Igehirdetés. 2022.08.21. - Jézus úr a betegség és a bűn fölött

 

100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 24.

 

Jézus úr a betegség és a bűn fölött

Olvasmány: Mk 2:1-12

„Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. És íme, odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid. Ekkor néhányan az írástudók közül így szóltak magukban: Istenkáromló! Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj? De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Ő pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.” (Mt 9:1-8)

 

               Jézus hatalmát bizonyító különböző csodákról olvasunk itt az evangéliumban. Korábban láttuk, hogy Jézus leprásokat tisztított meg, majd démonok által megszállottakat szabadított meg a gonosz hatalmából és azt is, hogy Jézus úr a természet erői felett, aki parancsol a viharnak és a szélnek, lecsendesíti a tengert. A ma előttünk levő történetben Jézus egy lebénult embert gyógyít meg, ezzel bizonyítva, hogy neki hatalma van a testi betegségek felett. De Jézus a bűnbocsánat ajándékában is részesíti ezt az embert, bizonyítva, hogy neki hatalma van nemcsak a test bajai, de a lélek nyomorúsága felett is.

               Ez a történet is megtalálható mind a három szinoptikus evangéliumban. Máté ezzel a megjegyzéssel kezdi elbeszélését: „Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába.” (Mt 9:19: Márknál megtudjuk azt is, hogy az esemény helyszíne Kapernaum városa, ahol olyan gyakran megfordult Jézus, hogy sokan egyenesen ezt a várost gondolták a szülőhelyének. Bár a körülményeket eltérő részletességgel adják elő az evangélisták, de kétségtelen, hogy ugyanazt az eseményt beszélik el. Lukács azt mondja, hogy Júdea különféle vidékéről érkeztek azok az írástudók, akik tanúi voltak az ágyban fekvő béna ember csodás gyógyulásának. Lukács evangélista azt sejteti, hogy Jézus ekkor nemcsak egy embert gyógyított meg, hanem másokat is. Mielőtt az evangélista az ágyban fekvő béna gyógyulásának a történetét részletesen elmesélné, ezt mondja Jézusról: „az Úr ereje gyógyításra indította őt.” (Lk 5:17/b). Az eredeti szövegben itt többes szám szerepel: „kiáradt Isten ereje, hogy meggyógyítsa betegségeiket.”

               Ez a gyógyítás történet azonban eltérően Jézus sok más csodájától egy másik szempontból is fontos jelentőséggel bír. Kétségtelenül hatalmas csoda volt már önmagában az is, hogy egy teljesen lebénult, mozgásképtelen ember, akit a barátai hordágyon cipeltek oda, Jézus egyetlen szavára azonnal talpra állt és teljesen egészségesen, a saját lábán ment haza. Az evangélisták azonban más okból is fontosnak tartották ezt a történetet. Az írástudók, akik tanúi voltak az eseménynek, azért méltatlankodtak, mert Jézus nemcsak betegségéből gyógyította meg ezt a beteg embert, de bűnei bocsánatát is hirdette neki.

1.      Jézus úr a betegség és a bűn fölött

               A történet tehát nemcsak azt mutatja meg nekünk, hogy Jézus úr a betegesség felett, de azt is, hogy Krisztus magának tulajdonítja a bűnbocsánat hatalmát és jogát is. Jézus nem minden beteg meggyógyítása esetében tért ki arra, hogy a bűnbocsánat kérdésével is foglalkozzon. Ebben az estben azonban épp a kételkedő írástudók miatt a maga mindenekfelett való hatalmát egy ilyen látható jellel kívánta szentesíteni és megpecsételni.

               Itt mielőtt Jézus gyógyítana, mielőtt a beteg ember testi egészségét visszaadná, előbb egy még fontosabb kérdéssel, a bűn kérdésével kíván foglalkozni: „És íme, odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid.” (Mt 9:2). A hitet egyedül Isten látja, de van, amikor a buzgó hitnek nyilvánvaló jelei az emberek előtt is megmutatkoznak. A beteg ember barátai ilyen hitről tesznek bizonyságot, amikor fáradságot nem kímélve és minden akadályt leküzdve igyekeznek azon, hogy Jézushoz eljuttassák barátjukat. Noha minden út zárva volt előttük, ők mégsem adták fel, és megtalálták a módját, hogy célt érjenek.

               Érdekes, hogy itt az ige nem a beteg hitéről, hanem a barátai hitéről beszél. Így felmerül a kérdés, hogy mennyiben lehet hasznunkra mások hite. A bibliai példákból láthatjuk, hogy volt ilyen. Például Ábrahám hite hasznára volt az útódainak is. Az által, hogy Ábrahám elfogadta az Isten által a neki és utódainak felkínált kegyelemi szövetséget, hasznára volt az őt követő nemzedékeknek is. A Biblia azt tanítja a hívőkről, hogy hitük által Isten kegyelme kiterjed a gyermekeikre és unokáikra, még mielőtt azok megszületnének. Ez a kisgyermekekre is igaz, akik koruk miatt még nem képesek a hitre. Azok a felnőttek azonban, akikben megfogyatkozott a hit, lehetnek akár vérrokonok akár idegenek, de számukra mások hite önmagában nem helyettesíti a sajátjukat. A rokonok, családtagok hite, példája segíthet minket a hit útjának megtalálásában, de nem helyettesíti a személyes döntést.

               A történet itt csak azt akarja megmutatni, hogy nem hiábavaló a másokért való imádság, és nagy áldás van azon, ha a hívő emberek kitartóan küzdenek hitetlen rokonaikért és barátaikért. Van eredménye a könyörgéseknek, amelyekkel Istentől azt kérjük, hogy a hitetleneket indítsa bűnbánatra, így ebben az értelemben valóban elmondható, hogy a hitünk használ nekik.

               Amikor Jézus meggyógyította ezt a beteget, meg akarta mutatni, hogy ő egyformán úr a betegség és a bűn felett. A testi épségét úgy akarja Jézus visszaadni a betegnek, hogy első lépésként a betegség okát kívánja megszüntetni, ezzel is emlékeztetve mindenkit arra, hogy honnan is ered minden betegség. Mi emberek sokszor tévesen azt gondoljuk, hogy a minket sújtó nyomorúságok és betegségek tulajdonképpen Isten ostorcsapásai rajtunk. Jézus azonban világossá teszi, hogy a betegség nem Isten büntetése, hanem a bűn következménye. Azért van betegség és nyomorúság a földön, mert az ember elszakadt Istentől, a teremtőjétől. Ha tehát csupán a testi bajaink enyhülését keressük, de a bűneinkkel mit sem törődünk, az semmit sem segít rajtunk. Minden rossztól csak úgy szabadulhatunk meg, ha magához Istenhez találunk vissza. Ezért fordul elő gyakran a Bibliában, hogy amikor valaki testi bajaira kér enyhülést, gyógyulást, akkor ez mindig összekapcsolódik a bűnbocsánat kérdésével. Így a csapások, a betegségek mindig emlékeztetnek minket bűneinkre, azért hogy mindenütt a bűnbocsánatot keressük. Amikor Jézusnak a bűn-bocsánathirdető szavait meghallották az írástudók, nem értették meg Jézus szándékát, ezért istenkáromlással és szentségtöréssel vádolták meg. Jézus azonban nem tett semmi meglepőt vagy botránkoztatót, hiszen az ószövetségi prófétákhoz hasonlóan azt hirdette, hogy Isten az embert a maga teljeségében, a test és lélek egységében kívánja helyreállítani.  Nyilvánvaló azonban, hogy az írástudókat eleve rosszindulat és irigység vezérelte. Való igaz ugyan, hogy a bűnöket egyedül Istennek van joga és hatalma megbocsátani, csak azt nem ismerik fel, hogy Jézusban pont ez az isteni kegyelem érkezett el hozzájuk.

2.      Jézus úr a szívek és gondolatok felett

               A történtben egy érdekes mondatot jegyez le az evangélista: „Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben.” (Mt 9:4). Jézus tehát azzal is bizonyítékát adta istenségének, hogy nyilvánosságra hozta az ellenségei titkos gondolatait. Ez is azt bizonyítja, hogy Jézus úr a betegség és a bűn fölött épp úgy, mint az emberi szívek és gondolatok fölött. Márk evangélista még ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Jézus lelkében azonnal felismerte, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben?”  (Mk 2:8). Emberileg lehetetlen felismerni, hogy mi rejtőzik a szívekben, de Krisztus a maga isteni lelkével egészen odáig hatol. Erről ír Pál apostol a Korinthusiaknak: „mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van?” (1Kor 2:10-11). Jézus tehát leleplezi, hogy az írástudók igazi bűne, hogy gőgösen és gonoszul visszautasították Istent, aki a szemük láttára nyilvánította ki magát. Jézus az ő mindenekfelett való hatalmát bizonyítja ismét, amikor így szól: „Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj?” (Mt 9.5). Mindenki számára világos volt, hogy semmivel sem könnyebb szavakkal életre kelteni egy már élettelen testet, mint megbocsátani a bűnöket. Nyilvánvaló azonban, hogy Jézus számára egyik sem jelentett akadályt. Jézus miközben megbocsátotta a bűnüket, megadta a gyógyulást is. A beteg számára mind a két lehetetlennek látszó dolog valósággá lett, elnyerte bűnei bocsánatát és testi betegségéből is meggyógyult. Az egész történet csúcspontja ez a mondat: „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”  (Mt 9:7). Jézus hatalma egészen más, mint amit az apostolok kaptak. Az apostolok vagy az egyház pásztorai csak tanúsítják a megbocsátást.

