HISSZÜK ÉS VALLJUK (3.) - Hitvallásaink

 

HISSZÜK ÉS VALLJUK 

3. Hitvallásaink

Századok folyamán az egyházban úgynevezett hitvallásos iratok vagy hitvallások születtek. Ezek olyan írások, melyekben az egyház a hitét fejezi ki. Mondhatnánk: ezek a Biblia tartalmának rövid összefoglalásalt. Ezek a hitvallásos iratok azt mondják el, amit a Biblia tanít. A legtöbb hitvallásos irat olyan korban született, amikor tévelygések ütötték föl fejüket. Ezekkel szemben kellett az egyháznak a bibliai tant tisztán megőrizni. Így keletkeztek már egész korán az úgynevezett egyetemes hitvallások: az Apostoli Hitvallás, a Niceai Hitvallás és Athanáziusz Hitvallása. A reformáció idején jöttek létre az úgynevezett reformátori hitvallásos iratok: a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás.

A hitvallásos iratok a Bibliára támaszkodnak. "Őrizd meg, ami rád van bízva'' (2Tim 6,20). Megvallani azt jelenti, hogy ugyanazt mondani, mint amit a Biblia mond.

·         Egyetemes hitvallások
(az összes keresztyén egyházé, a római katolikus egyházé is)

1. Az Apostoli Hitvallás, vagy más néven a Hiszekegy, Kr. u. 2. sz. keletkezett.
2.  Niceai hitvallás Kr. u. 325.
3. Athanáziusz Hitvallása Kr. u. 333.

·         Reformátori hitvallások
(a mi egyházunk hitvallásos iratai, és még néhány más egyházé is)

1. Heidelbergi Káté. Felosztása: 52 úrnapja, 129 kérdés és felelet. Olevianus Gáspár és Ursinus Zakariás írta 1563-ban .
2. ll. Helvét Hitvallás. Bullinger Henrik a szerzője.

Bibliatanulmány: Jn 4,1-6
János ebben a részben a tévtanitoktól óv, és hamis prófétáknak nevezi őket.

1. Miért írja János, hogy „szeretteim”? (1. v.)
2. Mit kell vagy nem kell tenni a keresztyénnek az 1. vers szerint?
3. Mit vall az a Lélek, amelyik Istentó'l van? (2. v.)
4. Mit vall az antikrisztus lelke? (3. v.)
5. Mit jelent: Jézus megjelent testben”? Mikor történt ez?
6. Mit jelent a 4. vers? Mondd el saját szavaiddal!
7. Mi a különbség az igazság lelke és a tévelygés lelke között? (6. v.)

Kérdések

1. Sorold fel a három egyetemes és a két református hitvallást.
2. Mi volt Ruth hitvallása? (Ruth 1,16/b.)
3. Mi volt Péteré? (Máté 16,16)
4. Mi az etióp kincstárnoké? (ApCsel 8,37/b.)
5. Mi a különbség a Biblia tekintélye és a hitvallások tekintélye között?
6. Meg lehet-e változtatni a hitvallásokat?
7. Miért idézik gyakran a Heidelbergi Kátét, és szinte alig a II. Helvét Hitvallást?
8. Mit tudsz Kálvin Institutiójáról?

Az ige

„Ha tehát száddal Úrnak vallód Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róm 10,9-10)

 

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1 János 4,1)

Imádság

 

Saját érzéseim, ha elragadnak,
saját elképzeléseim, ha tévútra visznek,
vezess engem vissza, Uram,
Önmagadhoz úgy,
ahogy a hitben előttem járó
egyházatyák és reformátorok
összefoglalták és keretbe fogták
világos hitvallásként
a Tőled jövő, a Rólad szóló üzeneteket.

Taníts, kérlek, hogy mindezekben
a kikristályosított bizonyságtételekben
egyre inkább felismerjem,
a magam életére nézve is megszeressem
a Te örökkévaló életrendedet!

Vezess, Uram,
az elődök hite által engem,
hitben és ismeretben
naponként egyre közelebb
teremtő, gondviselő,
és Krisztusban kegyelmes Önmagadhoz!

Ámen.

 

Mi az igaz hit?

 „Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbéli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem az evangélium által, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.”

(Heidelbergi Káté 21. k.-f.).

 

„Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róm 10:10)

 

HISSZÜK ÉS VALLJUK (3.)

 

 Hitvallásaink

Olvasmány: 1Ján 4:1-6

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” Rm 10:9-10

            A „Hisszük és valljuk” címmel elkezdett sorozatunkban a következő téma a hitvallásaink címet viseli. A keresztyén egyház kétezer éves története során számos hitvallás vagy úgynevezett hitvallási irat keletkezett. Ezek olyan írások, amelyekben a keresztyénség egy-egy nehéz vagy éppen örömteli helyzetben, történetének egy-egy fordulópontján megvallotta hitét.  A Hitvallási iratok a Biblia igazságainak rövid összefoglalásai. A legtöbbször akkor keletkeztek hitvallási iratok, amikor valamilyen hamis tanítás ütötte fel a fejét, és szükségessé vált a tiszta bibliai tanítás megvédése. Így keletkeztek már egész korán az úgynevezett egyetemes hitvallások: az Apostoli Hitvallás vagy a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás. A reformáció idején keletkeztek az úgynevezett reformátori hitvallások, amelyek közül mi magyar reformátusok a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást fogadtuk el és valljuk a magunkénak.

De a modern korban is keletkeztek új hitvallási iratok. Ilyen volt pl. a Bármeni Hitvallás, amely 1934-ben keletkezett, amikor Németországban Adolf Hitler hatalomra kerülve önmagát tekintette mindenki és minden legfőbb urának, a vele szembeszálló hitvalló egyház tagjai bátran megvallották, hogy az egyháznak egyetlen ura van, Jézus Krisztus, és csak neki tartoznak engedelmességgel, s elvetették azt a tanítást, amely szerint az egyháznak az államhatalom szolgálatába kellene állnia.

            Hasonló módon gondolkodtak azok a Kárpátalján szolgáló református lelkészek, akik látva azt, hogy a „felszabadító” szovjethatalom üldözi a keresztyénséget, és a kárpátaljai magyarság kiirtására törekszik, a teljes férfilakosságot szibériai munkatáborokba hurcolja, tiltakozó levelet írtak Sztálinnak, amelyben hitüket is megvallották: „Hatalmas Sztálin! Isten a német fasizmust sok orosz és más nép fiainak vérével törte le. Te a győzelem dicsőségét is magadnak tulajdonítottad. Mindenben Isten helyére helyezted magad. Hatalmas búzamezők mellett nagy táblákon hirdette a dicsekvő felírás: Isten nélkül és imádság nélkül, de műtrágyával és traktorral! Ezért az Úr meg fog alázni, mint Nabukodonozort. Saját fiaid fognak megvetni téged. Amíg időd van, szállj magadba, adj dicsőséget a felséges Istennek! Ez a népednek is a javára lesz. A gőgös Belsazár egy éjszaka birodalmával együtt elveszett.”

1956-ban az egyházat üldöző kommunista diktatúrával szembeszálló magyar reformátusok készítették el a maguk hitvallását, „Magyar Református Hitvalló Nyilatkozata” címmel. Hadd idézzek ebből a nyilatkozatból egy részletet: „Valljuk, hogy az egyház azért van, hogy a világot evangelizálja. Az egyház a misszió szolgálatról, soha semmilyen körülmények között nem mondhat le. Amennyiben lemond, létének értelmét adja fel. E küldetés tartalmilag Isten Igéjének hirdetését jelenti, amelynek középpontjában Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának ténye áll. Ezt a szolgálatot be kell töltenie az egyháznak, akár igényli a világ akár nem, akkor is, ha esetleg a világ illetve az államhatalom akadályozná, vagy esetleg megtiltaná azt.”

            A hitvallási iratok, tehát mindig egy aktuális helyzetben, a Bibliára támaszkodva cáfolják meg a hamis tanításokat, s tesznek bizonyságot az igazságról.

            A ma előttünk levő igeszakaszban Pál apostol arról ír a római keresztyéneknek, hogy milyen fontos jelentősége van a hitünk megvallásának. A hit és a hit megvallása szorosan összefügg és nem választható el egymástól: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” (Rm 10:9). Hit és hitvallás elválaszthatatlanul összekapcsolódnak és feltételei az üdvösségnek. Szépen egymás mellé kerül a hit és a hitvallás, és mind a kettőnek az alapja: Jézus Krisztus. Cseri Kálmán egyik igehirdetésében így fogalmaz: "Ha felszólító formában kellene összefoglalnunk ennek az igének a mondanivalóját, akkor azt mondanánk: hidd és mond! Ebben a felszólításban benne van az egész keresztyén, Krisztust követő élet programja."

            Az üdvösség feltétele tehát az, hogy valaki higgye: Jézus feltámadott, és ha valóban hiszi, akkor erről beszélni is fog másoknak. Ma erről a két dologról szeretnék szólni, hogy mit jelent hinni és mit jelent hitvallást tenni.

1.      Mit jelent hinni?

            Hogy mi az igaz hit, azt Káténk fogalmazza meg nagyon szépen és tömören: „Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbéli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem az evangélium által, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.” (H.K. 21. k-f.).

            Különös dolog a hit. Az evangélisták által leírt húsvéti történetekben azt olvassuk, hogy Jézus feltámadásának tényét senki sem hitte el első hallásra. Akik találkoztak a Feltámadott Urral azonnal elfutottak a hozzájuk legközelebb állókhoz és lelkendezve elmondták a hírt: Jézus él, feltámadott, láttam őt, beszéltem vele, ezt és ezt üzente. De senki sem hisz a bizonyságtevők szavának. Nem hiszi el az asszonyok szavát a tíz tanítvány, akik a bezárt ajtók mögött gyűltek össze. Majd később a tíz tanítványtársa bizonyságtételének sem tud hinni Tamás, aki a Feltámadott első megjelenésénél nem volt köztük.

            Akik viszont találkoztak a Feltámadottal, azoknak nem kellett tovább bizonygatni semmit, hanem azok azonnal hittek, majd megszólaltak és hirdették másoknak is. Itt értjük meg, hogy miért olyan jelentős Krisztus feltámadásának eseménye. Azért, mert az Ő feltámadása hitelesítette mindazt, amit korábban tanított és tett. A tanításain és a csodáin ámuldoztak és csodálkoztak, de még nem tudtak hinni benne. Jézus feltámadásával azonban nyilvánvalóvá lett, hogy Ő valóban Isten Fia. Csakugyan Ő a Messiás, tehát minden igaz, amit éveken keresztül mondott és cselekedett. A Mindenható Istennek a küldetésben járt és az Ő teljhatalmával felruházva vitt véghez mindent, következésképpen az Ő szava Isten Igéje, maga az Élő Isten üzenete.

            Azzal, hogy Jézus feltámadott a halálból, hitelesítette mindenki számára az Ő kereszthalálát, annak érvényességét, helyettes elégtétel jellegét, ezzel egy egészen új igazság ragyogott fel. A zsidó vallásosság ugyanis, amelyben Pál is korábban benne élt, tipikus törvényvallás volt.  Vagyis úgy gondolkoztak, hogy az üdvösséget ki kell, és ki lehet érdemelni. Vagyis az üdvösségért az embernek meg kell dolgoznia. Az üdvösséget a mi jó cselekedeteink jutalmaként kapjuk.  Ha mi betartjuk Isten törvényét, akkor jár nekünk az üdvösség. Ez volt a zsidó vallásosság alapgondolata, ugyanakkor a legbuzgóbb törvénytisztelő ember sem tudhatta biztosan, hogy sikerült-e mindnet tökéletesen megtartani és így nem volt békességük és bizonyosságuk. Ezért megy a nagytekintélyű törvénytudó, Nikodémus is Jézushoz, mert ő sem bizonyos abban, hogy van-e üdvössége és bejuthat-e Isten országába. S itt ragyog fel az az evangélium, amit Jézus hirdet, mely szerint az üdvösséget mi semmi módon nem szerezhetjük meg, mert azt Jézus szerezte meg a számukra és azt csak ajándékba lehet kapni tőle. Az üdvösség ajándék, amelynek árát Jézus fizette meg. Nem kell tehát nekünk erőlködnünk, mert ezt semmiféle buzgósággal és kegyességgel el nem érhetjük, meg nem szerezhetjük, mert ezt csak elfogadni lehet. Az elfogadás módja pedig a hit. A hit az a kinyújtott kéz, amellyel az Isten felkínált kegyelmét és ajándékát hálásan elfogadom, elkezdem használni és másokkal is megosztani.

            Ezért mondja tehát az apostol: „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Rm 10:10). Ez a valódi, vagyis a biblikus hit. Azt jelenti, hogy komolyan veszem, hogy teljesen tehetetlen vagyok arra, hogy megváltoztassam magamat. Isten azonban felkínálja a számomra mindazt, amire szükségem van, magát az üdvösséget kínálja. Én semmit sem tehetek érte, de hálás szívvel elfogadhatom. Ha ez az enyém, akkor biztos, hogy meg is fogok szólalni, és ezt az örömhírt másokkal is megosztom. Ha valaki hiszi, hogy Jézus feltámadott, akkor keresi a vele való közösséget. Akkor egészen természetes az, hogy az Ő jelenlétében él.

2.      Mit jelent hitvallást tenni?

            Pál apostol világosan rámutat arra, hogy akinek igaz a hite, biblikus hite van, vagyis „szívvel hisz”, az meg is fog szólalni vagyis „szájjal tesz vallást” a hitéről. Ez a hitvallástétel nem feltétele az üdvösségnek, de jele és pecsétje az igazi hitnek. Kálvin János egy egyszerű képpel magyarázza ezt: „Lehetetlen, hogy tűz legyen ott, ahol sem láng nincsen, sem meleget nem lehet érezni. Éppen így lehetetlen, hogy igazi hit legyen ott, ahol az illető a Feltámadott Krisztusról soha nem tud beszélni és őt nem tudja felmutatni." Itt derül ki, hogy mennyire nem magánügy a Krisztusban való hit, mennyire nem a hívő keresztyén személyes titkai közé tartozik, hiszen úgysem lehet titokban tartani azt, amivel valakinek tele van a szíve. Mert, ha valaki a feltámadott Krisztusban hisz, akkor azzal a hittel van tele a szíve, akkor nem tud hallgatni, hanem erről bizonyosam beszélni fog és valamilyen formában hirdetni fogja Krisztust.

            Amikor Pál apostol ezt írja: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust” (Rm 10:9/a), akkor tulajdonképpen az őskeresztyén egyház egyik rövid hitvallását idézi. A zsidók számára Isten neve szent, ezért ki sem ejtették a szájukon, hanem helyette azt mondták: „ÚR”. Amikor tehát valahol a Bibliában az „ÚR” kifejezést olvassuk, akkor mindig az egy igaz, élő Istenre kell gondolnunk.

A pogányoknál viszont más értelemben használták ezt a kifejezést. A különböző birodalmak uralkodói, így a római császárok is magukat „Küriosznak”, úrnak nevezték és isteni eredetűnek gondolták és állították magukat, ezért istennek kijáró tiszteletet és imádatot is követeltek maguknak. Az őskeresztyén egyház valószínűleg, mind a pogány mind a zsidó összefüggést szem előtt tartva fogalmazza meg a maga hitvallását: „Jézus Krisztus ÚR!”. Vagyis ha valaki Úrnak vallja Jézust ezzel az Ő örök istenségéről tesz vallást. Akkor hiszi, hogy Jézus Isten, hogy Jézusban maga a mindenható Isten hajolt le hozzánk, és az Ő hatalmával cselekedett. Ha pedig pogány gondolkozással rendelkezik, akkor hiszi, hogy Jézus az ura a "mindenható" császárnak is, és egyedül csak Jézust illeti meg az imádat, és csak előtte hódolunk, Őt tartjuk egyedüli Úrnak.

            Tömör, sokatmondó, mindent magába foglaló hitvallás volt ez: „Jézus Krisztus Úr!” Ezért a hitvallásért sokakat üldöztek és sokakat meg is öltek. Sok keresztyén kész volt a mártírhalált is vállalni, de nem volt hajlandó hitét megtagadni, és Jézus Krisztuson kívül mást Úrnak elismerni. S akinek az életében valóban Jézus az Úr, annak ez az életén, a szavain, a bizonyságtételén is meglátszik.

            Amikor tehát valaki „szívével hisz” és „szájával megvallja”, hogy Jézus az ÚR, akkor azt is megtapasztalja, hogy Isten Igéje munkálkodik benne és általa. A Márk evangéliuma végén találjuk ezt az összefoglalót az apostolok igehirdetéséről: „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Mk 16:20). A feltámadott és mennybe ment Jézus a Szentlélek által továbbra is együtt munkálkodik az apostolokkal. Amikor azok a hitükről bizonyságot tesznek, az evangéliumot hirdetik, ott Krisztus jelen van, ott emberi életek változnak és gyógyulnak meg. Ez pedig így van ma is, ha valaki őszintén meg meri vallani a hitét, komolyan veszi azt, hogy Jézus az ÚR, akkor tapasztalni fogja, hogy a bizonyságtétele nem marad hatástalan, mert Isten ma is együtt munkálódik azokkal, akik megvallják hitüket. Jézus szava bíztat bennünket: „Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” (Mt 10:32). Ámen.

 

 

Felhasznált irodalom:

"Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)

Fekete Károly: "A Heidelbergi Káté Magyarázata" (Kálvin Kiadó, Budapest 2013)