Igehirdetés: 2021.12.26

 

Karácsony – A nagy földre szállás

Olvasmány: Zsid 1:1-14

„Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” (Zsid 2:17-18).

  

               A Zsidókhoz írott levél az Újszövetség egy különleges irata. Nemcsak azért, mert nem ismerjük a szerzőjét, de azért is, mert itt található a legtöbb ószövetségi idézet és hivatkozás. Ez azért van, mert a levél olyan emberekhez szól, akik zsidókból lettek keresztyénné, de még ingadoznak a régi vallásuk és az új hit között.

               A Zsidókhoz írott levél arra a lényegi különbségre igyekszik rámutatni, ami a zsidó vallás és a keresztyénség között feszül, ez pedig egyetlen szóban összegezhető: Jézus. A levél szerzője írásban azt igyekszik kifejteni, hogy Jézus születése, azaz Isten emberré létele mekkora páratlan jelentőséggel bír. Azzal, hogy Isten leszállt a földe, emberré lett, a világtörténelem legnagyobb csodája valósult meg. Ez az esemény áll az emberi történelem középpontjában. Pedig látszólag nem sok minden változott azzal, hogy 2000 évvel ezelőtt az Isten eljött közénk, hiszen nem oldódott meg, mintegy varázsütésre, az emberiség összes problémája. Mi talán sok mindent fel tudnánk sorolni, amit az Istennek sürgősen meg kellene oldania a világban. A globális felmelegedés, a túlnépesedés és a migráció okozta válságok, az éhínség vagy épp a koronavírus problémája csak néhány ebből.

               A Zsidókhoz írott levél az összes újszövetségi iratnál messzebb megy annak a kérdésnek a tárgyalásában, hogy miért jött Jézus a földre. Jézus eljövetelét a „nagy földre szállást” egy életmentő küldetésként mutatja be. Óriási jelentősége van annak, hogy Jézus úgy jött el közénk, hogy magára vette emberi természetünket. A levél szerzője két fontos tényre igyekszik felhívni olvasói figyelmét.

               Az első, hogy az által, hogy Jézus emberré lett és értünk áldozta az életét, megszabadított minket a halál hatalmából és örök életet szerzett a számunkra, amely már mentes azoktól a nehézségektől és problémáktól, amelyekben jelenleg még szenvedünk. Így olvassuk: „Ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsid 2:14-15).

               A másik pedig, hogy Jézus az emberi testet magára öltve személyesen tapasztalta meg az embert érő kísértéseket, így a feltámadott Jézus nagyobb segítséget nyújthat nekünk: „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” (Zsid 2:18). Sem egyetlen földi teremtmény, sem pedig a menny angyalai nem lettek volna képesek arra, hogy mindezt véghezvigyék. Jézus azért jött a földre, hogy valóságos életmentő küldetést hajtson végre, amelyben megszabadítja az emberiséget a bűn szolgaságából. Istentől elszakadva, halálfélelemben a bűn megkötözöttségében éltünk. Egyedül Jézus tudott bennünket megszabadítani.