100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 18
A szavakat tettek
követik
Olvasmány: Mt 8:1-17
„Amikor
beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan
lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás
próféta által mondottak: „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő
hordozta.”
(Mt 8:16-17).
Jézus élettörténetét most a Máté
evangéliuma alapján követjük nyomon. Mátéra jellemző, hogy Jézus szavait és
tetteit egymásba fűzi. A 4. fejezet így zárult: „Azután bejárta egész Galileát,
tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és
gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. El is
terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól
gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és
meggyógyította őket.” (Mt 4:23-24). A 5-7. fejezetben találjuk a
Hegyi Beszéd leírását. Majd a következő néhány fejezet Jézus csodatételeiről
szól. A csodák átélői, pl. a leprás, a római százados, egy asszony, két
megszállott, egy ágyban fekvő béna vagy a zsinagóga vezetője, a valóságban is
megtapasztalhatták Isten „kegyelmének gazdagságát”, melyről Jézus nem sokkal
korábban beszélt. Máté evangélista a Hegyi Beszéd leírása után Jézus három
csodájával folyatja a beszámolóját. Az evangéliumok mind arról számolnak be,
hogy Jézus sok beteg embert meggyógyított, ezzel teljesítette be az ószövetségi
ígéreteket.
Ézsaiás próféta pl. így
jövendölt: „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.”
(Ézs 53:4). Jézus, amíg a földön járt nemcsak a testi betegségeket gyógyította,
hanem minden testi és lelki erőtlenséget meggyógyított kereszthalála által. Jézusnak
a gyógyító csodáiról szóló történetek előrejelzik a gyógyítás végső csodáját,
amely a kereszten ment végbe.
Az egyik itt leírt gyógyítási
történet egy leprás embernek a gyógyulásáról szól. Itt érdemes odafigyelni erre
a kulcsmondatra: „Uram,
ha akarod, megtisztíthatsz.” (Mt 8:2/b). Leprásként ugyanis ez az
ember számkivetett volt, hiszen a leprát súlyosan fertőző betegségnek
tartották. Rendkívüli merészség kellett a leprás ember részéről ahhoz, hogy
ilyen betegen Jézus közelébe merjen férkőzni. Ő mégis bizakodva megtette ezt.
Tudta, hogy hite garancia arra, hogy Jézus meg fogja gyógyítani, és abban is
bizonyos volt, hogy Jézusnak hatalma is van rá.
A másik gyógyítás történetben a
pogány ember kérését teljesíti Jézus. Ez az első
olyan eset az evangéliumban, amikor Jézus szóba áll valakivel, aki nem zsidó.
Ennek a római századosnak nem sok lehetősége volt arra, hogy Jézussal
beszéljen, vagy benne hinni tudjon. Ő azonban a lepráshoz hasonlóan nagy hitről
tett bizonyságot, amikor arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg a szolgáját. Ő,
aki katonaemberként száz alattvalójának parancsolt, teljesen természetesnek vette,
hogy Jézusnak is elég csupán szólnia, és a beteg azonnal meggyógyul. Még Jézust
is megdöbbentette a százados hite: „Bizony mondom nektek, senkiben
sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.” (Mt 8:10).
1.
Jézus, akinek
hatalma van
A Hegyi Beszédben megismertük azt
a Krisztust, aki hatalommal tanított: „Mert úgy tanította őket, mint akinek
hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” Mt 7:29). A folytatásban Máté
evangélista be akarja mutatni azt, hogy Jézus, aki hatalommal tanít,
csodatettekre is képes. Hatalma van csodát tenni. Messiási személye ragyog föl
itt. „Mikor
leszállott a hegyről, nagy sokaság követte őt.” (Mt 8:1). Így kapcsolódik
a hegyről lejövő Jézus személyéhez a történet: „És ímé…”, a Károli
fordítás itt jobban visszaadja, hogy most egy fontos esemény következik: „És ímé
eljövén egy bélpoklos (azaz
leprás) leborult előtte, mondván: Uram,
ha akarod, megtisztíthatsz engem.” (Mt 8:2).
A Mózes 3. könyveének 13. és 14.
részében írja le a Biblia azt, hogy a leprabetegség vagy bármilyen bőrbetegség
kapcsán mi az Úr rendelkezése, hogyan kell kideríteni, hogy valóban súlyos-e a
baj, mi jellemző testileg és lelkileg az ilyen emberre. Ott Izrael népéről van
szó, tehát Isten népéről, azaz hívő emberekről. Mit kell tenni, amennyiben
kiderül, hogy nagy a baj, és mit kell tenni akkor, amikor kiderül, hogy
megtisztult. Ami fontos és valóban tény, hogy a leprabetegség halálos is
lehetett. Emlékezhetünk Naámán történetére, aki nem Izrael népéhez tartozott,
hatalmas hadvezér volt, akit a királya küldött Izraelbe, mert hallotta, hogy
van ott egy próféta, aki a halálos betegségből meg tudja őt gyógyítani. Minden
előítélet mellett ez a történet is azt mutatja, hogy bárki odamehet, mert az Úr
személye a döntő. Ez látszik abból is, amit a beteg mond: „Uram”. Ez a kifejezés,
az előző fejezetben, a Hegyi Beszédben is elhangzik: „Nem mindenki megy be a mennyek
országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én
mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7:21). A történetből egyértelműen látszik,
hogy kicsoda Jézus, hogy ő isteni hatalommal bír, aki az utolsó ítéletkor is dönt
majd. Jézus az Isten Fia, akinek hatalma van, ezért szólítja a leprás beteg is
így: „Uram”.
De ez látszik a mozdulatán is, mert a leprás le is borult Jézus előtt.
Ugyanaz a leborulás, mint a
bölcseké a kisgyermek Jézus előtt. Ugyanaz a szó. Lukácsnál és Márknál is ez látszik:
„térdre hull”, illetve „arccal leborul”. Ez nem csak egy köszöntés
vagy a tisztelet jele, hanem ez imádat.
Egy másik történetben, amikor Jézus
egyszerre tíz leprást meggyógyított, a tíz közül, csak egy, a samáriai
származású volt az, aki visszament hálát adni. Ez a leprás akkor a gyógyulása
után jött oda Jézushoz, és csak akkor borult le, hogy imádja Jézust. Itt
viszont a leprás még a nagy csoda megtörténte, a gyógyulás előtt leborult Jézus
előtt, teljesen rábízta magát Jézusra: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” (Mt 8:2). Mert az nem kérdés, hogy képes rá
Jézus, csak az, hogy akarja-e? A leprás Naámán egykor sok érvet felsorolt, hogy
miért nem akar úgy megtisztulni, úgy meggyógyulni, ahogy mondta neki Elizeus
próféta. Ő föl volt háborodva, hogy nem kapta meg azt a tiszteletet betegként,
mint ami járt volna neki. De még a folyó sem tetszett neki, amiben hétszer meg
kellene mártóznia. De aztán a szolgái meggyőzték őt, hogy tegye meg ezt az
egyszerű dolgot, amit a próféta kért tőle. Amikor megalázta magát Naámán, és rábízta
magát az isteni szóra, akkor meggyógyult. Ő csak testileg akart gyógyulni, de
végül lelkileg is megtisztult, hitre jutott. De ezen a leprás betegen már az
elején látszik, hogy ő többet akar, ő nem csak testileg akar meggyógyulni, ő
égész életét tekintve szeretne megtisztulni.
Amikor ez a beteg odament
Jézushoz, egyértelmű, hogy nem csak a testi baja miatt ment oda. A bibliai
kifejezések jelzik itt, mert a szövegben végig a megtisztulásról van szó, ami
több a testi gyógyulásnál. Jézus pedig meg akarja tisztítani. Mielőtt az Úr
Jézus szólna, mert ő mindig hatalommal szólt, ahogy a Hegyi Beszédben is, de
mivel Jézus csodatetteinek a bemutatása zajlik az evangéliumi történetekben, a
szó előtt mégiscsak cselekszik valamit: „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt,
és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
(Mt 8:3). Jézusnak tehát hatalma van szóban és tettben egyaránt.
Ez a leprás beteg, nagyon súlyos
állapotban volt testi és lelki értelemben egyaránt. Mivel ott előtte leborult,
ezért Jézusnak a kinyújtott keze azt jelenti itt, hogy Jézusnak le kell
hajolnia, mert csak így tudta elérni a betegnek a testét. Ebből pedig az
látszik, hogy Jézus nem csak úgy gyorsan odateszi a kezét és elveszi, nehogy esetleg
észrevegyék, hogy hozzáért, mert akkor a törvény szerint tisztátalanná válna ő
is. Jézus nem rejtőzködik, nem titkolódzik, ő mindenki számára láthatóan
lehajol és megérinti a beteget. Kinyújtja a kezét és így érinti meg. Így
azonban akkor ő is tisztátalan lesz. Ha egy tisztátalant megérintenek, az
ószövetségi törvény szerint az az ember szintén tisztátalan lesz. Viszont
tudjuk, hogy Jézus mégsem lett tisztátalan.
Kicsoda tehát Jézus? Jézus a
csodatettének még a mozdulataiban is azt akarja jelezni, hogy neki hatalma van.
Ő nem lehet tisztátalan, hiszen ő Isten Fia, ő szent, tökéletes a szó
legteljesebb értelmében.
2.
A gyógyító
Jézus
Az evangéliumban itt három
történet van egybefűzve. Jézus nemcsak a leprást, de a kapernaumi századosnak a
szolgáját is meggyógyította a szavával, továbbá Péter anyósát is meggyógyította
hasonló módon. A végén pedig így összegezi a történeteket Máté evangélista: „hogy
beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: „Erőtlenségünket ő vette
el, és betegségeinket ő hordozta.” (Mt 8:16).
A törvény szerint, ha Jézus
megérintett egy a leprás, tisztátalana vált, mert az érintés által átvette a
tisztátalanságot. De a Biblia azt mondja, hogy Jézus pontosan azért jött, hogy
a betegségeinket, erőtlenségeinket, bűneinket is magára vegye. A bajt, a
betegséget, a bűnt és annak büntetését is Jézus átvállalta, magára vette Ő
hordozta helyettünk. Így gyógyít Jézus. Meg sem szólal, de a karnyújtása,
illetve az érintése ezt jelzi. Márknál le van írva az is, hogy
könyörületességre indult Jézus és úgy nyújtotta ki a kezét. Mindaz, ami tisztátalan
bennünk, rajtunk, azt Ő magára veszi.
Pál apostol nem véletlenül mondta: „Óh
én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Rm
7:24). Mert rettenetes, amit a bűn végez rajtunk. De ez a történet azt hirdeti,
hogy van más lehetőség is: „akarom, tisztulj meg.” A mózesi
törvényekben is az összes áldozati szertartási leírás mind arra mutat, hogy
lássuk meg, ki az az Isten, aki ha tisztátalannak is kell, hogy minősítsen
minket, bűnösöket, de ebből az állapotunkból meg akar szabadítani, meg akar
tisztítani minket. A végén pedig ezt olvassuk: „És azonnal megtisztult a
leprától.” (Mt 8:3/b). Mert az Úr Jézus szabadítása, tisztítása
azonnali. Ez a megváltás titka. Hisszük-e, hogy Jézus által mi is megtisztulunk?
A
történet azzal zárul, hogy az Úr a lelkére köti ennek a betegnek, hogy egy új
és tiszta élet kezdődött el a számára: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el,
mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes
rendelt el, bizonyságul nekik.” (Mt 8:4). A paphoz küldi Jézus a
leprást, mert ezt parancsolja az Isten igéje. De ez a parancs arra is vonatkozott,
hogy a beteg is meggyőződhessen arról, hogy valóban meggyógyult. Ha még nem
tudná elhinni, akkor a pap szájából is halhatja majd, hogy hivatalosan is
tisztának minősíti. A családja, a barátai, bárki, aki korábban ismerte, meg
kell, hogy tudja, hogy ő most már tiszta. A hangsúly azon van ebben a törvényi
rendelkezésben is az Ószövetségben, hogy lássa meg, hogy kicsoda az Isten:
„Bizonyságul nekik.” Ez a szó Máténál fontos kifejezés. A
tanítványoknak szóban és cselekedettel is tanúságot kell tenniük Jézusról. A
leprás engedelmeskedett Jézus szavának, így még Jézus ellenségei, a papok is
meg kellett, hogy tudják kicsoda Jézus. Mert a papok közül sokan nem fogadták
el Jézust, de most nekik is szembesülniük kellett Jézus hatalmával. Jézus
vállalta a tisztátalanságunkért még a halált is, így megtisztulhattunk teljesen
azonnal, és élhetünk szabadon és tisztán minden nap. De vajon mi készek a
vagyunk-e Jézust vállalni a világ előtt? Megtisztított életünk bizonyság-e másoknak?
A tiszta élet önmagában ajándék,
és ahogy ezt megélhetjük a családban, a gyülekezetben, ez az Urat dicsőítő,
Jézusra mutató élet. Ez azért fontos, mert a még nem hívők ez alapján
ismerhetik meg azt, hogy kicsoda Jézus. Így nem csupán a szavunk lesz a
bizonyságtétel eszköze, hanem a megtisztított életünk is.
A Zsidókhoz írt levélben arról
olvasunk, hogy az Úr Jézus olyan főpapunk, aki meg tud indulni a
gyarlóságainkon, aki nagyon jól tudja, hogy milyen a világban élni a
tisztátalanság veszélyei között. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna
megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk
hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid 4:15-16). És aztán így folytatja: „Járuljunk
azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és
kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” Ez a „hozzá
járulni” ugyanaz a szó, mint az, amit itt a leprás történetében is
szerepel: „odament” Jézushoz. Így kell naponta nekünk is Jézushoz
odajárulni bizalommal, reménykedve. Mert amikor a tisztátalanság kísért, akkor Jézus
bűnbocsátó szeretete, kegyelme az, amibe mindig belekapaszkodhatunk.
Az Úr ma arra hív bennünket, hogy
ha már megtapasztaltuk a gyógyító Jézus hatalmát, tegyünk tanúbizonyságot róla
azok között, akiknek szintén nagy szükségük van a gyógyító Jézusra.
Segítsen minket az Úr abban, hogy
merjünk Jézushoz jönni megtisztulásért, és higgyük el, hogy Jézus meg akar tisztítani.
Semmi nem gátol minket abban, hogy az övéi legyünk. Ezért Jézus hívása ma
nekünk is szól „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok
terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11:28). Ámen.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése