100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 100.
Simon mágus – a
csaló
Olvasmány: ApCsel
8:4-25
„Amikor látta
Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel
nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire
ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. Péter azonban ezt mondta neki:
Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen
megszerezheted az Isten ajándékát!” (ApCsel 8:18-21).
Simon mágus egy Samáriában
működő sikeres varázsló volt, aki nagyjából ugyanabban az időben tűnt fel itt,
amikor Fülöp evangélista Isten igéjét hirdette Samária népének és sok
tisztátalan lélek által megszállottat, beteget is meggyógyított. Simon mágus ekkor
maga is megkeresztelkedett és Fülöp mellé szegődőt, legalábbis úgy tett mintha
ő is keresztyén lenne. Látva, hogy a Jeruzsálemből érkező apostolok
kézrátétellel a Szentlélek ajándékában részesítik a megtérőket, Simon mágus
pénzt ajánlott fel nekik, hogy ő is ugyanezt tehesse. Az apostolok azonban
visszautasították az ajánlatot, és világossá tették, hogy pénzzel nem lehet megszerezni
az Isten ajándékát.
Az a kép, amely itt Simon
mágusról kibontakozik, tipikusnak mondható. Simon pogány mágus volt, de Fülöp
csodáinak hatására megtért és csatlakozott a keresztyénekhez. Ezen modell szerint
sok pogány vált keresztyénné, köztük olyan híres egyházatyák, mint például
Tertullianus vagy Augustinus. Simon megtérése azonban nem volt valódi, ő valójában
egy csaló volt, aki megjátszotta magát.
Simon mágust nem őszinte szándék
vezérlete, amikor keresztyénné lett. Lukács evangélista ezt írja róla: „Amikor
Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt
ajánlott fel nekik: Adjatok nekem is olyan hatalmat mondta, hogy
akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket.” (ApCsel 8:18-19).
Pénzért akarta megvásárolni a lelki hatalmat Pétertől, de ezzel leleplezte
magát, kiderült, hogy megtérése nem volt valódi. Simon mágus e cselekedetéről
kapta a nevét a „simónia” vagyis lelki vagy lelki dolgokkal összefüggő anyagi
javak juttatása, vétele, velük való kereskedés.
De miért akarta Simon megvásárolni,
nem pedig elnyerni Isten ajándékát? Nyilvánvalóan azért, mert nem volt valódi
hite, nem adta át igazán az életét Istennek és csak érdekből csatlakozott a
keresztyén gyülekezethez. A folytatás is ezt az értelmezést támasztja alá,
amikor Péter így szól hozzá: „Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért
azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát!” (ApCsel 8:21). Péter visszautasította
Simon mágus kérését és világosan kifejezésre juttatta, hogy semmit sem értett
meg a hit dolgaiból és távol van az Isten országától. Péter szavai leleplezték
Simon mágust, de a valódi megtérés lehetőségét is felkínálták neki: „Nem
részesülhetsz és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem tiszta az Isten
előtt. Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha
megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és
a gonoszság fogságába estél.” (ApCsel 8:22-23).
1.
Ki volt Simon
mágus?
Különös történet ez a mai bibliai
szakasz. Az evangélium terjedésének és a keresztyén egyház kialakulásának kezdeti
időszakában sok ilyen különös esemény történt. A terjeszkedő, új területekre
eljutó keresztyénség sokszor került nehéz helyzetbe és szembesült váratlan
problémákkal. Az evangélium hirdetői új környezetben, szokatlan körülmények és
más kultúrájú, szokású, vallású emberek között próbáltak gyökeret verni, teret
nyerni maguknak, és eközben néha összeütközésbe kerültek az őslakosokkal, azok
kultúrájával, szokásaival vagy éppen vallásával. A keleti városok színes
forgatagában ma is megtalálhatók a szemfényvesztők, fakírok, kígyóbűvölők,
gyógyítók. Kelet ma is a misztikum, a titokzatosság, az ezotéria és a
csodatévők otthona. Így volt ez Samáriában is, ahova Fülöp diakónus jóvoltából
eljutott az evangélium. Ebben a helyzetben természetesnek látszik, hogy Isten olyan
jeleket adott, amelyekkel az evangélium erejét támasztotta alá: „A sokaság
egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, amikor hallgatták
őt, és látták azokat a jeleket, amelyeket tett.” (ApCsel 8:6).
Mielőtt Fülöp megjelent volna
Samáriában, hogy Jézusnak a szabadító hatalmát hirdesse, addig mindenki Simont
csodálta. Simon mágus értett az emberekhez. Nyilván, a személyisége is
rendkívül szuggesztív volt, olyan, aki képes másokat befolyásolni. Talán a
hipnózis képességével is rendelkezett. Munkásságát a pszichológiai ismeretei mellett
köríthette szemfényvesztő dolgokkal, trükkökkel is. Maga körül olyan misztikus
légkört alakított ki, amely által ügyesen befolyásolta az embereket. Így lett
azután Simon a csodált és imádott mágus, és szinte istenként tiszteltek. A varázstudománya
hatalmas elismerést hozott Simonnak, ő volt Samária első számú prófétája és
gyógyítója. Persze, azt sem kell elfelejtenünk, hogy a hírnéven túl volt egy
másik nagy eredménye is Simonnak, a titkos praktikái révén jól meggazdagodott.
A hiszékenység, az emberi nyomorúság ügyes vámszedőjeként Simon hírnévre és
gazdagságra tett szert.
Ebbe a helyzetbe érkezik meg
Fülöp diakónus, és kezdi el hirdetni Jézust. Fülöp úgy végezte a szolgálatát,
ahogyan evangéliumában Jézusról is olvassuk: „Jézus bejárt minden várost és
falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított
minden betegséget és minden bajt.” (Mt 9:35). Fülöp szavai nyomán
Samáriában csodás gyógyulások történtek. Amikor Jézus a misszióba küldte
tanítványait, megígérte nekik, hogy velük lesz és megerősíti igehirdetésüket,
csodás jelekkel is: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot
minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem
hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én
nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek a
kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a
kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Mk 16:16-18).
Fülöp hirdeti Jézust, Jézus pedig
jelekkel igazolja Fülöpöt. Ennek az eredménye az, hogy még jobban odafigyelnek
Fülöp igehirdetésére, és még többen keresztelkednek meg. Simon mágusban ekkor
felébredt a kíváncsiság, ezért megpróbált Fülöp és az apostolok közelébe
kerülni, hogy kilesse a titkot, megszerezze a maga számára azt a hatalmat,
amivel a keresztyének rendelkeznek. Színlelésből meg is keresztelkedett, hogy
az apostolok és evangélisták bizalmába férkőzhessen. Amikor pedig látta, hogy
valami titokzatos, általa nem ismert erőről, a Szentlélekről van szó,
elhatározta, hogy megszerzi azt a maga számára. Neki mindent megért, hogy az ő
birtokában legyen ez a hatalom. Ezért korrekt üzleti ajánlattal állt elő. Simon
úgy gondolkozott, hogy mindennek ára van és pénzért mindent meg lehet venni,
ezért megkérdezte: „Mennyibe kerül?”
Ezzel a kérdéssel azonban Simon
mágus le is leplezte magát. Péter apostol pedig ezen a mondaton keresztül
belelátott Simon lelkébe. Kiderült, hogy Simon számára a keresztyénség csupán
üzlet, amelybe hajlandó befektetni, hogy még nagyobb nyereségre tegyen szert.
2.
Simon mágus –
a csaló
Simon mágus története arra
figyelmeztet minket, hogy a hitet is lehet színlelni, a keresztyénséget is meg
lehet játszani. Van igazi megtérés, és van hamis. Simon mágusról először azt
halljuk, hogy „varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét.” (ApCsel
8:9). Megtévesztette az embereket, akiknek nem volt semmi érzékük és képességük
a lelki valóságok megítéléséhez. Ezért a tudatlan emberek ezt mondták Simon
mágusról: „Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje.” (ApCsel 8:10).
Lehetséges ez? Nemcsak a mesékben
léteznek varázslók? A Biblia azt mondja, hogy vannak olyan emberek, akik
rendkívüli képességekkel rendelkeznek. Például van, aki meg tudja mondani
másoknak a jövőjét. Van, aki különleges és megmagyarázhatatlan dolgokra képes.
De a Szentírás azt is mindig hozzáteszi, hogy az ilyen ember ezt a képességét
nem Istentől kapta, hanem a gonosz erőktől. Simon mágus is ördögi erőkkel szövetkezett.
Ámulatba ejtett másokat, és amikor azt mondták róla, hogy ő az Istennek a
hatalmas ereje, akkor nem tiltakozott ez ellen, nem Istennek adta a dicsőséget,
hanem magának tulajdonította azt.
Amikor azonban megjelent Samáriában
Fülöp diakónus és a Jézusról szóló evangéliumot hirdette, egy lelki ébredés
kezdődött el ott. Sokan hitre jutnak. Simon is érdeklődést mutatott az új tanok
iránt. Legalábbis úgy tett mintha ő is hitre jutott volna. Megkeresztelkedett
és csatlakozott Fülöphöz. Valójában azonban semmi nem változott meg Simon mágus
szívében. Az maradt, aki volt, ez lepleződik le akkor, amikor arra vetemedik,
hogy pénzt kínáljon az apostoloknak. Nem is értette, hogy miről van szó, őt csak
a hatalom érdekelte: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat.”
(ApCsel 8:14).
Simon mágus hallgatta az igét,
formálisan csatlakozott Jézus Krisztus tanítványaihoz. De ezzel az életében nem
változott semmi. Sajnos ma is vannak emberek, akik hallgatják az igét, megkeresztelkednek,
beírják őket egy anyakönyvbe, de közben semmi közük Jézushoz, mert továbbra is
ők maradtak a maguk életének az urai.
Amikor Pál apostol megtéréséről
olvasunk, azt halljuk, hogy a Jézus hívására válaszképpen azonnal ezt kérdezte „Uram,
mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:5). Simon mágus azonban nem
ezt tette. Ő nem szándékozott Isten akaratát cselekedni, épp ellenkezőleg ő
akarta használni a Szentlelket a maga céljaira. Ez a döntő különbség a hamis és
az igazi megtérés között. Simon mágus megtérése hamisítvány volt. Színből
megkeresztelkedett, Fülöphöz csatlakozott, ott sündörgőt az apostolok körül,
hogy megszerezze a maga számára a különleges erőt és képességet. Simon nem
Istennek akart szolgálni, ő szemfényvesztésre és a maga hasznára akarta
felhasználni azt a hatalmat. Simon mágusból hiányzott az alázat, neki azért
kellett Isten Lelke, mert ő akart még nagyobb lenni általa.
A hamis megtérést ez jellemzi:
hallgatja ugyan az igét, de nem érti és nem is engedelmeskedik neki. Hiányzik
belőle a bűnbánat, mert az ilyen ember még nem látja a bűneit. Ezért nem is akar
változni, mert ő mindig a maga ura akar maradni. Simon mágus a maga karrierjét
akarta tovább építeni és ehhez Istent is fel kívánta használni. A hamis
megtérők, az általuk remélt haszon érdekében, készek magukra ölteni egy
vallásos külsőt, egy olyan álarcot, amely mögé szépen elrejtik az igazi
valójukat. Ez a különbség a pálfordulás meg a köpönyegforgatás között. A
pálfordulás belső változás, a köpönyegfordítás pedig csak külső.
3.
Mire figyelmeztet
minket Simon esete?
Péter visszautasító válasza
kemény figyelmeztetés: „Nem részesülhetsz és nem is örökölhetsz
ebből, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt. Térj meg tehát e
gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved
szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába
estél.” (ApCsel 8:22-23).
Ez a kérdés a mai napig
végigkíséri a keresztyén egyházat. Mert az üzletelés kísérlete, az Isten
kegyelmének megvásárolni akarása mindig megkísértette azokat, akik nem voltak hajlandók
a legnagyobb árat, a szívüket, életüket megadni a kegyelemért.
Az egyháztörténetbe ez a
magatartás, az Istennel való üzletelés, azaz a „simonia” néven került be. A
középkorban egyházi tisztségeket adtak és vettek pénzért. Luther idejében a bűnbocsánatot
is pénzért árusították a búcsúcédulákkal, miséket rendeltek meg és mondattak
elhunytak lelki üdvéért. Döntő szerepük volt ezeknek a visszaéléseknek a
reformáció elindulásában.
Sajnos az anyagi haszonszerzés
kísértése ma is jelen van az egyházban. Bennünk él az üzletelés lelkülete. A
modern kor gazdasági szemlélete pedig egyenesen azt sugallja, hogy pénzért
mindent lehet. Ez a szemlélet eredményezi azt, hogy az emberek az egyházat, a
lelkészt is szolgáltatónak tekintik, akivel imádkoztatnak a halottakért,
megrendelik nála az esküvőt, a keresztelőt. Meg kell értenünk, hogy Isten
szeretetének ajándéka semmivel sem vehető meg. Ez nem üzlet, nem pénz kérdése.
Isten előtt még a kérdés is sértő. Hogyan is lehetne árusítani vagy megvenni
azt a szeretetet, amely Jézus halálában lett a miénk?
Jézus, amikor kiküldte
tanítványait az evangélium hirdetésére, így figyelmeztette őket: „Ingyen
kaptátok, ingyen adjátok!” (Mt 10:8). Péter apostol egy alkalommal,
amikor egy sánta embert gyógyított meg így szólt: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de
amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”
(ApCsel 3:6). A levelében pedig ezt írja Péter: „Tudva, hogy nem veszendő dolgokon,
ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló
életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak,
Krisztusnak a vérén.” (1Pét 1:18-19). Isten Szentlelke, áldása, tehát
nem vásárolható meg, csak ajándékba lehet kapni, kegyelemből hit által. Mert a
hit nem üzlet, hanem kegyelem!
Mi az oka annak, hogy sokszor
mégis, Simon mágushoz hasonlóan megpróbáljuk kijátszani az Istent? A
„simoniára” való hajlandóság ott van bennünk, folytonosan kísért minket.
Ahelyett, hogy magunkat adnánk oda Istennek, és teljes szívvel, lékkel és
értelemmel szolgálnánk őt, inkább megpróbálunk feléje kerekedni, hatalmunkba
keríteni, a szolgálatunkba állítani. De amíg magunkat nem vagyunk hajlandóak
odaadni, kiszolgáltatni neki, addig nincs új életünk, addig nincs igazi
megtérés, csak színjáték, csak képmutatás. Mert Isten ajándékának az ára ez, a
magunk teljes odaadása. Jézus ezt tette, önmagát adta értünk, így kevesebbet mi
sem adhatunk neki. Jézus nem a pénzünket kéri, hanem a szívünket, a szeretetünket.
Ezek odaadása nélkül nekünk sincs részünk és örökségünk Őbenne. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése