100 EMBER, AKIT ÉRDEMES MEGISMERNI – 54.
Jeremiás
– Isten vonakodó hírnöke
Olvasmány: Jer
1:1-19
„Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne
mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak
parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt
az ÚR.” (Jer
1:7-8)
Jeremiás
élete a Biblia egyik legdrámaiabb története. Isten hívta el őt prófétájának, de
ő csak nehezen tudta elfogadni a szerepét. Sokszor vonakodott attól a
feladattól, amivel Isten megbízta őt. Isten kelletlen hírnöke volt ő, akinek
szívében a félelmei és a bizonytalansága ellenére mégis az Istentől kapott
üzenet tüze égett. Az Úr különös feladattal bízta meg. Népek és országok fölé
rendelte őt, hogy előbb gyomláljon és irtson, pusztítson és romboljon, majd
pedig építsen és plántáljon. Mindehhez Jeremiásnak csak egyetlen eszköze volt, a
beszéd, vagyis a szavak, az üzenet, amit Isten rábízott. Jeremiás már
elhívatása első pillanatában tiltakozott: „Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek én a
beszédhez, mert fiatal vagyok!” (Jer 1:7). A megbízatása mindvégig
súlyos teherként nehezedett rá. Isten azonban kijelentette, hogy Jeremiást
választotta ki a feladatra: „Mielőtt
megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél,
megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.” (Jer 1:5). Akit pedig Isten kiválasztott, azt ő fel is ruházza a
megfelelő erővel: „Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá
és ércfallá az egész országgal szemben Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az
ország népével szemben.” (Jer 1:18).
Jeremiás
40 éven át folyamatosan intette az ország vezetőit, ám ők nem hallgattak rá.
Többször is letartóztatták és bebörtönözték a prófétát, sokszor volt
életveszélyben. A próféta által hirdetett üzenet megbotránkoztatta Júda
vezetőit. Jeremiás ugyanis azt hirdette, hogy Isten a babiloniak kezére adja az
országot, akik betörnek majd az országba és elpusztítják Jeruzsálemet és a
templomot, a népet pedig fogsága viszik. Ha Isten helyett a különböző politikai
hatalmakkal kötött szövetségekben bíznak, akkor csalódni fognak. Egyiptom sem
fogja megmenteni Júdát a babiloniak kezéből.
Jeremiás kérlelhetetlen őszinteséggel leplezte le a nép és a vezetők
hamis és képmutató vallásosságát. Júda egyetlen esélye az, ha őszintén és
teljes szívből megtér Istenhez és megújítja a vele kötött szövetségét.
Jeremiás
könyve nem csupán költészeti szépsége és nagyszerű gondolatai miatt kiemelkedő
alkotás. A könyv igazi megrendítő erejét az adja, hogy bepillantást enged a
próféta lelki életébe is. Jeremiás úgy szólal meg, mint aki rémálomból ébredve
biztos benne, hogy az álom valóra fog válni.
Szavai arra voltak hivatottak, hogy kalapácsként törjék össze a legkeményebb
szíveket is. Bár maga a próféta a legszívesebben meg sem szólalt volna, de
Isten beszéde olyan volt a belsejében mintha a csontjaiba rekesztett tűz lenne,
így nem hallgathatott. Egyetlen más próféta sem tárta fel olyan nyíltan az
érzéseit, mint Jeremiás. Istennel való kapcsolatát a vita és a dühkitörések
tarkították. Volt, amikor megbízhatatlansággal vádolta Istent és kijelentette,
hogy legszívesebben meghalna. Isten azonban újra és újra arra az ígéretére
emlékeztette a prófétát, hogy ő mindig mellette lesz.
1.
