HISSZÜK ÉS VALLJUK (2.) - A Biblia (II.)

 

A Biblia keletkezése

Miért emelkedik ki minden könyv közül a Biblia? Ki a Biblia igazi szerzője? Miért pont ezek a könyvek kerültek bele a Bibliába? Isten hogyan őrizte és tette számunkra érthetővé a Bibliát? A rejtőző Isten hogy leplezte le magát? Hogyan értheti meg a ma embere a Bibliát?

·         A Biblia nevei, megjelölései

A Biblia a „Könyvek könyve”. Amióta az ember írásban tudja rögzíteni gondolatait, azóta a könyvek száma napról napra gyarapodik. A párizsi Nemzeti Könyvtár 4 millió kötete csak töredéke a kiadott könyveknek. E roppant mennyiségű könyv közül kiválik egy (könyv), a Biblia: több, mint 1000 éven át írták csaknem félszázan olyanok, akik egymástól távol éltek térben és időben. Eredete visszanyúlik abba az időbe, amikor Tutanhamon ült Egyiptom trónján, s utolsó sorait a véres kezű romai császár, Domitianus uralkodása alatt írta le írója.

Ma a Biblia a legolvasottabb könyv a Földön. Szemünk előtt van beteljesedőben Jézus mondata: „Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Mt 24,14).

Ma a Biblia több mint 2000 nyelvre van lefordítva, és folyamatosan készülnek a fordítások a kisebb nyelvjárásokra is.

Neve a görög „biblos”=könyv, írás szó többesszámából a „biblia”-ból = könyvek származik. Használják még rá a „testamentum” = rendelkezés, akaratnyilvánítás, végrendelkezés szót, és a „szövetség” szót is, ami Istennek az emberrel kötött szövetségének okmánya.

Két nagy részből áll: az Ószövetségből és az Újszövetségből.

 

Az Ószövetség 39 könyvet tartalmaz, melyet 3 csoportba oszt a héber Biblia:

·         törvény, 2. próféták, 3. írások.

Mi is 3 nagy csoportba osztjuk:

1. történeti könyvek: 1 Mózestől Eszterig;

2. tanítói könyvek: Jób könyvétől az Énekek énekéig;

3. prófétai könyvek: Ézsaiás könyvétől Malakiásig.

 

Az Újszövetség 27 könyvet tartalmaz, ezeket is 3 nagy csoportba oszthatjuk:

1. történeti könyvek: Máté evangéliumától az Apostolok Cselekedeteiig;

2. tanítói könyvek: az összes apostoli levél;

3. prófétai könyv: a Jelenések könyve.

 

 

·         A Biblia nyelve

Az Ószövetség héber nyelven íródott, néhány rövid része arámul (pl. Dániel könyvében). Az eredeti héber írás csak mássalhangzókból állt, amit egy-egy ószövetségi könyv lemásolása után megszámolt a másoló, azért, nehogy valami kimaradjon belőle. Ezzel is arra vigyáztak, hogy Isten kijelentése pontosan maradhasson az utókorra. A magánhangzókat a 6-8. századtól kezdték beírni az eredeti szövegekbe. Az 1947-ben megtalált qumráni tekercsek közt van egy Ézsaiás tekercs is, melyet kb. Kr.e 100 -70 körül írhattak. Összehasonlítva a ma ismert szöveggel, mellyel szinte betűről betűre egyezik, azt kell mondanunk: maga Isten vigyázott a Biblia szövegére.

Az Újszövetség görög nyelven íródott, annak is a hétköznapokban mindenki által beszélt változatában, ami az akkori Római Birodalomban világnyelv volt.

Ez a 66 könyv alkotja együtt azt a „könyvtárat”, melyet összefoglaló néven”Könyvek”-nek, azaz Bibliának nevezünk.

3./ A Biblia írója - írói

A Biblia ihletője Isten: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen Isten embere, minden jócselekedetre felkészített”(2 Tim 3, 16-17). Péter apostol így vall erről: „…az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szentlélek indíttatva szólottak Isten szent emberei”. (2 Pét 1, 20-21). Vannak, akik vakon vallják az inspirációt-ihletést, és azt állítják: Isten szó szerint lediktálta mondanivalóját, a bibliai íróknak csak az volt a dolguk, hogy legyezzék Isten szavait. Ezt nevezik a verbális vagy a szószerinti inspiráció tanának. Ez azt jelentené, hogy a bibliai könyvek létrejöttéből ki kell kapcsolni minden emberi elemet. Igaz, akik ezt állítják, addig nem mennek el, hogy a Bibliát égből aláhullott könyvnek vallják, mint a mohamedánok a Koránt.

A szószerinti ihletés tanával homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedik a felvilágosodás hatása alatt keletkezett Biblia-szemlélet, a Biblia-kritika. Szerintük a Szentírás teljesen emberi mű, létrejöttéből kikapcsolnak minden Istentől valót. Ennek szomorú gyümölcse a Biblia isteni tekintélyével szemben a hitetlenek által ma is széltében-hosszában hangoztatott jelszó: „Azt is csak emberek írták!” Ezek az emberek nem gondolnak arra, hogy a táviratban sem annak a keze írását olvassuk, aki feladta, mégis úgy fogadjuk, mint a feladó üzenetét. A hívő ember előtt sohasem kétséges: a teljes Szentírás Isten kijelentése, benne ő szól hozzánk.

Írói között találunk pásztort (Ámós), halászt (Péter, János), államférfiakat (Nehémiás, Mózes), királyokat (Dávid, Salamon), orvost (Lukács), vámszedőt (Lévi-Máté), stb.

·         A Biblia kanonizálása

A kánon szó jelentése mérővessző, mérőzsinór, szabály, zsinórmérték (Ez 40,3; Gal 6,16; Fil 3,16; 2Kor 10,13). Ez azt jelenti: hit és erkölcs szempontjából számunkra egyedüli kánon, zsinórmérték a Biblia. Házépítésnél a függőleges és a vízszintes irány pontos beállítása nélkülözhetetlen, az attól való eltérés összedőléssel fenyeget egy épületet. Ugyanígy Istennel függőleges irányban, emberekkel vízszintes irányban szükségünk van egy éltető, építő kapcsolatra. Ennek mértéke semmi más nem lehet, csak Isten kijelentett akarata, úgy, ahogy a Bibliában elénk adja.

A Bibliát nem emberek tették kánonná, hanem Isten maga. Az emberek csak felismerték kanonikus voltát. Úgy olvassuk ezt a II. Helvét Hitvallásban: „Hisszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok mindkét szövetségbeli kánoni iratai Istennek tulajdon igaz beszéde, és azok kellő hitelessége önmaguktól van, nem emberektől. Mert Isten maga szólott az atyákhoz, a prófétákhoz és hozzánk is szól még mindig a szent iratok által” (1,1). Hasonlattal megvilágítva: a forrást eredő helyénél ki szokták kövezni, hogy idegen, piszkos anyag ne szennyezz el. Nem a kövezés teszi forrássá, de kikövezés nélkül használhatatlan lenne. Ez történt a Biblia kanonizálásánál is. A nem Isten Szentlelkétől ihletett írásokat kirekesztették, elkülönítették azoktól, amelyek feltétlen szabályozói a lelki életnek.

A kanonizálás az Ószövetség estében nem egyszerre történt: Mózes öt könyve már a Kr.e.1.században váltak kanonikus iratokká. A Kr.u.90-100 között tartott jamniai zsinat ezt a gyakorlatot szentesítette, amikor az Ószövetség 39 könyvét kanonizálta, ismerte el Isten kijelentésének. Ez az un. „palesztinai kánon”, amely a protestáns egyházak által is elfogadott ószövetségi kanonikus iratokat foglalja magába. Az 1546-os tridenti zsinat, melyet a reformáció ellen hívott össze a római pápa, nem ezt a kánont fogadta el, hanem az un. „alexandriai kánont”, mely nem kanonikus könyveket is tartalmaz. (Salamon Bölcsessége; Jézus, Sirák fia;Tóbiás; Judit; Makkabeusok könyve stb).

Jézus már a teljes 39 könyvet tartalmazó kánonra hivatkozik, amikor az Ószövetségről beszél (Lk 24,47). Az újszövetségi kor kánona az Ószövetség volt. Majd maga Jézus Krisztus, akihez odamentek az emberek eligazításért. Aztán Jézus Krisztus tanításai élőszóban. Végül az evangélisták és apostolok írásai. A 27 könyvből álló Újszövetség kanonikus voltát hivatalosan a karthágói zsinat mondta ki Kr.u. 397-ben.

·         A Biblia régi kéziratai

A fennmaradt kéziratok anyaga vagy papirusz, vagy állatbőrből készített pergamen. Ezekre a tekercsekre írták folyamatosan, elválasztás nélkül a szavakat. A legrégibb töredék a Kr.e.8.századból való. Mint fentebb említettem, igen nagy gonddal másolták őket.

A régi kéziratokat kódexeknek nevezik. Néhány nevezetesebb a legrégebbi kódexek közül: Sinai kódex, amely a Kr.u.4.századból való. A lipcsei Tischendorf gróf találta meg 1859-ben a 346 csodálatosan tiszta kézírással írt pergamenlapot a Sinai félszigeten a magas sziklákra épített kolostorban.

Az alexandriai kódex és a vatikáni kódex is a 4. századból való, teljes Ószövetséget és hiányos Újszövetséget tartalmaz mindkettő.

·         A legfontosabb bibliafordítások

Az Ószövetség legelőször görög fordításban jelent meg. Erre a fordításra a világba szétszóródott és anyanyelvét már feledő zsidóságnak volt szüksége. Ennek neve a Septuaginta, vagy LXX-es (hetvenes) fordítás.

A görög Ószövetség és szintén görög Újszövetség latin fordítása a Vulgata, amit Hieronymus készített Kr.u.400 táján. A római katholikus egyház ma is ezt tartja a hivatalos szent szövegnek.

A Biblia nemzeti nyelvekre történő lefordítására voltak kezdeményezések a reformáció előtt is, ezek azonban nem jártak sikerrel. A bibliafordításnak igazi lendületet a reformáció adott. Leghíresebbek: a német fordítás, amit Luther Márton készített, a francia, angol, olasz nemzeti fordítások mellett az 1590-ben Vizsolyban kiadott első teljes, magyar nyelvű Biblia. A fordítás munkáját Károli Gáspár és kis csapata végezte el. A legkiemelkedőbb római katholikus fordíítást Káldi György készítette 1626-ban.

Ma kezünkbe vehetjük a magyar protestáns bibliafordítás legújabb, több évtizedig tartó munkájának gyümölcsét, az új fordítású Bibliát is.

·         A Biblia, mint kijelentés

A Biblia Isten kijelentése. A görög „apokalypszisz” szó a fátyol, lepel, takaró elvonását, elvételét jelenti. Amit eddig lepel takart, egyszerre látható lett.

A kijelentés Isten önmaga leleplezése. Isten tettekben leplezte le, jelentette ki magát. Istennél a beszéd és a tett egy. (1Móz 1,3; Zsolt 33,9; Rm 4,17b). A Szentírás tanítása szerint a kijelentés mindig Isten tettéhez kapcsolódik. Nincs betűkből, szavakból álló kijelentés Isten tette nélkül. Kijelentés már akkor is volt, amikor még könyv nem is létezett. Mégis Isten ezt a kettőt, a kijelentést és annak könyvét, a Bibliát elválaszthatatlanná tette. Az Írás Isten tetteinek dokumentuma.

Megkülönböztetjük egymástól az általános kijelentést, mely mindenki számára hozzáférhető: 1. a világ teremtése, 2. az ember teremtése, 3. a lelkiismeret, 4. a vallástörténet, 5. a világtörténelem; és a különös kijelentést, akiben Isten különösen közvetlenül ismerhető meg: ez Jézus Krisztus. Ezért mondhatta Jézus Krisztus: „Aki engem látott, látta az Atyát” (Jn 14,9).

·         Hogyan keletkezett a Biblia?

Isten cselekedett és ezzel a cselekedettel, tettel szemben mindig tanúkat állított, akik beszámoltak, bizonyságot tettek, tanúskodtak Isten tetteiről. Ennek a bizonyságtételnek írásba foglalása a Szentírás, a Biblia.

·         Hogyan jutott el hozzánk Isten Igéje?

 

Isten Igéje / Isten tettei

- tanúk bizonyságtétele

- szavakban: héber, görög nyelven

- történeti korban, földrajzi helyen

- írásba foglalás: héber, görög nyelven

- Biblia fordítások

- revideálások stb.

1./ az út (görögül „hodos”), melyen át Isten kijelentése hozzám, ill. a Magyar Bibliáig eljutott

 

 

2./ az út, melyen át visszajuthatunk a kezünkbe vett Bibliával Isten kijelentéséig (vissza görögül „metha”), methódus –visszaút, módszer.

A visszaút jelentős részét már megtették, elvégezték a bibliafordítók és azok, akik a kortörténetet, régészeti leleteket, irodalmi műfajokat feldolgozták.

 

·         Néhány dologra fontos mégis odafigyelnie minden Bibliát olvasó embernek:

1./ Mindig alázatos imádsággal vegyük kezünkbe a Szentírást. Csak Isten Szentlelke teheti számunkra élővé és hatóvá itt és most a Bibliát. Ő adhat világosságot megérteni Istent. Lehet a mi kérésünk is az, ami Józsuéé: „Mit szól az én Uram az ő szolgájának?” (Józs 5,14).

2./ Lehetőleg mindig egy-egy összefüggő bibliai szakaszt, történetet, fejezetet olvassunk el, ne csak egy mondatot vagy verset.

3./ Ne atomizáltan, azaz szerves összefüggéseiből kiszakítva olvassuk a Bibliát, hanem abban a történeti összefüggésben, amelyben megjelent. A bibliai részek mindig annak egészéből érthetők meg. „ A Bibliából mindent lehet igazolni, de a Biblia nem igazol mindent” (Dr. Török István theológiai professzor).

4./ Nem hallja meg Isten kijelentését az az ember, aki énközpontúan olvassa a Bibliát. A Biblia középpontja Jézus Krisztus. Benne az az üdvterv látható, hallható és válik valósággá, amit Isten örök idők előtt az ő tanácsvégzésében elhatározott a kiválasztottak megmentésére, megszabadítására és örök megtartására nézve. A bibliaolvasó embernek azt kell meghallania, amit Isten neki mond és nem azt, amit ő szeretne hallani.

5./ Nem tanácsos a Biblia olvasásakor „mazsolázni”, azaz a pozitív tartalmú ígéreteket elfogadva, kiemelve magunkévá tenni. Nem csak azt kell meghallanunk, ami számunkra előnyös, kedvező. Ez elkerülhető, ha bűnbánattal és az engedelmesség készségével olvassuk és értjük a teljes írást.

6./ Súlyosan elítélendő a Biblia babonás „felütése” (varázsigék keresése, igekosár). Erre tipikus példa az az ember, aki egyik nap felütve Bibliáját ezt olvasta: „elment és felakasztotta magát” (Mt 27,5). Másnap ismét felütve a Szentírást ezt olvassa: „eredj el és te is aképpen cselekedjél” (Lk 10,37).

7./ Milyen pozitív vagy negatív példát tartalmaz az olvasott szakasz? Adott esetben így indíthat Isten Szentlelke bűnbánatra, bűnvallásra, bocsánatkérésre Istentől és emberektől (ld Zsolt 51) és engedelmességre.

8./ Mivel Jézus magát az „élet kenyerének” nevezte (Jn 6,35), ezért legyen nekünk is naponként lelki táplálékunk, kenyerünk a Biblia. Ugye kenyeret mindennap eszünk? Ezért legyen időnk minden reggel csendességet tartani: imádsággal kezdve, bibliaolvasással folytatva, őszintén elgondolkozva az olvasottakon, megértve Isten akaratát, erre imádságban válaszolva. Így mehetünk Jézus Krisztussal, aki ígérete szerint velünk van a világ végezetéig (Mt 28,20) mindennapjainkba, hogy Istennek tetszőn éljünk, hogy életünk istentisztelet lehessen, és így Istent dicsőíthesse egész életünk.

 

Kérdések:

 

1.      Látogatások alkalmával, munkahelyi beszélgetések közben szoktál-e a Bibliáról beszélni, kedves-e számodra a Biblia?

2.      Családodban van-e mindenkinek saját Bibliája?

3.      Ajándékoztál-e már Bibliát, teszel-e valamit azért, hogy a Szentírás minél szélesebb körben elterjedjen a körülötted élő emberek között?

4.      Biblia igéit parancsnak tekinted-e? Mondjál példát mikor igen, mikor nem?

5.      Mit tudsz a Gedeon Bibliákról? Mit gondolsz mennyit nyomtattak, terjesztettek eddig ezekből a Bibliákból?

6.      Megjövendölték, beteljesedett! Mi jut eszedbe, ha ezt a mondatot hallod?
Melyek életed meghatározó bibliai igéi?

7.      Szerinted melyik a három legnagyobb példányszámban kinyomtatott könyv a világon és miért ezek? (nehéz kérdés. Szabályozás fogalma ma mindenkinél ismert. Kívánt érték, mért érték, különbségképzés, pozitív vagy negatív eltérés, helyes irányú beavatkozás.

8.      Ha a saját életed egy példáján végigvezeted, hol szerepel ebben a Biblia?
Melyik a legkedvesebb bibliai történeted, amit másokkal is megosztanál, sőt tartanál arról szívesen egy bibliaórát?

HISSZÜK ÉS VALLJUK (3.)

 

A Biblia (II.)

Olvasmány: Józs 1:1-9

„Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem. Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké. Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem. Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat. Nem lépek lábammal semmilyen rossz útra, hogy megtarthassam igédet. Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra. Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz. Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt. Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Zsolt 119:97-105

 

            A "Hisszük és valljuk" címmel elkezdett sorozatunk második témája az elmúlt alkalommal a Biblia volt. Akkor azt vizsgáltuk, hogy miképpen keletkezett, és hogy mire jó a Biblia? Ma még ezt a témát folytatjuk, és azt fogjuk vizsgálni, hogy mire jó a Biblia, mi haszna van annak, hogy van Bibliánk? Miért jó olvasni a Szentírást?

            A 119. Zsoltár, amely 176 versből áll, a leghosszabb Zsoltárunk. Az érdekes az, hogy szinte az egész Zsoltár arról szól, hogy mire jó az Isten törvénye, mi haszna van annak, ha az ember olvassa és tanulmányozza Isten Igéjét. De ugyanezt a bíztatást találhatjuk meg sok más Zsoltárban is, pl. a ma olvasott igeszakaszban: „Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (Józs 1:7-8).

Isten tehát újra és újra arra hívja népét és arra hív bennünket is, hogy olvassuk a Bibliát, gondolkodjunk rajta, engedjük, hogy az Ige által megszólítson és munkálkodjon bennünk és általunk. Isten Igéje ugyanis munkálkodik bennünk, aki olvassa, aki gondolkodik rajta, aki nyitott szívvel keres, annak megnyílik, üzenetté lesz, életet formáló és átalakító erővé és hatalommá.  Ézsaiás próféta így ír az Isten Igéjének bennünk való munkálkodásáról: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézs 55:10-11).

            Ma tehát a Biblia olvasásának és tanulmányozásának hasznáról szeretnék beszélni. Egyrészről arról, hogy nekünk mit kell tennünk, másrészről, hogy az Ige mit tesz, harmadrészről pedig, hogy milyen gyümölcsei vannak mindennek.

1.      Mit kell nekünk tennünk?

            A 119. Zsoltár írója ujjongó örömmel vallja meg, hogy vágyik Isten igéje után: MMennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.” (119:97). Minden ezzel kezdődik. Meg kell ismernünk Isten gondolatait, akaratát ezen keresztül őt magát.

Ehhez a megismeréshez pedig kevés a felszínes, a kapkodós és rohanós, a néhány rövid percre szűkített bibliaolvasás és imádság. Józsuénak, az ígéret földjének elfoglalása előtt ezt parancsolja az Úr: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal!"  (Józs 1:8).

            De ezt olvassuk Ezsdrásról is, aki a babiloni fogságból hazatérő népnek volt a vezetője: „Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az ÚR törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket.” (Ezsd 7:10). Ez az első lépés, erős és kitartó akarattal és buzgósággal törekedni az Isten Igéje megismerésére.

            Így olvassuk-e mi a Bibliát? Megvan-e bennünk ez az erős és kitartó törekvés? Minden nap újra és újra, legyőzve a magunk lustaságát vagy éppen az önhittségét, hogy mi már mindent tudunk, törekedni az Ige megismerésére, Isten akaratának megértésére. Akkor is kézbe venni a Bibliát, akkor is tovább olvasni az Igét, ha nem mindig értjük, amit olvasunk. A zsoltáros pontosan ezért imádkozik, ezt kéri Istentől, hogy tegye őt bölccsé, adjon neki értelmet, hogy a törvényt olvasva megérthesse az Úr akaratát.

            Ezért biztassuk bátran a még nem hívő ismerőseinket is arra, hogy vegyék kezükbe a Bibliát és kezdjék el olvasni. Kezdjenek el törekedni Isten Igéjének megismerésére, keressék és kutassák Isten akaratát. S miközben olvassák majd, lehet, hogy sok mindent eleinte még nem értenek, de Isten Igéje munkálkodni fog bennük, formálni fogja őket, s elvezeti őket az újjászületés csodájához, amikor egyszer csak megnyílik az értelmük, kapják a Szentlélek ajándékát és megnyílik előttük a Biblia is. Egyszerre már nem egy könyv lesz a többi közül, hanem a könyvek könyve, amelyiken keresztül maga Isten beszél hozzánk.

             Jézus édesanyjáról, Máriáról olvassuk, hogy amikor a pásztorok beszámolnak neki mindarról, amit az Isten angyala a gyermeke felől mondott, akkor még nem érti ezeket a szavakat, de „mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.” (Lk 2:19). Ne keseredjünk el, ha a Bibliát olvasva valamit nem értünk azonnal meg, hanem forgassuk a szívünkben, és kérjük Istentől az ő Lelkének ajándékát, hogy Ő világosítsa meg elménket és értelmünket. Jegyezzünk meg, vagyis tanuljunk meg fejből is Igéket, gondoljuk végig ezeket újra és újra, s a megfelelő időben és a megfelelő helyen Isten majd megvilágosítja, élővé teszi számunkra.

2.      Mit tesz Isten Igéje velünk?

            Most azt vizsgáljuk meg, hogy mit tesz Isten Igéje azzal az emberrel, aki ilyen kitartással és buzgósággal olvassa a Bibliát, törekszik megérteni Isten akaratát. A zsoltáros ezeket a megállapításokat teszi a Bibliával kapcsolatban: „Bölcsebbé tesz.” (Zsolt 119:98), „okosabb lettem” (Zsolt 119:99), „Értelmesebb vagyok".”(Zsolt 119:10). A Biblia teszi bölcsé, tanácsolja és vezeti őt élete útján, a nehéz helyzetekben és az ellenségekkel való küzdelemben is. Ezeket a mondatokat olvasva szinte már azt érezzük, mintha dicsekedne a zsoltáros. Valójában azonban nem dicsekedésből írja le ezeket a mondatokat, hanem csupán tényeket állapít meg: „Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké. Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem. Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat.” (Zsolt 119:98-100).

Isten Igéje ugyanis megtanít különbséget tenni. A bölcsesség szó a Bibliában azt jelenti, hogy különbséget tenni igaz és hamis, fontos és mellékes, sürgős és ráérő dolog között, megérteni mi a feladat, mi az, amit másnak kell átadni. Ezt a bölcsességet, a különbségtételre való képességet csak az Isten Igéje adhatja meg nekünk.

            Nem egy beképzelt ember dicsekvése az, amikor ezt mondja a zsoltáros: „Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt.” (Zsolt 119:104), hanem annak alázatos megvallása, hogy Isten Igéjéből ismeri fel az ember az igaz utat, amin járnia kell. A Zsoltáros többször is említi, hogy ellenségei csapdát állítottak neki, rossz és hamis útra akarták csábítani, de az Ige világossága mindig leleplezte előtte a csapdát és megóvta őt a hamisság útjától.

            Mivel ennyi mindent elvégez az Ige a hívő emberben, ezért vallja, hogy számára mindennél fontosabb az Igével való táplálkozás: „Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz.” (Zsolt 119:103). Aztán szemléletes metaforákban beszél arról, hogy miképpen nevel minket Isten az Ő Igéje által: kinyitja a szemünket, élessé teszi az elménket, segít helyesen dönteni és megtanít Isten kedve szerint élni.

            Elmondhatjuk tehát, hogy Isten valóban beszél velünk. De nem úgy, ahogy mi emberek egymással beszélünk, elmondunk egymásnak dolgokat. Amit Isten mond, azt nem a fülünkkel kell meghallanunk, hanem a szívünkkel. Miközben valaki vágyakozással törekszik megismerni Istent, olvasni kezdi a Bibliát, forgatja a szívében az Igét, Isten is munkálkodik benne, olyan gondolatokat, indításokat ad neki, amiről az illető is bizonyosan tudja, hogy ezeket Isten adta neki. Isten ma nem látomásokon vagy álmokon keresztül beszél velünk, nem eksztatikus élményeken keresztül jelenti ki magát, nem ad új kijelentéseket ahhoz képest, amit már a Bibliában elénk adott, Isten ma az írott Igén, a Szentíráson keresztül szól hozzánk.

3.      Milyen gyümölcsei vannak az Igével való foglalkozásnak?

            Amikor valaki folyamatosan és elmélyülten tanulmányozza Isten Igéjét, megtanul Isten szerint gondolkodni. Amikor Jézus az ő szenvedéseiről és kereszthaláláról kezd el beszélni tanítványainak, Péter félrevonja Jézust és feddeni kezdi, vissza akarja tartani őt mindettől, a Mester azonban így inti Pétert: „Távozz tőlem sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” (Mk 8:33). Mivel Péter nem értette az Igét, ezért nem tudott Isten szerint gondolkodni. Ha folyamatosan olvassuk a Bibliát, akkor kibontakozik előttünk Isten terve, megértjük Isten akaratát, eggyé válunk vele. A Bibliát nem lehet varázskönyvként használni. Nem arra való, hogy amikor hirtelen valamiben nem tudunk dönteni, akkor véletlenszerűen felcsapjuk, s ahol éppen kinyílik ott egy nekünk megfelelő Igét találunk. Megtörtént, hogy aki korábban nem olvasta rendszeresen a Bibliát, nagy bajba került, Istentől akart vezetést kérni, ezért elhatározta, hogy találomra felcsapja a Bibliát, mert azt remélte, ahol majd kinyílik, ott Isten válaszát fogja megtalálni. De a találomra felcsapott Biblia pont ott nyílott ki, ahol az Ó- és Újszövetség között, elválasztásképpen egy üres fehér lap van. Az ember ekkor elszégyellte magát, mert rádöbbent, hogy milyen régen nem vette kézbe a Bibliát és nem olvasta azt, nem kellett neki Isten tanácsa és útmutatása.

 

Isten élő személy, aki szeret bennünket, aki élő kapcsolatban akar lenni velünk, aki nemcsak a bajban kész a segítségünkre sietni, de aki mindig mellettünk áll, aki folyamatosan vezetni akar bennünket. Aki rendszeresen olvassa a Bibliát, aki megtanul belőle igéket, annak életében Isten a megfelelő időben választ, vezetést ad. Van, amikor egy konkrét Ige által ad Isten vezetést a hívő ember számára van, amikor a folyamatos bibliatanulmányozás során megértett igék üzenete összeáll egy sajátos szemléletté, "Isten szerint való" gondolkodássá. Nem biztos, hogy Isten mindig egy konkrét és kiválasztott Ige által szól, s nem kell mindig minden döntésünkhöz mindáron egy konkrét Igét keresnünk. Hiszen, aki folyamatosan élő kapcsolatban van az Úrral, aki rendszeresen olvassa és tanulmányozza Isten igéjét, annak már az egész gondolkodása rá van hangolódva Isten akaratára, az a szerint való cselekvésre.

            Pál apostol ezt írja a Római gyülekezetnek: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Rm 12:1-2). Az egész életünknek okos istentiszteletté kell válnia, ehhez pedig arra van szüksége, hogy az értelmünk teljesen megváltozzék. Ahhoz képest, amilyennek születtünk, amilyen emberi természetet örököltünk, el kell jutnunk Isten akaratának megértésére és az annak való engedelmességre, ez pedig csak a Biblia által lehetséges. Amikor Pál okos istentiszteletről beszél, akkor a "logosz" szót használja, vagyis a "logikus" szót, de nem matematikai értelemben, hanem abban az értelemben, hogy az Újszövetségben Isten Igéjét jelenti a logosz szó. Tehát az egész életünknek kell okos istentiszteletté, logikussá vagy logosz-szerűvé, azaz ige-szerűvé válnia. Aki Isten Igéjét, a Bibliát elmélyülten és folyamatosan tanulmányozza, és engedi, hogy az átjárja és formálja életét, az tud Isten szerint cselekedni, Isten dicsőségére élni. Ámen.

_______________________________________________________________________

 

Felhasznált irodalom:

"Hisszük és valljuk" Felkészítő a református keresztyén életre, (Kiadja: A Tolnai református Egyházmegye, Felelős kiadó: Rácz József, Szerkesztette: Judák Endre)

Fekete Károly: "A Heidelbergi Káté Magyarázata" (Kálvin Kiadó, Budapest 2013)