2022. február 12., szombat

Igehirdetés: 2022.02.13. Simon mágus – a csaló

 


100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 100. 

Simon mágus – a csaló

Olvasmány: ApCsel 8:4-25

„Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. Péter azonban ezt mondta neki: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát!” (ApCsel 8:18-21).

 

               Simon mágus egy Samáriában működő sikeres varázsló volt, aki nagyjából ugyanabban az időben tűnt fel itt, amikor Fülöp evangélista Isten igéjét hirdette Samária népének és sok tisztátalan lélek által megszállottat, beteget is meggyógyított. Simon mágus ekkor maga is megkeresztelkedett és Fülöp mellé szegődőt, legalábbis úgy tett mintha ő is keresztyén lenne. Látva, hogy a Jeruzsálemből érkező apostolok kézrátétellel a Szentlélek ajándékában részesítik a megtérőket, Simon mágus pénzt ajánlott fel nekik, hogy ő is ugyanezt tehesse. Az apostolok azonban visszautasították az ajánlatot, és világossá tették, hogy pénzzel nem lehet megszerezni az Isten ajándékát.

               Az a kép, amely itt Simon mágusról kibontakozik, tipikusnak mondható. Simon pogány mágus volt, de Fülöp csodáinak hatására megtért és csatlakozott a keresztyénekhez. Ezen modell szerint sok pogány vált keresztyénné, köztük olyan híres egyházatyák, mint például Tertullianus vagy Augustinus. Simon megtérése azonban nem volt valódi, ő valójában egy csaló volt, aki megjátszotta magát.

               Simon mágust nem őszinte szándék vezérlete, amikor keresztyénné lett. Lukács evangélista ezt írja róla: Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik: Adjatok nekem is olyan hatalmat mondta, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket.” (ApCsel 8:18-19). Pénzért akarta megvásárolni a lelki hatalmat Pétertől, de ezzel leleplezte magát, kiderült, hogy megtérése nem volt valódi. Simon mágus e cselekedetéről kapta a nevét a „simónia” vagyis lelki vagy lelki dolgokkal összefüggő anyagi javak juttatása, vétele, velük való kereskedés.

               De miért akarta Simon megvásárolni, nem pedig elnyerni Isten ajándékát? Nyilvánvalóan azért, mert nem volt valódi hite, nem adta át igazán az életét Istennek és csak érdekből csatlakozott a keresztyén gyülekezethez. A folytatás is ezt az értelmezést támasztja alá, amikor Péter így szól hozzá: „Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát!” (ApCsel 8:21). Péter visszautasította Simon mágus kérését és világosan kifejezésre juttatta, hogy semmit sem értett meg a hit dolgaiból és távol van az Isten országától. Péter szavai leleplezték Simon mágust, de a valódi megtérés lehetőségét is felkínálták neki: „Nem részesülhetsz és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt. Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél.” (ApCsel 8:22-23).

1.      Ki volt Simon mágus?

               Különös történet ez a mai bibliai szakasz. Az evangélium terjedésének és a keresztyén egyház kialakulásának kezdeti időszakában sok ilyen különös esemény történt. A terjeszkedő, új területekre eljutó keresztyénség sokszor került nehéz helyzetbe és szembesült váratlan problémákkal. Az evangélium hirdetői új környezetben, szokatlan körülmények és más kultúrájú, szokású, vallású emberek között próbáltak gyökeret verni, teret nyerni maguknak, és eközben néha összeütközésbe kerültek az őslakosokkal, azok kultúrájával, szokásaival vagy éppen vallásával. A keleti városok színes forgatagában ma is megtalálhatók a szemfényvesztők, fakírok, kígyóbűvölők, gyógyítók. Kelet ma is a misztikum, a titokzatosság, az ezotéria és a csodatévők otthona. Így volt ez Samáriában is, ahova Fülöp diakónus jóvoltából eljutott az evangélium. Ebben a helyzetben természetesnek látszik, hogy Isten olyan jeleket adott, amelyekkel az evangélium erejét támasztotta alá: „A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, amikor hallgatták őt, és látták azokat a jeleket, amelyeket tett.” (ApCsel 8:6).

               Mielőtt Fülöp megjelent volna Samáriában, hogy Jézusnak a szabadító hatalmát hirdesse, addig mindenki Simont csodálta. Simon mágus értett az emberekhez. Nyilván, a személyisége is rendkívül szuggesztív volt, olyan, aki képes másokat befolyásolni. Talán a hipnózis képességével is rendelkezett. Munkásságát a pszichológiai ismeretei mellett köríthette szemfényvesztő dolgokkal, trükkökkel is. Maga körül olyan misztikus légkört alakított ki, amely által ügyesen befolyásolta az embereket. Így lett azután Simon a csodált és imádott mágus, és szinte istenként tiszteltek. A varázstudománya hatalmas elismerést hozott Simonnak, ő volt Samária első számú prófétája és gyógyítója. Persze, azt sem kell elfelejtenünk, hogy a hírnéven túl volt egy másik nagy eredménye is Simonnak, a titkos praktikái révén jól meggazdagodott. A hiszékenység, az emberi nyomorúság ügyes vámszedőjeként Simon hírnévre és gazdagságra tett szert.

               Ebbe a helyzetbe érkezik meg Fülöp diakónus, és kezdi el hirdetni Jézust. Fülöp úgy végezte a szolgálatát, ahogyan evangéliumában Jézusról is olvassuk: „Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított minden betegséget és minden bajt.” (Mt 9:35). Fülöp szavai nyomán Samáriában csodás gyógyulások történtek. Amikor Jézus a misszióba küldte tanítványait, megígérte nekik, hogy velük lesz és megerősíti igehirdetésüket, csodás jelekkel is: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Mk 16:16-18).

               Fülöp hirdeti Jézust, Jézus pedig jelekkel igazolja Fülöpöt. Ennek az eredménye az, hogy még jobban odafigyelnek Fülöp igehirdetésére, és még többen keresztelkednek meg. Simon mágusban ekkor felébredt a kíváncsiság, ezért megpróbált Fülöp és az apostolok közelébe kerülni, hogy kilesse a titkot, megszerezze a maga számára azt a hatalmat, amivel a keresztyének rendelkeznek. Színlelésből meg is keresztelkedett, hogy az apostolok és evangélisták bizalmába férkőzhessen. Amikor pedig látta, hogy valami titokzatos, általa nem ismert erőről, a Szentlélekről van szó, elhatározta, hogy megszerzi azt a maga számára. Neki mindent megért, hogy az ő birtokában legyen ez a hatalom. Ezért korrekt üzleti ajánlattal állt elő. Simon úgy gondolkozott, hogy mindennek ára van és pénzért mindent meg lehet venni, ezért megkérdezte: „Mennyibe kerül?”

               Ezzel a kérdéssel azonban Simon mágus le is leplezte magát. Péter apostol pedig ezen a mondaton keresztül belelátott Simon lelkébe. Kiderült, hogy Simon számára a keresztyénség csupán üzlet, amelybe hajlandó befektetni, hogy még nagyobb nyereségre tegyen szert.

2.      Simon mágus – a csaló

               Simon mágus története arra figyelmeztet minket, hogy a hitet is lehet színlelni, a keresztyénséget is meg lehet játszani. Van igazi megtérés, és van hamis. Simon mágusról először azt halljuk, hogy „varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét.” (ApCsel 8:9). Megtévesztette az embereket, akiknek nem volt semmi érzékük és képességük a lelki valóságok megítéléséhez. Ezért a tudatlan emberek ezt mondták Simon mágusról: „Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje.” (ApCsel 8:10).

               Lehetséges ez? Nemcsak a mesékben léteznek varázslók? A Biblia azt mondja, hogy vannak olyan emberek, akik rendkívüli képességekkel rendelkeznek. Például van, aki meg tudja mondani másoknak a jövőjét. Van, aki különleges és megmagyarázhatatlan dolgokra képes. De a Szentírás azt is mindig hozzáteszi, hogy az ilyen ember ezt a képességét nem Istentől kapta, hanem a gonosz erőktől. Simon mágus is ördögi erőkkel szövetkezett. Ámulatba ejtett másokat, és amikor azt mondták róla, hogy ő az Istennek a hatalmas ereje, akkor nem tiltakozott ez ellen, nem Istennek adta a dicsőséget, hanem magának tulajdonította azt.

               Amikor azonban megjelent Samáriában Fülöp diakónus és a Jézusról szóló evangéliumot hirdette, egy lelki ébredés kezdődött el ott. Sokan hitre jutnak. Simon is érdeklődést mutatott az új tanok iránt. Legalábbis úgy tett mintha ő is hitre jutott volna. Megkeresztelkedett és csatlakozott Fülöphöz. Valójában azonban semmi nem változott meg Simon mágus szívében. Az maradt, aki volt, ez lepleződik le akkor, amikor arra vetemedik, hogy pénzt kínáljon az apostoloknak. Nem is értette, hogy miről van szó, őt csak a hatalom érdekelte: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat.” (ApCsel 8:14).

               Simon mágus hallgatta az igét, formálisan csatlakozott Jézus Krisztus tanítványaihoz. De ezzel az életében nem változott semmi. Sajnos ma is vannak emberek, akik hallgatják az igét, megkeresztelkednek, beírják őket egy anyakönyvbe, de közben semmi közük Jézushoz, mert továbbra is ők maradtak a maguk életének az urai.