Jeremiás – a nemzet
hitehagyásnak szemléletes ábrázolója
Jeremiás
olyan korban élt, amikor szinte mindenki a bálványimádást gyakorolta. Ábrahám
„láthatatlan” Istene mellett a környező népek isteneit is imádták. Az országban
számos domb tetején emeltek szentélyt valamilyen pogány istenségnek. Ezeket
voltak a „magaslatok”, vagy „szent fák”, ahol a bálványkultuszt gyakorolták. A
pogány oltárokon olykor még gyermekáldozatot is bemutattak. A pogányok babonás
hite szerint a jó termés és a siker a természet megtermékenyítő erejétől és az
istenek jóindulatától függ. Ezért ezeken a magaslatokon és szent fák alatt a
templomi férfi vagy női prostituáltakkal folyatott nemi kapcsolat segítheti a
termékenység erőire való „ráhangolódást”. Izrael népe a bálványokkal együtt
mindezeket a gyakorlatokat is átvette.
Jeremiás
próféta erős érzelmi hullámzásokat élt át, ami igehirdetésének hangvételén is
érződik. Ez a Biblia egyik leghosszabb és legszenvedélyesebb könyve. A próféta
gyászos hangnemét érzékelteti, hogy egy irodalmi műfajt is elneveztek róla. Ez
a jeremiád, melynek jelentése: „hosszas panaszkodás”. Jeremiás stílusát jól
szemlélteti az is, hogy könyve tele van erőteljes képekkel és szónoki
kitörésekkel. Júda Istennel szembeni hűtlen magatartását házasságtörésnek és paráznaságnak
bélyegzi meg. A népet egy prostituálthoz hasonlítja, aki minden zöldellő fa alá
lefekszik, mint „a tevekanca a párzási
időszakban”, vagy mint a „vágyaitól megvadult vadszamár”.
A
Jeremiás által leggyakrabban használt kép a házassági hűtlenségről szól. E kép
szerint Isten, mint vőlegény, Júdát választotta ki minden nép közül
menyasszonyául, gyengéden védelmezte és gondját viselte jegyesének. Júda azonban
idegen férfiakkal hált és semmibe vette Isten ismételt figyelmeztetéseit. Pedig
látnia kellett volna, hogy Isten miképpen bocsátotta el a hűtlenné vált
nővérét, Izraelt. De úgy tűnik mintha Júda nem akarta volna elhinni, hogy ez
vele is megtörténhet. A próféta szavaiból a szomorúság és a fájdalom csendül
ki. Amikor a bűnei miatt népét ostorozza, akkor vádló szavai saját szívét is
megsebzik.
Először
megpróbált gyengéden szólni Júdához, szép emlékeket idézve fel: „Emlékszem
rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a
be nem vetett földön. Az ÚR szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava.”
(Jer 2:2-3). Isten megszabadította a népét a szolgaságból, de az most mégis
hűtlenné lett hozzá: „De minden magas dombra és minden zöldellő fa alá odafekszel, akár egy
parázna.” (Jer 2:20). A házasság képével kívánja kiemelni Jeremiás
próféta Istennek a népe iránti szenvedélyes szeretetét, valamint a nép
hűtlensége miatt érzett fájdalmát. A bálványimádás így valóban nem más, mint
„házasságtörés”, a házasságtörő Júda pedig nem más, mint „parázna”.
Jeremiás
képet képre halmoz, hogy minél érzékletesebben fejezze ki megdöbbenését a felett,
hogy Júda népe felcserélte az élő Istent a szomszéd népek bálványaira, amelyek
pedig csupán néma, tehetetlen, és haszontalan fából és kőből készült alkotások.
Olyan csere ez, mintha a friss, tiszta forrásvíz helyett a repedezett falú
ciszterna állott és romlott vízét választanák.
