100 TÖRTÉNET, AMIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 2.
Isten Fia
megjelenése
Olvasmány: Jn
1:29-33
„Amikor pedig
Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és
látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És
íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
(Mt
3:16-17).
Van egy kedves történet, amely
arról szól, hogy miért kellett Isten fiának emberré lennie. A történet szerint egy farmer egy kemény téli
estén furcsa dörömbölést hallott a konyhája ablakán. Kinézve az ablakon észrevette, hogy a
hidegtől reszkető verebek azok, akiket a benti fény melegsége odacsalogatott,
ők zörgetik az üveget. A jószívű gazdát meghatotta ez a látvány és megpróbált
segíteni a didergő madaraknak. Kiment az udvarra és kinyitotta a pajta ajtaját,
felkapcsolta a lámpát és szénát is dobott a sarokba a madarak számára. A
verebek azonban félelmükben szétröppentek és nem mertek a pajta közelébe se menni.
A férfi mindenféle módon megpróbálta a pajtába csalogatni a madarakat. Kekszdarabkákat
szórt az útra, majd a madarak mögé kerülve próbálta őket a biztonságot nyújtó
meleg pajta felé terelni, de mindhiába. A gazda visszament a házba és szomorúan
figyelte a halálraítélt madarakat. Ekkor megértette, hogy csak akkor tudna
segíteni a madarakon, ha képes lenne ő maga is madárrá változni. Ha egy lenne
közülük, akkor nem ijednének meg tőle, akkor el tudná mondani nekik, hogy van
lehetőségük a szabadulásra. Jézus pontosan ezért jött a világba.
Isten Fia ugyanis azért jött el,
azért lett emberré, hogy eggyé legyen velünk, hogy elmondhassa nekünk Isten
üzenetét, hogy megszabadítson minket a halálból. Isten Fia azért jött el a
földre, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy Isten elérje a célját. Az
evangélium kezdete, Isten Fiának az ember világában való megjelenésének első
lépése, hogy az Atya rámutat a Fiúra: „Ez az én szeretett Fiam, akiben
gyönyörködöm.” (Mt
3:17). Az elmúlt alkalommal az evangélium kezdetéről volt szó. Láthattuk, hogy
Jézus nyilvános fellépése unokatestvéréhez, Keresztelő Jánoshoz kötődik. Ő
prófétaként jelent meg Izraelben, aki azt hirdette, hogy hamarosan eljön az
Isten országa. Az Úr eljön az ő népéhez, hogy uralkodjon rajtuk, amint azt az
ószövetségi próféták megígérték. Isten királyságát pedig az ”Eljövendő” fogja
felállítani, aki megváltást és ítéletet hoz. Keresztelő János feladata az volt,
hogy utat készítsen a Királynak, és felkészítse népét a fogadására. János arra
hívta az embereket, hogy tartsanak bűnbánatot és keresztelkedjenek meg. Fontos
volt a helyszín is, János ugyanis a Jordán folyóban keresztelt, azon a helyen,
ahol több mint ezer évvel korábban Izrael népe belépett az ígéret földjére,
hogy Isten terve szerint a népek világosságává legyen. János visszatérése erre
a helyre új kezdetet jelent az Isten népe számára. Új felszólítás ez Izrael
számára, hogy a rég elhanyagolt küldetésüket véghezvigyék és betöltsék. A
keresztség nemcsak a bűnbánatnak, de ennek az új kezdetnek is szimbóluma. Isten
népe szimbolikusan újra át kell, hogy keljen a Jordánon, hogy megtisztulva végre
betölthesse feladatát.
1.
Isten
Fia bemutatása
Mindegyik evangélista igyekszik
rámutatni arra, hogy a Jézus életéről szóló történeteket egy nagyobb történet
epizódjaként kell olvasni. Márk evangélista például ezért Keresztelő János
szolgálatával kezdi Jézus történetét, hogy emlékeztessen az ószövetségi
próféciákra az előfutárról, aki előkészíti az eljövendő Messiás útját.
Sokan mentek Keresztelő Jánoshoz
megkeresztelkedni, de egy napon különös dolog történt: „Akkor eljött
Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt.” (Mt 3:13). Ez
a tudósítás azért különös, mert a többi emberrel ellentétben Jézusnak nem volt
szüksége arra, hogy megtisztuljon bűneiből és megkeresztelkedjen. Ő mégis
közösséget vállalt a néppel, azonosulva küldetésükkel, hogy Isten megváltásának
eszközévé legyenek a többi nép számára. Erre a küldetésére utal Jézus a
Keresztelő János kérdésére adott válaszában is: „Engedj most, mert így illik
minden igazságot betöltenünk.” (Mt 3:15).
Amikor pedig Jézus
megkeresztelkedett, leszállt rá a Szentlélek, és maga az Atya erősítette meg
Jézus elhívását: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” (Mk 1:11).
Az Atya most bemutatja a világ előtt azt a Fiút, akiről korábban Keresztelő
János is bizonyságot tett: „Íme, az Isten
Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1:29).
Jézus Krisztus nyilvános
fellépése megkeresztelkedésével veszi kezdetét. Keresztelő Jánosnak a kérdésére
adott a válaszában Jézus így szól: „így illik minden igazságot
betöltenünk.”
(Mt 3:15). Az „igazság” szó a Szentírásban a törvény megatartását jelenti.
Vagyis mivel Jézus önként alávetette magát a törvénynek, szükséges volt, hogy annak
minden tekintetben eleget tegyen. Krisztus teljesen aláveti magát az Atya
akaratának.
Keresztelő János azzal, hogy megpróbálta
visszatartani Jézust: „Nekem volna
szükségem arra, hogy megkeresztelj.” (Mt 3:14), tulajdonképpen csak azt
juttatta kifejezésre, hogy felismerte benne az Isten Fiát.
Még világosabban látjuk ezt a
János evangéliuma leírásában: „János bizonyságot tett róla, és azt
hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert
előbb volt, mint én.” (Jn 1:15). Bár Jézuson kezdettől fogva a Lélek
különleges kegyelme nyugodott, otthonában mégis átlagemberként viselkedett, egészen
addig, amíg az Atya szolgálatába nem állította őt.
Keresztelő János tanúja lehetett ennek
a különleges eseménynek: „s íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten
Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll.” (Mt 3:16/b). Amikor
megérett az idő, hogy Jézus betöltse feladatát, a Lélek új ereje töltötte be, de
nem önmagáért, hanem sokkal inkább másokért. Ez az oka annak is, hogy egészen
harmincéves koráig halasztotta Jézus a megkeresztelkedését.
A keresztség szorosan
kapcsolódott az evangéliumhoz, ezért kiszolgáltatása az evangélium nyilvános
kihirdetésével kezdődött. Krisztus így készült az evangélium hirdetésére, hogy
tisztébe a keresztség vezette be és a Szentlélek készítette fel. János látta a
Krisztusra alászálló lelket, s ez emlékeztette őt arra, hogy Krisztusban ne
keressen semmi testi vagy földi dolgot, ő az Isten Fia, aki a mennyből jött, s
akiben a Szentlélek ereje lakozik.
Miután az Isten Fia nyilvánosan
megkezdte megváltói tisztének betöltését, az Atya Isten egy bejelentéssel adta
őt át nekünk: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3:17).
Azzal tehát, hogy Isten a Megváltó Krisztust „Fiúként” állítja elénk,
kinyilvánítja azt is, hogy ő mindannyiunk Atyja. Bár a Fiú megnevezés
valósággal és természet szerint egyedül Krisztust illeti meg, de az által, hogy
ő a testünket felöltötte magára és közösséget vállalt velünk, kinyilvánította,
hogy mi is az Atya gyermekeivé lehetünk. Krisztuson át így tehát most már ránk
is kiáradhat Isten Atyai szeretete: „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad
minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy
magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett
Fiában.” (Ef 1:5-6).
2.
Isten Fia, aki
eggyé lesz velünk
Az első nagy kérdés, ami a
történetben felvetül, hogy miért kellett Jézusnak megkeresztelkednie? A Biblia
világossá teszi, hogy Jézusnak nem volt bűne, amit meg kellett vallania. Jézus
bűntelen volt, a keresztég felvételével azonban azt fejezte ki, hogy ő eggyé
lett velünk. Pál ezt így mondja: „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette
értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.” (2Kor 5:21). Jézus
tehát az értünk vállalt szolgálatnak első lépéseként maga is beáll a sorba,
maga is megkeresztelkedik, így fejezi ki, hogy vállalja a közösséget velünk,
elveszett bűnösökkel.
Az evangélista csak röviden
számol be az eseményről: „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett,
azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke
mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a
mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3:16-17).
Miközben az Isten Fia a megkeresztelkedése által kifejezi a velünk való összetartozást, a
Szentháromság Isten titka is felragyog ebben a történetben. Ez az egyik olyan
történet a Bibliában, ahol egyszerre van jelen a Szentháromság Isten mind a
három személye. A Fiú eljön a földre, emberi testet ölt magára és közösséget
vállal az emberrel, majd leszáll rá a Lélek és megnyílik a menny, megszólal az
Atya: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3:17). Az
ember számára látható formában is megjelenik a láthatatlan valóság titka, hogy
Jézus csakugyan felkenetett a Szentlélekkel. Lukács evangélista a Jézus
megkeresztelkedésének története után számol be arról, hogy Jézus a názáreti
zsinagógában az ézsaiási próféciát olvasva hirdeti, hogy mindez benne és általa
beteljesedett: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot
hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a
foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a
megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4:18-1).
Jézus a mennyei Atya szeretett
gyermeke, a Fiú, akit a Szentlélek felkent, hogy evangéliumot, azaz a szabadulás
örömüzenetét hirdesse a bűnös ember számára. A Szentháromság Istennek a titkát
mi soha nem fogjuk megérteni, mégis hihetjük és vallhatjuk, ami a Bibliában
kijelentetett róla.
Ugyanezt látjuk a megdicsőülés
hegyén is, ahol újra halljuk az Atya bizonyságtételét a Fiúról. „Íme,
fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én
szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! (Mt 17:5). Péter
apostol, aki jelen volt a megdicsőülés hegyén és szemtanúja volt mindennek később
bizonyságot tett. „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk
Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk
isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget
nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én
szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, mi hallottuk ezt a mennyből jött
szózatot, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.” (2Pét 1:16-18).
Az Isten Fia megjelenése ebben a
világban úgy történik, hogy mindenki számára világossá lesz kicsoda ő. Előttünk
van tehát az evangélium kezdetének leírása, ahol a mennyei Atya bizonyságot
tesz a Fiúról, aki elküldött hozzánk. Bár elveszett bűnösök voltunk, de halhattuk
mi is az evangéliumot, amely által Isten nekünk is szabadulást hirdetett.
Jézus megkeresztelkedése és a keresztség
sákramentuma is emlékeztet minket arra, hogy mi kivel vagyunk közösségben,
kivel lehetünk szeretetközösségben. A Zsidókhoz írt levél ezért így bíztat
minket: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz
körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező
bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel
Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett –
a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára
ült.” (Zsid 12.1-2).
3.
Isten Fia
által a megváltás beteljesedik
A Biblia nagy története, vagyis
mindaz, amit Isten tesz az emberért, Jézus életében éri el a csúcspontját. Ezt
világosan kell látnunk, hogy jól értsük Jézus történetét. Amikor a jónak
teremtett világot beszennyezte az emberi lázadás, Isten azonnal elindította a
világ megváltását célzó misszióját. Az Ószövetség elbeszéli, hogy mit tett
Isten Izrael népével ennek a célnak az eléréséért, melyek voltak az Úr első
megváltó tettei, hogyan akarta helyreállítani, ami megromlott. Megismerjük
Isten ígéretét, hogy egy napon majd az egész teremtett világ számára elhozza,
amit ezen a kis nemzeten keresztül elkezdett. Isten szándéka, hogy végül maga
az ég és a föld is megújuljon és helyreálljon a teremtés rendje. Ez a megújítás
és helyreállítás teljesült be Jézus Krisztusban, aki meghirdette Isten országa
eljövetelét.
Jézus élete mutatja meg nekünk,
hogy milyen a megváltás: Isten gyógyító és újjáteremtő ereje jelen van minden
szavában és tettében. Az evangélium jelentése örömhír vagy jó hír, és a lehető
legjobb hír valóban az, hogy Jézusban elérkezett Isten országa.
Jézus küldetésének központi
motívuma Isten országa. Erről tanúskodnak legelső szavai a Márk evangéliumában:
„Beteljesedett
az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az
evangéliumban!” (Mk 1:15). Jézus azonban még továbbmegy, és nemcsak azt
állítja, hogy Isten országa eljött Izraelbe, hanem azt is, hogy „őbenne” jött
el: „Ma
teljesedett be ez az írás a fületek hallatára.” (Lk 4:18,21). A
názáreti Jézust, akiről az Atya bizonyságost tett, hogy ő a „szeretett Fiú”,
azért küldte el a világba, hogy az Ő országának jó hírét elvigye az emberekhez: „hirdetnem kell
az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.” (Lk 4:23).
Míg Keresztelő János azt hirdette,
hogy az embereknek bűnbánatot kell tartaniuk, hogy felkészüljenek Isten
országának eljövetelére, Jézus egyértelműen kijelentette, hogy Isten országa
elérkezett. Isten eljött, hogy megváltsa a teremetett világot. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése