Igehirdetés: 2021.12.12.

Advent lényege: Bennem szüless meg Jézus!

Olvasmány: Pál apostol Rómaiakhoz írott levele 8:1-17

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”

(János apostol mennyei Jelenésekről írott könyve 3:20).

A Krisztus-várás emlékére ünnepeljük a karácsony előtti négy hetet, ez az advent, „adventus Domini” – „az Úr eljövetele” latin kifejezésből. Advent az előretekintés, a várakozás időszaka: várakozás az Úr eljövetelére. Egyesek szerint a négy adventi vasárnap jelképezi a négy évezredet, amely a zsidó időszámításban Krisztus születését megelőzi. Bod Péter (1712-1769) tudós erdélyi lelkipásztor szerint viszont a négy vasárnap utal arra, hogy Krisztus Urunknak négyféle eljövetele van.

Az első, amikor az idő teljességében testben jött el. Kétezer évvel ezelőtt Isten Fia eljött közénk. Az ő prófétai neve Immánuel, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” (Mt 1:23). Emberi testben jött el közénk, ugyanakkor, benne mégis a Megváltó Isten született meg, ide a földre. „Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született… hogy elnyerjük a fiúságot.” (Gal 4:4-5). Ez a megváltás teljesedett be a golgotai kereszten, 33 évvel később.

A második eljövetele Jézusnak az, amikor megtérésünk alkalmával a szívünkbe költözik, amikor a mi személyes életünkben is valósággá lesz Isten országa.

A harmadik eljövetele Urunknak az, amikor a halálunk óráján értünk jön.

Az utolsó eljövetele Krisztusnak pedig az, amikor eljön ítélni élőket és holtakat. A hívő ember örök reménysége, hogy Jézus Krisztus az idők végezetén még egyszer megérkezik: visszajön. „És amiképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét eltörölje, másodszor pedig bűn hordozása nélkül jelenik meg azoknak, akik várják őt üdvösségükre.” (Zsid 9,27-28). Akár így, akár úgy jön el Jézus az övéiért (azaz akár a halálunk óráján, akár az idők végezetén), onnantól kezdve örökké Vele leszünk. Advent tehát az előretekintés időszaka: a végső időkre való felkészülés.

Krisztus nemcsak a világban jelent meg, de a mi személyes életünkben is szeretne megjelenni, bebocsátást nyerni. Mert hiába érkezett meg az Úr a világba, hiába született meg 2000 éve Betlehemben, ha nekünk nincs kapcsolódási pontunk vele.

Angelus Silesius, a 17. századi híres német teológus-költőtől származik a következő mondás: „Krisztus Betlehemben ezerszer megszülethet, elkárhozol, ha nem születik meg tebenned!” Ezért mondja az Úr a laodiceai gyülekezetnek: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz…” (Jel 3:20)

Advent a várakozás, a vágyakozás erre a zörgetésre, hogy Jézus eljöjjön hozzám is, az én szívem ajtaján is zörgessen, hogy hit által bennem is megszülethessék Krisztus.

1.      A szív adventje

A Biblia arról beszél, hogy nemcsak Jézus születése előtt volt advent, nemcsak az Ószövetség népe élt adventi várakozásban és nemcsak az egész teremtett világ várta a Szabadító eljövetelét, de mi ma élő emberek is adventben élünk. Mi is várjuk Jézust, de másképpen, mint ahogy azt az Ószövetség népe tette.

Jézus az „idők teljességében” testben jött el közénk, hogy a bűnös ember megváltásának tervét véghezvigye. Akkor a világtörténelem ajtaján kopogtatott Jézus, ma azonban hozzánk akar jönni, a mi szívünk ajtaján kopogtat, hogy a megváltásunk ajándékát személyesen átadhassa nekünk. Ő, aki láthatatlan Isten látható megszemélyesítője a Földön, aki a mennyből jött utánunk a földre, Aki Isten létére közöttünk élt, értünk meghalt és feltámadott. Akinek keze érintésére vakok, sánták, bélpoklosok gyógyultak meg. Akinek a szavára halottak támadtak fel. Akinek az intésére lecsendesedett a tengeren a vihar, ördögök légiója menekült. Aki mégsem védte magát, amikor megkötözték, nem tiltakozott, amikor keresztfára szegezték, engedte, hogy kigúnyolják, és úgy bánjanak vele, mint utolsó gonosztevővel. Mert ő az első eljövetelekor éppen ezzel a szenvedéssel és halállal fizette meg a váltságdíjat a mi bűneinkért. Ő, aki második eljövetelekor majd ítélőbírója lesz ennek a világnak, most még kegyelmével közeledik hozzánk és a szívünk ajtaján kopogtat.

Nyilvánvalóan Jézus most a mennyben van, hiszen a feltámadása után felment oda, hogy elfoglalja az őt megillető helyet az Atya jobbján.  De ez nem azt jelenti, hogy Jézus most valahol messze, elérhetetlen távolságban lenne. Hiszen a mennyország nem egy csillagokon túli világ, nem egy más-világ, hanem éppen ezt a mi látható világunkat átható és hordozó láthatatlan világ, a mi emberi életünkbe beáramló isteni valóság.

Jézus ma is itt van és zörget. Zörgetni pedig az szokott, aki itt van, eljött hozzánk és bebocsátást kér. Az egész földi életünk nem egyéb, mint lehetőség arra, hogy egyszer végre meghalljuk, hogy valaki zörget a szívünk ajtaján. Valaki bebocsátást kér!

Ez a zörgetés azt jelenti, hogy nem erőszakkal akar behatolni, feltörni az ajtót. Nem alkalmaz semmi kényszert. Nem tolvaj Ő, aki betör valahová. Nem hatalmi szóval tartóztat le, nem erőszakos módon törve-zúzva hódít meg, hanem zörget és vár. Addig zörget és addig vár, míg az az ajtó belülről megnyílik! Felajánlja Önmagát, de ránk bízza a döntést: be akarjuk-e Őt fogadni?

2.      Bennem szüless meg Jézus!

Pál apostol leveleiben többször is beszél arról, hogy Krisztusnak bennünk kell megszületnie, bennünk kell élnie: „Ez a titok pedig az, hogy Krisztus bennetek lakozik! Ő a mi dicsőséges reménységünk! (Kol1:27). Az efézusi levélben pedig így ír: „Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva.” (Ef 3:16-17).

Kálvin azt írja kommentárjában: „Isten Igéje világosan megjelöli számunkra azt, hogy hol van méltó helye Krisztusnak az életünkben: a mi szívünkben. Nem elegendő az, ha a beszédünkben előfordul, nem elegendő az sem, ha a gondolatainkban hordozzuk, az egyetlen méltó helye Krisztusnak az, ha „hit által a szívünkben lakozik.” Csodálatos dicsérete ez a hitnek, hiszen általa lesz miénk az Isten Fia, úgy hogy lakozást vesz bennünk.”

Pál apostol számára miután megtért és hitre jutott, egy új élet kezdődött el. Erről az új életről mondja azt, hogy „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2:20).

Már nem a saját életét éli, hanem Krisztus titokzatos ereje lehel bele életet, Krisztus él és növekszik benne. Amint a lélek élteti a testet, úgy lehel Krisztus is életet az övéibe. A mennybemenetele előtt pontosan erről adott ígéretet Jézus a tanítványainak: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. ” (Jn 14:18-20). Mert hit által nemcsak azt ismerjük fel, hogy Krisztus értünk szenvedett és támadt fel a halálból, hanem úgy fogadjuk be, ahogyan felajánlja magát nekünk, hogy birtokoljuk őt és élvezzük ennek gyümölcseit: „Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva.” (Ef 3:16-17).

Most még Jézus áll a szívünk ajtaja előtt és Ő zörget. De eljön az idő, amikor mi állunk az ő ajtaja előtt, és zörgetünk, hogy bebocsásson az ő országába. Ezért még ma kérjük őt: „Ó, Jézusom szegényed / Kér, vár, epedve hív: / Te készítsd el, tenéked / Lesz otthonod e szív. / Jer hű szívembe hát! / Habár szegény e szállás, / De mindörökre hálás, / Úgy áldja Krisztusát.” (312. Dics. 4. v.). Ámen.