               Jézus azonban ezekkel a szavakkal azt jelenti ki, hogy ő nemcsak szolgája és tanúja a megbocsátásnak, hanem szerzője is. Azzal pedig, hogy Jézus hozzáteszi, hogy a bűnöket itt a földön bocsátja meg, nem azt akarja hangsúlyozni, hogy ez a bocsánat ne lenne érvényes a mennyben is, hanem, csak azt akarja hangsúlyozni, hogy a bűnbocsánatot nem távol kell keresni, hanem az ő személyében mintegy kézzelfogható módon jelen van és az emberek számára bármikor elérhető. A reformátor, Kálvin János ezt így magyarázza: „Krisztus tehát azért szállt le a földre, hogy Isten kéznél levő kegyelmét felkínálja az embereknek, ezért mondjuk, hogy személyesen bocsátja meg a bűnöket, mert Isten benne és általa tárta fel akaratát, amely azelőtt a testi érzékelés elől el volt rejtve a fellegek fölött.”

3.      Mire van az embernek a legnagyobb szüksége?

               A történetben ott van csavar, hogy a beteg ember mást kap Jézustól, mint amit kér. Valójában mégis azt kapja meg, amire a legnagyobb szüksége van. Ez a történet tehát arról is szól, hogy megmutassa nekünk, hogy mi az, amire a legnagyobb szükségünk van. Feltárja előttünk az evangélium lényegét, hogy Jézus személyében a hatalmas Isten hajol alá a nyomorult emberhez. Jézus személyében a Teremő szólít meg minket, Ő akar segíteni rajtunk, felemelni, helyreállítani, meggyógyítani az életünket. Ebben a történetben rólunk van szó, Jézusnak velünk, való találkozásáról.

               Különös találkozás történik itt: valakit odavisznek Jézushoz. Egy nyomorultat, beteget, gutaütöttet. Ott fekszik teljesen tehetetlenül Jézus lábai előtt. Egy ismeretlen ember, akinek nevét sem tudjuk. Egy eset a sokféle emberi szenvedés, fájdalom, nyomorúság közül. Ő maga sem szól egy szót sem. Nem is kell, hogy bárki szóljon, maga a helyzet beszél. Maga a nyomorúság kiált segítségért. Lehet, hogy nem mindenkinek látszik élete nyomorúsága úgy, mint ennek a történetbeli embernek, de mindenkinek megvan a maga testi-lelki baja, terhe, problémája, fájdalma, ami éppen olyan bénító teherként nehezedik az életére, mint erre az emberre a betegsége.

               Mindnyájan betegek vagyunk. Egyiknek a családi élete beteg, a másiknak a szíve vagy a lelke beteg, van, akinek az embertársaihoz való viszonya beteg. Mindenkinek fáj valami.

               De a legtöbbször nem a bűn kérdésében kérjük mi Jézus segítségét, hanem például az anyagi problémák megoldásában, vagy betegség esetén, esetleg abban, hogy megoldódjék egy családi válság. Mi általában ilyen segítséget várunk Istentől. Azt várjuk, hogy biztasson bennünket ebben a félelmekkel teli világban. Vigasztaljon meg, segítsen meg a napi gondjainkban, bajainkban, húzzon ki a kátyúból. Egy fogfájástól jobban félünk, mint a bűneinktől.

               Jézus pedig arra mutat rá, hogy a mi igazi problémánk mégsem az anyagiak vagy az egészség kérdése, hanem a bűneink. Nagy baj a betegség, rettenetes nyomorúság a gutaütött állapota, egy agyvérzéses bénulás, de Jézus mégis azt hirdeti a betegnek, hogy nagyobb, veszedelmesebb baja is van, mégpedig a bűneinek a kérdése.

               Minden bűn, akármilyen megszokott, általános, ha nincs a bűnbocsánat hatálya alatt, nagyobb baj, mint a betegség, mint a gutaütés, nagyobb veszedelem, mint egy anyagi csőd. Nem az a legrettenetesebb tragédia, ha valaki rákban vagy gutaütésben hal meg, hanem ha valaki meg nem bocsátott bűnökkel együtt hal meg! Mit érünk vele, ha makkegészségesen, jólétben dúskálva kárhozunk el? Nem az a legnagyobb segítség számunkra, hogy húsz-harminc évvel tovább élhetünk ezen a földön, hanem az, ha örökké élhetünk! Jézus nagyobb távlatban látja a mi életünket, sorsunkat. Ezért mondja ennek a nagybetegnek, aki már ott van az élet és a halál határánál: „Megbocsátattak néked a te bűneid!” (Mt 9:2). Amikor Jézus bűnbocsánatot hirdet, akkor ezt is mondja: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Mt 9:8).

               Ahol bűnbocsánat van, ott fölenged a bénulás, ott csoda történik, ott öröm és békesség van, ott újra kezdődik az élet! Ott az történik, amit itt is olvasunk: „úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!” (Mk 2:11). Csodálkozva néznek utána, akik addig ismerték, és azt mondják: Nahát, mi történt ezzel az emberrel? Képzeljük el, milyen öröm lehetett otthon, amikor hazament ez a korábban beteg ember! Mi történt? Az, hogy találkozott Jézussal, és megbocsáttattak a bűnei! Azt kapta ez az ember, amire neki a legnagyobb szűksége volt. Ámen.