2022. január 16., vasárnap

Igehirdetés: 2022.01.16. Onézimosz – a hű és szeretett testvér

 


100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 96.

Onézimosz – a hű és szeretett testvér

Olvasmány: Filemon 1:1-24

„Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tikhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és megvigasztalja szíveteket. Vele megy Onészimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik.” (Kol 4:7-9).

  

               Onézimosz egy szökött rabszolga, akinek az élete egy hajszálon függött. Két választási lehetősége volt. Vagy azzal tölti az élete hátralevő részét, hogy a római városok sötét és mocskos sikátoraiban bujkál az őt üldöző fejvadászok elől, vagy pedig megkockáztatja a lehetetlent, és visszatér a gazdájához. A Római Birodalom törvényei rendkívül szigorúak voltak a szökött rabszolgákkal szemben. Ha Onézimosz visszatér a gazdájához, annak jogában állt azonnal kivégeztetnie őt. De, ha a gazdája életben is hagyná, attól még megparancsolhatja, hogy Onézimosz homlokára izzó vassal egy „F” betűt süssenek, aminek a jelentése: „Fugitivus”, azaz szökevény. Így egész hátralevő életére megbélyegezett maradna.

               Onézimosz, a szökött rabszolga helyzete azonban időközben sok tekintetben megváltozott, mivel Pál apostol szolgálata nyomán keresztyén hitre tért. Onizimosz tudta, hogy nem bujkálhat egész életében. Vétett a törvényes ura, Filemon ellen, és bármilyen nehéz és kockázatos is, haza kell térnie, hogy mindezt valahogy jóvátegye.

               Pál apostol szavaiból kitűnik, hogy ő a maga részéről nagyon szimpatikusnak találta Onézimoszt és együtt érzett vele ebben a nehéz helyzetben, ezért is ragadott tollat, hogy minden befolyását latba vetve közbenjárjon az érdekekében. Ebben a rövidke kis levélben, amit Pál apostol Filemonhoz, a szökött rabszolga gazdájához írt, mesterien egyesíti rábeszélőképességét és diplomáciai érzékét. Pál úgy fűzi a szavakat, hogy a lehető legjobb hatást érje el. Filemon szeretetére és együttérzésére, keresztyén vezetői státuszára, valamint kettejük barátságára hivatkozik. Pál nem szólítja fel ugyan nyíltan Filemont arra, hogy kegyelmezzen meg a szökött rabszolgájának és fogadja vissza, mégis erőteljes nyomást gyakorolva rá, így emlékezteti őt a keresztyén kötelességére: „önmagaddal is tartozol nekem.” (Filemon 1:19). Az pedig, hogy Pál apostol ezt a levelet a Filemon házában működő gyülekezetnek címzi, arra utal, hogy ebben a közösségben jól ismerték az apostolt: „Filemonnak, szeretett testvérünknek és munkatársunknak és a házadban levő gyülekezetnek.” (Filemon1:2). Végső érvként pedig Pál apostol még saját, személyes látogatásnak ígéretét is kilátásba helyezi:  „Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem.” (Filemon 1:22).

               A levélből jól látszik, hogy Pál egyformán jó kapcsolatot ápolt mind Onézimosszal, a rabszolgával, mind pedig a gazdájával, Filemonnal. Egyes magyarázók azt feltételezik, hogy Onézimosz akkor hallhatott először Krisztusról, amikor egy börtöncellában volt összezárva az apostollal.

1.      Akiért, az apostol mindent latba vetett

               Onézimosz nem tartozik a neves bibliai személyek közé. Nem sok mindent tudunk róla. Csupán egy szökött rabszolga volt, aki nagy bajba került. De Isten rajta keresztül mégis nagy dolgokat vitt véghez. Így az egyszerű, de hiteles példája segíthet minket is a nehéz élethelyzetekben. Ő annyira jelenéktelen ember volt, hogy sokak szemében nem is számított embernek, csak beszélő szerszámnak, hiszen rabszolgaként dolgozott a kolosséi gyülekezet vezetőjének, Filemonnak a házában. Egy alkalommal ráadásul meglopta a gazdáját és megszökött. Ezt követően valahogy találkozott Pál apostollal, aki Jézushoz vezette őt. Onézimosz megtért, keresztyén lett. Örömében és hálából az apostol mellé szegődött és a segítője lett. Az idős és beteg Pálnak pedig erre a segítségre szüksége is volt, így nagy hasznát vette Onézimosz szolgálatának.

               Érdekes, hogy Onézimosz neve görögül azt jelenti: „hasznos”. Pál apostol szellemes szójátékkal él a levelében, amikor azt mondja, hogy a szökött rabszolga haszontalan, de ha az egykori rabszolga megtér, nagyon is hasznosnak bizonyulhat, feltéve, hogy Filemon is megfelelő lelkülettel fogadja őt.

               Bár Pál apostol nagy örömmel fogadta Onézimosz szolgálatát, de azt is tudta, hogy nem becsületes dolog a más rabszolgájának a szolgálatát a törvényes tulajdonosa tudta nélkül igénybe venni.  Így tehát Onézimosznak vissza kellett mennie jogos gazdájához. Csakhogy ez Onézimosz számára kockázatos vállalkozás volt. Abban az időben ugyanis, ha megkerült egy szökött rabszolga, az elrettentés végett általában megkínozták és kivégezték. Jobb esetben, ha a gazda kegyelmes volt, csak megbélyegezték a szokott rabszolgát és ezentúl a legnehezebb munkákat végeztették vele.

               Filemonról viszont tudni lehetett, hogy ő keresztyén ember, tehát valószínűleg nem fogja leüttetni a fejét Onézimosznak, de valamit bizonyára neki is tennie kell, mert egy tolvaj szökevényt nem lehetett büntetés nélkül hagyni, már csak a közvélemény miatt sem. Így tehát kiszámíthatatlan, hogy mi vár majd Onézimoszra.              Pál apostol abban biztos volt, hogy helytelen, ha Onézimosz, a szökött rabszolga továbbra is nála marad. Ugyanakkor féltette is lelki gyermekét, akit itt ilyen kedves és sokatmondó szavakkal illet: „hű és szeretett testvér.”  (Filemon 1:8).

               A megoldást abban találták meg, hogy éppen akkor indult Kolosséba ez a Tükhikosz nevű diakónus, akivel a Kolosséba írt levelet küldte Pál a gyülekezetnek. Írt tehát Pál Onézimosz ügyében még egy levelet írt, amit személyesen Filemonnak címzett, s ezt a levelet is elküldte velük. Onézimosz tehát egy szolgatárs, Tükhikosz kíséretében és a két levéllel a kezében indult vissza Kolosséba.

               Pálnak ez a Filemonhoz írott levele a legrövidebb és legszemélyesebb levele. Barátjaként szólítja meg a címzettet: „Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem!” (Filemon 1:17). Szívességet kér a barátjától méghozzá nagy szívességet, hiszen egy ember élete függ tőle. Filemonnak, mit sok más hozzá hasonló gazdag római állampolgárnak abban az időben, voltak rabszolgái. Ezen senki nem lepődött meg akkoriban. A történészek becslése szerint mintegy hatvanmillió rabszolga élt a Római Birodalomban.

               Pál minden befolyását latba vetve arra kéri barátját, hogy fogadja vissza Onézimoszt és bocsássa meg neki mindazt, amit elkövetett ellene. Ez önmagában sem kis kérés, hogy valaki megbocsásson az őt meglopó és tőle megszökő rabszolgájának.

               De Pál még ennél is többet kér Filemontól: „most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred.” (Filemon 1:16).

               Bár a római társadalomban hatalmas szakadék választotta el a rabszolgákat a gazdáiktól, de Pál szerint Krisztusban még ez a szakadék is áthidalható: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3:28).

 

2.      Akinek új életet kellett kezdenie

               Onézimosznak, ennek a fiatal keresztyénnek meg kellett tanulnia, hogy attól kezdve, hogy valaki Jézus Krisztus követője lesz, minden döntését hitben kell meghoznia. Egészen új alapokra kell helyeznie az életét. Egészen új szempontok szerint kell mérlegelnie. Ez nemcsak becsületbeli, de hitbeli döntés is volt, hogy Onézimosznak vállalnia kellett hazatérést. Csak úgy kezdhetett új életet, ha szakit a régi életével, rendezi a tartozásait, a múltban elkövetett hibáiért vállalja a felelősséget.

               Meg kellett tanulnia Onézimosznak, hogy ne csak magára nézzen, de a keresztyén gyülekezet jó hírére is legyen tekintettel. Hiszen mit szóltak volna az akkori emberek, ha kiderül, hogy a keresztyének szökött rabszolgákat rejtegetnek. A régi gondolkozása szerint mondhatta volna azt, micsoda mázli, hogy sikerült megszöknie, sőt éppen Pál apostolhoz vezetett az útja, ahol menedéket talált. S milyen nagy ajándék, hogy ott megismerhette az Úr Jézust. Itt biztonságban eléldegélhetett volna, és még a lelkiismeretét is megnyugtathatta volna, hogy jót is tesz, szolgál az idős és beteg apostolnak. Akár még büszke is lehetett volna magára, hogy ő milyen ügyes és életrevaló ember, hiszen sikerült megúsznia a büntetést.

               Csakhogy az Isten országa rendje szerint ez nem lenne helyes. Mert akinek rendeződik a kapcsolata az élő Istennel, annak rendeznie kell minden egyéb dolgát is, ami még a régi életéből visszamaradt. Az emberi kapcsolatait, az anyagi ügyeit, meg minden egyebet is rendeznie kell, amit korábban elrontott. Persze ez igen veszélyes és kockázatos dolog. A törvény szerint mindazért, amit elkövetett akár az életével is fizethet, jobb esetben megbélyegzik vagy börtönbe kerül.

               Onézimosz azonban nemcsak magára nézett, de látta, hogy a megmentője, Pál számára is milyen kényes ez a helyzet. Mert a törvény szerint, ha Onézimosz a Filemon szolgája, akkor neki Filemonnak kell szolgálnia és nem maradhat Pál mellett. Ráadásul Onézimosz meglopta Filemont, így ezt a kárt neki valahogy majd meg kell térítenie.

               Az a kis levél, amit Pál Filemonhoz írt, tulajdonképpen olyan volt, mint egy váltó. Pál apostol először nagyon őszinte szavakkal szólt Filemonhoz: „Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban.” (Filemon 1:12-13). Majd ezek után következik maga a váltó: „Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel! Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: Megadom neked! Azt nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem.” (Fil 18-19). Pál tehát minden lehetőt megtesz a számára oly kedves személy érdekében.  Ha Onézimosznak tartozása van, s ha azt nem tudja önerőből rendezni, akkor felajánlja, hogy majd ő megoldja helyette.

               De Onézimosznak meg kell tanulnia azt is, hogy mostantól kezdve önmagát is meg minden dolgát, az egész jövőjét is arra a Jézus Krisztusra bízza, akinek a tulajdonává lett, akinek a szolgálatába szegődött. Pál apostol többször kezdi úgy a leveleit, hogy önmagát, a Krisztus Jézus rabszolgájaként nevezi meg. Onézimosznak is ezt kell tennie, rá kell bíznia magát Jézusra. Azt nem tudhatja előre, hogyan fog lezajlani a találkozás a gazdájával. De bíznia kell abban, hogy Isten majd elrendezi a dolgokat, hiszen Filemon szíve is Isten kezében van. Istennek hatalma van Filemon felett is. Így Filemon sem tehet meg akármit. Egyáltalán semmi nem történhet Onézimosszal az ő új Urának, Jézus Krisztusnak az akarata nélkül. Mindent Isten kezéből kell elfogadnia. Ha börtönbe zárják, akkor is csak azt kapja, amit megérdemel és Isten ott is vele lesz.

3.      Aki Krisztus szolgájává lett          

               Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy Onézimosz visszatérjen a meglopott és becsapott gazdájához. De kellett alázat is, mert az, hogy ők testvérek lettek a Krisztusban, nem változtatott azon, hogy ő rabszolga maradt, és nem lehetett az előbbivel visszaélni. Kellett engedelmesség is, hogy amit az öreg Pál, az ő lelki vezetője mond az ige szellemében, azt az ő lelki elöljárója iránti becsülésből és tiszteletből akkor is megteszi, ha fél tőle.

               Sokan a szemére vetik Pálnak azt, hogy nem állt ki a rabszolgaság intézményével szemben. Az igaz, hogy nem lázított ellene, de nem is törődött bele. Tudniillik Pál éppen az evangélium erejével vette fel a harcot ez ellen az embertelen rendszer ellen. Az új életet kapott Filemonok, meg a Jézus Krisztus rabszolgájává vált Onézimoszok, meg a kettőjük között alapjaiban megváltozott kapcsolat volt az az egészen új a keresztyénségben, ami végül is belülről repesztette szét a rabszolgaság intézményét. Mert korábban egészen elképzelhetetlen volt az, amit itt Pál leír: „Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért, aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet.” (Fielmon 1:10-12). „Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred.” (Filemon 1:15-16). Pál itt egy teljesen meglepő kéréssel állt elő. Azt kéri, hogy egy szökött rabszolgát, aki egy idő után előkerült, fogadjon el szeretett testvéreként a gazdája. Mindketten az Úrban nyertek új életet, ők tehát immár testvérekké lettetek.

               Ez a Krisztusban való egység persze nem teszi semmissé azonnal az eddigi társadalmi kapcsolatokat és ellentéteket, de nekik mégis meg kell próbálniuk ennek a szellemében viselkedni. Ez egészen új volt akkor, és ez a szellemiség repesztette szét a rabszolgatartásra épülő társadalom megrendíthetetlenek tűnő kősziklájáét.

               Onézimosznak pedig nemcsak egy levelet kellett átadnia, hanem az életének valóban bizonyítania kellett azt, hogy ő megváltozott. Úgy kellett élnie is, hogy Filemon kénytelen legyen megállapítani: ez a szolga valóban az Úr szolgájává lett. Benne is él hit által Krisztus, és az új élete hitelesíti mindazt, amit Pál apostol mondott. Tehát nem csak a levél beszél Onézimosz megtéréséről, hanem Onézimosz életének is levéllé kell válnia, amelyik hitelesíti mindazt, amit az apostol leírt.

               Éljünk úgy, hogy akár szavak nélkül is Jézusra mutasson az életünk, ajánlólevél legyen, hogy hitelesen tudjunk Urunkról bizonyságot tenni. Ámen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hirdetések: 2024.10.27.

  GYÜLEKEZETI ALKALMAINK: -           Kedd 18:00 óra – A bibliaóra a következő héten (Okt. 29.) elmarad! -           Csütörtök (Október...