               Amikor Pál apostol megtéréséről olvasunk, azt halljuk, hogy a Jézus hívására válaszképpen azonnal ezt kérdezte „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:5). Simon mágus azonban nem ezt tette. Ő nem szándékozott Isten akaratát cselekedni, épp ellenkezőleg ő akarta használni a Szentlelket a maga céljaira. Ez a döntő különbség a hamis és az igazi megtérés között. Simon mágus megtérése hamisítvány volt. Színből megkeresztelkedett, Fülöphöz csatlakozott, ott sündörgőt az apostolok körül, hogy megszerezze a maga számára a különleges erőt és képességet. Simon nem Istennek akart szolgálni, ő szemfényvesztésre és a maga hasznára akarta felhasználni azt a hatalmat. Simon mágusból hiányzott az alázat, neki azért kellett Isten Lelke, mert ő akart még nagyobb lenni általa.

               A hamis megtérést ez jellemzi: hallgatja ugyan az igét, de nem érti és nem is engedelmeskedik neki. Hiányzik belőle a bűnbánat, mert az ilyen ember még nem látja a bűneit. Ezért nem is akar változni, mert ő mindig a maga ura akar maradni. Simon mágus a maga karrierjét akarta tovább építeni és ehhez Istent is fel kívánta használni. A hamis megtérők, az általuk remélt haszon érdekében, készek magukra ölteni egy vallásos külsőt, egy olyan álarcot, amely mögé szépen elrejtik az igazi valójukat. Ez a különbség a pálfordulás meg a köpönyegforgatás között. A pálfordulás belső változás, a köpönyegfordítás pedig csak külső.

3.      Mire figyelmeztet minket Simon esete?

               Péter visszautasító válasza kemény figyelmeztetés: „Nem részesülhetsz és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt. Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél.” (ApCsel 8:22-23).

               Ez a kérdés a mai napig végigkíséri a keresztyén egyházat. Mert az üzletelés kísérlete, az Isten kegyelmének megvásárolni akarása mindig megkísértette azokat, akik nem voltak hajlandók a legnagyobb árat, a szívüket, életüket megadni a kegyelemért.

               Az egyháztörténetbe ez a magatartás, az Istennel való üzletelés, azaz a „simonia” néven került be. A középkorban egyházi tisztségeket adtak és vettek pénzért. Luther idejében a bűnbocsánatot is pénzért árusították a búcsúcédulákkal, miséket rendeltek meg és mondattak elhunytak lelki üdvéért. Döntő szerepük volt ezeknek a visszaéléseknek a reformáció elindulásában.

               Sajnos az anyagi haszonszerzés kísértése ma is jelen van az egyházban. Bennünk él az üzletelés lelkülete. A modern kor gazdasági szemlélete pedig egyenesen azt sugallja, hogy pénzért mindent lehet. Ez a szemlélet eredményezi azt, hogy az emberek az egyházat, a lelkészt is szolgáltatónak tekintik, akivel imádkoztatnak a halottakért, megrendelik nála az esküvőt, a keresztelőt. Meg kell értenünk, hogy Isten szeretetének ajándéka semmivel sem vehető meg. Ez nem üzlet, nem pénz kérdése. Isten előtt még a kérdés is sértő. Hogyan is lehetne árusítani vagy megvenni azt a szeretetet, amely Jézus halálában lett a miénk?

               Jézus, amikor kiküldte tanítványait az evangélium hirdetésére, így figyelmeztette őket: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Mt 10:8). Péter apostol egy alkalommal, amikor egy sánta embert gyógyított meg így szólt: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!” (ApCsel 3:6). A levelében pedig ezt írja Péter: „Tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Pét 1:18-19). Isten Szentlelke, áldása, tehát nem vásárolható meg, csak ajándékba lehet kapni, kegyelemből hit által. Mert a hit nem üzlet, hanem kegyelem!

               Mi az oka annak, hogy sokszor mégis, Simon mágushoz hasonlóan megpróbáljuk kijátszani az Istent? A „simoniára” való hajlandóság ott van bennünk, folytonosan kísért minket. Ahelyett, hogy magunkat adnánk oda Istennek, és teljes szívvel, lékkel és értelemmel szolgálnánk őt, inkább megpróbálunk feléje kerekedni, hatalmunkba keríteni, a szolgálatunkba állítani. De amíg magunkat nem vagyunk hajlandóak odaadni, kiszolgáltatni neki, addig nincs új életünk, addig nincs igazi megtérés, csak színjáték, csak képmutatás. Mert Isten ajándékának az ára ez, a magunk teljes odaadása. Jézus ezt tette, önmagát adta értünk, így kevesebbet mi sem adhatunk neki. Jézus nem a pénzünket kéri, hanem a szívünket, a szeretetünket. Ezek odaadása nélkül nekünk sincs részünk és örökségünk Őbenne. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Adventi és karácsonyi istentiszteletek Bonyhádon:

Adventi és karácsonyi istentiszteletek Bonyhádon: ·         December 1. – Advent 1. vasárnapja 10:00 óra –  istentisztelet úrvacsorával ...