Igehirdetés: 2021.03.07. - Ezékiel – aki látta a láthatatlant

 

100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 55.

Ezékiel – aki látta a láthatatlant

Olvasmány: Ez 2:1-10

„Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!” (Ez 2:3-4)

 

            Ezékiel próféta Izrael történetének talán legtragikusabb szakaszában élt. Az ország már nemzedékek óta a tűzzel játszott, amikor semmibe vette Isten hírnökeit, akik intették a népet, hogy ha nem hallgatnak Istenre, elpusztulnak. A babiloni hadsereg végül betört Júdába, és a lakosság jelentős részét deportálta.

            Ezékiel a foglyok első csoportjával ment fogságba. Babiloni fogolyként lett Isten hírnöke. Akkor, amikor Jeremiás próféta még otthon, Jeruzsálemben hirdette Isten üzenetét, Ezékiel már a fogságban levők között szolgált. Fiatal korában még papi szolgálatra készült, a deportálás azonban kettétörte a pályáját. Ezékiel ezt a kérdést tette fel magának: „Mire jó egy pap Babilonban, amikor a templom Jeruzsálemben van?” Isten azonban más szerepet szánt neki.

            Miközben a nép azon mesterkedett, hogy valahogy megszabaduljon Babilon nyomásától, mind a két próféta azt hirdette, hogy még hosszú ideig kell elviselniük Babilónia uralmát. A próféták megjövendölték Jeruzsálem elestét, a templom pusztulását és a még megmaradt zsidók fogságba vitelét is. Mivel Júda népe semmibe vette Isten hírnökeinek figyelmeztetését, így Isten beteljesítette rajtuk ítéletét.

            Isten célja a büntetéssel az volt, hogy megismertesse magát népével. Előre figyelmeztette Ezékiel prófétát arra, hogy Izrael nem hallgat majd rá még a fogságban sem: „De Izráel háza nem akar majd rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni.” (Ez 3:7). Jobban szerették bálványaikat, mint az élő Istent. Ezékiel azonban rendíthetetlenül folytatta szolgálatát: közvetítette Isten üzenetét, drámai demonstrációkat tartott, és hirdette látomásait. Mintha csak Isten azt akarta volna kifejezni, hogy nem mond le róluk, mert úgy gondolja, hogy egy nap majd úgyis célt ér és a maradék megtér hozzá.

            Ezékiel könyvét olvasva az ember szinte elszédül a kifejezési formák sokféleségétől, amelyeken keresztül a próféta igyekezett átadni üzenetét. A könyv, mint valami multimédia-csomag, látomások, beszédek, drámai jelenetek és versek színes kavalkádjából áll, melyek közül kiemelkedik három, Istenről szóló látomás. Isten üzenetének elsődleges célja az volt, hogy felrázza a népét, és helyreállítsa velük a kapcsolatát. Ezékiel fogságban elmondott beszédeinek első fele Jeruzsálem drámai helyzetéről szól. Majd Júda végső pusztulásának bekövetkezte és a második fogságba vitel után Ezékiel üzenete az ítélethirdetésről a reménység üzenetére vált.

            Ezékiel könyve a reménység üzenetével zárul. Könyve utolsó fejezetében az új Jeruzsálemet látjuk a régi város romjaiból kiemelkedni. A megújult város többé nem pusztul el, mert alapjai változhatatlan valóságra épülnek. Mindenki meglátja majd azt, amit Ezékiel látott: a tűzben izzó Istent, aki örökké közöttük lakozik majd: „A város neve pedig ez lesz: Ott van az ÚR!” (Ez 48:35).

1.      Ezékiel – aki látta a láthatatlant

            Nagyjából abban az időben, amikor Jeremiás próféta Júdában prófétált, mintegy nyolcszáz kilométerre szülőföldjétől, Ezékiel drámai elhívást kapott a fogságba hurcolt honfitársai közötti szolgálatra.             Ő maga a foglyok első csoportjával érkezett Babilonba. Az elhurcolt, csüggedt lelkű izraelitáknak erős, tekintélyt parancsoló hangra volt szükségük, és ezt Ezékielben találták meg.

            Ezékiel elhívása egy különös látomással kezdődött. Isten földöntúli dicsfényben jelent meg a prófétának: „A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.” (Ez 1:28). Némelyek úgy gondolják, hogy ebben a szokatlan látomásban nem mással, mint egy ufóval találkozott a próféta. Hiszen hallunk villogó fényekről, gyors mozgásról, tűzbe burkolózó, nem emberi alakokról. Minden hasonlóság ellenére, egy ponton azonban Ezékiel látomása döntő módon eltér a földönkívüliekről szóló történetektől. Az ufók jellemzően félreeső helyeken jelennek meg, majd titokzatos módon eltűnnek. Viszont az a fensége személy, akiről itt Ezékiel ír, nem sietett távozni, sőt azt akarta, hogy mindenki ismerje meg őt.

            Ezékiel számára egyértelmű volt, hogy a Biblia Istenével találkozott. Bár keveseknek adatott meg az a kiváltság, hogy úgy lássák Istent, mint Ezékiel, Isten mindig minden időben nyíltan szólt népéhez és azt akarta, hogy szavait megjegyezzék és tovább adják.

            A ragyogó látomás fényében Ezékiel erőtlennek és alkalmatlannak érezte magát, akárcsak Ézsaiás, amikor hasonló látomásban volt része. A próféta egymás után többször is arcra borult, Isten azonban talpra állította és üzenetet bízott rá.

            Ezékiel alig talált szavakat, hogy leírja Istentől kapott elhívásának különös élményét. A hatalmas, mindenható és az egész világ felett uralkodó Istent próbálta meg a próféta emberi szavakkal leríni és kiábrázolni, ami szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt.

            A mennyei dicsőségében megmutatkozó Isten megszólította, elhívta Ezékielt és teljes engedelmességet követelt tőle. Meglepő módon épp Babilonban jelent meg Ezékielnek Isten, ott ahol Izrael népe egyáltalán nem számított arra, hogy találkozhat vele. Istent nem lehet nemzeti vagy földrajzi határok közé szorítani. Ő az egész földkerekség ura. Ezékiel több mint hatvanszor ismétli meg klasszikus üzenetét: „Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!” (Ez 6:7). Isten szavai ezek, amikor Jeruzsálem pusztulásáról beszél, valamint amikor az Izraellel szomszédos népek bukását vetíti előre. De Jeruzsálem eleste után Isten ugyanezekkel a szavakkal pecsételte meg a nagyszerű jövő ígéretét is. De Ezékiel Istene nem egy távoli jövőbe burkolózó valaki. Ő jelen van népe között, újra és újra kijelenti magát és azt akarja, hogy népe ismerje meg őt. Együtt akar lakozni népével, jelen akar lenni az életükben.

            Mivel Ezékiel próféta látta a láthatatlan Istent, és ezt az emberi szavakkal ki nem fejezhető titkot próbálja valahogy körülírni, ezért könyvét sokan furcsa és nehezen érthető műnek tartják. Nemcsak a földöntúli látomások, de a próféta bizarr viselkedése is okot ad erre. Például amikor hónapokon keresztül megkötözve az oldalára fordulva feküdt, miközben Jeruzsálem városának agyagból készült makettje volt előtte. De Ezékiel egyszerűen csak a furcsa viselkedésével is megpróbálta a végső pusztulása felé haladó nép figyelmét Isten üzenetére felhívni. Gondoljunk bele, hogyan próbálnánk mi ma figyelmeztetni az autópályán száguldó autók vezetőit, akik nem is sejtik, hogy az útjukba eső híd hamarosan leszakad. Talán mi is igen furcsán viselkednénk, hogy valahogy magunkra vonjuk a sofőrök figyelmét. Valószínűleg kiáltoznánk, és olyan vadul hadonásznánk a kezünkkel, hogy az emberek azt gondolnák rólunk, hogy megőrültünk. Ugyanígy volt ezzel Ezékiel próféta is. Üzenetét igyekezett a lehető legfeltűnőbb módon átadni, hogy magára vonja az emberek figyelmét. Isten előre figyelmeztette Ezékielt, hogy nem lesz könnyű dolga. Az emberek nem fognak rá hallgatni, tapasztalnia kell majd, hogy „népe keményfejű és megátalkodott szívű.” (Ez 3:8).

2.      Papság helyett prófétaság

            Vannak olyan nagy történelmi személyek, akiket          csupán műveik alapján ismerünk. Sok olyan művész van, akinek az életéről szinte semmit nem tudunk, de egy-egy általa készítet műalkotás mindmáig megőrizte a nevét. Bizonyos értelemben Ezékiel is ebbe a kategóriába tartozik. A Biblia egyik legnagyszerűbb könyvének szerzője válságos történelmi korban tevékenykedett, mint Isten hírnöke. Sokat köszönhetünk neki, mégis alig tudunk róla valamit. Könyvének elején említést tesz arról, hogy eredetileg a papi szolgálatra készült, majd részletesen elbeszéli prófétai elhívatásának történetét. Ezen kívül csak néhány személyes információtöredéket tudunk meg a prófétáról: megemlíti azt, hogy házas volt, de semmit nem mond el a családjáról. Munkássága elfedi a személyes életét.

            Ezékiel története ott kezdődik, amikor Nabukadneccár király katonái őt is fogságba hurcolják. Így került a papnak készülő ifjú Jeruzsálemből Babilonba. A fogságban azonban már nincs templom, ahol ő papi szolgálatot végezhetne. Olyan érzés lehetett ez számára, mint amit egy profi focista érezhet, amikor nem engedik a pálya közelébe. Idegen környezetben, távol a hazájától és a templomtól bizonyára magányosnak és elveszettnek érezhette magát. Ezékiel idején a legtöbb vallásban törzsi isteneket imádtak, amelyeknek a hatásköre csak a törzs területének a határáig ért. Számkivetett fogolyként Ezékielben és a többi fogságba hurcolt zsidóban is felmerült a kérdés, hogy vajon szól-e hozzájuk Izrael Istene ennyire távol a templomuktól és a hazájuktól?

            Isten ekkor megszólalt, félreérthetetlenül kijelentette magát Ezékielnek. A próféta előtt rémisztő látomásban, hatalmas forgószélben jelenik meg a fenséges és dicsőséges Isten, aki az egész világ ura, és sokkal hatalmasabb, mint a babiloni seregek. Izrael Istene tehát az idegen földön is ugyanúgy jelen van népe körében, ugyanolyan hatalmas és erős Isten és még mindig törődik népével. A lenyűgöző látomás hatására Ezékiel leborul a földre, de Isten Lelke felemeli, és új megbízatást ad neki. A papi szolgálat helyett a prófétai szolgálatra hívja el őt.

            Azonban ez sem volt egyszerű feladat. Isten ugyanis nagyon népszerűtlen üzenetet bízott rá. Ezékielnek arról kellett prófétálnia, hogy ha a nép továbbra sem tér meg, akkor Isten ítélete és büntetése rajtuk marad. Ráadásul a prófétának olykor meglehetősen bizarr formában kellett továbbítania az Isten által rábízott üzenetet. Például meg kellett ennie egy irattekercset, le kellett borotválnia a fejét, marhatrágyából rakott tűznél kellett főznie, vagy éppen a Jeruzsálemi templom makettje mellett feküdnie megkötözve a földön. Ezékiel jelképes szemléltető jelenetei sokak számára sokkolónak tűntek.

            Ezékiel életének egy rövid szakaszában, amikor az általa megjövendölt események valóra váltak, átmeneti népszerűségre tett szert, híres emberré vált a népe körében.

            Ez azonban kétes népszerűség volt, mivel az emberek csak kíváncsiságból vagy divatból hallgatták a prófétát, de nem voltak hajlandóak engedelmeskedni Isten üzenetének: „Emberfia! Rólad beszélget néped a falak mellett és a házak kapujában. Így beszélgetnek maguk közt: Gyertek csak, hallgassátok, miféle ige jön az ÚRtól! Azután eljönnek hozzád, mintha népgyűlésre jönnének; odaül eléd az én népem, hallgatják beszédedet, de nem aszerint élnek. Ismételgetik, mint a pajzán dalokat, de az eszük nyereségen jár. Csak ennyi vagy nekik: pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot. Hallgatják a beszédedet, de nem aszerint élnek. De ha majd beteljesedik – mert beteljesedik! –, akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük.” (Ez 33:30-33).

            Nagyobbrészt azonban megvetettséget és lenézettséget tapasztal Ezékiel a nép részéről. A nép bűnei miatti ítélethirdetés dacot és haragot váltott ki hallgatósága körében. Ezért sokszor volt szüksége Isten bátorítására, hogy prófétai szolgálatát tovább végezhesse: „Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!” (Ez 2:6).

3.      A reménység prófétája

            Végül megadatott Ezékiel számára, hogy jó hírt is közölhetett népével: a helyreállítás ígéretét. Míg Ezékiel könyvének első 32 fejezetének alaphangját Isten haragjának és ítéletének hirdetése határozta meg, a 33. fejezetnél fordulópont következik be. Miután Ezékiel híreket kapott Jeruzsálem bukásáról, és mindenki számára világossá vált, hogy a kilátásba helyezett büntetés bekövetkezett, ettől a pillanattól kezdve a próféta üzenetét a szebb jövőről szőtt boldog reménység hatja át. Isten most épp olyan élénk színekkel ecseteli a reményteljes jövőt, mint ahogy korábban a büntetést vetítette előre. Ezékiel leírja, milyen lesz Izrael országa, amikor a fogság idejének letelte után hazatérnek és Isten újra minden áldását kiárasztja rájuk: „Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor megtisztítlak benneteket minden bűnötöktől, benépesítem a városokat, és újjáépülnek a romok. Művelni fogják a pusztává lett földet, azután, hogy pusztán hevert az arra járók szeme láttára. Akkor majd ezt mondják: Ez a pusztává lett föld itt most olyan, mint az Éden kertje; a rommá lett, elpusztult, a falaitól megfosztott városokat pedig megerősítették, és újból laknak bennük!” (Ez 36:33-35).

            Egy különös látomásban pedig Isten egy kiszáradt csontokkal teli völgyet mutat Ezékiel prófétának, ahol Isten Lelkének kiáradása által egyszer csak egymáshoz illeszkednek a csontok, talpra állnak és megelevenednek a holtak. A száraz csontok megelevenedéséről szóló látomás annyira kifejező, hogy azóta is számos művészt és igehirdetőt ihletett meg.

            Ezékiel egy rendkívüli csatáról is jövendölt, amelyben Isten népe hatalmas győzelmet arat majd a gonosz hatalmát jelképező két birodalom, Góg és Magóg gonosz erői felett.  Ennek a végső nagy csatának a képe a Jelenések könyvében tűnik fel újra.

            Egy utolsó látomásban pedig Isten megmutatja Ezékielnek a helyreállított Izraelt, amelynek határai messze benyúlnak az ellenséges területre, és amelynek temploma új dicsőségben pompázik majd. Isten pedig hazatér, hogy együtt lakozzon népével. Az új templomról szóló látomásnak óriási jelentősége volt a zsidó nép számára. Izrael számára a templom volt Isten szeretetének és jelenlétének a jele. Azzal, hogy Isten a templomban vett lakozást, mindenkor elérhetővé tette magát népe számára. Amikor azonban elhagyta a templomot és engedte, hogy a babiloniak lerombolják, egyértelműen Izrael tudtára adta, hogy eljátszották minden jogukat a gondviselésére. Ezékiel látomása az újjáépített templomról, amelyet betölt Isten dicsősége az új reménység ígéretét hordozta. Ámen.