Jézus tanítása a várakozásról
Olvasmány: Mt 24:37-51
„Ki tehát a hű
és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében
eledelt adjon nekik? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura,
amikor megjön! Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.” (Mt
24:45-47).
Adventben vagyunk. Az advent szó az „adventus Domini” latin kifejezés
rövidítése, ami azt jelenti: „az Úr
eljövetele.” Vagyis, akik Jézus Krisztusban hiszünk, várjuk az Ő ígéretének
beteljesedését, amely arról szól, hogy ennek a világkorszaknak a végén majd hatalommal
és dicsőséggel újra visszatér a mi Urunk és a benne hívőket magához veszi az Ő mennyei
dicsőségébe. Mi tehát nem a világ végét várjuk, hanem azt a Jézust várjuk
vissza, aki egyszer már eljött hozzánk, értünk áldozta magát, meghalt és
feltámadt, él és uralkodik örökkön örökké. Jézus az ő második eljövetelekor, mint
a világ bírája jelenik majd meg. Hitvallásunk, a Heidelbergi Káté megkérdezi: „Milyen
vigasztalásod van abból, hogy Krisztus visszajön „ítélni élőket és holtakat?” Majd így felel: „Az, hogy minden háborúságomban
és üldöztetésemben felemelt fővel várom Őt az égből ítélő bírámul, aki előbb
érettem Isten ítélőszéke elé állt és rólam minden kárhoztatást elvett, hogy Ő
mind a maga ellenségeit, mind az enyéimet örök kárhozatra veti, engem pedig
minden választottaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe magához vesz.” (H.
K. 52. k.-f.)
Ebben a példázatban Jézus arra tanít minket,
hogy miképpen várakozzunk. Felhívja a figyelmünket, hogy az Őt váró
tanítványoknak felelős életet kell élniük. Tudjuk ugyanis, hogy amikor a mi Menyei
Gazdánk eljön, akkor majd számadásra hívja szolgáit. Mi tehát neki vagyunk
felelősek, és ennek a felelősségnek a jegyében kell eltöltenünk a várakozás, az
advent idejét, vagyis az egész földi életünket.
Milyen felelőssége van az adventi, a várakozó
embernek? Ez a felelősség egyrészt azt jelenti, hogy az ember vállalja a
tetteit és azoknak a következményeit. Másrészt a felelősség azt is jelenti,
hogy a reánk bízott értékekkel el kell majd számolnunk. Ebben a példázatban
Jézus pontosan erről beszél. Arról, hogy lesz elszámoltatás! A példázatbeli
gazda bizonytalan időre elutazik, és addig a gazdaságát és az egész vagyonát rábízza
a szolgáira. A szolgák tehát felelősséggel bízattak meg. Így tehát nem mindegy,
hogy mivel töltik ezek a szolgák a gazda távollétében az időt. Nem mindegy,
hogy miképpen gazdálkodnak a rájuk bízott javakkal. A hű szolga nem azt
számítgatja, hogy mennyi idő van még hátra, hanem végzi mindennap azt, amivel
megbízták. Így bármikor érkezik is vissza a gazda, őt készen találja. Ezért
mondja Jézus: „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!” (Mt 24:46). A felelőtlen az, aki úgy tesz,
mint a gonosz szolga, aki együtt mulatozik a részegesekkel, mert azt gondolja,
hogy ma még úgysem jön vissza az ő ura. De egyszer csak váratlanul megjelenik a
gazda, és számadásra hívja őt. Akkor pedig már túl késő lesz, már nem marad
elég ideje a mulasztásai rendezésére, így a gazda ítéletre juttatja őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése