. De hasonló módon említhetjük Ábrahámot is: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.” (Zsid 11:8). Ábrahám maga mögött hagyta otthonát, rokonságát, a kényelmes életmódot, a biztos megélhetést, a kultúrát és a civilizációt és nomád vándorrá lett. Miért? Mert hisz annak, aki elhívta őt, és aki azt ígérte, nagy néppé teszi és országot ad utódainak. Majd az Ábrahámnak adott ígéretre hivatkozik, és abban bízik Izsák, Jákob és József is, mert hiszik, hogy Isten szava generációkon átívelve be fog teljesedni.  A hitünk nem más, mint válasz Isten ígéreteire, és Isten valóságára, amely még saját életünk emberi korlátain is túlmutat.

            Hit által kockáztatják az életüket Mózes szülei, hogy elrejtsék a fáraó haragja elől gyermeküket, s aztán:”Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.” (Zsid 11:24-26). S folytathatnánk ezt a sort vég nélkül tovább, számtalan példát hozva az ószövetségből vagy az egyház történetéből.

            Miről beszélnek nekünk ezek a példák? Mi a hit? Bátorság, előretekintés, kockáztatás, sőt emberileg nézve sokszor bolondság, mert a hívő által "remélt" és "láthatatlan" dolog a külső szemlélő számára értetlenek és felfoghatatlanok.

            A hit egyrészt tehát a csodák kapuja, a győzelmek forrása: „Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek. Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át.” (Zsid 11:29-30). De ne felejtsük el, hogy sohasem az emberi hit vagy nagyot akarás tette mindezeket, hanem maga Isten. S beszél további győzelmeiről is a hitnek: „Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat.” (Zsid 11:33-35/a). A hit tehát egyrészről sikerek, győzelmek és csodák sorozatát jelenti.

            De még mielőtt azt gondolnánk, hogy a hívők mindig győznek és mindig sikeresek, a Zsidó levél írója felmutatja számunkra a hit másik oldalát is: „Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban.” (Zsid 11:35/b-39). A hit tehát nem mindig egyenlő a győzelemmel, a szabadulással, a csodákkal. A hit másik oldala jelenti a kitartást a megpróbáltatásokban, a megállást a kísértésekben, a hűséget Isten ígéreteihez, még akkor is, ha a jelen körülményei ellentmondani látszanak azoknak.

            A hit hőseit, példaképeit láttuk magunk előtt. De mi a jelentősége ennek a felsorolásnak a mi számunkra? Az, hogy mi is erőt és bátorságot nyerjünk. Hiszen az itt felsorolt emberek mind hozzánk hasonló, egyszerű emberek voltak. Azáltal lettek hősökké és példaképekké, hogy előttünk járva hittek Istenben, de semmiképpen nem előztek meg bennünket, vagy nem voltak különben nálunk. Nem véletlen, hogy a hit hőseinek felsorolása után ott találjuk ezt a záró mondatot: „És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.” (Zsid 11:39-40). A hit hősei egy sorba kerülnek velünk! Semmiben sem volt előnyük hozzánk képest, mert csak velünk együtt részesülhetnek majd az ígéretek beteljesedésében. Mi pedig Ábellel, Énókkal, Noéval, Ábrahámmal, Mózessel és a többi hit hősével együtt és egyszerre részesülhetünk majd a megígért jutalomban. Ebben a hitben erősítsen meg és tartson meg bennünket az Ur! Ámen.

__________________________________________________________________________________

Felhasznált irodalom:

"Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai Református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)

Fekete Károly: "A Heidelbergi Káté Magyarázata" (Kálvin Kiadó, Budapest 2013)

 

„Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!” (ApCsel 16,31)