Jeremiás
legfőbb panasza Júda népével szemben az, hogy a bálványimádás és az idegen
népekkel való szövetség révén prostituálja magát. Amikor katonai fenyegetés éri
az országot, Júda nem Istenhez fordul, hanem a szomszédos birodalmak egyikéhez,
mint amilyen Asszíria, Egyiptom, vagy Babilon. Volt ugyan néhány olyan király,
akik megpróbáltak gátat vetni a romlásnak. Ilyen volt például Jósiás, aki
uralkodása első felében reformjai által sikeresen megújította Júda vallási
életét, megtisztította az országot a bálványoktól. Sajnos azonban később ő is
elbukott, amikor meggondolatlanul beleavatkozott a szomszédos birodalmak
hatalmi harcaiba. Jeremiás próféta tanácsa ellenére Jósiás király személyesen
vezette az egyiptomi csapatok elleni szerencsétlen hadjáratát, amelyben végül
elesett. Júda sohasem gyógyult ki végzetes hibáiból. Először Egyiptom, majd
Babilon ültetett bábkirályt Júda trónjára. Jósiás halála után Jeremiás négy
gyengekezű király uralkodása idején végezte tovább prófétai szolgálatát, akiket
gúnyos beszédeivel rendszeresen ostorozott.
2.
Jeremiás – az
Istennel perlekedő próféta
Jeremiásnak
egész életében komor üzenetet kellet hirdetnie, és senki sem érezte át annyira
üzenetének súlyát, mint ő maga:
„Jaj
nekem, anyám, mert arra szültél, hogy perlekedjem és vitázzam az egész
országgal! Nem adtam és nem kaptam kölcsönt, mégis mindenki átkoz engem.” (Jer 15:10).
Ez a lelkület olyan erősen átütött Jeremiás írásain, hogy nem véletlenül
emlegetik őt a „panaszkodó” vagy a „perlekedő” prófétaként”.
Tulajdonképpen
Jeremiás már elhívása pillanatától kezdve perben állt Istennel. Isten valóban
nehéz terhet rakott Jeremiás vállára, aki ezt kegyetlenségnek tartotta az Isten
részéről és gyakran jajgatva, panaszkodva, önmagát sajnáltatva fakadt ki Isten
ellen. Jeremiás kertelés nélkül, őszintén tárta fel érzéseit: „Rászedtél,
Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam, és legyőztél! Nevetnek
rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki. Ahányszor csak megszólalok, kiáltanom
kell és hirdetnem, hogy erőszak és elnyomás uralkodik. Az Úr igéje csak
gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap.” (Jer 20:7-8).
Az
Istennel folytatott vitájában a próféta gyakran vádolta Istent. Jeremiás úgy
látta, hogy Isten olyan lett hozzá, mint a csalóka búvópatak, amelyből kifogyott
a víz. A próféta dührohamai és kifakadásai ellenére azonban Isten soha nem
hagyta el, sőt azt ígérte neki, hogy „bevehetetlen ércfallá teszi”, amely
majd minden támadásnak ellene áll. De minden méltatlankodás és kifakadása
ellenére maga a próféta sem mondott le Istenről és nem adta fel küldetését. Bár
gyakran kijelentette Istennel kapcsolatban: „nem törődöm vele, nem szólok
többé az ő nevében”, de
mégsem tudott hallgatni, mivel ahogy maga mondta: Isten Igéje: „perzselő
tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban
tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jer 20:9).
Jeremiás
élete nem szólt másról, csak a küldetéséről. Nem volt családja és társasági
életet sem élt, mert Isten azt kérte tőle, hogy ne nősüljön meg, és ne vegyen
részt sem esküvőn, sem temetésen, sem semmilyen más ünnepségen.
Míg
más próféták a békéről és a reményteljes jövőről jövendölhettek, amit az
emberek szívesen hallgattak, addig Jeremiás nem hirdethetett mást, csak azt,
amit Isten rábízott. Jeremiás az igazságot szólta, de ez az igazság akkor
meglehetősen borús képet festett az országról és a népről. Jeremiást végül
mégis örömmel töltötte el az, hogy Isten szólt hozzá és ő a követe lehetett: „Ha
eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot
szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, URam,
Seregek Istene.” (Jer 15:16).
3.
Jeremiás – a
különc próféta
Ma
a médiából gyakran hallunk híreket bizarr tiltakozásokról. Háborúellenes
tüntetők állat vért öntenek a járdára. A diktatúra elleni tüntetők felgyújtják
magát. Környezetvédő aktivisták fákhoz láncolják magukat. Mezőgazdasági
termékeket előállító gazdák a bevásárlóközpont parkolójába öntik le a
termékeiket. Az atomenergia ellen tiltakozók úttorlaszokat állítanak, stb. A tiltakozásnak
ez a módja, sokakat zavar, mert fennakadást, kényelmetlenséget okoz a
mindennapi életünkben. Sokszor nehéz megérteni azt, hogy egyesek miért tesznek
ilyen furcsa dolgokat és hogy van-e ennek egyáltalán valami értelme.
Jeremiás prófétáról elmondható, hogy ő a maga
idejében számos ilyen botrányos tiltakozó akciót szervezett. Ezeket a meglepő
és furcsa tetteket nem ő találta ki, hanem Isten parancsára kellet azokat
véghezvinnie. Jeremiás bizarr tiltakozásai élő példázatok voltak, melyeken keresztül
Isten üzent a bűneiből megtérni nem akaró népnek.
Egyik
alkalommal Jeremiásnak köteleket és jármot kellett a nyakába vennie és így
járkálnia fel le Jeruzsálem utcáin. Ezzel a jelképes cselekedetével arra hívta
fel a próféta a figyelmet, hogy Isten büntetetéseként hamarosan a babiloni
király igáját lesz kénytelen hordozni Júda népe: „Mert ezt mondja a Seregek URa,
Izráel Istene: Vasigát teszek mindezeknek a népeknek a nyakára, hogy
Nebukadneccart, Babilónia királyát szolgálják.” (Jer 28:14).
Máskor
pedig egy kirándulásra hívta meg Jeremiás Jeruzsálem vezetőit és miközben Isten
haragjáról beszélt nekik, hirtelen a szemük láttára széttört egy cserépedényt.
Egy
alkalommal Jeremiás egy vallási csoportot hívott meg vendégségbe, akik arról
voltak ismeretesek, hogy tagjai sohasem fogyasztottak alkoholt. Jeremiás borral
teli kancsókat tett eléjük, és kínálgatta őket.
Ők azonban egy kortyot sem voltak hajlandók inni. Ebből aztán újabb prédikáció született. Ha
ezek az emberek képesek emlékezni fogadalmukra, nemzedékről nemzedékre
megtartják a családi hagyományokat, és nem hajlandók tőle eltérni, akkor Júda
népe és Jeruzsálem miért nem képes az élő Isten szavára emlékezni és azt
megtartani.
A
következő alkalommal arra szólította fel Isten Jeremiást, hogy vásároljon egy
gyönyörű lenvászon övet, majd ássa el a föld alá, amíg az öv teljesen tönkre
nem megy. Ezzel szemléltetve, hogy ilyen haszontalanná vált Júda is az gazdája,
Isten számra.
De
a leghíresebb szemléltető példája Jeremiásnak az volt, amikor földet vásárolt,
miközben a babiloni hadsereg már Jeruzsálemet ostromolta. Akkor, amikor minden
elveszni látszott, arról a rendíthetetlen reménységről tett bizonyságot, hogy
családja egy nap újra Júda földjén fog földet művelni. Jeremiás ezzel a
lehetetlen befektetéssel mutatta meg, hogy hisz abban az ígéretben, hogy Isten
hazahozza majd népét a fogságból.
Mire
volt jó ez a sok furcsa és bizarr cselekedet? Tetteivel Jeremiás Isten üzenetét
ábrázolta ki, az Isten szavának meghallásra immár süketté lett nép előtt. Az Úr
így tette világossá, hogy nem mondott le népéről. Jeremiás botrányos
demonstrációi Isten ítéletét, de megtérésre hívó üzenetét is szemléltették.
Jeremiás
egész pályafutásán keresztül elutasításban részesült, még azok sem hittek neki,
akik tanúi voltak próféciái beteljesedésének. Isten Igéjének hirdetésért
sokszor érte üldöztetés. Többször megverték, kalodába zárták, kiszáradt kútba
vetették, vagy börtönbe zárták. A bántalmazások azonban csak megerősítették
Jeremiás elszántságát. A mindvégig mellőzött prófétát azonban Isten mindig megerősítette
és bátorította. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése