100
TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 77.
A szövetség kudarca
Olvasmány: 2Kir 3:1-28.
„És ha előttem
jársz, ahogyan apád, Dávid is tette, tiszta szívvel és őszintén, és megteszel mindent,
amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és törvényeimet, akkor
állandóvá teszem királyi trónodat Izráelben örökké, ahogyan megígértem apádnak,
Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. Ha azonban konokul
elfordultok tőlem, ti és utódaitok, és nem tartjátok meg parancsolataimat és
rendelkezéseimet, amelyeket elétek tártam, hanem más isteneket tiszteltek és
azokat imádjátok, akkor kiirtom Izráelt arról a földről, amelyet nekik adtam,
ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől.” (1Kir 9:4-7).
Izrael
Salamon király uralma alatt élte a fénykorát. A zsidóság mindmáig nosztalgiával
tekint vissza erre az időszakra. Az ígéret földjének csaknem egésze Izrael
kezébe került. A nép békében és biztonságban élhetett. Virágzott az irodalom és
a kulturális élet. Az ország helyzetéről és a közhangulatról tömören így számol
be a szentíró: „Júdának és Izráelnek sok lakója volt, olyan sok, mint a tenger partján
a homok: ettek és ittak, boldogok voltak.” (1Kir 4:20). A gazdasági
helyzetről pedig ezt a megállapítást olvashatjuk: „A király elérte, hogy annyi lett
Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi
vadfügefa van az alföldön.” (1Kir 10:27).
Mindabból,
amit Salamonnak az élete során sikerült elérnie, egyvalami különösen is
kiemelkedik. Ő építette fel Isten templomát Jeruzsálemben. Ez a templom abban
az időben a világ egyik legszebb épületének számított. Csaknem 200 000
munkás dolgozott rajta hét éven keresztül és pazarul díszítették, nem sajnálva
a költségeket. Uralkodásának
minden sikere ellenére, sajnos, Salamon élete később drámai fordulatot vett. Az
Istentől neki ajándékozott bölcsesség és gazdagság ellenére Salamon végül
hűtlenné vált az Úr iránt és ez végül az ország széthullásához vezetett.
Salamon személye és története elgondolkoztat minket. Hogyan történhetett meg
mindez? A kor leggazdagabb, legnagyobb bőségben és elégedettségben élő nemzete
miként süllyedhetett alá olyan tragikus módon egyetlen nemzedék alatt? A
szentíró arra mutat rá, hogy a baj gyökere abban keresendő, hogy Salamon
képtelen volt parancsolni mohó szenvedélyének. Salamon palotában nőtt fel és
szerette a fényűzést. Amikor Izrael elindította első tengeri expedícióját, a
király arra használta fel, hogy egzotikus kincseket halmozzon fel: aranyat,
ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat. Arannyal borította be a templom
padlóját, pazarlóan bearanyozta a finom cédrust és a drága elefántcsontot is,
valamint katonai szempontból haszontalan aranypajzsokat készíttetett. A templom
felépítése után, magának épített Salamon palotát, ami kétszer akkora volt, mint
a templom. Az idegen
országból való feleségei kedvéért pedig oltárokat és templomokat épített
Salamon az idegen Isteneknek és maga is hódolt ezeknek.
1.
Az ember,
akinek mindene megvolt
Salamon
királyt először úgy mutatja be nekünk a szentíró, mint aki ezüsttálcán kapta az
életet. Dávid és Betsabé fiaként a királyi palotában nőtt fel. Hamar ámulatba
ejtette környezetét a költői tehetségével és természettudományos érdeklődésével
és ismeretivel. Salamon az élete során mintegy 1000 éneket komponált és 3000
közmondást szerzett vagy gyűjtött össze. Apja, Dávid után Salamon lett Izrael
királya annak ellenére, hogy a rangsorban eredetileg nem ő állt az élen. Az
ország kormányzásához Istentől rendkívüli bölcsességet is kapott. Saját korában
Salamont tartották a világ legbölcsebb emberének, akihez királyok és királynők
utaztak messze földről, hogy találkozzanak vele és tanulhassanak tőle. Mindenkit elkáprázatott a király bölcsessége
és az ország gazdagsága.
Salamon
tehát már fiatalon mindent megkapott az élettől. Amikor Isten álmában megjelent
neki és lehetőséget adott a számára, hogy bármit kérhet, amire csak vágyik,
Salamon bölcsességet kért az Úrtól. Isten pedig látva a király alázatát azt
ígérte neki, hogy a bölcsesség mellé gazdagságot és a békés uralmat is megadja
a számára. Izrael országának a területe Salamon uralkodása alatt volt a
legnagyobb, Egyiptom határától egészen Babilon határáig terjedt. Körülbelül
háromszor akkora területet ölelt fel, mint a mai Izrael, olyan térségeket is
beleértve, amelyek ma Jordániához, Szíriához és Libanonhoz tartoznak. Salamon
uralkodása jelentette Izrael virágkorát. A ragyogó templom és a fényűző palota,
amelyet Salamon épített, ennek ékes bizonyítékai. Salamon több jelentős várost
is alapított a forgalmas kereskedelmi útvonalak mentén, a fővárost,
Jeruzsálemet pedig vastag kőfallal vette körül, amelynek egyes részei mindmáig
állnak. Modernizálta az izraeli hadsereget, 12000 lovassal és egy harci szekér
osztaggal is kiegészítette.
Az
a tény, hogy Salamon bölcsességet kért az Úrtól, azt mutatja, hogy ifjúkorában
alázatos és istenfélő volt, aki szeretett volna jó királya lenni népének.
Uralkodása kezdeti éveiben Salamon ennek eleget is tett, hiszen igazsággal és
becsülettel kormányozta az országot.
A
szentíró beszámol arról, hogy Sába királynője több száz kilométert megtéve
Jeruzsálembe utazott, hogy találkozhasson Salamonnal és saját szemével
győződhessen meg annak gazdagságáról és bölcsességéről. Ennek a látogatásnak a
ténye is mutatja, hogy ebben az időszakban a Közel-Kelet ragyogó
gyöngyszemeként tekintettek Jeruzsálemre. A királynő vélhetőleg diplomáciai
küldetésben érkezett Salamonhoz, hogy fontos kereskedelmi megállapodásokat
kössenek.
A
Biblia mégis ellentmondásos személyiségként mutatja be Salamont. A trónra
kerülése kapcsán kitört hatalmi harcokban Salamon sokkal kegyetlenebbnek
bizonyult apjánál, Dávidnál. Míg Dávid nem állt bosszút az ellenfelein és a
béke érdekében mindig kész volt a megbocsátásra, addig Salamon nem ismert
kegyelemet. Salamon szigorú intézkedései neheztelést váltottak ki Izrael északi
törzseiben, ami végül, Salamon halála után, polgárháborúhoz vezetett.
Ugyanakkor a Szentírás más fejezeteiben hűséges, bölcs és alázatos uralkodóként
látjuk Salamont. Tragikus és szomorú látni, hogy miközben Salamon gazdagsága és
hatalma növekedett, ő maga egyre távolabb került Istentől. A gazdagság, a
hírnév és a pompa fényének növekedése közben maga Salamon lelkileg egyre inkább
a sötét oldal erőterébe kerül.
Salamonon
eluralkodott a nagyzási hóbort. Politikai és gazdasági hatalma erősítése
céljából feleségül vette az egyiptomi fáraó lányát, valamint saját hírnevét és
dicsőségét erősítette a további házasságkötéseivel is. Ugyanakkor veszélyes
politikai és katonai szövetségek hálójába bonyolódott. Nyilvános égőáldozata,
amelyen látványosan 1000 állatot áldozott fel minden idők legnagyobb
áldozóhalmán, éles ellentétben állt apjának, Dávidnak az Úr előtti alázatával.
Salamon tetteiből kétségtelenül kiderül, hogy hajlamos volt a túlzásokra,
legyen szó az istentiszteleti szertartásról, építkezésről vagy éppen házasságkötésről.
Salamon valóban az a király volt, akinek mindene megvolt, de szertelensége és
telhetetlensége végül a bukását okozta. Ismét bebizonyosodik, hogy a hatalom és
a gazdagság még a legjobbakat is
megrontja.
2.
A szövetség
kudarca
Salamon
valóban bölcsen kezdte meg uralkodását. Míg az apja Dávid az Úrba vetett
bizalmáról lett ismert, addig Salamon a bölcsességéről. S az egész világon
valóban úgy ismerik őt, mint aki a bölcsességéről és a gazdagságáról volt
híres.
Salamon
uralkodását valóban a gazdagság, a pompa és a jólét jellemezte. Azonban a külső
ragyogás mögött baljós árnyak is feltűntek. Az egyszerű nép körében az
elégedetlenség moraja egyre erősödött. Salamon az építkezései és
„luxusberuházásai” fedezésére Izrael történetében először adórendszert vezetett
be az országban. Az építkezésen dolgozó munkások elvileg kaptak fizetést a
munkájukért, de ez olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag rabszolgaként
dolgoztatták őket. Salamon úgy rendelte ki a munkásokat az építkezéshez, ahogy
a hadsereg sorozza be a katonákat. A szabad emberek kényszermunka táborokba
való zárása újabb elégedetlenséget szított az országban.
Amikor
a számlák már túl magasra nőttek, Salamon nem átallott egészen odáig elmenni,
hogy az ígéret földjének egyes részeit idegen királynak adja el: „Salamon
király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén.” (1Kir 9:11). Így az
eladott északi városok miatt a régóta meglevő széthúzás tovább nőtt Izrael
északi és déli része között. Az a szakadék azonban, amely Isten és Izrael népe
között tátongott, még ennél is sokkal veszélyesebb volt. Eddig Izrael népe
Istent tekintette vezetőjének. Most azonban a figyelme a menny Istenéről a
jeruzsálemi királyra irányult.
Így
bár Salamon uralkodásának a kezdetét jólét, gazdagság és béke jellemezte, a
szentíró később mégis szomorúan állapítja meg róla: „Így történt, hogy Salamon szívét
feleségei vénségére más istenekhez fordították, és szíve nem maradt teljesen
Istenéé, az ÚRé, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. Mert Salamon Astóretet, a
szidóniak istenét és Milkómot, az ammóniak bálványát követte. ” (1Kir
11:4-5). Salamon szívét rabul ejtette a vágy, hogy fölülmúljon minden korábbi
uralkodót. Ekkor azonban már nem Isten állt ott az életének középpontjában, s
ez tragikus következményekkel járt.
Isten
annak idején Mózesnek pontosan leírta, hogy milyennek kell lennie a királynak,
aki uralkodik majd Isten népe felett: „Csak sok lovat ne tartson, és ne vigye
vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert megmondta nektek az
ÚR, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. Ne legyen sok felesége, hogy
szíve el ne hajoljon, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön… Ne legyen
gőgös a szíve testvéreivel szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se
jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben.”
(5Móz 17:14-20). Ám Salamon ellenszegült Isten akaratának, és az intelmeket
teljesen figyelmen kívül hagyva tömérdek lovat vásárolt, külkereskedelmi
ügyletekbe bonyolódott, számos feleséget vett magának, valamint aranyat és
ezüstöt halmozott fel a palotájában. Salamonnak hatalmas háreme volt, 700
felesége külföldi származású volt, akik idegen isteneket imádtak, így ezek a
házasságok végül Salamon szívét is elfordították Istentől, feleségei kedvéért különféle
oltárokat építtetett a pogány isteneknek. Mivel Salamont egyre inkább magával
ragadta az önzés és az élvhajhászat, így végül polgárháborúba sodorta a
nemzetet. Isten még Salamon életében ítéletet mondott felette: „Mivel
ez történt veled, és nem tartottad meg a velem kötött szövetséget, sem
rendelkezéseimet, amelyeket adtam neked, azért én ki fogom szakítani kezedből
az országot, és a te szolgádnak adom. De apádért, Dávidért nem a te
napjaidban teszem meg ezt: majd a fiad kezéből fogom kiszakítani.” (1Kir
11:11-12).
3.
Két lehetőség
Isten
Salamonnak szóló intése Izrael nemzetté formálódásának csúcspontján hangzott
el. Hasonló módon intette egykor az Úr Mózes által a népét, amikor az ígéret
földjének a határához értek. Majd a letelepedés után Józsué által. Az üzenet
mind a három esetben ugyanaz volt. Isten megajándékozta népét jelenlétével és
ígéreteivel, a népnek pedig erre engedelmességgel és imádattal kellene
felelnie. Mindegyik esetben az történt, hogy a nép egy alapvetően fontos
választás előtt állt.
Ha
Isten iránti engedelmes életet élnek, megtapasztalják áldásait, de ha az
engedetlenség és a bálványimádás útjára lépnek, akkor annak következménye
szenvedés és pusztulás. Isten szeretetére, amellyel Ő megszabadította népét, az
egyetlen logikus és megfelelő reakció csakis a neki való engedelmesség lehet.
Jézus
is ezt a két lehetőséget tárta a hallgatói elé: „Menjetek be a szoros kapun! Mert
tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak,
akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre
visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mt 7:13-14). Ez a két
út jelképezi azt a választást, amellyel mindenkinek szembesülnie kell, ahogyan
egykor Izrael népének, úgy nekünk is a mai világban. Isten ószövetségi népének
az életéből következetesen kirajzolódik az a mintázat, hogy a bűn által
megrontott emberi természet képtelen a jóban, az Isten melletti hűségben
kitartani, ezért az emberiség újra és újra a pusztulás útját választja. Jézus
volt az egyetlen, aki a szoros kapun belépve tökéletesen követte az élet
ösvényét. Hit által mindazok, aki hisznek benne és követik őt, megkaphatják
Krisztus igazságát, azaz Isten úgy tekint rájuk, mint akik maguk is
következetesen az élet útját választják és azt az életet élik, amelyre maguktól
képtelenek lettek volna. Isten elküldte az ő Lelkét, hogy megtanítsa gyermekeit
arra, hogy miképpen járjanak a keskeny úton.
Salamon
bölcsessége legendás volt. Isten megadta neki, amit kért, és képesé tette őt
arra, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között. E nagy bölcsessége
ellenére Salamon élete az emberi bűn természetéről tanúskodik. Ismételten
képtelennek bizonyult arra, hogy a neki adott bölcsességének megfelelően éljen.
Bölcsessége
páratlan volt, az élete viszont ostobán ért véget. A Példabeszédek könyvében
olvashatjuk Salamon intelmeit és figyelmeztetéseit, amelyek mind az Istentől
kapott bölcsességét tükrözik. Ugyankor a Biblia azt is elmondja, hogy maga
Salamon nem annak megfelelően élt, ahogyan beszélt. Mindannak, amiről pontosan
tudta, hogy igaz, éppen az ellenkezőjét élte, és ezzel a valaha élt legbölcsebb
ember a legnagyobb bolonddá vált. Salamon élete rámutat, hogy micsoda különbség
van a földi királyok és a Királyok Királya, Jézus Krisztus között. Jézus Isten
minden bölcsességét tökéletesen birtokolta. Jézus nemcsak tanította, hanem élte
is azt az életet, amire Isten hív minket. Salamonnal ellentétben Isten Fiának
az élete teljesen összhangban volt a tanításával. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése